Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

A Központi Bizottság beszámolód az SZKP XX. kongresszusán Mezőgazdaság (Folytatás s 4 ildiiiioi ) Elvtársak! Országunknak a hatalmas iparon kívül sokoldalúan feil«tt mező­gazdasággal is kell rendelkeznie, olyan­nal. amely annyi élelmiszert és mező­gazdasági nyersanyagot tud térimelni. amennyi a lakosság telies ellátásához és az állam minden más szükségleté­nek kielégítéséhez szükséoes. Az utóbbi években a szocialista qaz_ dasáu feUödésének. a termelékenység emelkedésének és a kiskereskedelmi árak csökkenésének következtében jelentősen emelkedtek a munkások és az alkalmazottak • reálbérei. növeke­dett a koihozpara&ztok iövedelme. s növekedett a lakosság vásárlóere je. Ilyen körülmények között a párt az eqész nép halaszthatatlan feladatává tette a mezőqazdasáqi termelés ielen­tős növelését. A párt központi bizott­ságának plénumain feltárták a mező­gazdasági vezetés komoly hiányossá­gait és hibáit, kidolgozták a szemes termesztés és az állattenyésztés növe­lésének fitfocó programját. Pártunk a munkásosztály és az egész nép tevékeny támogatásával a mező­gazdaság fellendítéséért naqv ielentő­sécü intézkedéseket tett. 1954-ben és 1955-ben a mezőqazdasáqi beruházások összege 54.4 milliárd rubel volt. vaqv­is a negyedik ötéves terv összes mo­zőgazdaságj beruházásainak 138 szá­zaléka. Ez alatt a két év alatt a kol­hozok. a Gépállomások és a szovhozok 404 ezer traktort (15 lóerősre átszá­mítva!. 228 ezer tehergépkocsit. 83 ezer gabonakombájnt és sok más aépi eszközt kaptak. Hoqv fokozzuk a kolhozok és kol­hozparasztok anvagi érdekeltségét a közös termelés feilesztésében. és nö­veljük az árutermelés hozamát, jelen­tősen emeltük a szemes terménvek. az áiiattenvésaési termékek, a burgonya, u zöldségfélék, a l«n és a kender be­gyűjtési árát. Ezeknek az intézkedé­seknek és az árutermelés növekedésé­nek eredményeként a kolhozok 1954. és 1955. évi pénzbevételei húszmilliárd rubellei növekedtek. A qépállomásckon állandó gépkezelő kádereket neveltünk, s ez elsőrendű jelentőségű abból a szempontból, hogv a gépállomások szocialista mintaválla­latokká váltanak. A gépállomásokra. a kolhozokba és szovhozokba a városok­ból és az ipari központokból sok ezer mérnököt, technikust, párt. és szov­iet funkcionáriust küldtünk munkára. A kolhozokba több mint 120 000 me­zőqazdasáqi szakembert küldtünk. Több mint 20 000 kommunistát irányítottunk a városokból a fajiura és javasoltuk kolhozelnöknek. A párt körponti bi­zottsága és a kormánv új rendet te­remtettek a mezőgazdasági tervezes­ben. és ezzel szabad teret engedtek a koáhozparasztolk kezdeményező ké­pességének. Intézkedéseket tettünk a szovhozok munkájának meqiavitására, a réai állami gazdaságok megszilárdí­tására és újak szerverésére. Azok a rendszabályok, amelyeket a párt a mezőgazdaság továbbfejleszté­sére kidolgozott, s amelyeket valóra­váltottak. lehetővé tették az első rraqv lépést a szemesterménvek és az ipari növények termetlésének növelésére. Ez világosan kitűnik a következő táblá­zatból ; A SZEMESTERMÉNYEK ÉS AZ IPARI NÖVÉNYEK ÖSSZTERMELÉSE A SZOVJETUNIÓBAN 1950 1951 1952 1953 1954 1955 százalékban számítva, az 1950. évhez viszonyítva gabona 100 97 113 101 105 129 napraforgó 100 97 123 146 106 207 cukorrépa 10Ű 114 107 111 95 147 nyersgvapot 100 105 106 108 118 100 rostlen 100 76 83 64 85 149 Ki kell emelni, hoqv amíg az ötödik ötéves terv első három-négy „ eszten­deiében szinte nem emelkedett sze­mestermény- és iparinövénv-termelé­6Ünk. tavaly több ismert intézkedés végrehajtásával a mezőqazdasáqi ter­mékek összhozama lényegesen meq­növekedett. Az orszáq szemesterménv­termelóse az 1954. évihez viszonyítva. 1955-ben 22 százalékkal, a naprafor­gó termesztés 95 százalékkal, a cukor­répatermelés 54 százalékkal, a rost­lentermelés 74 százalékkal emelke­dett. Nem nőtt a gyapot terméshoza­ma. Ez azonban a gvapotcseriehaitás­ban keletkezett fagykárok következ­ménye. Több vidéken, különösen a nem feketpföld-övezet térségeiben csekély volt a burgonyatermés. 1. 4 gabonanazdólkodás — az egész mezőgazdasági termelés alapja Elvtársak! A párt több ízben rámutatott, hogy jól fellett gabonagazdálkodás nélkül nem fejleszthető az állattenyésztés, nem növelhető az ipari növénvek ter­mesztése. Ebben a létfontosságú kér­désben azonban a Szovjetunió mező­gazdaságii minisztériumának és a Szov­jetunió szovhozüqvi minisztériumának vezetői, valamint a tervezőszer/ek nyilvánvalóan helytelen úton haladtak. A Vetésterületeknek az utóbbi években kialakult struktúráia kirívó ellentét­ben áll a qabonatermelés növelését előíró feladatokkal. Az orszáq terüle­tének naqv részén csökkentették a gabona vetésterületét. Bizonvos hibák történteik a herefüves vetésforgó be­vezetésénél. A herefüves vetésforgó­rendszert sablonosam alkalmazták, fü­vet vetettek millió és millió hektáron olvan vidékeken, ahol ezek nem hoz­nak dús termést. Mindez azzal járt. hoov 1953-ban. amikor a gabonaszükséqlet a forrada­lom előtti időkhöz viszonyítva erősen meqnövekedett. szemesterményekkel szinte ugyanolyan naqvságú területet vetettünk be, mint 1913-ban. A Szovjetunió Kommunista Pártja Köziponti Bizottságának tavalyi januári telies ülése behatóan tanulmányozva az állaim mezőgazdasági termékszük­ségletét. feladatként tűzte ki. hogy rö­vid időn belül nagymértékben növeljék a gabonatermelést, az állati termékek termelését oediq kétszeresére, vagy ennél is többre kell emelni. Különösen nagv fontossága volt a mezőqazdaság tovább fejlesztése szempont iából a Kazahsztánban. Szibériában és az or­száq más körzeteiben a szűz- és par­lag-földek párthatározat értelmében történt megművelésének. Az SZKP Központi Bizottsága feladatául tűzte ki. hogv 1956-ta legalább 28—30 mil­lió hektár úi földet törjenek fel. E feladat megoldása államunk számára történelmi ielentőségű. Mit adnak or­szágunknak a szűzföldek? A számítá­sok azt mutatják, hoqy az úi földekről évenként átlaqban legalább kétmilliárd pud gabonát, takaríthatunk be. Miután az állam elegendő mennviséqC áruqa­bonát takarított be a szüzföMekről, most bátran hozzáfoghatunk a kukori­ca-vetésterületek jelentós növeléséhez. Ukrajnában és Észak-Kaukázusban, abból a célból, hoqv ezek a körzetek számottevően emelhessék hús- és tej­termelésüket, valamint az toari növé­nvek termelését. Rövid idő alatt több mint kétszáz­ezer traktort (15 lóerősekre számít­va). több ezer eqyéb oépet és munka­eszközt szállítottunk a megművelés alatt álló szűzföldekre. Az egész szovjet nép lelkesen he­lyeselte és támogatta azokat az intéz­kedéseket. amelyeket a párt hozott a szűzföldek meghódítására. Az SZKP Központi Bizottságának felhívására há­romszázötvenezer szovjet hazafi uta­zott a szűz- és parlagföldekre, olvan elvtársak, akik hősiességet tanúsítot­tak a munka frontján és méltó építői a kommunizmusnak. (Hosszantartó taps.) Engedjék meg. hogv a Szovietunió Kommunista Pártiának XX. kongres z ­szusa nevében forró köszönetünket tol­mácsoljam azoknak a komszomolisták­nak. agronómiusokmaik. mérnököknek, technikusoknak, mindazoknak a haza­fiaknak. akik a párt hívó szavára ha­tékonyam kiveszik részüket az úi föl­dek meghódításában, önfeláldozó mun­kájukkal kiérdemelték az egész szov­iet nép szeretetét és megbecsülését. (Viharos, hosszantartó taps.) Ha a szűzföldek megműveléséhez úov fognánk hozzá, hogv a dolgozókat a megszokott módon, fokozatosan te­lepítenénk oda. akikor rengeteg em­berre. sok pénzre és időre lenne szük­ségünk. lov természetesen két év alatt nem oldhatnánk meq harminc millió hektár úi föld megművelését. Nyilvánvaló, hogv az új ötéves terv­ben a pártnak nemegyszer az eddigi­hez hasonló felhívással kell majd az ifiúsáahok fordulnia; A jövőben is újabb körzeteket kell művelés alá ven­nünk. atom-, hő- és vlzierőmtveket. gvárakat. vasútvonalakat kell építe­nünk. A pártnak az a meggyőződése, hogv dicső ifjúságiunk a jövőben is lelkesen hallgat hívó szavára. Az if jú­ság tudja, hoqy munkája a kommu­nizmus nagyszerű építkezésein nagy lelentóségű nemcsak a mi nemzedé­künk, hanem a jövendő nemzedékek számára is. (Viharos, hosszantartó taos.) A kolhozparasztoknak, a gép- és traktorállomások. valamint a szovho­zok dolgozóinak önfeláldozó munkája, a munkásosztály tevékeny részvétele révén a szűzföldek megművelésének feladatát becsülettel te!jesítettük. Az 1954. és 1955. esztendőben a szűz- és narlioiföMek művelési körzeteiben har­mincmillió hektárt szántottunk fel. az egész országban oedía együttvéve har­minchárommillió hektár szűz- és nar­1 laqföldet vettünk művelés alá. Ez a párt és az egész szoviet nép nagv győzelmét jelenti, A szüzföldek hasznosítása lehetővé tette a szemeaterménvek vetésterüle­tének jelentős növelését. A szemes­terménvek vetésterülete a Szovjet­unióban 1950-ben 102,9 millió. 1955­ben pediq 126.4 millió hektár volt. vagvis majdnem 24 millió hektárral nőtt. Egyes elvtársak megkérdezhetik, he­lyesen járunk-e el, amikor aszálynak kitett vidékeken is megműveljük a szűz­földeket A rendelkezésünkre áilló ada­tok tanulmányozása azt mutatja, hoopy Kazahsztánban. Szibériában és az Urai­ban a 6zemes terméflvqazdáilkodás még az időszaki aszáivok esetéi) is előnyös és gazdaságilag indokolt. Ha az öt esztendőből csak két. termés szem­pont iából ió esztendőnk lesz. egy kö­zepes kettő pedig szűk esztendő lesz. akkor azok mellett az aránylag ki­csiny költségek mellett, amelyeket adott körülmények között a szemes­terménvek termelése megkövetel, négy haszonnal folytathatjuk a gabonactaz­dálkodáfft és olcsó kenyérhez iutunk. A szűzföldek hasznosításáért végzett munkánk eredményéből azt a kétség­telen következtetést von'hatluk le, hogy helves a nártnak az ú i földek haszno­sítását célzó irányvonala. Ez biztosít­ja. hogv a legrövidebb időn belül a legkevesebb erő és eszköz felhaszná­lásával jelentősen növekedjék a sze­mesterménvek termelése. A szűzföldek v további hasznosítása •során a krasznoferszki határterületre, az irkutszki területre, a habarovszki és a Prímorie határterületre kell for­dítani a fiqvelmet. mert e területeken sok 'ó föld hever oarlaqon. Ha ezt tesszük, olvan fizernesterménv- terme­ló és állattenyésztő bázist hozhatunk létre amelv biztosítja a Távol-Kelet mezőqazdasáqi terménvszükséqleteinek kie'.éq'tését a helv j termelés alapján. A szemesterménv-termelés növelése megkövetelte a vetésterületek struk­túrájának meq változtatását olv .mó­don. hogy a búza. a kásafélék és más növényfajták vetésterületének bővíté­sével egyidejűleg nagymértékben növel­jük a kukorica vetésterületét. A szá­mítások szerint az állattenyésztés szükségleteinek kielégítésére évenként legalább néqvmilliárd pud takarmány­gabonára van szükség. A kukoricater­melés komolv növelése nélkül nem juthatunk llven mennyiségű szemes­terményhez. Ennélfogva a központi bi­zottság szükségesnek tartotta a kuko­ricatermesztés széleskörű fejlesztését. Tavai v majdnem 18 millió hektárt ve­tettek be kukoricával, vaqvis 13.6 mü­liő hektárral többet, mint 1954-ben. A kukorica vetésterületiének növelé­se lehetővé tette, hogy ielentósen ja­vítsuk az állattenyésztés ellátottságát silótatermánnval és koncentrált takar­mánvfélékkel. A múlt évben a kolho­zok 17 millió tonnával több sllótakar­mánvt készítettek, mint 1954-ben: ezen belül több mint hatmillió tonna csöveskukorioát sjlóztak. Ennek eredményeként a kolhozok­ban Ielentósen megnövekedett a fejésíj hozam és a teitermelés. A Szovjet­unió Központi Statisztikai Hivatalának adatai szerint az utóbbi néqv hónap alatt (1955. október 1-től 1956. feb­ruár 1-iq) a kolhozokban a bruttó tej­termelés az 1954—1955 év azonos idő­szakához képest az egész Szovjetuniő­ra számítva. 65 százalékkal, az Ukrán SZSZK-ban kétszeresére, az 0SZS7SZK­ban 53 százalékkal, az OSZSZSZK. Ukraina és Kazahsztán eqves vidékein, az Uzbéo SZSZK-ban. az Azerbaid­zsán SZSZK-ban. a Tádzsik SZSZK-ban a Turkmén SZSZK-ban. a Moldva SZSZK ban pediq két-háromszorosára, sőt méq ennél is jobban emelkedett. A szovjethatalom éveiben még soha­sem nőtt ilven mértékben a tejterme­lés. Nem kétséges, hoqy ebben döntő szerepet játszott a kukorica, a terve­zés ú i rendje és a kolhozparasztok anvaoi érdekeltségének fokozása. Mindamellett van jó néhány olvan körzet, ahol a kukaricatermesztés nem járt kellő eredménnyel. Ennek egv oka van: e körzetekben nem fordítottak elég gondot erre a munkára. Belo­russzia. Lettorszáq. Litvánia, Észtor­szág. a kosztromai, iaroszlavli. tulal és néhány más terület jelentős részé­ről van itt szó. Felvetődik a kérdés, talán az SZKP Központi Bizottsága követett el hibát, amikor azt javasol­ta. hogv ezt a délen meghonosodott növényfajtát a Szovietunió eqész terü­letén termesszék? Nem, elvtársak, ez nem volt hiba. Azokban a köztársaságokban, határ­területeken, területeken, körzetekben, kolhozokban is szovhozokban, ahol a vezetők komolvan vették az ügyet, tanulmányozták a kukorica sajátsá­gait, a kolhozokban és a szovhozok­ban megfelelő kádereket képeztek ki, ott jók voltak az eredmények. Ezzel szemben ott, ahol a kukoricatermesz­tés ügvét szabadjára engedték, mond­ván: ahogy esik. úgy puffan ott a kolhozok és a szovhozok terméshoza­ma alacsony volt. Mindenütt vannak kolhozok, ame­lyek magas kukoricatermés-hozamot értek el. Néhány ilyen példát említek azokból a körzetekből, ahol nagv te­rületeken vetettek kukoricát és ahol a kukorica új növényfajta. A Csuvas ASZSZK-ban a „Sztálin"­kolhozban 1955-ben 240 hektáron ve­tettek kukoricát. Ebből 70 hektárról a kukoricát zöldtakarmánynak arat­ták le: a többi 170 hektáron jó ter­mést értek el, tejes- és viaszérett csöveket H szárat takarítottak be. Ez lehetővé tette azt is, hogy a kolhoz 8000 tonna sllCtakarnvényt készítsen. A moszkvai terület „Petrovszkoje" szovhozában hektáronként átlag 295 mázsa kukoricaszárat és csövet taka­rítottak be. Egv 15,5 hektáros parcel­lán a hektáronkénti átlagos termésho­zam 402 mázsa volt Ezen belül öt hektárról hektáronként 750 mázsát termeltek. A Bjelorusz SZSZK-ban a „Hajnaf­kolhozban 1935-ben hektáronként át­lag 350 mázsa kukoricaszárat és csö­vet takarítottak be 500 hektárnyi te­rületről. A tények meggyőzően bizonyítják, hogy a kukorica jó termést hozhat az ország minden övezetében, hogy a ku­korica páratlanul álló növényfajta a vetésterület egy hektárjára eső ter­méshozamát és takarmányegységét te­kintve, s a legjobban fizet a terme­lésére fordított munkáért. Ezért be­hatóan elemezni kell, milyen hibákat követtek el egyik-másik területen és kolhozban a kukorica termelése során, miért nem hozott a kukorica egves kolhozokban és szovhozokban jó termést. Ennek alapján, már most minden erővel hozzá kell fogni a ve­tés előkészítéséhez és a káderek ki­képzéséhez, hogy 1956-ban minden kolhoz és szovhoz jó kukoricatermést érjen el. A földművelésben az a fő felada­tunk, hogy a terméshozam fokozásá­val, és az új földek további hasznosí­tásával a hatodik ötéves terv végéig a szemesterménvek évi összes ter­melését 11 milliárd púdra emeljük, az ipari növények — a gyapot, a cukor­répa. a len, a kender, a napraforgó — vetésterületét növeljük és termés­hozamát jelentősen fokozzuk, valamint nagymértékben növeljük a burgonya és a zöldségfélék termesztését. Az el­jövendő két év során megoldhatjuk, és meg is kell oldanunk azt a felada­tot, hogy az ország teljesen el legyen látva kitűnő minőségű burgonyával és zöldségfélékkel. Növelni kell a kertek, a szőlők és a gyümölcsösök területét. Ki keU bon­takoztatni az erdősávok ültetését és fel kell szólítani fiatalságunkat, hogy ebben tevékenven vegyen részt. Igen fontos növelni az öntözés méreteit, s ugyanakkor jobban ki kell használni az öntözött és lecsapolt területeket. A párt központi bizottsága elenged­hetetlennek tartja, hogy növeljék a műtrágyák gyártását, valamint a gyo­mok ée a mezőgazdasági kártevők el­leni küzdelemhez szükséges vegyi­anyagok termelését. Továbbra is emelnünk kell a földmüvelés kultúrá­ját, szorqalmasan alkalmaznunk kell az élenjáró agrotechnikát, • helyes ve­tésforgókat, csökkentennünk kell a mezőgazdasági munkák elvégzéáéhez szükséges időt, és ezen az alapon biz­tosítanunk kell a szemestermények és az ipari növények terméshozamának növelését az ország minden körzeté­ben. 2. Az állattenyésztés további fellendítésének feladatai Elvtársak! Az utóbbi Időben a párt egyik leg­nehezebb és egyben leghalaszthatat­lanabb feladata az állattenyésztés to­vábbfejlesztése, az állati termékek termelésének és beadásának növelése. Az SZKP Központi Bizottsága és a kormány nagyarányú gazdasági és szervezési intézkedések rendszerét dolgozta ki és hajtja végre a jószág­állomány számszerű növeléséért és hozamának fokozásáért. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány az állattenyésztés fejlesztésében feltétlenül szükséges­nek tartja a kolhozparasztok anvani érdekeltségének növelését. Széleskö­rű tervet fogadott el az állattenyész­tési munkák gépesítésére, az állatte­nyésztéshez szükséges épületek építé­sére. E terv gyakorlati megvalósítá­sa már folyamatban van, A helvi párt­szervezetek komoly munkát végeztek azért, hogy az állattenyésztés döntő területeit megfelelő káderekkel erősít­sék meg. Mindez pozitív eredményeket ho­zott. Engedjék meg, hogy ismertessek néhány adatot állattenyésztésünk helyzetének jellemzésére: A SZOVJETUNIÓ HASZONÄLLAT-ÄLLOMÄNYA 1950 1951 1952 1953 1964 1955 (százalékban, az 1950. évihez képest) tehén 100 102 100 107 113 120 az egész szarvasmarha­állomány 100 103 99 110 114 117 sertés 100 111 117 195 210 214 juh 100 110 114 139 142 151 A FŐBB ÁLLATI TERMÉKEK TERMELÉSE A SZOVJETUNIÓBAN 1950 1951 1952 1953 1954 1955 (százalékban, az 1950. évihez képest) hús (váqósúlvban) 100 96 106 120 129 130 tej 100 102 101 103 108 119 gyapjú 100 107 122 130 128 142 tojás 100 113 123 137 147 154 Országunk kimeríthetetlen tartalé­kokkal rendelkezik az állattenyésztés terén. Ha a kolhozokban és a szovho­Eokban szívós szervező munkát fej­tünk ki, körülbelül két év alatt rend­kívüli eredményeket érhetünk el. Ve­gyük például a sertéstenyésztést. Mint a fentebb idézett adatokból kitűnik, az ötéves terv első két évében a ser­tésállomány növekedése rendkívül cse­kély volt. De amikor konkrét intézke­déseket tettünk a sertéstenyésztés fejlesztésére, a sertésállomány az utóbbi három évben jelentősen meg­nőtt. Az utóbbi négy hónapban (1955. október 1-től 1956. február l-ig) a kolhozok 62 százalékkal több sertést adtak be és adtak el az államnak, mint 1954—1955 hasonló négy hónap­ja alatt. A kolhozok több sertést hiz­laltak. A kolhozokban 1956 február 1-én több mint háromszor annyi ser­tést hizlaltak, mint 1955. február 1-én. Minden alap megvan arra, hogy az állati termékek termelésére kitűzött programot sikeresen teljesítsük. Az állattenyésztés fellendítésére hi­vatott intézkedések között fontos hely illeti a takarmánytermesztés növelé­sét. Az a feladat, hogy a szemester­mények termesztésének növelésével és a kukoricatermesztés általános kiter­jesztésével egyidejűleg — s ez a fő — növeljük az évelő ifüvek, például a lóhere, a lucerna stb. vetésterületét. Magától értetődik, hogy az évelő fü­veknek és pázsitfűfélékkel vagy pil­langósokkal való keverésüknek megvá­lasztása során figyelembe kell ven­nünk az éghajlati és a talalviszq­nvokat azért, hogv az illető övezetben a legeredményesebben termelhető nö­vényfajtákat vessék Növelni kell az egyéves füvek vetésterületét is, pél­dául a déli területeken a szudánfúét és a cirokét, a középső övezetekben a bükköny- és a zabosbükköny ke­verékét. amely különösen értékes a volt ugarokon való vetés szempont­iából. Rá kell mutatni arra, hogy egyes elvtársak lebecsülik a fúvetés jelen­tőségét. Előfordul, hogv olvan vidé­kekről, ahol régóta meghonosodott a lucerna, „elűzik" ezt a növényt Az ilyen magatartás ellenkezik a párt út­mutatásaival. Az SZKP Központi Bi­zottsága február-márciusi teljes ülé­sén hozott Ismert határozatában nem a fűvetést ítélte el, hanem az évelő füvek vetésének sablonos felfogását, azt, hogy az aszályos területekan több millió hektáron vetettek évelő füveket, s ezek rendkívül alacsony termést hoztak. A párt ugyanakkor, amikor határozottan elítélte a Kive­tés ilyen sablonos értelmezését, rá­mutatott arra, hogy azokon a vidéke­ken, ahol az évelő és az egyéves fü­vek jó termést hoznak, továbbra is vetni kell ilyen füveket és növelni kell a szénatermelést. Az a jó vezető, akl minden lehető­séget kihasznál és ellátja a jószágot saját termesztésű takarmánnyal, ab­rak- és nedvdús takarmánnyal egy­aránt, amelyekre az állati termékek termelésének jelentős növelése végett szükség van. Ezzel szemben vannak még olyan kolhoz- és szovhozveze­tőink, akik ahelyett, hogv minden ere­jüket a takarmánytermesztés növelé­sére fordítanák, ki akarják tartatni fFolvtatá<- a 6 oM s| o n > 0 J s 7 r 1956. február 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents