Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán (Folytatás a 3. oldalról.) Až irányelvtervezet' abból indul ki, hogy 1960-ban az 1955. évihez vi­szonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük az ipari termelés színvo­nalát, miközben a termelési eszkö­zök termelését 70 százalékkal növe­lik, a közszükségleti cikkek gyártását pedig 60 százalŕkkal. A hatodik öt­éves terv teljesítésével a Szovjetunió ipari termelésének színvonalát a há­ború előtti 1940. évihez viszonyítva, több mint ötszörösére emeljük. A hatodik ötéves terv feladatainak sikeres teljesítése érdekében meg kell oldanunk az ipar munkájának több alapvető kérdését. A pártnak figyelmét és erőfeszítéseit most ezek­re a kérdésekre kell összpontosíta­nia. 2. Az ipar műszaki fejlődésének meggyorsítása Iparunk anyagi alapja, a tudomány terén elért sikereink, s a munkás­osztály megnövekedett kulturális­műszaki színvonala — mindez együtt nagy lehetőségeket nyit meg a mű­szaki haladás meggyorsítása előtt. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy küzdjünk a termelési technika ál­landó tökéletesítéséért. Kitartóan tökéletesítenünk kell a technikát: minél termelékenyebb, gaz­daságosabb és üzembiztosabb gépe­ket kell gyártanunk, széleskörűen fejlesztenünk kell a termelési folya­matok villamosítását, komplex gépe­sítését és automatizálását, teljes mér­tékben fel kell használnunk az atom­erő békés alkalmazásában elért tu­dományos eredményeket. A technikai haladás meggyorsítá­sát olyan kulcsiparág, mint a gép­ipar szabja meg döntő mértékben. Ezért lényegesen meg kell javítani gépgyártásunk, de mindenekelőtt szerszámgép- és műszeriparunk mű­szaki felszerelését. Külön figyelmet kell fordítanunk a nagyteljesítményű saitolóqépek gyártásának növelésére. Az előző években több nagyobb vállalatot építettünk azzal a rendel­tetéssel, hogy igen sokféle készít­ményt állítsanak elő úgy, hogy a ké­szítmények előállításának egész fo­lyamatát maguk végezzék. Az ipar szakosítására és kooperálására való áttérés lehetővé teszi a termelés lényeges növelését, a termelés ön­költsénének csökkentését és a mun­ka termelékenységének emelését. Pártunk teljes következetességgel váltja valóra Lenin útmutatását az ország villamosítására. A Szovjetunió villamosenergia-termelése az első öt­éves terv megkezdésétől 34-szere­sére növekedett. De még nem ér­tük el, hogy az energiatermelés nö­vekedése megelőzze az egész nép­gazdaság fejlődését. Az ipar fej­lettségének elért színvonala azt a feladatot állítja elénk, hogy gyors ütemben, évente növeljük a villamos erőmüvek kapacitását, és olyan szín­vonalra emeljük a villamosenergia­termelést, amely teljesen kielégíti a népgazdaság és a lakosság szükség­leteit. Jóllehet a vaskohászat fejlődése nagy ütemben halad, mégis fémhiány mutatkozik. Ez népgazdaságunk' ro­hamosan növekvő szükségleteivel és azzal magyarázható, hogy kohászaink lassan sajátítják el a népgazdaság szempontjából leggazdaságosabb és legszükségesebb öntvényfajták és újabb fémek gyártását. Minden lehető módon fejleszte­nünk kell a vaskohászat nyersanyag­bázisát, gyorsabb ütemben kell épí­tenünk kohóüzemeket, lényegesen növelnünk kel a meglevő termelési kapacitások kihasználását, ki kell bő­vítenünk a fémek választékát és ja­vítanunk kell minőségiket. Meg kell mondanunk, hogy a fé­mek felhasználásában sok pazarlás ta­pasztalható. Fémet nemcsak ott hasz­nálnak fel, ahol valóban szükség van rá, hanem ott is, ahol eredményesen pótolni lehet más anyaggal. A gép­gyártók óriási mennyiségű fémet ta­karíthatnak meg a gépek súlyának és méreteinek csökkentésével, ha gyengén ötvözött acélokat és olyan újabb anyagokat használnak fel, ame­lyek lehetővé teszik a gépek és a gépi berendezések termelékenységé­nek és élettartamának növelését. Az építőiparban határozottabban és bát­rabban kell a fémet betonnal és vas­betonnal pótolni. Rendkívül fontos feladatunk, hogy a színes és a ritkafémek gyártását minden lehető módon növeljük, fo­kozzuk a rozsdamentes és a hőálló acélok és ötvözetek gyártását. A műszaki haladás nemcsak a régi OJ SZO 1956. február 17. termelési ágak és forrnák tökéletesí­tésében nyilvánul meg, hanem újabb termelési ágak és formák keletke­zésében is. Egy ilyen termelési ág a műanyag és a műanyagból előállí­tott segédanyag gyártása, amely nagyjelentőségű a közszükségleti cik­kek termelésének további növelése szempontiából. Ez idő szerint nagv mennyiségű élelmicikket fordítunk műszaki ren­deltetésű készítmények gyártására. Az 1955. esztendőben például több mint kétmillió tonna gabonát, hét­százezer tonnánál több cukorszörpöt használtunk fel szeszgyártásra. Szap­pan, mosószer, olajkence és kenő­anyag készítésére, valamint más mű­szaki célokra évente négyszázezer tonna mennyiségig használtunk fel étolajat. Mindez azonban eredménye­sen pótolható olajfinomítás útján nyert anyagokkal, valamint szén- és földgáztermékekkel. Mindenáron ar­ra kell törekednünk, hogy a hatodik ötéves terv végéig a műszaki célokra fordítandó élelmicikkeket szintetikus nyersanyagokkal pótoljuk, hogy az 1961. esztendőtől kezdve már meg­szüntethessük az élelmicikkek ilyen célokra való felhasználását. Minden lehető módon fejlesztenünk kell a műrostgyártást, amely jóllehet az utóbbi években növekedett, mégis tá­volról sem elégíti ki szükséglete­inket. A nehézipar gyors fejlesztési üte­mét továbbra is fenntartva, ugyan­akkor szélesebb körű lendületet, ad­hatunk és kell is hogy adjunk a köz­szükségleti cikkek gyártásának. Ismeretes, hogy a kapitalista ter­melés célja az egyre növekvő mé­retű profit szerzése. Ezt a dolgozók állandóan fokozott kizsákmányolásá­val, a termelés bővítésével érik el. A termelés kibővítésének iránýzata azonban a népi fogyasztás szűk bázi­sába ütközik, ami összefüggésben van a dolgozók fizetőképes keresletének elkerülhetetlen csökkenésével a ka­pitalizmusban. A kapitalista társa­dalmat a termelés és a fogyasztás közötti mély ellentmondás jellemzi. A szocializmus megsemmisítette a kapitalista termelésnek ezt az el­lentmondását. A szocialista termelés célja a dolgozók, az egész társada­lom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletelnek maximális kielégítése. A nehézipar növekedésé­nak arányában mind szélesebb len­dületet vesz a lakosság növekvő igé­nyeit közvet'enül kielégítő iparágak fejlődése. Most, amikor hatalmas, minden tekintetben fejlett nehéz­iparunk van, fennáll a gyakorlati le­hetősége nemcsak a termelőeszközök gyártásának, hanem a közszükségleti cikkek gyártásának gyorsütemű elő­rehaladására is. Elegendő rámutatni, hogy 1960-ban csaknem háromszor annyi közszükségleti cikket gyártunk majd, mint 1950-ben gyártottunk. A párt ezután is mindent elkövet an­nak érdekében, hogy a szovjet em­berek szükségleteit tökéletesebben és jobban kielégítsük — ebben látja egyik legfontosabb kötelességét a nép iránt. ' 3. A szállítás és a hírközlés technikai ellátottságának növelése A népgazdaság szempontjából óriási jelentőségű a szállítás és z hírközlés fejlesztése. Az ötödik ötéves terv során növekedett a szállítás techni­kai ellátottsága. Megjavult a szállí­tási eszközök munkájának megszer­vezése és kihasználása. Sikeresen tel­jesítettük azokat a feladatokat, ame­lyeket a vasúti, tengeri és gépko­csiteherszállítás elé a XIX. párt­kongresszus tűzött. Amikor megállapítjuk ezeket az eredményeket, el kell ismernünk, hogy a vasúti szállítás technikai vo­natkozásban elmaradt. Alapjában vé­ve gőzvdhtatással dolgozik, viszont ismeretes, hogy a gőzvontatás ke­vésbé gazdaságos, minthogy hatásfo­ka 4—5 százalék, szemben a villa­mosvontatás 16—18 százalékos hatás­fokával. A vasúti szállítás átállítása vil­lamosvontatásra lehetővé teszi, hogy jelentősen növeljük a vasútvonalak át­bocsátóképességét és megjavítsuk a szállítás üzemi feltételeit. Villamos­vontatás esetén az üzemanyag fo­gyasztás a gőzvontatással szemben 3— 4-szeresen csökken. A Szovjetunió álla­mi tervbizottságának és közlekedési mi­nisztériumának adatai szerint, ha vil­lamosvontatásra állítjuk át a Moszk­va—Vlagyivosztok útvonalat, ezzel legalább 18 millió tonna szenet ta­karíthatunk meg és a gőzvontatás­hoz viszonyítva több mint 2,7 mil­liárd rubellel csökkenthetjük éven­ként az üzemi költséget. A számí­tások azt mutatiák, hogy e vonal villamosításának beruházási költsé­gei legkevesebb négy év alatt meg­térülnek. E dolog fontossága és szükségessé­ge ellenére a vasúti aaállítás vezetői nemcsak, hogy nem harcoltak a villa­mosítás megvalósításáért, hanem még az erre a célra előirányzott eszközö­ket sem használták fel teljesen. Az ötödik ötéves terv idején mindössze 2267 kilométer vasútvonalat villamo­sítottak, vagyis a kitűzött feladatok­nak csupán 58 százalékát hajtották végre. A közlekedési minisztérium az ötéves terv egyetlen esztendejében sem használta fel teljes mértékben azokat az eszközöket, amelyeket az évi tervek alapján beruházásokra ka­pott. A minisztérium vezetői szem­mel láthatóan konzervatívak, ha a szállítás technikai átszervezéséről van szó. A vasutak villamosítása a vasúti szállítás korszerű technikai átszerve­zésének és fejlesztésének legfonto­sabb láncszeme. A párt központi bi­zottsága figyelembe véve ennek ha­talmas népgazdasági jelentőségét, a napokban határozatot hozott „a vas­utak villamosításának vezér tervéről". Ez a terv 15 évre szól és előírja hogy összesen 40 000 kilométer hosz­szúságú vasútvonalat kell villamos! tani. (Taps.) A vasútvonalak villamosításán 'cívül a vasúti szállítás technikai ellátott­ságának növelése szempontjából nagy jelentőségű a motoros mozdonyok gyors bevezetése a gőzmozdonyok he­lyébe. Jelenleg egyáltalán nem kielé­gítőek a motoros mozdonyok gyártá­sának méretei és a gyártott motoros mozdonyok teljesítménye. Ezért az SZKP Központi Bizottsága és a Szov­jetunió Minisztertanácsa 1955 szep­temberében határozatot hozott, amelynek értelmében több közlekedé­si gépgyártó üzemet át kell állítani motoros mozdonyok gyártására. A villamosmozdonyok és motoros mozdonyok szélesebbkörű felhasználá­sa, a vonalak karbantartásának meg­javítása, a forgalom irányításának gé­pesítése és központosítása és egyéb intézkedések lehetővé teszik a vas­utak átbocsátóképességének növelé­sét. Minden módon bővíteni kell a ten­geri és a folyami teherszállítást, amelynek részesedése az ország ösz­szes teherforgalmában mindössze 12 százalék; ez pedig teljesen elégtelen. Gyorsabb ütemben kell fejleszteni a légiszállítást és a csővezetékes szál­lítást. A gépkocsi-szállítás az ötödik öt­éves terv során több mint kétszere­sére növekedett. De ez kevés. A gép­kocsi-szállítás hatalmas kihasználat­lan tartalékokkal rendelkezik. Az egyik leqkomolyabb hiányosság a gép­kocsi-szállítás hihetetlen elaprózott­sága. Jelentősen megnövekedett a kis kocsiparkokat garazsírozó telepek száma, amelyekhez sok vállalat és in­tézmény vezetői görcsösen ragaszkod­nak. Elegendő elmondani, hogy a ga­rázsok 85 százaléka legfeljebb tíz kocsival rendelkezik. Ez a fő oka annak, hogy tavaly például a tehergépkocsiknak körülbelül a fele állt, a gépkocsipark üzemben tartott része pedig a meg­tett utak felét terhelés nélkül futot­ta be. Véget kell vetni az efféle el­maradottságnak, a garázsokat össz­pontosítani kell, és össze kell vonni. Ez gazdaságosság szempontjából nagy eredménnyel jár majd. Jelentősen bő­víteni kell a müutak építését. Azt is meg kell mondani, hogy a személygépkocsik felhasználásában nyilvánvaló pazarlás is történik. A megállapított gyakorlat szerint sze­mélygépkocsikat egyes funkcionáriu­sok részére tartanak fenn. Gyakran történik, hogy a szóbanforgó funk­cionáriusnak sehova sem kell mennie és a részére fenntartott gépkocsi ki­használatlanul áll. mégis egy-két so­főrt és kezelőszemélyzetet tartanak. Ezen a téren a szocialista elveknek megfelelően fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy a gépkocsikat egyes funkcionáriusokhoz osszák be, szigo­rúan korlátozott számot kell megálla­pítani a személyi használatra szolgáló gépkocsikra. Az intézmények funkcio­náriusainak kiszolgálására szolgálati bérautótelepet kell szervezni. Ezt an­nál is inkább meg kell tenni, mint­hogy továbbra is növekszik személy­gépkocsi-gyártásunk, és ha meghagy­juk a régi rendszert, akkor még job­ban növekszik majd a kezelőszemély­zet amúgyis hatalmas létszáma, ez pedig megengedhetetlen. Természete­sen ott, ahol szükséges, kell adni személyi használatra gépkocsikat, de úgy kell megszervezni ezt, hogy azok a funkcionáriusok, akikhez ilyen ko­csikat beosztanak, tanulják meg jól maguk a kocsivezetést. A gépkocsi­szállítás munkájának rendezése már régen megérett, és ezt a kérdést a bürokraták ellenállásának megtörésé­vel meg kell oldani. Szocialista álla­munk érdekei követelik ezt. (Taps.) A hírközlés munkájában az utóbbi évek során bizonyos javulás tapasz­talható. A távközlési eszközök fejlő­désének színvonala azonban, különö­sen a rádiórelé-vonalak, a képtávíró és a televízió fejlődésének színvonala még mindig nem elégíti ki a lakosság és a népgazdaság szükségleteit. A tudomány és a technika legújabb vív­mányai alapján még erőteljesebben kell fejleszteni és tökéletesíteni a távközlési eszközöket. k. A termelőerők helyes területi elosztása Az ipari termelés további növelésé­nek feladatai parancsolóan megköve­telik, hogy új nyersanyag-, üzem­anyag- és villamosenergia-forrásokat vonjunk be a gazdasági körforgásba. é« mindenekelőtt mozgósítsuk az or­szág keleti körzeteinek hatalmas ter­•mészeti erőforrásait. Emlékeztetni kell arra, hogy a ke­leti területeken halmozódik fel a Szovjetunió szénkészletének mintegy 75 százaléka, vízienergiájának mintegy 80 százaléka, erdőállományának négy ötöde, színes- és ritkafém-lelőhelyei­nek zöme, óriási vegyipari nyers­anyag-, vasérc- és építőanyag-kész­letek vannak itt. Amint a tapasztalatok mutatják, a szénkitermelés és a villamosenergia termelés a Keleten gazdaságilag sok kai nagyobb hatásfokú, m(nt a Szov jetunió európai részében. Elegendő például elmondani, hogy az ötödik ötéves terv esztendeiben a kelet-szibériai medencékben két és félszer kevesebbe, a kuznyecki szén­medencében pedig másfélszer keve­sebbe került a szénkitermelésnek egy tonnával való növelése, mint a Do­nyec-medencében. Tavaly a kuznyecki medencében egy tonna szén önköltsé­ge majdnem kétharmada volt a Do­nyec-medencében termelt szén ön­költségének. A kuznyecki medencében a tervek szerint 1960-ban 80 millió tonna szenet kell termelni. Ez a 80 millió tonna 2,4 milliárd rubellel ke­vesebbe kerül majd az államnak, mint ugyanannyi mennyiségű, a donyeci medencében kibányászott szén. Egy másik hasonló példa. Az Anga­ra folyón épül a bratszki vízierőmű, amely 3 millió 200 ezer kilowatt tel­jesítményű. Évente 22 milliárd kilo­wattóra villamosenergiát termel, vagyis ugyanannyit, mint a Szovjet­unói európai részének két legnagyobb erőműve — a kujbisevi és a sztálin­grádi erőmű. De a bratszki vízierőmű építése fele annyiba kerül, mint a kujbisevi és a sztálingrádi együttesen és a bratszki vízierőmü egyévi villa­mosenergia-termelésének önköltsége 200 millió rubellel kevesebb lesz, mint a kujblsevié és a sztálingrádié. Íme elvtársak, mennyire előnyös, ha alaposabban hasznosítjuk a keleti energiaforrásokat! Az elkövetkező tíz évben Szibériát a Szovjetunió legna­gyobb szénbányászati és villamosener­gia-termelési, a hő- és áramigényes gyártási ágak legfontosabb bázisává, az alumínium, a magnézium és a titán termelési bázisává, a villamoskohászat, a szénvegyészet és az elektrokémia bázisává kell tennünk. Ennek az igen fontos népgazdasági feladatnak a sikeres megoldása végett keleten minden eszközzel fejleszte­nünk kell a vaskohászatot. Az Ural és Nvugat-Szibéria 1955-ben több mint 14 millió tonna nyersvasat termelt, ami több, mint Anglia termelése. Mé­gis a Szovjetunió európai részéből évenként több millió tonna vasat és acélt kell a keleti vidékekre szállíta­ni. Ezért határozott intézkedéseket kell tenni a szibériai, a kazahsztáni és a távol-keleti vaskohászat fejlesz­tésének fokozására. A feladat az, hogy a legközelebbi két-három ötéves terv alatt Szibériát országunk harmadik legnagyobb ko­hászati bázisává tegyük, amely évi 15—20 millió tonna nyersvasat ter­mel. Ki kell dolgozni a szibériai vas­kohászati vállalatok fejlesztésének és elhelyezésének általános tervét, Szi­bériában mindenütt geológiai feltáró, tudományos kutató és más munkákat kell végezni. Az ország keleti vidékein még mln­dio nem eléggé fejlett a gépipar sem. A következő 10 évben a Szov­jetunió keleti részén új nagy gép­gyártási központokat kell létesíteni, amelyek képesek a gépek, Xgépcso­portok, készülékek és műszerek min­den fajtájának előállítására. Nagyobb határozottsággal kell kiak­názni a keleti körzetekben a hatal­mas természeti-Ipari erőforrásokat és biztosítani kell, hogy az ország ter­melőerőinek továbbfejlesztéséért a leghatásosabban használjuk ki azokat. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az ipart a gazdasági területek­nek megfelelően a legcélszerűbben és komplex módon helyezzük el. Orszá­gunk nagy és ha mi egyoldalúan fej­lesztjük az ipart az egyik vagy másik gazdasági kerületben, mesterségesen növelni fog.iuk az ésszerűtlen szállí­tásokat és nehézségeket támasztunk a népgazdaság általános fejlesztésé­ben. 5. A termelékenység, az ipari önköltség és a beruházási építkezés kérdései A párt V. I. Lenin ama ismeretes megállapítását követve, hogy „a munka termelékenysége, ez végered­ményben a legfontosabb, a legfőbb az úi társadalmi rend győzelme szem­pontjából", törekedett és továbbra is törekszik arra, hogy a műszaki fej­lesztés alapján szüntelenül emelje a munka termelékenységét. A termelékenység emelkedésének igen fontos feltétele, mint Lenin rá­mutatott — „a dolgozók fegyelmének, hozzáértésének, a munka lendületé­nek, intenzitásának, jobb megszerve­zésének fokozása". A szovjet emberek tudják, hogy a munka termelékeny­ségének emelése jólétük növelésének alapja. Ezért állandóan javítanunk kell a munka és a termelés szervezé­sét, meg kell szüntetni az anyaqi esz­közök és a munkaidő felhasználásában tapasztalható veszteségeket. A párt- és a gazd»?4gl szervezetek­nek a legállhatato'ibban flgvelniök kell a vállalatok gazdasági tevékeny­ségének kérdéseire. Állhatatosan tö­rekedni kell minden vállalat ütemes munkájára, a termékek önköltségé­nek csökkentésére, a legszigorúbban és mindenben takarékoskodni kell, minden módon meg kell szilárdítani az önálló gazdasági elszámolást. Elvtársak! Az ipar és az egész nép­gazdaság továbbfejlesztése szempont­jából igen nagy jelentőségű a beru­házási építkezés. Most, amikor a be­ruházások évente majdnem 200 mil­liárd rubelre rúgnak, kötelessén'ink fokozott finvelmet fordítani a beru­házási építkezések kérdéseire, végleg át kell állítanunk ezeket az építkezé­seket ipari vágányokra. A párt központi bizottsága és á Szovjetunió Minisztertanácsa a leg­utóbbi időben több fontos határozatot hozott az építőipar fejlesztéséről és tökéletesítéséről. Arról van szó, hogy biztosítsuk a beruházási építkezésre kiutalt összegek hatékony felhaszná­lását, emeljük az építkezés szervezeti és műszaki vezetésének színvonalát, határozottan harcoljunk a pénzpocsé­kolás ellen, erősen csökkentsük az építkezések idejét és költségeit. Eze­ket a feladatokat csak az építkezés nagyipari módszereinek bevezetésével, az előregyártott vasbeton- és beton­szerkezetek, valamint a gyárilag ké­szített elemek széleskörű alkalmazá­sával oldhatjuk meg. A beruházási építkezés méretei ná­lunk szüntelenül növekednek. Az ipar állóalapjai gyorsan növekednek. Az építkezés meg javításával egvütt ál­landóan a jó gazda mődián kell gondos­kodnunk a meglevő kapacitások jobb kihasználásáról. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy sok vállalat újabb nagy beruházások nélkül jelentősen növel­heti, néhány pedig megkétszerezheti, sőt megháromszorozhatja a termelést. Csupán komolyan hozzá kell fogni eh­hez — korszerűsíteni kell a berende­zéseket, meg kell javítani a termelés és a munka szervezetét, szélesebb körben kell felhasználni az élmunká­sok tapasztalatait, a feltalálók és ész­szerüsítők alkotó kezdeményezésének hatalmas erejét. Sokmilliós dicső munkásosztályunk, mérnökeink és technikusaink növekvő aktivitással kutatják és mozgósítják a szocialista termelésben rejlő hatal­mas tartalékokat. Ennek az aktivitás­nak ragyogó megnyilvánulása a szo­cialista munkaverseny. Még általáno­sabban ki kell bontakoztatni a ver­senyt, állandóan emlékeznünk kell arra, hogy ez nem kampány, hanem az embermilliók eleven ügye, hatal­mas erő, amely előreviszi a szocialista termelés fejlesztését és tökéletesíté­sét. Meggyőződésünk, hogy a munká­sok, a mérnökök és a technikusok al­kotó munkájukkal biztosítják a hato­dik ötéves terv sikeres teljesítését. (Hosszantartó taps.) (Folytatás az 5. oldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents