Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-02 / 33. szám, csütörtök

SZÁMADÁS A SZÖVETKEZETEKBEN • * • Több mint egymillió koronát osztottak szét Száztíz hektárnyi területen 57 mázsa kukoricát termeltek hektáronként — 110.000 koronát a szociális- és kulturális alapra helyeztek — Több mint 200 000 liter tejet adtak be terven felül — Vállalták, hogy az idén 70 mázsa kukoricát termelnek hektáronként. Permetező esőben, az esti órákban szálltam ki Ny árasdon az autóbuszból A kultúrház felé vettem az irányt. Lassan, óvatosan lépegettem a cuppo­gó sárban, s mikor beléptem a szinte nappali világosságban úszó kultúrház­ba, rám meredtek a tekintetek. Szél­cserzett arcú idős és fiatal parasztok, tarkakendős lányok, asszonyok várták kissé türelmetlenül, mikor olvassák fel neveiket. Az elnöki asztal körül mosolygó ar­cok. Nem mondták, de érezni lehetett azt a boldogságot, amely most a szö­vetkezet vezérkarát eltöltötte. Mert nagy dolog az, mikor a vezetőség ar­ról adhat számot, hogy előlegképpen 1200 000 koronát oszthatott szét a múlt évben a tagság között és most az évzáró gyűlésen még 1000 000 ko­ronát oszthatnak szét. Meg aztán egyéb alapokra is jócskán jutott a jö­vedelemből. Az oszthatatlan alapra 270 000 koronát, a szociális alapra 70 000 koronát, a kultúralapra 40 000 koronát tehetnek félre és még pótju­talom címén is 70 000 koronát oszt­hatnak szét. Nagy vidámságban telnek a percek. Az egyik borostás arcú bácsi arról beszél, hogy milyen jó dolog a kuko­rica négyzetes vetése, mert — amint mondja a mellette ülőknek — azelőtt bizony nem hitték volna, hogy 1 hek­táron 57 mázsa kukoricát is lehet termelni. Most meg 110 hektárról eny­nyit takarítottak be átlagosan minden egyes hektárról... Pedig mikor a négyzetes vetésről volt szó, mennyire hadakoztak elle­ne ... A másik meg a szarvasmarha hizlalásának a fontosságát hangoztatja. Azzal érvel, hogy a múlt évben is 368 000 koronát vételeztek be hízó­marhákért és valamennyit A és B osz­tályba vették át tőlük. A szövetkezet juhászának is megeredt a nyelve. Az­zal dicsekedett, hogy minden egyes birkáról a múlt évben 5,7 kg jó minő­ségű gyapjút nyírt és a juhtenyésztés nem kevesebb, mint 120 000 koronát hozott a szövetkezetnek. Halkan beszélgetnek, vitázgatnak a tágas kultúrteremben a derék szövet­kezetesek. Sok mindent szóbahoznak a közös gazdálkodásról, mit hogyan csináltak és hogyan kellene a jövőben csinálni, hogy még több bankó üsse markukat az évzáráskor. — Csölle Sándor — hangzik a pénz­táros szava — s a sorokból gyors lép­tekkel indul az elnöki asztalhoz egy magas, barna fiatal ember. Csillog a szeme örömében. Mikor átveszi a nagy sárga borítékban elhelyezett százaso­kat, még a kucsmáját is f élre vág ja. Félrehúzódik, letelepszik az első sorok közt egy üres székre. Azt tartja, hogy a dió törve, a pénz meg olvasva jó. Mindkét markával átnyalábolja a ro­pogós százasokat és olvassa, olvassa sokáig. Majd felderül az arca és meg­szólal: — • Nem hiányzik ebből egy fillér sen,! — Hát mennyit kapott Csölle elv­társ? — fordulok hozzá szerényen. Kicsit gondolkozik, aztán kivágja: — Tizenkétezerháromszázharmincöt koronát! — Aztán mi mindent vásárol majd ezen a tömérdek pénzen? — kérde­zősködöm tovább. — A házamat hozom rendbe, meg aztán az asszonynak veszek egy szép nagykabátot és a gyerekeket is tetőtől talpig újba öltöztetem. Csölle Sándor, ez a derék tehenész, jól kivette részét a közös vagyon gya­rapításából. A gondjaira bízott tehe­nektől átlag 3100 liter tejet fejt és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet több mint 220 000 liter tejet terven félül tudott adni a múlt évben közellátásunknak. Nehéz volna leírni azt a sok él­ményt, melyet ezen az estén a nyá­rasdi kultúrházban átéltem. Hiszen lehettek vagy százötvenen is, akik Csölle Sándorhoz hasonlóan jó párezer koronát kaptak kézhez, jó munkájuk eredményeképpen. De hogy eloszlas­sam a kételyeket, amik itt-ott még fel-felbukkannak, mikor egy jó szövet­0 J SZÖ 1956. február 2. kezet szép eredményeiről hallanak — a tamáskodóknak meg kell hogy mondjuk az igazságot. Az igazság az, hogy a nyárasdiak jó úton járnak. Az itteni tagság tudatosította magában, hogy csak akkor várhatnak gazdag ré­szesedést, ha jól gazdálkodnak, ha év­ről évre növelik a földék hektárhoza­mát és az állatok hasznosságát. S hogy mennyire bíznak önmaguk­ban, az ország, a nép erejében, s ho­gyan akarnak még jobban hozzájárul­ni dolgozó népünk jólétének fokozásá­hoz, azt az év elején tett felajánlásaik bizonyítják a legjobban. Megfogadták, hogy az idén 250 mázsa sertéshúst, 100 mázsa marhahúst és 15 vagon gabonát adnak terven felül az államnak. Kuko­ricából a múlt évi 57 mázsával szem­ben az idén minden egyes hektáron 70 mázsát termelnek. Ilyen perspektívát, ilyen munkafel­ajánlást, csak az olyan szövetkezet tagjai tűzhetnek ki maguk elé, akik világosan felismerték: a dolgozó pa­rasztok útja a szövetkezeti nagyter­melés, mert csak ez biztosítja a dol­gozó parasztok jobb, derűsebb életét, hogy terméseredményeiket terv sze Sikeresen zárfák az évet Az előlegen kívül 12 koronát kaptak a tagok munkaegységenként A rozsnyói járásban a múlt napok­ban értékelték a szövetkezetek közötti szocialista versenyt, melynek győztese a szilicei Vörös Zászló lett. Ez a győ­zelem nem a véletlen műve volt. A múlt év folyamán elkövettek mindent. s a békét, amit mindnyájan oly forrón óhajtunk! Farkas Kálmán rint teljesítsék. Fáradozásaikat siker koronázta. A kalászosoknál búzából 20 kilóval, árpából 2,50 iná­Az idén növelik a cukorrépa vetésterületét E napokban az ország minden részé­ben számot vetnek a szövetkezetesek a múlt évi gazdálkodással. Megállapít­ják mit csináltak jól és mit rosszul, hogy a jót továbbvigyék és a rosszat pedig eldobják, ín in t a szennyes ruhát. A hosszúszói szövetkezet irodájában is késő estig dolgozik Ferdinánd elv­társ, a szövetkezet könyvelője. Ferdi­nánd elvtárs a szövetkezet könyvelését szabad idejében végzi, mivel ő az ipar­ban dolgozik. A szövetkezeti tagok kíváncsian várják az eredményeket, mert egész Egyre emelkedik a szövetkezeti tagok életszínvonala a szepsi járásban Ä szepsi járásban — mint hazánk egész területén — a napokban folynak le a szövetkezeti zárszámadások. Széltében-hosszában beszélnek a múlt év eredményeiről. Ez érthető, hiszen ha összehasonlítjuk az 1954. és 1955. év eredményeit, láthatjuk, hogy az eltérés igen jelentős. A szö­vetkezetek mind termelési, mind pénzügyi téren igen fellendültek. 1954-ben csak 7 szövetkezetben fi­zettek részesedést, az 1955. évben pedig ez a szám háromszorosára emelkedett. A legszebb eredménye­ket a rudnoki szövetkezet érte el, ahol a tervezett munkaegység érté­két, 16 koronát teljes összegben ki­fizették. Ugyancsak szép eredmény­nyel zárta az évet a komaróei és a jászói szövetkezet is, ahol a terve­zett 18 koronából 16 koronát fizet­tek ki munkaegységenként. Például a komorőci szövetkezetben Buzsin­szky Péter évi keresete 38 mázsa gabona és 17 000 korona készpénz volt. Ugyanilyen szép jutalomban ré­szesültek Büdi Mihály, Mitro Imre, Peter Endre, Ignáth Péter és Lackó Péter is, akik 700—800 munkaegység get dolgoztak le egész éven át. Ezek az eredmények a szepsi járásban kö­vetőkre találnak. Az új évben már három község kis- és középparaszt­jai határozták el, hogy a közös gaz­dálkodás útjára lépnek. Udvarnok és Horváti községekben, valamint Bu­zitán űj szövetkezet alakult. éven keresztül minden munkát idejé­ben és jól végeztek. A hosszúszóiak az idén termeltek először cukorrépát. Tapasztalatuk, igaz, még nem volt a cukorrépa termesztése terén, mégis jóval magasabb hektár­hozamokat értek el, mint amennyit terveztek. így a cukorrépa szép ösz­szeggel gazdagította a szövetkezetet. Ezenfelül még a cukorgyártól értékes takarmányt kaptak vissza. Ezért a tagság elhatározta, hogy a múlt évi három hektárral szemben az idén öt hektáron termelnek cukorrépát. Prihradszky Lajos, Gömörhorka ÚJ HÁZ ÉPÜL A RÉSZESEDÉSBŐL A bodrogszerdahelyi szövetkezetben e napokban tartották meg az évzáró taggyűlést. A múlt évi gazdasági ered­mények értékelése mellett gazdag ju­talomban részesültek a szövetkezeti tagok. A 43 éves Varga Erzsébet ls most látja, hogy nem hiába szorgal­maskodott egész éven keresztül. Azt, hogy egész éven keresztül becsülete­sen kivette részét a szövetkezeti mun­kából, mi sem bizonyítja jobban, mint a 778 munkaegység. A ledolgozott munkaegységei után 23 280 koronát, 17 mázsa búzát, 6 má­.zsa rozsot, 6 mázsa árpát és 15 kg rizst kapott. Most már megvalósíthatja azt a tervét, amire már régen vágyott. Az idén új házat épít. Kalapos József iiiiiiiiiiiitiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininiiiiiiiiiiiii^ I IDiaadnak — van rá okuk I Vasárnap délután van. Az asz : talsorok két oldalán szorosan ül­nek a szövetkezeti tagok. Derült­ség, mosoly az arcokon. Szóké Adél, Dajka Ferenc és Bucsai La­jos pionírok ott állnak elől az emelvényen, hátuk mögött a töb­biek. Hangos a terem a gyerekek dalától. Szól a muzsika, a pionírok a szövetkezeti munkáról énekel­nek. Meggyesi Berti elnökről, a legtöbb munkaegységet ledolgozó Pandi Béláról, a szövetkezeti ál­latállomány gyarapodásáról, Kar­dos kerülőről s Pandy László éj­jeli őrről, Dohányos Józsefné szor­galmáról, Pógyor Lajos kertésze­tének 190 százalékos eredményé­ről s a többi lelkes tag munkasi­kereiról. No, de most már, komámasszony, Azt kérdem csendesen, Abból a sok osztalékból Mondja csak, mit veszen ? Mert én bizony, ha megkapom, Hát mit is csinálok, Azonnal a bankba megyek S betétkönyvet váltok ... Zárszámadást tartanak a bács­kai földművesszövetkezetben. A falunak nagy ünnepe ez a mai nap. A szövetkezet egy és ne­gyedmillióval termelt többet, mint az előző évben. Hogyan lehetséges az — kérdezi valaki —, hiszen a ledolgozott munkaegységek száma nem emelkedett ? És mégis így van. Ennek csak egy magyarázata lehet. A bacskaiak jobban dolgoz­tak, okosabban gazdálkodtak, hely­rehozták szövetkezetük hibáit. A jól végzett munka sikereinek most együtt örül a szövetkezeti nagy család minden tagja, idősebb­je, fiatalja. Hatszázezerrel több pénz kerül kiosztásra Bácskán eb­ben az évben. Futotta a jövede­lemből á hiteltörlesztésekre, az alapok feltöltésére. A szövetkezet gazdasági forrásai az előző évhez viszonyítva 694 ezerről csaknem másfél millióra növekedtek. Vígság a teremben, folytatódik a rigmus, táncolnak, dalolnak a gyerekek. Kultúrműsor ad díszes keretet a bacskaiak nagy ünnepé­nek. Megszaporodott a tagok szá­ma, nyolc taggal vannak többen, mint tavaly. Megerősödtek,, tapasz­taltabbak lettek. Jól dolgoznak, munkacsoportjaik bevezették a munkateljesítmény szerinti' jutal­mazást. Az elért eredményekben a brigádközpont traktorosainak is nagy részük van. Munkájuk évről évre nagyobb segítséget nyújt a szövetkezeti gazdálkodásnak. Jó­karban tartott, üzemképes gépeik munkája kivívta valamennyi szö­vetkezeti tag megbecsülését. De nem lehet említés nélkül hagyni azt a segítséget, melyben a bacskai szövetkezet részesült. Mert segítséget is kaptak. Nagy segítséget a járás mezőgazdasági osztályától. Szépek is az eredmé­nyek. Az agronómus hozzáértése nem várt hektárhozamokat, terven felül 13 vagon sörárpát, 3 vagon borsót eredményezett. Jól jöve­delmezett az állatállomány, mert 12 tehenet, 60 növendékállatot vá­sároltak. Felépült a 400 sertést befogadó sertéshizlalda, s egy is­tálló 120 növendékmarha számá­ra. Van már hídmérlegük, hatalmas silótornyuk, irodájuk, kerékgyártó­és kovácsműhelyük, s befejezés előtt áll a lóistálló. Fejlődik a szövetkezet, hatszáz­ezerrel tobb pénz jut kiosztásra az idén Pandy Béla, Marci János, Pandy Miklós, János és László, Bucsay István és Bacskay Miklós, Pandy Margit és Dohányos Zsófia és még nagyon sokan kapnak te-, kintélyes összegeket megérdemelt jó munkájukért. Közöttük van Cseh Józsefné is, aki 71 éves élet­kora ellenére fiatalos munkakedv­vel, 221 munkaegységgel vette ki részét a közös munkából. Kezdődik az új gazdasági év. A szövetkezeti gazdálkodásnak az eddiginél is jobbnak, tökéletesebb­nek kell lennie. Mert hibák van­nak, fogyatékosságok a bacskai szövetkezetben is előfordulnak. A burgonya betakarítása, a lóheremag kicsfplése, a silótakarmány gon­dos elkészítése, az új agrotechni­kai módszerek bevezetése körül a múltban előforduló hiányosságok­nak többé nem szabad előfordul­niok. A tagsági gyűlések látoga­tottságán, az ellenőrző bizottság munkáján is javítani kell. Rázendít a népi zenekar, föl­csendül a nóta, népdaloktól han­gos a terem. Majd tánc követke­zik. Cseh István nyitja meg, s ko­rát meghazudtoló fiatalos hévvel ropja a csárdást. Nyomában a többiek. Hullámzik a táncoló pá-' rok tömege, széles jókedve vari itt minderikinek. Milyen más ez a mostani évzá­rás Bácskán! Ugyanazok az em­berek, és mégis mások. Megváltoz­tak. S ezt a változást a szövetke­zeti közös gazdálkodás hozta ma­gával. Egy új, szebb és boldogabb élet kialakulása tárul szemünk elé. Fejlődik, erősödik az EFSZ, s a benne rejlő erők viszik előre a falu dolgozóinak életét. Egy nagy családot alkotnak, melynek ereje hatalmas eredmények elérésére ké­pes. Ez a titka a bacskaiak szebb életének. Mészáros Gyula pénzösszegen kívül több,* mint 28 íiianitiiiiiuiiiaiwuiiiiiiauiimtMiiiiiaiiiiiinaitisiaiiiiiiiiatiaiiiiiirr'naiiBiTaiiaiiaiiauaiiainnBiiinaiiiuiiiininauaiiatuiimuauaiiiimiiS!^ ' mázsa kenyérgabonát kapott. zsával, zabból 11 mázsával termeltek többet hektáronként. Voltak olyan dűlőik, ahol búzából 25, árpából 27 és zabból 33 mázsát frtek el. Mindezekhez erősen hozzájárult až agrotechnikai határidők pontos betar­tása, a sűrűsoros vetési módszer al­kalmazása, a jó trágyázás, a vetésfor­gók pontos betartása s az idejében el­végzett mélyszántás. Hasonló szép eredményeket értek el az állattenyésztésben is, ahol 154 házi­állattal tartanak többet, mint a terve­zett szám. Az állatok hasznossága is emelkedett. Például 1955-ben 170 000 liter tej termelését tervezték, a való­ságban 171500 litert értek el. Az egy tehénre tervezett 1600 liter évi tejhozammal szemben 1936 li­tert értek el. A sertéstenyésztésben 14 malacot neveltek fel minden anyasertéstől a tervezett 11-gyel szemben. A baromfitenyésztésben is teljesítet­ték az előirányzott tervet. A juhoknál a tervezett 3,90 kg helyett 4,20 kilő gyapjút nyírtak juhonként. Ezekben az eredményekben fontos tényező volt a jő munkaszervezés és a pótjutalmazás bevezetése. A szilicai EFSZ a múlt évben 1308 000 korona bevételt tervezett, amit a valóságban el is ért. A zárszám-: adáskor a közös alapok biztosításán kívül a 10 koronás előleg mellett még 12 korona részesedést osztottak kí munkaegységenként. Ezenkívül az össz­pontosított állatok értékének 50 szá­zalékát is kifizették a tagoknak. A szép jövedelmet, a gazdag része­sedést a termelési feladatok túlteljesí­tésének köszönhetik. Magasan túlszár­nyalták a termelékenységet az állat­tenyésztésben, különösen a törzsköny­vezett juhállománynál. Szép termelési eredményeket értek el még a szlavosi, slaveci, barkai és a betléri szövetkezetek is. K. I. A szocialista versenynek köszönhetik A nagykaposi járás szövetkeze, teiben most folynak a múlt évi munka eredményeinek mérlegelé­sei. Azok a szövetkezetek, ahol szép részesedést kapnak a tagok, örömmel tekintenek vissza egy évi munkájukra, ott pedig, ahol gyen­gébbek az eredmények, latolgat­ják, hogy mit nem tettek meg a siker eléréséért. A legjobb ered­ményt a deregnyó'i szövetkezet ér« te el, ahol a 10 korona előlegen kívül még 8 korona részesedést osztanak ki minden munkaegvség­re. Pálócon pedig 5 koronát. É két szövetkezetben a vezetőség nagy súlyt helyezett a szocialista ver­senyzésre, ami szép eredményekre vezetett. Jó volt a munkafegye­lem, nem fordult elő — mint sok helyen —, hogy jogtalanul eltu­lajdonítják a közös vagyont. S mint az eredményes gazdálkodás egyik fontos tényezője, a vezetőség és a tagság között meg volt az állan­dó kapcsolat. Ugyanakkor gyenge eredménye­ket értek el a mokcsakerészi, pá­lyini és a nagykaposi szövetkezet­ben azért, mert a legfontosabb mozgató erőt. a szocialista ver­senyt elhanyagolták. Intse ez a szövetkezetek vezetőit s nem kevésbé a JNB mezőgazda­sági osztály dolgozóit is a jövőben arra. hogy minden adott lehetősé­get felhasználjanak a termelés nö­velésére. Kicsi a bors, de erős mondja a közmondás. Ez a közmon­dás jellemzi a helembai szövetkezetet is. E földművesszövetkezet földterü­lete mindössze 35 hektár, tagjainak száma hat. Mikácsy Menyhért, a szövetkezet el­nöke elmondotta, hogy mintegy 22 000 koronát osztottak 6zét a tagok között az évvégi elszámolás alkalmával. A szövetkezetben egy munkaegységre 13 korona és 5 kilogramm gabona ju­tott. S ezek a számok azt bizo' y'tják, hogv a helembaiak r m állnak az utol­sók sorában. A legjobb tagok egyiké­nek, Románik Lajosnak a múlt esz­tendőben 568 munkaegysége volt és a

Next

/
Thumbnails
Contents