Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-15 / 46. szám, szerda

Híven a Vörös Lobogó névhez M

ár két héttel az évzáró gyűlés előtt nemcsak az ipolyviski szövetkezet tagjai, hanem a járás, kerület, söt keleten a királyhelmeci járás szövetkezetesei is tudták, hogy az ipolyviski szövetkezetben 20 korona részesedés jut minden ledolgozott munkaegységre. Ez a hír akaratlanul is felveti az Bartal Lajos és Nyustin József betétkönyveiket nézik. emberbei} a kérdést, mi az ok* annak, hogy az ipolyviski Vörös Lobogó milliomos szövetkezetté lett és hogy a millióknak, amelyek a pénzügyi tervben szerepelnek, aranycsengésük van?! Ha azt mondanánk, hogy Ipolyvisket rendkívüli emberek lakják, akkor nem mondanánk igazat. A szövetkezet dolgozói egyszerű emberek, semmivel sem képzettebbek más szövetkezetesek tagjainál. Fia azt állítanánk, hogy a szövetkezet sokkal kiválóbb szakemberekkel, vagy nagyobb tudású vezetőkkel rendelkezik, mint más szövetkezet, az sem felel meg a valóságnak. De ha azt mondjuk, hogy az ipolyviski szövetkezet hűségesebb vezetőkkel és hűségesebb tagokkal rendelkezik, mint más szövetkezet, akkor rátapintottunk a lényegre. Az elnök, zootechnikus, kertész vagy akármelyik funkcionárius felesége éppoly szorgalmasan dolgozott a szövetkezetben, mint akár a fejő, vagy a gyalogmunkás felesége. Tehát a munkához való jog fogalmát ebben a községben a legnemesebb értelemben fogták fel. Nemcsak a csúcsmunkák idején, de az év jninden mpjában férfi, asszony és ifjú egységesen fogott össze, hogy a munkákat idejekorán elvégezzék. Lehetetlen meghatottság nélkül írni arról, miként készült Bartal Lajos, a szövetkezet elnöke, Kovács György agronómus és ifj. Tóth Ignác zootechnikus az évzáró • taggyűlés beszámolójára. Bali főkönyvelő ugyanakkor a tagságnak szóló meghívót fogalmazta meg kifogástalan stílusban és olyan hangnemben, amely nemcsak udvariasságot, hanem mély tiszteletet fejezett ki a tagság iránt. Mindez a közgyűlés előtti napon történt. Az egyik szobában az elnök, a másikban munkatársai komoly elmerüliséggel dolgoztak. Valamennyi beszámolóhoz a főkönyvelő szolgáltatta az adatokat, aki rendkívüli türelemmel többször ellenőrizte a számokat, nehogy véletlenül hiba csússzék közéjük. Mindez a legnagyobb csendben és meghitt összhangban zajlott le, mert hisz először kézzel kellett mindent leírni és csak azután következett a gépelés. Az elnök beszámolójából kitűnik, hogy a szövetkezet teljes felkészültséggel kezdi a második ötéves tervet. Ezt a lényt, szemléltetően bizonyítja a januári beadás túlteljesítése. Marhahúsból a tervezett 1841 kg helyett 2260 kg-ot, sertéshúsból 1753 kg helyett 3993 kg-ot adtak be. Hasonló a helyzet a tojásbeadásnál, hiszen a tojásbeadást közel 8000-rel túlteljesítették, tejből pedig 200 százalékra teljesítették januári beadásukat. Ezek után érthető, hogy ezek a számok az elnöknek nem jelentenek csupán rideg adatokat, hanem minden ékesszónál többet mondanak a közös összefogás erejéről Ezek a számok a jövő ragyogó távlatait tárják fel. Az elnök most két számsort hasonlít össze. 1951 őszén az egész esztendőn át ledolgozott munkaegységért 1 972 000 koronát, 1955-ben pedig 1 865 952 koronát fizetett. — Érted ezt a különbséget? — mondja örömmel — akkor öreg pénzben fizettünk. Most pedig ötször annyit fizetünk. így mondja „öreg pénz", a győztes diadalittas hangján, akinek e rövid öt esztendő alatt keményen és szívósan kellett küzdenie és harcolnia minden ellen, ami öreg és elavult, hogy érvényre juttassa az újat, a fejlődőt. Joggal mondta másnap Bali főkönyvelő az évzáró gyűlésen, hogy: — Mi már megtanultuk a két fogalomnak, az „enyémnek" és a „miénknek" a tisztázását. A közgyűlés másfélórás ebédszünettel, reggel 9-től az alkonyati órákig tartott, mégis a kultúrterem mindvégig zsúfolt maradt. Ipolyvisk családi házai ezen a ünnepnapon nagyrészt üresek maradtak. Férfi, aszszony és gyermek a kultúrtei*emben tartózkodott, itt fogyasztottak el valamennyien bőséges ebédjüket és vacsorájukat. Az otthon meghitt légköre uralkodott a hatalmas termekben, ahol közel 300 embernek, „két műszakban" tálaltak. Az esti órákban került sor a betétkönyvek szétosztására. A réšze- sedés majdnem a kétszeresét tette ki az előlegnek. Az előleg ugyanis 13 korona volt, a részesedés viszont, amint már fentebb említettük, kerek húsz koronát tett ki minden ledolgozott munkaegység után. Itt derült ki, hogy a beadás túlteljesítése hogyan hat a munkaegység értékének növelésére. A tervezett 26 korona Kelyett a szövetkezet 33 koronát fizetett. De hogy ezt az értéket elérje, szükséges volt a szövetkezetnek gabonából 15 vagonnal, kukoricából 12 vagonnal, krumpliból 16 vagonnal, takarmányrépából 22 vagonnal, cukorrépából közel 35 vagonnal többet termelnie az előirányzott mennyiségnél. Ami az állati termékeket illeti, elegendő, ha megemlítjük, hogy a tervezett 174 mázsa sertéshús helyett 368 mázsát adtak be, tejből 44 000 literrel teljesítették túl beadásukat, tojásból pedig 37 ezerrel. Nem csoda hát, hogy az ipolyviski szövetkezeti tagok mesés összegeket kaptak ezen az évzáró gyűlésen. Csúcsteljesítményéért Csala István sertésgondozó 27 761 koronát kapott. A betétkönyvek szétosztásánál nem láttuk, mert éppen etetés ideje volt és munkaezért két hónapot nem dolgozhatott és munkaegységének a száma ezért oly alacsony. HozzáteszL hogy Besztercebányán operálták kiváló bánásmódban részesült, a kórházi költségeket pedig a szövetkezet vállalta. Végül megemlíti, hogy az operáció nagyszerűen sikerült és férje most rekreáción piheni ki az év fáradalmait, ugyancsak díjtalanul. T T elyénvalónak tartjuk itt megjegyezni, hogy Ipolyvisk szövetkezetének szociális biztosítása lassan eléri az üzemi biztosítós színvonalát. Az 1956-os pénzügyi tervben többek között a negyvenezer koronás szociális alapot közel nyolcvanezerre emelték. Tervbe vették továbbá, hogy a tagságnak a szövetkezetbe adott élőleltár értékének 30 százakellett volna. Kritikájával kapcsolatban a következőket mondja: — Nézetem szerint minden szövetkezeti tagnak öntudatosnak, kezdeményezőnek, nem pedig napszámosnak kell lennie a munkahelyén. Minél öntudatosabbak leszünk, annál nagyobb jövedelmet biztosíthatunk az egész község lakosságának. A Tóth-család évi részesedése 23 700 korona volt a ledolgozott munkaegységek után. Szép jövedelem ez, ha meg hozzáadjuk az előleget és a természetbeni részesedést. Érdemes még feljegyezni Tóth Kálmán és Juhász Lajos gyálogrnunkások jövedelmét. Tóth és felesége munkájuk után 13 288 koronás b étét könyvecskét kaptak részesedésként. Megtakarított pénA jó ebéd után ízlik a -zamatos bor. lékát az idén kifizetik. A terv minden pontja szilárd alapokon nyugszik, mert nemcsak a férfiak, hanem az ipolyviski asszonyok is több mint 12 ezer munkaegységet dolgozták le tavaly, ami a tervezett összmunkaegységeknek majdnem a felét, teszi ki. Érthető ezért, hogy a Nyustin-család a szövetkezet évvegi osztalékából 28 ezer koronát kap. Szép öszszeg ez és amint Józsi megjegyzi, ehhez az összeghez még hozzákerül az a négyezer korona is, amely Jókedv és derű az asszonyok között. helyén kellett lennie. Viszont módunkban volt két család tagjával elbeszélgetnünk. A Nyustin- és a Tóth-család minden tagja a szövetkezeiben dolgozik, tehát jövedelmük tipikus az ipolyviski szövetkezetre. Nyustin József 30 esztendős, két gyermek apja, kétéves mezőgazdasági iskolát végzett. 1953-ban lépett a szövetkezetbe. Apja és nagyapja hat-hat, tehát tizenkét hektár földdel és a szükséges élő- és holtleltárral léptek a szövetkezetbe. Ma ő vezeti a kertészetet, amely tavaly a tervezett '218 ezer korona helyett 283 000 korona jövedelmet hozott. Nagyapja tavaly meghalt, ezért a családban most már csak négyen dolgoznak a szövetkezetben. Felesége 232 munkaegységet, anyja 130-at, apja mint kocsis 362 egységet dolgozott le tavaly a szövetkezetben. Nyustinné, József anyja, aki a főszakácsnő szerepét tölti be ezen az ünnepnapon, miközben dolgos kezét széles fehér kötényébe törli, mosolyogva megjegyzi, hogy férje tavaly súlyos operáción esett át, az 1954-es esztendőből visszamaradt. Arra a kérdésre, megvannak-e elégedve, Nyustin Erzsébet a dolgos asszonyok és a lelkiismeretes anyák magatartásával így válaszol: — Nemcsák mi, hanem Ipolyvisken mindenki meg lehet elégedve. A mi községünkben eltűntek a szegény emberek. Ez pedig nagy szó, és mi nem is kívánunk egyebet, minthogy békességben dolgozzunk tovább, mert szívesen dolgozunk. Hasonlóképp nyilatkozott Tóth Ignác, a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke, aki 1952-ben lépett a szövetkezetbe 10,5 hektár földjével és a hozzátartozó állatokkal és gazdasági felszereléssel. Egy évvel később fia is követte a szövetkezetbe, aki a zootechnikus feladatát végzi. /

dősebb Tóth Ignác a közgyűlésen többek között megkritizálta a szövetkezet tagjait, hogy a takarmány betakarítása körül nem végeztek olyan gondos munkát, amilyet zük pedig 12 ezer korona, így hát az idén már megkezdhetik családi házuk építését. Juhásznál hasonló a helyzet. Évi részesedése felesége járandóságával együtt 12 660 koronát tesz ki, megtakarított pénzével együtt ez az összeg 28 ezer koronára emelkedik. Mindebből világosan látszik, hogy az ipolyviski szövetkezet fejlődése az egykori szegény és középparaszt összefogásából ered. Az összefogást a közös érdek, a közös jólét állandó növelése határozza meg. Csakis így érthető, hogy Kádasi István a szövetkezet vezetőségének kérésére elhagyta régi munkahelyét és vállalta a fejést csak azért, hogy javítson a fejők munkáján. Kádasi mindöszsze egy hónapig dolgozik mint fejő, az eredmény máris megmutatkozott. A tizenkét tehén, amelyek ezelőtt 1 mindössze 62 litert adtak naponta, ma már közel 100 liter tejet adnak. így érthető az is, hogy amikor ifj. Tóth Ignác zootechnikus az évzáró közgyűlésen beszámolt az állatállomány pénzügyi és munkatervéről, a részleteden kidolgozott munkavérsenyt is ' nyomban közölte a tagsággal, amely a hírt lelkes tapssal nyugtázta. E munkaverseny kihirdetése mindjárt ott, az évzáró gyűlésen visszhangra talált, mert Kovács György agronómus pár percre rá felvázolta a mezei csoport tagjainak kötelezettségvállalását is. A z ipolyviski szövetkezetben mind a vezetőség, mind a tagság jól tudja, hogy a szocialista munkaverseny a ícözos munka hatalmas erőtartalékait tárja fel és ez a forrása a szép eredményeknek. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy a szövetkezeti munkaiskola nem működik'' úgy, ahogy kellene. Ennek oka, hogy Ipolyvisk kevés gondot fordít a kultúráiét kibontakozására. Ahol olyan fejlett szervezettséggel és fegyelmezettséggel folyik a közös munka, ott a tagság nem elégedhet meg az olyan kultúrműsorral, mint amilyent az iskolásgyerekek adtak elő ezen az évzáró gyűlésen. Amilyen fejlett és ragyogó alakítással játszották a tehetséges gyerekek az órás-jelenelet, annyira semmitmondó volt a 'jelenet tartalma: sem. gyermek, sem felnőtt nem vonhatott le abból semmi tanulságot. Feltétlenül szükséges, hogy az évzáró gyűlés, amely összegezése a tagság egész évi munkájának, a szocialista kultúrán keresztül híven visszatükrözze az új ember gondolatvilágát. SZABÓ BÉLA Milliós értékű kötelezettségvállalások A nagymegyeri járás EFSZ-einek évzáró közgyűlésen igen értékes kötelezettségvállalások születtek. Már elöljáróban meg kell jegyezni, hogy minden kötelezettségvállalás a hektárhozamok emelésére, az állattenyésztés fokozására irányult A nyárasdi EFSZ tagjai például kezdeményezték, hogy minden szövetkezeti dolgozóra tízezer koronás kötelezettségvállalás essen. A 205 taggal rendelkező szövetkezet kötelezettségvállalása pénzértékben kifejezve 2 000 400 korona. Egy millióval értékesebb az apácaszakállasi szövetkezet tagjainak kötelezettségvállalása, örömteljes az a tény, hogy az egyéni kötelezettségvállalások föUént az állati termékek hasznosságának fokozására irányulnak. Említsünk csak meg néhányat: Az apácaszakállasi szövetkezetben Domonkos Vince sertésgondozó az egy napra tervezett 0,55 kg-os súlygyarapodást a hízósertéseknél 0,75 kg-ra akarja felemelni. A hatvanéves Beke Dénes, a kolozsnémai EFSZ sertésgondozója viszont 0,80 kg-os napi súlygyarapodásra tett kötelezettségvállalást. Minden feltétel adva van ahhoz, hogy a kötelezettségvállalást teljesítse. Biztató jelenség, hogy már januárban napi 1 kg-os súlygyarapodást ért el. Veszelovszky István apácaszakállasi anyasertésgondozó felajánlása 12 malac elválasztása egy anyától. Kopocs József kolozsnémai sertésgondozó viszont 11 malac elválasztására tett felajánlást. Meg kell jegyezni, hogy ö már 14-et is felnevelt egy anyától. Az apácaszakállasi tehenészek, élükön Kovács Lajossal, a járás valamennyi tehenészét versenyre hívták az évi 5000 literes tejhozamért tehenenként. Szabó Béla juhasz 4,5 kg gyapjút akar elvenni egy-egy juhtól. Bvelics István pedig 5,8 kg gyapjút. Ábrahám Márton az apácaszakállasi és Jankó Anna a kolozsnémai szövetkezetben tett felajánlást. a baromfitermékek fokozására. Az eddig bejelentett kötelezettségvállalások értéke már több mint nyolcmillió korona. Minden jel arra vall, hogy még egy millióval növelik a felajánlások értékét. Kopper János, Nagymegyer. Sikeresen zárták az évet A vízkeleti ázö/etkezetben vidám hangulat uralkodik. Sikeresen befejezték a zárszámadást, szép eredményekkel zárták ,.z évet. Bizonyítja ezt Kozmér Gyula állatgondozó !jvpHn!me, / aki jutalmát a teíhozam szerint kaDja. A múlt évben előlegként 14121 koronát, zárszámadáskor pedig 4695 korona részesedést kapott. I Már a 18 816 korona pénzbeli jövedelem is olyan számottevő összeget jelent, amely meghaladja a havi 1500 koronát. Ehhez hozzájön még a természetbeni iárandóság, 31 mázsa búza, 15 mázsa árpa, közel 18 mázsa kukorica, 750 liter tej, ezenkívül »a háztáji gazdálkodásbó' származó jövedelem. Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy az 1955-ös esztendőben a galántai járásban egyetlen közéo^arasztnak sem volt olyan jövedelme, rmllvent a szövetkezeti gazdálkodás biztosít szorgalmas taojainak. Krajcsovics Ferdinár" ^alárta OJ szo 1956. február 16.