Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-14 / 14. szám, szombat

Távösszeköttetési újitások A bratislavai Postások Házában nyitották meg a távösszeköttetési dolgozók újításainak kiállítását. A kiállításon látható Jindŕích Dostál mérnök újítása, amely egyszerűbbé és pontosabbá teszi a telefonhálózat áramfeszültségének ellenőrzését. Képünkön dr. h. e. Jozef Lukačovič megbízott Jindŕich Dostál újítását tekinti meg. A nagymenyeri járás építkezési mozgalmának fejlődése Ismeretes, hogy a Csallóköz mostohagyermeke volt az első Csehszlovák köztársaságnak. A nagybirtokosok, a diószegi cukorgyár tulajdonosai zsebrevágták a nagy hasznot, de az akkori kormányok nem hozták renibe az utakat, nem építettek iskolákat. A népi demokratikus rendszer véget vetett ennek az áldatlan állapotnak. A nagymegyeri járásban például az építkezés olyan gyors ütemben •halad előre, hogy egy év alatt többet építettek, mint a múltban két évtized alatt. A lakásépítés terén a nagymegyeri járásban az 1955. év kezdetétől magánépítkezésekre 78 engedélyt adtak ki. A múlt esztendőben figyelemreméltó haladás volt észlelhető a beruházási építkezéseknél is. Épül 24 lakásegység és a 11 éves középiskola Nagymenyeren, a Járási Fogyasztási Szöv tkezet modern nagyraktárának építése Ekecsen, továbbá 2 lakásegység a nyárasdi kísérleti állomás részére, 4 lakásegység Sárkánypusztán, 2 lakásegység az Új-majorban. Ez a néhány, adat világosan bizonyítja, hogy pártunk és kormányunk nagy gondot fordít arra, hogy a járási székhelyből és a többi községből is takaros községek váljanak. K. J. Az új technika teret hódít magnezitiparunkban A lónyabányai magnezit-üzem fokozza exporttermelését A

hosszúkás, kiesnek-szépnek teremtett Krivány-völgyében gomolygott a köd, fésülte a hegyoldalakat borító megkopaszodott erdőket, amikor Szilvesztert, újesztöndőt köszöntő ünnepnapra Lónyabányára értünk. Vékony hóréteg simult a tájra, fehérlett, mint a nyári égbolton a bárányfelhő. Mindenütt csönd és nyugalom. Az országúton csak elvétve futott el egy-egy autó, és a töltésen, a hegyoldalakra merészen felkapaszkodó vonat füttye, a ruzsinai bányák fe

;ől a hegy fölötti kötélpályán a magnezitüzem elé ereszkedő, s az onnan induló csillejárat jelentette a mozgást, az életet. .No, meg' az üzemet körülvevő új házak, s az öreg aknakemencék kéményeiből felszálló füst, ami a családi otthonok melegét és a munkát juttatta az ember eszébe. Ez a látvány akaratlanul is felveti a kérdést: Mit várnak itt az új esztendőtől? Annyi bizonyos, hogy a környékbeli békés családi otthonokban nagyobb legyen a megelégedettség és több jusson az asztalra — ez a házak lakóitól, a magnezitesektöl, az üzem munkájától függ ... Nézzük csak meg, mennyire tárják itt ki azt a kaput, amely megnyitja előttük a sikerekben gazdagabb érvényesülés útját. Export és újra csak exoort A főmérnökhöz megyünk. Ide futnak össze a termelés szálai. Alighogy helyet foglalunk, berreg a telefon. A fiatal főmérnök, Brodniansky Gyula füléhez emeli a kagylót. Erős, sudár termetű férfi. Hallgatja, hallgatja a kagylóból kiszűrődő szavakat és egyszerre magas homlokát még az imént barázdáló ráncok kisimulnak és hirtelen jött mosoly önt derűt arcára. — No, ennek örülni fognak a románok! — mondja és meg hozzáteszi: — Fő dolog, hogy teljesítsük az exportot! Nagy súlya van ezeknek a szavaknak. Csak a benfentesek tudják, hogy miért. A főmérnök a főtechnológussal beszélt, aki azt jelentette, hogy a decemberi terven felüli termelésből idejében leszállítják a román kohászok megrendelését. Nem kis dologról, tíz jól megrakott vagonról volt szó. Szilveszter napján el is küldték az utolsó szállítmányt. — Iparkodtunk ezzel, hogy január első napjaiban már ott legyenek a téglák és felépíthessék a magnezittégla boltozatot, vagy kohásznyelven a íeketeboltozatot az acélolvasztó kemencékben, hogy az új esztendőben ők is új technikával dolgozhassanak ... A fekete boltozatról még szó lesz, de figyeljünk most másra. Miért örül egy szlovák főmérnök annak, hojy a román kohászok új módszerrel fognak dolgozni? Brodniansky az elmúlt évben Romániában iárt. Resicán. Vajdahunyadon és másutt. Megállapította, hogy az ottani kohászati üzemek még nem alkalmaznak fekete krómmagnezit-boltozatokat, mint nálunk. Örömmel fogadták ajánlatát. — Ebben nemcsak azt látjuk — folytatja a főmérnök —, hogy termékeink külföldre való eladásával fokozhatjuk a kivitelt, hanem az is ösztönöz bennünket a kapcsolatok kiszélesítésére, hogy mi is hozzájáruljunk a szocialista tábor államai /közötti műszaki együttműködés fejlesztéséhez. Ez valóban olyan dolog, ami örömet ébreszt az emberben és lelkesítőleg hathat munkájára. — Vannak nekünk is újdonságaink — mondta a továbbiakban, — de sok újat látunk külföldön is, ami elől nem zárközhatunk el. Az export ezért jobb munkára, kiváltképo a minőség emelésére serkent bennünket, hogy egyre nagyobb tért tudjunk hódítani termékeinkkel a világpiacon. Most, az új esztendőben ezen a téren is fejlődni akarunk. Egész évi termelésünk egyharmada kerül kivitelre, kétszerese a tavalyinak. A népi demokráciák országain kívül Nyugat-Németországba, Franciaországba, Angliába. Chilébe és Argentínába fogunk szállítani... Tudják, mit jelent ez? Az utóbbi években csak a hazai szükségletet tudtuk kielégíteni, kivitelre alig jutott. Megkérdezzük Brodniansky főmérnököt, mi ennek az oka? — Nem kétséges, hogy az utóbbi tíz év alatt a magnezit-üzemek dolgozói sok nagy sikert értek el a termelésben, melynek nagyságát össze sem lehet hasonlítani sem az első világháború utáni kapitalista konjunktúrával, sem pedig a második világháború alatti rablógazdálkodással. Emellett egyes üzemekben a műszaki fejlesztés nem volt arányban a kapacitás kihasználásával, és emiatt elégtelenül biztosították a termékek minőségének fokozását. Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy a hazai és külföldi fogyasztás növekedése következtében beállott fokozottabb termelés egész terhe az új üzemegységek lassú ütemű építése miatt a meglévő, régi berendezésű üzemekre hárult... elnökségének tagja és Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke 1955. december 13-i közös nyilatkozatukban azt a szilárd meggyőződésüket fejezték ki, hogy „a nemzetközi kapcsolatokban ennek az öt alapelvnek kell érvényesülnie és hogy minden lehető erőfeszítést meg kell tenni a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke, az országok közötti együttműködés előmozdításáért." Kínának és Indiának, Ázsia e két óriási országának — amelyek lakossága közel egy miHiárd embert számlál — rohamos fejlődése elég annak bizonyítására, hogy Ázsia újjászületik. Ez a folyamat erősen befolyásol sok más ázsiai országot is. Az imperializmus gyarmati rendszere teljesen bomlóban van. Kudarccal végződött az imperialisták azon kísérlete, hogy fegyveres intervencióval fojtsák el Ázsia népeinek szabadság és függetlenség utáni vágyát. Az imperialisták gyújtotta kegyetlen háború tüzéből még edzettebben került ki a hősi Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, amely az új élet építésének útjára lépett. Az imperialisták nyomását sikeresen viszszaverve, áttért a békés építésre a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Kivívta nemzeti függetlenségét Bur' ma, Indonézia, Szíria és egy egész sor ázsiai ország. Ázsia egyik legnagyobb országa egvelöre kimarad ebből az általános folyamatból, mert még nincs annyi ereje, hogy eltávolítsa az idegen gyám ságot. Az Ázsiában folyó nagy történelmi változásokról világosan tanúskodik az 1955. áprilisában Bandungban megtartott konferencia. Ázsia többségének és néhány afrikai országnak ezen a konferenciáján meghatározták a nemzeti érdekeknek megfelelő harc feladatait a közös ellenség, a gyarmatosítók ellen, teljes felszabadulásukért és a békéért. Ázsia egyre határozottabban hallatja hangját az Egyesült Nemzetek Szervezetében is, ahová hála a Szovjetunió kezdeményezésének felvettek újabban néhány ázsiai oországot. Minél jobban bekapcsolódik egész Ázsia a békepolitikába, annál erősebb az az általános követelés, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében az amerikai imperialisták kegyence helyett^ a Kínai Népköztársaság^ foglalja el méltó helyét. Ázsia népeinek az önálló politikai és gazdasági fejlődés útjára térése objektív tény. Az imperialista politikusoknak ez a tény érthetően nem tetszik. A támadó tömbök összetákolása, a délkelet-ázsiai katonai tömörülés, a SEATO és a közei- és közép-keleti bagdadi szerződés, vagy az ázsiai országoknak e tömbökbe rántása nem képesek megváltoztatni Ázsia népeinek új útirányát. A nemzetközi életben létező „erőpolitikát" sem alkalmazhatják azokkal az országokkal szemben, amelyek aránylag még gyengék, mert nem heverték ki a nemrégi gyarmati uralom következményeit. Erről tanúskodnak a jordániai események, ahol a nép elutasította az angol gyarmatosítók durva nyomását, hogy a bagdadi szerződésbe kényszerítsék az országot. Világosan megmutatkozott a szomszédos arab országok szolidaritása is a jordán néppel. Nem lehet az Ázsiában folyó változásokat a tegnapi, vagy a tegnapelőtti szemszögből megítélni. Dulles fellépésével „igazolni" próbálta a portugálok uralmát az indiai Goában, az angolok pedig Ciprus szigetét olyan „érvekkel" igyekeznek kezükben tartani, hogy a ciprosi nép még nem érett az önállóságra. Az imperialisták még egyáltalán nem adták fel minden pozíciójukat Ázsiában. Gyarmati uralmukat időről időre új. rafináltabb formákkal, váltják fel. S ahogy Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén mondott beszédéber. megjegyezte, most sokkal finomabban lépnek fel, „jó" kormányokat ültetnek a hivatalokba, a bagdadi szerződéshez hasonló tömböket szerveznek, fegyvereket szállítanak és cserébe olcsó katonákat akarnak. „segélyként" egy dollárt adnak, hogy helyette tízet kapjanak vissza azoknak a népeknek kizsákmányolásából, akik elfogadják az ilyen „segítséget". Hogyne igyekeznének az imperialisták fékezni a népek felszabadulását, hisz a gyarmati uralom letűnőben van és nincs hozzá visszatérés. „A gyarmatosítók határtalan garázdálkodása a gyarmati és függő országokban már a múlté" — húzta alá Hruscsov elvtárs 9 beszédében. Ázsia népei megtanulták felismerni, hogy ki a barátjuk és ki az ellenségük. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov indiai, burmai, és afganisztáni útja, számos beszédük és fontos dokumentumok aláírása a Szovjetunió és az ázsiai országok baráti együttműködése megszilárdításának érdekét szolgálják. A sok nemzetiségű hatalmas szocialista Szovjetunió mindig a nemzeti elnyomás elvi ellenzője, az embergyűlölet, a népellenesség és az igazságtalan gyarmati rendszer engesztelhetetlen ellensége volt és lesz. Az USA és Anglia néhány dühöngő prókátora megkísérelte a Szovjetunióra kenni, hogy „össze akarja veszíteni" a Keletet a nyugati országokkal. De ezek rosszindulatú rágalmak. Ostobán azonosítják a francia, vagy az angol gyarmatosítókat a francia vagy az angol néppel. A szégyenletes gyarmati rendszer felszámolására az emberiség helyesen a keleti és a nyugati népek, valamint az egész világ népei érdekeinek és valamennyi nép biztonságának támogatásával felel. A nagy Lenin zseniális előrelátással megjósolta, hogy az imperialisták által elnyomott keleti népek lerázzák magukról a jármot és új, szabad életet kezdenek. Azlt is előrelátta, hogy nemcsak saját sorsuk irányítását veszik kezükbe, de aktívan részt vesznek az egész emberiség sorsának irányításában. Ma valóra válnak ezek a lenini jóslatok . A szabad és békeszerető nemzetek nagy családjában jelentős helyet foglal el az ébredő Ázsia. (Megjelent a moszkvai ,,Pravdá"-ban) A magneziteseknek feltették a kérdést Hazáikban gazdag magnezitércleIöhelvek vannak. A maanezit azokban az országokban, ahol a nehézipart építik és fejlesztik, nagy érték, uqyanolyan fontos, mint a vasérc. Nélküle nem olvaszthatnak qazdasáqosan acélt. Maqnezitiparunkat a Szovjetunióéhoz és más államokéhoz hasonlítva azonban mea kell állapítanunk. hogy a termelésben és az úi technolóqiai bevezetésében lemaradtunk. A múlt év őszén Práqában meqtartott orszáqos kohászati konferencián emiatt jogos bírálat hanqzott el és a kohászok ioqosan kérték a maqnezitesektől. hoov az acél olvasztásánál bevezetésre kerülő új módszerek, a maqasabb hőfokon történő olvasztás biztosítása érdekében az eddiqinél sokkal naqvobb tűzállóképességű téglákat gyártsanak a martin- és más olvasztókemencék bélelésére. A kiváló minöséoü krómmagnezit és maqnezitkrómos téqláról van szó. melvek tartósabbak és maqasabb hőfokot bírnak el. mint az eddio használt dinasz és közönséges maqnezittéqlák. Hoov mit ielent az úi. bázikus tűzálló anvaq beéoítése a soktonnás martinkemencékbe? Eléq, ha megmondjuk. hogv ezáltal 15 széza'ékkal növelhetik a kemencék termelését. Lónvabányán az idén az elmúlt évhez viszonyítva 90 százalékkal több krómmaqnezit-téqlát foqnak ovártani. amellett, hoov egészben véve is növelik termelésüket. Ebben az évben 1945-höz viszonyítva az üzem kapacitása meakétszereződik. Nagy szó ez eqy réqi berendezésű üzemben. Mindez azért sikerült, mert a vállalat dolqozói az évek folyamán számos olvan műszaki-szervezési intézkedést eszközöltek, amelyekkel biztosították a fokozatosan növekedő tervfeladatok teljesítését. Ebben az esztendőben viszont a csaknem 70 úi múszaki-szervezési intézkedéssel — melyek három millió korona megtakarítást foqnak eredményezni az év folyamán — nemcsak a mennviséqi termelést, az önköltséq csökkentését biztosítják, hanem a minőség jelentős javulását. Eqvik iqen fontos újításuk a téqlák égetés nélkül, vegyi úton való kötésének meqoldása. A másik úidonsáq pediq az ú i krómérc-előké&zítőrészleq. ahol két műszakban annyi menynviséqü krómércet zúzhatnak, őrölhetnek és szitálhatnak, méq hozzá iobb minőséqben. mint eddiq három műszakban. A lónyabányai magnezitesek ebben az évben úi bányát is nyitnak. ahol a felszíni fejtés bevezetésével és teljes gépesítéssel a magnezitnyerskö árát a felére csökkenthetik. Ez mind szép és tó. de méq mindiq sok elintézni való van hátra, hoqy a lónvabánvai téqlák a ielenleqinél sokkal naqyobb tért hódíthassanak a viláqpiacon. Az a kérdés, hogv hol és miben keressék a megoldást? Itt van például az alaqútkemence kérdése. Igaz, a tíz év előtti helyzettel szemben itt is , már kétszeresére növelték a termelékenységet. de a Szovietunióban az alaaútkemencék építésénél bevezetett konstrukciós változtatásokkal intenzifikálni tudták az eqész éqetési folyamatot, maqasabb hőfok biztosításával meqqyorsították az éqetést. amivel a lónvabánvai alagútkemencék mostani kapacitását kétszeresen túlhaladták. Méq sok-sok kérdés vár meqoldásra. s ebben már a kutatóintézet dolgozóinak is közbe kellett szólniok. Felelnek az úttörők Érdekes emberek vaovunk mi. Soha sem eléqszünk meq azzal, amink van. többre váqyunk: nemcsak hoqy jobbam akarunk élni, de iobb körülmények között is akarunk dolqozni. Ilven már az émberi természet. Kívánhatia-e valaki a lónvabánvai magnezitesektől. hoqv úqv dolqozzanak mint évtizedekkel ezelőtt? Hoqv is volt az akkor? Meqesik az ember szíve. amikor eqy régi magnezitestül, a most is Divinben lakó Jozef Friedrichtől a következőket hallja: — Tizenhat éves voltam, amikor 1929-ben munkát kaptam az üzemben. Örültem, ha eqv óra alatt 80 fillért kerestem. Az aknakemencéknél. naqv- porban és méq naqvobb hőségben dolqoztam. A fejemet a csillékbe duqva szedtem ki az égetett maqnezitből a kvarcot és a dolomitot. Alacsony ember létemre aliq értem fel a csille pereméig, úgy, hogy a lábam alá deszkát kellett raknom. A számat és orromat kendővel kötöttem át. hoqv védekezzem a tenqernvi por ellen. Mindez aliq használt valamit. Az arcomra rakodott por a verejtéktől feloldódott és az üzemből hazamenet — qvaloq jártam az erdőn keresztül a falumba — tisztltqattam besározott arcomat. Ez a masarvki humanizmus ide jén történt... És ma?... — És ma? Most mire számítanak? — tettük fel a kérdést dr. Smutný Zsiqmond államdíias mérnöknek. a lónvabánvai kutatóintézet vezetőiének, hoqv tőle. mint a legilletékesebbtől kapjunk feleletet. ) Smutný elvtárs örömmel válaszolt. Hogyne beszélne boldogan, mosollyal az arcán munkájukról, amikor az elmúlt évben végzett tevékenységükért a kohászathoz tartozó kutatóintézetek között a legjobbak között értékelték ki őket. Mondjuk el tömören a hallottakat, amelyek bennünk is örömet ébreszthetnek, még azokban is, akik eddig aggódva figyeltük magnezitiparunk fejiődését. A kutatóintézet és niús műszaki dolgozók kollektív munkájából már megszületett — és a jolsvai magnezitüzemben már eredményesen működik — az első automatikus aknakemence, melyet egy em-. ber gombnyomásokkal irányíthat. És az égetett anyag húzásával sem kell már bajlódniok, mint Friedricfcéknek kellett, mert azt automatikusan rostszerkezet végzi. Ennél a kemencénél egy műszakban nemcsak három mun-. kaerőt takarítanak meg, hanem az eddiginél négyszer nagyobb terme-, lékenységet érnek el. Ilyen új kemencékkel és teljesen mondern berendezéssel fogják ellátni a lőnyabányaiak új bányája mellett a jövő-' ben felépítésre kerülő új üzemegységet is, melynek technológiai kidolgozása szintén a kutatóintézet tagjaira hárul. De nemcsak ez, hanem még sok más dolog' is. Már érintkezrisba léptek a leningrádi tüzállóanyag kutató- és tervezőintézet dolgozóival. A szovjet emberek nekik is nagy segítséget nyújtanak majd a meglévő alagútkemencék modernizálásában, a termelékenység növelésében. Ez évi munKňjukban nem hagy.iák felmen kívül a krómmagnezit és magnezitkrómos téglák minőségének javítását sem. De még ha akarnák, sem feledkezhetnének meg erről. Az acélgyártó-üzemek emiatt állandóari ösztönzik, sürgetik őket, mert egyre magasabb hőfokot bíró téglákra van szükségük, hogy meghosszabbíttassák a kemencék élettart imát. Ennek eleget is tesznek és a szovjet tapasztalatok alapján a magnezitkrómos téglák gyártásában is előrehaladást értek el, ami azt hozza magával, hogy csökkenthetik a krómérc behozatalát. Ezzel egyúttal meg kell azonban állapítani, hogy az egyik megoldott kérdés a másikat veti fel, Acélüzemeinkben már építik a feketeboltozatú martinkemencéket, melyekben magasabb hőfok mellett dolgozhatnak, de a regenerációs kamráknak — melyeken keresztül vezetik az égési gázokat, hogy felvegyék a meleget — a rácsformában kirakott eddigi tűzálló téglái már nem bírják ki az emelt hőfokot. Új fajta téglákra volt szükség. A kutatóintézet gondoskodott erről és már ki is próbálták a két újfajta rácstéglát. — Már gyártjuk is! — mondja Smutný elvtárs és nem kis büszkeséggel folytatja: — Ez is exportcikk! Beszélgetésünket telefoncsengés zavarja meg. A titkárnő veszi kezébe a kagylót. — Táviratot kaptunk! — mondja és papírost, ceruzát vesz a kezébe és írja a sürgöny szövegét. Milyen jó, hogy itt vidéken megtartották azt a régi szokást, hogy ahova csak !*nei, még a távkvt .-.áczbesítése előtt, a postáról megtelefonálják az illetőknek tartalmát. Hogy örült ennek a „gyorsított" értesítésnek Smutný elvtárs. Boldogan újságolta, hogy Jaroslav Smetana mérnök, a tŕineci kohászati kombinát acélművének vezetője arról értesíti őt, hogy a lónyabányaiak újfajta termékeit, többek között a vegyi úton kötött téglákat — ekkor és ekkor, ennél és ennél a kemencénél fogják kipróbálni... — Vele jól lehet együttműködni! — teszi hozzá Smutný elvtárs. Őrömteljes találkozás ez. A kutatónak, a kivitelezőnek és a megvalósítónak, az új technika úttörőinek találkozása ez, akik méltó és értékes feleletet adnak 'pártunknak és kormányunknak arra a felhívására, hogy második ötéves tervünkben új technikával és módszerekkel, a technológiai eljárások tökéletesítésével növeljük termelésünket, termékeink minőségét és fejlesszük iparunkat. Most már jogosan mondhatjuk a ló' yabányai magnezitesekről, hogy szélesen kitárták a fejlődés kapuját és a bonyolult termelési kérdések megoldásával, a régi hibák fokozatos kiküszöbölésével hathatósan hozzájárulnak az ötéves' terv feladatainak teljesítéséhez és ahhoz — amj a legfontosabb —, hogy kohászati üzemeink a legfejlettebb technikával dolgozhassanak. Petroci Bálint oj szo 1956. január 14.