Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-14 / 14. szám, szombat

H u cirom a narmiHcnegy ROZVI közül A bösi kastély ódon falai között új szakemberek nőnek a mezőgazda­ság részére. Vannak itt 15—16 éves fiúk és lányok, de vannak idősebbek is. Elles emberek, akiket a szövetke­zetek küldtek ide, hogy a téli hóna­pok alatt gyarapítsák tudásukat, hogy újabb eredmények elérésére vezessék majd szövetkezetüket. Szlovákia kü­lönböző részeiből jö.tek ide a szövet­kezeti funkcionáriusok, hogy három hónapon keresztül megtanulják mind­azt, amire olyan nagyon szükség van a több száz hektáros szövetkezeti gaz­daságban. Ebédidő alatt érkeztem az iskolá­ba. Az iskola igazgatója tudomásom­ra adta, hogy a „három hónaposok" most ebédelnek. Várjak egy kicsit, aztan majd beszélhetek velük. Amíg a-hallgatók elfogyasztották az ízletes ebédet, az igazgatóval váltottam pár szót. Az igazgató elmondotta, hogy a múlt évben 48 agronómust adtak a szövetkezeteknek, gépállomásoknak és állami gazdaságoknak. Most is negyvenen készülnek erre a szép hi­vatásra. Amikor eddig értünk a beszélge­tésben, lépések zaja hallatszott a fo­lyosóról. — Már jönnek — mondta az igaz­Kovács Ferenc gató — és elindultunk. Amazok han­gosan beszélgettek. Többen a nadrág­szíjon babráltak. Ez félreérthetetlenül annak a jele, hogy kiadós volt az ebéd. — Harmincnégyen vannak — jegy­zi meg az igazgató — már elég koro­sak is vannak közöttük, mint pl. Sidó Gyula a vezekényi szövetkezetből. No éppen ott jön — és fejével egy vastag bajuszú, őszülő hajú emberre mutat. Ügy látszik, Sidó Gyula észrevet­te, hogy róla beszélünk, mert dús bajuszát pödörgetve megállt előttünk. — ügy jóllaktam, mint a duda — • mondja az igazgatónak. — Jó volt az ebéd, meg bőséges is. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó az élelmezés az iskolában, nem voltam én még ilyen helyen soha — mondja nevetve. Sze­me csillog, arcán ezer ránc fut ösz­sze. A 25 év, melyet cselédsorban töl­tött, meghagyta nyomát nemcsak az arcán, de a lelkében is. — A múltban nem számítottam embernek — mondja Sidó Gyula. Már nem mosolyog, arca megkeményedik, tekintete szürkén csillog, mint az acél.— Nem voltam ember, mert nem volt semmim, csak a két kezem, ez a két kérges kezem — mutatja felénk kezeit. — Ember csak azóta vagyok, amióta nem Ülnek burzsujok a nya­kunkon, amióta szövetkezeti tag va­gyok. Evr'ql évre jobban érzem, hogy Vas István ember vagyok, szabad ember, akinek nemcsak a munkához, de az élethez is joga van. Eveim szerint már az öregedő emberek sorába tartozom, a hatvannegyedik évet taposom... és tanulok. Sidó Gyula nehezen szánta rá ma­gát, hogy részt vegyen a három­hónapos iskolázáson. Két gyűlésen szavazott rá a szövetkezet tagsága, míg ide jött. Erre kicsit büszke is. Ezt nem is tagadja, de azt is hozzá­teszi, hogy ó sem hoz szégyent a szövetkezetre. Kicsit szokatlan neki az iskola padja, az előadások, meg a számolás tekervényes tudománya, azért megbirkózik vele. Ha i valamit nem ért, megkérdezi. Aj tanárok a szabad időben is szívesen segítik Sidc Gyulát. Kezdetben az egyes számtani müveleteknél a tizedes pontokkal volt néha komoly összetűzése. Ma már nemcsak a tizedes pontokkal barát­kozott meg, hanem egyebekkel is. Szorgalmasan tdnul, hisz a szövet­Jcezetben eddig mint csoportvezető dolgozott, a tagság ígérete szerint pedig elnökké választják, ha hazatér az iskolából. Egy jó elnöknek már tudnia kell a számokkal bánni. Még nagyon sok mindenről szeret­tünk volna beszélgetni Sidó Gyulával, de már többen is álltak körülöttünk és a hallgatók közül egy külsőre is jótermetű, 50 év körüli ember vet­te át a szót. — Kovács Ferenc vagyok, a gala­bócsi szövetkezetből — mutatkozik be. En csak azt szeretném megemlíteni, hogy ez a háromhónapos iskola még előadások nélkül is igen sokat érne. Különféle vidékekről, különféle szö­vetkezetekből vagyunk itt. Mindany­nyian elég sok tapasztalattal rendel­kezünk a közös gazdálkodás terén, s e tapasztalatainkat kölcsönösen ki­cseréljük. Már ez is sokat jelent. Már ennek is nagy haszna volna a további munkánkban. Hát még a sok értékes előadás. Kovács Ferenc a kékkői járásban levő galabócsi szövetkezetet mint el­nök három éven át irányította. Ve­zetése mellett évről évre fejlődött, gyarapodott a közös vagyon, növeke­dett a tagok jóléte. A tagság azért küldte ebbe az iskolába, hogy a jö­vőben nagyobb tudással még jobb eredmények elérésére vezesse a szö­vetkezetet. Különösen a tervezés és a szövetkezeti alapszabályzat iránt tanúsít nagy érdeklődést. Szerinte a szövetkezeti alapszabályzat ismerete és annak szigorú betartása, meg a jó tervezés a virágzó szövetkezeti gaz­dálkodás alapja. Kovács Ferencnek módjában van itt alaposan megismerkedni az alap­szabályzat minden egyes sorával, be­tűjével, a tervezés terén is nagy ta­pasztalatokra tehet szert. Ugyanis az iskola hallgatói a tervezést nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is tanulják, mégpedig olyanformán, hogy a bösi szövetkezet vezetőségével a ta­nárok irányítása mellett közösen dol­gozzák ki a szövetkezet egész évi ter­melési és pénzügyi tervét. A tanulás ilyen farmájával egy csapásra két legyet ütnek. Először megta­nulják a tervezést, másodszor pedig segítenek a bösi szövetkezet tagjai­nak az évi terv kidolgozásában. A harmadik hallgató, akivel szót váltottam, magas, erős fiatal ember. Vas Istvánnak hívják. A jánosházi szövetkezet küldte a bősj iskolába. Már négy éve vezeti a szövetkezetet, de komolyabb eredményekkel még csak az idén dicsekedhetik. — Nem tudtuk a munkát helyesen megszervezni, persze nem is volt meg a várt eredmény — mondja Vas Pis­ta. — A szövetkezeti gazdálkodáshoz nem elég csak a jószándék, a szor­galom, tudás is kell oda. Tudni kell a munkát úgy megszervezni, hogy az a megfelelő időben legyen elvégezve. Sokat beszéltünk a munka érdemsze­rinti jutalmazásáról is, de bizony nem nagyon voltunk vele tisztában, hogyan is csináljuk. No de minden máskép­pen lesz, ha most hazamegyek. Tudás nélkül nincs eredményes munka, s ha van is, csak ideiglenes, siéto Gvnto látszólagos. Ezeknek az embereknek nem volt módjuk a múltban a tanu­láshoz. Hogy sikeresen vezethessék a több száz hektáros szövetkezeti gazda­ságokat, öreg fejjel ültek az iskola padjaiba, hogy tudásuk bővítésével igazi szocialista gazdálkodást teremt­senek falvaikban. A 34 hallgató kö­zül már többnek deres a haja, de a szíve, a lelke még fiatal, hisz még csak 10 éve születtek, még csak 10 eve igazi emberek. Szarka István Jó munkáért szép jutalom A hazaszeretet nálunk nemcsak a tanulásban nyilvánul meg. Kifejezésre lehet ezt juttatni más formában is. Ez a más forma nálunk a brigád­munkában nyilvánul meg, mégpedig úgy, hogy önkéntes jelentkezők 8 ezer brigádóra ledolgozásával egy konyhát építettek fel. Ez a konyha a diákságot szolgálja. A Besztercebá­nyai Kerületi Nemzeti Bizottság is­kolaügyi osztálya a brigádósok mun­káját szép ajándékokkal jutalmazta meg. Az internátus részére 13, ezer korona értékű rádiókészüléket, hang­lemez-szekrényt, 4100 korona értékű tangóharmonikát és díszoklevelet adott. Csonthó Ágota, a füleki 11 éves iskola tanulója Nyújtson több segítséget a traktorállomás Lemaradtunk a mélyszántással '— így beszélnek a rimaszombati járás szövetkezetesei. Sokkal több trakto­runk van, mint két-három évvel ez­előtt, amikor még lánctalpas trakto­rok sem voltak és mégis el vagyunk maradva a n élyszántással. Bizony akkor többet 'szántottunk igavonós állatokkal és valahogy a kerekes t-aktorok is többet segítettek, mint most. Magán Ipolybalogon abban az időben egyszerre több igavon® szán­tott. Ebből látszik, hogy a járás brigád­központjai nem nyújtanak kellő se­gítséget, mint például Ipolybalogon, Budikovanban, ahol nagyon sok hek­6 ÚJ SZÓ 1956. január lu. tár földön nem végezték el a mély­szántást. Annak ellenére, hogy a múlt évi őszi időjárás nagyon ked­vező volt az őszi mélyszántásra, já­rási méretben még sem teljesítettük a mélyszántás tervét és körülbelül 51U hektár maradt szántatlahu'l. Legtöbb szántani való maradt Ipolybalogon, T. Vrchon, Hostišovcén. A brigádközpont dolgozói nem tudták kihasználni a kedvező feltételeket, hogy ebben a legnagyobb szövetkezetben teljesít­sék a mélyszántás tervét. A gazdasági szerződések megköté­sénél mindig arra kell ügyelni, hogy a szövetkezet mennyit követel meg az őszi mélyszántásoknál. A legjobb fcrigádközpont a rimaszombati, amely a versenyben az első helyen végzett. A többi brigádközpontok is általában jól dolgoztak, különösen azok, ame­lyeknek, érdeme, hogy Mártonfala, Dulháza, Kociha, Rakovo, Jánusi, Vrbovce, Felsopokorágy szövetkeze­teiben száz százalékra elvégezték az őszi mélyszántást. Szövetkezeteseinknek évről évre több igyekezetet kell kifejteniök a talaj előkészítésére, mivel a hektár­hozamok azokon a földeken, ahol az őszi mélyszántást és a tavaszi elő­készítő munkákat, is idejében elvé­gezték, ott az eredmények kézzel­foghatók is, mert több árpa és több zab ter^m. A növénytermelés emelése magától nem történik meg, hanem nekünk kell ezzel törődni, különösen a traktorállomások dolgozóinak, ag­ronómusoknak kell segíteniük a szö­vetkezeteseket, hogy idejében meg legyen minden -munkálva és hogy a föld többet teremjen. AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Köszönetet mondunk Szocialista államunk éberen őrködik polgártásaink egészsége felett. Az egészségügyi gondoskodás és tanácsadás oly nagy léptekkel halad előre, hogy országunk lakossága a jövőben még^ nagyobb támogatást nyerhet. A fontos egészségügyi szolgálatra olyan orvosokat biztosít — mint pl. Ryl 1 Ernő, a losonci kórház gyermekorvosa —, akik hivatásuk magaslatán emberszeretetből kezelik betegeiket és az ember egészségéért mindent megtesznek. Köszönetet mondunk ezúttal szocialista egészségügyi szolgálatunknak gyermekünk eredményes meggyógyításáért és kívánjuk, hogy még sok-sok családnak szerezzenek áldozatkész munkájukkal oly n&gy örömet, mint nekünk. MAYER BÉLA, a kékkői bányák dolgozója. Községünk minden lakója olvasni fogja a sajtót Most, az ötéves terv küszöbén át­néztem falunk lakóinak névsorát és rájöttem, hogy még sokan nem ol­vassák a pártsajtót. Tudom azt, hogy a jövőben csak úgy tudunk eredmé­nyesen dolgozni, ha a falu népének politikai színvonalát emeljük. Hogy ezt megvalósítsuk, fontos, hogy min­den dolgozó olvashassa a sajtót. A na­pokban meglátogattam azokat, akik nem járatnak újságot, , beszélgettem velük arról, hogy milyen jelentősége van a napi újságolvasásnak. Munkám eredményes, mert eddig 15 előfizetőt szereztem az Üj Szónak, kettőt a Pravdának és egyet a „Hlas Nitrian­ského Kraja"-nak. A fősúlyt arra fektettem, hogy megértessem a dol­gozókkal, ha a sajtó útján beszél hozzánk naponta a párt, akkor ez ve­zet minket a győzelmekre és ez köt össze a világ béketáborával. Minden­napi munkánkban tanácsot ad, átad­ja az egyes munkahelyek tapasztala­tait, amit mi is érvényesíthetünk. A felvilágosító munkát tovább foly­tatom és azt akarom elérni, hogy február 15-ig falunk minden lakosa olvassa a sajtót. Szabó István, a HNB elnöke. Alsóvárad Egy oondos falusi tanító Palágyi Sándor néhány évvel ez­előtt kezdett tanítani. Sokat kellett tanulnia, hogy megfeleljen hivatásá­nak, de hangyaszorgalma meghozta' gyümölcsét és ma a bési alsófokú általános iskola tanítója. A falu né­pe sokat köszönhet neki. A fiatalo­kat és az öregeket is jó tanáccsal látja el. Tavaly a gyerekek nem jár­tak rendesen iskolába. Most szor­galmasan tanulnak. Azok a tanulók, akik hármas osztályzatot kaptak, most kötelezettséget vállaltak, hogy kijavítják jegyeiket. A tél folyamán nem feledkeznek meg a mezőgazda­sági szaktudományok elsajátításáról sem. Micsurin-körök alakultak, ame­lyekben elméletben átveszik az eýyes témákat és tavasszal majd a gyakorlatban is bővítik tudásukat. A Micsurin-kör az iskolakertben lesz, ahol munkájukat a gyakorlatban fog­ják végezni. Palágyi elvtárs munkája minden dicséretet megérdemel, jobb tanítás­sal, a tanulók jobb eredményeivel indulnak a második ötéves tervbe. Boczán Sándor, Bés Szüntessük meg a hibákat Mikor adják el a mozijegyeket? A somorjai lakosság nagyon szeret moziba járni. A filmek lá­togatottsága jó. Nemrégiben is moziba akartunk menni a „Hin­tónjáró szerelem" című filmre. So­kan álltunk sorba, azonban mikor a pénztárosnő megjött, kijelentet­te, hogy a jegyek a ma esti elő­adásra már elfogytak. Sőt a hol­napi előadásra is már csak az első két sorban lehet kapni. Érdekes, hogy a jegyek elfogytak, de vajon mikor adhatták el őket? Több mint valószínű, hogy a jegyek ro­koni kapcsolatok útján, otthon, háznál fogytak el. Tűrhetetlen ez az állapot. A somorjai moziláto­gatók nevében kérem, hogy ézt változtassák meg. Farkas Sándor, Somorja, Esetem a farnadi mozival A karácsonyi szünidőt otthon töltöttem. Igen nagy tolongás kö­zepette jegyet vettem a filmelő­adásra. Gondoltam, majd elszóra­kozom. Pontos időben megjelentem a mozi tágas és levegős folyosó­ján, nagy füstkarikákat eregetve. Kényelmesen vártam az előadást, azonban legnagyobb meglepetésem­re minden csengetés és jelzés nél­kül megkezdték és én kint marad­tam a folyosón. Mikor a szünet­ben bementem és felmutattam a jegyemet, hogy leülhessek, a pénz­táros gúnyosan odavetette, hogy azt nem' lehet, mert már elfog­lalták a helyemet. Nem értem, miért van megszámozva a mozi­jegy, ha a számozott helyre nem leherSeülni. Gubik István. Gondoljanak az esős időjárásra is Ha valaki Vágsellyére érkezik és a vasútállomástól gyalog be­megy a községbe, kellemesen álla­pítja meg, hogy széles, rendezett utcái vannak. Tényleg sokat tet­tünk, hogv járási székhelyünket szebbé tegyük. A község szívében mégis van egy hely, amely el­csúfítja a várost. A főutcán a köz­ség szívében nincs járda. Esős időben csak „csónakon" lehet ott közlekedni. A község elöljárósága többet törődhetne ezzel a hellyel, hogy városunk valóban szép le­gyen- x Szabó István. A kassaiak szeretik városukat A falu- és városszé­pítési akci§ versenye a kassaiak áldozatkész munkája révén a vá­rost szinte a felismer­hetetlenségig megvál­tóztatta. Rövid néhány hónap alatt az úres városrészek kizöldül­tek, fákkal lettek be­ültetve. Utcák hosszat virágzó bokrok, rózsák lepték meg a járóke­lőket. A parkokban — melyek mintegy 23 hektárnyi területet tesznek ki — száz és száz sárga-kék (Kassa város színei) színű pad hívja a pihenni vágyó­kat. A Petrov parkban gyönyörű tó létesült csónakázási lehetőség­gel, a gyerekek új já­tékteret kaptak s a Csermely-völgyben fel­épült az úttörő-vasút első része. Kassa város az ezer és ezer brigádos szor­gos keze alatt szépült meg ennyire, ök dol­goztak le 1 113 570 brigádórát, ők szépítet­ték városukat mintegy 17 478 490 korona ér­tékű munkával. Mindez nem csekélység,' mind­ez nem kerülhette ei a kassaiak figyelmét, de még az idegenekét stím. De ez még nem min­den, ez még csak a kezdet. Ebben az év­ben a város brigád­munkásai segítségévei elkészül az új, modern, 25 000 személy befoga­dására alkalmas amfi­teátrum, ebben az év­ben hosszabbítják meg 5 kilométerrel az út­törő-vasutat és fejezik be a sportstadiont. A tavasz folyamán újabb ezer és ezer díszfa, ró­zsabokor és hasonlók örvendeztetik ma.id meg a lakosságot. Mindez a kassaiak vá­rosuk iránti szeretété­ről tanúskodik. Azt akarják, hogy Kassa egyike legyen hazánk legszebb városainak. Az új terveket a várost nemzeti bizottság most készíti elő. Bodnár Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents