Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-09 / 09. szám, hétfő

mult év utolsó napjaiban meglátogattam néhány cseh várost. Hadd mond­jam el, mit láttam, mi ragadott meg legjobban utamon. A Marianské Lázné-i szak­szervezeti üdülőkben a forgal­mas idény után mindenütt nagytakarítás folyik. A Zápo­tocky-üdülöbe mégis bejutok. A gondnok bocsánatot kér, de hát a téli rekreáció megkezdé­se előtt szükség van az alapos rendcsinálásra. Az újonnan be­rendezett kényelmes szobák így is tetszenek. Hát még azok­nak, akik itt tölthetik megér­demelt szabadságukat. Elálldo­gálok annál az olajfestménynél, amelyen ismeretien festő meg­örökítette az 1.906-ban itt nya­raló fennkölt társaságot, az an­gol királyt, az orosz cárt, Lue­ger hírhedt bécsi polgármestert, Thurn-Taxis hercegét, egy-két posát, püspököt, földbirtokost és gyártulajdonost. A felséges urak az ismert kolonádén sétál­tak ötven évvel ezelőtt és ami­kor estefelé én is ott sétálok, írmagjukat se találom. Most minden a felszabadított népé. A szanatóriumok, gyógyintézetek ugyanis egész évben nyitva vannak. Dolgozók sétálnak hát erre, isszák a gyógyforrások jó­hatású vizét és tulajdonképpen csak most vagyok hálás a fes­tőnek, hogy a múltat megörö­HAZAI kásái részt vettek a proletariá­tusnak a burzsoázia elleni har­caiban. Az ő müvük is a tíz év előtti államosítás meqvalósítá­sa. Habrmanék, Pikék, a jobb­oldali szociáldemokraták árulá­sát, az amerikaiak 1945. április 25-i szörnyű bombázását, 1600 repülő hullámszerű romboló lá­togatását, a helyrehozhatatlan­nak hitt károkat az új gazdák jóvoltából régen kiheverték. 1945 végén már új vasúti gőz­mozdonyt állítottak a népgaz­daság szolgálatába. A gyár ha­talmasabb, mint valaha. Tíz év alatt többet fejlődött, mint előzőleg fél évszázad alatt. Má­sok a munkakörülmények is. A^oké lett az üzem. akiké az ország. Azelőtt eqvetlen eqy, ma ötven orvos törődik az üzem alkalmazottainak egészsé­gével. A híres üzem munkásainak, mérnökeinek, gazdasági és párt­vezetőinek elévülhetetlen érde­mei vannak a szocialista építés terén. Ladislav Pech elvtárs, az üzem régi munkása, az öss,V üzemi pártbizottság tagja a ha­talmas üzem egyes részeivtl büszkélkedik előttem. A gyár műszaki csodája a horizontális Marianské Lázné Pisek. Alegrégibb csehországi híd UT Podolsk. Hí épen maradt részét, az ódon várostlázát. Emiékémben meg­jelenik Ševčík. a kiváló muzsi­kus és zenepedaqógus alakja. A viláq minden részéből sereqlet­tek hozzá a tehetséqes hegedű­művészek, hogy meghallgassa őket, mondjon róluk véleménvt, adjon életreszőló leckét. Fráfta Šrámek nemzeti művészre, Fí­sek nagy szerelmesére is gon­dolok, akinek „Nyár" és „Hold­fény a patak felett" című szín­darabját állandóan iátsszák a cseh színpadokon. Táborról, a harcos huszita mozgalom fellegváráról köny­veket írnak. Ma alig népszerű­sítjük haladó hagyományait. Végiqmeqyek a naqymúltú váro­son, megszemlélem múzeuma ért^es qvűiteményét és meq­f^-adom: eljövök ide máskor, hosszabb időre. Brnóba menet megállok Tel­čen. A XVI. század reneszánsz ä a Vltaván tömlőceibe temette azokat, akik a császári rendszer ellen fel­emelték szavukat. Cseh. olasz, lengyel rabtársaiv.al az 1794— 1799-es években Kazinczy i'e­renc és Verseqhy Ferenc síny­lődtek itt. Az öntudatra ébre­dező néptömeqek nyomására 1855-ben meqszüntették a vár börtönjellegét, de' csak ideigle­nesen. Az első világháború ideién a véreskezű imperialista korniánv újra meqtöltötte az 1277-ben épült vár heoyoldali kazamatáit és az első köztársasáq demok­ráciája sem talált semmi kivet­ni valót azon, hoqy bilincsbe verette itt a nép legjobbjait. Az 1920-as decemberi sztrájk le­törése után ide internálták a sztrájkoló oslavanvi bányászo­kat és azokat a katonákat is, akik meqtaqadták, hogy a tö­megbe, a népbe lőjenek. A Ge­stapo 1939-től folytatta és mes­JEGYZETEK nyúlszőr fejfedővel. Va'ašsko csábító dombvidékén át, a vi­zovicei szíverősítő hazájától már egyenes az út a „Gvárvár­ba", a mai Jonök nélküli" teribb tökélvre emelte az ,, .. ,, , L. Gottwaldovba. Festői kornve­emnertelenséqet. Szazszamra , t , ., _ . ., ... zetben, kissé a leitore kapasz­akasztottak itt a nácik a derére hazafiakat. Pontos nvilvántar- kodva terül el ez a váro s' A tást vezettek sátáni munkájuk- mintatermekben az az érzésem ról. Először ábécé sorrendben, támad, hoqy a jövőben élünk, aztán időrendben, később nnr- Lábunkon a világszerte jól is­kor az áldozatok száma egyre mert. bevált hazai cipő. ke- ' rohamosabban nőtt, már csak zünkben viszont azok a n'odel­tízesével. Utóbb, amikor seite- lek. amelyeket a közvéleménv­ni kezdték csúfos vesztüket, az kutatás és szakorvosok taná­alapossáqnak erről a íora.ájá- csfinak er edménveképpen a kő­ről is lemondtak. vetkező években hord maid az Az utókor nem feledkezett igényes fogyasztó. Es pedig inon Kazinczv itteni nehéz évei- nemcsak nálun k, hane m ; ófo r. ről. Az 1929-ben elhelyezett mán gz egész vjlágon mert a emléktábla meqörökítette sza- ^ ,,..„, . qottwaldovi cipőknek a mrneve vait: ... szárnyon íár. A szélrózsa mm­„Vándor, szent, hová lépsz, de n j ránvából érkeznek a rende­e hely. ig se k Velem eqyütt eqviptomi Menj és mondjad hazámnak, kereskedök is qvôn vôrkSdtek a Hogy törvényeidért , .. , ,, ,, ... , ..... kiállított modellekben. — Nem­Kesz vala veszni fia. csak fegyvereket szállítunk Látom a sötétség korának Egyiptomba, — jegyezte meg akasztófáit. ujjnyomorító, bor- ]eputőbb Dv0?á k külkereskedel­da-kulcscsonttörő és egyéb mJ rijniszte r _ Rendes kere sr kínzószerszámait. Mennyi ke- , , , . , , . . , , .. kedelmi kapcsolataink vannak, serves, artatlan konnv omlott itt. 1945 februárjában a nácik e,adunk é s vásárolunk Egyip­mindent elkövettek, hogy egy- tomt öl. részt eltüntessék pokoli muri- Bafa Tamás külön tágas lif­kájuk nyomait, másrészt az it- tet építtetett, magának a leg­teni földalatti helyiségekben magasabb irodaházában. A lift alapján oda lett volna. 1842­ben sörfőző-kpzösségbe léptek a kapufélfa tulajdonosok és 1906-ban készült el a mai üzem. Abból lendült naggyá a mai vi­rágzó nemzeti vállalat. Szája­dok tapasztalata alapján főzik a világszerte kedvelt „ősfor­rást". A gyárudvar eqyik szé­pen parkírozott hetyén ott dí­szeleg a kád, amelyben tö'ob mint száztíz évvel ezelőtt elő­ször főzték naqyüzemi alapon az üdítő söritait. Píseken meqcsodálom a Pre­mvsl királyi ház ősrégi várának stílusában épített házak dísze­leqnek főterén. Az eqyiken év­szám: 1535. Rendszerünk meg­becsüli a múlt emlékeit. De nemcsak a réqmúlt idők dolgo­zóinak évszázados alkotásaival dicsekedhetünk. Semmivel sem kisebb művészi alapossággal rendbehozták, korszerűsítenék a kis palotákat, bizonvságáu' annak, hogv jelenünket, jövőn­ket a múlt érces, időtálló alaD­jára építjük. Brnóban magyar emlékre le­szek figyelmes. A Spilberqi ci­tadella századokon át mély kitette. Most látom legszembe­ötlőbben a különbséget. Betérek a rehabilitációs intézetbe, elbe­szélgetek a betegekkel, akiket különféle kis műhelyekben gya­korlati munkával (bizonyos gyakran ismétlődő mozdulatok­kal) foglalkoztatnak, gyógyíta­nak. A Vlagyimir Iljics Leninről elnevezett plzeňi gépgyár régi üzem. Valamelyik Waldstein gróf alapította. Tőle került a később bárói rangra emelt Sko­da mérnök tulajdonába. Nem sokkal utóbb a francia Schnei­der-Creuzot monopolkapitalista érdekeltség szippantotta magá­hoz. Az egész viláqon ismerik elsőosztályú gyártmányait. Mun­akarták elhelyezni hadseregük főparancsnoksáqát és dőre ábrándként innen remélték meg­állítani a szovjet hadsereg dia­dalmas előretörését. Ostrava iparunk szíve. A szén és a vas fekete városáról gyakran írunk. De lehet-e ele­get írni erről a városról, mely­nek pezsgő, eleven, lüktető, friss dinamikája bámulatba eit. Porubáról, Havirovról. a közel­jövő Ostravájának nyiladozó hajtásairól? A csodáról, amely itt naponta megszületik? Az emberekről, vájárokról,. kohá­szokról, akik a csodát kezük szorqalmával létrehozzák? Nový Jíčín mellett látom a kalapqvárakat, ahonnan az egész viláqot elláthatjuk finom fülkéjében rendezte be félelme­tes irodáját és puszta gomb­nyomásra váratlanul azon az emeleten termett, ahol éppen rémíteni volt kedve gúzsbakö­tött alkalmazottait. A „főnök nélküli" nemzetj vállalat igaz­gatójának nincs szüksége i'.ven eszközökre, hogyha ellenőrizni akarja a munka menetét. Prágába visszatérőben Jihla­ván uzsonnáztam. Az itteni kö­zépiskola állandó baráti össze­köttetésben áll az egyik batumi iskolával. A növendékek leve­leznek egymással, ajándékokat küldözgetnek, tapasztalatokat cserélnek. Örömmel regisztrálja ezt az. újságíró,, aki nemrég járt Batumiban, Grúziában. JŐ SÁNDOR fúrógép. Ennél a qépnél a szel­lemi és fizikai munka határai úgyszólván egybeolvadnak. A fiatal Ladislav Mináŕiknak min­den szerénysége ellenére meg kell mondania, hogy az üzem legjobb munkásai közül _ válasz­tották ki, amikor ehhez a qép­csodához állították. Ám nemcsak a Lenin-művek, hanem a sörgyár is hozzájárult Plzeň világhíréhez. Már 1290­ben főztek sört a városban. A városi polgár kapufélfa-tulaidu­na szentesítette századokon át a sörfőzés jogát. Korhadt, enyé­szett a ház bejárata, de a qaz­daq polqár meghagyta eredeti állapotában, mert különben bú­sás haszna a középkori jog

Next

/
Thumbnails
Contents