Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-04 / 04. szám, szerda

I A Cseh Filharmónia hatvan éve min imiiimiiiiiiiiiiiiwiiitiiiiiiimiiiiiimiiiiiii % A cseh zenei élet a művészi tevé­ken; égének ma 60. évfordulóját ün­neplő Cseh Filharmónia megalakulása előtt hosszú ideig egy önálló cseh szimfonikus zenekar létesítésére tö­rekedett, de csak 1894-ben sikerült a Nemzeti Színház zenekarának tag­jaiból a Cseh Filharmóniát megalakí­tani. Ez a zenekar Smetana törekvé­seit folytatja és az év végéig né'nány szimfonikus hangverseny rendezését tűzi ki céljául. Az első hangverseny azonban csak 1896. január 4-én való­sul meg a Rudolfinumban. Antonín Dvorák a karmester és az ő müveit, az Othelló*, a Bibliai éneket és az Üj­világ szimfóniát játsszák. Még ugyanebben az évben három további hangversenyt rendeznek. 1901-ben a Cseh Filharmónia elkülö­nült a Nemzeti Színháztól és az első önálló cseh szimfonikus zenekarrá ala­kul. Az első évek rendkívül nehezek r*ítjk t »enekar valamennyi tagjá­Jirft ia<7 művészi felelősségtudatá-v ^fozatsQáB és személyi önfeláldozá­sáTdV. .fjjlt äaikség, hogy leküzdjenek minden pénzügyi és más nehézséget A Cseh Filharmónia azonban sohasem tért le a kitűzőn útról, s mindig be­csülettel teljesítette feladatát: szol­gálta a cseh zeneművészetet. A Cseh Filharmónia hangversenyei ismertet­ték meg rendszeresen a cseh zeneér­tő közönséggel Smetana, Dvoŕák, Fi­bich szimfonikus műveit és a modem cseh zene, Novák, Suk, Förster, Janá­ček alkotásait, majd Martin ftidky, Do­biáš, Seidl, Kapr és mások műveit. De nem feledkezett meg a zeneművé­szet világklasszikusairől és a modern zeneírókról sem. A Cseh Filharmónia külföldi látogatásai mindig általános figyelmet keltettek és a külföldet nemcsak a cseh zeneművészettel, ha­nem a cseh reprodukciós művészettel is megismertették. 1902-ben London az első állomás, a karmester itt Os­kár Nedbal, s a szólóhegedűs Ján Ku­belik. Ezután következik Oroszország Jugoszlávia. Németország, majd a fel­szabadulás után újra Franc aerszág Svájc, Lengyelország, a Német De­mokratikus Köztársaság, Románia s végül a Német Szövetségi Köfc'ársaság. V'n'legyik állomás a cseh zene egy­23y nagy győzelme. A Cseh Filharmó­nia ebben a jubileumi évben Jugoszlá­viába és Magyarországra, a bécsi Mo­zart Fesztiválra, Hollandiába, Angliá­ba és a Szovjetunióba késiül Meg kell említenünk néhánv kar­mestert, akiknek neve szoroson össze­forr a Cseh Filharmónia történetével. I.éte?.ése első időszakában A. Ovoi'ák mellett K. Kovarovic, O. Nedbal és L. V. Čelansky álltak a zenekar élén, majd hosszú éveken keresztül dr. V Zema-.ek művészi igazgató, akinek ér­demébó. az első világháború idősza­kában is fennmarad' a zenekar 1913­b .n Václav Talich kerül a Cseh Fil­harmónia karmesteri posztjára s mini hivatott művész, valósággal újjáópítő­Prágai Tavasz nemzetközi zenei fesz­tivál megrendezése volt. A Cseh Filharmónia karmesteri pul­pitusánál a világhírű, művészek egész sora szerepelt. Itt vezényelte először VII. szimfóniáját G. Mahler, majd Glazunov, Grieg, Milhaud, Beechem, Kleiber, Klemperer, Molinari, Munch, de Sabata, Széli, Walter, Mravinszkjj és mások vezényelték a zenekart. A kiváló szólisták közül Casals, Kubelík, Ondráček, Kocian, Zelenka, Hermar., Destinová és mások szerepeltek. A Cseh Filharmónia hatvanadik év­fordulóján számos külföldi és hazai művésztől kapott üdvözlő levelet, ame­lyek n_agyra értékelik a zenekar mű­je a zenekarnak. Huszonötéves fárad­hatatlan munkájának eredményekép­pen a szimfonikus zenekar világszín­vonalra jutott. Talich útjá: járta ez­után František Stupka, Karéi Scbeina és Rairel Kubelik, s* jelenleg e filhar­mónia vezető karmestere, Karel An­čerl, aki éppen a legutóbbi külföldi útja alkalmával adta bizonyságát mű­vészi képességeinek. 1915-ben, a felszabadulás után a kultúrpolitika 1 terén kormányunk első tette a Cseh Filharmónia államosítása volt. Csak most folytathatja a Cseh Filharmónia igazán szabadon s min­den gondtól mentesen művészi mun­káját. Első nagy munkája az 1946. évi vészi színvonalát és munkásságát a nemzetközi zeneéletben. Erről ír D. Sosztakovics, G. Széli, V. Talich, P. Casals, A. Pedrotti, Hacsaturján, F. Stupka, H. Scherchen és mások. Vác­'av Dobiáš az ünnepi hangverseny programjába írt .üdvözlő előszavában a töb]pi között ezt írja: „A Cseh Filharmónia ma fennállásá­nak hatvanadik évét ünnepli. A külföl­dön és otthon elért nagy sikerek ba­bérral koszorúzzák a Cseh Filharmó­niát. A legmagasabbra értékelendő az a tény, hogy a Cseh Filharmónia nem áll meg a megkezdett úton. A legszebb az, hogy mi hiszünk művészeinkben és meggyőződésünk, hogy még na­gyobb, újabb sikereket érnek el." SIMÁI arácsonyi örömre készülőn, ün­nepi szorgoskodások mellől és karácsonyfa aló! riasztott fel a hihetetlennek és megfoghatatlannak látszó hír: meghalt dr. Simái B é 1 a. Meghalt egy fogalom. Testi mivol­tában meghalt egy ember, aki foga­lom volt nemcsak Kassán, de egész Szlovákiában: név, egyszeri, átruház­hatatlan. visszavonhatatlan. A név em­bert jelöl. A név tartalma: az ember. Ha Kassán, vagy szerte Szlovákiában kimondották ezt a nevet: Simái, — mindenki tudta, mit mond, mit jelent ez a név, és hogy mit kell érteni alatta. A S.mai név: egy ember élete, mon­danivalója és példája. íme, egy élet, mely Léván kezdődik 1899. március 2-án és amely túLkorán lendül az if­júságból a férfikorba: a háborúba. Simái Béla millió társa sorsában osz­tozott, de valami különbség mindjárt a kezdet kezdetén mégis adódott. A háborút akkoriban kevesen fogták fel mint eszméitető valóságot. E kevesek egyike lett Simái Béla. Ez a hadat-járt ifjú i 918 novemberében már új fron­ton harcol. Ott találjuk azok között, akik a budapesti egyetemen fellépnek a diákparlamentnek indult egység fel­len, smelý a reakciós elemeknek épp­úgy helyet — és így bomlasztó lehe­tőséget — biztosított volna mint a haiadf diákságnak. Ezt megakadályo­zandó aiakult meg a szocialista diákok szervezete, melynek létrejöttében Si­mái Bélának volt döntő szerepe. Ez a szervezet 1919. március 22-én vo­nulhatott ki először az utcára, a Köz­oktatásügyi Népbiztosság elé, ami azért is fontos, mert ez a felvonulás volt a diákok és ifjú munkások első közös manifesztációja. Ez a kezdet, ezek az első mozgalmi és forradalmi harcok döntón határoz­ták meg további életét. A szocializmus elkötelezettjének Horthy-Magyarorszá­gon nem volt többé helye. Az egye­temeken a karhatalmi alakulatok in­tézkedtek és garázdálkodtak. Simái Budapestről Bécsbe kényszerült, majd Prágába jött, hogy itt folytassa és fe­jezze be tanulmányait. A fiatal orvos 1925-ben kerül Kassára, ahol 1927-től mint nőorvos működött haláláig. Életének, működésének, tevékeny­ségének színhelye Kassa volt. A Simái név gyűjtőlencse volt és vetítő kisu­gárzás. Hatott és gazdagított. A teg­napi diák élete érettebben, tudatosab­ban és férfimunkában haladt a kez­deti főcél: a szocializmus realizálása felé. A heiyi adottságnak megfelelően használta ki a legális lehetőségeket, hogy az illegalitás szellemének bizto­síthasson zavartalan teret. A „Termé­szetbarátok" turistái a kassai hegyek­ben edződtek kommunistákká. És en­nek az egyesületnek lelke Simái volt. Kulturális vonalon benne volt támo­gatólag minden megmozdulásban. A magyar színház ügyétől és támogatá­sától a Leva Frontáig, a balfrontig terjed a sor. 1945 óta erejét, egész­ségét nem kímélve, szolgálta a párt ügyét: a sírnál a kerületi pártbizott­ság tagjaként búcsúztathatták. Hosszú lenne ennek az életnek fon­tos adatait pontosan felsorolni. Egy ember halt meg, aki fogalommá vált mint orvos, mint kommunista, mint magyar és mint ember. Orvos volt. Nőorvos. Szenvedések enyhítője, szülőanyák támasza. Orvos volt, kit betegei rajongásig szerettek. Amikor a gyászmenet^elvonult a hosz­szú főutcán, az úttest mentén, majd kint a sírnál, síró asszonyod százait lehetett látni: páciensei könnyezve ál­dották utolsó útját. Kommunista volt: erején felül dol­gozott. Amikor e viszonylatot az ő esetében ezzel a mondattal jelezzük, akkor a kommunizmus lényegét mond­juk ki: a hősi — tehát erőn felüli — vállalás magától értetődöttségét, a kö­vetésre méltó emberi egyéniséget. Ember volt. Az emberség realistája: embersegítés. Emberek százai tanú­síthatják, mint járt és instanciáteott érdekükben. Ő volt a közbenjáró, az utánjáró, ő volt kis emberek ügyének szószólója, fáradhatatlanja. Ez az em­berség emelte alapját, ez a humanista aktivitás színezte és melegítette min­den szavát és tettét. Barát volt. Tanú vagyok:i barátom volt. De erről, ennél többet mondani most nem szabad és nem lehet. Ma­gamról nem beszélhetek. Az én tisz­tem több és nagyobb volt: nekem azt a Simái Bélát kellett élővé marasztal­ni, aki mindenkié volt: az orvost, a kommunistát, a magyart, az embert, az emberséget, aki példa volt és fo­galom lehetett. Név, mely teljesen ki­töltött és meghatározott egy életet, egy embert. Áldott legyen neve és feledhetetlen az emléke! Fábry Zoltán KULTURÁLIS HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL A SZOVJETUNIÓ Kulturális Ügyek Minisztériumának meghívására Szovjetunióba érkezett az „Everyman Opera" 91 tagból álló együttese. Az amerikai operatársulat, amelynek fő­rendezője Róbert Breen. karmestere pedig Alexander Smolens, Leningrád ban tizenháromszor eljátssza Gersh­win „Progy and Bess" című operá­ját. KARÁCSONY ÓTA Moszkvában vendégszerepel a budapesti Állami Operettszínház teljes együttese Gás­pár Margit Kossuth-díjas igazgató vezetésével. Az operettműfajnak nagy­nevű művészei vendégszereplésük során hatalmas sikerrel játsszák Kál mán Imre „Csárdáskirálynő", Csiz­marek-Vincze „Boci, boci, tarka" és Miljutyin szovjet zeneszerző „Havasi kürt" című operettjét. NAZIM HIKMET török költő művei nagyon népszerűek a Szovjetunióban Munkái tizenöt nyelven harminc al kalommal kerültek kiadásra és da­rabjait állandóan játsszák a szov jet színpadok. A napokban 150 000 példányban verseinek újabb kötete je­lent meg, amely az utolsó öt év köl­tői termékeit foglalja magában. TOBOLSZK VÁROSA ezekben a na­pokban ünnepelte színháza alapítá­sának 250. évfordulóját. A tobolszki színház I. Pétét kora óta létezik és már a XVIII. század végén hiva­tásos színészek játszottak színpa­dán. A jubileum alkalmából újjá­építették a színházat. A SZOVJETUNIÓBAN a Kulturális Ügyek Minisztériumának kollégiuma megvitatta az 1956. év népszerű-tu­dományos, dokumentum és oktató­filmek gyártási tervét. Jelentős fii mek lesznek „Anyag titka" az atom fizikai ismertetésére és „Az ember eredete" az antropológia legújabb ku tatásairól. Számos film készül a kü­lönféle tudományok és művészetek megismertetésére és népszerűsítésé­re. cÁfidm Melengető kis napfényre vágyik. Az árnyékban élt naqyon sokáig. Hetvenöt év sok porát beszívta, A mások szérűjére taszítva. Az erejét soha nem kímélte. Apró pénzzel megfizettek érte. Kasza, kapa. fejsze nyomta markát, Kenyérből így kapott egy darabkát. Harctereknek volt négy éviq vadja, A halállal rokonságot tartva. Vért mosott, sebet kötött, s a holtak Mindig az ő halottai voltak Révedezve míg eltekint messze, A hosszú nagy útra emlékezve: Ősz fejére csókolják az évek A békés, a csendes öregséget. Csontos V il m o s. Hozzászólás a szlovák nyelv tanításához Tanítsunk szlovákul, de hogyan? Aki elolvasta az Üj Szó december 17-i számában a 6zlovák nyelv taní­tásának fontosságáról írt cikket és Tóth Tibnr december 23-i hozzászó­lását a cikkhez, minden hosszabb töp­rengés nélkül elismeri a fölvetett kérdés fontosságát. Egyetért bizonyára azzal is, hogy a magyar diákok és felnőttek sziovák nyelvtanítását jobbá kell tennünk és szélesebb alapokra kell helyeznünk. Vitán felül áll, ha egy nerfizetet jobban meg akarunk is­merni, meg kell előbb tanulnunk nyel­vét. Az.t a népét pedig, amellyel ma egy hazában élünk (és élünk ezer éve) megismerni már nem is polgártárái, hanem egyszerűen emberi kötelesség. És az érem másik fele? Ha nem aka­runk „titok, idegenség" maradni, meg kell „mutatni" magunkat (ahogy Ady mondta), ezt pedig a közösen végzett jó munka mellett a velünk testvér­ként élő és küzdő nép nyelvének meg­ismerésével végezhetjük el a legjob­ban. Az első cikk helyesen állapítja meg, hogy az alső- és középfokú magyar iskolák nem adnak megfelelő alapot a szlovák nyelv elsajátítására. Ezen tehát javítani kell. A felnőtt lakosság körében ugyan rendeznek a Csemadok helyi csoportjai szlovák nyelvtanfolya­mokat, de ezek nem pótolhatják a hiányokat és nem jelenthetik a kér­dés megoldását. Itt is további segít­ségre van szükség. Lényegében egyetértek azokkal a javítási módokkal, amelyeket a cikk és Tóth Tibor hozzászólása ajánl, de a részletekben talán másként is le­hetne segíteni a helyzeten. Az alsófokú Iskolák nyelvtanítására két mód is kínálkozik. Az első az a mód, amit egy kissé más vonatkozás­ban Tóth elvtárs hozzászólásában em­lít, ti. az egykori „gazdagok" nyelv­tanári (még inkább nevelői) módszere. A mi viszonyainkra alkalmazva ez ab­ban állana, hogy a szlovák nyelv ta­nítását kezdjük meg már az óvodá­ban. Bebizonyított tény, hogy a 3—5 évesekre „ragad" a nyelv. Az óvodá­ban éppen ezzel a „ragadás" mód­szerével folyna a tanítás (ének, ver­sikék), az első osztályban pedig foly­tatódna az elsősök szintjén: a rendes magyar ábécé mellett megtanulnák a 7—8 másféle szlovák betűt és tovább szaporítanák a szókincsüket űj ver­sek, 6zavak, egyszerű mondatok ját­szi betanulásával. A másik esetben, ha nem rögtön az óvodánál kezdjük a nyelv tanítását, jobb volna a szlovák nyelv tanítását még egy évvel későbbre hagyni, te­hát a negyedik osztályra. Egyrészt azért, mert mint Tóth elvtárs is emlí­ti, a harmadik osztályban nmúgy is sok az új anyag másrészt oedig azért, mert ennek a második módszernek az alapgondolata ez volna' sajátítsa el az idegen nyelv tahulása előtt ala­posan az anyanyelvét (a „könnyebb" második osztályban nagyobb súlyt he­lyeznénk a magyar nyelvoktatásra) és utána több időt és fáradságot ál­dozzunk a szlovák nyelv tökéletes el­sajátítására olyan beosztással, ahogy az említett két lrá6 is ajánlja előbb tanítsuk meg helyesén beszélni írni és olvasni a diákokat, mondjuk a ne­gyediktől a nyolcadikig és csak utána foglalkoznának a diákok részleteseb­ben a szlovák irodalommal. Termé­szetesen a nyelv tanítása közben is már megismertetnénk a diákokat a neves szlovák és cseh írók, költők munkáival rövid szemelvények formá­jában. Mind a két módszerhez természete­sen a hivatásuk magaslatán álló tan­erők kellenek. Amolyan „kétnyelvű" tanítók, mint például Marke Rudolf Nagymegyerről, akiről a Fáklya leg­utóbbi számában éppen a hozzászólás szerzője, Tóth Tibor Irt. Ilyen nyelv­tanítók addig is akadnának, amíg ta­nítóképzőink fokozottabb és jobb mun­kájukkal képzettebb nyelvtanítókat bo­csáthatnak iskoláink rendelkezésére. Két forrás is akad addig. Az egyiket már említette a két cikk: a rrjagya­rul tudó szlovák tanítók segíthetné­nek a nyelv tanításában. A másik, amit a legvadabb reakció se ellenez­het: a szlovákul tökéletesen tudó ma­gyar tisztviselők is részt vehetnének a tanításban. Az állami hivatalokban, vállalatoknál sok alkalmas tisztviselő akadna, aki egy megfelelő akció ke­retében szívesen vállalná egy-egy osz­tály heti négy nyelvóráját, de még tán nyolcat is. Mi a legnagyobb jutalom a jó diák részére, akár magyar, akár szlovák? Azt hiszem, nem kétséges, hogy a nyári úttörő tábor. Már pedig itt van a legjobb alkalom a jó tanulók részé­re a szlovák nyelv gyors és eredmé­nyes elsajátítására. Szlovák többségű vegyes úttörőtóborban egy hónap alatt (ott vannak még az évközben szerve­zett „üdülő"-iskolák is) többet tanul meg szlovákul egy alsós, mint egész évi magolással. A más pályán működő, szlovákul tö­kéletesen tudó magyar dolgozó értel­miség segíthetne a legjobban a fel­nőttek szlovák nyelvtanfolyamában Is. A mi vidékünk állami birtokain, já­rási nemzeti bizottságain", traktorállo­másain, ipari vállalatainál felvásárló szerveiné! nagyon sok rátermett értel­miségi akadna, aki vállalná ezt az ér­tékes munkát és ráadásul értené ..nagy diákjai" problémáit, hiszen velük kö­zösen dolgozik évek óta — így tudná azt is, mire tanítsa őket elsősorban. Ha akár ezzel a módszerrel vagy bármilyen mással elérhetjük, hogy a magyar munkás vagy szövetkezeti tag barátságosan megvitathatja problémáit szlovák társával, végleg megszüntet­hetünk minden ellentétet, amelyet a múltban az egyhúron pendülő elnyo­mók szítottak köztünk Elmúltak azok az idők, amikor a magyar és szlovák ifjúság előtt azt hangsúlyozták, ami elválasztott. Mi ma minden erőnkkel, a szlovák nyelv tudásával is azon munkálkodunk, ami összeköt bennün­ket. Csúzi Cs Ferenc. ÜJ SZO 1956. január 4.

Next

/
Thumbnails
Contents