Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-28 / 28. szám, szombat

Aláírták a zárójegyzőkönyvet Porkkala-Udd területének átadásáról Helsinki, január 26. (TASZSZ). — Január 26-án a Szovjetunió finn­országi nagykövetségén zárójegyző­könyvet írtak alá, amelynek alapján a Szovjetunió átadta Finnországnak Porkkala-Udd területé és a terüle­tén levő objektumokat. A zárójegyzőkönyvvel kapcsolatban közös szovjet-finn közleményt adtak ki, amely rámutat, hogy a Moszkvá­ban 1955. szeptember 19-én megkö­tött egyezmény alapján és tekintet­tel a Finn Köztársaság és a Szov­jetunió közötti jószomszédi kapcso­latokra, a Szovjetunió a finn kor­mánynak kárpótlás nélkül átadta az ezen a területen épített lakó kaszár­nya- és raktárépületeket, miután megszüntette a Porkkala-Uddon le­vő katonai-tengerészeti támaszpont­ját. A záró jegyzőkönyvet a Szov^tunió nevében M. G. Pervuhin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnök­helyettese és V. Z. Lebegyev, a Szov­jetunió finnországi nagykövete, a Finn Köztársaság nevében U. Kekko­nen miniszterelnök és J. Virolainen külügyminiszter írták alá. A jegyzőkönyv aláírása után N. G. Pervuhin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának első elnökhelyettese és U. Kekkonnen finn miniszterelnök beszédet mondottak. M. G. Pervuhin beszédében hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió azért mondhatott le a Porkkala-Udd terü­let bérleti jogáról a kitűzött határ­idő előtt, mert a szovjet kormány és a finn kormány közös erőfeszítése következtében a két ország között kölcsönös 'bizalom alakult ki és ba­ráti kapcsolatok létesültek. A Szov­jetunió és a Finn Köztársaság kö­zötti baráti kapcsolatok nemcsak a két ország népei érdekeinek felel­nek meg. hanem jelentősen hozzájá­rulnak az európai béke megőrzésé­hez is. Biztosra lehet venni, hogyha a Szovjetunió és Finnország népei őszintén szoros együttműködésre fog­nak törekedni, senkinek sem sikerül megakadályozni a két állam jó kap­csolatainak további megszilárdítását — jelentette ki végül M. G. Pervu­hin. U. Kekkonen miniszterelnök be­szédében rámutatott, hogy a Pork­kala-Udd átadásáról szóló jegyző­könyv aláírása a Finnország és a Szovjetunió közötti barátság politi­kájának rendkívül nagy sikere. Finn­ország számára ez a dokumentum kétségtelen bizonyítékát adja annak, mily nagy eredményeket hozott rö­vid idő alatt a barátság politikája. A finn kormány január 26-án a terület átadása és a szovjet kormány­küldöttség finnországi látogatása al­kalmából nagy fogadást rendezett. A fogadáson részt vettek: J. K. Pa­asikivi, a Finn Köztársaság elnöke, M. G. Pervuhin, a Szov^tunió Mi­nisztertanácsának első elnökhelyet­tese, A. P. Volkov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke. A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminiszterének első he­lyettese, A. N. Vasszilevszkij, a Szov­jetunió marsallja és számos más köz­életi személyiség. A fogadáson ezen­kívül részt vettek a finn külügymi­nisztérium és más minisztériumok ve­zető dolgozói, a liplomáciai testü­let tagjai, a finn hadsereg tábor­nokai, finn és külföldi újságírók. A Porkkala-Ud,. terü'etnek a Szov­jetunió által Finnország számára va­ló átadása és a szovjet kormánv­küldöttség Finnországba valp érkezé­se továbbra is a finn Hpok figyelr é­nek középpontjában áll, amelyek kü­lön vezércikkekben, udósításokban foglalkoznak e nagy eseménnyel. A „Työkansan Sanomat" beszámol a Finnországban uralkodó ünnepi han­gulatról és kiemeli a Porkkala-Udd terület Finnország számára való át­adásának nagy nemzetközi jelentő­ségét. Békeszerető népünk — írja a lap — ma örülhet annak, hogy ve­le együtt örülnek a béke barátai az egész világon. Az ,,Uusi Suomi", című lap emlékez­tet arra a bizalmatlanságra, mely Finnországban a Porkkala-Udd kato­nai tengerészeti támaszpont létesí­tése következtében fennállt és azt írja, hogy most, 11 é után be kell ismernünk, hogv nincs olyan ok, mely megerősítené az akkori aggodalmak jogosultságát. A szovjet sajtó a Politikai Tanácsadó Bizottság prágai üléséről Moszkva, január 27. (TASZSZ) — Az „Izvesztyija" című lap január 27-i számában közölte N. Poljanovnak, prá­gai tudósítójának cikkét. A cikkíró a többi között ezt írja: „Itt, Csehszlovákiában senki sem hajlandó hinni a nyugati diplomácia azon állításának, hogy a párizsi egyezmények állítólag „kezességet" nyújtanak a revansiszták telhetetlen vágyaival szemben. A csehszlovák nép ugyanúgy mint Európa többi nemzete, meg van győződve arról, hogy a párizsi egyezmények nem nyújta­nak semmi kezességet új európai ka­tonai konfliktusok ellen, hanem fe­szültséget keltenek az európai száraz­földön." A „Krasznaja Zvezda", a Szovjet­unió Nemzetvédelmi Minisztériumának központi sajtószerve a Politikai Ta­nácsadó Bizottság prágai ülésének megnyitásával kapcsolatban közölte tudósítója, S. Zykov cikkét. Zykov a többi között ezt írja: „A varsói találkozó óta nyolc hó­nap múlt el. Azok az események, amelyek azóta történtek a nemzet­közi életben, teljesen igazolták a bé­keszerető államok akciójának helyes­ségét, amellyel ezek az államok elha­tározták, hogy erőiket összefogják és új lépéseket tesznek védelmi képes­ségük megszilárdítása érdekében." Az új francia kormányt Guy Mollet alakítja meg Duclos elvtárs, a Francia Köz­társaság elnökével folytatott meg­beszélések alkalmával a Francia Kom­munista Párt képviselői csoportjának nevében azt javasolta, hogy a jelen­legi helyzetben szocialistát bízzon meg a kormány megalakításával. Duclos elvtárs rámutatott, hogy az általános választás a kommunista pártot világosan az összes többi pártok élére állította. Hangsúlyoz­ta továbbá, hogy ennek alapján a kommunista pártnak joga volna kö­vetelni, hogy az új kormány meg­alakításával kommunistát bízzanak meg, mert ez felelne meg a nemzet óhajának. A jelenlegi helyzetben azonban ne­héz volna olyan kormányt alakítani, amelynek elnöke kommunista volna és ezért Duclos elvtárs javasolta, hogy az elnök az új kormány meg­alakításával a szocialista párt kép­viselőjét bízza meg. Azt mondotta, hogy a nemzetgyűlésben nem alakult olyan baloldali többség, amely le­hetővé tenné baloldali kormány meg­alakítását. Duclos egyben hangsú­lyozta, hogy Franciaország ilyen kor­mányt óhajt s napról napra fokozó­dik a közvélemény nyomása, amely rövid időn belül kivívhatja e kor­mány megalakítását. A kommunista párt egyetért azzal, hogy a jelenlegi helyzetben a kor­mány elnöke szocialista legyen, mert az adott pillanatban jobb az ilyen kormány, mint valamelyik burzsoá párt képviselője által vezetett kor­mány. Emellett világos az is, hogy­ha a kormány elnöke szocialista lesz, ez még semmit sem jelent. Hogy a kormány valóban szocialista politikát folytathasson, szükséges, hogy a reakcióval szemben erős baloldali többséget állíthasson fel. Minden jel arra mutat, hogy az új francia kormány elnöke a szo­cialista párti Guy Mollet lesz. Jel­ÜJ S7.Ô 1956. iairuár 28. lemző, hogy a klerikális MRP-párt egyetért Mollet jelölésével. Mollet számukra szocialista ugyan, de nem „fanatikus", ami annyit jelent, hogy olyan szocialista, akitől a tőkések­nek és klerikálisoknak nem kell fél­niök. Csütörtökön délután Coty el­nök Mollet-t bízta meg az új kor­mány megalakításával. Az új kormányban levő funkciók szétosztásáról a köztársasági front tényezői már megegyeztek úgy, hogy a radikálisok akarata érvényesüljön. Mendes-France nem akarta elfogad­ni a pénzügyi és gazdasági minisz­teri tárcát és minden jel szerint kül­ügyminiszter lesz. Vitás kérdés volt az is, kinek adják a honvédelmi tár­cát, melynek most az algériai harcok idején rendkívül nagy jelentősége van. Állítólag a honvédelmi tárcát „szakértőnek" adják — Jacquot hír­hedt reakciós tábornoknak. Ma már világos, hogy Guy Mollet­nek bizalmat szavaznak a klerikális MRP-párt képviselői és más jobb­oldali csoportok képviselői is, úgy, hogy Mollet valószínűleg már kedden bemutathatja kormányát. Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának teljes ülése Róma, január 27. (TASZSZ) — Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának teljes ülésén Umberto Terracini beszámolójához a közeledő községi választásokkal kap­csolatban Palimiro Togliatti, Olaszor­szág Kommunista Pártjának főtitkára szólt hozzá. Kijelentette, hogy az 1953. évi par­lamenti választások eredményei, ame­lyek során a baloldali pártok jelentős sikert értek el, világosan megmutat­ták, hogy az ország kívánja az úgy­nevezett „közép"-pártok által űzött politika megváltoztatását. Ez a politi­ka mindmáig nem változott meg. Ezenkívül Gronchinak köztársasági el­nökké való választása előtt Olaszor­szágban Scelba irányította a politikát, amely ellentétben áll a választók aka­ratával, mert ez az irány az üldözé­sen, a despotizmuson és a reakciós kapitalista erők tömbjének politikáján alapult. Togliatti együttműködésre szólította fel az összes demokratikus erőket, hogy elérjék a helyzet megváltoztatá­sát és a politikai irány balra fordulását. Hatojama a szovjet­japán tárgyalásokról New York, január 26. (TASZSZ) Az United Press ügynökség tokiói tudósítójának közlése szerint Hatoja­ma japán miniszterelnök a január 26-i sajtókonferencián a szovjet-japán ta nácskozásokról, amelyek most folynak Londonban, nyilatkozatot tett. Hato­jama hangsúlyozta, hogy „az egész világon olyan törekvések nyilvánulnak meg, hogy megakadályozzák a háború kitörését." Rámutatott arra, hogy né­zete szerint a Szovjetunió „fel akarja számolni a háború okainak további lé tezését." Jó lenne — jelentette ki Hatojama —, megszüntetni a Japán és Szovjetunió közötti hadiállapotot és tanácskozások útján fokozatosan meg oldani a többi problémát is. Nutting brit miniszter durván támadja a Szovjetuniót London, (TASZSZ) — Nutting brit miniszter január 25-én Londonban- a konzervatív párt gyűlésén beszédet mondott. Ezt a beszédet a jobboldali „Daily Mail" című lap „Az Oroszor­szágról tett legélesebb olyan kijelen­tésnek minősíti, amelyet a brit mi­niszterek Genf után tettek." A lap Nutting beszédét kapcsolatba hozza Eden miniszterelnök és Lloyd kül­ügyminiszter USA-beli útjával. Nutting beszédében durván támad­ta a két gazdasági rendszer békés egymás mellett élésének elvét, ame­lyet a Szovjetunió hirdet. „Az oroszok súlyt helyeznek a verseny szóra — jelentette ki Nutting, tudatosítanunk kell azonban, mily komoly veszélyt je­lent ez a nyugati világra. Nutting be­szédéből nyilvánvaló, hogy 6 és a hozzá hasonló politikai tényezők fél nek a különböző politikai rendszerű országok békés gazdasági versenyétől Nutting beszéde tele volt a Szov­jetunió elleni rágalmazó támadások­kal. Azon tény ellenére, hogy a cári Oroszország nyomorúságos elmara­dott vidékei virágzó nemzeti köztár­saságokká alakultak, amelyeknek fej­lett gazdasága és kultúrája van, amit a brit burzsoá sajtó is jól tud, Nut­ting azt állította, hogy a „Szovjetunió kizsákmányolja a középázsiai köztár­saságokat". A továbbiakban Nutting egyes amerikai államférfiak kijelenté­seinek szellemében azt tanácsolta, hogy a népi demokratikus országok­ban újítsák fel a tőkés rendszert. Mi a varsói szerződés A világ figyelő szeme néhány napra ismét hazánk fővárosa, Prága felé for­dul. Két napon át itt ülésezik a varsói szerződés Politikai Tanácsadó Bizott­sága. Az ülés célja, hogy a szerződés múlt év májusában történt aláírása után első ízben megvitassa a varsói szerződésből a jelen viszonyok között eredő kérdéseket és a szükséges kö­zös intézkedéseket. A szerződést, helyesebben a barát­sági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést az európai bé­ke és biztonság biztosítása érdekében összehívott második varsói értekezle­ten 1955. május 14 én nyolc európai állam írta alá. Ezek: az Albán Nép­köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztár­saság, a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság. A szerződés szövege, — ellentét­ben a kapitalista államok között szo­kásos szerződések sz/ivegével, — rö­vid, alig egy nyomtatott oldal ter­jedelmű és világos, úgyhogy min­denki megértheti. A szöveg maga egy bevezető részből, tizenegy cikkelyből és a záradékból áll. A bevezető rész hangsúlyozza a szerződés célját: olyan európai kollek­tív biztonsági rendszer megteremtése, amelyben valamennyi európai állam, társadalmi és államrendszerétől füg­getlenül, részt venne. A szerződésnek ez az előljáró része, vagy ahogy azt diplomáciai nyelven nevezik „préam­bule"-ja, pontosan lerögzíti az Euró­pában előállt helyzetet, amely a var­sói egyezmény megkötését szükséges­sé tette. Nevezetesen a párizsi egyez­mények ratifikálása következtében lét­rejövő „Nyugatuerópai Unió" nevű új katonai csoportosulás, Nyugat-Német­ország felfegyverzése és annak bevo­nása az előbb nevezett katonai cso­portosulásba és az Északatlanti Tömb­be. A bevezető rész ezután bejelenti, hogy a szerződés nyolc aláíró állama elhatározta barátsági, együttműködési és kölcsönös' segélynyújtási szerződés megkötését. Az első cikkely hangsúlyozza, hogy a szerződő felek tiszteletben tartják az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában lefektetett elveket, különösképpen azt, hogy a vitás nem­zetközi kérdéseket békés eszközökkel oldják meg. A második cikkely kijelenti: a szer­ződő felek készek részt venni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság biz­tosítása, a fegyverzet általános csök­kentése, az atom-, hidrogén, és a többi tömegpusztító fegyverek betil­tása. A harmadik cikkely azt az elvet mondja ki, hogy a szerződő felek min­den, közös érdekeiket érintő fontos nemzetközi kérdésben egymással ta­nácskozni fognak, különösen azonban abban az esetben, ha a szerződés egy vagy több tagállamát fegyveres táma­dás fenyegeti. A negyedik cikkely leszögezi, hogy az önvédelemhez való jog megvalósí­tásaképpen az _ Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának 51. cik­kelye értelmében a szerződés minden tagállama minden eszközzel, a fegy­veres erők alkalmazását is beleértve, a megtámadott tagállam segítségére siet. Az ötödik cikkely elhatározza, hogy a felek megalakítják fegyveres erőik közös parancsnokságát. A hatodik cikkelyben van lefektetve a szerződés végrehajtó szervének, a Politikai Tanácsadó Bizottság létesíté­sének alapelve. A hetedik cikkely kimondja, hogy a szerződő felek nem vesznek részt semmüyen szövetségben vagy egyez­ményben, amelynek céljai ellentétesek lennének a jelen szerződés céljaival. A nyolcadik cikkely a tagállamok közötti gazdasági és kulturális kap­csolatok tovább fejlesztéséről szól. A kilencedik cikkely hangsúlyozza, hogy a szerződéshez, — társadalmi és és államrendszerükre való tekintet nélkül — csatlakozhatnak más álla­mok is, amelyek hajlandók magukévá tenni ennek a szerződésnek a cél­jait. A tizedik cikkely a szerződés ra­tifikálásának módját határozza meg. Végül a tizenegyedik cikkely an­nak érvényét húsz évben mondja ki. A záradék a szerződő feleknek, azok feljogosított képviselőinek aláírását tartalmazza. A varsói szerződés szövegének köz­zétételével egyidejűleg nyilvánosságra hozták a tagállamok közös fegyveres erőinek közös parancsnoksága meg­teremtéséről szóló közleményt is. E szerint a közös fegyveres erők fő­parancsnokává I. Sz. Konyevet, a Szovjetunió marsallját nevezték ki. Jelenleg Prágában a szerződés ha­todik cikkelye értelmében szervezett Politikai Tanácsadó Bizottság ülése­zik, mégpedig a szerződés aláírása óta első ízben. A Politikai Tanácsadó Bizottság összehívását az elmúlt félév nemzetközi eseményei tették szüksé­gessé. Tanácskozását és határozata­it az egész világ feszült érdeklődéssel kíséri, hiszen ez a világ béketáborá­nak igen nagyjelentőségű politikai szerve. A britek akciói kiélezik a helyzetet Jordániában Damaszkusz, január 26. (TASZSZ). — A szíriai sajtó híreket közöl ar­ról, hogy Nagy-Britannia újabb kísér­leteket tesz Jordániának a bagdadi szerződésbe való bekapcsolására. Az „Ar-Raj al-Amm" című lap azt írja, hogy Husszein jordániai király várat­lanul Glubb brit tábornokkal, az arab légió parancsnokával együtt Bagdadba utazott, hogy titkos tárgyalásokat folytasson az iraki kormánnyal. A lapok rámutatnak arra, hogy Jor­dániában a brit hatóságok továbbra is véres terrort alkalmaznak a jordá­niai nép nemzeti felszabadító mozgal­mának tagjai ellen. Tömegesen letar­tóztatják a hazafiakat és a Jordániá­ban élő palesztinai menekülteket. E letartóztatások mögött Glubb tábornok áll. Lapjelentések szerint a letartóz­tatottak száma több ezret tesz ki. Jordánia miniszterelnöké­nek nyilatkozata a kormány politikájáról A Reuter hírügynökség ammani tu­dósítójának közlése szerint Samir Ri­faji, Jordánia új miniszterelnöke a parlament január 26-i ülésén nyilat­kozatot tett kormányának politikájá­ról. A nyilatkozatban Rifaji hangsú­lyozta, hogy Jordánia nem csatlako­zik semmiféle egyezményhez. Jordá­nia külpolitikája a nemzeti érdekek védelmét tartja szem előtt. Rifaji ki­jelentette, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági politikájának célja Jor­dánia teljes gazdasági függetlensége. Az új jordán kormány szívesen fo­gadja a külföldi tőke beruházásait is „azzal a feltétellel, hogy nem fenyege­ti Jordánia nemzeti érdekeit és szu­verenitását." A LEGKÖZELEBBI napokban Prá­gába érkezik a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttsége, amelyet Mijalko Todorovics, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársaság Szö­vetségi Végrehajtó Tanácsának tagja vezet, s Csehszlovákia és Jugoszlávia közti gazdasági kérdéseket és a köl­csönös gazdasági együttműködést tár­gyalják meg. (ČTK). NÉHÁNY SORBAN MAYHEW, a Szovjetunióval való kulturális kapcsolatok brit tanácsa bizottságának elnöke N. A. Mihajlo­vot, a Szovjetunió kulturális ügyel miniszterét látogatásra hívta meg Nagy-Britanniába. J. A. Malik, a Szov­jetunió Nagy-Britannia-i ..nagykövete átadta Mayhewnek N. A. Michajlov válaszát, amely szerint a meghívást elfogadja és annak ez év február ele­jén eleget tesz. (TASZSZ). A SZOVJETUNIÓ Külkereskedelmi Minisztériuma és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kereskedelmi küldöttsége között január 26-án köl­csönös áruforgalmi egyezményt írtak alá. A Szovjetunió a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságnak gépeket, gépberendezéseket, naftatermékeket, hengerelt árut, kábeleket, építkezési anyagot és műtrágyát szállít. A Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság a Szovjetuniónak ólmot, vasöntvénye­ket, vegyiipari készítményeket, gyü­mölcsöt, szőrmét stb. ad el. (TASZSZ).

Next

/
Thumbnails
Contents