Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-28 / 28. szám, szombat

A párttagsági könyv hoteles, elvtárs! ÜNNEPI PILLANATOK M

inden ember, aki összeköti életét a haladás ügyével és egy nap méltóvá válik arra, hogy felvegyék a p^t tagjainak sorába, felejthetetlen ünnepnek érzi a pillanatot, mikor először veheti kezébe a pirosfedeles párttagsági könyvecskéjét. Belépni ezzel r könyvecskével az új világot építő kommunisták nagy családjába, ritka kitüntetést jelent, mely folttalan multat feltételez, élenjáró munkát követel a jelenben és a makulátlan múlt és feddhetetle'i ielen követelményeként még hasznosabb, áldozatkészebb munkát a nagy közösségért, hazánkért, az egé6z emberiségért, a békéért. Ezekben a napokban szerte az ország valamennyi üzemében, gyárában, szövetkezeti irodájában, hivatalában és száz és száz máö munkahelyén az egyes pártszervezetek elnökei ünnepi gyűlések keretében adják át a tagoknak és tagjelölteknek az új párttagsági könyveket. Nyomatékkal hangsúlyra kerül e gyűlések ünnepi jellege, hiszen felidézi bennünk a tagfelvétel ünnepi óráját és alkalmat ad nekünk arra, hogy mélyebben tudatosítsuk magunkban a párthoz való tartozás jelentőségét és kötelezettségeit. Amikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, tartsuk magasra, őrizzük meg tisztán a párttagság magasztos zászlaját — S megesküdött' akkor Sztálin Leninnek: teljesítik végső akaratát! — zsong bennünk a költő szavával az Eskü, mely örökbe E hagyta ránk, hogy vigyázzunk a tagsági könyvecskénkre, mint a szemünk világára. s felmerülnek emlékezetünkben a szovjet föld hős fiainak ezrei és százezrei, akik szívük felett a párttagsági könyvecskével indultak rohamra, hogy vérükkel erősítsék a proletárdiktatúrát és a nemzetközi szolidaritás téphetelen szálát fonták és szőtték életükkel és tették még erosebtjé halálukkal. A belorusz és ukrán erdők partizánjainak ezreire emlékezünk, akik ruhájukba varrtak párttagsági könyveiket, hogy a fagyos télviharokban, pokoli tüzfergetekben el ne veszhessen, hogy a fogságban is megőrizhessék és ha egy halálthozó golyó kioltaná életüket, a porrá omló csontokat még túlélje a könyvecske es hirdesse, hogy igaz ember, talpig nemes szívű igaz bolsevik volt a tulajdonosa. A brjanszká erdők, a Pripjetmocsarak. a Krím és Kubáni Alföld rengetegei mennyi feledhetetlen legendái őriznek a hősökről, akik azért éltek és azért haltak, hogy felvirradjon a kor, melyben a szabadság a munka tejtestvére, ahol nem ember farkasa az ember, nem egymással harcol: az elemekkel, ahol az embert nem ember szolgálja, de engedelmes föld s a gép, s a bánya, ahol mint fürge repkény a falon, erdő, liget kúsaik sivatagon, hegy omlik, folyónak új medret vágnak, felhőt vigyen, dús lombot szomjú tájnak. Párttagsági könyvecske Bizonyára sokan emlékeznek pár év előttről a Párttaqsáqi könyvecske című szovjet filmre, — nálunk Kettős arc címmel forgatták — amely segített felismerni és leküzdeni a pártba befurakodott veszedelmes ellenséget. A film cselekménye 1932 és 1935 között játszódik a Szovjetunióban. A második ötéves terv diadalainak korszaka ez, amikor a szovjet emberek élete gazdagabb és vidámabb, a munkások hatalma egyre erősebb lett. Éppen ezért az eddiginél is ádázabb qyűlölettel támad a belső ellenséq a szovjet hatalom ellen. Jól emlékszem a filmre. Megelevenednek előttem a szovjet emberek, amint törhetetlen eréllyel haladnak előre és sietnek jóvátenni, ha hibát követtek el. Sose felejtem el azt sem. milyen a pártba furakodott ellenség, hoqyan dolqozik, s mivel árulja el magát, miképpen altatja el éberségünket. Ma kevesebb az ellenséq. szilárd a hatalmunk, éberebbek is vagyunk, — de azért nem árt, ha éppen az éberség érdekében felelevenítjük e tettekre mozgósító film tartal'mát. Egy szovjet gyárba bekerül a messziről jött ember. Kiváló munkás lesz. akibe beleszeret az üzemi pártszervezet egyik fiatal nőtaqja. A férfi. — aki származására nézve kulák, — évekkel ezelőtt megölt eqy fiatal komszomolistát s most fél a leleplezéstől. A gyárban uqyanis eqy falujabeli asszony dolqozik és ez figyelmezteti a szerelmes nőt. hoqy a férfi nem az. akinek kiadja 'magát. A férfi a pártba való felvétele előtt áll, amikor észreveszi, hoqy kulák származásának titkáról már tud nak. A döntő pillanatban felqyújtja a qyárat — s elsőnek siet oltani. ..Hős" mondják róla és szerelmese, aki a qyilkossáqról nem tud és elhiszi, hoqy a messziről jött ember ió munkájával, önfeláldozásával bebizonyította a munkásosztályhoz való hűséqét — hallgat. A férfi bekerül a pártba és házassága révén eou derék szovjet családba. Már éppen egy hadianyaqqyárba ajánlják, amikor leleplezik. Megbízói utasítására ugyanis ellopja felesége párttagsáqi könyvét, hoov azzal egy kém a Központi Bizottsáq évületébe férközhessék. A kémet lefogják, az' asszonyt pedig kizárják a pártból. — Aki várt.taos/áqi könyvét elveszti, elveszti azzal az elvtársak bizalmát is — halljuk a taggyűlésen, ahol legkíméletlenebbül a férje támadja. Az éberség elmulasztásával vádolja fiatal feleségét. Iqy szónokol a gyilkos és ezzel vonja magára a figyelmet. A párt úiabb adat ókat szerez, a gyilkos lelepleződik, s a mindenre elszánt kártevőből életéért remegő csúszómászó féreg lesz. Élményszerű a filmen lejátszódó taggyűlés. A néző átéli, mit jelent a párttagság, a párttagsági könyvecske Régi a film és a szovjet filmgyártásnak láttam már technikailag és művészileg tökéletesebb alkotásait is. De nem erről van szó. A döntő, hogy mérhetetlenül fontos a iilm mondanivalója. Arra tanít, hogyan kell megóvnunk a párttagsági könyvecskét és megvédenünk mindazt, amit már kivívtunk, ami a miénk. Jó SÁNDOR. Emlékezzünk, elvtársak, menynyien küzdöttek a mi felvirradt szabadságunkért, mennyi millió Önfeláldozó szív építette ezt a napfényes mát; amlékezzünk a mi hőseinkre, Fucsíkra, Steiner Gáborra. Schönherzre Ján, Žvermára, Edo ürxra és a többiekre, az ezer és ezer névtelenre, akik azért éltek és haltak, hogy éhség dúlása, babonák járvány, ínség sarába fulladt törpe falvak helyén új, jobb élet sariad.ion. A

szovjet költők legnagyobbjai harsány, himnikus szóval emelik magasra a pirosfedeles könyvecskét, Majakovszkij, Tyihonov, Szimonov szárnyaló szóval énekelnek róla és állítanak örök költői emléket a hősöknek, akik a pártért, a párt gyözelméé"t kovácsoltak fegyvert és indultak harcba vele. Emlékezetünkben felmerül a túlbuzgóságában elhajló és tévelygő Nágulnov forró pártos szeretettel megrajzolt alakja Solohov ,,Üj barázdát szánt az eke" című regényéből. Nágulnovot túkagosan súlyosan büntetik kisebb botlásaiért, kizárják a pártból és a heves vérmérsékletű ember szánté eszét veszti fájdalmában: — Miit csináljak én a párt nélkül? Miit?... Beletettem egész életemet. Az egész életemet. Egyszerre öregesen összecsuklik, neki a párttagság elvesztése, a könyvecske leadása nagyobb fájdalom és nagyobb veszteség, mintha ott helyben kivégeznék. — Mit csináljak az élettel? Vessetek véget neki! — zokog fel. Előszór életében csordul ki szeméből a könny, de végül is legyűri szörnyű fájdalmát é6 szilárd eltökéltség ébred benne, hogy nem lesz hűtlen a párthoz, még becsületesebb munkával kiérdemli, hogy méltónak tartsák párttagsági könyve megtartására és ebben a hitében nem Is csalódik. A

z élet és az irodalom száz emléket idéz bennünk és minden emlék azt mondja: a párthoz tartozn: az életnek oly drága ajándeica. amelyet mérhetetlen becsben kell tartanunk, „őriznünk, rrunt' szemünk fényét". Minden tettünkkel és minden gondolatunkkal méltónak bizonyulni rá: ez minden kommunista életének értelme és célja. Marx és Engels, Lenin és Sztálin halhatatlan eszméi öltenek testet e könyvecskében, de mi a Nagy Október forró lehelete mellett a tüzes vastrónján haiálba hulló és öröklétbe induló Dózsa György eszméit, Fucslk üzenetét, Petőfi és József Attila versét, Táncsics hitét és forró szavát is lobogva égni érezzük benne és ez te6zi számunkra különösen becsessé és ünnepivé a pillanatot, amikor friss fogadalommal, megújult hittel, megújult erővel vesszük kezünkbe. E könyvecske birtokában millió testvérrel dobban egy célért és egy aszmééri a szívünk. Békénk várfalának egy-egy téglája minden könyvecske és a sziklának egy darabja, amelyen bol| dog jövendőnk épül. Az első kitüntetés Krajčovič elvtársat a bratislavai Gumon-üze.nben sokan ismerik. Jellemző tulajdonsága: munkaszeretete, rendszeretete. A szenei járásbeli Sárfia szülötte; abból a fajtából, akiknek az elődei, s jó pár évvel ezelőtt még az utódai is gyalogosan tettek meg öt-hat kilométert a szomszéd falusi iskolába, olyan lábbeliben, amelyből a tulajdonosa nagy bosszúságára nem egyszer kikandikált a nagyujj. A negyvenes évek vetették az üzembe. Mint géplakatos tanuló saját bőrén érezte, látta, az akkori nehéz munkaviszonyokat. A negyvenötös, nálunk is új történelmet formáló esztendőben nemcsak szakmailag, de emberi formában is felszabadult, s az a három esztendő 1948-ig jó Iskola az ő számára is. Megismeri, meglátja, ki-kivel, merre tart. A februári győzelem után belép a pártba. Erőgyűjtés az utána következő időszak; a rohamos fejlődés előkészítésének ideje, a politikai öntudatosodás minőségi felgyülei. lése, amely pár év alatt a munkában, sikereiben csúcsosodik ki, s hírnevet szerez az üzemnek, szeretetet, megbecsülést, boldogságot a családjának. Az S-30-as Zbrojovka esztergapad kezesbárányként engedelmeskedik, „hallgat" a mester jó szavára. Egymás után születnek az újítások. No nem ilyen simán, ahogy leírom. Sok-sok éjjeli töprengés, tanulás az élenjáró szovjet és hazai sztahanovistáktól, újítóktól. Aztán a számára is legnehezebb harc a maradi gondolkodás ellen, egyesek közönye, rosszmájúsága ellen. De nincs megtorpanás nála, hisz Krajčo-, vič elvtárs zsebében ott a pártigazolvány. És belülről is átérzi, hogy kommunista, aki nem hátrálhat me

a. Neveli a fiataloka a tanulóközpontokban, majd újfent nekifekszik a munkának az üzemben. Készüléket szerkeszt, amelylyel megmunkálják a légkompresszor szelepeit. Ezzel sem elégszik meg. Közben nem egy kitüntetést ér el. Tagja lesz a körzeti pártbizottságnak, a kerületi nemzeti bizottságnak. Újabb elfoglaltság, de hát lehet-e félúton megállni? Egy kommunista szakembernek, amikor olyan sokat várnak tőle? ö azt mondja, nem lehet. S megy tovább. Üjk az új munkamódszereken is. S az eredmény? A munkatermelékenység egyharmadával emelkedik. Ez újabb sikert, biztatást jelent Krajčovič elvtársnak. Kigondol megint valamit. Töpreng otthon esténként, míg csak rájön arra, hogy az esztergagépen tovább lehet javítani. Tett követte a gondolatot, mint mindig, ha hasznos dolgokról van szó, S az eredmény az lett, hogy míg ezelőtt a marógépen száz darab, az üzemben szükséges alkatrészt készítettek tetemes idő alatt — s ez a mennyiség alig volt elég egy negyedévre —, ma 8 óra alatt egy egész esztendőre való alkatrészt készítenek egy gépen. Egy másik alkatrész elkészítésénél 860 koronáról 150 koronára szorította le a termelési költséget ésszerű munkájával. Hogy honnan veszi a tudást? Tanul, eljár más üzemekbe is előadni, tanulni is egyúttal. Csak így tudta elérni, amit elért. Pedig nem kevésre vitte már eddig is. 1953-ban a „Gépipari Minisztérium legjobb dolgozója" kitüntetést kapta, majd a Februári Győzelem ötéves jubileuma alkalmából Ismét kitüntetik. Van ezenkívül két dekrétje: Zápotocký elvtárstól az egyik, a másik meg az üzemtől. Nem „kiemelt", vagy „befutott" ember Krajčovič elvtárs, hanem becsületes kommunista, aki tettel is és szóval is épít. Megkérdezem ezek után tőle, melyik volt az első kitüntetése. — A pártigazolványom — elvtárs. G. A. ÜL Í ľ <JľjÍC5 í2í agyimir Iljics L^evim RÉSZLET A szavakat nálunk, bármi nagy a súlyuk, megszokják, elnyiijük, mint a ruhát. Én azt akarom, hogy fényesre csiszoljuk a legfényesebb szót: — a Párt! Az egyes ember! Kinek kell? Mivégre? Az egyes ember hangja kis cincogás, cingár. Ki hallja a szavát? — Talán a felesége! De csak, ha fülébe súg, s nem a piacon jár. A párt, az a csomóra fogott förgeteg, halk és halvány hangok egybeforrt orkánja, az ellenség erődje úgy reped töle meg, mint ágyúk sortüzében szakad a dobhártya. Aki egyedül van, annak rossz a sora. Keserves egyedül, egy harcos, az egy sem — aki erös, az lehet az ura, de még a gyenge is legyűri kettesben. De ha a pártba sok kicsinyke tömörül be — Ellenség, állj, add meg magad és kész! A párt — egyetlen sújtó ökölbe szorított milliónyi kéz. Az egyes ember butaság, semmi az egyes ember, egy ember — bár jelentős, nagy lehet — ötaraszos gerendát egymaga nem emel fel, hát még egy házat, ötemeleteset. A párt — az millióknak válla, váll feszül a vállhoz, mell szorul a mellre. A párttal palotákat tornyozunk az ég boltjára, egymást támogatva, fogva és emelve. A párt — a munkásosztály gerince. A párt — a mi ügyünk halhatatlansága. A párt — az egyetlen, mely sohasem árul el engem. Ma inaskodom még, s holnap a térképről letörlök birodalmat s határt. Osztályunk agya, osztályunk ügye, osztályunk ereje, osztályunk dicsősége — igen, ez a párt. V. Majakovszkij Mint szemünk fényét őrizzük pártigazolványunkat A bratislavai kerületi pártbizottság irodája januárban meqtáravalta egv taosáqí iaazolvánv elvesztésének üqvét. A frencséni Élesztóipari Vállalat üzemi pártszervezetének taoia. Pavel Kalaba. hanvaqsáqa folytán elvesztette oárttaqsáoi iqazolvánvát. Hoqvan történt? Állandóan üzemi íróasztalának fiókjában (!) tartotta. Eqy alkatommal taqsáqi járulékának fizetésénél meqállapította. hoqv az igazolvánv eltűnt a fiókból. Miiven köntiyelműséq! Ilyen hanyagul bánni eqv pártokmánvnval! Kinek a kezébe kerülhetett? Ilyen kérdéseket vetünk fel, ha mélvebben elgondolkodunk az eset felett. Vlsszaemlékszünk a ..Kétarcú" című szovjet filmre, melvben az ellopott oárttaasáqi igazolvárivt a filmben szereplő kérrmő arra használta fel. hoqv bejusson a pártszervek épületeibe. A bratislavai kerületi pártbizottsáa irodája a múlt héten több hasonló esetet tárqvalt. Marqita Pometlová trencséni elvtársnő költözködés alkalmával veszítette el pártiqazolvánvát. Švabenskv elvtárs (Bratislava) íuazolvánva ..ismeretlen helyen" tűnt el. Eov más esetben a párttaqsáqi Iqazolvánv kiesett az illető kabátjáből. melvet hanvaqul kariára dobott. Ismét más alkalommal ismeretlen tettes ellopta az iqazolvánvt eqy fogasra akasztott ruhából. Az elvesztés módjai különbözőek, de az ok mindenütt eqv: hanvaqsáq. könnyelmüséq. E napokban párttagjaink az évzáró taqqvűléseken ú.i pártiqazolvánvokat kapnak. Naqy felelősséggel és komolvsáooal néznek e fontos esemény elébe. Hisz a párttaasáqi iqazolvánv eqvbekapcsolja az eqész viláq kommunista pártjainak sokmilliós hadsereqét. A harcos élcsapathoz tartozás nagv kitüntetés, melv minden kommunistát arra kötelez, hoov párttaqsáqi igazolványát rendben tartsa. qondo6an megőrizze, hoqv az aranvcsillaqos vörös könyvecske ne kerüljön ideqen kezekbe. Mint szemünk fénvét kell őriznünk párttaqsáqi iqazolvánvunkať