Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-28 / 28. szám, szombat

A párttagsági könyv hoteles, elvtárs! ÜNNEPI PILLANATOK M inden ember, aki össze­köti életét a haladás ügyével és egy nap méltóvá válik arra, hogy fel­vegyék a p^t tagjainak sorá­ba, felejthetetlen ünnepnek érzi a pillanatot, mikor először vehe­ti kezébe a pirosfedeles párt­tagsági könyvecskéjét. Belépni ezzel r könyvecskével az új világot építő kommunisták nagy családjába, ritka kitüntetést je­lent, mely folttalan multat feltételez, élenjáró munkát kö­vetel a jelenben és a makulát­lan múlt és feddhetetle'i ielen követelményeként még haszno­sabb, áldozatkészebb munkát a nagy közösségért, hazánkért, az egé6z emberiségért, a békéért. Ezekben a napokban szerte az ország valamennyi üzemében, gyárában, szövetkezeti irodájá­ban, hivatalában és száz és száz máö munkahelyén az egyes pártszervezetek elnökei ünnepi gyűlések keretében adják át a tagoknak és tagjelölteknek az új párttagsági könyve­ket. Nyomatékkal hangsúlyra kerül e gyűlések ünnepi jel­lege, hiszen felidézi ben­nünk a tagfelvétel ünnepi órá­ját és alkalmat ad nekünk arra, hogy mélyebben tudatosítsuk magunkban a párthoz való tar­tozás jelentőségét és kötelezett­ségeit. Amikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, tartsuk magasra, őrizzük meg tisztán a párttagság magasztos zászlaját — S megesküdött' akkor Sztálin Leninnek: teljesítik végső akaratát! — zsong bennünk a költő sza­vával az Eskü, mely örökbe E hagyta ránk, hogy vigyázzunk a tagsági könyvecskénkre, mint a szemünk világára. s felmerülnek emléke­zetünkben a szovjet föld hős fiainak ezrei és százezrei, akik szívük felett a párttagsági könyvecskével in­dultak rohamra, hogy vérükkel erősítsék a proletárdiktatúrát és a nemzetközi szolidaritás téphetelen szálát fonták és szőt­ték életükkel és tették még erosebtjé halálukkal. A belorusz és ukrán erdők partizánjainak ezreire emléke­zünk, akik ruhájukba varrtak párttagsági könyveiket, hogy a fagyos télviharokban, pokoli tüzfergetekben el ne veszhes­sen, hogy a fogságban is meg­őrizhessék és ha egy halálthozó golyó kioltaná életüket, a porrá omló csontokat még túlélje a könyvecske es hirdesse, hogy igaz ember, talpig nemes szívű igaz bolsevik volt a tulajdonosa. A brjanszká erdők, a Pripjet­mocsarak. a Krím és Kubáni Alföld rengetegei mennyi feled­hetetlen legendái őriznek a hő­sökről, akik azért éltek és azért haltak, hogy felvirradjon a kor, melyben a szabadság a munka tejtestvére, ahol nem ember farkasa az ember, nem egymással harcol: az elemekkel, ahol az embert nem ember szolgálja, de engedelmes föld s a gép, s a bánya, ahol mint fürge repkény a falon, erdő, liget kúsaik sivatagon, hegy omlik, folyónak új medret vágnak, felhőt vigyen, dús lombot szomjú tájnak. Párttagsági könyvecske Bizonyára sokan emlékeznek pár év előttről a Párt­taqsáqi könyvecske című szovjet filmre, — nálunk Ket­tős arc címmel forgatták — amely segített felismerni és leküzdeni a pártba befurakodott veszedelmes ellenséget. A film cselekménye 1932 és 1935 között játszódik a Szovjetunióban. A második ötéves terv diadalainak kor­szaka ez, amikor a szovjet emberek élete gazdagabb és vidámabb, a munkások hatalma egyre erősebb lett. Ép­pen ezért az eddiginél is ádázabb qyűlölettel támad a belső ellenséq a szovjet hatalom ellen. Jól emlékszem a filmre. Megelevenednek előttem a szovjet emberek, amint törhetetlen eréllyel haladnak elő­re és sietnek jóvátenni, ha hibát követtek el. Sose fe­lejtem el azt sem. milyen a pártba furakodott ellenség, hoqyan dolqozik, s mivel árulja el magát, miképpen altat­ja el éberségünket. Ma kevesebb az ellenséq. szilárd a hatalmunk, ébereb­bek is vagyunk, — de azért nem árt, ha éppen az éberség érdekében felelevenítjük e tettekre mozgósító film tartal­'mát. Egy szovjet gyárba bekerül a messziről jött em­ber. Kiváló munkás lesz. akibe beleszeret az üzemi párt­szervezet egyik fiatal nőtaqja. A férfi. — aki származá­sára nézve kulák, — évekkel ezelőtt megölt eqy fiatal komszomolistát s most fél a leleplezéstől. A gyárban uqyanis eqy falujabeli asszony dolqozik és ez figyelmez­teti a szerelmes nőt. hoqy a férfi nem az. akinek kiadja 'magát. A férfi a pártba való felvétele előtt áll, amikor észreveszi, hoqy kulák származásának titkáról már tud nak. A döntő pillanatban felqyújtja a qyárat — s első­nek siet oltani. ..Hős" mondják róla és szerelmese, aki a qyilkossáqról nem tud és elhiszi, hoqy a messziről jött ember ió munkájával, önfeláldozásával bebizonyította a munkásosztályhoz való hűséqét — hallgat. A férfi beke­rül a pártba és házassága révén eou derék szovjet csa­ládba. Már éppen egy hadianyaqqyárba ajánlják, amikor leleplezik. Megbízói utasítására ugyanis ellopja felesége párttagsáqi könyvét, hoov azzal egy kém a Központi Bi­zottsáq évületébe férközhessék. A kémet lefogják, az' asszonyt pedig kizárják a pártból. — Aki várt.taos/áqi könyvét elveszti, elveszti azzal az elvtársak bizalmát is — halljuk a taggyűlésen, ahol leg­kíméletlenebbül a férje támadja. Az éberség elmulasztá­sával vádolja fiatal feleségét. Iqy szónokol a gyilkos és ezzel vonja magára a figyel­met. A párt úiabb adat ókat szerez, a gyilkos leleplező­dik, s a mindenre elszánt kártevőből életéért remegő csúszómászó féreg lesz. Élményszerű a filmen lejátszódó taggyűlés. A né­ző átéli, mit jelent a párttagság, a párttagsági könyvecske Régi a film és a szovjet filmgyártásnak láttam már technikailag és művészileg tökéletesebb alkotásait is. De nem erről van szó. A döntő, hogy mérhetetlenül fontos a iilm mondanivalója. Arra tanít, hogyan kell megóvnunk a párttagsági könyvecskét és megvédenünk mindazt, amit már kivívtunk, ami a miénk. Jó SÁNDOR. Emlékezzünk, elvtársak, meny­nyien küzdöttek a mi felvirradt szabadságunkért, mennyi millió Önfeláldozó szív építette ezt a napfényes mát; amlékezzünk a mi hőseinkre, Fucsíkra, Steiner Gáborra. Schönherzre Ján, Žver­mára, Edo ürxra és a többiekre, az ezer és ezer névtelenre, akik azért éltek és haltak, hogy éhség dúlása, babonák járvány, ínség sarába fulladt törpe fal­vak helyén új, jobb élet sar­iad.ion. A szovjet költők legna­gyobbjai harsány, him­nikus szóval emelik magasra a pirosfedeles köny­vecskét, Majakovszkij, Tyihonov, Szimonov szárnyaló szóval éne­kelnek róla és állítanak örök költői emléket a hősöknek, akik a pártért, a párt gyözelméé"t kovácsoltak fegyvert és indul­tak harcba vele. Emlékezetünkben felmerül a túlbuzgóságában elhajló és té­velygő Nágulnov forró pártos szeretettel megrajzolt alakja Solohov ,,Üj barázdát szánt az eke" című regényéből. Nágulnovot túkagosan sú­lyosan büntetik kisebb botlásai­ért, kizárják a pártból és a he­ves vérmérsékletű ember szánté eszét veszti fájdalmában: — Miit csináljak én a párt nélkül? Miit?... Beletettem egész életemet. Az egész élete­met. Egyszerre öregesen össze­csuklik, neki a párttagság el­vesztése, a könyvecske leadása nagyobb fájdalom és nagyobb veszteség, mintha ott helyben kivégeznék. — Mit csináljak az élettel? Vessetek véget neki! — zokog fel. Előszór életében csordul ki szeméből a könny, de végül is legyűri szörnyű fájdalmát é6 szilárd eltökéltség ébred benne, hogy nem lesz hűtlen a párthoz, még becsületesebb munkával kiérdemli, hogy méltónak tart­sák párttagsági könyve meg­tartására és ebben a hitében nem Is csalódik. A z élet és az irodalom száz emléket idéz ben­nünk és minden emlék azt mondja: a párthoz tartozn: az életnek oly drága ajándeica. amelyet mérhetetlen becsben kell tartanunk, „őriznünk, rrunt' szemünk fényét". Minden tet­tünkkel és minden gondolatunk­kal méltónak bizonyulni rá: ez minden kommunista életének értelme és célja. Marx és Engels, Lenin és Sztálin halhatatlan eszméi öl­tenek testet e könyvecskében, de mi a Nagy Október forró le­helete mellett a tüzes vastrón­ján haiálba hulló és öröklétbe induló Dózsa György eszméit, Fucslk üzenetét, Petőfi és Jó­zsef Attila versét, Táncsics hi­tét és forró szavát is lobogva égni érezzük benne és ez te6zi számunkra különösen becsessé és ünnepivé a pillanatot, ami­kor friss fogadalommal, meg­újult hittel, megújult erővel vesszük kezünkbe. E könyvecske birtokában mil­lió testvérrel dobban egy célért és egy aszmééri a szívünk. Bé­kénk várfalának egy-egy téglája minden könyvecske és a sziklá­nak egy darabja, amelyen bol­| dog jövendőnk épül. Az első kitüntetés Krajčovič elvtársat a bratis­lavai Gumon-üze.nben sokan ismerik. Jellemző tulajdonsága: munkaszeretete, rendszeretete. A szenei járásbeli Sárfia szülötte; abból a fajtából, akik­nek az elődei, s jó pár évvel ezelőtt még az utódai is gya­logosan tettek meg öt-hat ki­lométert a szomszéd falusi is­kolába, olyan lábbeliben, amelyből a tulajdonosa nagy bosszúságára nem egyszer ki­kandikált a nagyujj. A negyvenes évek vetették az üzembe. Mint géplakatos tanuló saját bőrén érezte, lát­ta, az akkori nehéz munkavi­szonyokat. A negyvenötös, nálunk is új történelmet formáló esztendő­ben nemcsak szakmailag, de emberi formában is felszaba­dult, s az a három esztendő 1948-ig jó Iskola az ő számára is. Megismeri, meglátja, ki-ki­vel, merre tart. A februári győzelem után belép a pártba. Erőgyűjtés az utána követ­kező időszak; a rohamos fej­lődés előkészítésének ideje, a politikai öntudatosodás minő­ségi felgyülei. lése, amely pár év alatt a munkában, sikerei­ben csúcsosodik ki, s hírnevet szerez az üzemnek, szeretetet, megbecsülést, boldogságot a családjának. Az S-30-as Zbrojovka esz­tergapad kezesbárányként en­gedelmeskedik, „hallgat" a mester jó szavára. Egymás után születnek az újítások. No nem ilyen simán, ahogy leírom. Sok-sok éjjeli töprengés, tanulás az élenjáró szovjet és hazai sztahanovis­táktól, újítóktól. Aztán a számára is legnehe­zebb harc a maradi gondolko­dás ellen, egyesek közönye, rosszmájúsága ellen. De nincs megtorpanás nála, hisz Krajčo-, vič elvtárs zsebében ott a párt­igazolvány. És belülről is át­érzi, hogy kommunista, aki nem hátrálhat me a. Neveli a fiataloka a tanulóközpontok­ban, majd újfent nekifekszik a munkának az üzemben. Készüléket szerkeszt, amely­lyel megmunkálják a légkomp­resszor szelepeit. Ezzel sem elégszik meg. Közben nem egy kitüntetést ér el. Tagja lesz a körzeti pártbizottságnak, a kerületi nemzeti bizottságnak. Újabb elfoglaltság, de hát lehet-e félúton megállni? Egy kommunista szakembernek, amikor olyan sokat várnak tő­le? ö azt mondja, nem lehet. S megy tovább. Üjk az új mun­kamódszereken is. S az ered­mény? A munkatermelékeny­ség egyharmadával emelkedik. Ez újabb sikert, biztatást je­lent Krajčovič elvtársnak. Ki­gondol megint valamit. Töpreng otthon esténként, míg csak rá­jön arra, hogy az esztergagé­pen tovább lehet javítani. Tett követte a gondolatot, mint mindig, ha hasznos dol­gokról van szó, S az eredmény az lett, hogy míg ezelőtt a marógépen száz darab, az üzemben szükséges alkatrészt készítettek tetemes idő alatt — s ez a mennyiség alig volt elég egy negyedévre —, ma 8 óra alatt egy egész esztendőre való alkatrészt készítenek egy gépen. Egy másik alkatrész el­készítésénél 860 koronáról 150 koronára szorította le a terme­lési költséget ésszerű munká­jával. Hogy honnan veszi a tudást? Tanul, eljár más üzemekbe is előadni, tanulni is egyúttal. Csak így tudta elérni, amit elért. Pedig nem kevésre vitte már eddig is. 1953-ban a „Gépipari Minisz­térium legjobb dolgozója" ki­tüntetést kapta, majd a Feb­ruári Győzelem ötéves jubileu­ma alkalmából Ismét kitünte­tik. Van ezenkívül két dekrétje: Zápotocký elvtárstól az egyik, a másik meg az üzemtől. Nem „kiemelt", vagy „be­futott" ember Krajčovič elv­társ, hanem becsületes kom­munista, aki tettel is és szóval is épít. Megkérdezem ezek után tő­le, melyik volt az első kitün­tetése. — A pártigazolványom — elvtárs. G. A. ÜL Í ľ <JľjÍC5 í2í agyimir Iljics L^evim RÉSZLET A szavakat nálunk, bármi nagy a súlyuk, megszokják, elnyiijük, mint a ruhát. Én azt akarom, hogy fényesre csiszoljuk a legfényesebb szót: — a Párt! Az egyes ember! Kinek kell? Mivégre? Az egyes ember hangja kis cincogás, cingár. Ki hallja a szavát? — Talán a felesége! De csak, ha fülébe súg, s nem a piacon jár. A párt, az a csomóra fogott förgeteg, halk és halvány hangok egybeforrt orkánja, az ellenség erődje úgy reped töle meg, mint ágyúk sortüzében szakad a dobhártya. Aki egyedül van, annak rossz a sora. Keserves egyedül, egy harcos, az egy sem — aki erös, az lehet az ura, de még a gyenge is legyűri kettesben. De ha a pártba sok kicsinyke tömörül be — Ellenség, állj, add meg magad és kész! A párt — egyetlen sújtó ökölbe szorított milliónyi kéz. Az egyes ember butaság, semmi az egyes ember, egy ember — bár jelentős, nagy lehet — ötaraszos gerendát egymaga nem emel fel, hát még egy házat, ötemeleteset. A párt — az millióknak válla, váll feszül a vállhoz, mell szorul a mellre. A párttal palotákat tornyozunk az ég boltjára, egymást támogatva, fogva és emelve. A párt — a munkásosztály gerince. A párt — a mi ügyünk halhatatlansága. A párt — az egyetlen, mely sohasem árul el engem. Ma inaskodom még, s holnap a térképről letörlök birodalmat s határt. Osztályunk agya, osztályunk ügye, osztályunk ereje, osztályunk dicsősége — igen, ez a párt. V. Majakovszkij Mint szemünk fényét őrizzük pártigazolványunkat A bratislavai kerületi pártbizottság irodája januárban meq­táravalta egv taosáqí iaazolvánv elvesztésének üqvét. A fren­cséni Élesztóipari Vállalat üzemi pártszervezetének taoia. Pavel Kalaba. hanvaqsáqa folytán elvesztette oárttaqsáoi iqazolvá­nvát. Hoqvan történt? Állandóan üzemi íróasztalának fiókjában (!) tartotta. Eqy alkatommal taqsáqi járulékának fizetésénél meqállapította. hoqv az igazolvánv eltűnt a fiókból. Miiven köntiyelműséq! Ilyen hanyagul bánni eqv pártokmánv­nval! Kinek a kezébe kerülhetett? Ilyen kérdéseket vetünk fel, ha mélvebben elgondolkodunk az eset felett. Vlsszaemlékszünk a ..Kétarcú" című szovjet filmre, melvben az ellopott oárttaa­sáqi igazolvárivt a filmben szereplő kérrmő arra használta fel. hoqv bejusson a pártszervek épületeibe. A bratislavai kerületi pártbizottsáa irodája a múlt héten több hasonló esetet tárqvalt. Marqita Pometlová trencséni elvtársnő költözködés alkalmával veszítette el pártiqazolvánvát. Švaben­skv elvtárs (Bratislava) íuazolvánva ..ismeretlen helyen" tűnt el. Eov más esetben a párttaqsáqi Iqazolvánv kiesett az illető kabátjáből. melvet hanvaqul kariára dobott. Ismét más alka­lommal ismeretlen tettes ellopta az iqazolvánvt eqy fogasra akasztott ruhából. Az elvesztés módjai különbözőek, de az ok mindenütt eqv: hanvaqsáq. könnyelmüséq. E napokban párttagjaink az évzáró taqqvűléseken ú.i párt­iqazolvánvokat kapnak. Naqy felelősséggel és komolvsáooal néz­nek e fontos esemény elébe. Hisz a párttaasáqi iqazolvánv eqv­bekapcsolja az eqész viláq kommunista pártjainak sokmilliós hadsereqét. A harcos élcsapathoz tartozás nagv kitüntetés, melv minden kommunistát arra kötelez, hoov párttaqsáqi iga­zolványát rendben tartsa. qondo6an megőrizze, hoqv az aranv­csillaqos vörös könyvecske ne kerüljön ideqen kezekbe. Mint szemünk fénvét kell őriznünk párttaqsáqi iqazolvánvunkať

Next

/
Thumbnails
Contents