Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-26 / 26. szám, csütörtök

Letűnt már a hoszorkányhistóriák kora llllli:IIIIUIHIII9llllllllillinilll«l"llllullllinillll|lll «"IlHIUIIIIIIIHU«IAltlMlllIII|i >iililllllllllllU«nl.iI.,<illlilHllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIII«IIIM«lltlllllllllll»lllllllllrlllllllllllllin» A kissárói szövetkezetnek a téli iskolázás m?]t irhá­ra — alkalmasabb helyi­ség híján — a dohány szárítót ren­dezték be. A jól fűtött helyiség­ben 57 szövetkezeti tag ül. Mind­annyian érdeklődéssel figyelik az előadó szavát. Végigtekintek a sorokon. Rózsásarcú fiatalok, kaj­labajszú felnőttek, tűzrőlpattant menyecskék ülnek egymás mel­lett. Tekintetüket a táblára, meg a szemléltető képekre függesztik. Amint így elnézegetem az iskola hallgatóit, akaratom ellenére is az jut eszembe: hej, de megváltozott a világ. Ez a gondolat talán még sohasem volt olyan éles, olyan visszatarthat aúan, mint most, amikor itt vagyok a falu új típusú emberei között, akik tövestől irt­ják a régit. í jat, nagyot alkotnak. A Szűcs-házaspár is szorgalmasan gyarapítja tudását. Tudásra vágynak, tudni akarnak, hogy falujukban új, boldogabb életet teremtsenek. Amíg nézem őket, azon veszem észre magam, hogy gondolatom messze jár. Már nem tudom, hogy 15 vagy 20 évre lapozom-e vissza a történelem íratlan könyvét, de ez nem is fontos. Otthon vagyok szülőfalumban. Tél van, enyhe tél. Éppen olyan, mint most. A járás-ícelés úgyszólván egyenlő a lehetetlenséggel. Feneketlen a sár. De mégis, hogy közlekedési le­hetőség legyen, a járdát kukorica­szárral szórták be, hogy egyik szomszéd átjárhasson a másikhoz. Mert mit is csinált a hajdani pa­raszt télen? Egész nap fúrt-fara­gott. Készítette a jövő nyárra a kocsiderekat, az eltömött lőcs he­lyébe újat fabrikált a húzókéssel. Reggel, meg alkonyatkor szénát dobott az állatok elé, s ezzel befe­jezettnek tekintette a napot. Este pedig, vacsora után mécs világí­tása mellett eayik szomszéd felke­reste a másikat, vagy egy házhoz többen is ellátogattak, egy kis „tudomány" gyűjtésre. l/különösen Takács János há­j\_ za volt igen látogatott. Sokszor a karoslócán öten-hatan is szorongtak a felvé­giek közül. Én is gyakran elláto­gattam a János bácsiékhoz, mert sok érdekes dolgot lehetett ott hallani. Olyan dolgokról esett szó, amilyenekről még a kalendárium­ban sem. írtak. Pedig kalendári­um. az volt bőven a mesterge­rendán. János bácsi minden év­ben vett egyet. Azt aztán vejével, vaoy unokájával az utolsó betűig elolvastatta, mivel a betűismeret­tel hadilábon állt. Más könyv nem is igen került János bácsi házá­ba. De azért mégis nagy tiszte­letben tartotta őt a falu népe. Az úton. bármerre járt, megsüvegel­ték és még tévedésből sem mond­ták volna János bácsinak. Minden­ki tudta róla. hogy az első világ­háborúban mint huszár szolgált a „közösöknél". Később mint fogoly­őr sok nemzet fiával volt dolga a surányi fogolytáborban. Legin­kább mégis azért tisztelték, mert János bácsi — falusi szemmel nézve — nagy tudósnak, számí­tott. Értett az állatok orvoslásá­hoz. Ha valakinek á tehene nem tudott kérödzni, vagy a borjazás körül volt valami komplikáció, Já­nos bácsihoz fordult segítségért. Ha valamelyik gazda tehene pél­dául véres tejet adott, nem for­dult az állatorvoshoz, hanem Já­nos bácsinak szólt. A faluban azt tartották hony Járos bácsi ott is „tud segíteni", ahol az állatorvosi 0 J S Z O tudomány már csődöt mondott. Nem is volt rá eset, hogy valaki orvost hívott volna a beteg jó­szághoz. Először is azért nem, mert ott volt a ..mindenttudó" Já­nos bácsi, másodszor pedig az or­vos a hetedik községben lakott és igen borsos volt az orvossága is. Mint gyer*ek sokszor segítettem neki az orvosságok készítésében. A rézmozsárban törtem a timsót, meg a szárított cserfahéjat. Az említett anyagot aztán János bá­csi valamivel összekeverte, de azt csak ő tudta, hogy mivel, aztán gombócokat gyúrt belőle és máris készen volt. a „biztos" orvosság, r'm is őt tartottam a falu leg­p okosabb emberének. Gyö­nyörködve hallgattam, amikor háborús történeteket me­sélt, én is büszke voltam János bácsi hőstetteire és akkoriban ko­moly elhatározásom volt, hogy ha nagy leszek, én is olyan vitéz hu­szár leszek majd, mint János bá­csi volt. Amikor pedig a gonosz boszorkányokról beszélt, akik macska képében belopózkodtak az istállóba, hogy megrontsák a ha­ragosai tehenét, lúdbőrös lett a hátam. Még ma is jól emlékszem rá, hogy egy ilyen esti összejö­vetelen éppen arról mesélt, hogy egy alkalommal kellemetlen incidense volt a boszorkányokkal. Az egész „előadást" a lóca kar­jára kuporogva hallgattam végig. János bácsi így mondta: — Éppen Miller nagyságos úr­nál voltam akkor gulyás. Szép tehenem volt. Egyszer csak azt veszem észre, hogy véres tejet ad a Rózsa. A teremtésit, gondoltam magamban, vajon melyik banyá­nak árthattam. Nyomban be is adtam Rózsának a rontás elleni szert. Jobban is lett a jószág. Ügy gondoltam azonban, eladom a te­henet, nem jó ilyen állatot a ház­nál tartani, amelyikbe már bele­búit az ördög. El is vittem az er­zsébeti vásárra. Jó áron eladtam. Hogy a tehén Urán csorba ne es­sen, gyalog indultam hazafelé. Úgy ismertem a járást, akár a saját tenyeremet. Nem féltem, hogy eltévedek. A hold már ma­gasan járt az égen, amikor a cse­ri útkereszteződéshez értem. Hát csak azt látom ám, hogy nem messze az útkereszteződéshez egy kivilágított ablakú csárda van. Nem tudtam elképzelni, hogyan kerülhetett oda, hiszen reggel még nem volt ott. Egyszer csak kinyí­lik a csárda ajtaja és vagy 15 gyönyörű menyecske szalad felém. Egyik szebb volt a másiknál. Se szó, se beszéd, karonragadták és máris húztak a csárda felé. Bez­zeg megrémültem, mikor belép­tem a csárdába. Az egész helyiség tele volt szebbnél szebb fehér­a boszorkányok, amiért ellenük vétettem. Nem tudták elvinni a fehenet. elvitték az árát. M indezt csak azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy lássuk, két évtized-' del ezelőtt, milyen volt még a helyzet falun. Ilyen badarságok hallgatásával töltötték a falusi emberek a téli estéket. Ma pedig okos dolgokat tanulnak a szövet­kezeti munkaiskolákban. Takács János bácsi hiába állna most oda a kissárói szövetkezeti tagok elé boszorkány-históriákkal, csak mu­latnának rajta, vagy azt monda­nák, hogy a boszorkányok már rég a sírba szálltak, megölte őket a tudás mindent bevilágító suga­ra. Szívesebben hallgatják ők He­gedűs Kálmán zootechnikust, aki éppen az állati szervezetet ismer­teti aprólékosan a hallgatókkal. Ott ül az első sarokban Lézkó An­na is, a szövetkezet egyik legki­válóbb tagja. Még alig 19 éves ez a mindig mosolygó arcú lány. Úgy mondják a szövetkezeti ta­gok, nagy hasznára van ez a lány a szövetkezetnek. Ő a méhészeti csoport vezetője, az iskolában pe­dig az iskolavezető szerepét tölti be. Ott ül a padokban Martinkó Mária is, a szövetkezet sertés­gondozója. Még alig 30 éves, egészséges, telt arcáról az élet­öröm sugárzik. Az előadó minden szavára figyel, s amit fontosabb­ríak tart az előadásból, feljegyzi. Szűcs Zoltán sem restelkedett beiratkozni az iskolába, sőt fiatál feleségét is magával vitte. — Már tavaly is jártam — mondja Szűcs Zoltán. — Az idén az asszonyt is elhoztam, neki sem árt. ha valami ragad rá az isko­lában. Minél többen tudunk, an­nál nagyobb eredmények elérésé­re van kilátás. Lörincz Mihály, Alföldi Gyula. Salai Kálmán, Mikus Gyula és a többi szövetkezeti tag szintén szorgalmasan raktározzák el a legfontosabb alapismereteket, hogy szükség esetén a gyakorlatban is felhasználhassák őket. Valamikor a falusi ember azt tartotta, hogy cC szárazság isten csapása és nem lehet ellene védekezni. Az iskola hallgatói tudiák. hooy a sä&razsáa ellen is lehet _ védekezni kellő szaktudással. Tudják, hogy a mély­szántás rengeteg nedvességet rak­tároz el a földben. Azt is tudják, hogy ia kapálás nemcsák gyom irtására szolgál, hanem a föld nedvességének elpárolgását is csökkenti. 4 z országszerte megtartott szövetkezeti iskolázás földműveseinket egyre közelebb viszi a korszerű agro­technikai és zootechnikai tudomá­Hegedűs Kálmán, a szövetkezet zootechnikusa előadást tart a szövetkezeti munkaiskolán az állati szervezet felé pítéséről. 1956. január 26. cselédekkel. Férfi pedig egy se. Már akkor tudtam, hogy boszor­kány ez mind egy szálig, de nem volt menekülés. Táncba vittek. É jféltől f egészen kakas szóltáig táncolnom kellett. Amikor pedig kakasszóra megszűnt a zene, egy­szerre elsötétült a csárda, a szép asszonyok pedig macskákká vál­toztak. Még~ így macskaképében is annyian voltak, hogy amikor út­rakeltek. az egész határ fehér letí tőlük. A macskák elmentek, én pedig ott maradtam, de a tehén ára már nem volt a zsebemben. Mégiscsak bosszút álltak rajtam nyokhoz. Azoknak megismerésé­vel éb oyákorlati alkalmazásával egyre magasabb hektárhozamokat érnek el. Azt. hogy milyen lesz a termés, már nem bízzák a vélet­lenre. vagy valami titokzatos túl­világi hatalomra, hanem az agro­technika vívmányainak alkalmazá­-ával magas hektárhozamok adá­ára kényszerítik a földet. A téli skölázásokon keresztül a . tudás, i műveltség a falvakon is gyöke­ret ver. Foszlányokká tépi a tu­datlanság. a maradiság babonával hímzett fekete fátylát. SZARKA ISTVÁN. RÖVID SZÁMVETÉS A NYÄRksDl EFSZ egyike azoknak a szövetkezeteknek, ahol a tagok he­lyesen értelmezik pártunk és kormá­nyunk határozatait a mezőgazdasági termelés fellendítéséről. Tudják, hogy a közös gazdálkodás a közélelmezés terén a magasabb igények kielégítését és a szövetkezeti tagság életszínvona­lának emelését szolgálja. A nyáras­diak zárszámadása tükörképe a helyes gazdálkodásnak, annak, hogy a tagság minden munkaszakaszon eredménye­sen végzi munkáját. A siker titka pe­dig abban rejlik, hogy sikerült szilárd alapot teremteni a szövetkezetben. Az évzáró mérleg az 1954-es évvel szemben nagy előrehaladásról tanúskodik. A szövetkezetnek 1144 685 korona a bankbetétje, ebből folyószámlán 866 469 koronája van a szövetkezetnek az állami bankban, és 278 216 koroná­ja a beruházási célokra a beruházási bankban. A szövetkezetnek 73 351.— korona a tartozása, viszont 1 243 920 korona a követelése. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogyan érte el a szövetkezet ezeket a szép eredménye­ket. Egyrészt a munka jó megszerve­zésével, másrészt a helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság önzetlen támogatásával és azzal is, hogy a traktorállomás brigádközpontja főleg a csúcsmunkáknál igazán példás mun­kát végzett. A cséplést idejekorán be­fejezte, így a szövetkezet tagjai a le­dolgozott munkaegységre terven felül még 1.40 kg gabonát kaptak. ÉVI TERVÉT 116 százalékra teljesí­tette. Érdemes megjegyezni, hogy ta­valy a szövetkezet 1 014 230 koronát fizetett ki munkaegységre, s gaboná­ból 4,5 k.g jutott egy munkaegységre. A tagok 1354 hektáron gazdálkod­nak. A dolgozók a munkacsoportokban összesen 109 028 munkaegységet merí­tettek ki. Meg kell mondani, hogy a termelési norma nem volt reálisan megállapítva, mert a tervet 23 000 munkaegységgel túllépték. Szükséges tehát, hogy az idén megszilárdítsák a normákat, emeljék a munkaegység ér­tékét. A munkaegység értékét 20 ko­ronára tervezték. A zárszámadáskor kiderült, hogy nem érték el a terve­zett egységértéket, mivel csak 18,50 koronát fizettek lei munkaegységen­ként. A TERMELÉSI EREDMÉNYEK a he­lyes, ésszerű gazdálkodásról és az agrotechnikai határidők betartásáról tanúskodnak. A búza hektárhozama 29 mázsa volt, tehát három mázsával több a tervezettnél. Cukorrépából 33, árpából pedig 2 mázsával magasabb hektárhozamot értek el. A szövetkezet tagjai megértették pártunk Központi Bizottságának hatá­rozatát az állatállomány hasznosságá­nak fokozásáról. Beszélni kell itt a tejtermelésről. A múlt esztendő átla­gos tejhozama tehenenként 3 120 liter volt. A tervezett 360 000 liter helyett 438 009 litert termeltek ki. KOMOLY PÉNZFORRÁSA a szövet­kezetnek a kertészet is. Tavaly hagy­mát, karfiolt, sárgarépát, uborkát, pa­radicsomot, paprikát adtak piacra, ta­karmánytököt azonban keveset ter­meltek, noha a tapasztalat azt mutat­ja, hogy ez is igen értékes takarmány. A jövőben tehát erre is nagyobb gon­dot kell fordítani. A nyárasdi EFSZ nagy sikeréről beszél ez a rövid írás. A tények azt igazolják, hogy a korszerű munka­módszerek hatékonyabb alkalmazásá­val az idén nagyszerűbb eredménye­ket érhet el a szövetkezet. Kopper János, NagymegyeS Versenyben a téli gépjavítás sikeréért A tornaijai 'traktorállomáson igen jól haladnak a traktorok javításával. Miért halad a munka ilyen gyors ütemben, azzal magyarázhatjuk meg, hogy a traktorállomás minden dolgo­zója bekapcsolódott a szocialista mun­kaversenybe. A szocialista munkaver­seny kifejlődését az egyes javítócso­portok kötelezettségvállalása váltotta ki. A szocialista munkaverseny ered­ményeit minden héten egyszer érté­kelik. El kell ismerni, hogy a javítás meg­kezdésekor hibák mutatkoztak az egyes munkaszakaszokon. Ezeket a hi­bákat a dolgozók időben kiküszöbölték és rövidesen behozták a lemaradást. Ma már örömmel elmondhatjuk, hogy he­tenként 9 kijavított traktor hagyja el a javítóműhelyt. A javítócsoportok között eddig a legkiválóbb eredményt az aratógép-javító munkacsoport mu­tatta. E csoportnak Nagy Károly a vezetője. Az ő irányításával kerültek a szocialista verseny élére és nyerték el a vándorzászlót. A javítás menetére nagy gondot for­dít az üzemi pártszervezet, a szak­szervezet és a CSISZ üzemi bizottsága. Hronec Sándor, Tornaija Gyarapítják tudásukat A jánoki szövetkezet tagjai gondo­san kidolgozott termelési és pénzügyi terv összeállításával akarják biztosí­tani, hogy szövetkezetük az idén még eredményesebben zárja az évet, minta múlt évben. Elhatározták, hogy a szö­vetkezeti termelés minden ágazatában a legmesszebbmenőleg fogják alkal­mazni a haladó agrotechnikai és zoo­technikai módszereket. A növényter­mesztésben száz százalékra bevezetik a kereszt- és sürűsoros vetési mód­szert és a kukorica négyzetes-fészkes ültetési módszerét. Ezenfelül — amit még eddig nem csináltak — a kapás­növények megművelését egyénekre osztják széjjel. Az állattenyésztés te­rén bevezetik a kiváló szovjet és hazai állatgondozók módszereit, hogy minél eredményesebb legyen a gazdaság ezen ágazata is. Hogy mindezeknek meg­valósításához meg legyen a kellő szak­felkészültségük, erre szolgál a szövet­kezeti tagok téli Iskolája. Az iskolá­ban a szövetkezeti tagok olyan tudárt sajátítanak el, hogy rövid időn belül lényegesen növelni tudják szövetkeze­tükben a hektárhozamokat és az álla­tok hasznosságát. Domln Pál, Jánok A mezőgazdaság hírei 1000 TONNA MARHAHÜSSAL, 17 millió liter tejjel és 11 millió tojással adott be többet' az idén dol­gozó parasztságunk január 20-íg. minť a múlt esztendő ugyanezen időszakában. Ezek a számok azt mutatják, hogy dolgozó parasztsá­gunk első legfontosabb kötelessé­gének a beadás teljesítését tekinti. Szlovákiában a kerületek közül a bratislavai és a besztercebányai kerületek az elsők. 800 EZÜSTRÖKÁT TENYÉSZTENEK a besztercebányai járásban levő Badín melletti 2 hektárnyi területen fekvő rókafarmon. A farm doigozói ót év alatt szép eredményeket' ér­tek el az ezüstróka tenyésztésben. A rókákból készített szőrme ét­bunda nagy keresletnek örvend a világpiacon. A múlt évben túlteljesítette tervét a farm. 82 rókával többet tenyésztettek a tervezettnél. így csaknem 50 000 koronával gazdagí­tották nemzetgazdaságunkat. TIZENEGY SZÖVETKEZETTEL és 43 egyénileg dolgozó paraszttal kötött szerződést eddig a kostolnai traktorállomás. A szerződés 9000 hektár föld megművelését foglalja magában. Most tehát a traktorállo­más részlegagronómusai, brigád­vezetői naponta értekezletet tarta­nak és szétírják a feladatokat az egyes brigádközpontokra, majd a traktorosokra. Sedličanyban Ján Snopko traktorosbrigádja az idén nagy segítséget nyújt az egyénileg dolgozó parasztoknak. A terv sze­rint 2300 átlaghektárt kell megmü­velniök az egyénileg dolgozó pa­rasztok földjeiből. A HALADÓ MUNKAMÓDSZEREK egyre nagyobb mérvű alkalmazá­sával-a pozsonypüspöki szövetke­zetben az idén szép pótjutalmakat kaptak az állatgondozók. A pótju­talmat nemesik a tej mennyisége után kapják, hanem arra is ügyel­nek a prémium meghatározásánál, hogy a tej zsírtartalma mennyiben felel meg az előírásoknak. így el­érik, hogy jó minőségű tejet adja­nak a közellát'ásnak.

Next

/
Thumbnails
Contents