Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)
1956-01-25 / 25. szám, szerda
Hozzászólás a szlovák nyelv tanításához Mit tegyünk a szlovák nyelv tökéletesebb elsajátítása érdekében? Egyre bővül a cukorrépa vetésterülete a szepsi járásban O rom és előzetes megfontolás, majd mély elhatározás vezet azok sorai közé, kik előttem már hozzászóltak, kifejtették nézetüket közéletünk és fejlődésünk egyik legégetőbb és mondhatnám mindennap újból felmerülő kérdéséhez, a szlovák nyelv helyes és kielégítő elsajátításához. Milyen korban, milyen osztálynan kezdjük a szlovák nyelv tanításai? E problémához csak a gyermek lelkivilágának és észbeli képességének tökéletes ismerése után nyúlhatunk hozzá. Az eddigi hozzászólásokból az a helyes megállapítás csendül ki, hogy a jövőben a szlovák nyelv tanítását egy évvel korábban, azaz már a második osztályban kezdjük. Szükségesnek mutatkozik megtalálni azt a módot, mely felébreszti a hét-nyolc ] éves gyermek érdeklődését, tanulási vágyát egy számára nem ismert nyelv iránt. Ez a feladat rátermett tanítót, de mindenekelőtt megfelelő tanítás! módszert követel. A szlovák nyelv tanítása a második osztályban nem lehet szokásos tanítási óra, melynek lefolyása: alig különbözik a többi órák tanításától. Lehet-e ebben az osztályban a legkisebb nyelvtani ismeret elsajátítását kívánni? Pedagógusaink legnagyobb része bizonyára azt válaszolná, hogy nem. A gyermek mindent hivő és szerető lelke a számára hozzá nem férhető dolgokkal szemben passzivitással és elzárkózottsággal felel. Ezért nem volna célszerű a szlovák nyelvet szószoros értelemben mint tantárgyat bevezetni, melyből a gyermeket „vizsgáztatnánk", hanem vezessük be teljes tökéletességében a beszédgyakorlatot, melynek célja a nyelv megszerettetése és a hallott szavak elsajátítása. A beszédgyakorlatokkal legkisebb növendékeink is könnyedén magukévá teszik és tartósan eszükbe vésik a három-, négysoros versikéket, avagy dalokat, s a játék formában bevezetett beszédgyakorlat megfelelő alapot nyújtana a szlovák nyelv betűinek elsajátításában, valamint a helyes kiejtés gyakorlásában a harmadik osztályban. legyen a teendőnk, hogyan emeljük a szlovák nyelv tanításának színvonalát a következő osztályokban? Pathó elvtárs hozzászólaiásában megállapította, hogy nyolcéves iskoláink elvégzése után tanulóink nemcsak hogy nem rendelkeznek megfelelő tárgyi tudással, hanem még az életben leggyakrabban használt szavakat sem ismerik anynyira, hogy egyszerű , mondatokban kifejezésre tudnák juttatni gondolataikat, vagy képesek lennének szlovák nyelven társalgásba bocsátkozni. Nem akarom teljesen elvetni állítását, mert hisz kivételek mindenütt akadnak, azonban ezeket a kivételeket sohasem lehet általánosítani. Nem M' vagyok sem elfogult, sem optimista, amikor annak a nézetnek adok kifejezést, hogy iskolásaink a hetedik és nyolcadik osztály elvégzése utfi.i, ha nyelvtanilag nem is helyesen, de mindenki számára érthetően tudnak nemcsak a feltett kérdésekre válaszolni, hanem saját gondolataikat is kifejezni. Nem egy esetben megtörtént, hogy a magyar nyelvű nyolcéves iskolát elhagyó növendék nemcsak tovább tudta folytatni a harmadfokú szlovák nyelvű tizenegyéves közép- avagy szakiskolát, hanem pár hónapi átmeneti visszaesés után elérte az o-ztály legjobb tanulóit. Továbbképző tanulóotthonaink nem egy esetben nyilatkoznak elismerően iskolánkból kikerült növendékeinkről, kiknél nyelvi téren különösebb akadályokkal nem találkoznak. Mindezekkel nem akarom azt állítani, hogy nem volna szükség intézkedésekre a szlovák nyelv oktatásában, nem kellene tanítóinknak ismereteiket elmélyíteniük. Ellenkezőleg. Az említett példák szintén nem általánosak, velük csak rámutatunk azokra az eredményekre, melyeket áldozatkész munkával többé-kevésbé sikerült elérnünk. A nyelvtani tudás megszerzése tulajdonképpen már a negyedik osztályban kezdődik, ahol ezért kívánatos lenne a szakosítás, vagyis az őratanitás bevezetése. Nevelőink kimagasló eredményeként tudnának elárni, ha a nyolcéves iskoláko i három év helyett öt év állna rendelkezésükre ifjúságunk szlovák nyelvi ismereteinek fejlesztésénél. A tananyaggal kapcsolatban felmerült a kérdés, helyes-e az irodalom tanítása a hetedik és nyolcadik osztályokban, vagy nem lenne-e hasznosabb az írók életrajza és szemelvényei helyett beszélgetésekkel bővíteni növendékeink szókincsét, gyakorolni az önálló fogalmazást? Nem akarok hoszszú magyarázatokba bocsátkozni s ezért ismét röviden felelek. Nem. Nyolc- és tizenegyéves iskoláink felH ben, mely élesen bírálja az ilyen nehezen felfogható versek fejből való megtanulását még a szlovák nyelvű iskolák 7. és 8. osztályában is. Egy pillanatra sem akarunk lemondani Hviezdoslav csodás szép verseiről, azonban ezek kiválasztásánál vegyük figyelembe a gyermek korát, észbeli felfogóképességét. ol és milyen alkalommal bővíthetik leginkább szlovák nyelvi tudásukat növendékeink? Ifjúságunk legkedveltebb szórakozása a sport. Iskoláink túlnyomó része a mai napig teljes lényegében még nem fogta fel a sport nevelő hatását. A közösen megrendezett versenyek, játékok vagy kirándulások nem egyszer forró és őszinte barátságot szülnek, melynél a nyelvi hiányok hamarább tűnnek el, mint a leggondosabban elkészített tanítási órán. A szégyenérzet, az önbizalom hiánya itt teljesen eltűnik és sok esetben pár heti közös társalgás után már észlelhető eredményekre bukkanunk Tegyük ezért Míg az utóbbi években a szepsi já1 rásban nehézségekbe ütközött a cu1 korrépa vetésterületének a biztosítása, 1 ma már bátran állíthatjuk, hogy va1 lamennyi szövetkezet azért harcol, 1 hogy többet vethessen. Például a boi dolói szövetkezetben 1954-ben 6 helci táron termeltek — gyenge eredményi nyel — cukorrépát, 1955-ben már 12 i hektárt vetettek s a gondos művelés i után 250 mázsás hektárhozamot értek I el. Meggyőződtek arról, hogy ha jól előkészítik a talajt és jól gondozzák a cukorrépát, akkor az nagyon jövedelmező. Éppen ezért elhatározták, hogy ebben az évben 18 hektáron fognak termelni. A talajt már az ősz folyamán jól előkészítették. Felajánlást tettek, hogy 8 hektáron 600 mázsás hektárhozamot érnek el, míg a többi területen 400 mázsára tettek vállalást. Példájukat követi a pányi szövetkezet is, ahol 3 hektárról 7 hektárra emelik a cukorrépa vetésterületét. Háziállataink Aujeszky-féle betegsége Irta : Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus f Ezt a fertőző állatbetegséget igen i kevés állattartónk ismeri köze.ebbröl, > annak ellenere, hogy e betegséget kb. 50 évvel ezelőtt Aujeszky nevű magyar professzor fedezte fel a volt Oszt;akMagyar Monarchia területén. Hosszú ideig más országban nem éllapitolták meg, de az utolsó 2 évtizedben már a a legtöbb európai államban felismerték és az irodalmi adatok azt bizonyítják, hogy ma már az egész világon előfordul. 4 Ezt a betegséget vírus idézi elő, a jövőben magún- a mely a betegség kezdetén a vérben, kévá a szlovák és magyar iskolák | vizeletben vagy az agyvelőben van jeközti barátság elmélyítését rendez-• l e„ és pár n ^ e!1 ; M zunk minél tobb összejövetelt, ko- * bs]sö szerveke t ^ föké Jé zos műsoros délutánt és sportverse- • . ....... , ' ' l p ° 1 nveinkkel nyissunk utat, mélyítsük el + es a tudo bf n tel eP szl K meg. E z a v í" az egymáshoz való tartozás gondola- é r uf megbetegít a baromfi kivetel-vel tát I""' * Pionírotthonaink sok esetben még A a két nyelven beszélő vezetők mel- A lett is a régi elszigetelő módszert T alkalmazzák s küiön csoportok alaki- T tásával emelnek válaszfalat szlovák j és magyar ifjúságunk közé. Térjünk át mind saját, de mindenekelőtt gyermekeink érdekében az új s egyedüli helyes útra: tanuljon, dolgozzon, örüljön ifjúságunk közösen! égül pedig világítsunk rá ma- ^ V' gyar nyelvű iskoláinkon művalamennyi háziállatfajtát. Jelenlegi ismereteink szerint emberre nem vihető át é6 még nem akadt példa, hogy emberen kimutatták volna. A betegség terjesztői Ami a virus ellenállóképességét illeti, nagyjában megegyezik a sertéspestis vírusával, úgyhogy fertőtlenítő szerekkel biztosan elpusztítható. A fertőzés módjára még nincsenek végleges és biztos ismereteink, de iiúnden valószínűség szerint a bőrsérüléködő tanítóink munkájára. J seken vagy , a száj és a gaMi a legközelebbi teendő a szlovák • rat nyálkahártyájának megsérü.nyelv tanításánál? Ha az említett sza- ^ lésével jut be a vírus a szer„„ kosftá s mellett tanulóinkat már a má- $ vezet szövetei köz é_ ^ €lszap0lo d. adata olyan hazafiakat nevelni, akik Az u«*6 formájával, szóbőségüket gyarapítani f ^ tudományos kutatásai bebizonytakarjuk, úgy elsősorban megfelelő $ t0lta k. h o2y a fertőzést patkányok és színvonalra kell emelnünk elsőfokon tanító kartársaink szlovák nyelvi tudását. A lehetőségek ezen a ténn rendkívül tágak. Sági Tóth Tibor január 14-i hozzászólásában nagyon helyesen utal a szlovák nyelvű tanulmányi ciklusokra, melyek megfelelő megfelelő ismeretekkel rendelkeznek dicső múltunk nagyjairól s ezt éppen az irodalmi órák teszik lehetővé. Megtanítani az embert dolgozni érdemes, de nem a legnehezebb feladat. Mi többet akarunk! Megnyerni a gyermek szívét s beleültetni a lelkesedést az irodalom ismeretével. Mutassunk rá azonban azokra a hibákra, melyek gátolják, nehezítik és sokszor életcelenné teszik az irodalmi órákat. Miben és hol rejlenek ezek a hibák ? Csakis és egyedül a tanterv helytelen összeállításában. Elvárható-e a tizenhárom éves korban lévő tanulótól, hogy Hviezdoslav „Véres szonettjét' fordítsa ? A választ megtaláljuk a szlovák nyelven kiadott „Gyermekirodalom" című szakkönyvegerek terjesztik, és ezek segítségével hurcolóctík szét a betegség egyik állományból a másikba. Leggyakrabban sertések fertőződnek igen .sok esetben tömeges Aujeszky-betegséggel, és az természetes is mert szinte elképzelhetetlen, hogy képesítéssel látnák el tanítóinkat, ( nag bb 6€rt ésnevelők vagv hizlaldák akiknek a szlovák nyelv tamtasa nyel- A PATKÁNYMENT€SE K , ^k. PpJm vi nehézsegekbe ütközik. Tegyek ezert I ^ / 9 J , ™ r minél előbb Y sertések utan a kutyaknak és iskolaügyi hatóságaink magukévá az említett tanulmányi cikf macskáknak leggyakoribb betegsége, a nyári, mind a téli szünidő alatt tanfolyamokat. VALLÓ KÁROLY, Rimaszombat Füleki pedagógusok közt '— Mi legyen a gyerekekből? — kérdezte az Oj Szó december 17-i szerkesztőségi cikkének címe. — Mit szólnak a cikkhez a füleki pedagógusok? Hogyan lehetne a szlovák nyelv tanításán javítani? — ez a kérdés vitt el Fülekre, a tizenegyéves magyar iskolába. * * * Az iskola igazgatójának irodájában ültem három pedagógussal. Kondarcsin László igazgatóhelyettessel, Czakó Istvánnal és Willand Istvánnéval. Mindhárman szlovákot tanítanak a füleki Iskolában. Nyilatkozatuk lényegét külön-külön leírtam. Kondarcsin László: — A cikk a múltra tekint vissza, amikor a szlovák órák száma valóban kevés volt. Az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal már felemelte az órák számát heti háromról ötre. Ez lehetővé teszi, hogy a diák aktívan sajátítsa el a szlovák nyelvet. A tapasztalatok a múltban azt mutatták, hogy a 11. évfolyamból kikerült jeles és jó osztályzatú tanulókkal már akkor sem volt baj, az egyetemen megállták a helyüket. Csak az elégséges » osztályzatúaknái támadtak nehézségek, ám ezek nem csak szlovákból, hanem a többi tárgyakból is keveset tanultak. A füleki iskolából nem került ki olyan diák, akinek kimondottan a szlovák nyelvben való gyengesége miatt kellett volna megválnia az egyetemtől. Sajnos, tavaly például az történt, hogy a kitűnő tanulók nagy része nem iratkozott főiskolára, hanem tanítónak ment s az egyetemekre jobbára közepes tanulók kerültek. Ismétlem: minden 11. osztályból kikerülő diák tud szlovákul be«»* ,ni még az e!*jséges osztályzatú is. Persze a szókincs gyarapítását az egyetemen tovább kell folytatnia. — Az irodalom tanítása, főleg *a nyolcadik évfolyamban túlméretezett. Ebben az évfolyamban több gondot kellene fordítani a mindennapi életben használatos beszéd tanulására, mivel a nyolcadikból sok diák már nem megy tovább, hanem kilép az életbe, munkába áll. A pedagógus természetesen köteles a tantervet betartani. — A 9—11. évfolyamokban a tanterv általában jó, de azért itt is nagyobb súlyt kellene helyezni a beszédgyakorlatokra. — Hogy szlovák tanítók tanítsák a magyar iskolákban a szlovák nyelvet, ez nem igen lenne helyes megoldás, mert Komenský szerint az alapkiképzésnek az anyanyelven kell történnie. Czakó István: — Valóban sok az irodalom s kevés a beszédgyakorlat, ami leginkább a nyolcadikosokat sújtja. A tankönyvekbe ne négy- meg hatoldalas szemelvények legyenek — a diák fellélegzik, ha Ieverklizte — hanem jóval rövidebbek s jusson több hely a köznapi beszédnek. — Hogy a nyolcadikosok a hátrányok ellenére is tudnak szlovákul, azt mi sem bizonyítja jobban, mint azoknak a volt tanítványoknak a szavai, akik Csehországban és Handlován dolgoznak. Ha hazajönnek, mindig örömmel mesélik, hogy dolgozótársaikkal jó! megértik egymást. Willand Istvánné: — Az ötéves iskolából gyenge tudású tanulók jöttek a hatodikba, mert kvalifikálatlan tanerők keze alatt voltak, de remélhető, hogy ez is másképpen lesz a jövőben. Az alsó osztályokban a gyermek szelleme képeslusok kötelező bevezetését és ezek é melyek közvetlenül patkányfogás közelmélyítése céljából rendezzenek mind | ben fertőződnek, de igen gyakran azÍ által, hogy a megfertőzött sertés húsát vagy szerveit fogyasztják. Az így megfertőzött kutyák aztán könynyen terjesztik társaik között, S vagy átvihetik másfajta állatokra is, akár marással, akár pedig közvetve vizeletükkel, amellyel a fertőzés á 'deje alatt nagy mennyiségű vírus ürül. De közvetlenül vérükkel is fertőzhetik más állat takarmányát is, mert kutyáknál és macskáknál a fertőzés helyén erős, fájdalmas viszketegség keletkezik, és ezt a beteg testrészüket véresre kaparva, harapva, módot adnak a közvetlen vérzésre. ségeinek megfelelően le kellene egyszerűsíteni a tananyagot, mely jelenleg rosszul van feldolgozva. Előfordul, hogy egy felsőbb osztályban ugyanazt tanulják, amit már tanultak, de más sorrendben. Ez zavart idéz elő és nagy megterhelést jelent mind a pedagógusnak, mind a diáknak. A tankönyveken javítani kellene, például a hatodikban hosszúak és nehezek az olvasmányok. A nyelvtan-könyv is több helyen hibás, a szlovák szó nem mindig fedi benne pontosan a magyart. Jó volna, ha minden olvasókönyvvel egybe lenne kötve a nyelvtani rész s a nyelvtan-anyag és az olvasmányok között összefüggés volna. A betegség lefolyása egyes állatfajoknál ( 1. Sertéseknél fordul elő a leggyakrabban és igen változó lefolyású. | Kezdetben legtöbbször csak étvágytalanság észlelhető, nagyobb levertség ' nélkül járkálnak a takarmánnyal telt * vályú körül, de elkerülik az eleséget, vagy mindössze megkóstolják, > anélkül, hogy elfogyasztanák. Hő> mérsékletük már ilyenkor emelkedett, i majd ezt követni a nagyobbfokú eltálya egy épületben nyerne elhelye- ^ esetség, melyhez hányás i s társul. Serzést. Jövőre még több osztály lesz, A léseknél sok esetben ezek a tünetek lehet, hogy a tantestület tagjainak Y 1-2 nap alatt elmúlnak, és az állatok Még egy dolog, amire mindhárman panaszkodtak: az iskola épületei meszsze esnek egymástól, s kevés a helyük, szűken vannak. Jó volna, ha az iskola minden oszhúsz percet kell majd gyalogolniok eovik épülettől a másikig. Az órarend összeállítása nagy nehézségekbe fog ütközni. Külön tanteremre is szükség 'volna, hogy az arra rászoruló tanulókkal a oeďagógus a tanítási idő után is foglalkozhasson. újra jóétvágyú, egészséges állatok módjára viselkednek. Igen sok esetben viszont ellentétben ezzel a könnyű lefolyású formával súlyosabb tüneteket észlelünk, főképp akkor, ha a vírus az agyvelőt vagy a gerincvelőt betegítette meg. Ilyenkor a beteg állatok egyre idegesebben viselkednek, szokatlan mozgásokat végeznek, Vör_ be forognak, majd jobb és bal felé i curukkolnak és gyakran fogukat csi| korgatják. Olyankor testükben rángóI görcsök keletkeznek, szájukból habos ! " nyál folyik, esetleg hánynak is. Sokszor a szemek ideges rángatózása is észlelhető. A betegségnek ebben a súlyos formájában az idősebb állatok is Ezek a látszólag nem a tárgyhoz tartozó tények is befolyásolhatják, gátolhatják a tanulmányi eredményeket, a tanítók munkáját. A füleki tizenegyéves iskola csak egy a sok közül, melyet a szlovák nyelv tanításával kapcsolatos kérdések érintenek. gyakran elpusztulnak, a fiatal malacok között pedig 80—90 százalékos elhullás is előfordul. 2. Kutyáknál és macskáknál szintén gyakori az előfordulása ennek a betegségnek. Az állatok nem esznek, ijedten összekuporodva ülnek, eleinte csak nyalogatják testük felületének némelyik részét, később, amikor már erős viszketés fogja el őket, fájdalmas nyögés és nyivákolás közben harapdálják, dörzsölik és vakarják ezt a helyet. A garatban beálló bénulás következtében nem tudnak nyelni, és szájukból nyál folyik. Az izmokban rángások keletkeznek, a légzés pedig nehezített. A hőmérséklet aránylag nem megy magasra. Kutyáknál és macskáknál a viszketés kezdetétől számított 24—36 órán belül megtörténik az elhullás. 3. Szarvasmarháknál szintén korán jelentkeznek a viszkető tünetek, s azt a testrészüket, ahol a fertőzés történt, ha elérhető, nyaldossák, harapdálják, ha pedig így nem tudják elérni, akkor az istálló tárgyaihoz dörzsölve egész véresre súrolják, és fogaik csikorgatásával szinte jelentik kínlódásukat. A betegség kezdetén a rágó és nyakizmok rángógörcse jelentkezik, majd később felfúvódással kapcsolatban garatbénulás és a hátulsó végtagok gyengesége áll be. Az elhullás 48 óra leforgásával szokott beállni. 4. Juhoknál a betegség izgatottsági tünetekkel szokott kezdődni, merev, bámuló tekintettel félénken állnak és szaporán lélegzenek. A lázas állapot izomremegést vált ki náluk. 5. Lovaknál a betegség lázzal kezdődik, melyhez nyugtalanság és ingerlékenység társul. Itten Is vannak viszketeoségi tünetek, azonban lényegesen mérsékeltebb formában, mint a többi állatfajnál. Ritkán lovaknál is észlelhetők rángógörcsök és izomremegés, kivételesen elhullás is beállhat 3—4 napon belül, bár a lovaknál ez a betegség többnyire könnyű lefolyású, alig feltűnőbb kóros jelenségek kifejlődésével zajlik le. A betegség megállapítása a sertések megbetegedésének kivételével meglehetősen könnyű, mert a feltűnő fájdalmas és elviselhetetlen viszketés tipikus tünete az Aujeszkybetegségnek. Bár ezek a tünetek néha a veszettségnél is előfordulnak, de a veszettség lassúbb lefolyású, s ezenkívül az Aujészky-betegségnél soha sem következik be a három-osztagú (nervus trigeminus) ideg bénulása, és a betegek sohasem tanúsítanak támadó magaviseletet emberrel szemben. A veszettséget természetesen kórbonctani szövetvizsgálati alapon teljesen ki lehet mutatni. Igen nehéz a betegség megállapítása sertéseken, mert a járványok kezdetén összetéveszthető a sertéspestissel, hacsak egyidejűleg az udvarban nem történt más állatfajnak is hasonló megbetegedése. A betegség megelőzése céljából legfontosabb feladat volna a patkányok kiirtása és a jól megszervezett és hatékony fertőtlenítő-anyagokkal végzett lehetőleg tökéletes fertőtlenítés. A betegség megelőzése preventív oltással egyelőre csak a Szovjetunióban van bevezetve, ahol Szolumkin állatorvos tudományi kutatónak sikerült oltóanyagot és gyógyszérumot is felfedeznie. Más gyógyszerek nem bizonyultak hatásosnak e betegséggel szemben. Ha netalán észrevennék e betegség gyanúját, a betegeket az egészségesektől azonnal el kell különíteni, elenteni hivatalos állatorvosnak és a tartózkodási helyüket 2—3-szor megismételt fertőtlenítéssel a vírustól mentesíteni. O J szo 1956. január 26.
