Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-23 / 23. szám, hétfő

IRODALMI VITÁK A CSEHSZLOVÁK ÍRÓKONGRESSZUS ELŐTT Sajtóvita a cseh irodalom kérdéseiről ! M I R £ K A küszöbönálló írókongresszus előkészítéseként a cseh irodal­mi lapok, elsősorban a „Lite- rárni noviny" hasábjain is vita in­dult az irodalom időszerű kérdéseiről, az írói alkotás problémáiról, az iroda­lom társadalmi szerepéről. A szlová­kiai vitákkal ellentétben, amelyek aránylag hamar konkrét formát öl­töttek és az egyes müveket boncolgat­va tárták fel mai irodalmunk hibáit és értékeit, a cseh irodalmi vita hosz­szú ideig szinte kizárólag elméleti sí­kon mozgott, maguk az alkotóművé­szek — néhány kivételtől eltekintve — nem kapcsolódtak be az eszmecserébe, nem foglaltak állást a maguk és író­társaik műveiben felvetődő kérdések­hez. A vita fonalát túlnyomórészt kri­tikusok szőtték-fonták tovább, és ez a puszta tény már maga is meg­szabta a sajtóvita potenciális értékét — alkotó művészek ihlető eszmecse­réje helyett elméleti kérdések véget nem érő bogozása lett. A „Literárni noviny" karácsonyi szá­ma hosszabb cikkben számolt be a cseh prózaírók szakosztályának teljes üléséről, amelyen részt vett Antonín Zápotocký, mint e szakosztály tagja is. Zápotocký elvtárs ezen az ülésen állást foglalt a kongresszust előkészí­tő irodalmi vita feladataihoz, és meg­állapította, hogy a cél elsősorban az, hogy konkrét művek alapján értékel­jük, milyen eredményeket ért el, mi­lyen kérdéseket oldott meg széppró­zánk az elmúlt időszakban, mik a hi­báink és mik az előttünk álló felada­tok. Az íróknak foglalkozniok kellene az írószövetség vezetőségének műkö­désével, rá kellene mutatniok, hogyan biztosítsák az egyes szakosztályok és a vezetés állandó kapcsolatát. Fog­lalkozni kellene a könyvkiadás kérdé­seivel is. Antonín Zäpotocký állást foglalt irodalmunk és művészetünk elvi kér­déseihez is, és ezeket mondotta: „Egy alapvető dolgot mindenkor szem előtt kell tartanunk és ebben a kérdésben nem ismerünk engedményeket: a szo­cializmust építjük és e munkát véghez akarjuk vinni. Ez elvi követelmény­nek rendelünk alá mindent, az írói, művészi alkotómunkát is. Ez pedig olyan dolog, ami sok művészünknek hascsikarást okoz. A legjobb szán­dékkal vannak irántunk, támogatják a szocializmust, nem ellenségei a rend­szernek, ők maguk is azt kívánják, hogy építsük csak fel a szocializmust, de egyben azt hajtogatják: csak adja­tok nekünk teljes művészi szabadsá­got, hogy azt tehessük, amit akarunk. Én meg erre azt felelem: efféle mű­vészi szabadságot a művészeknek nem adunk, mert akkor nem építhetnénk fel a szocializmust. Mi az egész művé­szi alkotómunkásságot a szocialista építés céljának rendeljük alá. Ezt nyíltan és őszintén kimondom. Ez azonban nem jelenti, hogy ne legyen líránk, ne legyenek más műfajaink, más művészi kifejezésformáink. Nem tűrhetünk azonban olyasmit, ami árt­hatna a szocializmus építésének. Ezt meg kell értenie minden művésznek, különösen azoknak, akik abszolút mű­vészi szabadságról, öncélú művészet­ről szőnek álmokat. Másfelől azonban komolyan ártanak nekünk azok a mű­vészek, akik úgy vélik, azzal támo­gathatják a rendszert, hogy minden művüket párttézisek és párthatároza­tok szerint szabják ki. Ezek az embe­rek azt mondják: ha helyes témát, helyes célkitűzéseket választunk, mi szükség van még művésziességre is? Elég, ha az, amit írunk, megfelel a párthatározatnak. Ez tehát a másik véglet. Az olyan emberek, akik azt képzelik, hogyha az írásmű témája helyes, meglehet művészi érték nélkül. De nekünk ilyen írások 'sem kelle­nek, ezek az írások komoly kárt okoz­nak." * * * J an Drda, az írószövetség elnöke a „Literárni noviny" újévi számá­nak vezércikkében foglalkozik a cseh irodalom fejlődési lehetőségeivel és azokkal az akadályokkal, amelyek mindeddig meggáltolták az alkotó te­hetségek teljes kibontakozását. A leg­bénítóbb bajt abban látja, hogy az írók túlságosan „magánemberek" akar­nak maradni, nem avatkoznak be sem­mibe. nyugodtan művelik a maguk iro­dalmi háztáji gazdaságát, és úgy igyekeznek viselkedni, hogy ne hara­gítsanak magukra senkit. Gyakran nagyon is kispolgárok vagyunk ahhoz, — írja Drda —, semhogy nagy írók lehessünk. Ez a megállapításom, igaz, csupán az írók kisebb részére vonat­kozik. De nem vagyunk olyan sokan, A' hogy elhanyagolhatnánk e kisebbség problémáit, és hogyha e baj csak tíz, csak öt írót érint, akkor is szólnunk kell róla. Csehországban írónak lenni sohasem jelentett mesterséget, ha­nem mindig küldetést. Hogyan egyez­tethető össze legjobb hagyományaink­kal, hogy mi írók ma olyan kis mér­tékben veszünk részt népünk minden­napi életében? Talán még meg nem írott művekhez gyűjtjük oly aggódva erőinket, vagy vonakodunk komoly percben komoly kérdésekhez állást foglalni? Talán oly nagy urak lettünk már, hogy nehezünkre esik szólnunk az emberekhez? Az olvasók már fe­jünkre olvasták nem egyszer, hogy az életet rózsaszínűre fényezzük, és nem egyszer szidást érdemelnénk azért is, hogy mindent feketére mázolunk. De az a valótlan, leegyszerűsített ábrá­zolása az életnek gyakran abból ered, hogy az író' nem részese magának az ügynek, nem éli át harcos elfogult­sággal, csupán kívülről, felületesen szemléli, készen akár dicsérni, akár pánikkeltőn szidalmazni. Értelmiségi papirosbástyák mögött élünk gyakran, az életet újságcikkek betürésein ke­resztül látjuk, igazi konfliktusok he­lyett rosszakaratú kispolgári plety­kákról értesülünk. Aki csak messziről hallomásból értesül az élet zsivajáról, lüktetéséről, csak a távolban felszálló füstöt látja, és nem tudja, milyen erők viaskodnak, milyen erők küzdik le az akadályokat és haladnak előre, az csak felületes tanúságot tehet mai életünkről. Itt nem segít sem a mes­terségbeli rutín, sem a fantázia, sem a tehetség. A tehetség természetesen nélkülözhetetlen feltétel. De önmagá­ban véve, az élet ismerete híján csak annyit ér, mint a nyereg ló nélkül, ntonín Zápotocký és Jan Drda hozzászólásai tilálóan mutat­nak rá, melyek azok a lényeg­bevágó problémák, amelyeket a cseh irodalmi sajtó hasábjain megjelent vitacikkek mindeddig kínos óvatosság­gal elkerültek: az író kortársi, állam­polgári felelősségtudata, az a követel­mény, amit Veres Péter a Próbatétel ajánlásában úgy fogalmazott meg, hogy az író legyen benne a történe­lemben, a maga korának történéseiben. E követelmény szükségszerűen. íejveti a mai témákkal foglalkozó művek hi­telességének, a mai valóság igaz áb­rázolásának kérdését. Jirí Marek ,,A rózsaszíntől a fe­ketéig, avagy okulás a hibákból" című vitacikkében az irodalmi sematizmus gyökereivel foglalkozik. Mint írja, jó­maga is ahhoz a fiatal írónemzedékhez tartozik, amely látta maga körül az új élet robbanásszerű megszületését, és ezt a sebes áramlatot igyekezett meg­örökíteni műveiben, tanúságot téve a korról, amelyben élt és alkotott. So­kan e törekvésükben nem értek el si­kert, sokakat később a sematizmus kovácsainak bélyegeztek. Tagadha­tatlan — írja Marek, — „hogy való­ban elkendőztük, megszépítettük, ró­zsaszínűre mázoltuk a valóságot. Ennek azonban megvoltak a maga különös okai. Az első ok bennünk "magunkban volt: a rohamosan fejlődő új élet azt az elképzelést váltotta ki bennünk, hogy a harc már véget ért, és előt­tünk áll, — ha nem is a paradicsom, — de legalábbis a nagy konfliktusok­tól mentes élet. E természetes érzés vulgarizátorai azt állították, hogy nincs jogunk a problémákat másként, mint rózsaszínben látnunk. Hajlottunk a szavakra. Miért? Hogy tessünk a kritikának? Aligha. Hogy ne ütköz­zünk nehézségekbe pályafutásunkon ? Az sem valószínű. Leginkább azért, mert azt képzeltük, hallatlan nagy igazságot tártak elénk. Ellentétbe ke­rültünk önmagunkkal: egyfelől ezer­számra láttunk nagyszerű, pozitív, töretlen jellemű típusokat, akik min­den probléma nélkül egyenesbe ke­rültek, és azt véltük, minden jogunk megvan a legrózsaszínübb optimizmus­ra. Másfelől láttunk azonban egészen más típusokat és határozottan ne­gatív jelenségeket is. Hogy az életet a maga -fejlődésében ne késleltessük, hogy írásainkkal előre mutassunk, sze­met húnytunk a problémák fölött. Hő­seink megfeleltek bizonyos valóságnak, de nem viselték, nem hordozták ma­gukban az egész valóságot. És ez a legsúlyosabb vétség a művészet ellen, így aztán a valóságot rózsásabban fes­tettük, mint amilyen volt, típusokat szültünk, amelyek bár dicséretet arat­hattak, mégsem voltak eleven embe­rek. Tömegével íródtak a rossz ri­portok és karcolatok, művészetileg gyönge novellák és regények szület­tek. Fel akarom azonban hívni a figyelmet egy dologra: mind e hibák ellenére jelentős munkát végeztünk és ^ ma, e hibák ismeretében ismét vissza- f Furcsa szerzet g kamocsai faita! térhetünk a gyarakba, a kohókba, a ^ Egvsze rű földművelő parasztok ők is. falvakra. most már képesek va- 4 éppen úgv szántanak-vetnek. mint az gyünk arra, hogy kikerüljük a már Y o rszág bármelyik községének lakói. Ha­egyszer elkövetett tévedéseket." • Hej, ezek a kamocsaiak! M _nem valamiben mégis különböznek tö­, „ „ Ylük. Olyan furfangos eszűek, hogv tíz • örmény is elbújhatna egvetlen kamo­irko Novák, a prágai Károly fcsai mellett. Egyetem bölcsészettörténeti f Mert nézzük csa k' hogvan segítettek karának esztétika-professzora ^saját boldogulásukon? Mint annvi sok „A költői alkotás ösztönösségéröl" cí­mű vitacikkében a felvetett témát is­mét kizárólag elméleti síkon tárgyal­ja, megállapításai azonban általános érvényűek és megérdemlik, hogy fog­lalkozzunk velük. Többek között eze­ket írja: „Meg kell látnunk, hogy a költői ugyan kinek is kell? Megalakult hát az értékesítő csoport is, itt aztán meg­mutathatta a kereskedésre hajlamos ember, hogv mennvit ér a kereskedői tudománya. Meg is mutatták a kamo­csai polgárok! Ma már Kassára, sőt Eperjesre is kamocsai puccolóhomokat kérnek a házépítők, saját teherautó­jukon szállítják azokat a kamocsai le­génvek, kavicsbányájukat meg olvan kotrógéppel turkálják már, hogv akár­ki is- elbámészkodhatik rajta! De ne­hogy azt higgye valaki, hofy iparoso­dásukban a kamocsai határ jó földié­ről megfeledkeztek talán. Művelik ők bizonv azt is, mégpedig úgy, hogv job­bén sem kell! Bizonyítja ezt 320 mázsás cukorrépa-hektárhozamuk, 67 mázsás kenderhozamuk, meg az is. hogv a ta­gok csak azért kapnak „mindössze" 5—6 korona felülfizetést a 9 korona előlegre, mert tiszta bevételük nagv részéből 12 stráfkocsit, vetőgépeket, fogasokat, meg egvéb gazdasági esz­közöket vásárolt a folvton gazdagodó szövetkezet. Hanem ezzel nem ért ám még véget a kamocsaiak ügyeskedése. Most vesz­szőt termeltek egv fél hektáron és azon , spekulálnak, hogv a jövő télen már fa városba menni inaskodni, erre is ió kosárfonással töltik el az unalmas téli estéket És akiknek a szíve jobban húzott a keres­kedelemhez. mint a tenvértörő kapá­V száz községben, úgv Kamocsán is meg alakult a földművesszövetkezet. Ment ?is elég jól, amíg egvszercsak arról nem 4 kezdtek beszélni a fiatalok, hog.v rneny­é nvivel iobb az iparban, mennyivel töb­A bet lehet ott keresni, ió lenne egv ki­Tcsit szerencsét próbálni! ? Meghallotta ezt a vezetőség. • Más munka kell nektek, adta betvár­alkotásban van bizonyos ösztönösség, a hazai rög már nem is ió nektek? „ * . , ,.. A Nos, kaptok mas munkát, ha arra fai csakúgy, mint az alkotas folyamatában t foaato k, Sflt méq abb ň, js a ]eqsze b_ közrejátszik a nyugodt megfontolás f be t .egyenesen bányászok lehettek. és a világosan tudatosított eszme, f g s bánvászcsoportot alakítottak a Nem elmélet ez, hanem olyan tény, f kamocsaiak Volt a faluban egv öreg amelyet a költészet eddigi gyakorlata Á kavicsbánva, gyorsan 'izembeájlították. igazol. Az esztétika nem írhatja ki A Voltak aztán olyanok is a faluban. sem az egyik, sem a másik elemet, A hanem keresnie kell kettejük kölcsö- T, nos viszonyát, fel kell tárnia azt az I Jf^i!^ S®'ü._ l c^L I eí :f l egyensúlyt, amelyből valóban nagy és erőteljes múvek, a világ új művészi • drága" pučcoTóhömök - iqaz nagv kincs megismerését jelentő alkotások szü- fannak, akinek kell. dehát honnan tud­letnek." f hatnák a szövetkezeti tagok, hogv Novák professzor vitacikke, bár csak nagy vonalakban tárgyalja a fel­vetett problémát, bizonyára lényege­sen hozzájárul ahhoz, hogy az iroda­lomesztétika a mai költői alkotások konkrét anyagán tovább elemezze, to- t Prága föváro s központi népkönyvtára vább vizsgálja a költői ösztönösség és • a z elmúlt évet figyelemre méltó si­tudatosság viszonyának, egyensúlyá- T kerrel zárta: fennállása óta 1955-ben nak problémáit. 4 kölcsönözte ki a legtöbb könyvet. + „ A Csaknem 100 000 olvasó látogatta a A könyvtárat, s 2 700 000 T ncKvrrntt pinnifŕ Növekszik az érdeklődés a jó könyv iránt K volt a kiköl­csönzött szépirodalmi, politikai és szakirodalmi művek száma. Különösen örvendetes a gyermekek és az ifjú­ság érdeklődése; ezek több mint 700 000 könyvet olvastak. arel Kosík „Kulturális örökség és .marxista' frázisok" című vitacikkében igen élesen elíté­li az irodalomtörténészek és kritiku­sok fonák gyakorlatát, akik a kulturá­lis hagyomány forradalmi kritikai érté- f kelésének módszere helyett vagy apo- 4 ÖTVENEN TANULNAK a derzsenyei logetikai hangnemben dicsőítik a múlt * szövetkeze t munkaiskolájában. A szö­irodalmi nagyságait, vagy szinte kap- f vetkezetj tago k elsajátítják az állatte­tafára szabott frázisokkal intézik f f „yésztési termelés új módszereit, a he­a kulturális örökség értékelesenek ^, taka l. man oza s. a ntos etetés kérdését. Kosík igen erdekes «lrrľs- I ismereteit futtatásának eredménveként hangsú­Y 1 . ' lyozza hogv bár a kritikusok szinte • JAN BIL Y' az els o szövetkezeti tag kötelességszerűen néhány bíráló szót • a z eperjesi kerületben, akinek saját mondanak a burzsoá ideológiáról, még • aut ó-í a va n- Jän B"ý. a benkovcei EFSZ mindig nem képesek szabadulni kriti- • e9y i k legjobb tagja. Sok munkaegysé­kai munkásságukban ez ideológia ha-• 9et szerzett, á a szövetkezet megalakí­tásától. Ez a hatás abban nyilvánul f tásató1 kezdve minde n esztendőben be­meq hogv a marxista kritika engédi A tétkonyvre helyezett el néhány ezer magára kényszeríteni burzsoá ellen- I k°ronát. A megtakarított pénzen 5ko­feleinek kritikai plattformját, vagy I d a 440-es autót vett. pedig csupán gépiesen tagadja, kifor- T DÁVID OJSZTRAH és kísérője, Vla­gatja az idealista nézeteket, de magát Y gyimir Jampolszkij, amerikai turnéjá­a problémát nem oldja meg új módon, J ról visszatért Moszkvába. A nagy mű­lényegbemarkolóan. Példaként hozza t vész elmondotta, hogy az Egyesült Ál­fel Tyl és Mácha, illetve Tyl és Hav- T lamok tíz városában húsz hangversenyt líček ellentéteit, amelyeket a polgári • adott, összesen 60 000 főnyi hallgató­irodalomtörténet mesterségesen fel- f ság előtt, természetesen nem is beszél­nagyított, a marxista kritika azonban f ve azokról a milliókról, akik rádió- és megelégszik az ellentétek elsimításá- f televízió révén élvezték művészetét, val, mondhatnánk tagadásával, az f a CSERNŐI - HATÁRÁLLOMÁSRA egyik kritikus odáig megy, hogy kije- f megérkezett a Szovjetunióból a „Po­lenti: „Képletesen szólva ezek h vélt f bieda" személygépkocsikat szállító két ellenfelek tulajdonképpen kéz a kéz- 4 hosszú tehervonatszerelvény. Az állo­ben haladtak." „Az ellentétek tagadásá- A más dolgozói gyors ütemben rakják át val azonban — folytatja Kosík — nem- X a gépkocsikat, hogy minél előbb az üz­zeti kultúránkat megfosztjuk a külön- f letekbe kerüljenek, féle haladó áramlatok és irányzatok f 480 ELŐADÁST TARTANAK a téli csodálatos gazdagságától. A marxista A hónapokban a Csehszlovák-Szovjet Ba­irodalomtörténészeknek, kritikusoknak f ráti Szövetség alapszervezetei a kassai arra az álláspontra kell helyezkedniök, f kerületben. hogy ezek az ellentétek, ezek a kü- A Tü z ÜTÖTT KI egy dél-kóreai sze­Iönféle nézetek nem voltak sem vélet- J mélyszállító hajón. Hetvenegy személy lenek, sem lekicsinylendők, hanem A elpusztult. törvényszerű kísérőjelenségei a pol- A BEMUTATTÁK MOSZKVÁBAN a „Pe gári demokratikus kultúrának, amely I d a9ógiai költemény" c. színes filmet. különösen Csehországban szerfölött I EJ, a f ü, m, Makarenko munkásságának , , , ... .... . , .. Y állit emléket, gazdag, belsőleg differenciált es ku- A lönféle fejlődési irányzatokat tartal-I MOZART SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉV­ma z„ • FORDULÓJÁN, január 27-én az osztrák • kormány 25 schillinges ezüstérmét ad Kosík igen érdekes problémákat fel- f ki Mozart emlék ére. vető cikkéhez több megbírált kritikusé c,,™,!!,,, .. , .. . . , , .. . . , . Y SZLOVAKIA délnyugati korzeteben es irodalomtortenesz is hozzaszolt, A t 1 1 -11- . t J< • most folyik a nyulvadaszat. Iden 3000 „Literárni noviny" szerkesz-4 élő nyulat szállítunk Franciaországba tősége a válaszokhoz fűzött 4 Svájcba, Spanyolországba és Olaszor­megjegyzésében felhívja a 4 szágba az ottani vadászkörzetek bete­kritikusokat és irodalomesztétákat, f lepítésére. szóljanak hozzá a cikk lényegéhez, f RÖVIDESEN AFGANISZTÁNBA UTA­ahhoz a széltében hosszában elterjedt f ZIK a brnói Elektromontáž n. v. néhány szokáshoz, hogy az irodalom múltbeli A szerelője. A gottwaldovi Stavosvit nagy alakjaínak munkásságát kivétel f Ü2emben készül t villanyberendezést nélkül népinek, hazafiasnak és reális- \ szerelik majd be a Djebel us Saraji ce­tának tüntetik fel. E kérdés további f mentgyárba. részletes taglalása értékes tanulságo- f A BRATISLAVAI FILMSTÚDIÓ továb­kat hozhat nemcsak a cseh kulturális A bi e9 ész esté t betöltő szlovák filmet örökség, hanem általában az irodalom A készí t ..Szerelmi vizsgálat" címmel. A haladó hagyományainak értékelésében. A én azt hiszem, ebből az „időtöltésből" is nehéz ezresek ütik majd a szövetkezetiek markát. Neumann János. A PRÁGAI CSEHSZLOVÁK TUDO­MÁNYOS AKADÉMIA üléstermében vi­tát rendeztek a biológiai tudomány helyzetéről és feladatairól, melyen részt vettek az Akadémia tagjai és dolgozói, továbbá az egész köztár­saság főiskoláinak élenjáró szakem­berei. A KASSAI TECHNIKAI MÜZEUM ÉPÜLETÉBEN népi csillagvizsgálóin­tézetet rendeznek be. A csillagvizs­gáló intézet berendezésére felhasz­nálják a múzeum asztronómiai osz­tályában lévő gépeket. A kassai ke­rületi Művelődési Házban már aszt­ronómiai kört létesítettek, melybe számos érdeklődő jelentkezett. MEGTALÁLTÁK A DÉLI-SARKON Scott kapitány kunyhóját. Az Egye­sült Államok déli-sarki expedíciójá­nak Welhingtonba érkezett tagjai kö­zölték, hogy még mindig épségben áll az Antarktisz havas pusztaságában az a kis jéjkunvhó, amelyből a híres sarkkutató 44 ( /el ezelőtt elindult tragikusan végződő útjára. ÁPR'LIS 1-ŐL KEZDVE érvénybe lép a január közepén csehszlovák­lengyel turisták kiküldöttei között Tatranská Lomnicgn kötött egyez­mény. E naptól kezdve a csehszlovák­és lengyel Tátra, a Pieninek és a Liptói fennsík környékén 20 kilomé­ternyi körzetben megnyitják a hatá­rokat a csehszlovák és a lengyel tu­risták elót.. IMIM Hétfő, január 23. film meséje, melyet Ján Mináč író írt, az ifjak házasságainak fontos kérdé­A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA: Hviezda: Gáncsnélküli lovag (fran­cia) 16, 18.15, 20.30, Slovan: Francia négyes (szlovák) 16, 18.15, 20.30, Po­hraničník: Bízzátok csak rám (cseh) 16, 18.15, 20.30, Praha: A föld foglyai (argentin) 16, 18.15, 20.30, Metropol: Férfi a levegőben (cseh) 16, 18.15, 20.30, Dukla: A sztrakonicei dudás (cseh) 18, 20, PALACE: Hintónjáró sze­relem (magyar) 16,30, 18.30, 20.30, Ob­zor: Atlanti történet 18, 20, Stalingrad: Genevieve (angol) 18, 20, Máj: Martin Eden (angol) 18.30, 20.30, A BRATISLAVAI SZÍNHÁZAK MŰSORA: Nemzeti Színház: Színpad: Denevér. Jánošík. 19. Ci A KASSAI MOZIK MŰSORA: Slovan: Az atomenergia, Üsmev: At­lanti történet, Tatra: Adott szó teszi az asszonyt, Partizán: Fehér folyosók, A KASSAI ÁLLAMI SZÍNHÁZ MŰSORA: Turistával Budapestre, holnap: Ot­hello. IDŐJÁRÁS Friss, erős nyugati szél. Változó, a nap folyamán fokozatosan erősödő fel­hőzet. Később eső. A napi hőmérséklet 3—8 C fok között. TÖTH TIBOR" seit tárgyalja. -" <- UJ szö 1956, január 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents