Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-21 / 21. szám, szombat

NAGY TERVEK megvajósí^előtt imitiiiiiiNiiiiiitiirimmininiifliíirtrimiiiiH™ Szövetkezet alakult Horvátiban S A szövetkezetek eddigi kiváló gazdasági eredményei a szepsi járásban lévő Horváti község kis- és középparasztjait is közelhozták a szövetkezeti gondolathoz. E hét szerdáján Horvátiban is megalakult az egységes földművesszövetkezet. Szabó János héthektáros gazda volt az, aki elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot. Az ő példáját követték Juhász Ferenc, Gyenes Ferenc, Hegedűs József, özv. Árvái Ilona és a falu többi kis- és középparasztjai is. A szövetkezetnek egyelőre 22 tagja van és a falu 165 hektár szántóföldjéből Í20 hektár tartozik a közöste. A szövetkezeti tagok példáját egyre többen követik. Reméljük, hogy Spišák András és Spišák Gyula is rövidesen a szövetkezeti tagok közé tartoznak A szövetkezeti tagok lelkesen tervezgetnek, készülnek a tavaszi munkákra és összpontosítják a szép állatállományt. Tudják azt, hogy a tervszerű és szervezett gazdálkodás vezethet csak eredményre. M. Gy. iilllluli!lillninininiiili:ii:iiil:iiiiiHiiillili!l>illillilui[ilni:]|iiiiiiliiiit:iiiiiiiii!iiiititiii;ii!!iiiiiii :i: ii:i: rii!iiiii:iiiiii>ii!iiu Érdemes becsületesen dolgozni ŕ ppen borkóstolóra toppantam be őrösbe Feke Barnabásékhoz. A családtagokon kívül egy-két jóbarát, koma, sógor ürítgette a jóízű nedűt. Vígan folyt a tere-fere. Az ilyen borkóstolókon állapítják meg „ősi szokás szerint", hogy kinek milyen a bora. A sok szakvéleménynek se vége, se hossza. Később, amikor már „áttüzesedik a fül", sok egyebek is szóba jönnek. A szívélyes marasztalásra természetesen én is ott ragadtam. Jól éreztem magam e kedves emberek között. A szót a vendéglátó házigazda vitte. Szorgalmasan kínálgatta idei bortermését, nem feledkezve meg axról sem, hogy jó szóval szórakoztassa vendégeit. Pedig Feke Barna puszta jelenléte is elég ahhoz, hogy az emberből derűt, jókedvet váltson ki. Szép szál barna, pirospozsgás ember, mosolygó szemmel, ha beszél szívélyes hangjával mindenkit megnyer. A legtöbb szó természetesen a szövetkezetről esik. Barnabás az agronómus, van hát mivel dicsekedni. Az elmúlt esztendőben ők lettek a kassai kerületben a silózási verseny győztesei. Büszkeség lüktet hangjában, amikor erre terelődik a szó. Ez érthető is, mert nem is olyan régen még hátul kullogtak a szövetkezetek sorában. Tavaly óta azonban előre törtek és ma már nagy jövőt jósolnak szövetkezetüknek. — No, de ízleljük meg ezt a fajtát is — hangzik házigazdánk szíves szava, aki egy újabb kancsó borral érkezik a szobába. Egyesek már szabadkoznak, de Barna bácsi kínálgatása oly meggyőző, hogy a poharak újra összekoccannak. Üjabb szakvélemények, dicséretek, magasztalások hangzanak el, OJ SZO 1956. január 21. s a poharazgatás mellett ismét szóbakerül a szövetkezet. Magam is megkockáztatok egy közbeszólást, s megkérem házigazdánkat, hogy arról beszéljen, miként lett szövetkezeti tag. Széles, derűs mosoly terül el arcán, kissé szabadkozik, de mindenki oly várakozón néz feléje, hogy végül mégis enged a kérésnek. Minden szavát alaposan meggondolva beszélni kezd. — Régen volt... — mondja tűnődve — 1952 júniusában, amikor megalakult községünkben a szövetkezet. Jól emlékszem, vasárnap volt. Az emberek fontoskodva jártak az utcákon, fiatal és idős egyaránt a szövetkezetről beszélt. Voltak, akik gyorsan határoztak, s azon melegiben alá is írták a belépési nyilatkozatot. De voltak olyanok is, — közöttük jómagam — akik azt tartották, hogy nem mindenben ajánlatos elsőnek lenni. De utolsónak sem akartam azért maradni. A nevezett vasárnapon — fűzi tovább a szót — még a filkózás sem ment olyan jól, mint máskor. Nem siettem, arra gondoltam, alszom még rá egyet. Majd holnap! Az események azonban gyorsabban peregtek. Hétfőn reggel, még alig virradt, lélekszakadva szaladt' hozzájuk a sógor Juhász Miklós és a hétszentséget emlegetve rontott rájuk. — Mondtam ugye, hogy elkésünk — tört ki belőle — már nem vesznek fel újabb tagot, — és mondanivalójának újabb kacskaringós kívánsággal adott nyomatékot. A z a hír Barna bácsit is megzavarta. Fogta magát és elindult a helyi nemzeti bizottsághoz, hogy megtudja az igazat. Otközben elgondolkozott. „Hát lehetséges volna ez?... hiszen csak három és fél hektárom van!" — No mindegy, meglátjuk, hogy és mint, — s megszaporázta lépéseit Gondolatai azonban nem hagyták nyugton. pul véve. az idén már merészebb feladatok megvalósítását veszik fel termelési tervükbe. A terv kidolgozásánál mérlegelik mindazokat a termelési lehetőségeket, melyek a rendelkezésükre állnak. Különösen az állattenyésztés terén állítottak fel nehéz követelményeket magukkal szemben. A tejtermelést a múlt évhez viszonyítva a kétszeresére emelték. Ezt az elhatározásukat már bele is foglalták a most készülő tervbe. — Úgy terveztük — mondja a szövetkezet elnöke. — hogy az idén minden tehéntől 3000 liter tejet fejünk. Mielőtt azonban ezt az elhatározásunkat, -papírra fektettük volna, számba vettük a nehézségeket is. Mérlegeltük a takarmányalap terén fennálló kilátásokat. Megbeszéltük az ügyet az állatgondozókkal és csak aztán vetettük papírra. Hogy a mihályfaiak a jövőbeli lényegesen több állati terméket szándékoznak a piacra adni. mint a múlt évben, ezt az is bizonyítja, hogy lényegesen bővítik a takarmánvterületet. Különösen az abraktakarmány, a kukorica vetésterületének bővítése terén tesznek komoly lépéseket. Míg a múlt évben a szövetkezet csak 5? hektáron termelt kukoricát, az idén már 90 hektáron termelik ezt a kiváló abraktakarmányt. Mía a szövetkezet irodájában a zárszámadás előkészületén és az idei termelési és pénzügyi terv kidolgozásán fáradoznak, a szövetkezet. határában és az istállók körül is serény munka folyik. A tT^miqhordást a napokban fejezték he. A legelön is ao-»dos kezek irtják a gazt és műtrágyát szórnak meg, hogy az állattenyésztéssel szemben felállított követelményeket sikeresen teljesíttessék. A dúsfűim. jól gondozott legelőnek nanu szerepe van az állattenyésztés fejlesztésében. A szövetkezeti tagok már most készülnek a tavaszi munkákra. A gazdasági gépeket már kijavították és most a vetőmagot tisztítják, hogy ha az idő megengedi. azonnal megkezdhessék a vetést és így már a kezdet kezdetén biztosítsák azt. hogy amit terveznek, amit papírra vetnek, az év végéig valósággá váljék. SZARKA ISTV'ÁN — Látod Barna, így van ez, ha az ember filkózással tölti az idejét! — így töprengett magában, amíg a szövetkezeti bolt elé ért, ahol találkozott a járás funkcionáriusaival. Miután vendégszerető ember volt, no meg a cél szentesíti az eszközt, behívta az elvtársakat egy pohár borocskára. — Aztán igaz-e — kérdezte kissé felhevülten, — hogy már nem vesznek fel új tagot a szövetkezetbe? agy nevetés tört erre ki, ami még fokozta Barna bácsi zavarát. De végül elhangzott a megnyugtató válasz. Azt mondották neki, hogy hát éppen az ilyen kisparasztokra van szükség a közös gazdálkodáshoz, mint amilyen ő. Mázsás kő esett le Feke Barna szívéről. Örült most már» hogy mégis csak bejut a nagy családba. Nyomban elment a nemzeti bizottságra aláírni a belépési ívet. — Bizony még 'izután is aggályaim voltak — mondja nevetve — mert valóságos harc folyt a belépésnél. Egymás kezéből ragadták ki az emberek a tollat. Senki sem akart utolsónak maradni. Természetesen Feke Barna sem. — Így lettem szövetkezeti tag, ma pedig agronómus, — fejezi be Barna bácsi. Nem mindennapi esemény volt ez a királyhelmeci járásban. Az órősi szövetkezetben voltak kisebb-nagyobb nehézségek az elmúlt évek folyamán. Ma azonban, amikor már szép részesedésre számítanak, boldogan dicsekednek és nagy terveket szőnek az új ötéves terv biztosítására g efejezésül még megkérdeztem, vajon sikerült-e megmenekülnie az „utolsó" jelzőtől Barna bácsi erre hangos derűvel azt válaszolta, hogy mint mindig, most is megmenekült tőle... Kaszonyi István Az ember jól érzi magát, mikor látja, hogy munkája szép eredményekkel jár. Hric elvtárs mondogatja ezt, az iglói szövetkezet sertésgondozőja. Mert 80 dekás súlygyarapodást elérni egy-egy sertésnél naponta nem könynyű dolog. Különösen olyan helyen nem, ahol eddig még nem ismertek ilyeii eredményt. Hric elvtárs nem nézhette Garčár munkáját, aki előtte a sertéseket gondozta s főleg nem nézhette azt, hogy nem gondozta kellóképpen a sertéseket. Állandóan a z járt az eszében, ezt jobban kell. ezt jobban lehet csinálni. Önként ajánlkozott aztán erre a munkára, és az akarat meghozta a várt eredrtiényt. Feleségével 156 sertést gondoz. A második ötéves terv küszöbén felajánlotta, hogy egyetlen sertést sem ad be, 150 kilón alul. Mató Pál, Felsőcsáj Mostanában a mihályfai szövetkezet irodájában még a késő esti órákban is ég a lámpa. Az ablakon kiszűrődő fény megvilágítja az utcát, meg az ablakban kíváncsiskodókat. Hogy bent mit látnak? Papírok fölé hajló embereket. amint számolnak, vitatkoznak. Nagy szükség van most az észre, hisz a zárszámadásra készülnek. Gazdag lesz a zárszámadás az idén Mihályfán is, gazdagabb mint eddig. A múlt évi termelési tervet minden termelési ágazatban túlteljesítették. Ezt úgy kell érteni, hogy minden téren többet termeltek, mint amennyit terveztek, • s így a szövetkezet bevétele jóval a tervezetten felül volt. A beadási kötelezettségük teljesítésén felül rengeteg állattenyésztési és növényi terméket értékesítettek szabadpiaci áron. Hogy szemléltetőbb legyen a kép. egy pár példát kiragadunk a sok közül. Búzából például 110 mázsával adtak el többet szabadpiaci áron, mint. ahogyan előre tervezték. Megtehették, mert a dúskalászú búzatáblák gazdagon fizettek. A cukorrépa beadási kötelezettséget, is magasan túlszárnyalták. A tervezett 40 vagon helyeit 86 vagonnal adtak be. vagyis 46 vagonnal többet, mint amennyit az állam kíván tőlük. Hogyan tudták ezt a mihályfaiak megcsinálni? Ügy, hogy ok fegyelmezett szövetkezeti tagok. A termelési munkatervet, amit saját kérges kezükkel dolgoztak ki, •pontosan betartották. A terv tel•jesítése, pontos betartása nekik törvény volt, törvény, mely minden egyes szövetkezeti tagra egyaránt vonatkozik. A munkaterv pontos betartása már magában biztosíték volt arra, hogy a tervezett hektárhozamokat ne csak elérjék hanem túl is teljesítsék. A felsorolt példák világosan bizonyítják, hogy ez a valóságban is így van. Időben elvetették a cukorrépát, időben kapálták, nem sajnálták a földtől az istálló, meg a műtrágyát. A szövetket ellenőrző bizottsága nemcsak a kiadás meg a bevétel pontos könyvelését ellenőrizte. — mint nhogmn ezt sok szövetkezetben csinálták — hanem törődött azzal is, hogy a munkát pontosan a tervnek megfelelően végezzék el. Törődtek az... a fiatalok esti beszélgetései, tanácskozásai is a szövetkezet ügyét szolgálják. zal is. hogy a csoportvezetők a végzett munkának megfelelően írják be a tagoknak a munkaegységeket. Az állattenyésztés terén szintén kiváló eredmények születtek a jól szervezett és lelkiismeretes munka nyomán. Vajon ki merné azt mondani, hogy nem szép eredmény az, amikor a tervezett 104 000 liter tejen felül még 161 000 liter tejet adtak. Vajon nem szép eredmény-e az. hogy a tervezett menynyiséyen kívül 335 mázsa sertéshúst és 234 mázsa marhahúst adtaJc be. Nagvon szépek ezek a számok és eredménye a legörvendetesebb. mely'most a zárszámadáskor mutatkozik meg. Lesz majd min osztozkodni. A „nagy család" tagjai közül a fiatalok szintén kiváló munkát végeztek. Szívvel-lélekkel fáradoznak szövetkezetük felvirágoztatásán. A nagy család pedig gazdagon jutalmazta fiainak és leányainak szorgalmát. A munkaegységek után járó jutalmazáson kívül rnéa egyebet is kaptak. Vajon mit? Mit is kaphattak volna mást, mint egy szép kultúrtermet. A kultúrteremben színpadot, pingpona asztalt meg könyveket. Vasárnap délutánonként, itt szórakoznak a lányok és fiúk. Eayesek asztaliteniszt játszanak, mások a könyvszekrény előtt tolakodnak. Játszanak, tanulnak. Majd elfelejtettük megemlíteni azt, aminek a szövetkezet, fiataljai a legjobban örültek. Karácsonyi ajándékképpen a szövetkezettől két új labdarúgó felszerelést kapták. Mindezekből a fiatalok azt látják, hogy szorgalmukat. munkásságukat a szövetkezet értékeli, sőt törődik azzal, hoov mindenük meglegyen, amire szükségük van. hogv jól érezzék magukat, fahmikban. szórakozhassanak. sportolhassanak és tudásukat is fejleszthessék. Az elmúlt év tapasztalatait alaIgy lettem szövetkezeti tag A Bajcsi Állami Gazdaság javítóműhelyében Máskor is lehetne leltározni Vasak zenéje fogad a Bajcsi Állami Gazdaság központi javítóműhelyében. A teremszerű, traktorokkal, gépalkatrészekkel tömött műhelyben munkaruhás legények szorgoskodnak, hegesztőpisztolyok köpik a lángot, dinamók morognak az ember akaratából. A piros arcú, de már deresedő fejű műhelyvezetővel Cimbalik Józseffel beszélgetnénk, de szomszédságunkban annyira püfölnek egy üllőre vont vasat, hogy csak akkor értem a szavát, ha egészen szája elébe tartom a fülemet. Ű is így csinálja és egészen jól megértjük egymást ezzel a fülbebeszéddel. A téli javítást november 1-én kezdték és február 10-én akarják befejezni. Azért mondom, hogy akarják, mert a javítási terv szerint csak február 28-án volna esedékes. — Mindent megteszünk amit megtehetünk, hogy a gépek téli javítását 18 nappal hamarább befejezzük — erősíti az elhatározást a műhelyvezető. — Rajtunk nem múlik, ha idejében megkapjuk a javításhoz szükséges alkatrészeket. Fennakadok Cimbalik József szaván ... Rajtunk nem múlik... ha ... Ez a „ha" okozza a bökkenőt, mert a kerületi anyagraktár bizony nem küldi a szükséges alkatrészeket. A kerületi raktárban is leltároznak. December 20tól csinálták és január 15-ével fejezték be. Mindez helyénvaló volna, ha a Zetor 25-ös traktorokhoz való alkatrészek a javítóműhelyek dolgozóinak kezeügyében volnának. De bizony nincsenek. És ez a „nincs" jócskán hátráltatja a munkát, s majd kihat a tavaszi szántás-vetésre is. Feltehetjük itt a kérdést, miért kell a kerületi raktárnak, éppen abban az időszakban leltároznia, amikor a javítóműhelyekben a legnagyobb a munkaütem Miért nem leltározhattak két hónappal előtte, vagy februárban. Erre a kérdésre feleletet várunk, dé feleletet vár a nyitrai kerület valamennyi javítóműhelye is. Itt Bajcson, valahogy segítettek a bajon Mivel nem kapták meg a Zetorokhoz szükséges alkatrészeket, hát javítják a Skodákat, a félbemaradt Zetor-javításokat pedig a leltározás befejezése után kezdték meg. A avító iunko e yébkén ó' ho ad Igaz, dolgozik itt egynéhány kiváló szerelő, akik lendülettel magukkal ragadják a többieket. Aztán több újítást is bevezettek ebben á műhelyben. Megemlíthetjük a gőzzel hevített lúgos vizet, amelyben az alkatrészeket főzik ki, a bejárató padot, ahol a megjavított motorokat járatják be, vagy a Sramek elvtárs készítette csapágyfúrógépet, amely lehetővé tette, hogy közel fele idő alatt szereljék fel a motorokat. Egyébként szalagrendszerre megy a munka. A műhely tetejében sínpár fut, a sínpáron csiga. A csigáról erős láncok lógnak, s ezekre a láncokra kapcsolják az alkatrészeket és szállítják a megfelelő helyre. Jó ez így nagyon és nemcsak szemre mutat, hanem alapos segítséget is nyújt, hiszen nem kell bajlódni az alkatrészek ideoda cipelésével. A Bajcsi Állami Gazdaság központi javítóműhelyében azon a reggelen, amikor első ízben kezdtek munkához ebben az évben, megfogadták a dolgozók, hogy a második ötéves terv időszakában még odaadóbban dolgoznak, még szebb eredményeket írnak fel a versenytáblára. — Azon leszünk — mondották. — hogy a gazdaságnál maradjon a versenyzászló és dicsérje a szorgos munkát, a hiánytalan kötelességteljesítést. Az indulás jó volt és a folytatása is az, mert a központi műhely dolgozói 130 százalékra teljesítik a javítás napi tervét. S ha a tervteljesítésről beszélünk, elsősorban olyanokról szólunk, mint Cimbalik József, a műhelyvezető, aki kemény kézzel irányltja a műhely dolgozóinak munkáját, de a szíve édes mint a méz, s úgy bánik a dolgozókkal, mint apa a fiaival; bár szigorú is tud lenni, de végső fokon mindenkit szeret, mindenkinek jót akar. Dolgos emberek Vagy itt van a 29 éves Hajtman Ernő, aki a legjobbak sorába tartozik. Motorokat szerel be, napi teljesítménye 160—170 százalék. Azt mondotta beszélgetésünk során, hogy rajong a sportért, mert ez nemcsak a testet, hanem a lelket is üdíti. Aki igazán szereti a sportot és él vele, az meszszire elkerüli a kocsmát és munkahelyén is megbecsülést szerez társai előtt. Hajtman Ernőnek igaza van, önmaga erre a követendő példa. Krém Ferenc már idősebb dolgozó, közel 50 éves, de amint hallottam, ő a műhely lelke. Kékszemű, széles arcú férfi, s mindig komolyan veszi a dolgát; életeleme a munka, a traktor. Napi teljesítménye szintén 160 százalék körül mozog. Ilyen emberek lendítik előre a Bajcsi Állami Gazdaság Központi javítóműhelyében a munka ütemét, s ha kisüt az első melengető tavaszeleji napsugár s meg lehet a szántást, vetést kezdeni, munkaképes gépek dübörögjenek ki a messzenyuló szántóföldekre. D. Gy.