Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-20 / 20. szám, péntek

Új Hozzá szólás a szlovák nyelv tanításához Uj módszereket a szlovák nyelv tanításához /-i második öléoes tero Hogy szebb legyen az életünk gondolkozunk és tervezünk, munkáskéz tétlen nem marad, építünk erős gyárfalat. Nem úgy élünk, mint hajdanán, azt akarjuk, hogy több ruhánk és szebb és jobb cipőnk legyen, fáradozunk hát szüntelen. Äd a föld fehér kenyeret, jó szenet, ércet a hegyek, gyors folyó vizén büszke gát erőt csiholó turbinát. Induljunk hát tovább, tovább, építsünk gyárat, iskolát, a jövő: dolgos két kezünk, a holnap menetel velünk. Ütünk a jólét és béke és hull reánk a béke fénye, hogy vezessen terveken át erősíteni e hazát. DÉNES GYÖRGY Színházunk és az új ötéves terv magyar tanítóság nagy figye­lemmel kíséri a szlovák nyelv tanításának problémáját vitató cikk­sorozatot. A legtöbb tanítói karban ezeket a cikkeket a sajtóbeszámoló­kon vitatják meg és örömmel veszik tudomásul, hogv Szlovákia magvar dolgozói felfigyeltek az iskolaügv kér­déseire, sőt értékes tanácsaikkal segí­tenek a magyar pedagógusoknak fele­lősségteljes munkájukban. A magyar iskolaügv egyik legége­tőbb kérdése a szlovák nyelv tanítása. Ezt a december 17-én megjelent cikk bebizonyította és minden józan ésszel gondolkodó ember így látja. A szlovák nyelv tanítása • alacsony fokon áll és akadnak talán még olyan iskolák is, amelyekből a kikerülő tanulók még csak passzív nyelvismerettel sem bír­nak, A kérdés az, mi a teendő? Két né­zet alakult ki, az egyik az óraszám növelését, a másik az irodalom tanítá­sának rovására több beszélgetés beve­zetését javasolja. A szlovák nyelvet iskoláinkon a második osztályban kez­dik tanítani. Az óraszámok az egyes évfolyamokban a következők: a 2—3. osztályban heti 3 óra, a 4—5. osztály­ban heti 4 óra, a 6. évfolyamban 6. óra, a 7—10. osztályban heti 4 óra és a 11. osztályban heti 3 óra. Tíz éven keresztül a heti órák száma összesen 39, tehát a szlovák nyelv az anyanyelv és a matematika után a .„legerősebb" tantárgy, a nyolcéves középiskolában pedig hét évig tanulja ifjúságunk a szlovák nyelvet. Ennyi idő alatt — vé­leményem szerint — meg lehet tanulni egy nyelvet, sőt a tizenegyéves iskola növendékeinek még a szép kifejező­készséget is el kell sajátítaniok ez alatt az idő alatt a módszeres és rend­szeres tanítói munka eredményeként. Tehát a megoldást nem az órák szá­mának emelésében kell keresni, ha­nem a tananyag gazdaságos beosztásá­ban és a tanóra belterjes kihasználásá­ban. A konverzáció kérdéséhez csak annyit, hogy a gyermekek az iskolá­ban a tanterv előírásai értelmében túl elvont, á hétköznapi élettel kevés kapcsolatú dolgokról beszélgetnek. IP bben a pedagógiai kérdésben is ™ döntő jelentőségű azonban a tanító felkészültsége. Nézzük, mi a helyzet tanítóképzésünk terén. Tanító­képző intézeteink nem adnak megfe­I skolánk tantestülete fokozott érdeklődéssel figyeli az Oj Szó hasábjain kialakult vitát a szlovák nye . tanításáról. Ez a kér­dés már régótr foglalkoztat bennün­ket, már régen keressük az újat, a jót, a megfelel-.. de sajnos, esek igen szerény eredménnyel. A vitaindító cikk kétségtelenül he­lyesen állapítja meg, hogy „az alsó­és középfokú magyar iskolák nem adnak megfelélő alapot a szlovák nyelv elsajátítására..." Ez igaz, de mik az okok és mi l megoldás? Tantestületünk többéves tapasztala­ta alapján erre a kérdésre szeret­nék röviden válaszolni. Az alapvető hiba a tantervben van. A tananyag túlzsúfoltsága nem t^szi lehetővé az isi.ieretek elsajátítását, azok begyakorlását és az aktív szó­készlet tudatos bővítését. Sokat kell markolnunk, s keveset fogunk — ez az igazság. Igen kevés időnk jut a beszédgyakorlatra és a gyakorlati, mindennapi vonatkozású ismeretek elsajátítására. Gyakori eset, hogy a VII. vagy VIII. osztályos tanulók egész egyszerű kérdésre nem tudnak válaszolni szlovákul, vagy nem tud-? nak kitölteni egy postií feladóve­vényt. A kérdés megoldása az, hogy a szlovák nyelv oktatásának sokkal jobban a gyakorlati élet felé, a min­dennapi élet felt kell fordulnia. Egy pillanatra sem téveszthetjük sze­münk elől a célt: hogy a tanuló b a­s z é 1 n i ^anuljon meg szlovákul. E feladat megoldásában pedig kétség­kívül akadályoz bennünket a jelen­leg érvényes tantirv A tanév másik súlyos hibája az, hogy nem egyeztették össze a szlo­vák és a magyar nyelv tantervét. Nem egyszer előfordul, hogy ugvan­azt a nyelvtani fogalmat hamarabb kall tanítani a szlovák nyelv kereté­ben, mint az anvanyelv tanításában, így a szlovák nyelv tanítója kényte­len először magyarul megtanítani a szóbanforgó nyelvtani fogalmat, esak utána foghat hozzá saját feladata tel­jesítéséhez. Különösen szembetűnő ez a VIII. osztály tantervében. Ezt a nehézséget úg> tudnánk legcélsze­rűbben megoldani, ha —némileg mó­dosítva a tartervet — -íunkaterv lek­ben összehangolnánk az anyanyelv és a szloválk nyelv tanítását. Még i*gy fontos megjegyzés a szlo­vák nyelvtan tanításáról: nem tud­juk a selovák ny-Iv tanításának fel­adatait megoldani, ha nem oldjuk meg előzői g Hz anyanyelv oktatásának ha­, lelő" módszertani ismereteket és gva­korftiti tudást. Szükséges lenne, hogy az epekben az intézetekben a szlovák nyelv metodikáját tanító elvtársak — semmilyen fáradságot és nehézséq le­küzdését nem sajnálva — tanítsanak az elemi iskolák egyes évfolyamaiban is, hog\v a tanított módszert a qwakor­latban ^kipróbálva adhassák át a taní­tójelölteknek. A felsőbb pedagógiai is­kolára is vonatkozik ez a megállapítás kibővítve azzal, hogy a magyar isko­lákon a szlovák nyelvet tanító jelöl­teknek speciális módszertant kellene előadni. ĽVjyanis a szlovák iskolákon a szlovák mvelv anvanvelv, míg a mi iskoláinkon idegen, tehát a két tan­tárgy módszerei eltérőek. A másik terület, ahol még sok a tennivaló, a tanítók továbbképzése. Minden magyar tanítónak erkölcsi kö­telessége minél rövidebb időn belül megtanulnia szlovákul. Elsősorban a szlovák nyelvet 2—3. évfolyamokban és a 6—IJL. osr+lályokban tanítókra vo­natkozik ez, mert ezen a fokon is van­nak igen nagy hiányosságok. Átmeneti megoldásként igen helyes, ha a szlo­vák iskola tanítója tanítja a szlovák nyelvet, amire igen bok iskolánkon van példa. Nem elég azonban csupán bírni a nyelvet, meg kell tanulnunk a módszeres tanítás minden csínját-bín­ját. És itt vannak a legnagyobb hibák és egyben a legtöbb tennivaló. Az Ál­lami Pedagógiai Intézetnek közösen a Tanítók Továbbképző Intézetével min­dent el kell kivetnie, hogy a ió taní­tói tapasztalatok átadásával, népsze­rűsítésével új, célravezetőbb módszer­tant alakítsanak ki. Ez pedig nem könnyű feladat. Ehhez a munkához minden tanítónak hozzá kell járulnia. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Hasonlóan, mint .ahogyan azt dolgo­zóink teszik az üzemekben. Üj mód­szerekkel, azaz a módszertani munka széleskörű fellendítésével, a bevált, jő tanítói tapasztalatok átadásával és népszerűsítésével. Erre pedig nagy­szerű lehetőséget nyújt a „Pedagógiai Olvasmány" elnevezésű mozgalom. E mozgalom jelentőségéről bővebben en­nek az írásnak keretén belül nem szólhatok. Jelenti ez a tanítói tapasz.­talatátadás és az új tanítási módsze­rek publikálásának igen sikeres lehe­tőségét, formáját. Már pedig az elkö­vetkező ötéves terv a munkatermelé­kenység emelésének az ötéves terve. sonló vonatkozású követelményeit. A nyelvtanítás egyik feltétele a tuda­tosság. Ha a tanul* nem tudja ol. a névutók használatát a magyar nyelvben, egészen biztos, hogy nem tudja az előjárók használatát a szlo­vák nyelvben sem. A tanulságot ma­gunknak kell levonnunk: ha azt akar­juk, hogy tanulóink jól és helyesen tanuljanak meg szlovákul, előzőleg jól és helyesen kell őket megtaní­tanunk magyarul. A felvetett kérdés másik fe­lét — a gyakorlati vonat* i­zású szókincs gyarapítását, a beszédkészség elsajátítását — rész­ben a rendelkezésünkre álló tanórá­kon, részben pe lig a tanításon kí­vüli foglalkozásokon oldhatjuk meg. Jelentékenyen elősegíti a szlovák ny Ív oktatás t a magyar és szlovák isko­lák szoros együttműködése. Különö­sen előnyös ez olyan helyeken, ahol a szlovák és magyar iskola egy épü­letben van elhelyezve. A tanulók a tízpe: cekben, tanítás után, személyi beszélgetések a..:almával szlovákul beszélnek. Nagyon hálás a „Megtanu­lunk szlovákul" — mozgalom. E moz­galom keretében a szlovák iskola pio­nírjai felajánlást tesznek, hogy se­gítenek a magyar iskola tanulóinak a szlovák nyelv elsajátításában. Cél­szerű, ha ezt a feladatot tanulópárok szervezésével valósítjuk meg. Nagyon kedves viszony alakult ki a tanulók között a napközi otthon­ban. A testvéri szlovák iskola tanu­lója örömmel segít iskolánk növen­dékeinek a szlovák nyelv tanulásá­ban. Saját példámból tudom, hogy mennyit segít a szlovák nyelv tanu­lásában a kölcsönös le/elezés. Saj­nos, ezt a lehetőséget csak nag' :>n kis mértékben használjuk ki. E l kell érnünk azt is, hogy ta­nulóink bátrabban vegyenek a kezükbe szlovák nyelvű újságot, könnyebb ifjúsági regényt és bátrabban hallgassák a szlovák rá­dió pionírműsorát. A „Minden kezdet nehéz" közmondás természetesen '•b­ben az esetben is érvényes, de saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy va­lóban csak a kezdet nehéz Különö­sen sokat jelentenek a közös nyári táborozások — erről az előző cikkek­ben már volt szó, de szabadjon va­lamit hozz'bűznöm: ennél is többet jelentenének a tanui*cserék, .amelye­ket éppen az isl:olák közötti véd­"ökségi kapcsolat útján tudnánk Üzemeinkben a termelés az 1956. év­ben 10 százalékkal növekedik, de ezt nagyrészt az új technika és munka­módszerek bevezetésével, meghonosí­tásával, tehát a termelékenység foko­zásával kell elérni. mi iskoláink 1949-től a törté­nelemben igen ritkán látott mennyiségi fejlődésen mentek keresz­tül. Az új ötéves terv az iskolaügyben is „a munkatermelékenység fokozásá­nak ötéves terve" lesz. Jelenti ez a nevelő és oktató munkánk és elsősor­ban a tanítási óra belterjes kihasználá­sát. Éppen ezért a „pedagógiai olvas­mány" negyedik évében lényegesen több a szlovák nvelv módszeres taní­tásával foglalkozó, értékes, konkrét témát feldolgozó pedagógiai írásnak kell napvilágot látnia, mint a múlt év­ben, amikor a nvitrai és a bratislavai kerületi körben csupán egy-egv mű­vet olvastak fel. A bratislavai kerü­letben ez ideig hat magvar tanító je­lentkezett, hogv az eddigi tapasztala­tait, munkamódszerét a tanítók széles tömegei részére is hozzáférhetővé te­gye. Remélem a magvar tanítók meg­értik ennek szükségszerűségét és az 1955—56. iskolai évben sok olyan pe­dagógiai mű születik, melyek konkré­tan rámutatnak arra, hogyan tanít­hatjuk meg az iskolai gyakorlatban a legeredményesebb módon a szlovák nyelv tökéletes használatára, (tudására a ránkbízott ifjúságot. Ezen a téren a kezdeményezés már megtörtént. A múlt év decemberében a Bratislavai Kerületi Továbbképző In­tézet a kerület minden iskolájára meg­vitatás és kiegészítés céljából elküld­te Horváth Imrének, a somoriai tizen­egyéves magvar középiskola igazgató­jának, „A szlovák nyelv nyelvtanának módszeres tanítása" című pedagógiai olvasmányát. A szlovákiai magyar iskolaügy nagy iramú fejlődése, a magvar tanítóság lelkiismeretes munkája, aminek lépten nyomon számtalan jelét tapasztalhatia a magyar szülő, a biztosítéka annak, hogv a mf>"var iskolaügynek ezt a létfontosságú problémáját is rövid időn belül, sikeresen megoldják. Ehhez a munkához azonban továbbra is szük­ség van az egész társadalom szerető figyelmére, a szülők és a pedagógusok felelősségteljes, közös nevelő munká­jára. Mózsi Ferenc megvalósítani. Ugyancsak hálás eredr ményt szülne, he. a szlovákiai ma­gyar tanulók számára megjelentetné­nek a „Družba" című folyóirathoz hasonló újságot, amelynek az lenne a célja, hogy elősegítse a magyar tanulók ún. „játszva tanulását" szlo­vákul. A közelmúltban egy kedves iro­dalmi délután keretében végigpillan­tottunk a szlovák irodalom gyön­gyein. Látni kellett volna azt az őszir'e érdeklődést, ami ezt a ked­ves irodalmi délutánt követte. Tu­datossá vált gyerekeinkben az, hogy a szlovák szegény nép kenyere ugyanolyan kicsiny, fekete, vékony és száraz volt, mint a magyar sze­gény népé. S itt térek rá a szlovák irodalom tanításának kérdésére. Nem, semmi esetre sem érthetek egyet az­zal az elgondolással, amely a szlo­vák irodalomtörténetet igyekszik ki­közösíteni a magyar iskolákból. (Lásd Pathó Károly elvtárs cikkének har­madik bekezdését!) Nem, ez súlyos hiba lenne! A szlovák irodalom ok­tatása igen fontos nevelői feladatot is teljesít. Éppen az irodalomtörté­neten keresztül ismeri meg a tanu­ló a szlovák nép múltját, ismeri meg a közös vonásokat a szlovák és ma­gyar nép tii netében, az irodalom tükrében ismeri meg a szlovák nép lelkületét, ezen keresztül tanulja meg igazán szeretni, becsülni a szlovák népet. Hogyan érnénk el azt, hogy a magyar tanuló érzelmi világa meleg­gé, közvetlenné váljék a szlovák nép­pel szemben, ha nem éppen Hviez­doslav, Janko Kráľ, Fraňo Kráľ és * Martin Kukučín müvein keresztül. A közös múlt és a közös jelen így for­rasztja össze a magyar és szlovák tanuló szívét. N em az irodalom kiűzéséről — másról lehet csak szó. Arról, hogy ésszerűbbé kell tenni az irodalom tanítását. Jobban — ép­pen a közös sorsot kifejezőbben — kell kiválasztani az irodalmi szemel­vényeket. Főképpen az lenne kívá­natos, ha egyszerűbb tartalmú, könv­nyebb nyelvezetű műveket vagy rész­leteket választanának ki szemelvénye­kül. Sok, nagyon sok múlik azon, ho­gyan sikerül a tanítónak megsze­r.ttetnie a szlovák nyel.et. Ezt a feladatot helyes tanítási módszerrel, türelmes mepnvőzéssel tudj? rsak teljesíteni. W SZABÖ IMRE, TANITÖ Üj ötéves terv kezdődött, új mun­kára, szólít bennünket pártunk és kor­mányunk. Mikor a függöny felgör­dül, kell, hogy tudásban és felkészült ségben érett színész lépjen a néző elé. Az új szocialista emberért, a tö­megek átneveléséért és a közönség megnyeréséért vívott harc új felada­tok elé állítja a színházat és lelkes, erős kollektívát követel. Mi, a Magyar Területi Színház dol­gozói az év első munkanapjának reg­gelén összejöttünk a színházteremben, hogy az új ötéves terv indításakor ün­nepélyes gyűlést tartsunk. Visszatekintettünk az 1955-06 évre, mely a békeerők kibontakozásának esztendeje volt, számunkra. pedig egy jól végzett munkás esztendő. A tervet teljesítettük, több mint 200 előadá­sunkat 70 000 dolgozó látogatta Ko­máromban és vidéken. Bemutattunk 5 darabot, melyek közül Bródy Sándor „Tanítónő"-je komoly fejlődésünkről tett tanúságot. Legtöbbször Beaumar­chais „Szevillái borbély" című vígjá­tékát játszottuk, melyet a közönség mindenü't melegen fogadott. Megér­tette a Figaró által elmondottakat, társadalmának bírálatát. Ügy érezzük, hogy jó munkát vé­geztünk és az új esztendőben, az új ötéves terv első évében továbbra is úgy kell dolgoznunk, hogy közönsé­günk szeretetét kiérdemljük. A szín­ház 1956-os munkatervében Čapek „Az anya" című drámája, L. Smrčok ,.Sógorság-komaság" című komédiája, Heltai Jenő „Néma leventé"-je és Egri Viktor államdíjas új darabja, a „Há­zasság" szerepelnek. Tervbe van véve még Stein „Személyes ügy" című szín­műve, Lope de Vega „A kertész ku­tyája" és egy Maupassant-novellából írt színdarab. Szép terv, melynek megvalósításá­hoz lelkesedésre, szorgalomra, oda­A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvki­adó minden évben gazdagítja a könyv­piacot a szlovák és világklasszikusok, valamint a jelenlegi szovjet és világ­irodalom értékes műveivel. A múlt év folyamán csaknem 80 új szépirodalmi, tudományos, művészeti és zeneirodal­mi művet adott M. A kiadó gazdag és változatos ter­vet készített az 1956. évre. A ki, adásra kerülő müvek tervét úgy ál­lította össze, hogy e müvek az ol­vasónak teljes képet nyújtsanak mind a hazai, mind a világirodalom haladó realiszťkus hagyományairól. Idén magyar és ukrán nyelvű könyveket is ad ki a kiadó. A szlovák klasszikusok kiadási so­rozatában a kiadó a terv szerint foly­tatni fogja O. Hviezdoslav, Ľudovít Stúr, Ján Palárik, Ľudovit Kubány, Timrava, Jégé és Jozef Gregor-Ta­jovský müveinek kiadását. A Hviez- doslav Könyvtár az idén további négy kötetet ad ki, mégpedig Ivan Krasko és Janko Jesenský költeményeit, va­lamint Ján Čaják és Jozef Miloslav Hurbán prózai műveit. Megjelenik Ivan Stodola drámáinak első kötete is. A kiadó a „Klasszikusaink üzenetei" kiadássorozatban megjelenteti Ján Ne­ruda válogatott műveit és Jirásek két művét. A világklasszikusok sorozatában N. V. Gogol, I. Sz. Turgenyev és L. N. Tolsztoj egy-egy műve, M. J. Szal­tikov—Scsedrin „Egy vár06 történe­te" című regénye jelenik meg. A lengyel klasszikus irodalomból a „Keresztes lovagok" után az olvasó Sienkiewicz híres regényét „A vlz­özön"-t kapja. A német klasszikus irodalomból a „Wilhelm Meister tanu­lóévei" után J. V. Goethe „Wilhelm Me'ster vándorévei" című regénye ke­rül az olvasóhoz. Heinrich Heine ha­lálának 100 évfordulója alkalmából adó szeretetre van 6zükség. És ez színházunk dolgozóiban megvan. Mun­kánk már nem is lehet 6zebb. mert része vagyunk a nagy egésznek, az új ötéves tervnek, melynek ünneplésére összejöttünk. A terv akkor válik va­lósággá. ha állhatatosan küzdünk si­keréért és mindenki a maga munka­szakaszán becsületesen végzi felada­tát Azzal, hogy tudatosítjuk közönsé­günkben, hogy mindennapi munká­jukban a béke ügyét kell szolgálniok, hozzájárulhatunk a terv sikeréhez. A munkás, a paraszt, az értelmiségi a maga munkahelyélj együtt építi a szovjet emberrel, a népi demokráciák dolgozóival a szebb, boldogabb hol­napot. Meg kell mutatnunk a színpa­don az alkotó, dolgozó embert: a munka új hősét, a földeken diadal­maskodó szövetkezeti gazdát, az új értelmiségit, aki a tudományért, a haladásért munkálkodik. Ezeket az új hősöket kell megmutatnunk színpad­jainkon, korszerű új színmüvek szín­revitelével, hogy közönségünk lássa a példaképeket és erőt merítsen napi munkájához. Nekünk, magyar színé­szeknek csehszlovák hazánkban meg kell segítenünk a születő, új drámai irodalmat, melyben a közönség látja, hogy az egykori elmaradott Szlovákia, az egykor egymással farkasszemet néző népek Szlovákiája már a múlté. Itt már csak közös célért élő és dol­gozó népeket találunk, amelyek váll­vetve haladnak a jövő útján. Mennyi szebbnél, szebb• feladat az új ötéves terv küszöbén! Színészi fe­gyelemmel, alkotókészséggel, fiatalos lendülettel indulunk munkába azzal a szilárd elhatározással, hogy színhá­zunk erős fegyvere legyen győzedel­mes békeharcunknak. SIPOSS JENŐ. kiadják lírai költeményeinek kötetét A francia klasszikusok közül kiadják Vietor Hugó válogatott verseit és Stendhal „A pármai kolostor" című re­gényét. Az angol klasszikus irodalom­ból Walter Scott egy regénye jelenik meg születésének 100. évfordulója al­kalmából. Az amerikai klasszikusok közül W. Whitman nagy amerikai köl­tő és demokrata verseinek gyűjtemé­nye jelenik meg. Az olasz klassziku­sok közül kiadják F. Guerrazzi „Flo­rence ostroma" című regényét. A kiadó a szovjet irodalom soro­zatában kiadja A. Tolsztoj „Golgotha" című háromkötetes regényét, továbbá A. Sztyepanov „Port Arthur" című kétkötetes történelmi regényét, vala­mint a jelenlegi szovjet, irodalom leg­nagyszerűbb müveiből Leonid Leonov „Orosz erdő" és Valentyij Katajev „A szovjet hatalomért" című regényét. Makszim Gorkij műveiből ez idén a „Hárman" című regény jelenik meg, valamint elbeszéléseinek második és játékainak ugyancsak második kötete. A jelenkori világirodalom nagyjai­tól a következő regények jelennek meg: M. A. Nexö „Dltta, az ember lánya". Veres Péter „A szegények szerelme", Móricz Zsigmond „Rózsa Sándor" című kétkötetes regénye. A francia haladó szellemű szerzőket An­dré Still képviseli „Párizs velünk tart" című művével és Louis Aragon „A kommunisták" negyedik kötetével. A kiadás! terv szerint megjelente­tik „A szlovák népballadák"-at, ame­lyeket J Horák gyűjtött össze, továb­bá A. Mráz akadémikus tanulmányait a szlovák realista orózalrőkról és Va­janský „Irodalmi fejtegetések" című munkáját. oj s z ô 1956. január 21. • Az iskolai szlovák nyelvoktatás nehézségei A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó terve az 1956. évre

Next

/
Thumbnails
Contents