Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-16 / 16. szám, hétfő

*iiBiiBtTBiiBnaiiBii«rn!»iTaiT«nB:rBti*i:»i>ai;B!!Bifaitaign!atisnBiia(tBiiB;r«tivr!«nBHBii>[iB!iaiivTisnBHanwTiaira[iBtrB[ia:!*iTBt!arTattaTTBaBi | UfjCLÍá/kii fLÍ^tíL^lk íUtí[) &l\ m _ ' int a „libereci balszárny" képviselői, a német és magyar szociál- | den-okrata elvtársak közvetítésével vettük fel Szlovákiával az ösz- | szeköttetést. 1919 végén meglátogattak bennünket azok a ma- § | avar elvtársak, akik a Maqvar Tanácsköztársaság bukása után Szlovákiá- | I ba. maid onnan Csehországba és Németországba emigráltak. Elsőnek | 1 Alpárv Gyula elvtárs jött Liberecbe. aki 1921-ig maradt nálunk. Tőle és | I több más maqvar emigráns elvtárstól nyertük az első értékes tá.iékoz- | | tatást a maavar proletárforradalom eseményeiről, a forradalmi mozga- | I lomról Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában, amely akkoriban a maqvaror- | 1 szági forradalom befolyása révén sokkal magasabb színvonalon volt. mint jj | nálunk Csehországban. Erről mindinkább meqqvőzódhettünk. különösen | | 1920 májusa óta. amikor mi. az első csehszlovák nemzetqvűlés választott | | képviselői személves kapcsolatokba kerültünk azokkal a szlovákiai kép- | ; viselőkkel, akik a szociáldemokrata párt balszárnvához tartoztak. Ben- | | nünket mindenekelőtt a nemzetiségi kérdés érdekelt a mui-.kásmozqalmon ­1 belül Szlovákiában a háború befejezése óta és az új állam megalakítása I I után. Ismertük a régi Maqvarország nemzetiségi viszonyait, mert Alpáry jj l Gvula elvtárs, akit 1910-ben kizártak a magyar szociáldemokrata párt- § I ból. qvakran küldte leveleit a Leipziqer Volkszeitungba és 1913-ban meq | | is látooatott bennünket. Amíg Csehorszáqban 1905 ót?, a német és cseh jj f szociáldemokrata párt között és a szakszervezetekben teljes szakadás | | állott be. ami a háború után még iobban kiéleződött, addig Szlovákiában § •f a helyzet kedvezőbb volt. A mi balszárnyunk csak 1920-ban vette fel a kap- = | csolatokat a cseh baloldallal, azonban a ténvleges szervezeti munka esu- | I pán 1921-ben indult meg. Hoqy mennyivel erősebbek voltak a nemzetkö- | - zi kapcsolatok Szlovákiában, azt örömmel állapíthatjuk meg az 1920. | | szeptember 19-i turócszentmártoni konferencia jelentéséből. Különös- jj I képpen örvendetes volt az a tény. hoqv Szlovákiában a német elvtársak | 1 is képviselve voltak a konferencián a balszárny által választott véqrehaj- | Š tó bizottságban. A nemzetközi közeledés és eqvesülés azért is meqnehe- f | zült. mert a németek a fordulat után 1918-ban ellenállási mozqalmat | szerveztek Csehországban a határvidékeknek Csehszlovákiához való csa­= tolása ellen. Ebben a szociáldemokrata párt is részt vett. A nemzeti elkülönülés leküzdésére és a közös akcióban való részvé­telre döntő volt a decemberi sztrájk és a mi német baloldalunk szerepe benne. Ez a mi részvételünk annyira kiélesítette a köztünk és a jobbol­dal käzott fennálló ellentéteket a német szociáldemokrata pártban, hogy a végső szakadás elkerülhetetlenné vált. Ez a szakadás közvetlenül a kom­munista párt megalakításához vezetett. Ez vo't az általános megovőződés is. melyet magáévá tett a cseh baloldal többséqe. á nbár még bizonyos inqadozás volt észlelhető. Annál nagyobb volt az örömünk, amikor Szlo­vákiából olyan híreket hallottunk, hoqy ott tulajdonképpen a baloldal van többségben, mely már felkészült a kommunista pé*-t megalakítására és a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozásra. zlovákia és Kárpát-Ukrajna marxista baloldala konferenciájának ^^ összehívása abból a célból, hogy ebben a kérdésben döntsenek, azt a reménvt keltette bennünk, hoqv nálunk. Csehorszáqban is meq­szűrik majd az eddiqi széthúzás és haloqatás. Ezért Ivan Olbracht a cseh baloldal, én viszont a németek részéről, el­mentünk a lubochňai konferenciára. Már a konferencia megkezdése előtt, amikor a kiküldöttek összelőttek és üdvözölték egymást, forradalmi volt a hanqulat. Éreztük, hoqv olyan elvtársak jöttek össze, akik már iqazi forradalomban vettek részt. Ezenkívül néqy nemzetiséq küldöttjei jöttek el. akik már egv egységes politikai szervezetben egvesültek. Nehéz ma. 35 év után emlékezetből, feljegyzések hiányában erről beszélni, mert az akkori jelentésem., melyet akkor a sajtó részére írtam, elveszett. A német baloldal nevében üdvözöltem a konferenciát és annak a reménvemnek ad­tam kifejezést, hogy ez lesz az első lépés a kommunista párt megalakí­tásához Csehszlovákiában. Ebben ne>n is csalódtam. Egyébként nem ma­radhattam a konferencián mindvégig, mert délután elutaztam Prágába. Másnap reggel ugvanis a német szociáldemokrata párt vezetőségi gyű­lésén kellett ré6zt vennem, ahol köztünk és a jobboldal között erős ösz­szetűzésre került sor. Balszámyunk a jobboldalt sztráiktöréssel és áru­lással vádolta, mert meqtaqadta a decemberi sztrájkban való részvételt. Az ülés azzal végződött, hoqy a baloldalt kizárták a pártból. Iqv a párton kívül állottunk és elő kellett készítenünk saját pártunk megalakítását, amelv adott esetben csakis kommunista párt lehetett. Ezt márciusban — mint ideiqlenes pártot — megalapítottuk és később csatlakoztunk Cseh­szlovákia Kommunista Pártjához. Ma 35 év távlatából újból meqerősödik bennem az a tudat, hoqv a lu­bochňai konferencia döntő határkőnek bizonyult pártunk életében és meq­valósította a hozzáfűzött reményeket. KAREL KREIBICH Megszólalnak a konferencia résztvevői Marek Čulen elv­társ,az SZLKP Köz­ponti Bizottságá­nak tagja így tr a lubochňai konfe­renciáról: „A Szociálde­mokrata-párt áru­ló vezetősége 1920­ban látta, hogy a munkásság túlsá­gosan baloldali és hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalomnak nagy hatása volt rá. Amikor 1920­ban Prágában megtartották a párt kongresz­szusát, észlelhető volt, hogy a ki­küldöttek nagy része baloldali A lubochňai beállítottságú. A párt vezetősége szerette volna a kongresszust elna­polni, azonban ez nem sikerült. A kongresszus, vezetését akkor Sme­ral, Zápotocký, Haken és más elv Kollárov dom", ahol 1921. január 16-án megtartották szlovákiai marxista baloldal konferenciáját utáni időkben. Nevetve meséli a kü­lönféle tréfás anekdotákat a múltból, üldöztetéséről, gyakori börtöni élmé­nyeiről. Közben rátérünk látogatá­i társak vették át, akik a pártban a sunk tulajdonképpeni céljára. balszárnyat képviselték. Szlovákiában Siffel, Nagy, Surányi elvtársak és én összehívtuk a marxista baloldal konferenciáját Lubochňára. — Abban az időben területi szak­si megyei hivatal gyorsírói nem tud­tak, magyarul, né­metü' és ukránul, a liptói megyefő­nök irattárában csak a konferencia szlovák jegyzö­könyve maradt meg. £n csak Nagy Gyula elvtársra emlékszem, aki ak­kor ott volt és a konferencia elején felszólalt. — Mit tud Nagy elvtársról? — Becsületes, odaadó tagja és harcosa volt a kommunista párt­nak. Később or­szággyűlési képvi­a selő lett. Mivel nem volt rendben a csehszlovák ál­ezzel az ürüggyel mandátumától. 1925­betegsége következ­tében meghalt. Érdekes, hogy 1926. szeptember 12-én a bratislavai rend­lampolgársága, megfosztották ben súlyos szervezeti titkár voltam Žilinán és örigazgatóság kiutasította őt az or­a szociáldemokraták baloldali mar- sz á9 területéről. Ezt úgy indokolták, xista szárnyához tartoztam. A iilinai h o9V aktívan beavatkozott a politi­1 Rövid megnyitó beszédem után két körzet engem is kiküldött Lubochňá- ka i életbe és nincs rendes útlevele. ra. A vitában Olbracht elvtárs cseh A rendőrség úgy látszik még a ha­beszámoló hangzott el. Már este kö­\ rülbelül 7 órakor jelentették, hogy | erős csendőrosztag közeledik a ru­I iomberoki főszolgabíró vezetésével, nevet" mondotta. Nincs hőbb vá­Igyekeztünk gyorsan befejezni a ? tát és leszavazni a III. Internacioná- hessünk, kormányunk azonban tor­ié huszonegy pontjának elfogadását. Miután az országgyűlési képviselők­1 nek mentelmi joguk volt, ók vet- szuronyt szegeztek ellenünk, az én író, a 17. pont mellett szólalt fel. lot t kommunistától is félt. Ekkor a „Nem kell szégyelnünk a kommunista parlamentben Major képviselő elv­társ a következő interpellációt nyúj­totta be: „Nagy Gyula vasmunkást, a kommunista párt volt tagját 1925. május 11-én a virágvölgyi temetőben eltemették. Ezért fizikailag képtelen a rendőrigazgatóság határozatának gyünk, minthogy legálisan működ­vényen kívül állít bennünket". Amikor a csendőrök brutálisan, ték át a konferencia további vezeté­sét. volt a zűrzavar a teremben, kiver­| Akkor már a csendőrök brutálisan, tek néhány ablakot, összetörtek asz­| szuronyaikkal verték szét a jelenie- talokat, három elvtársat megsebesí­l vöket. Zulukafferként vetették tettek. Ogy mesélték, hogy a csend­magukat a küldöttekre, puskatussal örökét előzőleg alaposan leitatták, télikabátomat is széthasították. Nagy eleg e* , t e™ U mellJ szerint határid ö' ig el kellene hagynia a Csehszlovák Köztársaság teriiletét." A következő látogatásunk verték őket, nem kímélve a képvi­selőket, a szenátorokat sem." Akik részt vettek 35 évvel ezelőtt a konferencián, már többnyire java­korbeli emberek voltak, kevés maradt belőlük életben. Sokan a börtönök­ben, koncentrációs táborokban pusz­tultak él, vagy a Szlovák Nemzeti Felkelésben haltak hősi halált. Vol­, ...... . kon fogházban voltam, megismerked­tak olyanok is, akik a sok üldözte- tem ott egy Palounek nevü o roszlegio­Pavel Petrik elvtársnak szólt. Jelen­hogy több bátorságuk legyen. Még leg 65 éves, nyugdíjas, régi hfircos, sokáig kergettek bennünket a he- akit a bratislavai politikai rendőr­gyekben és több küldöttet letartóz- ség mint a régi köztársaság, mind a szlovák fasizmus idején jól ismert. Sok tüntetés alkalmával vitték a rendőrségi fogdába. A szlovák fasiz­mus idején is többször megjárta a rendőrség, a bratislavai kerületi bí­róság fogházait, valamint az ilavai tattak, az állomásokat megszállták. Ismeretesek voltak az első Cseh­szlovák Köztársaság politikai rend­őrségének különféle provokatív mód­szerei. Amikor később Ružombero­tést nem bírták ki, kivándoroltak, vagy pedig olyanok is, akik elvesz­tették a helyes irányt, kishitűek let­tek, vagy átálltak az ellenséghez. Felkerestük Ivan Prechtl elvtárs, bratislavai lakost, a V. J. Le­nin-múzeum igazgatóját irodájában. Hetvennégy éve ellenére életerőtől duzzad, csupa derű. íróasztala felett a falon szép keretben díszlik egy nagy oklevél. Közelebbről látjuk, hogy a a konferencián és kik vettek részt „Munka Érdemrendje", mellyel rajta? nárus őrnaggyal. Ő mesélte, hogy Klofáö hadügyminisztertől parancsot kapott, hogy támadja meg a ,.Lev" nevű hlinkapárti nyomdát. A táma­dás után el kellett volna hiresztel­niök, hogy ez a kommunisták müve. , , . Így akarta fokozni a forradalmi Ne m ^ tem e l' amlkor a *<>nferen­proletariátus elleni gyűlöletet. Amikor ci a részvevőit a csendőrök bekerí „szanatórium" -ot. — Liptószentmiklósi születésű va­gyok, ott tanultam ki a timármes­terséget. A lubochňai konferenciára úgy em­lékszem, mint ahogy arról írtak. ezt a tervet elárulták, Palouneket bezárták, hogy őt így elhallgattassák. — Nem emlékszik az elvtárs, tették és puskatussal ütötték, tusz­kolták ki őket a teremből. Mi is visz­szamentünk lakóhelyünkre, ahol meg­magyar küldöttek mit vitattak meg alapítottuk a kommunista pártot. így beszélnek a lubochňai konfe­Prechtl elvtársat tüntették ki érde­mes, becsületes és kitartó munkájá­rencia szemtanúi és részesei, így ele­— Nem tudom. A nemzeti szekciók venítik fel életük egyik legnagyobb eseményét. -GR.— a Tatra-szállóban tanácskoztak, ahol M»ai[ai(aii8naMBiTBitaiiBtiaiiat(aiiaiiaiTaiiaiiaii«naiiaiiinaiiaiiaiiaitaiiaitaiisHaiiauaiia!iaimnaitaMauaiiiMaiiaisa»aiiaiii:!aiiinauaiiaTi> ért a múltban és a felszabadulás nem voltam. Mivel a liptószentmikló­CXXXXXXXX50CCOOOOOOC»OOCOCa2CO^^ aooooooooocoo CXXXXX>COCOOO«XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>OOOOOOCOOOOO A munkásság 1920 decemberében történt veresége folytán a csehszlovák burzsoáziának sikerült 25 évre megállítania a köztársaságban a szocializmus felé vezető fejlődést. A decem­beri vereség után a munkásságra nehéz idők jöttek. Börtönökbe kerültek a munkásosztály legjobb fiai. Ehhez hozzájárult még a munkanél­küliség, mely egész köztársaságunk dolgozóit arra kényszerítette, hogy új hazát keressen a közeli és távoli idegenben. Sok szegény szlovák család Amerikába költözött, mert szülőföldje és „demokratikus hazája" nem biztosította sem szabadságát, Sem a munkára való jogát. Az 1921. év elejét fontos akciók töltik be, amelyeket a marxista baloldal valósít meg. A baloldal január 1-én és 2-án tartott országos értekezlete után a szlovák rész megszervezi a lubochňai konferenciát. A megyei hivatal a konferencia megtartását ugyan nem tiltotta be, azonban előkészítette szétrobbantását. Két nap­pal a konferencia megkezdése előtt, 1921. ja­nuár 14-én a liptómegyei főnök, dr. Pivko a következő parancsot adta a Szlovákiai Országos Csendőrparancsnokság liptószentmiklósi kiren­deltségének: „A csehszlovák szociáldemokrata munkáspárt balszámya 1921. január 16—17-én Lubochňán (Fenyöházán) országos konferenciát tart. A rend fenntartása érdekében, illetőleg az esetleges ál­lamellenes kilengések megakadályozása végett felhívom, hogy megfelelő létszámú csendörséget összpontosítson, mely a konferencián jelenlevő hatósági közegek utasításaihoz tartsa magát." Pontosan egy hónappal a decemberi sztrájk kudarca után összejött Lubochňán Szlovákia és Ä lubochňai konferencia 35. évfordyiója Kárpát-Ukrajna marxista baloldalának konferen­ciája, hogy az utolsó idők tanúlságaiból levonja a következtetéseket és elfogadja a Kommunista Internacionálé 21 pontját. A konferencián Szlovákia és Kárpát­Ukrajna 241 205 szakszervezetileg és politikai­lag szervezett munkása képviseletében 149 kül­dött vett részt. Jelen voltak a cseh és német proletariátus képviselői is, Karel Kreibich és Ivan Olbracht, az azóta elhúnyt nemzeti mű­vész. A konferenciát 1921. január 16-án délelőtt 10 órakor nyitották meg, a Kollárov-dom nagyter­mében. A küldötteket a konferencia elnöke, Marek Čulen üdvözölte. Az egész proletariátus nevében beszélt, amikor kijelentette: „E konferenciának nagy történelmi jelentősé­ge van. Az egész világ tekintete a szlovák pro­letariátusra irányul, mit fog tenni és milyen irányvonalat tűz ki a mai történelmi időszak­ban." És hogy a szlovákiai proletariátus ezen a konferencián helyes álláspontra helyezkedett, arról tanúskodik a Kommunista Internacionálé 21 pont iának elfogadása. A cseh országrészek német marxista balszárnya nevében Karel Krei­bich üdvözölte a konferenciát. A különféle üd­vözleteken kívül a konferencia kegyelettel em­lékezett meg Luxemburg Róza és Liebknecht Károly meggyilkolásának második évfordulójá­ról. Ezután határozatot fogadtak el, amely ki­mondta: „A konferencia mély fájdalommal gyászolja a decemberi sztrájkban kiontott proletárvért és kioltott életeket és üdvözletét küldi mind­azoknak, akiket ebben a harcban veszteség ért." A konferencia a továbbiakban követelte, hogy tartsák tiszteletben a polgári szabadságot, von­ják vissza a katonai intézkedéseket és a statá­riumot, amelyek különösen Szlovákia dolgozó né. pét 6újtják. Délután a nemzetiségek szerinti csoportosí­tásban tárgyaltak. A szlovák küldöttek a Kol­lárov-domban, a többi küldött pedig a Fatra­szálló helyiségében tanácskozott. A délutáni ülések fő pontja a Kommunista Internacionálé 21 pontja elfoqadásáhak alapos, megvitatása volt. A határozati javaslat feletti vitában több szónok vett részt, akik azt lelkesen helye­selték. Az utolsó szónok beszéde után azonban a hatósáq jelenlevő képviselője, Sk.yčák ružornbero- ki szolgabíró meg akarta akadályozni az előter­jesztett határozati javaslat megszavazását. Az­zal a?, ürüggyel, hogy nincs tisztában azzal, mit értenek a szónokok a III. Internacionálé elne­vezés alatt, 19 órakor kijelentette: „A törvény nevében feloszlatom a konferenciát" és kiro­hant a te-emből. A konferencia elnökségét Ma- rek Čulentól a jelenlevő nemzetgyűlési képvise­lők vették át, akiket védett a képviselői immu­nitás és a javaslatot elfogadtatták. Erre 16 fegyveres csendőr tört be a terembe, akik a je­lenlevő küldöttekre vetették magukat és ütöt­ték-verték őket. A képviselők kérdésére, miért teszik ezt, azt válaszolták: Felsőbb parancsra, a III. Internacionáléről sem vitázni, sem sza­vazni nem szabad". Közben a magyar, ukrán és német szekció is elfogadta a Kommunista Internacionáléba való belépésről 6zóló határozatot. A konferenciát 1921. január 17-én a Pravda chudoby" ružom- beroki szerkesztőségének helyiségeiben folytat­ták. Elfogadták a párt működésének akcióprog­ramját az országos kongresszusig és megvá­lasztották az Ideiglenes Országos Végrehajtó Bizottságot, amely hozzálátott a kongresszusi határozatok megvalósításához. A lubochňai konferencia valóban határkő lett nemcsak a szlovákiai munkásmozgalom történe­tében, hanem általában a szlovák nép történel­mében is. Néhány hónappal a lubochňai konferencia után az osztályöntudatos szlovákiai proletariá­tus a cseh proletariátussal karöltve az 1921. május 14—16-i prágai kongresszuson megalapí­totta Csehszlovákia Kommunista Pártját. Szlo­vákia forradalmi proletariátusát ezen a kong­resszuson a küldöttek nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül képviselték. Mint vendégek vettek részt a tešíni lengyel forradalmi marx­isták, valamint a német kommunista szekció képviselői is. Csehszlovákia Kommunista Pártjának meg­alapítása valósággá vált. Valósággá, amely ha­zánk munkásosztálya jelentős és messzehatő sikerévé vált. Dr. Milan Piovarči

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents