Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-15 / 300. szám, csütörtök

1955. december 15. UJ SZO 7 Világos vagv barna sört parancsol? Vannak olyan emberek országunk határán túl, akik Csehszlovákiáról, népeiről, gazdasági és politikai rend­szeréről vajmi keveset tudnak. De ha meghallják a Zátopek, Jawa szót vagy megízlelik a hjres cseh sört, felcsillan a szemük. Zátopek a világ legismer­tebb sportolója, a Jawa a világ leg­keresettebb motorkerékpárja és a pl­zeni, budejovicei, smíchovi sör egy­aránt oltja az afrikai vándor, az új zélandi kocsma vendégei, vagy a szov­jet kirándulók szomját. Csehszlovákiát nemzetközi viszony­latban a sörtermelés nagyhatalmának nevezik. Látogassuk meg ennek a büszke hírnévnek egyik forrását, az ország legnagyobb sörfőzdéjét, a smí­chovi sörgyárat. A gyár fő­bejáratra néző frontja közel sem árul­ja el a beavatatlannak, mekkora „sör­város" terül el a kapu mögött. Óriási épületkomplexum nagy udvarokkal, ko­fcsikkal, teherautókkal, megszámlál­hatatlan mennyiségű hordóval és n jellegzetes maláta szaggal. Ez az első, kissé zavaros benyomásom. Sekrt fő­mérnököt keresem. Éppen szemben jön az udvaron. Biztosan mással is megesett, hogy Valakiről vagy valamiről elképzelést alkotott és a valóság erősen meglepte, így jártam én is, amikor Sekrt fő­mérnök személyében fiatal, harminc írta: Kis Éva törkölyt szűréssel elválasztják a benne lévő folyadéktól, ez a sörcefre. A sörcef rét egy másik üstben már a komlóval együtt főzik és ezt a főzetet új sörnek nevezik. A sörtörköly sem vész kárba, az EFSZ-ek szorgalmasan vásároljak a gyártól. A legérdekesebb, hogy a 400 hektoliteres üstök között szinte láthatatlanul vándorod a folyadék. Tö­kéletes szivattyúrendszer és csőveze­ték biztosítja a „közlekedést". így jut el az új sör a hűtőtartályokba is, amelyeknek nagy felülete egyrészt elő­segíti az űj sör részleges .lehűlését, másrészt a levegővel való érintkezés folytán az oxidalódást. A következő folyamatnál pe­dig egy másik hűtőberendezés az erjedéshez szükséges 4—6 fok C-ra tovább hűti le a folyadékot. A sörfőzde büszkesége az az üzem­részleg, ahol a laboratóriumban kiter­melt teljesen tiszta élesztőkultúrákat szaporítják. Bár az eddig látott hatal­mas helyiségek is ragyogtak a tiszta­ságtól, — mindenütt fehér csempe, csillogó réz, kitűnően karbantartott gépek — mégis átt legnagyobb a rend. Drahoš elvtárs, az üzemrészleg lelke, 28 éve végzi rendkívül felelős­ségteljes munkáját. Főleg tőle, az ő megbízhatóságától, szakértelmétől függ lítják, ahol 180 hektoliteres betonká dakban élesztő hozzáadása után erjed­ni hagyják. Az erjedési folyamat abból áll, hogy az élesztőben lévő enzim a malátacukrot alkohollá és széndioxid­dá bontja. Az erjesztőkamrában történő erje­dés azonban még nem elegendő. Az utolsó állomás a pince,' ahol a 20—80 hektoliteres, légmentesen elzárt hor­dókban és még nagyobb tartályokban a 7 fokos sör legalább három hétig, a 12 fokos három hónapig tovább erjed. Mielőtt megtöltik a hordókat, alaposan kitisztítják. Bámulva néztem egy kö­zépmagas, izmos testalkatú férfit, amint éppen egy kis átmérőjű lyukon boszorkányos ügyességgel bebújt a hordóba. Kisúrolta, majd erős vízsu­gárral kimosta, megvizsgálta nincs-e valami hibája, kibújt és ment a követ­kezőbe. A pincéből már valóban rövid az út a fogyasztóhoz. A kész sört a szállít­ható hordókba és üvegekbe való csa­polása előtt még átszűrik, hogy telje sen áttetsző, kristálytiszta legyen. Az üvegeket pasztörizálják, ráragasztják a híres Staropramen címkét és a szom­jas fogyasztó a hónapokig tartó előál lítás után — egy-kettőre kiissza. A teljesség kedvéért meg kell em­lékeznem a malátaszárító épületről, Propagációs állomás, ahol az élesztőkultúrákat szaporítják A hűtőberendezésben az új sört erjesztéséhez készítik elő év körüli, magas, feketehajú fiatal­ember mutatkozott be, holott én — nem tudom miért — idősebb bäcsit vártam. Nos, ez a tévedésem semmi zavart sem okozott, és rövid beszél­getés után Borivoj Andr elvtárs gond­jaira bízott. A műszaki-gazdasági normák) igen szakképzett referense végigvezetett az egész üzemen, és amennyire egy látogatás alatt lehet­séges volt, beavatott a sörfőzés titkai­ba. Először a négy hatalmas rézüsttel ellátott főzdében kötöttünk ki, ahol a megőrölt árpát, jobban mondva malá­tát főzik. A főzés alatt az enzimek ha­tása folytán a keményítő malátacu­korrá változik. Az így keletkezett sör­az előállított sör íze. Mert nem létezik két olyan sörfőzde, ahol azonos mó­don készítenék a sört, mindegyiknek megvan a ,,gyártási titka". Az egyik helyen nyílt tűzön forralnak, máshol gázon, a legfontosabb alapanyag, a víz szintén nem egyforma, az élesztökul­túrák mindig változnak. Nem elég tudni a receptet, hogy ennyi folya­dékhoz ennyi malátát, ennyi komlót adunk és ennyi ideig főzzük. Az élesz­tőkultúra minőségétől és helyes szapo­rításától függ az erjedés és ennél fog­va a sör íze. Drahoš elvtárs ennek a mestere. Miután az új sör lehűlt az erjedési hőmérsékletre, az ugyancsak tiszta, pormentes erjesztési kamrákba szál­Jaroslav Hoŕejší termelési vezető Pribil pincemesterrel minőségét ellenőrzi a sör ahol az árpát tisztítják, nedvesítik, szárítják. Közben az árpa kicsírázik, és tulajdonképpen ekkor megy végbe az a biokémiai folyamat, amely alatt, ugyancsak az enzim hatására, az ár­pából maláta lesz. Utána kb. 4—6 hó­napig állni hagyják és csak azután őr­lik és főzik meg. Említést érdemel az óriási kazánház, a hatalmas gőzturbi­na, a tökéletes szellőztetőberendezés, a vendéglátóipartól visszakerülő hor­dókat mosó, javító, szurkoló dugozó részleg, ahol szintén minden gépesí­tett. Bevallom, nem így képzeltem ha­zánk egyik legrégibb sörfőzdéjét. — Persze, nem ment minden egyszerre — találja ki gondolataimat Jaroslav Ho­ŕejší, termelési vezető, aki 30 éve mű­ködik a smíchovi gyárban. — 1869­ben, az üzem alapításakor 22 000 hek­toliter volt a gyár évi termelőképes­sége, ma egy millió. És már épül az új, még korszerűbb főzde — hívja fel figyelmem az udvaron sürgölődő épí­tőmunkások hadára. Mi tagadás, valamennyien szívesen lehörpintünk a jó vasárnapi ebéd után, de egyéb alkalmakkor is, egy korsó világos vagy barna sört, kiki izlése szerint. És nemcsak nálunk közkedvelt a smíchovi sör, hanem külföldön is. Ezért kedves olvasó, miután végig­vezettelek a smíéhovi sörgyáron, s ta­lán sikerült képet nyerned arról, ho­gyan készül kedvenc italunk, meny­nyire ügyelnek a dolgozók, hogy ké­szítményükre ne panaszkodhassunk, ürítsd poharadat a smíchoviak egész­ségére! ' Egy kisebb méretű üstökös pályája Lant Leó történetünk kezdetén lo­bogószemű ifjú titán volt. Költő. Egy forró, lázálmas éjszakán történt, hogy a múzsa nemes gesztussal és jószí­vűen homlokon csókolta. Saját beval­lása szerint ez a csók három óra hosszáig tartott, és égetett, mint a tűz. Termékenyítő hatása rövid időn belül jelentkezett. Leót úton-útfélen elkapta az ihlet, tollat ragadott és el­lenállhatatlan belső viharoktól kény­szerítve verseket szült, csodás csen­gésű, lágy rímeket, melyeket világra­jöttiik után elolvasva, többnyire sír­vafakadt. Egyszóval, minden figyel­meztetés nélkül, rejtett tehetségek lá­vája tört ki elemi erővel belőle. Régi, közismert tény, hogy egy te­hetség nem veszhet el nyomtalanul, világra jön az kérem magától, és medréből kicsapva harsogva fenyegeti a világot. Leó is kicsapott medréből, gs rímekké alakított habjaival bőszen ost­romolta a különféle szerkesztőségeket, mert mit ér a legmagasztosabb gon­dolat, melyet senki sem ismer, mire való a legelbüvölóbb költemény, me­lyet senki sem olvas? Márpedig olvas­ni csak úgy lehet valamit, ha az meg­jelenik nyomtatásban? Így gondolko­zott Leó! Hm, — Lant Leó — mondták a szerkesztőségekben. Fiatal és . isme­retlen, mint egy tüdóvészbacilus. A hangja pedig: milyen is a hangja? Szóval igen, a hangjában semmi rend­kívüli nincs, körülbelül ilyen a hangja minden átlagos és dilletáns kezdőnek. Vagy taliin nem? Kétnapos ankéton megtárgyalták az izgató kérdést: „mi van Lant Leó hangjában ?" Mindenki legőszintébb sajnálatára a tanácskozás eredmény­telenül ért véget, ugyanis az emlí­tett jelenségben senki sem talált semmi figyelemreméltót. Viszont el­határozták, hogy egy kicsit Leó alá nyúlnak. Megérdemli! Rövidesen meg­jelent nyomtatásban első verse. Cso­dálatos élmény volt, s úgy érezte, sohsem felejti el. A honoráriumon há­rom töltőtollat és tízezer ív papírost vásárolt, vér szerződést kötve magá­val, hogy rövid időn belül teleírja. — Költő vagyok — ismételgette magában halkan, szerényen, de bizo­nyos önérzettel átitatva — nincs en­nél szebb dolog a vüágon. Eszméimmel és érzelmeimmel bilincsekbe verem az emberi szíveket és a szemekből könnypatakokat csalok elő! Költő költs és bízva bízzál! — súg­ta a fülébe állandóan valami mennyei kórusféle áhítatosan. És ó költött. Ter­mékenyebbnek bizonyult, mint a há­zinyúl, amely pedig tudvalevőleg na­gyon szapora állat. Bármerre mentél, verseibe mindenütt belébotlottál, me­lyek aztán megtámadták elmédet és könyörtelenül lebunkóztak. W fflUSO Egyszer aztán elkezdett jó verseket írni. Persze nem voltak ezek egészen halhatatlan remekművek, még félhal­hatatlanok sem, csupán egyszerű, ilA ledelmes versikék, melyeket elolvasva, az olvasó fejét csóválva morgott vala­mit, hogy „ejnye-bejnye, a kis ha-', mis", vagy hasonlókat. És ez már va-. lami ám, mondhatni: fél siker! Lant Leó elérte pályájának delelő pontját. Sziporkázó fényét immár vi­lágosan meg lehetett különböztetni a többi parnasszusi fénysugár közül. S mindezekre mintegy betetőzésül koro-. naképpen a „Művelődni Jó" néven isi mert egyesület alkalmazta, mint szak­embert. Immáron hivatalos minőségi ben, megállapított havi fizetés alakjá-. ban szívta a táplálékot az irodalom dús emlőjéből. Kérlelhetetlen törvényszerűség, hogy a csúcsról már csak lefelé vezet az út, magasabbra nem. Az élet néha érthetetlen és logikátlan, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Lant Leó eredeti aromájú verseiben idegen mellékízek vegyültek. Némely termé­két teljesen élvezhetetlenné savanyí­totta a nemtörődömség és a felüle­tesség maró lúgja; az ember, miután megízlelte, legszívesebben kiköpte vol­na. Sót, ezek a megecetesedett fél-, gyártmányok is állandóan ritkultak, és veszedelmesen közeledtek a teljes kipusztulás felé. Igen, megtörtént a szomorú és érthetetlen eset. Lant Leó egyre ritkábban és egyre hami­sabban pengette a lantot. Azt a tan-, tot, melyet szerény pályajutása alatt hűséges bajtársa és cimborája volt, melynek tulajdonképpen mindenét kö J, szönhette. Rövid időn belül megöregedett, erőtlen, beteg ember lett. A problé­mák, melyek azelőtt robbanással fe­nyegették túlfűtött agyát, eltűntek, helyükbe valami nagy-nagy üresség és. megbékéltség költözött. Vagy ha . néha akadt is egy-egy árva problémá­ja, rendszerint nem terjedt túl a „Művelődni Jó" egyesület határain. Eszmék, érzelmek, bilincsbe vert em­beri szívek, zúgó könnypatakok, tíz-, ezer ív papíros ... Ugyan kérem! Káros elváltozások voltak észlelhe­tők a fizikumában is. Azelőtt életele­me volt a mozgás, a dinamizmus. Most többre becsüli a kényelmet, a nyugodt emésztést, a sima, zajtalan életet. Szegény! Elfelejtette a fizika alapvető tételét, mely szerint minden anyag állandó lüktetésben, mozgásban van és a parányi elektronok keringé­séből tevődik össze az élet mérhetet­len energiája. Ahol pedig megszűnt a mozgás, ott megszűnt az élet és kiet­len, rideg pusztaság, megdermedt anyagok vigasztalan temetője terül el ottan. Duba Gyula • Záthureczky Edével a jelenleg Csehszlovákiában koncertező kétsze­res Kossuth-díjas magyar zenemű­vésszel csinált interjút a rádió. Záthu­reczky Ede nem régen tért vissza kí­nai útjáról. Az interjú során erről is beszélt, és elmondta, milyen népszerű­ségnek örvend Kínában Bartók és Ko­dály művészete. Arra a kérdésre: hol fog koncertezni, Záthureczky Cseh­szlovákia több városát említette. A rádió zenei ötpercében jól esett hallani a kiváló művész hangját, de örültünk volna a Bratislavában általa előadott Bartők-hegedűműsor hosz­szabb közvetítésének is. * * * A Csehszlovák Rádió magyarnyelvű, havonta közvetített világirodalmi fél­órájának legutóbbi számában Haldor Kiljan Laxness irodalmi iNobel-díjas író Oj Izland című elbeszéléséből ol­vastak fel egy részletet, majd Miicz­kiewiczről és Mark Twainről emlékez­tek meg. Érdeklődéssel hallgattuk a Nobel­díjas író elbeszélésének részletét, de a felolvasó (Martin Gregor) helyenként a könnyedség hangját pátosszal cserél­te fel, s ez nem vált mindig az egyéb­ként értékes írás és előadás hasznára. A világirodalmi félóra jelenlegi szá­mánál történt egy kis műsorszerkesz­tési aránytalanság is. Míg Haldor Kil­jan Laxnessre 20 perc, addig Miczkie­wiczre és Mark Twain megemlékezésé­re mindössze 10 perc jutott. H. B. Megjelent az 1956. évi Népnaptár A Csehszlovákiai Magyar Könyvki­adó e napokban megjelentette az 1956. évi Népnaptárt. A naptári részen kívül sok érdekes tudnivalót, olvasmány­anyagot találhatnak benne magyar dolgozóink. A naptár beszámol az 1955. év fontosabb bel- és külpolitikai ese­ményeiről és fényképillusztrációkat kö­zöl róluk. Földműveseink gazdag szak­mai anyagot találnak benne. Mind a növénytermesztés, mind pedig az ál­lattenyésztés, kertészet és méhészet terén bővíthetik ismereteiket a nap­tárból. Jelentős helyet kapott a naptárban az irodalmi rész is. Versek, novellák, regényrészletek jelentek meg benne I szovjet, cseh, szlovák, valamint cseh­szlovákiai magyar íróktól és költőktől. Meggyőződésünk, hogy magyar dol­gozóink, mint eddig, az idén is öröm­mel fogadják a Népnaptárt, s az 1956. esztendőben nem fog hiányozni egyet­len család asztaláról sem ez a hasznos és szórakoztató 240 oldalas könyv, amelynek ára a térképmelléklettel együtt mindössze 6 korona. Kapható a Slovenská kniha minden könyves­boltjában, a Postai Hírlapszolgálat újság elárusítóinál, minden falusi fo­gyasztási szövetkezetben, valamint megrendelhető a Csehszlovákiai Ma­gyar Könyvkiadó, Bratislava, Bosáková 10. címen. *

Next

/
Thumbnails
Contents