Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-15 / 300. szám, csütörtök

6 msw '1955. december 15. Az üzemi technológusok feladatairól A technikai felszerelés fejlesztése és a gyártási technológia tökéletesítése a műszaki fejlődés egymástól elválaszthatatlan, összefüggő két oldala. Az új gépek és szerkezetek alkalmazása új technológiát követel. Amidőn a technológus megváltoztatja a gyártás módszerét, ezzel megnyitja a legjobb technikai felszerelés legjobb kihasználásának útját. Ugyanakkor a leghatékonyabb technológiai folyamat keresése, kutatása eredményeként jelentkezik az új gépek, készülékek és műszerek szükségessége. Ilyen módon a technológusok az új technikai felszereléseknek nemcsak alkalmazásában működnek közre, hanem fejlődésüket is előbbre viszik, mivel jelentékeny mértékben ők szabják meg a szükségessé vált új gépi berendezések jellegét, jellemző tulajdonságait. Mindez mutatja, milyen nagy és megtisztelő szerepük van a technológusoknak a termelés fejlesztésében, a technikai haladásért vívott harcban. A Szovjetunió számos üzemében erőteljes munka folyik a termelés jobb megszervezéséért. A leningrádi Kirovmüvek technológusai a konstruktőrökkel együttműködve jelentős változásokat vezetnek be az új technikai felszereléssel és a korszerű technikai berendezésekkel. Célul tűzték ki, hogy a legközelebbi időben megháromszorozzák a nyomás alatti öntést, megtízszerezik a precíziós öntést, megkétszerezik a hengeres profilok alkalmazását. A gyár technológusai felülvizsgálnak minden rajzot és technológiai utasítást azzal a céllal, hogy kidolgozzák az alkatrészek legfejlettebb gyártási eljárásait. Minden gyárban nagy lehetőségei vannak a technológiai szervezés tökéletesítésének. Hogy ezeket a lehetőségeket kihasználhassuk, mindenütt véget kell vetnünk a technológiai kérdések elhanyagolásának, a technológusok szerepe és jelentősége lebecsülésének. KI agyon lassan halad a típustech' nológiák kidolgozása, amimegnehezíti az élenjáró tapasztalatok és a legkorszerűbb technológiák bevezetésére irányuló munkák műszaki színvonalának emelését. Nem egy technológus alig tanulmányozza a hazai és külföldi technológiai üzemi gyakorlatot, a technológiai tudományt és a gyártóeszközöket. Nem támaszkodnak az újítók és a termelésben élenjárók értékes kezdeményezéseire, a konstruktőröktől elszigelten dolgoznak. Kevés figyelmet szentelnek tudományos kutató szerveink is a technológiai kérdéseknek és a technológiai tudománynak. Ezeket a hiányosságokat a legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni. A pártszervezetek, a szakszervezeti és a gazdasági szervek feladata, hogy elismertessék a technológusok fontos szerepét a termelésben és megteremtsék eredményes alkotómunkájuk minden feltételét. Mindenekelőtt annak szükségessége érett meg, hogy behozzuk lemaradásunkat az öntés és a kovácsolás technológiája területén. Bátran és széles területen kell alkalmazni olyan öntéstechnikai eljárásokat, amelyek sokkal kisebb mérettörésű öntvényeket adnak és így a rákövetkező mechanikai megmunkálási időket lerövidítik. A szabad kovácsolás helyett kiterjedtebben kell alkalmazni a meleg és hideg sajtolást a süllyesztéses kovácsolás és a félkészgyártás technológiai folyamataiban. S

okat lehet és kell is tenni más iparágakban is. így a vas- és fémkohászatban fontos, hogy meggyorsítsuk az intenzívebb gyártási folyamatok elterjedését, többek között azokat, amelyek az oxigén alkalmazásán alapulnak. A vegyiiparban kiterjedtebben kell alkalmazni a koncentrált műtrágya, az újtípusú műanyagok, kiváló minőségű festékek, stb. gyártásának már kidolgozott technológiáját. Nem kétséges, hogy a technológusok, a minisztériumok, hivatalok, pártszervezetek és tudományos kutatószervek támogatásával és segítségével eredményesen oldják meg a i eléjük állított feladatokat és újabb értékkel gazdagítják népünknek a termelés tökéletesítéséért, a technika haladásáért vívott harcát. A MA—80-AS JELZÉSŰ CSÉPLŐGÉP Ez az újtípusú cséplőgép valamennyi gabonafajta és olajosnövény cséplésénél alkalmazható. A gépet négy-öt ember kezeli, 25 kilowattos villanymotor hajtja. A prostéjovi Agrostroj nemzeti váltalat e gyártmányának bizonyára nagy hasznát fogja venni mezőgazdaságunk a jövő évi aratásicséplésl munkáknál Univerzális kotrógép A képen látható Skoda D-500 jezésü kotrógép Dieselmotorral működik, kanala fél köbméteres és a gép 48 lóerős J Új, nagy hatásfokú széntüzelésű * mozdony 4 A Szovjetunió távoi: cgt vonalain közlekedő gőzé mozdonyok igen nagy mennyiségű tüzelőanyagot fogyaszt tanak. Például egy Vladivosztokból induló 2000 tonnás szerelvény gőzmuzdonyának kazánjában 350 tonna kőszenet tüzeinek el, míg — a hét és félezer kilométeres utat megtéve — Moszkvába ér. Ennek az az oka, hogy a gőzmozdonyok a eltüzelt szénből keletkező hőenergiának csak mindössze 6—7 százalékát hasznosítják. A dieselmozdonyok hatásfoka ennél sokkal jobb: 24—30 százalék. Ezek azonban drága üzemanyagot, nyersolajat fogyasztanak. A mozdonytervezök ezért más módon igyekeznek a mozdonyok hatásfokát, megjavítani. így született meg az úgynevezett gázgenerátoros mozdony, amely szintén széntüzelésű, hatásfoka azonban kétszerte nagyobb, mint a gőzmozdonyé. A gázgenerátoros mozdonyt egy négyütemű belső égésű motor hajtja meg. A motor hengereiben azonban nem nyersolajat égetnek el. hanem kőszénből nyert gázt. Ezt a mozdony szerkocsiján elhelyezett gázgenerátor állítja elő. A generátorban kőszenet égetnek el, s levegő és gőz keverékét bocsátják rajta keresztül. Az így nyert gázt megfelelő hűtő és tisztítóberendezéseken keresztül a motorhoz vezetik, ahol folyékony üzemanyaggal porlasztva juttatják a hengerekbe. A gázgenerátoros mozdony harmincszorta kevesebb vizet használ el, mint a gőzmozdony. A gázgenerátoros kocsi tartályát körülbelül öt tonna kőszénnel tölthetik meg, amely több mint 600 kilométeres útra elegendő. A mozdony hatásfoka 15—16 százalék. Hogy szemléltessük a gázgenerátoros mozdony üzemeltetésének gazdaságosságát, elegendő néhány összehasonlítást tenni. A szovjet gyártmányú „Sa" típusú gőzi mozdony 1500 tonna terheléssel, valamely adott í 500 kilométeres távon 27 tonna kőszenet, a „TE-1" diei selmozdony pedig két tonna nyersolajat fogyaszt, a i j ugyancsak szovjet gyártmányú „TE-l-G" gázgenerátoros ^ mozdony viszont ezen az útvonalon, hasonló terheléssel ^ mindössze négy tonna szenet és 500 kilogramm folyékony ^ üzemanyagot használ el. • TELEVÍZIÓ A SZOVJETUNIÓBAN * A „Telévision francaise" c. francia szaklap egyik száma részletes cikket közöl a Szovjetunióbeli televízióról. A moszkvai televíziós központ műsora változatos és nagyban hasonlít a mienkhez — írja az említett folyóirat. Színielőadásokat közvetlen a színházból közvetítenek. Mindegyik külföldi művészegyüttes, anjelyik Moszkvába jön, fellép a televízióban is. Minden szerdán és vasárnap gyermekműsor van. Filmaktualitásokat és híradókat, alkalmas színpadi és bábjátékot, meséket, gazdag díszletezéssel és jelenetekkel, gyermekkoncerteket, a Szovjetunió természeti szépségeit ismertető útirajzokat közvetítenek. A folyóirat néhány érdekes adattal is szolgál. A televíziós vevőkészülék 1275— 3400 rubelbe kerül. Részletre is kapható. Az 1954. évben mintegy 250 ezer darabot adtak el, míg ebben az évben a szovjet gyárak 780 ezer darabot készítenek, az 1956. évre egymillió darab gyártása van tervbe véve. V. G. A Német Demokratikus Köztársaságban tökéletesebb könyvelőautomatát készítettek. Az új készülék Astra170 jelzést kapta, hiely kb. 60 fajta feladat elvégzésére használható. A gép szinte teljesen hangtalanul működik és 12 jegyű számsor dolgozható fel vele. * » * Az acélgyártás gyors fejlődésének köszönhető az új formaelőkészítő módszer, mely elektromos indukció elvén alapszik. Az acélgyártásban a kokielákat (öntvényből készült formákat) elektromos indukció hatására felmelegítik és így az öntés sokkal jobb minőségű lesz. * * * A legutóbb előállított új műanyag, a teflon (politetrafluóretilén) amely kitűnő elektromos szigetelőtulajdonsággal rendelkezik. Az új műanyag kiválóan ellenáll a hőhatásoknak is és üzemi használata — 65 C foktól + 290 C fokig lehetséges. A Spartak személygépkocsi ugyan nem nagy méreteit tekintve, de mégis kielégíti még a legigényesebb motoros igényét is iiiiiiiii»iiiniiiiii»iiiiit"»iiiii»ii«iiiii»iiiiiiiitiiiiiitiiiiiii«iiiiiiinmiiiii»liiiiiiiiniiiiinin -X. iniiiiiiiii>iiiiiiiiiii>iii!i>iniiiiiii>iiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiniiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiii<iiiiiii">"» •»« jc iiiiiiiiiiiiiiiii»iiiii»iiiiiiiiiiiiniiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiiiiiMiiniiiiniiiiiiiiiHiiiiiii Az élet meghosszabbításának titka (J. A.) Az emberi élet meghosszabbítása már emberemlékezet óta az érdeklődés középpontjában állott. Ha átlapozzuk az emberi élet legmagasabb határával foglalkozó régebbi irodalmat, megállapíthatjuk, hogy az őskortól egészen a mai napig számos esetben emlékeznek meg olyan emberekről, akik 100 és 150 év közötti kort éltek meg aránylagos szellemi és testi épségben. Az emberi élet meghosszabbítása már az őskorban is foglalkoztatta az akkori gyógyászok képzeletét, annál is inkább, mert azokban az időkben a gazdag emberek mindent elkövettek, hogy önkényúri életüket meghoszszabbítsák és az élet örömeit még jobban kihasználják. Így Hufeland Christoph híres német orvosprofesszor könyvében olvashatjuk, aki egyébként Goethe és Schiller kortársa és orvosa is volt, hogy a régi egyiptomiak úgy vélték életüket meghosszabbítani, hogy havonként legalább kétszer hánytató és izzasztó szereket használtak és ha találkoztak, nem azt kérdezték egymástól, mint szokás: — Hogy vagy?, hanem — Hogyan izzadsz? A régi görögöknek már helyesebb felfogásuk volt, mert öle arra a meggyőződésre jutottak, hogy a természeti erők ésszerű kihasználása, az állandó testgyakorlás meghosszabbítja az életet. HIPPOKRATES, e kor híres orvosa, aki maga 104 éves kort ért el és kortársai nem ismertek jobb eszközt, mint a tiszta friss levegőt, fürdőket, a test masszírozását. PLUTARCHOS, a híres filozófus azt tanította: „Fejed legyen hűvös, lábad meleg és ahelyett, hogy minden betegségre orvosságokat szednél, légy mértéktartó az étellel és ne feledkezz meg a jó levegőről!" Végül idézzük még a régi korból a híres római CICERÓT, aki a következőket mondja az öregségről: „Az ö. egség ellen ugyanúgy szükséges küzdeni, mint a betegségek ellen. Nem megerőltetően dolgozni, mértékletesen enni és inni. De nemcsak testünket kell ápolni, hanem szellemi erőnket is, mert az is kialszik, ha nem csöpögtetünk hozzá olajat". Az életmeghosszaobításának kulcsát természetesen egészen más irányban kell keresni. Ezen az úton az utóbbi évtizedekben már el ir indult a haladó tudomány. Maga az élet és a tudomány már régen igazolta, hogy az ember sokkal rövidebb ideig él, mint élhetne és élnie kellene. A törekvés, hogy az ember hosszú életet éljen, nemcsak egyéni vágy, hanem sürgősen megoldandó szociális probléma. MECSNYIKOV, a világhírű orosz élettanprofesszor már a múlt évszázadban azt mondotta, hogy „Az élet a közepén megszakad!" Es ez színigazság, mert az életet megrövidítette és megrövidíti a kapitalista világrend életszemlélete. Az örök élet megvalósítása, azaz a halál kiküszöbölése lehetetlen és megoldhatatlan probléma. Már öreg filozófusok is hangsúlyozták, hogy minden mozgásban van, így az élet is. Minden élőlény halála szükséges és elodázhatatlan. Maga Engels is hangoztatja „A természet dialektikája" című művében, hogy „Élni egyúttal azt jelenti, hogy meghalni". Ellenben az öregség kitolása és az élet meghosszabbítása olyan kérdés, amit meg kell és meg lehet oldani, mert tagadhatatlan, hogy az emberi élet határa sokkal, de sokkal magasabb lehet. Az emberi élet határát komoly tudósok körülbelül 150 évben állapítják meg. Ez csak laikusnak tűnik magasnak, mert ha tekintetbe vesszük, hogy a ponty 100 évig is elélhet, a csuka 200 évet, a papagály 110 évet, a sas 80—00 évet, a sündisznó 150, a krokodil 200, az elefánt 150 évet, hát akkor miért nem élhetne el az ember 150 évet, amikor pontos statisztikai adataink vannak arról, hogy idézzem BOGOMOLEC szovjet professzor cseh nyelven is megjelent könyvét: „Prodlouieni života", LUKJANOV megjelent könyvét: „Jak si zachováme zdraví a pracovní schopnosť' (Prága 1954): A Szovjetunióban 30 000 olyan lakos él, akik 100 évnél idősebbek. Ukrajnában 2700, Felső Altájban 320 száz éven felüli lakos él, akik közül a legidősebb 144 éves. lvanovič Kuznyecovnak hívják és a kolhozban még dolgozgat is. A XVI. században Európában az átlagos életkor 21 év volt, a XVIII. században 26, a XIX. században 34, a XX. században már sokkal magasabb az átlagos életkor. Angliában a statisztika szerint a huszadik században az átlagos életkor a jobbmódú lakosságnál 57 év, a szegényeknél 31 év. Ezen utóbbi adat is eléggé bizonyítja a kapitalista államok egyenlőtlen igazságtalan életkörülményeit. A cári Oroszországban az átlagos életkor 30—33 év volt, míg az 1953. évi statisztika szerint pontosan 49 és fél év, tehát eléri majdnem az 50 évet. Mi hosszabbította meg az emberi élet átlagának határát a Szovjetunióban? Határozottan a technika fejlődése, a nehéz és megerőltető munka gépesítése és természetesen a munkafeltételek megkönnyítése. 1938-ban tartották Kijevben az első tudományos értekezletet, amelyen a tudósok kizárólag az emberi élet meghosszabbítása kérdésével foglalkoztak. Az értekezlet eredményeként Harkovban külön kutatóintézetet létesítettek, amelyben kizárólag a hosszú élet alapfeltételeit kutatják és az egész Szovjetunió területére vonatkozólag elrendelték, hogy a 90 éven felüli személyekről rendszeres kartotékot kell vezetni. Ennek az értekezletnek munkája is megmutatta, hogy a kommunizmus országában nemcsak törekednek, de meg is valósítják az élet meghosszabbításának problémáját, mert ez az az ország, ahol az ember a legértékesebb kincs. Tudósoknak nem lehet nemesebb feladatuk, mint ennek a problémának megoldása. Az élet meghosszabbításának titka elsősorban állami feladat Meg kell előzni, jobban és tökéletesebben kell gyógyítani azokat a betegségeket, amelyek a leggyakoribb okozói a korai elhalálozásnak. Ezek elsősorban a fertőző betegségek (csak tuberkulózisban még ma is kb. 3 millió ember hal meg évente a világon), a szív és véredények megbetegedései, a rák stb. Az állam feladata olyan munkafeltételeket teremteni, amelyek a munkát megkönnyítik és a dolgozóknak végzett munkájuk után lehetővé teszik a szabad idő helyes kihasználását az egészség megvédése érdekében. A harc az élet meghosszabbításáért nem abban rejlik, hogy fiatalító gyógymódokat hajszolunk, amelyek amúgy sem fordíthatják viszsza az élet folyamatát, hanem igenis ésszerűen élünk és egészségesebb életrendet vezetünk be. Minden embernek, valamennyi szervének dolgoznia kell. Azonban egyetlen egy szervet sem szabad kimeríteni, nem szabad túlerőltetni. Tartsunk mértéket ételben, italban. Vegyünk mindig mély lélegzetet, hogy véredényeink elég oxigént kapjanak. Együnk egyszerű, ne túlfűszerezett és ne túlzsíros ételeket. Fontos a fehérje is, de mégse együnk túlsók húsneműt. A főzelékek, a gyümölcs, a tej és a tejtermékek, a cukor és a kenyér elég zsiradékot, szénhidrátot és ásványi sót tartalmaznak. A rendszeres test gyakorlat, a mérsékelt sport, a napi séták egészen a legöregebb korig — igen fontos alapfeltételei az élet meghosszabbításának. Ápoljuk bőrünket, mosakodjunk naponta kétszer, hetenként legalább egyszer fürödjünk! Igen fontos a rendszeres, napi legalább 7—8 órai alvás. BOGOMELEC akadémikus, a már említett könyvében igen helyesen jegyzi meg: „Az. élet meghosszabbításának művészete abban van, hogy meg ne rövidítsük". Alapfeladat tehát n túlzások elkerülése, erős akarat és mérsékletesség.