Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-15 / 300. szám, csütörtök

4 UISZÖ 1955. december 15. Telj es erővel folyik a választási harc Franciaorszá gban A francia szocialista párt funkcionáriusai is elégedetlenek a párt vezetőségének politikájával Párizs, december 14. (ČTK). — De­cember 13-án Franciaországban hiva­talosan megkezdődött a választási kampány. A politikai pártok megtar­tották első választási gyűléseiket. A republikánus front képviselői, amelyben a szocialisták, radikálisok, a demokratikus- és szocialista szövetség tagjai és a szociális köztársaság pár­tiak egy része tömörült, két fronton harcolnak: a kommunista párt ellen és a kormánytöbbség ellen is. Az az állításuk azonban, hogy harcolnak a kormánytöbbség jobboldali pártjai el­len, nem más, mint választási hírverés. Számos megyében ugyanis a republi­kánus front és a kormánypártok koa­líciójának tagjai közös választási eljá­rásban egyeztek meg. A lapok hírt kö­zölnek arról, hogy a szocialisták nyolc megyében választási tömböt alakítot­tak a szociális köztársaság pártiakkal a független köztársaság-pártiakkal és más jobboldali csoportokkal. A „IHumanité" azt írja, hogy a szo­cialista párt vezetőinek az egyházi iskolák híveivel történt választási tömbalakítása a szocialista párt tag­jainak ellenállásába ütközik. Így pél­dául a Lot-et-Garonne megyében a szocialista párt megyei szövetségének titkára elutasította, hogy közös jelölő­listán szerepeljen a szociális köztársa­ság-pártiakkal. Indre megyében egy volt szocialista szenátor élesen tilta­kozott a szocialista párt jelölőlistájá­nak a radikális párt, a független pa­rasztpárt és a szociális köztársasági | pártiak jelölőlistáival való kapcsolása ellen. A jobboldali pártok ellenállása el­lenére Franciaországban növekedik az ország összes demokratikus erőinek egyesítéséért folyó mozgalom. A „IHumanité" jelenti, hogy a Vos­ges megyében közös jelölőlistát állí­tottak fel a kommunista és a szocia­lista párt vosgesi jelöltjei, valamint a haladó köztársaság-pártiak szövet­ségének és a nép felszabadításáért fo­lyó mozgalomnak jelöltjei. E pártok és szervezetek megyei szövetségei közös eljárásban egyeztek meg azon prog­ram alapján, amely magába foglalja a dolgozók béreinek, a nyugdíjaknak emelését, az Algériában és Marokkóban folytatott erőszakos politika azonnali beszüntetését, tárgyalások megkezdé­sét Észak-Afrikában, az általános és el­lenőrzött leszerelést, nemzetközi tár­gyalások megkezdését stb. A szocialista párt funkcionáriusai is elégedetlenségüket nyilvánítják a párt vezetőségének politikájával szemben. Igy például a Nord megye szocialista képviselője a „Liberation" című lap tudósítója előtt kijelentette: „A szo­cialistáknak és a kommunistáknak a radikális párt részvételével a nép­frontban való egyesülése mellett fog­laltam állást épp úgy, mint 1936-ban. Ezzel a jobboldalnak megfelelő leckét adhattunk volna. Sajnálom, hogy nem használtuk fel ezt az alkalmat. Most hatalmas áramlat vezet a népfronthoz. A népfrontot meg kell alakítani." Anglia nyomást gyakorol Jordánia kormányára A kormány négy minisztere lemondott Bejrút, december 14. (ČTK). — Az „Ad-Diar" című lap jelentése szerint Jordánia kormánya és Tempier tábor­nok, a brit vezérkar főnöke közötti tárgyalások folyamán Jordánia köve­telte, hogy revidiálják az angol­jordániai szerződést. Tempier kijelen­tette, hogy Nagy-Britannia ezt csak abban az esetben hajlandó megtenni, ha Jordánia csatlakozik a bagdadi szerződéshez. A lap továbbá rámutat, hogy Nagy-Britannia az angol-jordá­niai pénzügyi tárgyalások folyamán mindenféle akadályokat támaszt, ame­lyek a lap szerint sokkal inkább poli­tikai, mint pénzügyi jellegűek. Valid Szalah, Jordánia volt külügy­minisztere kijelentette, hogy Tempier látogatásának Jordániában egy célja van — nyomást gyakorolni Jordánia kormányára, annak érdekében, hogy csatlakozzék a bagdadi szerződéshez. Az „Associated Press" hírügynök­ség jelentése szerint Jordánia kor­mányának négy tagja beadta lemon­dását. A miniszterek lemondása össze­függ Tempier tábornok brit vezérka­ri főnök tárgyalásaival, aki, mint is­meretes, Jordániának a bagdadi szer­ződéshez való csatlakozását követeli. A Béke-Világtanács elnökségének ülése Világot átfogó kampányt kell indítani a leszerelés érdekében Helsinki, december 14. (TASZSZ), — December 12-én a Béke-Világtanács elnöksége esti és éjszakai ülést tar­tott, amelyeken számos ország kül­dötte felszólalt. A felszólalók hangsúlyozták, hogy nincs a világon olyan ország, amely ne szenvedne a lázas fegyverkezés következtében. Hangsúlyozták, hogy világot átfogó kampányt kell szervez­ni a leszerelésért és annak az óha­juknak adtak kifejezést, hogy a Bé­ke-Világtanács erről a kampányról tájékoztassa a világ közvéleményét. December 13-án délelőtt a Béke­Világtanács elnöksége Eugenie Cotton elnökletével folytatta ülését. Az ülésen felolvasták Fréderic Joliot-Curie pro­fesszor levelét, amelyet a Béke-Világ­tanács elnökségéhez intézett. Jean Laffitte, a Béke-Világtanács főtitkára felolvasta a titkárság be­számolóját a Béke-Világtanács vezető szerveinek tevékenységéről. Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága befejezte a leszerelésről szóló vitát New York, december 13. (ČTK). — Az ENSZ közgyűlésének első bizott­sága hétfőn folytatta a leszerelés kérdéséhez, a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló intézke­désekhez és a nemzetközi együttmű­ködés fejlesztésének kérdéséhez be­nyújtott határozati javaslat és a mó­dósító javaslatok megtárgyalását. Az ülés elején Lodga, az USA kép­viselője másodszor terjesztette be az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada módősított javaslatát. Hangsúlyozta, hogy a ha­tározati javaslat utolsó változatába be­lefoglaltak egyes szovjet és indiai mó­dósító javaslatokat, valamint Mexico, Costarica és Pakisztán módosító ia­vaslatait is. A határozati javaslat szerzői azon­ban nem voltak hajlandók javas'atuk­ba belefoglalni a legfontosabb módosí­tó javaslatokat, amelyeket a Szov­jetunió és India terjesztettek be. Fő­leg elutasították annak az intézkedés­nek javaslatát, amely megállapítja, hogy a nagyhatalmak álláspontjai a le­A jugoszláv hajóépítőipar sikerei SŠHpíä Jugoszlávia egyik legnagyobb hajógyára a Split Hajógyár, amelyet a hábo­rú után az Adriai Split kikötőben építettek. Kereskedelmi-, személyszállító­és hadihajókat gyártanak ott. Á legnagyobb hajók elérik a 15 ezer tonna hordképességet. A hajógyárban most 3 személyszállító gőzös építésén dol­goznak, amelyek az Adriai- és a Földközi tengeren fognak közlekedni. Ké­pünkön a „Jugoslávia" és a „Jadran" személyszállító gőzhajókat látjuk. szerelés egyes fontos kérdéseiben je­lentősen közeledtek és nem yoltak hajlandók megváltoztatni azt a pon­tot, amely az ellenőrzést elválasztja a leszereléstől. A javaslat szerzői eluta­sították azt az indiai módosító ja­vaslatot, hogy a prioritás követelmé­nye egyformán érvényes legyen mind az ellenőrzés, mind pedig a leszere­lés kérdéseire. J. Nősek, csehszlovák küldött a négy hatalom javaslatával kapcsolatban megjegyezte, hogy ez a javaslat nem segíti elő a közös cél — a leszerelés­ről szóló szerződés gyors kidolgozá­sának és megkötésének — elérését és az egész kérdést új területre és újabb zsákutcába vezeti. Rámutatott, hogy mivel a nyugati hatalmak Eisenhower elnök tervére helyeznek súlyt, ez a tény ahhoz vezet, hogy a fegyverkezés csökkentésének tulajdonképpeni prog­ramjáról szóló v'tát elhalasztják épp­úgy, mint az atomfegyverek eltiltását ról szóló vitát is, a távol jövőbe. A csehszlovák küldött kijelentette, hogy a csehszlovák küldöttség támo­gatni fogja a Szovjetunió küldöttsége által benyújtott módosító javaslatokat. Az USA, Nagy-Britannia, Francia­ország és Kanada küldöttei azzal vé­delmezték javaslatukat, hogy Eisen­hower tervének gyors megvalósítása nézetük szerint meggyorsítaná a mesz­szemenő leszerelést. A politikai bizottság hétfőn dél­előtt jóváhagyta az USA, Nagy-Britan­nia, Franciaország és Kanada küldött­ségei által benyújtott módosító hatá­rozati javaslatot. Ez a javaslat első­sorban Eisenhower elnöknek a katonai tájékoztatások kicserélésére és a re­pülőgépről történő ellenőrzésre ki­dolgozott tervét támogatja, — és amint A. A. Szoboljev szovjet küldött hangsúlyozta — teljesen figyelmen kí­vül hagyja a leszerelés kérdésének fő feladatát, vagyis a lázas fegyverkezés megszüntetését, a fegyverkezés csök­kentését és az atomfegyverek eltiltá­sát. ' A Szovjetunió — jelentette ki á szovjet küldött — azonban továbbra is a leszerelés kérdéseinek megoldá­sára és a fegyverkezés csökkentéséhez vezető intézkedésekre, az atomfegyve­rek eltiltására és a hatásos nemzet­közi ellenőrzés létesítésére fog töre­kedni. KOLJA, KOLJA! Gyerünk Kol­ja után! Keressük meg, melyik fedélzeten játszik. — Ezeket a szavakat gyakran hallani a Nagy Péteren fctalgiár, lengyel, cseh vagy szlovák nyelven. Az INTURISZT jóvoltából ugyanis velünk utazik egy szabadságon lévő, háborút megjárt ogyesszai matróz, aki elbűvölő garmuská­jáva'l, víg kedélyével, páratlan zenei hallásával gondoskodik arról, hogy énekkel, tánccal töltsük kí azokat az órákat, amikor úton vagyunk a tenge­ren és más köteleség, mint pél­dául étkezés, sütkérezés. vagy alvás nem foglal le. A szovjet vendégipari ellá­tásról, a gazdag terítésről, ra­gyogó tisztaságról, ügyes kiszol­gálásról már sokat írtak. Az ellátás vailóban mesés. Tápér­téke dús, az ízletes orosz és ukrán ételeket hamar megked­veltük. A borscs mindig győz, ha kétféléből lehet választani. Reggelihez a kávé, kakao vagy tea előtt különféle húst, hálát, salátát, kaviárt, vajat, sajtot és süteményt adtak. Ebédre, vacso­rára még dúsabb az étlap. Gyak­ran van baromfi. ízlik a fehér isibehús, kihasználjuk a duplá­zás lehetőségét. A hófehér csipkebóbitás, kékszoknyás, fe­hérblúzos felszolgálónők, ofi­ciantkánk — Clga, Halina, Valja, Sztaszka alig győzik hordani a sok finom ételt. POMPÁSAN SÜT A NAP. Hó­fehér Péterünk méltóságtelje­sen úszik, mint a hattyú. A ké­kes, zöldes, feketés hullámokkal erősen barázdált tengert Batu­tninál helyenként sárgára festi az olaj. A gyöngyházszínű hul­lámokon fehértarajosan fodro­zódik a víz. A nyár fuvallata száll a habok felett, az suhan el az emberek füle mellett. A matrózok, az utasok örülnek a fénynek, a langyos szellőnek. Mennél jobban süt a nap, annál vidámabbak a turisták. Külön­ben is már egyetlen nagy csa­ládot képeznek. A közös élmé­nyek egybe forrasztották őket. Heinrich prágai egyetemi tanár A TENGER Vestenicky bratislavai festőmű­vésszel, Kuzmiková bratislavai orvosnő Čebisovával, a Prago­dév konfekciós üzem varrónőjé­vel diskurál, Zednik elvtárs munkájára az újságírók kíváncsi­ak. Összemelegedtünk a sze­mélyzet tagjaival is. Jómagam a kapitány egyik helyettesével barátkoztam meg legjobban. Magas, szikár" 67 éves Ivan Alekszandrovics Makavejev. De szép ember lehetett! Elmeséli, hogy az első világháborúban, a Nagy Honvédő Háborúban is katonai szolgálatot teljesített, de békében mindig visszahúzza a szíve ide, erre a partra, mert a Fekete-tenger szerelmese min­denki, aki egyszer istenigazában belenézett a mélyébe. Nincs párja a tengerészélet­nek! És szépsége abban is van, hogy nehéz — mondja elgondol­kozva. És ez így van. Mert em­ber legyen a talpán, aki szem­ben a viharral, a természet vad ereiével megállja helyét, aki minden viszontagságot elvisel, hogy az utas, pontosan, kényel­mesen megérkezzen rendelteté­si helyére. Tisztelet, becsület ezeknek a lelkes embereknek, akik családjuktól, sokszor hazá­juktól távol dolgoznak népük szolgálatában. Egyes helyeken tapasztaltam, hogy mielőtt kitötöttünk ala­posan felszántottuk a kikötő ví­zét és megtáncoltattuk a bárká­kat és kisebb hajókat. Csak amikor befutott utánunk Oqyesz­szába az Amerikát is megjárt Diessel-villanymotoros Rosszija, az meg mintha minket rázott volna meg. Az igazság kedvé­ért meg kell írnom, hogy a Fe­kete-tengeren nem a Naq.y Péter a legnagyobb hajó. Megbámuljuk hát a Rossziját, később a Grúzi­át, az Ukrajinát, de szeretett Péterünkkel egyre mélyebb, örök barátságot kötöttünk. A Pé­ter — a miénk. Nem cseréljük fel semmivel. Arról lesz neve­zetes, hogy vele kezdték el a baráti államok turistáinak tör­ténelmi tengerjárását.. ISMERJÜK MÁR A BOLGÁR, lengyel turistákat, a' hajó rend­jét, a feldél zeteket, pompás sza­lonokat társalgókat, könyvtárat, fürdőmedencét, mozit. A leg­felső fedélzeten megtaláljuk Kclját. Játssza a fülbemászó népdalokat. Ének utan táncze­nébe csap át és a fiatalok már­is ropják a táncot, Jankú elv­társunk megmutatja, hogy jól érti a kozák táncot és az egyik ogyesszai lány máris csat­lakozik hozzá, méltó partner­nek találja. Ha éppen nincsenek szolgálatban, innenn is, onnan is előkerülnek a hajó személyzeté­nek fiataljai. Látal és Robek elvtársak, a prágai televízió ki­küldött munkatársai azonmód megörökítik ezeket a derűs je­leneteket. Esténként, ha úton vagyunk, mint egy ragyogó operai díszlet feltűnik a sziklás partvidék a kiugró hegyfokokkal. Néhol a világító torony rövid csillaná­sokkal jelzi a szirteket. A fedél­zeten állok. A csillagokat kuta­tom az égen. A tengerészek kü­lönösen szeretik a csillagokat, sötét utak élő lámpásait, a ha­józás ősi iránytűit. A csillagok­nak s más égitesteknek, akár a napnak vagy a hojdnak a ten­gerhez viszonyított szögéből meg lehet állapítani a helyzetet és az irányt, melyet követni kell, hogy a legegyenesebb út­vonalon elérhessünk a kitűzött célhoz. Már a föníciai gályák kormányosait is a csillagok ve­zérelték útjaikon és ha a radar korában a csillag nem is tölti be azt a szerepet, mint régen, a tengerészek nem lettek a csil­lagokhoz hűtlenek. Nem, ezeket az estéket sohase lehet elfeledni. Aludni azonban kell, bárhogy is igyekszik az ember ébrenléttel meghosszabítania a napot. TELE GAZDAG és érdekes benyomásokkal, új barátokkal, nagy tervekkel és fogadkozások­kal, meghatottan búcsúzunk lengyel társainktól — akik Szo­csiból Moszkva felé folytatják útjukat — és a szovjet száraz­földtől. Éjjel egy órakor elin­dulva Szocsiból a hullámok neki­nekirugaszkodnak a hajótestnek és az erő, szabadság, szépség örök énekével álomba ringatnak. Mély, sűrű sötétségben hang­talanul úszunk, csak a motorok szívverése lüktet. Másnap már kora hajnalban ébredek. Nap süt a vízre, amely egyre kékebb s úgy tűnik, mintha gyűrött bár­sony terülne elénk, végtelen ki­bontott végekben, mintha e rop­pant terítőt húznak alattunk és mintha futna mellettünk, körü­löttünk. Elől állok a hajó orrá­ban. Nézem a fodros vizet. Egy­szerre a tenger bársonya meg­reped s mintha a mélység taszí­taná a felszínre, méternyi hal­test bukkan ki a vízből, villám­sebesen, síkosán, olajos sima­sággal. Egy eltűnik, máris elő­bukkan a második, harmadik. Aztán a többi. Delfinek. Mintha csak játsza­ni. ingerkedni akarnának a ha­jóval. Fel-felcsapnak, de olyan sebesen, hogy alig tudja felfog­ni a szem. A fényképezőgép is tehetetlen a delfinek villanásai­val szemben. Vidámak, játéko­sak. Testük olykor méternyire felröppen a vízből, mint a su­gár. mintha maguk a halak űj életet akarnának kezdeni s egy­re sűrűbben, már egész kis csorda csapong, fickándozik kö­rülöttünk. — Ezekben gyorsabb motor van — mondja Ivan Alekszand­rovics, az öreg tiszt, aki velem figyeli a kedves látványt. Csak­ugyan, egyik-másik delfin gyor­sabban úszik, mint a-'hajó; elé­bünk vág, megfordul — akkor hagy el bennünket, amikor akar. A DELFINEKET csak a leve­gőtenger gyorsúszói győzik le. a sirályok. Fáradhatatlanul köröz­nek a magasban. A hajó felett szállnak, a közepénél visszafor­dulnak, óriási kört írnak le, ri­koltva köszöntenek bennünket. Hangjuk olyan, mint az emberi kiáltás, éles, hívó, vidáman kö­vetelő. Lecsapnak, kiragadnak egy halat a hullámokból s ma­gasba röppenek zsákmányukkal. Elég élelmet ad nekik a tenger, mégis számítanak a hajó étel­hulladékaira. Mert voltaképpen azt lesik, azért kisérnek. Ők az óceánok, e roppant széles, por­talan országútak takarítói. A hajókat, az embert megszokhat­ták már, de a falánk sirályok mégis bizalmatlanok. Ha pihen­ni akarnak, a vízre telepednek. Ott ringatóznak szétterített szárnyaikkal tartva fenn könnyű testüket. Más madarak, bár ke­vésbé ismerik a tenger hajósait, inkább hajlandók az ismerke­désre. Közben a hajó helyőrsége éli életét, végzi kötelességét. A matrózokat, gépészeket, étter­mi személyzetet állandóan fog­lalkoztatják munkahelyeiken. Reggelenként a matrózok felsú­rolják a fedélzeteket, a fürdő­medencét, festik, mázolják, ra­gyogó rendben, hófehéren tart­jSk a hajót, fényesítik a ré zve­re teke t. Minden fehér, csak a kürtőkémény köré festettek széles piros sávot. Szabad Idejükben olvasnak, tanulgatnak, szórakoznak és szórakoztatnak a hajó dolgozói. Erről utolsó előtti esténken győződtem meg, amikor tiszte­letünkre kultúrestet rendeztek. Majakovszkijt szavaltak, jelene­teket adtak elő. énekeltek, tán­coltak olyan lelkesen, hogy el­ismerésünket kifejező őszinte tapsunkon kívül, az egész cseh­szlovák csoport kiállt a színre és néhány pattogó népdal el­éneklésével viszonozta a szívből jövő figyelmességet. Énekünk — előzetes próba nélkül — nem hangzott a legszebben. Ám szov­jet barátaink méltányolták jó­akaratunkat, csoportunk kollek­tív szellemét, azt, hogy még az öreg Kubka házaspár is énekelt. Hát nincs abban valami rendkí­vüli, hogy a felelős munkát vég­ző matróz, vagy a hajóétterem­ben felszolgáló lány tehetsége és ifjúsága jogán pódiumra lép? Csodálatos, hogy a tánc, az ének, a játék, tehát a kultúra milyen szerves és kiegészítő része a szovjet ember életének. Elnéztem a szereplőket: fiata­lok, szépek és mozgásuk tele van kellemmel. Egészség, fiatal­ság, cselekvés, kultúra — ez mind a szovjet élet jellemzője. SOK NAGY SZEMÉLYSZÁL­LÍTÓ hajó bonyolítja le a for­galmat a Fekete-tenger kikötői között. Lomhán járatják irdat­lan testüket a tenger színén. De senkinek se sürgős az útja a Fekete-tenger egyik végéből a másikig. Nem a gyorsaság a fő­cél, aki „csak" a tengert nézi, az se únja el órákig magát. A hullám, a víz mormolása, a vég­telen látványa is sajátos gyö­nyörűség. A fekete-tengeri hajóutazás az üdülés egyik leg­érdekesebb és legkényelmesebb módja. JÔ SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents