Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-15 / 300. szám, csütörtök

4 UISZÖ 1955. december 15. Telj

es erővel folyik a választási harc Franciaorszá

gban A francia szocialista párt funkcionáriusai is elégedetlenek a párt vezetőségének politikájával Párizs, december 14. (ČTK). — December 13-án Franciaországban hivatalosan megkezdődött a választási kampány. A politikai pártok megtartották első választási gyűléseiket. A republikánus front képviselői, amelyben a szocialisták, radikálisok, a demokratikus- és szocialista szövetség tagjai és a szociális köztársaság pártiak egy része tömörült, két fronton harcolnak: a kommunista párt ellen és a kormánytöbbség ellen is. Az az állításuk azonban, hogy harcolnak a kormánytöbbség jobboldali pártjai ellen, nem más, mint választási hírverés. Számos megyében ugyanis a republikánus front és a kormánypártok koalíciójának tagjai közös választási eljárásban egyeztek meg. A lapok hírt közölnek arról, hogy a szocialisták nyolc megyében választási tömböt alakítottak a szociális köztársaság pártiakkal a független köztársaság-pártiakkal és más jobboldali csoportokkal. A „IHumanité" azt írja, hogy a szocialista párt vezetőinek az egyházi iskolák híveivel történt választási tömbalakítása a szocialista párt tagjainak ellenállásába ütközik. Így például a Lot-et-Garonne megyében a szocialista párt megyei szövetségének titkára elutasította, hogy közös jelölőlistán szerepeljen a szociális köztársaság-pártiakkal. Indre megyében egy volt szocialista szenátor élesen tiltakozott a szocialista párt jelölőlistájának a radikális párt, a független parasztpárt és a szociális köztársasági | pártiak jelölőlistáival való kapcsolása ellen. A jobboldali pártok ellenállása ellenére Franciaországban növekedik az ország összes demokratikus erőinek egyesítéséért folyó mozgalom. A „IHumanité" jelenti, hogy a Vosges megyében közös jelölőlistát állítottak fel a kommunista és a szocialista párt vosgesi jelöltjei, valamint a haladó köztársaság-pártiak szövetségének és a nép felszabadításáért folyó mozgalomnak jelöltjei. E pártok és szervezetek megyei szövetségei közös eljárásban egyeztek meg azon program alapján, amely magába foglalja a dolgozók béreinek, a nyugdíjaknak emelését, az Algériában és Marokkóban folytatott erőszakos politika azonnali beszüntetését, tárgyalások megkezdését Észak-Afrikában, az általános és ellenőrzött leszerelést, nemzetközi tárgyalások megkezdését stb. A szocialista párt funkcionáriusai is elégedetlenségüket nyilvánítják a párt vezetőségének politikájával szemben. Igy például a Nord megye szocialista képviselője a „Liberation" című lap tudósítója előtt kijelentette: „A szocialistáknak és a kommunistáknak a radikális párt részvételével a népfrontban való egyesülése mellett foglaltam állást épp úgy, mint 1936-ban. Ezzel a jobboldalnak megfelelő leckét adhattunk volna. Sajnálom, hogy nem használtuk fel ezt az alkalmat. Most hatalmas áramlat vezet a népfronthoz. A népfrontot meg kell alakítani." Anglia nyomást gyakorol Jordánia kormányára A kormány négy minisztere lemondott Bejrút, december 14. (ČTK). — Az „Ad-Diar" című lap jelentése szerint Jordánia kormánya és Tempier tábornok, a brit vezérkar főnöke közötti tárgyalások folyamán Jordánia követelte, hogy revidiálják az angoljordániai szerződést. Tempier kijelentette, hogy Nagy-Britannia ezt csak abban az esetben hajlandó megtenni, ha Jordánia csatlakozik a bagdadi szerződéshez. A lap továbbá rámutat, hogy Nagy-Britannia az angol-jordániai pénzügyi tárgyalások folyamán mindenféle akadályokat támaszt, amelyek a lap szerint sokkal inkább politikai, mint pénzügyi jellegűek. Valid Szalah, Jordánia volt külügyminisztere kijelentette, hogy Tempier látogatásának Jordániában egy célja van — nyomást gyakorolni Jordánia kormányára, annak érdekében, hogy csatlakozzék a bagdadi szerződéshez. Az „Associated Press" hírügynökség jelentése szerint Jordánia kormányának négy tagja beadta lemondását. A miniszterek lemondása összefügg Tempier tábornok brit vezérkari főnök tárgyalásaival, aki, mint ismeretes, Jordániának a bagdadi szerződéshez való csatlakozását követeli. A Béke-Világtanács elnökségének ülése Világot átfogó kampányt kell indítani a leszerelés érdekében Helsinki, december 14. (TASZSZ), — December 12-én a Béke-Világtanács elnöksége esti és éjszakai ülést tartott, amelyeken számos ország küldötte felszólalt. A felszólalók hangsúlyozták, hogy nincs a világon olyan ország, amely ne szenvedne a lázas fegyverkezés következtében. Hangsúlyozták, hogy világot átfogó kampányt kell szervezni a leszerelésért és annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy a Béke-Világtanács erről a kampányról tájékoztassa a világ közvéleményét. December 13-án délelőtt a BékeVilágtanács elnöksége Eugenie Cotton elnökletével folytatta ülését. Az ülésen felolvasták Fréderic Joliot-Curie professzor levelét, amelyet a Béke-Világtanács elnökségéhez intézett. Jean Laffitte, a Béke-Világtanács főtitkára felolvasta a titkárság beszámolóját a Béke-Világtanács vezető szerveinek tevékenységéről. Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága befejezte a leszerelésről szóló vitát New York, december 13. (ČTK). — Az ENSZ közgyűlésének első bizottsága hétfőn folytatta a leszerelés kérdéséhez, a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló intézkedésekhez és a nemzetközi együttműködés fejlesztésének kérdéséhez benyújtott határozati javaslat és a módósító javaslatok megtárgyalását. Az ülés elején Lodga, az USA képviselője másodszor terjesztette be az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada módősított javaslatát. Hangsúlyozta, hogy a határozati javaslat utolsó változatába belefoglaltak egyes szovjet és indiai módósító javaslatokat, valamint Mexico, Costarica és Pakisztán módosító iavaslatait is. A határozati javaslat szerzői azonban nem voltak hajlandók javas'atukba belefoglalni a legfontosabb módosító javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió és India terjesztettek be. Főleg elutasították annak az intézkedésnek javaslatát, amely megállapítja, hogy a nagyhatalmak álláspontjai a leA jugoszláv hajóépítőipar sikerei SŠHpíä Jugoszlávia egyik legnagyobb hajógyára a Split Hajógyár, amelyet a háború után az Adriai Split kikötőben építettek. Kereskedelmi-, személyszállítóés hadihajókat gyártanak ott. Á legnagyobb hajók elérik a 15 ezer tonna hordképességet. A hajógyárban most 3 személyszállító gőzös építésén dolgoznak, amelyek az Adriai- és a Földközi tengeren fognak közlekedni. Képünkön a „Jugoslávia" és a „Jadran" személyszállító gőzhajókat látjuk. szerelés egyes fontos kérdéseiben jelentősen közeledtek és nem yoltak hajlandók megváltoztatni azt a pontot, amely az ellenőrzést elválasztja a leszereléstől. A javaslat szerzői elutasították azt az indiai módosító javaslatot, hogy a prioritás követelménye egyformán érvényes legyen mind az ellenőrzés, mind pedig a leszerelés kérdéseire. J. Nősek, csehszlovák küldött a négy hatalom javaslatával kapcsolatban megjegyezte, hogy ez a javaslat nem segíti elő a közös cél — a leszerelésről szóló szerződés gyors kidolgozásának és megkötésének — elérését és az egész kérdést új területre és újabb zsákutcába vezeti. Rámutatott, hogy mivel a nyugati hatalmak Eisenhower elnök tervére helyeznek súlyt, ez a tény ahhoz vezet, hogy a fegyverkezés csökkentésének tulajdonképpeni programjáról szóló v'tát elhalasztják éppúgy, mint az atomfegyverek eltiltását ról szóló vitát is, a távol jövőbe. A csehszlovák küldött kijelentette, hogy a csehszlovák küldöttség támogatni fogja a Szovjetunió küldöttsége által benyújtott módosító javaslatokat. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada küldöttei azzal védelmezték javaslatukat, hogy Eisenhower tervének gyors megvalósítása nézetük szerint meggyorsítaná a meszszemenő leszerelést. A politikai bizottság hétfőn délelőtt jóváhagyta az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Kanada küldöttségei által benyújtott módosító határozati javaslatot. Ez a javaslat elsősorban Eisenhower elnöknek a katonai tájékoztatások kicserélésére és a repülőgépről történő ellenőrzésre kidolgozott tervét támogatja, — és amint A. A. Szoboljev szovjet küldött hangsúlyozta — teljesen figyelmen kívül hagyja a leszerelés kérdésének fő feladatát, vagyis a lázas fegyverkezés megszüntetését, a fegyverkezés csökkentését és az atomfegyverek eltiltását. ' A Szovjetunió — jelentette ki á szovjet küldött — azonban továbbra is a leszerelés kérdéseinek megoldására és a fegyverkezés csökkentéséhez vezető intézkedésekre, az atomfegyverek eltiltására és a hatásos nemzetközi ellenőrzés létesítésére fog törekedni. KOLJA, KOLJA! Gyerünk Kolja után! Keressük meg, melyik fedélzeten játszik. — Ezeket a szavakat gyakran hallani a Nagy Péteren fctalgiár, lengyel, cseh vagy szlovák nyelven. Az INTURISZT jóvoltából ugyanis velünk utazik egy szabadságon lévő, háborút megjárt ogyesszai matróz, aki elbűvölő garmuskájáva'l, víg kedélyével, páratlan zenei hallásával gondoskodik arról, hogy énekkel, tánccal töltsük kí azokat az órákat, amikor úton vagyunk a tengeren és más köteleség, mint például étkezés, sütkérezés. vagy alvás nem foglal le. A szovjet vendégipari ellátásról, a gazdag terítésről, ragyogó tisztaságról, ügyes kiszolgálásról már sokat írtak. Az ellátás vailóban mesés. Tápértéke dús, az ízletes orosz és ukrán ételeket hamar megkedveltük. A borscs mindig győz, ha kétféléből lehet választani. Reggelihez a kávé, kakao vagy tea előtt különféle húst, hálát, salátát, kaviárt, vajat, sajtot és süteményt adtak. Ebédre, vacsorára még dúsabb az étlap. Gyakran van baromfi. ízlik a fehér isibehús, kihasználjuk a duplázás lehetőségét. A hófehér csipkebóbitás, kékszoknyás, fehérblúzos felszolgálónők, oficiantkánk — Clga, Halina, Valja, Sztaszka alig győzik hordani a sok finom ételt. POMPÁSAN SÜT A NAP. Hófehér Péterünk méltóságteljesen úszik, mint a hattyú. A kékes, zöldes, feketés hullámokkal erősen barázdált tengert Batutninál helyenként sárgára festi az olaj. A gyöngyházszínű hullámokon fehértarajosan fodrozódik a víz. A nyár fuvallata száll a habok felett, az suhan el az emberek füle mellett. A matrózok, az utasok örülnek a fénynek, a langyos szellőnek. Mennél jobban süt a nap, annál vidámabbak a turisták. Különben is már egyetlen nagy családot képeznek. A közös élmények egybe forrasztották őket. Heinrich prágai egyetemi tanár A TENGER Vestenicky bratislavai festőművésszel, Kuzmiková bratislavai orvosnő Čebisovával, a Pragodév konfekciós üzem varrónőjével diskurál, Zednik elvtárs munkájára az újságírók kíváncsiak. Összemelegedtünk a személyzet tagjaival is. Jómagam a kapitány egyik helyettesével barátkoztam meg legjobban. Magas, szikár" 67 éves Ivan Alekszandrovics Makavejev. De szép ember lehetett! Elmeséli, hogy az első világháborúban, a Nagy Honvédő Háborúban is katonai szolgálatot teljesített, de békében mindig visszahúzza a szíve ide, erre a partra, mert a Fekete-tenger szerelmese mindenki, aki egyszer istenigazában belenézett a mélyébe. Nincs párja a tengerészéletnek! És szépsége abban is van, hogy nehéz — mondja elgondolkozva. És ez így van. Mert ember legyen a talpán, aki szemben a viharral, a természet vad ereiével megállja helyét, aki minden viszontagságot elvisel, hogy az utas, pontosan, kényelmesen megérkezzen rendeltetési helyére. Tisztelet, becsület ezeknek a lelkes embereknek, akik családjuktól, sokszor hazájuktól távol dolgoznak népük szolgálatában. Egyes helyeken tapasztaltam, hogy mielőtt kitötöttünk alaposan felszántottuk a kikötő vízét és megtáncoltattuk a bárkákat és kisebb hajókat. Csak amikor befutott utánunk Oqyeszszába az Amerikát is megjárt Diessel-villanymotoros Rosszija, az meg mintha minket rázott volna meg. Az igazság kedvéért meg kell írnom, hogy a Fekete-tengeren nem a Naq.y Péter a legnagyobb hajó. Megbámuljuk hát a Rossziját, később a Grúziát, az Ukrajinát, de szeretett Péterünkkel egyre mélyebb, örök barátságot kötöttünk. A Péter — a miénk. Nem cseréljük fel semmivel. Arról lesz nevezetes, hogy vele kezdték el a baráti államok turistáinak történelmi tengerjárását.. ISMERJÜK MÁR A BOLGÁR, lengyel turistákat, a' hajó rendjét, a feldél zeteket, pompás szalonokat társalgókat, könyvtárat, fürdőmedencét, mozit. A legfelső fedélzeten megtaláljuk Kclját. Játssza a fülbemászó népdalokat. Ének utan tánczenébe csap át és a fiatalok máris ropják a táncot, Jankú elvtársunk megmutatja, hogy jól érti a kozák táncot és az egyik ogyesszai lány máris csatlakozik hozzá, méltó partnernek találja. Ha éppen nincsenek szolgálatban, innenn is, onnan is előkerülnek a hajó személyzetének fiataljai. Látal és Robek elvtársak, a prágai televízió kiküldött munkatársai azonmód megörökítik ezeket a derűs jeleneteket. Esténként, ha úton vagyunk, mint egy ragyogó operai díszlet feltűnik a sziklás partvidék a kiugró hegyfokokkal. Néhol a világító torony rövid csillanásokkal jelzi a szirteket. A fedélzeten állok. A csillagokat kutatom az égen. A tengerészek különösen szeretik a csillagokat, sötét utak élő lámpásait, a hajózás ősi iránytűit. A csillagoknak s más égitesteknek, akár a napnak vagy a hojdnak a tengerhez viszonyított szögéből meg lehet állapítani a helyzetet és az irányt, melyet követni kell, hogy a legegyenesebb útvonalon elérhessünk a kitűzött célhoz. Már a föníciai gályák kormányosait is a csillagok vezérelték útjaikon és ha a radar korában a csillag nem is tölti be azt a szerepet, mint régen, a tengerészek nem lettek a csillagokhoz hűtlenek. Nem, ezeket az estéket sohase lehet elfeledni. Aludni azonban kell, bárhogy is igyekszik az ember ébrenléttel meghosszabítania a napot. TELE GAZDAG és érdekes benyomásokkal, új barátokkal, nagy tervekkel és fogadkozásokkal, meghatottan búcsúzunk lengyel társainktól — akik Szocsiból Moszkva felé folytatják útjukat — és a szovjet szárazföldtől. Éjjel egy órakor elindulva Szocsiból a hullámok nekinekirugaszkodnak a hajótestnek és az erő, szabadság, szépség örök énekével álomba ringatnak. Mély, sűrű sötétségben hangtalanul úszunk, csak a motorok szívverése lüktet. Másnap már kora hajnalban ébredek. Nap süt a vízre, amely egyre kékebb s úgy tűnik, mintha gyűrött bársony terülne elénk, végtelen kibontott végekben, mintha e roppant terítőt húznak alattunk és mintha futna mellettünk, körülöttünk. Elől állok a hajó orrában. Nézem a fodros vizet. Egyszerre a tenger bársonya megreped s mintha a mélység taszítaná a felszínre, méternyi haltest bukkan ki a vízből, villámsebesen, síkosán, olajos simasággal. Egy eltűnik, máris előbukkan a második, harmadik. Aztán a többi. Delfinek. Mintha csak játszani. ingerkedni akarnának a hajóval. Fel-felcsapnak, de olyan sebesen, hogy alig tudja felfogni a szem. A fényképezőgép is tehetetlen a delfinek villanásaival szemben. Vidámak, játékosak. Testük olykor méternyire felröppen a vízből, mint a sugár. mintha maguk a halak űj életet akarnának kezdeni s egyre sűrűbben, már egész kis csorda csapong, fickándozik körülöttünk. — Ezekben gyorsabb motor van — mondja Ivan Alekszandrovics, az öreg tiszt, aki velem figyeli a kedves látványt. Csakugyan, egyik-másik delfin gyorsabban úszik, mint a-'hajó; elébünk vág, megfordul — akkor hagy el bennünket, amikor akar. A DELFINEKET csak a levegőtenger gyorsúszói győzik le. a sirályok. Fáradhatatlanul köröznek a magasban. A hajó felett szállnak, a közepénél visszafordulnak, óriási kört írnak le, rikoltva köszöntenek bennünket. Hangjuk olyan, mint az emberi kiáltás, éles, hívó, vidáman követelő. Lecsapnak, kiragadnak egy halat a hullámokból s magasba röppenek zsákmányukkal. Elég élelmet ad nekik a tenger, mégis számítanak a hajó ételhulladékaira. Mert voltaképpen azt lesik, azért kisérnek. Ők az óceánok, e roppant széles, portalan országútak takarítói. A hajókat, az embert megszokhatták már, de a falánk sirályok mégis bizalmatlanok. Ha pihenni akarnak, a vízre telepednek. Ott ringatóznak szétterített szárnyaikkal tartva fenn könnyű testüket. Más madarak, bár kevésbé ismerik a tenger hajósait, inkább hajlandók az ismerkedésre. Közben a hajó helyőrsége éli életét, végzi kötelességét. A matrózokat, gépészeket, éttermi személyzetet állandóan foglalkoztatják munkahelyeiken. Reggelenként a matrózok felsúrolják a fedélzeteket, a fürdőmedencét, festik, mázolják, ragyogó rendben, hófehéren tartjSk a hajót, fényesítik a ré

zvere teke t. Minden fehér, csak a kürtőkémény köré festettek széles piros sávot. Szabad Idejükben olvasnak, tanulgatnak, szórakoznak és szórakoztatnak a hajó dolgozói. Erről utolsó előtti esténken győződtem meg, amikor tiszteletünkre kultúrestet rendeztek. Majakovszkijt szavaltak, jeleneteket adtak elő. énekeltek, táncoltak olyan lelkesen, hogy elismerésünket kifejező őszinte tapsunkon kívül, az egész csehszlovák csoport kiállt a színre és néhány pattogó népdal eléneklésével viszonozta a szívből jövő figyelmességet. Énekünk — előzetes próba nélkül — nem hangzott a legszebben. Ám szovjet barátaink méltányolták jóakaratunkat, csoportunk kollektív szellemét, azt, hogy még az öreg Kubka házaspár is énekelt. Hát nincs abban valami rendkívüli, hogy a felelős munkát végző matróz, vagy a hajóétteremben felszolgáló lány tehetsége és ifjúsága jogán pódiumra lép? Csodálatos, hogy a tánc, az ének, a játék, tehát a kultúra milyen szerves és kiegészítő része a szovjet ember életének. Elnéztem a szereplőket: fiatalok, szépek és mozgásuk tele van kellemmel. Egészség, fiatalság, cselekvés, kultúra — ez mind a szovjet élet jellemzője. SOK NAGY SZEMÉLYSZÁLLÍTÓ hajó bonyolítja le a forgalmat a Fekete-tenger kikötői között. Lomhán járatják irdatlan testüket a tenger színén. De senkinek se sürgős az útja a Fekete-tenger egyik végéből a másikig. Nem a gyorsaság a főcél, aki „csak" a tengert nézi, az se únja el órákig magát. A hullám, a víz mormolása, a végtelen látványa is sajátos gyönyörűség. A fekete-tengeri hajóutazás az üdülés egyik legérdekesebb és legkényelmesebb módja. JÔ SÁNDOR