Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)
1955-12-11 / 297. szám, vasárnap
4 U J SZÖ 1955. dlcember 11. Szálljunk harcba az 1956. év, a második ötéves terv első éve minden feladatának teljesítéséért (Folytatás a 3. oldalról.) politikai nevelő értelme van. A szocialista gazdaság dolgozó tömegei műszaki és kulturális színvonala gyors emelésének eszköze. Ez megsokszorozva a kommunista párt és a népi demokratikus állam intenzív politika: nevelő munkájával, hathatós eszközévé lesz az emberek gondolkozása szocialista átalakításának, a technikailag magasan fejlett müveit és kulturált szocialista ember nevelésének. Számos dolgozónk az új technika bevezetése alatt, a technikai fejlődés fogalma alatt csak — vagy elsősorban — új üzemek építését érti. Nem látja a műszaki színvonal emelésének fontosságát az elmaradott üzemek újjáépítése és technikai korszerűsítése útján. Mindig nagyon gondosan kell megvizsgálnunk, mi a jobb, takarékosabb és hatásosabb, vajon új üzem felépítése-e, vagy pedig a meglevőnek műszaki helyreállítása, és eszerint kell döntenünk. Ügy vélem, hogy viszonyaink között — általában mondva — a jövő években helyesebb, ha intenzívebben az üzemek újjáépítésére és korszerűsíté- 1 sére irányítjuk figyelmünket. Emellett egyrészt abból indulok ki, hogy | gépiparunk ezeket a berendezéseket r nagyrészt maga készítheti, másrészt ' abból, hogy ennek a termelésben való hatása rendszerint gyorsabb és az építkezési-szerelési munkák megtakarítását jelenti. Ez nagyon fontos azért, mert az építkezési-szerelési szervezetek Ily módon felszabadított kapacitásait fokozott mértékben használhatjuk fel azokban az ágazatokban, ahol a termelés növelését elsősorban új üzemek építésével kell biztosítani, főleg a nehézipar alapvető ágazataiban. A technikai színvonal emelésének módszere végül összefügg azzal is, menynyi építkezési-szerelési szervezet kapacitását bocsáthatjuk a lakásépítés, valamint a kulturális és szociális épületek felépítésének rendelkezésére. Ezzel kapcsolatban meg kell ál'apítani, hogy az 1956-os évben is a j gépek részaránya az egész beruházási építkezés terjedelmében nem elég kifejező. A technikai fejlesztéstől szóló sikeres értekezletek után azt várhattuk volna, hogy a minisztériumok terveikben a fősúlyt a gépekre és a berendezésekre helyezik. Ez azonban nem történt meg. A gépi beruházások része a beruházási építkezés egész terjedelmében 1956-ban 33,7 százalékra emelkedik az 1955. évi 32.1 százalékkal és az 1954. évi 28,5 százalékkal szemben. Emellett 1956-ban e részarány emelkedését elsősorban azzal érjük el, hogy fokozzuk a gépszállításokat a mezőgazdaság és a közlekedés számá ra, míg a többi ágazatokban gyakorlatilag nem áll be javulás. Ezt egyrészt az a tény okozza, hogy az 1956. évi gépszállítások méretét már megadja a megvalósított beruházási építkezés tervezési dokumentációja, másrészt az, hogy az új gépi beruházások igényeit 1956-ban a termelésben csak részben elégíthetjük ki. Vajon ez az állapot nem jelenti-e azt, hogy az új technika bevezetésének kérdéseit elhalasztjuk az 1957. évi terv előkészítésének időszakára : Nem, egyá:talán nem jelenti fiat. Az 1956. évi időszakot intenzíven fel kell használnunk egyrészt az ágazatok technikai színvonala emelése alapvető kérdéseinek alapos előkészítésére, másrészt arra, hogy maximálisan kihasználjuk a műszaki színvonal emelésének azokat a lehetőségeit, amel>ek nagy mértékben már 1956-ban adva vannak. A technikai színvonal emelésének kérdése ugyanis nemcsak új üzemek felépítését, a régi gépeknek és berendezéseknek újabb, nagyobb teljesítményű gépekkel való felcserélését jelenti. Ezt szélesebb értelemben kell felfogni, olyan intézkedésekként, amelyek "fokozzák a termelést, a munka termelékenységét és csökkentik a termelés önköltségeit. Ide tartoznak például a termelési technika és technológia tökéletesítésének kérdései, az úgynevezett kis-gépesítés, mégpedig mind az állami költségvetés eszközeinek, mind az igazgatói alapoknak a felhasználásával. A vállalatok igazgatói alapjainak pénzeszközeiből történő ésszerűsítő intézkedések lehetőségeit mindeddig nem használtuk ki. Az ipari vállal® tok számláin a pénzeszközök maradékösszegei 1955 július l-"'g 411 millió koronát tettek ki, ebből nagyrészt éppen a termelés tökéletesítésé[ re, a kis-gépesítésre és e beruházási építés terven kívül megvalósítandó beruházásokra szánt összegek maradtak kihasználatlanul. Így péídául a Sztálin-művek az 1955-ös év első 8 hónapja alatt csak 467 ezer koronát használt fel az alapból, jóllehet szeptember l-ig számláján 5170 000 korona maradt felhasználatlanul. Hasonlóképpen a libereci Textilana nemzeti vállalat a 739 ezer koronányi összegből szeptemberig csupán 21 ezer koronát merített ki. Továbbá ide tartoznak a legfontosabb alapok rendes fenntartásáról való gondoskodás, -a legfontosabb alapok általános javítása megszervezéséről és megjavításáról, a pótalkatrészek gyártásáról való gondoskodás kérdései is. Ide tartoznak a kutatóintézetek, a tervezők és a tervező irodák munkájának, a technológusok munkájának, a műszaki ellenőrzésnek, a mesterek munkájának kérdései, akik a szocialista termelés igazi szervezői stb. Ide tartozik a legjobb üzemek haladó tapasztalatainak elterjesztése is a termelés és a munka megszervezésében, a legjobb dolgozók új munkamódszereinek bevezetése, a termelési dplgozók szakképzettsége tömeges emelésének megszervezése. Ide tartoznak továbbá mindazok a szervezési intézkedések is, amelyek a meglevő berendezések jobb kihasználásához vezetnek stb. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek a műszaki színvonal emelésével. E téren a helyzet megjavításában a gazdaság fejlesztésének óriási, eddig még nagyon kevéssé kihasznált tartalékait kell látnunk. Elég tehát a munka és elég a lehetőség, Ezért át kell térni a nagyméretű felelősségteljes munkára, szervezésileg biztosítani kell a termelés műszaki színvonalának emelését. Ezzel kapcsolatban különösen figyelmeztetni szeretném önöket egy nagyon fontos kérdésre: a legfontosabb alapok kihasználásáról és a helyes gazdálkodásról való gondoskodás lényeges megjavításának szükségességére. A legfontosabb alapokkal való rendes gazdálkodás kérdései, rendes felhasználásuk, karbantartásuk, a javítások és korszerűsítések gazdasági politikánk legfontosabb feladatai közé tartoznak. A legfontosabb alapok rendes felhasználása és korszerűsítése a termelés és a munkatermelékenység növelésének legfontosabb forrásai közé tartozik. A legfontosabb alapok rendes felhasználásának természetes, elemi feltétele, hogy takarékosan bánjunk velük, szakképzett emberek kezeljék őket, idejében és jó minőségben végezzük el a javításokat. Valamennyi gazdasági ágazat tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a legfontosabb alapokkal való gazdálkodás nálunk alacsony színvonalon áll, hogy nagyrészt gyengén szervezik meg a karbantartást és a fő javításokat, az üzemzavarok aránytalanul nagy számban fordulnak elő. Gyakran megállapíthatjuk, hogy ezeket az alapokat távolról sem használják ki és nem ritkán látunk olyan eseteket, hogy pazarlóan bánnak velük, megrongálják a legfontosabb alapokat. A legfontosabb alapokkai való rendes gazdálkodásért a gazdasági szervek. gazdasági dolgozók felelősek. Tőlük, a gazdaság irányítóitól függ, hogyan dolgozzák ki a technikai előírásokat a legfontosabb alapokkal való gazdálkodásról és bánásmódról, hogyan tartják be ezeket az előírásokat, hogyan szervezik meg és hajtják végre a folyamatos üzemi karbantartást, a legfontosabb alapok fő javításait, hogyan járnak el azok ellen, akik a társadalom vagyonával nem bánnak takarékosan, vagy megrongálják azt. A gazdasági szervektől függ továbbá, hogyan használják ki a legfontosabb alapokat, vajon a termelés és a munka megszervezésében fellépő különféle rendetlenségek nem vezetnek-e ezen alapok alacsonyfokú kihasználására, vagy üzemen kívüli helyezésére. Enyhén szólva, nem gazdaságos és könnyelmű dolog megengedni, hogy fontos építőipari gépeket, pl. darukat csupán 17 százalékra, talajgyalukat 16 százalékra, billenő tehergépkocsikat mindössze 9 százalékra használják ki. A műszaki színvonal növelésének új technikája — ez alkotó, haladó ügy. Nem lehet rábízni bürokratákra és szájhösökre, olyan emberekre kell bízni, akik műszakilag magasan képzettek és politikailag fejlettek. Nem tudnánk biztosítani sem a műszaki fejlődést, sem a termelés feladatainak sikeres teljesítését ha a legrövidebb időn belül nem javítanám meg a vasúti közlekedést. A vasúi közlekedést irányító szervek az év első részében kifejtett sikeres munka után ellanyh'ultak irányító és szervező munkájukban, nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy a vasúti közlekedés felkészüljön az oszi és téli időszak nagyobb feladatainak teljesítésére. A vasúti közlekedésbén az utóbbi hónapokban újra nehézségek merülnek fel, a szállítás elhúzódik és különböző szervezési hibák következtében a vonatok vesztegelni kénytelenek. Ezeket a hiányokat most, amikor a téli időszakba lépünk, gyorsan ki kell küszöbölnünk, gondoskodnunk kell arról, hogy a pártnak és a kormánynak a vasúti közlekedés munkája megjavításáról szóló határozatában foglalt feladatokat pontosan teljesítsék. * * * A munkások, mesterek, műszaki dolgozók, mérnökök és valamennyi dolgozó teljes ' megértéssel és támogatással fogadják a nemzetgazdaság műszaki színvonalának növelésére irányuló igyekezetünket. A soronlevő feladat most az, hogy maximális mértékben kihasználjuk a dolgozók tapasztalatait, indítványait és javaslatait, tömegmozgalommá változtassuk és szervezetten irányítsuk a technika fejlesztéséért kibontakozó mozgalmat. Erre rendkívül kedvező feltételeket teremt meg az a most meginduló kampány, amelynek célja a tervfeladatok szétírása, valamint az üzemek műszaki-termelési és pénzügyi terveinek és a műszaki-szervezési intézkedései terveinek kidolgozása. A műszaki-termelési és pénzügyi terv az állami terv feladatainak és mutatószámainak komplex kifejezője az üzemben. Része a műszaki-szervezési intézkedések terve, amely egyben része a kollektív szerződésnek is. A gazdasági szervek, a párt- és a szakszervezetek feladata, hogy az állami terv feladatainak az üzemekre való felbontásánál, a műszaki-termelési és Dénzügvi tervek kidolg zásánál szervezetten felhasználják a dolgozóknak a tartalékok feltárására, a termelés megjavítására irányuló kezdeményezését. Melyek a soron levő feladatok? 1. Ezt a kampányt arra kell felhasználni, hogy tüzetesen megmagyarázzuk a. műszaki színvonal növelésének, az egyes üzemekben ezzel kapcsolatosan felmerülő gyakorlati kérdéseknek a jelentőségét. 2. A kampányt fel kell használnunk arra, hogy a lehető legszélesebb méretben és valamennyi dolgozó részvételével megoldjuk a legfontosabb alapokkal való gazdálkodás, azok felhasználása, a karbantartás és a javítások kérdéseit, és hogy a dolgozók • V. széles tömegeinek konkrét példák alapján megmagyarázzuk a közös szocialista tulajdon iránti viszony kérdéseit. 3. Ezt az alkalmat fel kell használnunk arra, hogy a lehető legszélesebb méretben kiaknázzuk a kis-gépesítési tervben és az állami költségvetésben adott lehetőségeket és az üzemekben ésszerűsítő intézkedéseket érvényesítsünk. 4. További intézkedéseket is megvalósítunk, amelyek növelni fogják a termelés szervezési, műszaki és technológiai színvonalát, a munka termelékenységét, s amelyek segítségével megtakarítást érünk el nyersanyagban, tüzelőanyagban, villanyenergiában és gazdaságosabbá tesszük a termelést. Ezt a kampányt egybekapcsoljuk az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetésével és tökéletesítésével. Az adott alkalmat tehát kihasználjuk a mutatószámok, főleg az 1956. évi állami terv minőségi mutatószámainak biztosítására, megszilárdítására és megjavítására. Helyes lesz, ha a miniszterek a műszaki, ipari és pénzügyi tervek összeállításának időszakában tapasztalt dolgozókat küldenek ki hosszabb időre az üzemekbe, akik ott segítséget nyújthatnak az állami tervből eredő feladatok megoldásában.. Növeljük a gazdasági szervek irányító munkájának színvonalát Elvtársak! Az új technika bevezetésében és a nemzetgazdaság műszaki színvonalának növelésében, valamint a második ötéves terv első évi terve többi feladatának megoldásában elérendő sikerek elválaszthatatlanul összefüggnek a gazdasági szervek irányító munkájának színvonalával. Ezen a téren már elértünk bizonyos csekély javulást. Minisztériumainknak és gazdasági szerveinknek azonban még nagy utat kell megtenniük ahhoz, hogy elsősorban a termelési és a műszaki politika irányításának szervélvé váljanak az egyes ágazatokban, hogy harcot szervezzenek a műszaki fejlődésért, a legmagasabb műszaki színvonal eléréséért, hogy ezekben a kérdésekben világos távlat álljon előttük és kidolgozzák a feladatok szervezési biztosításának pontos rendszerét. A feladat az, hogy gazdasági szerveink ezt a nagy utat a lehető leggyorsabban megtegyék. Az új technika bevezetésének üteméről a sok tényező közül elsősorban a dolgozók képzettsége fog dönteni. Ez természetes, mivel a korszerű, fejlett technika teljes kihasználása megköveteli, hogy a vele dolgozók kiválóan képzettek legyenek. Másrészt a termelésben dolgozók szakképzettsége szerfölött meggyorsítja a technika fejlődését. Mind ez ideig azonban a munkaerőkkel való gazdálkodás és a dolgozók szakképzettségével való bánásmód terén nyert sok tapasztalatunk arról győz meg bennünket, hogy az embernek és képzettségének, társadalmunk e döntő termelő erejének távolról sem szentelnek annyi figyelmet, amennyit megérdemelne. Az emberekkel és képzettségükkel gyakran felelőtlenül gazdálkodnak Nekünk pedig abból kell kiindulnunk, hogy munkásaink, műszaki dolgozóink és mérnökeink szakképzettsége a mi legértékesebb tőkénk. A szakképzettség tömeges méretben való növelésének feladata azért fontos, mivel a műszaki fejlesztés üteme olyan emberektől függ, akik elsajátították és fel tudják használni a technikát. Ez az alapja a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom tömeges fejlesztésének is. E szemszögből nézve az élmunkásmozgalom jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy a technika fejlesztésének és a haladó technika bevezetésének kérdéseit az eddigi technika teljes elsajátításával, a régi teljesítménynormák megdöntésével és új, haladó teljesítménynormák kialakításával biztosítja. A haladó teljesítménynormák kidolgozásának és bevezetésének kérdése soha sem volt olyan sürgető feladat, mint most, az új technika bevezetésével kapcsolatban. Nem habozom kijelenteni, hogy haladó teljesitménynormák nélkül nem érünk el ezen a szakaszon komoly sikereket, a műszaki színvonal növelése megfelelő mértékben nem fog visszatükröződni a munkatermelékenység emelkedésében. Hiszen a műszaki normázás kérdése nagy gazdasági jelentőségű kérdés, a technika alkalmazásában és fejlesztésében rejlő, a munka termelékenységét növelő tartalékok felhasználásának kérdése. Az itt elmondottakból világos: gazdasági szerveink előtt az a sürgető feladat áll, hogy rendszeresen kidolgozzák és bevezessék a műszakilag indokolt, haladó teljesítmény-normákat, s ebben lássák a bérrendszer megjavításához, a bérpolitika helyes megvalósításához vezető egyedül helyes és legfontosabb utat. Ez biztosítja a munka mennyisége és minősége szerinti díjazás elvének érvényesülését. Nagy feladat ez, különösen azért, mivel ezeket a kérdéseket a legelhanyagoltabb kérdések közé sorolhatjuk. Ez az út egyben ahhoz vezet, hogy a szocialista munkaversenyt mentesítsük a bürokráciőtól, az üres alakiságoktól és a szocializmus építésének igazán kommunista módszerévé tegyük. Ügy látszik, hogy még mindig nem értékeljük eléggé a szocialista munkaverseny hatalmas erejét, hogy ezt az eleven mozgalmat leszűkítettük, megbéklyőztuk. A gazdasági dolgozók, a szakszervezet funkcionáriusai, akiknek politikailag ösztönözniök é6 szenrezniôk kellene a szocialista munkaversenyt, ehelyett gyakran túlsók energiát fordítanak arra, hogy melyik üzemnek kell elnyernie a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács vándorzászlaját, és hogy melyiknek a a minisztériumok és a szakszervezeti szövetségek zászlajait. A vörös zászlókért folytatott verseny természetesen igen' jelentékeny erő, de csak akkor, hogyha az üzemek legjobb kollektíváinak tapasztalatait és eredményeit általánosítják, népszerűsítik, elterjesztik a lemaradozó üzemekben. Mind ez ideig azonban erről gyakran megfeledkezünk. Azokban az üzemekben, amelyeknek kevés reményük van a zászló elnyerésére, gyengén szervezik a szocialista munkaversenyt. Pedig éppen ellenkezőleg kellene tenni. A szocialista munkaverseny szervezésénél abból kel! kiindulnunk, ahogyan értelmét és célját Sztálin elvtárs jellemezte; a feladat az, hogy az elmaradozókat a legjobbak színvonalára emelje, közös előrehaladást biztosítA jövő évi tervben kitűzött nagy és nehéz feladatokról és biztosításukról beszélve, szem előtt kell tartanunk a legfontosabb döntő tényezőt: az embert, a dolgozó tömegeket. A feladatokat teljesítjük és túlszárnyaljuk, ha a dolgozók meggyőződnek helyességükről, ha minden munkás, művezető, technikus, mérnök, mezőgazdasági dolgozó, agronómus, traktoros egy szóval minden dolgozó ismerni fogja feladatát, munkaszakasza fontosságát. A feladatokat teljesítjük és túlszárnyaljuk, ha a dolgozók tevékenyen és alkotó módon kiveszik teljesítésükből a részüket, ha kezdeményezésüket kibontakoztatjuk és megszervezzük. Éppen a dolgozók széles tömegeinek aktív, alkotó részvétele a szocializmus építésének egyik legfontosabb jellemzője, a terv sikeres teljesítésének alapvető feltétele. Ez különösen az új év előtti, előkészületi időszakra érvényes. A tervteljesítés előkészületeit, a műszaki-, termelési- és pénzügyi tervek, valamint a tervteljesítés biztosítását szolgáló műszaki-szervezési intézkedések terveinek kidolgozását, a dolgozók széleskörű aktív részvételével lehet csak és kell is biztosítani, mégpedig a szakszervezetek segítségével és a pártszervezetek vezetésével. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb feladat a párt munkájára hárul. Az államapparátus gazdasági, szervező funkciója éppen abban áll, hogy a párt vezetésével, a pártszervezet mozgósító és szervező erejére, a kommunisták munkájára, valamint a szakszervezet ténykedésére támaszkodva fejleszti, ösztönzi, szervezi és irányítja a tömegek alkotó tevékenységét Forradalmi szakszervezeteink s üzemi csoportjaik nagy erőt jelentenek, amely a párt vezetésével jelentős mértékben kiveszi részét az 195a évi állami tervben kitűzött feladatok és célok sikeres teljesítéséből. A szakszervezetek feladata különösen most, az új tervidőszak megkezdése előtt, a gazdasági előkészületek időszakában fontos, amikor az FSZM üzemi csoportjainak jó munkája, következetes és helyes pártos irányításuk, a tervteljesités megkezdésének nélkülözhetetlen feltétele. A szakszervezet aktív és kezdeményező részvétele biztosítja a műszaki-, termelési- és pénzügyi tervek, valamint a műszaki-szervezési intézkedés sek sikeres megvitatását és kidolgozását új, nagy tartalékok feltárását és mozgósítását. A szakszervezet aktív< tevékenysége a szocialista munkaverseny széleskörű elterjesztésének alapja. Egyedül a szakszervezet aktív segítségével érjük el azé, hogy következetesen érvényesüljön az érdem, a munka mennyisége, minősége és társadalmi fontossága szerinti díjazás szocialista elve. Ez az elv egybehangolja az egész társadalom és az egyén anyagi érdekeit, és hatékony eszközünk a nemzetgazdaság további fejlesztésének útján. Az 1956. évi terv kifejezésre juttatja a szocializmus gazdasági törvényeinek helyes érvényesítését, egész dolgozó népünk legsajátabb érdekeit és vágyait. A feladat most az. hogy a párt vezetésével egybekapcsoljuk állami és gazdasági apparátusunk maximális igyekezetét, tudását és képességeit, egész dolgozó népünk legmagasabb aktivitásával, kezdeményezésével, találékonyságával és kitartásával hogy így közösen harcba szálljunk az 1956. évi terv valamennyi feladatának teljesítéséért.