Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-01 / 288. szám, csütörtök

I 1996. december Ifc ujszo Dicső emlékek nyomában A csehszlovák-szovjet barátság hó­napjában tegyünk körsétát szép fővá­rosunkban és álljunk meg a cseh-orosz és a csehszlovák-szovjet barátkozás legjelentősebb helyein. Induljunk el a Vitává jobb partjáról. A Sme tana-rakparton áll a Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetség hatalmas épülete. Több mint három évtizede szerény körülmények között kezdte meg áldásos tevékenységét a ma több mint kétmillió tagot magában foglaló társadalmi szervezet elődje és szer­zett egyre több odaadó hívet és hűsé­ges barátot a Szovjetuniónak. Nagy érdeme, hogy a barátság hónapját már úgy várják dolgozóink, mint évről év­re visszatérő elmaradhatatlan ünne­pet. El sem tudjuk képzelni, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján és az utána következő hónapban ne legyenek közöttünk a szovjet tudomány, kultúra, ipar, mező­gazdaság legkiválóbb képviselői. Járják az országot drága" szovjet vendégeink, tanítanak, segítenek, átadják tudásu­kat, szívből elbeszélgetnek és őszinte elismerésüket fejezik ki, mert évről évre tapasztalják, hogy rohamlépésben haladunk előbbre a szocializmus alap­jainak lerakásában. Észak felé haladva a Klementinum egyetemi épületét, a jezsuiták volt fel­legvárát érintjük. Itt működött a' „Sö­tétség" korának hírhedt jezsuita pá­tere: Kóniás, aki egymaga 30 000 cseh nyelven Irt könyvet dobott máglyára. De itt működött Balbin is, a haladó szellemű paptanár ruszofil, oroszbarát követőivel. Innen csak pár lépés a Mű­vészek Háza előtti Vörös katonák tere. Ide temették 1945. május 9-én a Prá­ga felszabadításáért folytatott harcok­ban elesett szovjet hősöket. Itt, az ak­kori nemzetgyűlés épülete előtt hódolt először Prága népe a felszabadító Vö­rös Hadseregnek. Örök álmukat az ol­šanyi temetőben alusszák az áldoza­tok. Volt tömegsírjuk felett virágból kirakott vörös csillag figyelmezteti a járókelőket a kegyeletes helyre. A náci hatalom 1939. november 17­én bezáratta a cseh főiskolákat és bör­tönbe vetette a diákság vezetőit. A gyászos napnak emlékéről elnevezett November 17. utca a jogi fakultás épületéhez vezet. Innen bontakozik ki előttünk a maga nagyszerűségében a felszabadítás és Sztálin elvtárs emlé­kére épült és a csehszlovák-szovjet örök barátságot kifejező gigantikus szoboralkotás. Átmegyünk a nyílegyenes Parižská- tŕídán. Az Öváros téren vagyunk. En­nek a térnek gazdag forradalmi múltja van. A forradalmi huszita idők sok emlékezetes eseménye játszódott le e helyütt. Prága minden vendége meg­tekinti e híres Övárosházát, a- törté­nelmi Orlojt és meghajol a Prágát fel­szabadító Konyev marsall hadidicsősé­gét hirdető emléktábla előtt. A tér egyik sarkán áll a Miklós templom. E körül tömörült régen a pravoszláv oroszok haladó,, csehbarát csoportja. A másik sarokban a Kinsky-palota. A barokképület erkélyéről mondta el 1948 Irta: SZILY IMRE február 21-én Gottwald elvtárs éber­. ségre intő, egységbe szólító harcos beszédét. Akkor leplezte le a reakciós minisztereket a prágai dolgozók előtt és tett megingathatatlan hitet a szov­jet szövetséges mellett. Nagy ez a milliós város. Mégis úgy van, hogy bármerre megyünk, minde­nütt figyelmeztet valami önzetlen ba­rátainkra. A szlávság első főiskoláján, a több mint hatszáz éves Károly Egye­temen mindenkor előadtak orosz és szovjet tudósok. Elég, ha csak Tarle, Gyemidov, Udalcov, Mincsev, Visin­szkij, Szafinov, Grekov, Florovszkij, Vedenszkij, Szkrjabin, Sztoletov nevét említjük. A Nemzeti, Tyl és Smetana Színház­ban, a prágai hangversenytermekben gyakran szerepelnek szovjet művé­szek. A Prikopyn van a Nemzeti Mú­zeum volt épülete. A múlt század má­sodik felében a múzeum szintén élénk kapcsolatban állt az orosz tudomány képviselőivel. A közeli Reprezentációs Ház nagytermében 1918. január 6-án terjesztette a cseh nemzet képviselői elé Alois Jirásek, a nagy, hazafias író azt a híres függetlenségi nyilatkoza­tot, amely már a győztes orosz forra­dalom eredményeire támaszkodott. Itt győzött 1920-ban a szociáldemokrácia utatmutató kommunista balszárnya. A belvárost járjuk és korántsem va­gyunk útunk végén. A Hybern utcában megállunk a Népházban berendezett Lenin-múzeum előtt. A Népházban tartották 1912-ben Lenin személyes részvételével a VI. (prágai) pártkonfe­renciát, amely az új típusú párt és köz­vetve a Nagy Októberi Szocialista For­radalom bölcsőjévé vált. Évente átlag 150 000 látogatója van a múzeumnak és az érdeklődés egyre nő. Közvetlenül a felszabadulás előtti napokban a közeli Központi pályaud­varon a nácik tajtékzó dühükben több kommunistát végeztek ki, köztük a Rudé Právo néhány szerkesztőjét és odébb a Poŕíčon, száz évvel előtte, 1844-ben lőttek először Prágában a munkások közé. A žižkov-hegyi Katonai Történelmi Múzeum anyaga tudományos alapon bizonyítja, milyen élénk hatással volt a huszita harcászati mód a kozákok felkeléseire. 2ižkov maga nemcsak Zižka győzelméről, hanem a kommu­nisták küzdelmeinek, a csehszlovák nemzeti felszabadulásnak dicső fejeze­teiről is beszél. A mauzóleumban ott nyugszik Klement Gottwald elvtárs és ott helyezték el az első szovjetbará­tok, pártunk és szabad köztársaságunk elhalálozott nagy harcosainak urnáit. A vörös katonák olšanyi temetőjé­ben emléktábla figyelmeztet a gyekab­rista tisztek haladó mozgalmára. Négyszázharminchét vörös csillagos sírhant bizonyítja, mennyi drága szov­jet vér ömlött csupán Prágának tíz év előtti villámgyors felszabadításáért, Csehszlovákia felszabadítása 180 000 vörös katona életét követelte és bi­zony ezek a vérrel megpecsételt áldo­zatok kovácsolták szorosra hazánk né­peinek a legyőzhetetlen szovjet nép­pel való megbonthatatlan egységét. A' Szovjetunióban sok .szülővel, öz­veggyel, árvával, testvérrel találkoz­tam, akiknek legközelebbi hozzátarto­zójuk a Nagy Honvédő Háborúban a mi földünkön halt hősi halált. Gyászol­ják őket, de ez csak fokozza, mélyíti, szilárdítja hozzánk fűződő forró ér­zelmeiket. A Brúha szobrász bronzal­kotásaival díszített nagyszabású em­lékmű méltóan fejezi ki soha el nem múló hálánkat és kegyeletünket. Körsétánk a Vencel térre vezet. A Nemzeti Múzeum gazdag gyűjteménye értékes orosz és szovjet tárgyakkal dicsekszik. A múzeum díszes előtere jelentős politikai események bejelen­tésére szolgált. Itt hirdette ki Gott­wald elvtárs 1945. októberében az ál­lamosítást. Népes gyászmenet hódolt 1924-ben a Vencel téren a nagy Lenin géniuszának. A Vencel téren ünnepel­jük a Murvka ünnepét, s itt búcsúztat­tuk Gottwald elvtársat.' Számtalan orosz és szovjet emléket idézhetnénk még, különösen a felsza­badulás dicső napjaiból. Megemlékezé­sünket Smichovban, a Vltava balpart­ján annál a tanknál fejezzük be, mely Konyev, Rybalko, Leljusenko szovjet hadvezérek csapatainak élén vitéz har­cosaival elsőnek ért Prágába és örök időkre, mindenki számára félreérthe­tetlenül hirdeti a szovjet hadsereg világra szóló győzelmét, felmérhetet­len erejét. Prágába harckocsin jött a béke. Szovjet barátaink hősi tetteit sohasem feledjük. Ez a szovjet tank ért elsőnek Prágába. Bratislava képzőművészeti kiállításairól A Szlovák Nemzeti Képtár alkalmi tárlatok számára fenntartott második­emeleti helyiségeiben Bedrich Hof­städternek, a múlt évben tragikus kö­rülmények között elhúnyt neves szlo­vák festőnek képeivel ismerkedhet meg a látogató. Nagyon tanulságos ez a kiállítás, s lehetővé teszi a tehetsé­ges művész fejlődésének követését, melynek legjellemzőbb vonása az új u­tak, az aktuális témák és az ezeknek megfelelő, de amellett egyéni kifejezési mód fáradhatatlan keresése mind a fi­gurális, mind a tájképfestészet terén. Ha művészi pályája egyes időszakai­nak alkotásai tartalom és forma tekin­tetében sokban el is térnek egymástól, közös bennük az a szembeütközően ki­érezhető felelősségteljes igyekezet, mellyel alkotójuk — minden alkalom­mal — művészi feladatát teljesítette. Képei nagy része kiforrott kifejezési módról tanúskodik, melynek jellemző vonása a tömörség, a takarékosság mind a rajz, mind pedig a színek te­rén. Ennek ellenére nem riadt vissza attól, hogy munkássága utolsó éveiben ismét új útak keresésébe bocsátkoz­zék, amelyen azonban csupán az első lé­péseket tehette meg, mivel az 1954. augusztus " 10-i autószerencsétlenség pontot tett a művész még oly sokat ígérő pályája végére... , * * * November 20-tól december 13-ig tart az a tárlat, amelynek keretében a Csehszlovák Képzőművészek Szövet­sége a Hviezdoslav- és a Safarik-téri kiállítási csarnokokban a bratislavai kerület művészei műhelytitkait mutat­ja be. A tárlat anyagát vázlatok és ta­nulmányok képezik, amelyek a kész, kicsiszolt műalkotásokhoz vezető al­kotó tevékenység egy-egy mozzana­tát mutatják. Jelentésőgüket az a tény is növeli, hogy a művészi szellem leg­közvetlenebb megnyilvánulásának tart­ható, melyekben egyaránt megörökítet­ték a pillanatnyi hangulatot és a szik­raszerűen fellobbant ötletet. Spontán alkotások ezek, amelyek _ úgyszólván mentesek a képzőművészetek technikai járulékaitól. Mindezek ellenére nem akarom azt állítani, hogy a vázlat önmagában pó­tolhatná a kész, kiforrott alkotást. Ha sok érdekes tényt fed is fel a szemlé­lő előtt, amely a kész műben már ta­karva van, mégis csak alárendelt sze­repet játszik, hisz a kidolgozott kom­pozíció a tulajdonképpeni cél és a vázlat csupán elkerülhetetlen eszköz. Mindenesetre érdemes megtekinteni ezt a kiállítást, melyen Szlovákia fő­városa majdnem minden festője és' szobrásza alkotómunkájának egy-egy ihletett pillanatával találkozhatunk. Jankovich Imre. Vasárnapi emlékezés Rimaszombatra Nevetve köszönt rám a hajnal, ömlik a fény friss madárdallal. Örvendeznem kell, oly szép lett a lét, nem ott fent, a földön van az ég. Megáldozok most templomomban, magányos, tiszta otthonomban. Ajtóm kitárom, s beeresztem egyetlen papom, fényes szentem; múzsám s mámorosan ejtem puha kék köd-ölébe lejkem. Megérint, s hegedűn húr leszek, s mint hang a távolba így megyek. Oda, hol a kéklő dombok alatt otthoni jámbor paraszt arat. Hol sárgába olvad a róna, s szebbre nyílik az őszi rózsa. Ezüstén kanyarog vén folyóm, ősi dalt zümmögve altatón, és merengenek a parti fűzek, nyár csókjáról, mint ifjú szüzek. Belekotrok majd a homokba, amint tettem kicsiny koromba. Aztán.megbámulom a szépült negyedet, új téglából készült magasbatörő nagy házakat, az incselkedő ablakokat. És boldog leszek, hogy ily szépen megfér együtt két testvérem. E földön, hol annyi éven át a nemzetiség folytatott csatát; __ 1 most szlovák, magyar jóbarátok, s hogy legyen a frigy mindig áldott piros bort öntök poharamba s fenékig iszom mosolyogva. Mojzes Ilona MARK TWAINl a^-mo) Az amerikai demokratikus irodaljm kétségkívül legkiválóbb és a . világ ­irodalom egyik legnépszerűbb írója Mark Twain. Alkotó ideje a múlt szá­zad második felére esik, amikor az amerikai kapitalizmus elérte legmaga­sabb fokát és az imperializmus stá­diumába jutott. Twain munkáinak művészi értéke abban rejlik, hogy fö­lényes gúnnyal gyakorol kritikát és sziporkázó szellemességgel tűzi tollára a burzsoá társadalom erkölcsi hazug­ságait, a közigazgatás, a sajtó, az igazságszolgáltatás korrupcióját és leplezi le a nagytőkések és monopolis­ták zsarnoki uralmát. Fanatikus híve volt az egyenlőségnek, a haladásnak és minden írásával az egyszerű, el­nyomott, kizsarolt és rászedett ember érdekeiért harcol. Maga is szegény szülők gyermeke. 1835. november 30-án Floridában szü­letett és itt tölti gyermekkorát. Már tizenhároméves korában nyomdászinas, majd tengerész lesz és elszenvedi a tengerészek nehéz sorsát és a rakodó­munkások nyomorát.. Tapasztalatai alapján írja meg az „Élet a Missisi­pin" című regényét a néger rabszolga­háború előtti és utáni időkről. Későbo bányász, majd újságíró lesz. Renge­teget utazik és minden útján ontja nagyvonalú regényeit, szatíráit, meg­figyeléseit. Első könyve, „Az ugró béka" 1867­ben jelenik meg, majd ugyanez évben hosszabb utazást tesz a Földközi-ten­geren, bejárja Egyiptomot és Jeruzsá­lemet és benyomásait humoros írásban, „Az új zarándok"-ban örökíti meg. Regényei közül legismertebbek a „Tom Sawyer kalandjai", a „Hucklebery Finn" és a „Koldus és királyfi". Mestere a rövid történetek új for­májának, mely a vázlat és az anekdota keveréke. Ezekben céltudatosan és utánozhatatlan humorral pellengérezi ki a kapitalista társadalom hamis er­kölcsét. 1895-ben világkörüli útra indult, Bécsben és Budapesten is járt ekkor és saját műveiből felolvasásokat tar­tott. Humorával, de gyökérig komoly mondanivalójával is 1910-ben Reeding­ben bekövetkezett haláláig az elnyo­matás ellen harcolt. S. M. * Jf * Üj filmekről : Romeo és Júlia A csehszlovák-szovjet barátság hó­napjának egyik akciójaként rendezett szovjet filmfesztivál keretében bemu­tatták Lavkovszkij és Arnstan szov­jet rendezők színes művészi kivitele­zésű balettfilmjét, a „Romeo és Jú­liá"-t. Shakespeare örök értékű drá­mája balettvátozatának megfilmesítése sok művészi és technikai követel­ménnyel járó munka. A szovjet ren­dezők itt is tökéletes munkát végez-­tek, megoldották a balett szabadtéri filmezésének nehézségeit. A néző figyelmét leköti a művészek tökéletes játéka és tánca. A színpom­pás díszletek, Prokofjev elbűvölő ze­néje a néző elé varázsolják a Mon­techik és Capulettek Veronáját, .".hol az egymással szemben álló két neme­s, család sarjai szerelmének vége meg­töri az évek óta tartó gyűlölködést és kibékíti a haragos apákat.' Júlia megszemélyesítője, Galina Ul­janovp, fogalom a szovjet balettművé­szetben. Légiesen égnek szállóan könnyű a tánca, az ébredő szerelem érzéseit ugyanolyan utolérhetetlen művészettel tolmácsolja, mint a tragikumba csapó mély fájdalmát. Méltó partnere Juríj Zsdanov, Romeo alakítója. Nagyszerű még A. Jermokojev Tibald szerepében. Arcjátékával, mozdulataival hitelesen adja vissza az izgága, verekedő lovag jellemét. A film a barátság hónapja egyik jól sikerült akciója, tüzetesebben megis­merteti mozilátogatóinkat a szovjet művészettel és közelebb hozza a népi tömegekhez Shakespeare halhatatlan művét. Lörincz László KULTÚRHÍREK i A NEMET ÍRÓSZÖVETSÉG elnöksége megbízást adott egy brosúrasorozat kiadására, amely a „Jelénkori német irodalomról" szól. Az első füzetet „If­jú irodalmunk" címen Anna Seghers, Hans Marchwitza, Walther Vietor és Christa Wolf írják. Fiatal írókollégák müveit beszélik meg benne. A követ­kező füzeteket az új ifjúsági iroda­lomnak és a műfordítási problémák­nak szentelik. — Ugyancsak elhatá­rozta az elnökség, hogy törli a szer­vezeti szabályzatnak az írószövetségi tagjelöltségre vonatkozó paragrafusait és megszünteti a jelöltséget. Fölhívta a vidéki szervezeteket, hogy döntsék el, kik azok a tagjelöltek, akiket az írószövetségbe rendes tagul felvételre ajánlanak. A többieket a Fiatal írók Munkaközösségébe irányítják.

Next

/
Thumbnails
Contents