Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-08 / 294. szám, csütörtök

1955. december 10. UJSZ

O 3 ELVTÁRSAK VAGYUNK A BÉKÉÉRT ES A BARÁTSÁGÉRT VÍVOTT KÖZÖS HARCBAN A SZOVJET-BURMA! BARÁTSÁG SZILÁRD ALAPOKRA ÉPÜLT A Szovjetunió és Burma közös nyilatkozata Rangún, december 6. (TASZSZ). — December 6-án Rangunban aláírták N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legjelső Tanácsa Elnöksége tagjának és U Nunak, a Burmai Unió miniszterelnökének közös nyilatkozatát. A közös nyilatkozat aláírásánál szovjet részről jelen voltak: A. A. Gromiko, P. N. Kumikin, D. R. Raszulov, Z. Rahimbabajeva, I. A. Szeröv és A. D. Scsiborin, a Szovjetunió burmai nagykövete, Burmai részről jelen voltak: Sao Hkun Hkio külügyminiszter, U Kyan Nyein iparügyi miniszter, U Ba Szve hadügyminiszter, U Rasid kereskedelemügyi miniszter, Bo Kin Maung Gale belügyminiszter, Thakin Tin földállamosítási miniszter, U Tun Vin tájékoztatásügyi miniszter, U Mong On, Burma moszkvai nagykövete, U Tan, a miniszterelnök titkára. A közös nyilatkozat szövege A Burmai Unió kormányának meghívására N. A. Bulganyin, a Szovjet Szocialista Köztársasagok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja 1955. december l-e és 7-e között jóakaratlátogatást tett a Burmai Unióban. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov burmai tartózkodásuk során megbeszéléseket folytattak U Nuval, a Burmai Unió miniszterelnökével. Ezek a megbeszélések, amelyek az őszinte szívélyesség és a teljes, kölcsönös megértés szellemében folytok le. lehetőséget nyújtottak átfogó eszmecserére mindazokról a kérdésekről, amelyek mindkét ország kölcsönös érdekeit és előnyét érintik, mind pedig néhány nemzetközi jelentőségű halaszthatatlan problémáról. Az említett megbeszéléseken mégegyszer hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és a Burmai Unió közötti viszony, amely mindig őszinte és baráti volt, a területi sérthetetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásának, a meg nem támadásnak, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek és a kölcsönös előnynek, a békés egymás mellett élésnek és a gazdasági együttműködésnek szilárd elvein alapul és fog alapulni. Mindkét ország államférfiai bizonyosak abban, hogy a békés egymás meilett élés ezen elveinek mind szélesebbkörű alkalmazása az államok között — legyen szó akár nagy, akár kis államokról —. a béke megszilárdítását és a népek jótékony együttműködésének fejlesztését fogja szolgálni. Megelégedésüknek adnak •kifejezést annak láttán, hogy mind több és több békeszerető állam és nép ismeri el és teszi magáévá ezeket az elveket, és az olyan elveket amelyek a békét és a népek jólétét szolgálják. Kifejezést adnak arinak a meggyőződésüknek, hogy a békés egymás mellett élés elvei nagy lehetőségeket nyitnak meg a Szovjetunió és a Burmai Unió gazdasági, kulturális^ tudományos és műszaki együttműködése előtt. Kifejezésre juttatták továbbá azt az eltökélt szándékukat, hogy minden erőfeszítést megtesznek a két ország szorosabb kapcsolatainak fejlesztésére és elmélyítésére ezeken a területeken. Ez összhangban áll a Szovjetunió és a Burmai Unió népeinek érdekeivel, s elő fogja mozdítani a béke megszilárdítását és a nemzetközi stabilitást. A két ország államférfiai ennek kapcsán megegyeztek abban, hogy képviselőik tárgyalásokat folytatnak majd különböző kérdésekről konkrét egyezmények megkötése céljából. A világ népeinek a béke megteremtésére, a baráti együttműködés megvalósítására irányuló törekvései és erőfeszítése — egyebek között a folyó év áprilisában megtartott bandungi értekezlet, amelyen különböző politikai és társadalmi rendszerű, de olyan államok vettek részt, amelyeket egységbe fogott a közös cél: gazdasági, kulturális és poiitikai együttműködésük továbbfejlesztése — azt mutatták, hog.v a népek között megértés és együttműködés teljes mértékben lehetséges, és kedvező légkört teremtettek a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet sikeréhez. Ez az értekezlet az államok közötti feszültség észrevehető enyhülését eredményezte. Teljes egyetértésre jutottak abban, hogy a feszültség enyhítését, amelyet már sikerült kiharcolni, meg kell szilárdítani, s lépéseket kell tenni a nemzetközi feszültség további enyhítésére. A két ország államférfiai azt a meggyőződésüket fejezték ki. hogy bár a genfi külügyminiszteri értekezlet nem érte el a négy hatalom kormányfőinek irányelveiben szereplő problémák megegyezéses megoldását, további erőfeszítéseket kell tenni a békéért, e problémák megoldására. A Szovjetunió és a Burmai Unió államférfiai mélységes nyugtalyiságukat fejezik ki a fegyverkezési hajsza és különösen az atom-, és hidrogénés más tömegpusztító fegyverfajták felhalmozása miatt, amely egyre növekvő méreteket ölt. Ügy vélik, hogy a félelem eloszlatása, az anyagi értékek és számtalan emberélet megsemmisülésének elkerülése céljából feltétlenül meg kell tiltani az atom- és a hidrogénfegyverek gyártását, kipróbálását és alkalmazását; lényegesen csökkenteni kell a hagyományos ' fegyverzetet és hogy hatékony nemzetközi ellenőrzést kell teremteni ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása felett. Sürgetően szükségesnek tartják, hogy határozott erőfeszítések történjenek e cél megvalósítására. Ismét megerősítették azt az egységes véleményüket, hogy a tömbalakítási politikát el kell ítélni, mert az a népek között félelmet és bizalmatlanságot kelt, hogy csak az ilyen tömböktől való távolmaradás politikája segíti elő az államok közötti bizalom és jóakarat kialakulását és járul hozzá ilymódon a béke és a biztonság megteremtéséhez. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi béke megszilárdítása és a népek számára a jövőbe vetett hit biztosítása nem érhető el tömbalakítással, hanem csak minden nép együttes és kollektív erőfeszítéseivel. Haladéktalanul meg kell oldani a genfi értekezlet határozatainak értelmében az indokínai politikai rendezés problémáját. A távol-keleti feszültség enyhítése és a távol-keleti béke megszilárdítása céljából haladéktalanul meg kell oldani Korea egyesítését, továbbá azt a kérdést, hogy visszakerüljön a Kínai Népköztársasághoz Tajvan és a többi sziget, amely ősi kínai terület. E problémák megoldása elő fogja segíteni a nemzetközi béke és biztonság megszilárdulását. Az ENSZ tekintélyének és jelentőségének növelése céliából a Kínai Népköztársaságnak e szervezetben el kell foglalnia iogos helyét. A békét és a haladást szolgáló hatékony nemzetközi együttműködés megvalósítás^ végett az ENSZ-nek egyetemesnek kell lennie és az ENSZ-be fel kell venni minden országot, amely az ENSZ-alapokmány feltételeinek megfelel. A Szovjetunió kormánya és a Burmai Unió kormánya ebből kiindulva támogatja a felvételét kérő 18 ország tagfelvételéről szóló javaslatot, amelyet Kanada terjesztett elő az ENSZ-ben. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetséqe Minisztertanácsának elnöke. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagia és a Burmai Unió miniszterelnöke úgy véli, hogy a néoek közötti kölcsönös megértés és bizalom megszilárdításának hatékony útja a vezetők közötti személyes érintkezés megteremtése és tárgyalásaik, amelyek a megegyezés és a népek közötti baráti viszony elérésére vezetnek. 1955. december 6. N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, U NU, a Burmai Unió miniszterelnöke. H R . S

CSOV: Hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig igazat m

ondunk és becsületesen szembenézünk az igazsággal, még akkor is, ha ez kelle

metlen U Nu miniszterelnök

f N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin elvtárs beszéde Rangunban December 6-án délelőtt a ranguni városi tanács üléstermében politikai nagygyűlés zajlott le a burmai és szovjet nép barátsága jegyében. A nagygyűlést a Népi Szabadság Antifasiszta Ligája szervezte. Az egybegyűltek kitörő lelkesedéssel fogadták a szovjet vendégeket. A szovjet vendégek, valamint a kíséretükben levő személyek és a Népi Szabadság Antifasizzta Ligájának vezetői a díszelnökségben foglaltak helyet. A nagygyűlésen U Nu miniszterelnök, majd Hruscsov és Bulganyin elvtárs mondott beszédet. U.Nu miniszterelnök beszéde A Népi Szabadság Antifasiszta Ligája, amely ezt a nagygyűlést szervezte — mondotta U Nu — 1944-ben alakult, amikor Burma még japán megszállás alatt volt. A liga azt tűzte maga elé legfőbb célul, hogy megszervezze az ellenállást a fasiszták ellen, és kiűzze országunkból a fasizmust minden formájában. Miután ezt a célt elértük, a liga továbbra is élcsapata maradt annak a harcnak, amelyet egész népünk a szuverenitásért és a függetlenségért vívott. E dicsőséges harc napjaiban szeretett főparancsnokunk, Aung Szan és néhány nagyra becsült kollegám gyilkos kéz áldozata lett, de mi folytattuk a harcot és 1948 januárjában kivívtuk a függetlenséget. Azóta a nép rábízta a politikai hatalmat a ligára, amely az időnként leküzdhetetlennek látszó nagyszámú nehézség és akadály ellenére építi az új Burmát. Ez idő szerint utunk majdnem szabad és bízunk abban, hogy törekvéseink célját, a virágzó államot a nem is olyan távoli jövőben elérjük. U Nu ezután bemutatta a nagygyűlés részvevőinek Bulganyin és Hruscsov elvtársat, majd átadta a szót Hruscsovnak. Hruscsov elvtárs beszéde U Nu elvtárs — mondotta Hruscsov elvtárs — nemrég látogatást tett a Szovjetunióban. A szovjet emberek meleg és baráti fogadtatásban részesítették. U' Nu elvtárs és kísérete személyesen győződött meg róla, hogy a Szovjetunió népei is nagy rokonszenvet és barátságot éreznek Burma népei iránt. (Tans). A szovjet nép a gyarmati elnyomás ellen folytatott nemes harcában, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért vívott harcában mindig erkölcsi támogatásban részesítette a burmai népet. A burmai népnek ' a második világháború éveiben kemény harcot kellet vívnia a japán imperialisták ellen, s ez a harc az intervenciósok kiűzésével végződött. E háború után a burmai nép elszántan lépett fel a gyarmatosítók ama kísérletei ellen, hogy országában fenntartsák az idegen uralmat. A nemzeti függetlenségért küzdve győzelmet aratott. (Taps). Amikor a burmai nép lerázta a gyarmati igát, a Szovjetunió az elsők között ismerte el a Burmai Unió állami függetlenségét és országukkal baráti kapcsolatokat teremtett. Hruscsov elvtárs ezután így folytatta: Az utóbbi években a világon hatalmas változások történtek. Az elnyomott népeknek a függetlenségre és a szabadságra irányuló feltartóztathatatlan törekvése a kor zászlaja lett. A gyarmati rendszer recseg-ropog, noha a gyarmatosítók elkeseredett erőfeszítéseket tesznek, hogy az általuk elnyomott országokban fenntartsák uralmukat. A gyarmatosítók nem tudnak beletörődni délkeletázsiai és csendesóceáni állásaik elvesztésébe, nem akarják elismerni azokat a változásokat, amelyek az önálló fejlődés útjára lépő egykori gyarmati és függő országok népeinek életében végbementek. Á Szovjetunió — folytatta Hruscsov elvtárs — mindig szilárdan és következetesen kitart békeszerető külpolitikája mellett. Helyeseltük és helyeseljük a fegyverzet csökkentését, az atom- és a hidrogénfegyver betiltását. De nem kívánunk egyoldalúan leszerelni, amikor a nyugati államok fokozzák fegyverkezésüket. Ostobaság volna, ha az agresszív erőkkel szemben erőtlennek bizonyulnánk, ha nem tudnánk kordában tartani az imperialisták új háború kirobbantására irányuló esztelen kísérleteit. Ezért kénytelenek vagyunk lankadatlan figyelemmel kísérni védelmi képessénünk kérdéseit. (Taps). A Szovjetunió javasolta az atomés hidrogénfegyver betiltását. A nyugati államok kormányai azonban elvetik ezt a javaslatot, kijelentik, hogy állandóan atombombakészleteket fognak felhalmozni. Tudósaink és mérnökeink, tudományos kutatásaik során nemrég hatalmas, páratlanerejű hidrogénbombát robbantottak. A robbanás nagy magasságban történt, hogy ne veszélyeztesse a lakosságot. De most is, ismét javasoljuk, hogy a legszigorúbban tiltsák be az atomfegyver alkalmazását. Senkit sem akarunk megtámadni, ne;n gondolunk senkinek a nnegrémítésére sem. Azt akarjuk, hogy mindenki tudja, mi a háború és elszántan harcba lépjen a háború megakadályozásáért, az összes országok fegyverzetének csökkentéséért, az atom- és a hidrogénfegyver legszigorúbb betiltásáért. (Hosszantartó taps). A Szovjetunióban — folytatta Hruscsov elvtárs — örökre vége a nemzeti elnyomásnak. (Viharos taps). Országunk korábban elmaradott és elnyomott népei a szovjet hatalom évei alatt gazdasági és kulturális fejlődésben óriási sikereket értek el és ma országunk népeinek családjában egyenlő helyet foglalnak el. (Viharos taps). Nálunk valóban megtörtént a nők emancipációja s a nők az új élet egyenjogú és aktív részesei lettek. (Viharos taps). Most, amikor országunk a gazdaság minden ágában az építés gazdag tapasztalatait szerezte meg és más békeszerető népekkel megoszthatja ezeket a tapasztalatokat és ismereteket, a Szovjetunió az'ENSZ keretében szí vesen együttműködik más országok kal a gyengén fejlett országok népeinek műszaki és gazdasági megsegítése céljából (taps), amely országok gazdasági fejlődését a hosszú gyarmati rendszer visszatartotta. Számunkra érthető a gyarmati elnyomástól megszabadult népeknek köztük a burmai népnek, országuk gazdasági és kulturális felvirágoztatására és a néptömegek életviszonyainak javítását lehetővé tevő szociális és gazdasági intézkedések végrehajtására irányuló törekvése. Ezért helyeseljük országaink között a gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítését. Számunkra érthető a burmai nép mély és őszinte béketörekvése is mert szilárd és hosszú béke nélkül lehetetlen a gazdasági és kulturális haladás. (Taps). A Csendes-óceán medencéjében és Délkelet-Ázsiában most kialakult helyzet — baráti csendesóceánihatalmak: a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság léte, a Vietnami Demokratikus Köztársaság meg alakulása, a békeszerető Indiával való szomszédság — a burmai nép számára kedvező feltételeket teremt állami függetlenségének megszilárdításához. (Taps). Tudjuk, hogy Burma mezőgazdasági ország. Más államokkal való kereskedelme egyelőre főképp mezőgazdasági termékek eladása alapján fejlődhet. Mivel sok országban e termékekből felesleg képződött, egyes államok fel akarják ezt használni és feltételeiket a Burmai Unióra akarják kényszeríteni. A Szovjetunió mindig elítélte az ilyen politikát. Kölcsönösen előnyös kereskedelmet akarunk Burmával folytatni. És bár országunk nem nagy rizsvásárló, mindent megteszünk, hogy több rizst és más olyan terméket vásároljunk önöktől, amit a Burmai Unió exportál. Azért az összegért pedig, amelyért önök eladják nekünk áruikat, megvásárolhatják tőlünk a mi áruinkat. (Taps). Ez mindkét állam számára kölcsönösen előnyös kereskedelem lesz, minden politikai kötelezettség nélkül. Elő fogja segíteni kölcsönös kapcsolataink továbbfejlesztését és államaink megerősítését. (Taps). Szilárd meggyőződésünk, hogy a burmai nép soha és senkinek sem engedi meg, hogy belügyeibe avatkozzék és mindent megtesz állama önálló továbbfejlődéséért. Indiai és burmai tartózkodásunk lehetővé tette, hogy még jobban megismerjük az önök országainak létérdekeit. Eoyes uraknak azonban nem tetszett indiai és burmai látogatásunk. Nem tetszettek beszédeink és nyílt kijelentéseink. De mi mindig az igazat mondtuk és mondjuk, az igazság pedig gyakran nem mindenkinek tet- I szik. Mint a népi közmondás mondja: Az igazság bántja a szemet. (Taps). Egyes angol lapok ezért reagáltak ingerülten arra, amit én és Bulganyin elvtárs Indiában mondtunk. Különösen nem tetszett nekik egyik felszólalásomnak az a része, ahol azt mondottam, hogy egyes körök szabaddá tették Hitler kezét a Szovjetunió elleni háborúra. Ez pedig történelmi tény. Vajon megkezdhette volna-e Hitler a háborút, ha Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és más országok egyesített erői álltak volna vele szemben? Ha Anglia és Franciaország akkori uralkodó köreiben meg lett volna a szándék Hitler fékentartására és a háború megakadályozására, megakadályozták volna, hogy Hitler meghódítsa Ausztriát és nem mentek volna bele a szégyenletes müncheni egyezmények megkötésébe. A háború előtti évek története meggyőzően biztonyítja, hogy a nyugati hatalmak Hitlernek egyik engedményt a másik után tették, s Kelet felé, a mi országunk felé terelték őt. De az efemények úgy alakultak, hogy az, akit Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok uralkodó körei láncos kutyaként tápláltak, mert a Szovjetunió ellen akarták uszítani, letépte magát erről a láncról és azokra vetette magát, akik táplálták. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés, nem látunk-e a háború előtti időszakkal való bizonyos analógiát, ha megnézzük, mi történik a mai Nyugat-Németországgal? Nem ugyanilyen módszerekkel dolgoznak-e ma ugyanezek az országok, amikor az agressziók és az új kalandok útjára terelik NyugatNémetországot? Nyugat-Németországot bevonták a NATO-ba, Nyugat-Németországnak pénzt adnak a fegyverkezésre, fegyvert szállítanak neki. A nyugati országok sok vezető személyisége még leplezni sem tartja szükségesnek, hogy a Szovjetunió ellen szerelik fel a nyugatnémet hadsereget. Vajon miért is sértődnek meg egyes angol újságíró urak, ha felidézünk egyet-mást a múltból? (Élénkség a teremben). Szeretnénk még beszélni a következőkről: Oroszország Anglia ellen sohasem indított háborút, de Anglia mind a múltban, mind a szovjet hatalom idején támadást indított országunk ellen. Elég a krími háború példájára hivatkoznunk. Hisz nem az oroszok hívták meg akkor a Krímbe az angolokat, hogy a mi orosz földünkön orosz embereket semmisítsenek meg. Emlékeztetni lehet a polgárháború éveiben hazánk ellen elkövetett angol intervencióra is. Akkor a szovjet köztársaság még csak berendezkedett s az angol csapatok megszállták Arhangelszket. Nem barátként, hanem ellenségként jöttek hozzánk, hogy szovjet földünkön szovjet emberek vérét ontsák, míg ki nem sepertük őket. (Viharos taps). ' Mindez szintén történelmi tény, amelyen nem lehet változtatni. Emlékezzenek végül a hírhedt utasításra, amelyet a második világháború végén Churchill úr adott Montgomery angol tábornagynak. Churchill akkor megparancsolta, gyűjtsék össze és őrizzék meg a fegyvereket, amelyeket a kapituláló hitlerista csapatok eldobtak és tartsák készenlétben ezeket a csapatokat, mert esetleg alkalmasak lesznek a Szovjetunió elleni hadműveletekre, bár a Szovjetunió Anglia szövetségese volt. Hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig igazat mondjunk és becsületesen szembe nézzünk az igazsággal még akkor is, ha ez kellemetlen. (Taps). Minden cselekedetünk arról tanúskodik, hogy nem akarunk civakodást a nyugati hatalmakkal. Igazi barátságot akarunk Angliával, Franciaországgal, az Egyesült Államokkal és a többi országgal. Barátságban akarunk élni a világ minden népével. Nemcsak akarjuk ezt, hanem tevékenyen harcolunk is a világ békéjéért és valamennyi ország tényieges együttműködéséért. (Viharos taps). Egyeseknek azonban nyilván nem nagyon tetszik az, hogy most a legbarátibb kapcsolataink alakulnak ki India, Burma és más országok népeivel. Nem is szólok már nagy barátunkról és testvérünkről, a Kínai Népköztársaságról, amellyel örökre összefűznek a legszilárdabb, a legszívélyesebb és a legönzetlenebb testvéri barátság szálai. Igen, egyeseknek nem tetszik, hogy mi támogatjuk azokat az országokat, amelyek levetették magukról a gyarmati jármot és most saját útjukon haladnak előre. Mindig támogattuk e népek nemzeti felszabadító törekvéseit. őszintén örülünk annak, hogy nemcsak kivívták a politikai szabadságot, hanem jó úton' haladnak előre, (Folytatás a 4. oldalon)