Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-04 / 291. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában A mi egységünknél a csehszlovákszovjet barátság hónapjában több kultúrakciót rendeztek egységünk mozitermében, kitűnő szovjet filmeket játszanak, amelyek még közelebb hozzák szívünkhöz a dicső szovjet népet. Az előadott filmek közé tartoznak a „Nagy polgár", „Távol Moszkvától", „Víg vásár", és még több kiváló film, melyek hűen mutatják, mily nagy elszántsággal építi a szovjet nép a kommunizmust. Ezen örömteli hónapban egységünket meglátogatták a katonai zeneiskola növendékei is. Kultúrműsort rendeztek nálunk, melynek keretében előadták az élenjáró szovjet zeneszerzők műveit. Ezenkívül néhány színdarabot is láttunk. Nemrégiben az „Igazgató úr ünnepe" című darabot mutatták be nálunk, melynek nagy sikere volt. Hogy mi katonák, a csehszlovák szovjet barátság hónapjában minél jobban megközelítsük példaképünket — a szovjet katonát — lővészversenyt rendeztünk egységünknél, melynek az volt a célja, hogy nagyobb gyakorlatot nyerjünk a lövészetben. A versenyben részt vett egységünk valamennyi tagja. A legjobbakat kiválasztották, ezek állandóan gyakorlatozni fognak, hogy jól felkészüljenek a tavaszi lövészeti versenyre. A legjobb lövészek közé tartoznak Havel, Život, Horálek, Sýkora és Mastný közkatonák, akik nagyobbrészt száz lehetőből kilencven pontot értek el. Én is boldog vagyok, hogy az említett elvtársak közé kerültem. Gottlieber Ferenc közkatona A sportversenyek hozzájárulnak a harci felkészültség fokozásához A sportlövészetre a népi demokratikus országokban és főleg a Szovjetunióban nagy gondot fordítanak. A sportlövészet szakaszán a szovjet lövészek kiváló eredményeket érnek el és ennek köszönhető, hogy a Szovjetunióban főleg a Nagy Honvédő Háború idején annyi kiváló lövész volt. Sajnos, hazánkban ezt a fontos sportágat elhanyagolták. Csak dr. A. Čepička hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter indítványára kezdtek foglalkozni a sportlövészettel, amikor 1952-ben az Állami Testnevelési és Sportbizottság mellett megalakult a sportlövészet osztálya. Innen kezdődik a sportlövészet története. A hadseregsportolók már az elmúlt években jelentős sikereket értek el a sportlövészetben. Á legjobb lövészeken kívül, akik az ODA tagjai, sok lövész van az alakulatokban is. Ezek a kiképzések idején az alakulatokban folyó versenyekben és a hadsereg lövészeti versenyeiben tökéletesítik tudásukat. A sportlövészet köreiben és osztályaiban az előkészítés jelentős ellenőrzését jelentik a hadseregben rende"zett lövészeti versenyek, amelyek az első tömeges alakulati versennyel kezdődnek és a negyedik szigorú selejtező utáni hadseregversennyel fejeződnek be. A versenyben részt vesznek: 1. A csoportversenyek tagjai, katonai és lövészpuskából, katonapisztolyból és kiskaliberű 56-os puskából. 2. Az egyének versenyében választás szerinti pisztolyból és automata pisztolyból. A csoportversenyek, amelyekben öt férfi és két nő vesz részt, egyúttal egyéni versenyek is. E napokban az alakulatokban megtették az első szervezési lépéseket a sportlövészet iránt érdeklődők beszervezésére. így pl. a tüzérségi technikai tanintézetben, ahol Žitek tiszt a csoportvezető, már megválasztották a csoportbizottságokat, összeállították a tervet és előkészítették a gyakorlóteret a lövészetre. L. L. Egymástól tanulnak Németh elvtárs egy évvel ezelőtt, tehát nem sokkal bevonulása után, nagyon hiányosan ismerte csak a szolgálati nyelvet. Ezt most minden röstelkedés nélkül el lehet róla mondani, mert azóta e téren dicséretre méltó haladást ért el. Tudta, hogy néphadseregünkben minden katonától megkövetelik a szolgálati nyelv ismeretét és hogy aki ennek a követelménynek nem tud eleget tenni, az nem képes a katonai szolgálat példás teljesítésére. Ezért mulasztás nélkül hozzálátott a tanuláshoz. Mindannyian segítettük őt, de a legtöbbet Kopanek elvtárs segített, akivel — közös beosztásuk révén — a legtöbbet érintkezett. Németh közkatona hálásan fogadta a ba/áti segítséget és amikor Kopanek elvtársról megtudta, hogy szívesen megtanulna magyarul, örömmel és nagy igyekezettel kezdte őt tanítani. . Szinte napról napra érett e kölcsönös segítség gyümölcse. Németh elvtárs mind tisztábban és határozottabban beszélte a szolgálati nyelvet és Kopanek elvtárs naponta új magyar szavak, majd mondatok tudásával lepett meg bennünket. Németh elvtárs — ma már kevés akadozással — bármely témában meg tudja értetni magát a cseh és szlovák elvtársakkal, Kopanek elvtárs pedig, aki egy évvel ezelőtt egy szót sem tudott magyarul, már magyarul beszélget, de persze csak szűkebb témakörben, egyszerű mondatok használatával. Más alakulatokban levő bajtársaink példát vehetnek erről a baráti együttműködésről. Egységünkben minden katonára jó hatást gyakorol az említett két elvtárs kölcsönös baráti együttműködése. Bodrogi Tibor, közkatona jioemtjőseink gtjakorlaioznak HŐSI PÉLDAKÉP

EK =- Ján Sverma —===^A cseh nép nagy fia, Gottwald elvtársnak hű munkatársa, Ján Sverma már fiatal korában egyike volt á Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége szervezőinek. Később tevékeny munkát fejtett ki, mint a Rudé Právo vezető szerkesztője. Nagy szorgalommal tanulmányozta a marxizmus-leninizmust és a párt élharcosává nevelődött. A burzsoá köztársaság idején kemény harcot folytatott a munkásosztály jogaiért. Amikor a csehszlovák burzsoázia köztársaságunkat eladta a német fasisztáknak, Sverma elvtárs a párt utasítására Moszkvába utazott, hogy a szovjet nép oldalán vegye ki részét a Csehszlovákia felszabadításáért folyó küzdelemből, Nemcsak a fasizmus elien harcolt, hanem a csehszlovák burzsoázia ellen is, amely a legszégyenteljesebb módon elárulta köztársaságunk érdekeit. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején azt a feladatot kapta, hogy a Szovjetunióhói Szlovákiába utazzon és irányítsa a felkelést. Mikor a fasiszták elfogUlták Besztercebányát, a veszélyben levő partizáncsapatok visszavonultak az erdőbe. Sverma elvtársnak, mivel súlyosan megbetegedett, azt javasolták, hogy repüljön biztosabb helyre, vissza a Szovjetunióba. Sverma elvtárs így válaszolt: „Egész éleimben szégyenkeznem kellene, ha cserbenhagynám a szlovák népet akkor, amikor a legnagyobb szüksége van a segítségre." A partizánok nagvrabecsülték Sverma elvtársban, parancsnokukban ezt az elszántságot és hősi magatartást. Mikor a pratizánegységek visszavonultak, nemcsak a fasisztákkal kellett küzdeniök, hanem a rossz időjárással, a nagy hóviharokkal is. Sverma elvtárs beteg volt, nem bírt megküzdeni ezekkel a nehézségekkel. Csehszlovákia Kommunista Pártjának és népünknek nagy hőse köztársaságunk polgárainak boldogabb jövőjéért feláldozta életét. Majerský Márton katonai levelező. Szép napsütéses délelőtt. Csaknem szélcsend van. A város mögötti repülőtéren nyugalom van. A hangároknál néhány letakart gép pihen. De a kék egyenruhába öltözött tisztek csoportjának a két ezüstszárnyú Iljusin mellett bizonyára céljuk van. És valóban: az országút kanyarulatánál jeltűnik a jármüvek egész sora, amelyeken bőrkabátos, álcázott köpenybe öltözött vidám fiúk ülnek, ismerősök a repülőnapról! Ma ejtőernyős nap van. Az ejtőernyősök kiszállnak a kocsikból és a gyakorlótéren gyülekeznek. Felsorakoznak és az ejtőernyők ellenőrzése után az egész sor jobbra fordul és „libasorban" megy a repülőgéphez. Az ejtőernyőket tegnap este rakták össze az elvtársak a kaszárnyában, most mindegyik két ejtőernyőt visz magával. Jókedvűek, hiszen az ejtőernyős nap, a repülés a kitárt fehér ejtőernyő alatt a fiúk jutalma a fárasztó talajgyakorlatok után. Egyik sor a másik után lép az ellenőrző sávra, itt ellenőrzi ugyanis az ejtőernyők helyes összerakását Rotter tiszt Klézl hivatásos őrvezetóvel. Gondosan végzik munkájukat, de semmi hibára nem akadnak. A repülőgép már az ugróterület fölött száll. Egyetlen ejtőernyős ugrik ki belőle. Ez Krenek őrvezető, a „belövő". Készakarva nem irányítja az ejtőernyőt. Ügy esik, ahogyan a szellő viszi; éppen ez a belövő feladata: meghatározni, hová esik le, „Ma gyenge a szél. Nem megy úgy, mint máskor, — mondja Belina tiszt. — Szél nélkül nem lesznek bukfencek". Nem minden ejtőernyő egyforma Az első sor „jobbra át"-ot csinál és az lljusin-hoz megy. Az ellenőrzösávra újabb elvtársak kerülnek. Első tekintetre úgy tűnik, hogy valamennyieknek egyformán van összerakva az ejtőernyőjük, pedig nem így van. Az emberek nem egyformák és ezért az ejtőernyők összerakása sem egyforma mindegyiknél'. — Az ejtőernyő összerakásában a leggyorsabbak és legmegbízhatóbbak, Vávra, Gregor, Schuster és Kapustik elvtársak — mondja Kubiček tiszt és két elvtársra mutat, kik az ellenőrző sávon állnak. — Nézzék csak Partinger szakaszvezetőt — mondja — az ő ejtőernyőjének a burka szépen van kifeszítve, egyforma egész hosszában. Tatarka katona már nem csinálta ilyen jól. Látjátok? Az ejtőernyő burkolatának vászna nincs rendesen betűrve és elsimítva: A napsugaras kék égbolton újabb és újabb fehér virágok nyílnak. A néző, aki még sohasem ugrott és akinek semmi kedve az ugráshoz, az ejtőernyősök első csoportját látva, talán félelemmel gondol arra, hogy mi történne, ha valamelyiknek nem nyílna ki az ernyője. Most biztosan eszébe sem jutna ilyesmi, ha látná az ugrások és az ejtőernyő kinyílásának ennyi ismétlődését, ami teljesen szabályosan megy végbe és ott fent senkinek eszébe sem jut — hogy hátha az ejtőernyő nem nyílik ki. Az elvtársak bíznak ernyőikben, tudják, hogy tökéletesek, mint minden fegyverünk és itt még a gondos ellenőrzés és a tartalékernyő is. Az ejtőernyősökkel egy repülőgépen Itt az ideje, hogy az ejtőernyősök egyik csoportjával mi is beszálljunk a repülőgépbe és felrepüljünk a magasba. Közvetlenül a gép indulása előtt a csoport parancsnokának válla felett betekintünk a „manifest"-be. Igy^hívják az ejtőernyősök az ugrásban résztvevők névsorát. Ebben a névsorban láttuk Sámuel Mičko őrvezető és Styx sztarsina nevét. Az utóbbit a repülőnapokról' bátor szabadugrónak ismerjük. Az Iljusin felrepült, alattunk feltűntek az ellenőrzési sávokon az ejtőernyősök sorai, megcsillant a patakok ezüst sávja és a keskennyé vált utak mentén hátrafelé szaladtak a „skatulyaházikók". A repülőgépben folyik a beszélgetés, nevetéstől, tréfáktól hangos a gép. Idegességnek nyoma sincs. Az első ugráson már régen túl vannak valamennyien. De a nevetés és a dal mégis a várakozás idegességét takarja, még a tizedik ugrás után is. Ez nem félelem, sem ingadozás. Figyeljünk csak: minden pillanatban megadhatják a jelt a repülőgép elhagyására. Egyetlen egy sem tétovázott Felbúgott a sziréna. * Egy szempillantás alatt mindkét padsor üres és Križka tiszt a repülőgép ajtajánál vállérintéssel küldi kifelé az első"elvtársat. Olyan ez, mint a borsófosztás, amikor az egyik szem a másik után egyszerre szóródik a földre. Egyik sem tétovázott, kiugorjon-e. Be-zéSgetés az ejtőernyősök kísérőjévé! Ketten maradtunk a gépben az ejtőernyősök kísérőjével, Kriíka elvtárssal. Keressük az égbolton az ejtőernyősöket, akik egy perccel előbb hagyták el a gépet. Nem olyan könnyű megtalálni őket. Ha észre is vettük ejtőernyőjük fehér kúpját, mégis úgy tűnik, hogy rendkívüli magasságban vannak, messze a repülőgéptől. ' — Mindig ilyen gyorsan, tétovázás nélkül ugranak a fiúk? — kezdem a beszélgetést. — Mindig — mondja készségesen Križka elvtárs. — És kezdetben, az első ugrásoknál? — A többség mindjárt első alkalommal rögtön ugrik, az erős akarat legyőzi a pillanatnyi félelmet az ugrás előtt. — Es azok, akik nem akarnak leugrani? — Nem ítéljük el őket ezért. A ballonkosárban a környezet egészen más, mint a gépben. A repülőgép tele van emberekkel zajjal, mozgással, és a sziréna búgásakor egyik a másik után ugrik, tulajdonképpen egyik tolja a másikat. — Es a ballonkosárban ? — Azok, akik a Hadsereggel Együttműködők Szövetségében nem ugrottak ejtőernyővel, életükben először néznek ilyen mélységbe. Mindenütt köröskörül csend uralkodik, a kosárban egy vagy két ember van, úgyhogy nem csoda, ha valamelyik újonc nem ugrik ki. — Akkor bizonyára sok függ maguktót, az ejtőernyős kísérőktől ? — Igen. Ha az ejtőernyős kísérő a kosárban hallgatna és hagyná az újoncokat a mélységbe nézni, akkor a félelem érzése csak erősödnék. Az ejtőernyős kísérő feladata, hogy a fiúkat más gondolatokra terelje. Lányokról, vasárnapi táncról, szóval minden másról kell beszélni, hogy elfelejtse a félelmet és elhatározza, hogy mennróbálja az ugrást. Az ejtőernyős kísérő számára a legszebb jutalom, ha ilyen újonc az ugrás után lent a földön örömmel megöleli, hogy segített neki a félelem legyőzésében. — Es hány ilyen ejtőernyőst vagy kezdöejtőernyöst buzdított ugrásra már ön vagy Sulčik elvtárs, aki a másik Iljusinnal repül? Križka elvtárs mosolyog. — Nem számláltuk meg, de kitenne pár százat. Elő rő! a negyedik A gép megállásra készül. Kriika elvtársnak feltesszük még az utolsó kérdést: — Es mi történik akkor, ha fent az ugrókosárban az ön igyekezete hiábavaló és az újonc nem szabadul meg a félelemtől és nem ugrik le? — Akkor a ballont lehúzzuk — és Križka elvtárs nem fejezve be a mondatot, rámutat az összerakott ejtőernyővel felénk közeledők,egyikére. — Ez az a csoport, amellyel repültünk, látja ott elöl a negyediket? Látjuk az elvtársat, akire az ejtő-' ernyős kísérő mutat, de nem tudjuk, mi köze ennek a félelemhez és ahhoz, hogy valaki nem ugrik ki az ugrókosárból. Ebből a csoportból mindenki minden tétovázás nélkül ugrott. Egyetlen arcon sem vettük észre a félelem vagy határozatlanság jelét. — Hát ez igaz — bólint Križka elvtárs. De beszéljen csak azzal az elvtárssal, akire mutatok. Sámuel Myčka a neve, őrvezető. El akart menni az ejtőernyő ö :től Myčka elvtárs egyszerű földműves. Még álmában sem jutott eszébe, hogy a drága anyaföldre valaha is máshonnan nézhetne, mint valamelyik dombocskáról otthon, hogy valaha is ejtőernyővel ugrik majd le a repülőgépből. Dehát az ejtőernyősökhöz került! Ami a rendet és a gyakorlatokat, a lövészetet illette, a szakaszban nem volt jobb katona Myčkánál. Már katonai szolgálata elején kétszer kapott dicséretet. Myčka elvtárs még akkor is, amikor a ballon először vitte a magasba, azt gondolta, hogy leugrik, de mihelyt kinézett a kosárból az alatta tátongó mélységbe, elszédült és nem ugrott ki. Nem segített az ejtőernyős kísérő nyugtatása sem. Myčka elvtárs nem ugrott ki a másik próbánál sem. Az ejöernyős kísérő mindenképpen próbálta, még így is: — Elhozom ide a kedvesét, odaállítom lent a ballon alá, hadd lássa, milyen vénasszony maga. — Hívjon ide, akit akar, válaszolt akkor Myčka közkatona. Éti már ballont, ejtőernyőt életemben nem akarok látni. Otthagyom az ejtőernyősöket. Minden akadályon keresztül Nehéz esetnek látszott, de a kollektíva nem tőrt pálcát felette. Csaknem mindenki igyekezett öt meggyőzni. A Hadsereggel Együttműködők Szövetsége tagjai nem zárták ki körükből Myčkát, néha mégis szemére vetették, hogy nem tudja legyőzni félelmét és hogy ez árt h szakasznak. És így történt, hogy Myčka elvtárs rájött arra, hogyha mindenben jobb is a többieknél, valamivel lemarad és ezzel különbözik tőlük. Nem tudja legyőzni azt a pillanatnyi félelmet a ballonkosárban, tehát nem olyan férfi, mint a többi. Bizonyos idő múlva Myčka Sámuel mégis legyőzte félelmét. Ojból a ballonkosárban volt, ég és föld között. Azokra az elvtársakra gondolt ekkor, akikből már ejtőernyősök lettek. Eszébe jutottak a szilárd akarat hiányáról mondott szavak, az, hogy tulajdon• képpen nem is akar elmenni a jó kollektívából, a szakaszból. Arra gondolt, ha most nem ugrik le, akkor az elvtársak kinevetik és végül elveszti előttük becsületét. Myčka Sámuel leugrott. Éjjeli gyakorlaton történt. És éppen az éjszaka volt a nagy támasza. Nem látta a ballonból a mélységet, nem szédült, nem forgott alatta a föld, nem látott semmit. Utána aztán gyakorlatozott éjjel-nappal. És kinek jutna ma eszébe, hogy Myčka Sámuel valaha el akart menni az ejtőernyősöktől. Ma megbízható, bátor, öntudatos ejtőernyős, mint a többiek, akikkel ma megismerkedtünk. Karel Kroupa. tiszt \ /