Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-04 / 291. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában A mi egységünknél a csehszlovák­szovjet barátság hónapjában több kul­túrakciót rendeztek egységünk mozi­termében, kitűnő szovjet filmeket játszanak, amelyek még közelebb hoz­zák szívünkhöz a dicső szovjet népet. Az előadott filmek közé tartoznak a „Nagy polgár", „Távol Moszkvától", „Víg vásár", és még több kiváló film, melyek hűen mutatják, mily nagy elszántsággal építi a szovjet nép a kommunizmust. Ezen örömteli hó­napban egységünket meglátogatták a katonai zeneiskola növendékei is. Kul­túrműsort rendeztek nálunk, melynek keretében előadták az élenjáró szov­jet zeneszerzők műveit. Ezenkívül né­hány színdarabot is láttunk. Nemré­giben az „Igazgató úr ünnepe" című darabot mutatták be nálunk, melynek nagy sikere volt. Hogy mi katonák, a csehszlovák szovjet barátság hónapjában minél jobban megközelítsük példaképünket — a szovjet katonát — lővészver­senyt rendeztünk egységünknél, melynek az volt a célja, hogy nagyobb gyakorlatot nyerjünk a lövészetben. A versenyben részt vett egységünk va­lamennyi tagja. A legjobbakat kivá­lasztották, ezek állandóan gyakorla­tozni fognak, hogy jól felkészüljenek a tavaszi lövészeti versenyre. A leg­jobb lövészek közé tartoznak Havel, Život, Horálek, Sýkora és Mastný köz­katonák, akik nagyobbrészt száz le­hetőből kilencven pontot értek el. Én is boldog vagyok, hogy az említett elvtársak közé kerültem. Gottlieber Ferenc közkatona A sportversenyek hozzájárulnak a harci felkészültség fokozásához A sportlövészetre a népi demokra­tikus országokban és főleg a Szovjet­unióban nagy gondot fordítanak. A sportlövészet szakaszán a szovjet lö­vészek kiváló eredményeket érnek el és ennek köszönhető, hogy a Szovjet­unióban főleg a Nagy Honvédő Háború idején annyi kiváló lövész volt. Sajnos, hazánkban ezt a fontos sportágat el­hanyagolták. Csak dr. A. Čepička had­seregtábornok, nemzetvédelmi minisz­ter indítványára kezdtek foglalkozni a sportlövészettel, amikor 1952-ben az Állami Testnevelési és Sportbizottság mellett megalakult a sportlövészet osztálya. Innen kezdődik a sportlövé­szet története. A hadseregsportolók már az elmúlt években jelentős sikereket értek el a sportlövészetben. Á legjobb lövészeken kívül, akik az ODA tagjai, sok lövész van az alakulatokban is. Ezek a kikép­zések idején az alakulatokban folyó versenyekben és a hadsereg lövészeti versenyeiben tökéletesítik tudásukat. A sportlövészet köreiben és osztá­lyaiban az előkészítés jelentős ellen­őrzését jelentik a hadseregben rende­"zett lövészeti versenyek, amelyek az első tömeges alakulati versennyel kez­dődnek és a negyedik szigorú selejte­ző utáni hadseregversennyel fejeződ­nek be. A versenyben részt vesznek: 1. A csoportversenyek tagjai, katonai és lövészpuskából, katonapisztolyból és kiskaliberű 56-os puskából. 2. Az egyének versenyében választás szerinti pisztolyból és automata pisztolyból. A csoportversenyek, amelyekben öt férfi és két nő vesz részt, egyúttal egyéni versenyek is. E napokban az alakulatokban megtették az első szer­vezési lépéseket a sportlövészet iránt érdeklődők beszervezésére. így pl. a tüzérségi technikai tanintézetben, ahol Žitek tiszt a csoportvezető, már meg­választották a csoportbizottságokat, összeállították a tervet és előkészítet­ték a gyakorlóteret a lövészetre. L. L. Egymástól tanulnak Németh elvtárs egy évvel ezelőtt, tehát nem sokkal bevonulása után, nagyon hiányosan ismerte csak a szol­gálati nyelvet. Ezt most minden rös­telkedés nélkül el lehet róla mondani, mert azóta e téren dicséretre méltó haladást ért el. Tudta, hogy néphad­seregünkben minden katonától meg­követelik a szolgálati nyelv ismeretét és hogy aki ennek a követelménynek nem tud eleget tenni, az nem képes a katonai szolgálat példás teljesítésére. Ezért mulasztás nélkül hozzálátott a tanuláshoz. Mindannyian segítettük őt, de a legtöbbet Kopanek elvtárs segí­tett, akivel — közös beosztásuk ré­vén — a legtöbbet érintkezett. Németh közkatona hálásan fogadta a ba/áti se­gítséget és amikor Kopanek elvtársról megtudta, hogy szívesen megtanulna magyarul, örömmel és nagy igyekezet­tel kezdte őt tanítani. . Szinte napról napra érett e kölcsö­nös segítség gyümölcse. Németh elv­társ mind tisztábban és határozottab­ban beszélte a szolgálati nyelvet és Kopanek elvtárs naponta új magyar szavak, majd mondatok tudásával le­pett meg bennünket. Németh elvtárs — ma már kevés akadozással — bár­mely témában meg tudja értetni ma­gát a cseh és szlovák elvtársakkal, Ko­panek elvtárs pedig, aki egy évvel ez­előtt egy szót sem tudott magyarul, már magyarul beszélget, de persze csak szűkebb témakörben, egyszerű mondatok használatával. Más alakulatokban levő bajtársaink példát vehetnek erről a baráti együtt­működésről. Egységünkben minden katonára jó hatást gyakorol az emlí­tett két elvtárs kölcsönös baráti együttműködése. Bodrogi Tibor, közkatona jioemtjőseink gtjakorlaioznak HŐSI PÉLDAKÉP EK =- Ján Sverma —===^­A cseh nép nagy fia, Gottwald elvtársnak hű munkatársa, Ján Sverma már fiatal korában egyike volt á Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége szervezőinek. Később tevékeny munkát fejtett ki, mint a Rudé Právo ve­zető szerkesztője. Nagy szorgalommal tanulmányozta a marxizmus-leniniz­must és a párt élharcosává nevelődött. A burzsoá köztársaság idején ke­mény harcot folytatott a munkásosztály jogaiért. Amikor a csehszlovák burzsoázia köztársaságunkat eladta a német fasisztáknak, Sverma elvtárs a párt utasítására Moszkvába utazott, hogy a szovjet nép oldalán vegye ki részét a Csehszlovákia felszabadításáért folyó küzdelemből, Nemcsak a fasizmus elien harcolt, hanem a csehszlovák burzsoázia ellen is, amely a legszégyenteljesebb módon elárulta köztársaságunk érdekeit. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején azt a feladatot kapta, hogy a Szovjetunióhói Szlo­vákiába utazzon és irányítsa a felkelést. Mikor a fasiszták elfogUlták Besztercebányát, a veszélyben levő partizáncsapatok visszavonultak az er­dőbe. Sverma elvtársnak, mivel súlyosan megbetegedett, azt javasolták, hogy repüljön biztosabb helyre, vissza a Szovjetunióba. Sverma elvtárs így válaszolt: „Egész éleimben szégyenkeznem kellene, ha cserbenhagy­nám a szlovák népet akkor, amikor a legnagyobb szüksége van a segít­ségre." A partizánok nagvrabecsülték Sverma elvtársban, parancsnokukban ezt az elszántságot és hősi magatartást. Mikor a pratizánegységek visszavonultak, nemcsak a fasisztákkal kel­lett küzdeniök, hanem a rossz időjárással, a nagy hóviharokkal is. Sver­ma elvtárs beteg volt, nem bírt megküzdeni ezekkel a nehézségekkel. Csehszlovákia Kommunista Pártjának és népünknek nagy hőse köztársasá­gunk polgárainak boldogabb jövőjéért feláldozta életét. Majerský Márton katonai levelező. Szép napsütéses délelőtt. Csaknem szélcsend van. A város mögötti repü­lőtéren nyugalom van. A hangároknál néhány letakart gép pihen. De a kék egyenruhába öltözött tisztek csoport­jának a két ezüstszárnyú Iljusin mel­lett bizonyára céljuk van. És valóban: az országút kanyarula­tánál jeltűnik a jármüvek egész sora, amelyeken bőrkabátos, álcázott kö­penybe öltözött vidám fiúk ülnek, is­merősök a repülőnapról! Ma ejtőernyős nap van. Az ejtőer­nyősök kiszállnak a kocsikból és a gyakorlótéren gyülekeznek. Felsora­koznak és az ejtőernyők ellenőrzése után az egész sor jobbra fordul és „libasorban" megy a repülőgéphez. Az ejtőernyőket tegnap este rak­ták össze az elvtársak a kaszárnyá­ban, most mindegyik két ejtőernyőt visz magával. Jókedvűek, hiszen az ej­tőernyős nap, a repülés a kitárt fehér ejtőernyő alatt a fiúk jutalma a fá­rasztó talajgyakorlatok után. Egyik sor a másik után lép az ellen­őrző sávra, itt ellenőrzi ugyanis az ejtőernyők helyes összerakását Rot­ter tiszt Klézl hivatásos őrvezetóvel. Gondosan végzik munkájukat, de sem­mi hibára nem akadnak. A repülőgép már az ugróterület fö­lött száll. Egyetlen ejtőernyős ugrik ki belőle. Ez Krenek őrvezető, a „be­lövő". Készakarva nem irányítja az ej­tőernyőt. Ügy esik, ahogyan a szellő viszi; éppen ez a belövő feladata: meghatározni, hová esik le, „Ma gyen­ge a szél. Nem megy úgy, mint más­kor, — mondja Belina tiszt. — Szél nél­kül nem lesznek bukfencek". Nem minden ejtőernyő egyforma Az első sor „jobbra át"-ot csinál és az lljusin-hoz megy. Az ellenőrzösáv­ra újabb elvtársak kerülnek. Első te­kintetre úgy tűnik, hogy valamennyi­eknek egyformán van összerakva az ejtőernyőjük, pedig nem így van. Az emberek nem egyformák és ezért az ejtőernyők összerakása sem egyfor­ma mindegyiknél'. — Az ejtőernyő összerakásában a leggyorsabbak és legmegbízhatóbbak, Vávra, Gregor, Schuster és Kapustik elvtársak — mondja Kubiček tiszt és két elvtársra mutat, kik az ellenőrző sávon állnak. — Nézzék csak Partinger szakaszve­zetőt — mondja — az ő ejtőernyőjének a burka szépen van kifeszítve, egy­forma egész hosszában. Tatarka kato­na már nem csinálta ilyen jól. Látjá­tok? Az ejtőernyő burkolatának vász­na nincs rendesen betűrve és elsimít­va: A napsugaras kék égbolton újabb és újabb fehér virágok nyílnak. A néző, aki még sohasem ugrott és akinek semmi kedve az ugráshoz, az ejtő­ernyősök első csoportját látva, talán félelemmel gondol arra, hogy mi tör­ténne, ha valamelyiknek nem nyílna ki az ernyője. Most biztosan eszébe sem jutna ilyesmi, ha látná az ugrások és az ejtőernyő kinyílásának ennyi is­métlődését, ami teljesen szabályosan megy végbe és ott fent senkinek eszé­be sem jut — hogy hátha az ejtőer­nyő nem nyílik ki. Az elvtársak bíz­nak ernyőikben, tudják, hogy tökéle­tesek, mint minden fegyverünk és itt még a gondos ellenőrzés és a tarta­lékernyő is. Az ejtőernyősökkel egy repülőgépen Itt az ideje, hogy az ejtőernyősök egyik csoportjával mi is beszálljunk a repülőgépbe és felrepüljünk a magas­ba. Közvetlenül a gép indulása előtt a csoport parancsnokának válla felett betekintünk a „manifest"-be. Igy^hív­ják az ejtőernyősök az ugrásban résztvevők névsorát. Ebben a név­sorban láttuk Sámuel Mičko őrvezető és Styx sztarsina nevét. Az utóbbit a repülőnapokról' bátor szabadugrónak ismerjük. Az Iljusin felrepült, alattunk fel­tűntek az ellenőrzési sávokon az ej­tőernyősök sorai, megcsillant a pata­kok ezüst sávja és a keskennyé vált utak mentén hátrafelé szaladtak a „skatulyaházikók". A repülőgépben fo­lyik a beszélgetés, nevetéstől, tréfák­tól hangos a gép. Idegességnek nyoma sincs. Az első ugráson már régen túl vannak valamennyien. De a nevetés és a dal mégis a várakozás idegessé­gét takarja, még a tizedik ugrás után is. Ez nem félelem, sem ingadozás. Figyeljünk csak: minden pillanatban megadhatják a jelt a repülőgép elha­gyására. Egyetlen egy sem tétovázott Felbúgott a sziréna. * Egy szempil­lantás alatt mindkét padsor üres és Križka tiszt a repülőgép ajtajánál vállérintéssel küldi kifelé az első"elv­társat. Olyan ez, mint a borsófosztás, amikor az egyik szem a másik után egyszerre szóródik a földre. Egyik sem tétovázott, kiugorjon-e. Be-zéSgetés az ejtőernyősök kísérőjévé! Ketten maradtunk a gépben az ej­tőernyősök kísérőjével, Kriíka elvtárs­sal. Keressük az égbolton az ejtőer­nyősöket, akik egy perccel előbb hagy­ták el a gépet. Nem olyan könnyű megtalálni őket. Ha észre is vettük ejtőernyőjük fehér kúpját, mégis úgy tűnik, hogy rendkívüli magasságban vannak, messze a repülőgéptől. ' — Mindig ilyen gyorsan, tétovázás nélkül ugranak a fiúk? — kezdem a beszélgetést. — Mindig — mondja készségesen Križka elvtárs. — És kezdetben, az első ugrások­nál? — A többség mindjárt első alka­lommal rögtön ugrik, az erős akarat legyőzi a pillanatnyi félelmet az ug­rás előtt. — Es azok, akik nem akarnak le­ugrani? — Nem ítéljük el őket ezért. A bal­lonkosárban a környezet egészen más, mint a gépben. A repülőgép tele van emberekkel zajjal, mozgással, és a sziréna búgásakor egyik a másik után ugrik, tulajdonképpen egyik tolja a másikat. — Es a ballonkosárban ? — Azok, akik a Hadsereggel Együttműködők Szövetségében nem ugrottak ejtőernyővel, életükben elő­ször néznek ilyen mélységbe. Minde­nütt köröskörül csend uralkodik, a kosárban egy vagy két ember van, úgyhogy nem csoda, ha valamelyik újonc nem ugrik ki. — Akkor bizonyára sok függ ma­guktót, az ejtőernyős kísérőktől ? — Igen. Ha az ejtőernyős kísérő a kosárban hallgatna és hagyná az újoncokat a mélységbe nézni, akkor a félelem érzése csak erősödnék. Az ej­tőernyős kísérő feladata, hogy a fiú­kat más gondolatokra terelje. Lá­nyokról, vasárnapi táncról, szóval minden másról kell beszélni, hogy el­felejtse a félelmet és elhatározza, hogy mennróbálja az ugrást. Az ejtő­ernyős kísérő számára a legszebb ju­talom, ha ilyen újonc az ugrás után lent a földön örömmel megöleli, hogy segített neki a félelem legyőzésében. — Es hány ilyen ejtőernyőst vagy kezdöejtőernyöst buzdított ugrásra már ön vagy Sulčik elvtárs, aki a má­sik Iljusinnal repül? Križka elvtárs mosolyog. — Nem számláltuk meg, de kitenne pár százat. Elő rő! a negyedik A gép megállásra készül. Kriika elvtársnak feltesszük még az utolsó kérdést: — Es mi történik akkor, ha fent az ugrókosárban az ön igyekezete hiába­való és az újonc nem szabadul meg a félelemtől és nem ugrik le? — Akkor a ballont lehúzzuk — és Križka elvtárs nem fejezve be a mon­datot, rámutat az összerakott ejtő­ernyővel felénk közeledők,egyikére. — Ez az a csoport, amellyel repültünk, látja ott elöl a negyediket? Látjuk az elvtársat, akire az ejtő-' ernyős kísérő mutat, de nem tudjuk, mi köze ennek a félelemhez és ahhoz, hogy valaki nem ugrik ki az ugróko­sárból. Ebből a csoportból mindenki minden tétovázás nélkül ugrott. Egyetlen arcon sem vettük észre a félelem vagy határozatlanság jelét. — Hát ez igaz — bólint Križka elv­társ. De beszéljen csak azzal az elv­társsal, akire mutatok. Sámuel Myčka a neve, őrvezető. El akart menni az ejtőernyő ö :től Myčka elvtárs egyszerű földműves. Még álmában sem jutott eszébe, hogy a drága anyaföldre valaha is máshon­nan nézhetne, mint valamelyik dom­bocskáról otthon, hogy valaha is ej­tőernyővel ugrik majd le a repülő­gépből. Dehát az ejtőernyősökhöz ke­rült! Ami a rendet és a gyakorlato­kat, a lövészetet illette, a szakaszban nem volt jobb katona Myčkánál. Már katonai szolgálata elején kétszer ka­pott dicséretet. Myčka elvtárs még akkor is, amikor a ballon először vitte a magasba, azt gondolta, hogy leugrik, de mihelyt ki­nézett a kosárból az alatta tátongó mélységbe, elszédült és nem ugrott ki. Nem segített az ejtőernyős kísérő nyugtatása sem. Myčka elvtárs nem ugrott ki a másik próbánál sem. Az ejöernyős kísérő mindenképpen pró­bálta, még így is: — Elhozom ide a kedvesét, odaállí­tom lent a ballon alá, hadd lássa, mi­lyen vénasszony maga. — Hívjon ide, akit akar, válaszolt akkor Myčka közkatona. Éti már bal­lont, ejtőernyőt életemben nem akarok látni. Otthagyom az ejtőernyősöket. Minden akadályon keresztül Nehéz esetnek látszott, de a kollek­tíva nem tőrt pálcát felette. Csak­nem mindenki igyekezett öt meggyőz­ni. A Hadsereggel Együttműködők Szövetsége tagjai nem zárták ki kö­rükből Myčkát, néha mégis szemére vetették, hogy nem tudja legyőzni fé­lelmét és hogy ez árt h szakasznak. És így történt, hogy Myčka elvtárs rájött arra, hogyha mindenben jobb is a többieknél, valamivel lemarad és ez­zel különbözik tőlük. Nem tudja le­győzni azt a pillanatnyi félelmet a bal­lonkosárban, tehát nem olyan férfi, mint a többi. Bizonyos idő múlva Myčka Sámuel mégis legyőzte félelmét. Ojból a bal­lonkosárban volt, ég és föld között. Azokra az elvtársakra gondolt ekkor, akikből már ejtőernyősök lettek. Eszé­be jutottak a szilárd akarat hiányáról mondott szavak, az, hogy tulajdon• képpen nem is akar elmenni a jó kol­lektívából, a szakaszból. Arra gondolt, ha most nem ugrik le, akkor az elv­társak kinevetik és végül elveszti előttük becsületét. Myčka Sámuel leugrott. Éjjeli gya­korlaton történt. És éppen az éjszaka volt a nagy támasza. Nem látta a ballonból a mélységet, nem szédült, nem forgott alatta a föld, nem látott semmit. Utána aztán gyakorlatozott éjjel-nappal. És kinek jutna ma eszé­be, hogy Myčka Sámuel valaha el akart menni az ejtőernyősöktől. Ma megbízható, bátor, öntudatos ejtőer­nyős, mint a többiek, akikkel ma megismerkedtünk. Karel Kroupa. tiszt \ /

Next

/
Thumbnails
Contents