Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-04 / 291. szám, vasárnap

4 ül SZÖ 1955. december 4. Ütnak indult az első szovjet antarktiszi expedíció vezérhajója A francia köztársaság elnöke aláírta a nemzetgyűlés felo zlatásáról szóló dekrétumot Párizs, december 2. (ČTK). — Pénteken, december 2-án a francia hivatalos lapok közzétették a nemzetgyűlés feloszlatásáról szóló dekrétumot, amelyet René Coty köztársasági elnök december 1-én írt alá. A nemzetgyűlés feloszlatásáról szóló határozat a dekrétumnak az államfő által való aláírása napján érvénybe lépett. A nemzetgyűlés képviselőit e nappal megfosztották képviselői sérthetetlenségüktől és közönséges polgárokká váltak. A nemzetgyűlés elnökségének határozata folytán csak a titkárság tagjai maradnak meg funkcióikban, akik a parlament adminisztratív folyó ügyeit intézik. A nemzetgyűlés feloszlatásáról szóló dekrétum közzététele véget vetett a jobboldali pártok- mesterkedéseinek, amelyek vagy egyáltalán nem óhajtották az időelőtti választásokat, vagy pedig olyan választási rendszerre törekedtek, amely számukra a legelőnyösebb volna. Mivel most a jobboldali pártok látják, hogy a választási törvény semmilyen módosítását sem lehet elérni a parlament feloszlatása után és az alkotmány rendelkezései szerint a választásokat legkésőbb 30 napon beltíl, vagyis 1956. január l-ig meg kell tar-' tani, minden erőfeszítésüket választási tömbök létesítésére összpontosítják. A jobboldali pártoknak a kommunista párt és az ország haladó efS! esetleges választási győzelme feletti aggodalmáról tanúskodik számos lap cikke. Libanon nem csatlakozik a bagdadi szerződéshez Párizs, december 2. (ČTK). — Amint a Francé Presse hírügynökség tudósítója jelenti, a libanoni külügyminisztérium Bejrutból december 2-án közleményt tett közzé, amelyben megcáfolja azt a hírt, amely szerint Libanont állítólag felhívták a bagdadi szerződéshez való csatlakozásra. A közlemény hangsúlyozza, hogy a libanoni kormány semmiképp sem szándékozik e szerződéshez csatlakozni. Erhard olaszországi útja Róma, december 2. (TASZSZ). — Erhard, a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztere a délolaszországi városok látogatása után elutazott Olaszországból, ahol, mint ismeretes, az olasz kormány tagjaival tárgyalt. Rómában hivatalos közleményt tettek közzé, amely azt írja, hogy Erhard olaszországi tartózkodása folyamán „megtárgyalták az európai gazdasági együttműködés kérdéseinek egész komplexumát" és hogy „valamennyi kérdésben teljes egyetértést értek el." A közlemény továbbá hangsúlyozza, hogy „konkrgtan áttanulmányozták iNémetország és Dél-Olaszország szoros és gyümölcsöző együttműködésének összes lehetőségeit, ipari, technikai és pénzügyi téren ..." November 30-án kifutott a kalinyingrádi kikötőből az „Ob" Diesel-elektromos hajó, az első szovjet antarkíiszi expedíció vezérhajója. Az alábbiakban közöljük J. Rjabcsikovnak, az „Ob" indulása előtt néhány órával készült, a Pravda november 30-i számában megjelent riportját az úti előkészületek utolsó mozzanatairól. I. A magasbanyúló fedélzeti építmények, a helikoptereknek és repülőgépeknek szánt állványhidak, a kékszalagos kémény, az acéltest hatalmas jégtörő abroncsai már az első pillanatra megkülönböztetik az „Ob" óceánjárót a kalinyingrádi kikötőben horgonyzó többi hajótól. Ez a Dieselelektromos hajó azonban nemcsak külsejével tűnik ki. A gránitmólóról szállítószalagok nyúlnak át az óceánjáróra. Kisebb kisegítőhajók simulnak, az oldalához, óriásdaruk emelökarja nyúlik föléje. Itt van a váro6 aprajanagyja. Érdeklődéssel szemlélik az első szovjet antarktiszi expedíció vezérhajóját. Az újságok és a folyóiratok már sokat írtak az „Ob" közelgő útjáról a hatodik kontinens, az Antarktisz partjai felé. Bármennyit is olvasott, vagy hallott valaki erről az útról, csupán akkor érzékeli teljesen az Antarktiszra induló első szovjet tudományos expedíció hatalmas méreteit, a nagyszabású tudományos tervek bátorságát és a szovjet sarkkutatók hősiességét, ha ott áll a hajó fedélzetén, ha belekerül az események forgatagába. Először is úgy tűnik, hogy a vezérhajó raktáraiban és fedélzetén egész város helyezkedik el, lakóházakkal, villanyteleppel, garázsokkal, rádióállomásokkal, repülőtérrel, könyvtárral, kultúrteremmel, orvosi rendelővel. ... Az óriásdaruk hol terepjárókocsikat, hol traktorokat, hol összeszerelhető házakat, hol villanytelep-berendezéseket ragadnak meg és bocsátanak le a hajóraktárakba. Az emelődaruk szirénái, a tolatómozdonyok éles. füttye, az ütközők csörömpölése, a motorzúgás, a vitorlamesterek vezényszava — mindez összeolvad és a munka lenyűgöző szimfóniáját zengi. Szakadatlanul dolgoznak a daruk. A hajótest lassan, a megterhelés mértéke szerint centiméterről centiméterre süllyed a vízben, míg el nem éri a merülési vonalat. A hajólépcsőkön és a fedélzeteken emberek finom, érzékeny műszereket visznek nagy óvatosan kezükben. Az első raktár mellett magas férfi áll fedetlen fővel — a rakodást, figyeli. Kék kabátján a Szovjetunió Hősének aranycsillaga ragyog. Ez Mihaü MihajIovics Szomov, a híres szovjet sarkkutató, a földrajzi tudományok doktora. Ő vezeti az első szovjet antarktiszi expedíciót. Nyugtalan, tevékeny emberek veszik körül — tudományos munkatársak, kikötőmunkások, pilóták, tengerészek. Itt adják ki ar utasításokat, itt írják alá az iratokat. M. M. Szomov, a soronlevő házikó berakását figyeli, s közben a következőket mondja: — Igen, egész városkát szállítunk az Antarktiszra. Már nevet is adtunk nekij Mimij (Békés). Békés, tudományos célokkal indulunk bolygónk másik felére, hogy folytassuk a dicső orosz tengerjárók nemes hagyományait, akik 135 évvel ezelőtt Mirnik és Vosztok (Kelet) vitorláshajóikkal a távoli és titokzatos Antarktiszt feltárták az emberiség számára. Sok ország tudósaival együtt a nehezen hozzáférhető hatodik világrész mindenoldalú kutatásával foglalkozunk majd. Sok szovjet tudós vesz részt ebben a munkában — folytatja Szomov. — V. G. Kort professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája óceánolőgiai intézetének igazgatója, P. V. Usakov, a biológiai tudományok doktora, A. M. Guszev, a fizikai és matematikai tudományok doktora, O. Sz. Vjalov, az Ukrán Tudományos Akadémia rendes tagja, A. P. Andriasev, a biológiai tudományok- doktora, K. K. Markov professzor és sokan mások. Az expedícióval utaznak olyan tudósok is, akik a Szlava bálnavadász-flotillával már jártak az Antarktiszon: V. A. Arszenjev és G. M. Tauber már végighajózott a délsarki tengereken. Az Antarktiszről szóló munkáikat jól ismeri a tudományos világ. A tudósok az Antarktiszon komplex tudományos kutatást végeznek. Gazdagítják az Antarktisz természetére vonatkozó ismereteket, megállapítják az ottani légköri folyamatok hatását a föld általános légi cirkulációjára, tanulmányozzák a tengerfenék geológiai felépítését, megállapítják az antarktiszi vizek mozgásának alapvető törvényszerűségeit és kapcsolatukat az óceáni vizek általános cirkulációjával, meghatározzák az Antarktisz jégrendszerét, új területeket kutatnak fel a szovjet bálnavadászok számára az antarktiszi vizeken és kidolgozzák az antarktiszi légi navigáció módszereit. n. M. M. Szomovval végigjárjuk az óceánjárót, betekintünk azokba a helyiségekbe, ahol a laboratóriumokat helyezik el. A tudósok serényen készülnek a hajózásra. A. N. Bogojavlenszkij, a hidrokémiai részleg vezetője bonyolult műszereket szerel a hajó orrában elhelyezett laboratóri1 umban. R. F. Uszmanov, a földrajzi tudományok kandidátusa felkapaszkodott a felső parancsnoki hídra, s ott helyezi el a levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának meghatározására szolgáló műszereket. S ez mindenütt úgy van az egész világon. A tudományos munkatársak a ládákból és L tokokból műszereket vesznek elő, leszedik róluk a vattát, forgácsot, papírt. elhelyezik, szerelik a készülékeket. Milyen is ez a hajó, amely hazánk zászlaja alatt ma kifut Kalinyingrádból messzi és nehéz útjára? Milyen is tulajdonképpen ez az úszó laboratórium ? Ivan Alekszandrovics Man kapitánynyal és Andrej Fjodorovics Pinyeszanyinov másodkapitánnyal kis „utazást" teszünk a hajón: felmegyünk a parancsnoki hídra, leereszkedünk a gépházba, bemegyünk a hajókabinokba, szalonokba, a kormányos fülkébe. Az „Ob" a jégtáblák közti hajózásra készült elsőrendű hajó. Vízkiszorítása 12 600 tonna, 4 gépének összteljesítőképessége több mint 8 ezer lóerő. A Diesel-elektromotoros hajó 80 ezer kilométernyi útra elegendő üzemanyagot visz magával. Ezzel az üzemanyaggal kétszer megkerülhetné a Földet az Egyenlítő körül. A hajó 130 méter hosszú és több mint 18 méter széles. Repülőgépek, helikopterek vannak fedélzetén. A hajó tatján szállító-repülőgépeket helyeztek el. Ha visszagondolunk arra, hogy a hajó belsejében sok hatalmas trak.tor, terepjáró kocsi, pótkocsi, fedett teherkocsi áll, hogy lakóházakat raktak be a hajóraktárba, akkor némi fogalmat alkothatunk erről az úszó óriásról. Benyitunk a tágas kormányos és navigációs fülkébe. A kapitány a rengeteg műszerre mutat. — Az „Ob" minden szükséges korszerű navigációs berendezéssel rendelkezik A mondja. — A radarkészülékek lehetővé teszik, hogy meglássuk a ködben uszó jéghegyeket és elkerüljük az összeütközést. A visszhangos távolságmérő készülék .bármelyik pillanatban jelzi a tenger mélységét. Mind a négy gép közvetlenül a kormányos-navigációs fülkéből irányítható. — Az „Ob" útja bonyolult. — A kapitány kiteríti, a térképet és megmutatja a vezérhajó útvonalát. — Sok ezer kilométert kell megtennünk, Európa és Afrika partjai után, az egyenlítőn áthaladva az „Ob" a délsarki vizekre kerül és a jégtáblákon áttörve a sziklás, nehezen elérhető partok felé veszi útját. Az Antarktiszon meg kell birkóznunk a gyakori viharokkal és hőförgetegekkel, a jégtáblákkal. Hajónk teljesen készen áll a meszszi, felelősségteljes útra. Felkészült az expedíció jól összeforrott- kollektívája is — mondja befejezésül a kapitány. — Bár hajónkat csupán tavaly bocsátották vízre, mégis megjárta már az Antarktiszt, megtette az északi-tengeri útvonalat, harcolt a jégtáblák ellen. A különleges jégtörő abroncsok, a szilárd hajótest és a hatalmas gépek tökéletesen alkalmassá teszik az „Obot" a jégtáblák közti hajózásra. Ezért a vezérhajó bátran indul az antarktiszi vizekre, nem fél a viharoktól, az erős áramlatoktól, amelyek „a jég és a titok földje" partjainál reá várnak. A tengerészek mindent megtesznek, hogy a szovjet tudósok szerencsésen elérjék az Antarktisz partjait és új, fontos felfedezésekkel gazdagítsák a tudományt. ... E sorokat a vezérhajó fedélzetén írom. Az „Ob" néhány óra múlva kifut a kalinyingrádi kikötőből. A rakodást már befejezték. Mindenki elfoglalta helyét a hajón. Ma délután a kalinyingrádiak búcsút intenek a messzi és nehéz útjára induló hajónak. A gránitmellvédről leoldják a kikötőköteleket, felszedik a nehéz horgonyokat, s a vontatók kiviszik az óceánjáró hajót a csatornából. A révkalauz a parancsnoki hídra áll, s a hóesésben, a balti-tengeri téli ködben kivezeti a hajót a nyílt tengerbe. Néhány nap múlva pedig a vezérhajót követi az expedíció többi hajója is. Az első szovjet antarktiszi expedíció minden részvevőjének szerencsés hajózást kívánunk! _Jiíovjrtunio > Állmok pÜAualwlu g Angin fid Norvégia PT

I f

ropei* D Ea Argentint P3ujW*nd pH Chile " ľV ^ \ ^ KÉPEK N. A. BULGANYIN ÉS N. SZ. HRUSCSOV INDIAI LÁTOGATÁSÁRÓL V. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak november 22 -én megtekintették a nangali nagy duzzasztógát és vízierö építését. A riangali állomáson az ünneplőbe tHtözött lakosok ezrei örömteli lelkesedéssel üdvözölték a szovjet vendégeket. Nangalban Bulganyin és Hruscsov elvtársak megtekintették a Bhákra duzzasztógát építését. Képünkön a »duzzasztógát számára készülő beton gyárt ó üzemet tekintik meg