Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-04 / 291. szám, vasárnap

1955. december 3. ül SZO Egyre több állam fogadja el a békés együttélés elveit N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov Burmában Rangún, (TASZSZ). — December 1-én este Ba U, a Burmai Szövetség elnöke, az elnöki palotában vacsorát adott N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió MiniSzteretanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának tiszteletére. A vacsora végén Ba U, a Burmai Szövetség elnöke pohárköszöntőt mondott K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökinek, N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának tiszteletére. Az elnök a vendégeknek és általuk a Szovjetunió kormányának és népének köszönetét fejezte ki azért az őszinte és szívélyes fogadtatásért, amelyben U Nu miniszterelnök, felesége és kísérete a Szovjetunióban részesültek. „Ez a fogadtatás örökre bevésődött emlékezetünkbe, — folytatta az elnök. — És most önök viszonozzák a fátogatást, annak ellenére, hogy magas állásuk sok feladatot ró önökre és nagyon kevés szabad időt enged önöknek. Az önök látogatása jóakaratuk és irántunk érzett barátság bizonyítéka. Önök azért táplálnak baráti érzésekét irántunk, mert egyetértenek aktív semlegességi politikánkkal. Az aktív semlegesség lényege azon az öt elven alapul, amelyekhez önök is csatlakoztak U Nu rAiniszterelnökünkkel, valamint India és Kína miniszterelnökeivel együtt. Ezek az elvek, hangsúlyozta Ba U, nemcsak, az átmeneti hasznosság indítékából származnak. Ezek az elvek megtalálhatók az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában is. Ha ezeket az elveket megvalósítják nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is, akkor az emberek között helyreáll a jóakarat és a világon a béke. N. A. Buiganyin ezután felköszöntötte a Burmai Szövetség elnökét, Burma miniszterelnökét, majd pohárköszöntőt mondott Burma és a Szovjetunió népeinek barátságára és együttműködésére. Pénteken, december 2-án reggel N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov megkoszorúzták Aung Szanának és ideiglenes kormánya minisztereinek emlékmüvét. Aung Szana, a burmai nép vezére volt a nemzeti függetlenségért folytatott harcában, s 1947. július 19-én őt és kormányának minisztereit a burmai függetlenség ellenségei orvul meggyilkolták. A szovjet vendégek ezután a Sve Dagon ősrégi arany budhista pagodába mentek, amely budhista zarándokhely és Rangún város legnevezetesebb történelmi emléke. A szovjet vendégeket a templom egyik vezetője fogadta és magyarázattal szolgált nekik. A teraszon N. Sz. Hruscsov, N. A. Buiganyin és a kíséretükben levő személyek elbeszélgettek a sajtó képviselőivel. A Sve Dagon pagoda megtekintése után a vendégek „A Béke pagodába" mentek, amely Rangunnak egy másik részéber. emelkedik. Ezt a pagodát U Nu miniszterelnök kezdeményezésére 1952ben építették a burmai budhistáknak az egyetemes béke megszilárdítására irányuló törekvései emlékezetéül. Rangún' nevezetességeinek megtekintése után N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov meglátogatták U Nu miniszterelnököt székhelyén és megbeszéléseket folytattak vele. Péntek délután a szovjet vendégek a ranguni kikötőbe látogattak: egy motoroshajón U Nu miniszterelnök kíséretében sétahajózást tettek a folyón. Ezután U Nu miniszterelnök vacsorát adott N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov tiszteletére. Az USA küldöttségének Argentínába való érkezése nyugtalanságot keltett Buenos Aires, december 2. (TASZSZ) — Argentínába érkezett Henry Holland, az amerikai ügyeket intéző államtitkár helyettese, aki meglátogatja a latinamerikai országokat. Hollandot útján elkíséri Douglas, a Pánamerikai Védelmi Tanács amerikai küldöttségének vezetője, a behozatali- és kiviteli bank elnöke, valamint az amerikai nagy vállalkozó körök és a fegyveres erők más képviselői. Amint az argentínai sajtó jelenti, Argentína fővárosának lakossága ezt az amerikai küldöttséget hűvösen fogadta. A küldöttség megérkezése után a közszervezetek röplapokat terjesztettek, amelyekben tiltakoznak Holland és kísérete érkezése ellen. Tajföldi lap a kormány külpolitikai irányvonalának megváltoztatását követeli Bangkok. (TASZSZ) — A Satiraphap című lap cikkében hangsúlyozza, hogy „Nincs semmilyeh ok arra, amiért Tajföldnek nem volna joga megváltoztatni külpolitikáját India és Burma politikájának példája nyomán". A lap továbbá rámutat, hogy Tajföld állásfoglalása a Kínai Népköztársasággal szemben már régen csodálkozást kelt a világ népeiben, mert Tajföld az ázsiai szárazföldön terül el és közös határai vannak a Kínai Népköztársasággal. Tajföldnek jó előfeltételei vannak a Kínai Népköztársasággal való közvetlen kereskedelemre és ha megváltoztatja állásfoglalását Kínával szemben, akkor ez „teljesen indokolt lesz és hozzájárul a béke megőrzéséhez ezen a földrészen" — írja a lap. IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK Burma az önállóság útján A második világháború előtt még gyarmati sorban tartott 20 milliós Burma egyre gyakrabban hallatja szavát a világpolitikai kérdésekben. Az U Nu miniszterelnök vezette demokratikus kormány határozottan kiáll a népe-k békés egymás mellett élésének öt alapelve mellett és elítéli az USA szervezte támadó katonai tömböket. Burma élénk kereskedelmi kapcsolatot tart fenn a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. (Így hazánkkal is. A Rangunban megnyílt csehszlovák ipari kiállításnak óriási sikere van.) Síkra száll a népi Kína elismeréséért. U Nu miniszterelnök nemrégen a Szovjetunióban tett látogatása alkalmával megerősítette azon elhatározását, hogy következetesen tovább halad a béke és a barátság útján. Ennek egyik bizonyítéka a szovjet államférfiak meghívása és Buiganyin, valamint Hruscsov elvtárs olyan meleg fogadtatása, amelyre még nem volt példa Burma történetében. Vessünk egy pillantást a Burmai Szövetség fejlődésére és gazdasági helyzetére. Az Ázsia délkeleti részén Vekvő Burma területe 670 ezer négyzetkilométer. A lakosság kétharmada burmai, de találunk itt hindukat, kínaiakat és más nemzetiségüeket is. A lakosság több mint 70 százaléka földmüveléssel foglalkozik. Burma a Hiásodik világháborúig angol gyarmat volt. A gyarmatosítóknak óriási hasznot hajtott az ország természeti gazdagsága. Volfrám-termelése a háború előtt a világon a második helyen állt, de gazdag vasérc, barnaszén, kobalt, ólom, nikkel, cink, réz és olajlelőhelyekkel is rendelkezik. A második világháború idején elfoglalták a japánok. Az ország népe fegyverrel kezében küzdött a japán imperialisták ellen. A második világháború után Burmába visszatértek az angolok, de már nem találták ott azt a gyarmatosításba belenyugvó népet, mint a második világháború előtt. A japánok elleni harcban erős nemzeti mozgalom alakult ki, amely 1948. január 4-én kihirdette a Burmai Szövetség önállóságát és függetlenségét. Az angol gyarmatosítóknak nem nagyon tetszett a burmai nép elhatározása, de kénytelenek voltak belenyugodni abba, hogy Burma nem akarja az angol királysággal való uniót. A rlemzeti önállóság kivívása után a burmai nép igyekszik megszilárdítani országát és biztosítani önállóságát. A burmai hadsereg még az elmúlt évben is elkeseredett harcokat vívott a Burma határvidékén meghúzódó amerikaiak által pénzelt csangkajsek bandák ellen. Többségüket sikerült felszámolni, de még mindig több ezerre tehető számuk. A burmai kormány egész sor gazdasági intézkedéssel igyekszik megszilárdítani hatalmát. Állami kezelésbe vettek több külföldi érdekeltségű vállalatot, államosították a közlekedést és a pénzügyet. Az utóbbi években a burmai kormány igyekszik megteremteni a nemzeti ipart, de az országban még jelentős befolyása van a külföldi tőkének. Mint a többi ázsiai ország, Burma is az ipar megteremtésének nehéz feladata előtt áll. (Jelenleg 90 000 az iparban dolgozók száma). Burma mezőgazdasági ország. Fő kiviteli cikke a rizs. Burma a rizskivitel szempontjából a világon is jelentős helyet foglal el. Azonban a mezőgazdaság ilyen egyoldalú beállítottsága lehetetlenné teszi a mezőgazdaság fejlődését. A burmai kormány igyekszik megoldani az agrárkérdést. A falvakban még erős a feudális befolyás. Ezért még 1948-ban törvényt fogadtak el, amelynek értelmében 10 éven belül a földbirtokosoknak 50 akra földet hagynak meg, a többit az állam felvásárolja és szétosztja a parasztság között. A földbirtokosok ellenállása meglehetősen nagy és ezért 1945-i-g az államosítás alá eső földeknek csak 2 százalékát vásárolták fel. Burma iparosításénak 1953-tól 1960-ig terjedő terye értelmében 65 üzem épül az országban. így egy 20 ezer tonna kapacitású kohászati üzem, a Pegu folyón, Ranguntól északra hatalmas villanytelep épül, amelynek első része már 1957-ben 15 ezer kilowatt villamosenergiát fog termelni. Az üzem építését 1959-ig befejezik. A tervek szerint az ország 36 városában kisebb villanytelepek épülnek, amelyek villamos árammal látják el a legsűrűbben lakott burmai kerületeket. Burma békés külpolitikája, a gyarmatosítással szembeni bátor kiállása és a béketábor országaival folytatott kereskedelmi kapcsolatai lehetővé teszik az ország gazdasági fejlődését, felvirágzását. A burmai nép a békeharcban tanúsított kiállásával megnyerte az egész békeszerető emberiség tiszteletét, barátságát és támogatását. A béke táborában Burma fejlődése'és jövője biztosítva van. A szovjet dolgozók munkaversenye az SZKP XX. kongresszusának tiszteletére Moszkva, december 3. (CTK). — A legnagyobb szovjet kohóüzem — a Magnitogorszki Kohőkombinát kollektívája néhány nappal a határidő előtt teljesítette a 11 havi termelési tervet. A múlt évvel szemben a nyersvastermelés 4,2 százalékkal, az acéltermelés 12,2 százalékkal és a hengerelt anyag gyártása több mint 8 százalékkal emelkedett. A magnitogorszki kohászok a termelési önköltségek csökkentésével az idén több mint 23 millió rubelt takarítottak meg. A 11 Havi termelési tervet határidő előtt teljesítették az azerbajdzsáni kőolajipari dolgozók is. E legnagyobb szovjet kőolajmezők alkalmazottai kiemelkedő munkasikerüket elsősorban a haladó fejtési módszerek alkalmazásával érték el. A leningrádi Sztálin Fémmegmunkáló üzem kollektívája a múlt napokban fejezte be egy 100 ezer kilowatt kapacitású hatalmas gőzturbina szerelését. Az üzem alkalmazottai az idei év 11 hónapja alatt sokkal több gépet gyártottak, mint az egész múlt év folyamán. ^ Az NSZK szövetségi parlamentje befejezte a genfi értekezlet eredményeiről szóló vitát Berlin, december 3. (ČTK). — A Német Szövetségi Köztársaság szövetségi parlamentje pénteken befejezte a négy nagyhatalom külügyminiszterei genfi értekezletének eredményeiről szóló vitát. Von Brentano nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön a kérdésről kormánynyilatkozatot tett. A kormánynyilatkozattal kapcsolatos vitában elsőnek Ollenhauer, a Szociáldemokrata Párt elnöke szólalt fel, s megállapította, hogy az európai biztonság és Németország kérdéséről folytatott genfi tárgyalások sikertelenségéért állítólag csupán a Szovjetunió felelős; a szövetségi kormány teljesen egyetért a nyugati nagyhatalmak álláspontjával; ezen a két tézisen alapul a kormánynyilatkozat. Ez azt jelenti — mondotta Ollenhauer, — hogy a szövetségi kormány lemond önálló politikájáról az egyesítés kérdésében. Ügy véljük, hogy ez az álláspont nem felel meg a genfi értekezlet után kialakult igazi helyzetnek, s nem határozza meg eléggé világosan a német nép feladatait az egyesítés kérdésében. Ollenhauer felszólalása végén felhívta a figyelmet a párizsi egyezmények gyors megvalósításának és NyugatNémetország újrafelfegyverzésének veszélyére. A vitában felszólalt továbbá Adenauer kancellár és Kiesinger, a Kereszténydemokrata Unió kormánypárti képviselője, aki beszédének nagy részében Nyugat-Németországnak a NATO keretében való újrafelfegyverzését és a Szovjetunió állítólagos „agresszivitását" hangoztatta. A vita befejezése után a szövetségi parlament a kormánykoalíció szavazattöbbségével elutasította a Szociáldemokrata Pártnak azt a határozati javaslatát, amely követeli, azon az alapon törekedjenek Németország egyesítésére, hogy az egyesített Németország nem vesz részt katonai szerződésekben, hanem csatlakozik a kollektív biztonsági rendszerhez. A szövetségi parlament elfogadta a KereszténydeI mokrata Uniónak, a Szabad Demokraták Pártjának és a Német PártnaK határozati javaslatát, amely jóváhagyja a kormánynyilatkozatot. Ami kimaradt a Fehér Könyvből Macmiilan, angol külügyminiszter |a parlament elé terjesztette a külügyminiszterek genfi értekezletének anyagát tartalmazó Fehér Könyvet. A tájékozatlan halandó azt hihetné, hogy ez csak amolyan formális gesztus, amellyel a brit külügyminiszter igazolja, hogy a genfi találkozón mindent elkövetett a világ égető problémáinak megoldására, az emberiségnek annyiszor ígért tartós, félelemnélküli béke megteremtésére. A jámbor olvasó még akkor sem sejt semnüt, ha a bevezetőt átböngészi, mert abból azt hiheti, hogy a kötetbe „besorolták a külügyminisztereknek az értekezleten elhangzott és nyilvánosságra; hozott fő beszédeit, valamint az iegyes miniszterek által benyújtott összes dokumentumokat és felhívásokat". De ha az olvasó következetes lenne és véletlenül .Molotov elvtárs október 31-i javaslatát keresné, amelyben az NDK és NSZK képviselőinek meghívását ajánlja, vagy ha a Németország fegyveres erői létszámának csökkentéséről szóló szovjet javaslatot szeretné elolvasni — minden bizonnyal gyanút fogna. És ha még a két európai csoportosulás közötti szerződés megkötését indítványozó Molotov beszédét sem találná a felbőszült, forró vérmérsékletű olvasó, talán felkiáltana: — Ez csalás! De az is lehet, hogy a híres angol hidegvérrel megállapítaná, az a bizonyos Fehér Könyv olyan dokumentum-gyűjtemény a külügyminiszterek genfi értekezletéről, amely azt szeretné bebizonyítani, hogy a nýugati hatalmak őszintén törekedtek a megegyezésre. De hiábavaló,, ez a nagyvonalú mesterkedés. A nagy gonddal „összeválogatott" Fehér Könyv sem képes befeketíteni a Szovjetunió béketörekvéseit. A szovjet javaslatok száma, mégha kihagynák a felét, úgy is többre rúgna, mint a nyugatiak kezdeményezése. Ha pedig a javaslatok reális voltát is összevetjük, még jobban megértjük a Fehér Könyv szerkesztőjének kínos igyekezetét. Fenyegetéssel nem lehet barátot szerezni Mennyi rágalom, rosszindulatú találgatás, hazugság lát napvilágot a szovjet államfők indiai, burmai és afganisztáni látogatása nyomán a burzsoá sajtóban. A nyugati firkászok még attól sem riadnak vissza, hogy szemrehányást tegyenek azoknak az országoknak, amelyek kivívták önállóságukat. Igenis, hálátlanok a hinduk, a bengálok, a burmaiak. Mégcsak meg sem köszönik, az évszázados gyarmati elnyomást és az „Ázsiát megmentő" katonai csoportosulásokba való részvételről még hallani sem akarnak. Ország-világ szeme láttára önálló politikát folytatnak és a „vörösökkel cimborálnak". Nem is felejtik ki egyetlen valamirevaló hírmagyarázatból sem a polgári lapok a lomtérből előkotort nagy ágyújának elsütését: „a kommunizmus veszélyét". De a szabaddá lett népek csak megmosolyogják az ilyen ijesztgetést és annál határozottabban állnak kí a Szovjetunióval való barátság mellett. Itt-ott felcsendül egy őszinte panaszos hang is a nyugati sajtóban, hogy lassan elpártol az USA-tól, Angliától és Franciaországtól a legtöbb jóbarát. Miért? Érdemes egy példát elmondani arról, hogyan próbálnak barátot szerezni a katonai tömböket irányító nyugati hatalmak. Az „A1 Dzsarida" című lap jelentése szerint a nyugati hatalmak azzal fenyegetik Szíriát, hogyha nem csatlakozik a bagdadi szerződéshez, területét felosztják Irak és Törökország között. Hogy nagyobb legyen a fenyegetés hatása, a török—iraki hatóságok csapatokat vonnak össze a határon. Bizony akadnak még politikusok, akik a barátság alatt a szolgaságot értik. Áz "ázsiai népek azonban egyre jobban elszoknának a barátságnak ilyen imperialista értelmezésétől. Sz. B. )