Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-01 / 288. szám, csütörtök

1955. december I. (II SZO 3 Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága a marokkói kérdésről tárgyalt New York, november 29. (CTK

V — Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága november 28-án a marokkói kérdésről tárgyalt, amelyet az ENSZ-közgyüiés napirendjére 15 afrikai és ázsiai ország kérelmére tűztek. Az ENSZ 31 tagállama a politikai bizottság elé közös határozati javaslatot nyújtott be, amelyben kérte, hogy az ENSZ-közgyűlés halassza el e pont további megtárgyalását. Vita után a bizottság szavazott arrói a határozati javaslatról, amely arnak a reményének ad kifejezést, hogy a Franciaország és Marokkó között: tárgyalások e kérdés sikeres m-jgoldására vezetnek, valamint az ENSZ-közgyűlés halassza el e pont további megtárgyalását. A bizottság 13 szavazattal 5 távollétében elfogadja a j.ivaslatot. A hasadó erők sikere az ENSZ-közgyűlés harmadik bizottságában New York, november 30. (ČTK). — A haladó erők kedden a közgyűlés harmadik bizottságában nagy sikert értek el: a harmadik bizottság 33 szavazattal 12 ellenében elhatározta a népek önrendelkezési jogáról szóló cikkely besorolását az emberi jogokról szóló szerződésbe. A bizottság elutasította az amerikai küldöttségnek azt a javaslatát, hogy a cikkelyből töröljék azt a szakaszt, hogy a népek szabadon rendelkezhetnek természeti forrásaikkal, amenynyiben az nem akadályozza a nemzetközi gazdasági együttműködésből származó kötelezettségeket. A harmadik bizottságban lefolyt szavazás eredménye nagy győzelmet jelent a gyarmati hatalmak, főleg az USA és Nagy-Britannia felett, amelyek jelentős erőfeszítéseket tettek e cikkely megtárgyalásának megakadályozására. I NÉHÁNY SORBAN A KÖZPONTI KOREAI SAJTÓIRODA jelenti, hogy a phenjani albán nagykövet ünnepélyesen átadta az albán nép ajándékát Korea háború utáni újjáépítésére. Az albán nép a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak 9 ezer tonna bitument és 11 677 631 leket adományozott. (ČTK). * * * A JAPÄN RÁDIÖ jelenti, hogy november 30-án súlyos betegség után 75-éves korában meghalt Ikuo Ojama professzor, kiváló békeharcos, a Béke-Világtanács elnökségének tagja, a Japán Békevédők Bizottságának elnöke, a „Nemzetek közötti béke megszilárdításáért" adományozott nemzetközi Sztálin-díj laureátusa. (TASZSZ). * * » RÄDIÔHÍREK szerint november 29"én este a demokrata párt parlamenti csoportjának viharos ülése Után a töTiiNiriiitBiiiiiiiiaiiaiiliirriniittnrrtiit-iiiiminiPfniKTPiTTlKinirritinvTitniTmanfrT! rök kormány valamennyi minisztere beadta lemondását. A. Menderes miniszterelnököt bízták meg az új kormány megalakításával. (TASZSZ). * * * NORVÉGIÁBAN 10 ezer közlekedési munkás sztrájkolt, akik a tarifaegyezmények felülvizsgálását és béremelést követelnek. A norvég szakszervezeti szövetségek szolidaritásukat nyilvánították a sztrásjkolókkal. (TASZSZ). * * * AZ OLASZ LIBERÁLIS PÁRT baloldali szárnya elhatározta, hogy új pártot alapít, amely hasonlítana a francia radikális párthoz és a radikális szocialisták pártjához. A baloldali szárny vezetője, Bruno Villabruna, volt ipari és kereskedelemügyi miniszter az olasz liberális pártban beállott szakadással kapcsolatban rámutatott, hogy a párt az utóbbi években reakciós párttá vált. (ČTK). Albánia kulturális építésének sikerei Tirana, november 30. (ČTK). — Ez év végéig, vagyis az albán ötéves terv utolsó évének végéig, az albán felnőtt lakosság körében teljesen felszámolják az írástudatlanságot. A háború előtt Albániában minden 100 ember közül 90 nem tudott sem írni, sem olvasni. Az előző népellenes rendszereknek e szomorú örökét a népi kormány éveiben sikeresen felszámolták. Bevezették a kötelező iskolalátogatást, növelték a tanítók számát és sok új iskolát építettek. Az idén az alsóbbfokú középiskolákat harmincszor több gyermek látogatja, mint 1938-ban. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Tanácsának ülése Varsó, november 30. (ČTK) — November 29-én Varsóban megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Tanácsának negyedik ülésszaka. Az ülésszak napirendjén a párt második kongresszusának előkészítése, a párt alapszabályzata módosítására tett javaslatok, valamint az ötéves terv (1956—1960) teljesítésében a mezőgazdáság terén végzendő pártfeladatok megtárgyalása szerepelnek. Gépesítik a szénfejtést Kínában Peking, november 30. (ČTK). — A kínai gépipar az idén 10 ezer bányagépet készített a szénfejtés és szállítás, valamint a bányák szellőztetésének gépesítésére. A kínai ipar megkezdte az elektromos kanalas daruk sorozatgyártását a felszíni bányák számára, valamint gépesített rakodókat és „Donbasz" típusú szénkombájnokat gyárt. A szénfejtés fokozódó gépesítése lehetővé tette, hogy a kínai- bányákban a munkatermelékenység az 1950-es évvel szemben átlagosan háromszorosára emelkedjék. A kínai állami bányákban a szén 45 százalékát kombájnokkal és egyéb bányászati gépekkel fejtik. 80 százalékban gépesítve'van a földalatti szénszállítás Jugoszlávia fővárosában Belgrádban gyors ütemben folyik a lakóházak építése. Ennek ellenére nem sikerült az ország fővárosában megoldani a lakáskérdést, mivel csak a háború óta 200 ezer lélekkel emelkedett a főváros lakóinak száma. Lippmann az USA-nak az új ENSZ tagok felvételével kapcsolatos álláspontjáról New York, november 30. (TASZSZ) — Lippmann, amerikai hírmagyarázó a New York Herald Tribuneban élesen bírálja az USA állásfoglalását az új tagoknak az ENSZ-be való felvételének kérdéséhez. Rámutat, hogy az Egyesült Államok álláspontja e kérdésben „példa arra, hogyan lehet elveszteni a tekintélyt, hogyan lehet elveszteni befolyásunkat és úgy cselekednünk, hogy országunk ostobának fessen, mégpedig abból az egyszerű okból, mert a vezető állásokban levő emberek nem gondolkoztak afelett, mi történik és mit tesznek velünk". Lippmann így folytatja: Amikor Kanada javasolta mind a 18 állam felvételét, akik felvételüket kérték, „a Szovjetunió, annak ellenére, hogy nehéz volt számára beleegyezni Spanyolország és Japán felvételébe, ezt mégis megtette". Ebben a pillanatban azonban Dulles és Lodge „határozottan szembeszálltak Külső Mongoliával" (Lippmann így nevezi a Mongol Népköztársaságot) és az Egyesült Államok így egyedül akadályozza Olaszország, Spanyolország, Japán és a többi országok felvételét." Lippmann hangsúlyozza, hogy Spanyolország és Olaszország Dullestől e kérdésben írásbeli felvilágosítást kértek és rámutat továbbá, hogy „az Egyesült Államok számára a szó szoros érteimében őrültség volna ily lármát csapni Külső Mongólia miatt, mert bennünket nemcsak az a 18 ország fog szidni, amelyik felvételét kérte és amelyek ilyen módon nem nyerhetik el felvételüket, hanem az Egyesült Nemzetek Szerveztének úgyszólván összes többi 60 tagja, akik állást foglalnak valamennyi ország egyidejűleg való felvétele mellett." Lippmann hozzáteszi, hogy „az egész világ kipellengérez bennünket", ha az Egyesült Államok meghiúsítja a 18 országnak az ENSZ-be egyidejűleg való felvételére tett javaslatot é'- a továbbiakban megállapítja: „Ily súlyos helyzetbe kerültünk azon egyszerű ok miatt, hogy Dulles és Lodge nem vették maguknak még azt a fáradságot sem, hogy a végső következtetésekig mindazt megfontolják, amit tesznek... Ez egyszerűen bizonyos rövidlátásnak az eredménye, amit könnyen elkerülhettek volna." Lippmann végezetül hangsúlyozza, hogy a kanadai határozati javaslat „a legkönnyebb" kiutat nyújtja az Egyesült Államoknak, mert lehetővé teszi, hogy valamennyi országra szavazzon. •Ar i>iiniiiiiiin>:iiniii>iiriiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiiiiiii::iiiiiiiiiiti|iii!:tiiiiiiiiiiiii:in 1/ épekrő

1, dalokból, filmekből és költök verseiből már ismertem Moszkvát. Ha szovjet emberek kimondták nevét, felcsillant a szemük és egy pillanatra ajkukra forrt a szó, csak aztán kezdtek el rajongva beszélni róla. Élénk képzeletemben kiszíneztem az olvasottakat, a hallottakat és úgy képzeltem el Moszkvát, mint egy mesebeli színes várost, ahol minden oly szemkápráztató, amilyennek a legmerészebb alkotó fantázia megálmodta. Az embereket is másabbaknak képzeltem el, mint mi vagyunk. Csak akkor kezdtem felocsúdni és a képzeletszülte Moszkvának hátat fordítani, mikor a Vörös tér melletti szállodánk előtt kiszálltunk az autóbuszból és a szomszédos kereskedés élőt sorbanálló fiatalabb és idősebb emberekre lettem figyelmes. Nini, hiszen ez közönséges sorbanállás — csodálkoztam el. Közelebb tolakodtam, hogy megtudjam, hogy mi lehet az, amiből a szovjet ország szívében nincs elegendő. Mások már megelőztek. Két egyiptomi újságíró egy fiatal embertől szerette volna megtudni, amiről a finn pedagógusok már nevetve beszélgettek egymás között, hogy az a fontos „köszükségleti cikk" amelyért már nyitás előtt sorba állnak a moszkvaiak, nem más, mint egy-két szépirodalmi mű. Minél jobban megismerkedtem a Szovjetunió fővárosával, annál inkább egy olyan Moszkva fészkelte magát a szívembe, amely már nem a képzelet csapongása, hanem a szovjet emberek kitartó, szívós munkájával megteremtett gyönyörű város. Moszkva a jövő városa — mondogatják a szovjet elvtársak. Akkor értettem meg ezt csak igazán, amikor a Lenin-hegyen épült Lomonoszov-egyetem 26. emeletéről körültek'ntettem. Ameddig a szem ellát épülő lakónegyedek. A modern, születő városrészek környékén még vigasztalanul lebontásra várva ott húzódik meg a régi Moszkva, egyszerű faházaival, • de a város központjából egyre messzebb kell kifelé menni, hogy a valamikor kizárólag fából épült városból lásson valamint az ember. Itt Ls, ott is gazdagon díszített felhőkarcolók törnek az ég felé, határozott jelleget adva egyegy térnek, városrésznek, összefogva az, összefutó utcákat. A Lomonoszov-egyetemet együtt néztük meg néhány külföldi küldöttséggel. Én még túl keveset láttam a világból, de az a híres kanadai professzor, aki sorra járta a nyugati egyetemeket, egy kicsit meg is hatódott, mikor egyik nagy terem ünnepi emelvényére lépve az óriási kristálycsillárok fényében szinte akaratlanul felkiáltott: — A világon még sehol nem építettek ilyen palotát a tudománynak. L Az épülő kommunizmus földjén EMLÉKEK MOSZKVÁBÓL A ki mostanában Moszkvában jár, elcsodálkőzik azon a színes tömegen, amely az utcákon kavarog. Egy délelőtti csavargás forgatagában talán százféle idegen nyelvet is összeszámolhatna az ember. A hatalmas szovjet föld minden zugából eljutnak a fővárosba. A mezőgazdasági kiállításra több ezres tömeg érkezik naponta. De rengetek külföldi is tartózkodik rövidebb-hosszabb időre Moszkvában. Egy szellemes kínai újságíró mesélte el, hogy mikor megérkezett Moszkvába, még aznap este körül akart nézni a városban. A járókelőktől akart megtudni egyet s mást, de az a négy ember, akit megállított különböző helyeken, szintén külföldi volt, — Moszkvában nem olyan egyszerű moszkvaiakkal találkozni — mondotta és még arcunkon ült a mosoly, mikor a Metrón (földalatti vasút) egyik barátunk jókedvében csehül megkérdezte hangosan, hogy hol szálljunk ki a Komszomol állomáson. Nem akartunk hinni a fülünknek, mikor ketten is válaszoltak, még hozzá csehül. Moszkvában tanuló cseh egyetemisták voltak. így fest hát a valósáaban a vasfüggönyről kiaavalt hazugság. A földkerekség minden részéből érkeznek küldöttségek a Szovjetunióba,- hogy saját szemükkel győződjenek meg a szovjet nép békés építőmunkájáról, a szocialista társadalmi rend vívmányairól. Ha sok külföldi jár is Moszkvában, azért mégsem annyi, hogy kedves vendégszerető moszkvaiakkal ne találkozna az ember. Egyik este a Nagy Színházba készültünk. Előre megvettük a jegyeket. De két barátunkról valahogy megfeledkeztünk és bizony jegy nélkül maradtak. Csak akkor kapkodtunk fűhöz-fához, mikor az előadásra indultunk. Akkor pedig már külföldi vendégnek sem lehet jegyet szerezni. A Bolsoj Teáter előtt várakoztak reménytelenül barátaink. A körülöttünk állók megtudták, hogy miről van szó, egy szőkehajú lányka összesúgott csinos partnerével és felajánlották jegyüket barátainknak. Igaz, hogy egy hónapig vártak, míg sikerült jegyet sjerezniük, de ők mégis csak hamarabb eljutnak az Igor hercegre, mint csehszlovák • vendégeik. Máskor a kínai specialitások vendéglőjébe, Felhőkarcoló a Szmolenszk téren. A moszkvai Vörös téren a Vasziüj Blazsennij templom a Pekingbe indultunk vacsorázni. Gondoltuk kostolót rendezünk a kínai konyha inyencfalataiból. Mire a vendéglőhöz értünk, a csukott ajtók előtt felszabaduló helyre várakozóktól megtudtuk, hogy minden hely foglalt. De éppen nyílt az ajtó és a jó ideje várakozók közül be akarták engedni a soron következőket. Azok kedvesen ránkmosolyogtak és betuszkoltak maguk helyett az üressé lett asztalhoz. Egy félóra múlva kerültek csak be utánunk. Ezek olyan apró mozzanatok, amelyekhez hasonlók végig kísérték egész útunkat. Mégis érdemes megemlíteni, mert a szovjet emberek előzékenységének, vendégszeretetének ezer formában megnyilvánuló vonása ez. yö^ Vörös-téren a Kreml falai előtt hatalmas sötét márványtömb fénylik. A homlokzatba egyszerű betűkkel két nevet véstek: Lenin, Sztálin. Az ajtóban díszőrség áll. A tér hosszában ameddig ellát a szem, mindenütt különféle nemzetiségű dolgozók, a nagy szovjet föld távoli vidékeinek fiai állnak sorban komoly, megilletődött tekintettel. Én is közöttük állok. Néhány perc és Lenin-Sztálin mauzóleumában meglátfiatom azokat, akiknek nevéhez fűződi' az első proletárállam megteremtése • és felvirágzása. Műveiket tanulva hányszor képzeltem magim elé alakjukat, arcukat, mikor szavaik nyomán világosság gyulladt agyamban. Hányszor csodáltam gyönyörű, harcos életüket, fáradhatatlan küzdeniak:rásukat. Végigtekintek a sorbanállók arcán: ősz aggastyánok, fiatal lányok, háborús rokkantak, jól megtermett legények. Ki tudja, e hatalmas ország melyik részéből jöttek ide. Lassan lépegetünk. Szeretnék egy pillanatra ezek mögé a kemény, ünnepélves arcok mögé nézni, a szívek mélyébe látni és olvasni a gondolatokban, az emberi sorsokban, amelyek mind összefüggnek valamiképpen Lenin és Sztálin nevével. Valamennyiük életében van egy szakasz, egy pont, amikor feltűnik ez a két név és kihat egész életükre, jövőjükre. Belépünk a mauzóleumba. Fogynak a lépcsők. Egy emeletnyi alagút lefelé. Tágosabb helyiségbe jutunk. Két díszes üvegkoporsó áll benne. Az erős világításban az üveget nem is látni. Lenin és Sztálin elvtárs nyugszik a koporsóban, mintha fárasztó munka után kis időre lepihentek volna. Elhaladunk előttük. Észre sem veszem, hogyan jutottunk ki. Hoszszú percekig mindenki hallgat, lassan buggyan elő egy-egy szó, rövid mondat, az emberisig két nagy lángelméjéről. Szűcs Béla.