Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-03 / 290. szám, szombat

6 (IJSZ0 1955. december 3. Potasi István Dunaszerdahely. így jön a levél évek óta a szerkesztőségbe. A sorokat át, meg átvilágító tűz, az őszinte lelkesedés mindig elhitette velem, hogy a levélíró fiatal ember még. Nos, a Csemadok szerdahelyi helyiségében el kell ismernem, tévedtem. Patasi bácsi idős ember már, hatvanhat éves, három kis unoka boldog nagypapája. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában ismerkedtünk össze. Alig hogy ráncos arcára, és halántéka körül őszülő hajára téved a tekintet, már hallunk is egyet s mást levelezéséről, hogyan nyúl este vagy éjjel öreg keze a tollhoz, hogyan fogalmazza meg gondolatait a szövetkezetekről, parasztok boldogulásáról. Most is a levelezésről beszél, de érzem, hogy olyasmiről is szeretne szólni, amit még soha senkinek nem mondott; le sem írt. Türelmesen várok, s közben kíváncsian találgatom, vajon mi íródott az öreg ember szívébe, régen, nagyon régen a Szovjetunióról. — w r^ga ajándékot kaptam azon a földön — mondja csendesen és képzeletünk a sztyeppén, a végtelen orosz rónán száguld. Azután a brezovkai fogolytáborban pihen meg, az ezerkilencszáztizenliatos esztendőben. Patasi bácsi az irkutszki kerület egyik nagy fogolytáborában teljesít szolgálatot. Értelmetlen háborúban kezét-lábát vesztő katonák sebét kötözi, gyógyítja. Nappal dolgozik, este bolsevikokkal ismerkedik. Ilyentájt surrannak be a kapun és ha kíváncsiságba fut homlokán a ránc, azt mondják: — Amur, Amúr! És mert félti az Amur-menti aranybánya vándorait

s bátorítóan helyesel. — Da, da! A siemek összevillannák, a vállak összeérnek, és mikor elrejti őket az éjszaka, olyasmiről hall, hogy a cárt elűzik, a kormányt kezükbe veszik. Nézi, nézi a rongyosokat, az éhezőket és amit mondanak, úgy hiszi él, hogy szédül a feje. Mert ö is rongyos, ö is egy az éhezők közül, hivatott lenne hát az emberségesebb élet megharcolására?! Mire végiggondolja, kitör a nagy forradalom és a tegnap még bujdosó bányászok szabadon, felemelt fővel jönnek vissza Patasihoz kezet szorítani, köszönetet mondani. A szíve azt súgja, maradjon és harcoljon, legyen katonája a forradalomnak, de fogoly. S ha parancs jön, menni kell tovább. Vlagyivosztokba kerül, majd hajóra száll és jön hazafelé. Egyre meszszebb kerül a nagy orosz földtől, s lám a távolságot megkicsinyíti a szívébe lopózó gondolat: hivatott lehetsz te is az emberségesebb élet megharcolására! Rongyosak, éhesek képe lebeg előtte a tengeren, a holnap embereit látja! Szxgonban nyolc napig idő-* zik. Bejárja a várost. Egy ízben pénzre*éhes kuli tálja elé a kétkerekűt'''Félmeztelen ember, szeme biztogatja: üljön fel. Nem, nem ül fel, Oroszországból jön, a fáradalomból jön — mondja szeme, magyarázza a keze. Ember vagy te is, nem alázhatom meg emberségedét! Néhány fillért a kuli kezébe nyom. Még ezen a napon két francia rendőr kíséri ki öt és néhány társát az Állatkertbe. A fiatalabb őrnek nincs kedve gyalogolni. Kuliért kiált. De mielőtt felpattanna a kétkerekűre, néhány fülért szór a kuli markába. A kuli arcvonásaiban a keveslés nyomai. Az őr felfigyel rá és korbácsával végigvág meztelen testén. Az csak a fogát szorítja össze, csak az arca vonaglik, de ő sír, gyerekesen sír, mert érzi az embertelen ostorcsapás fájdalmát ... Tengeren és szárazföldön jött hazafelé. Régen maga mögött hagyta már a nagy orosz földet. A rongyosóktól, éhezőktől azonban nem tudott szabadulni. A brezov• • • kai hadifogolytáborban elrejtett bolsevikok hazáig kísérték. Itthon részarátni járt, napszámot vállalt, a balázsfai Fuchsféle birtokon dolgozott és ha egyegy sikerültebb földmunkás-sztrájkot szervezhetett, az Amur-menii bányászoktól lopott gondolat vibrált benne: hivatott lehetsz te is az emberséges élet megharcolására?! Ilyenkor szenvedő kulikat keresett jövőbe néző szeme. Mert mondhat az ember akármit, ő a forradalom napjától a tisztánlátó Amur-menti bányászok örököse. Nem kapott tőlük vagyont, de kapott egy nagy életet irányító eszmét. — Azóta csak az eszmén osztozkodom. Mert ez soha ki nem fogy, mindenkinek jut belőle — jelenti ki melegen Patasi bácsi. Időznénk, beszélgetnénk, de idős asszony nyit be, a felesége és halkan súgja az urának: — A barátsági hónapra felajánlást tettél, Pista! — Igen megyek már... — lép az asszony után. Kint felpattan harmincesztendős kerékpárjára. Ezen járta a vidéket régen, ezen járja ma is. Akk.r a végső leszámolásra szervezte az embereket, most a hősi építésre. Nézem a pedálra taposó öregembert és arra gondolok, hogy az Amur-menti bányászoktól örökölt eszme vénségére is fűti, hajtja, levélírásra serkenti. Mert a nép jövőjének a kovácsolója mindig fiatal marad, soha sem fárad el! M. J. Szövetkezeti tagok tátrai üdülése Az üdülő előcsarnokában az üvegvitrinek előtt állt, s az ott kiállított könyveket, népművészeti tárgyakat nézegette. Körülötte jövés-menés, fiatalok víg társalgása, hangszórók muzsikája. Egyike ő azoknak az üdülőknek, akik most százával érkeznek a Magas Tátrába, hogy a szövetkezetekben kifejtett egész évi szorgos munka után gondtalanul pihenjenek. őszülő haja gondosan hátrafésülve, sötét, egyszerű ruhájában igazi matróna. Megkérem, mondja el benyomásait, hogy érzi magát itt Tátralomnicon, a Morava-üdülőben. Özvegy Csernák Etelt láthatólag meglepi kíváncsiskodásom. De készséggel vezet végig a földszinti folyosón a szobájába. Itt ül az asztalnál szobatársa, és falubelije, Vittich Károlyné. — Nehezen határoztuk el magunkat az üdülésre — mondja Csernák Etel. — Messziről jöttünk ám, Dunaradvány mellől, Virtpusztáról. De nagyon örülünk, hogy itt vagyunk. Nagyon jó itt. A virtpusztai szövetkezet két dolgozó nője üdül sok-sok szövetkezeti dolgozóval együtt a Tátra egyik legszebb üdülőjében. Ebben az erkélyes, minden kényelmet nyújtó szobában lakik a két asszony. Odakünn szürkülni kezd. Csernák Etel félrehúzza a függönyt, s mindhárman nézzük a fenyőerdők zöldje fölött tündöklő havas csúcsokat. — Nem lehet betelni ezzel a sok szépséggel, s nem lehet eléggé dicsérni azt a figyelmet, amivel itt bennünket körülvesznek — mondják. — Nagyon jól esik egy kis pihenés. Aztán elmondják még, hogy ma kiránduláson voltak, megismerkedés! est is volt az üdülő társalgójában. Sok szövetkezeti dolgozót, férfit és nőt, fiatalt, öreget ismertek meg az ország minden részéből. M. Gy. Követendő jó példa A bratislavai kerület köztársaságunkban elsőnek teljesítette novemberben a tejbeadás egész évi tervét. E sikerekhez főleg a nagymegyeri, dunaszerdahelyi, Bratislava-kömyéki, malackai, nové-mestói, galántai, somorjai és más járások járultak hozzá, amelyek már korábban teljesítették egész évi feladatukat. Ezek a járások adtak be legtöbb tejet az állami felvásárlás keretében is. így a dunaszer. dahelyi járásban a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó földművesek eddig 1500 000 LITER TEJET ADTAK BE ilyenképpen. Hasonló a helyzet a nagymegyeri járásban is. A bratislavai kerület 10,6 millió tejet adott be terven felül. EFSZ-eink, kis- és középparasztjaink jól elsajátítják az állatállomány haszna növelésének haladó módszereit és következetesen teljesítik a CSKP X. kongresszusának határozatait. EFSZeinkben a tehenenkénti napi 7—8 literes tejhozam ma már nem egyedülálló tünet. Az EFSZ-eket és a földműveseket állandóan figyelmeztetik azokra az előnyökre, amelyekben kormányunk részesíti őket, ha állami felvásárlás keretében adják be a tejet. A bratislavai kerület földmüveléseinek ezrei jöttek rá arra, hogy a tejtermelés fokozása és terven felüli beadása télennyáron egýaránt kifizetődik. Egy liter tej ára 2.20 korona, télen pedig 2.40 korona. Ez olyan összeg, hogy igazán érdemes minél több tejet beadni. Az EFSZ-ek a kis- és középparasztok legjobban a tejből szerzett jövedelem révén győződhetnek meg. Hiszen nemcsak a tanyí EFSZ hanem, a felsöszeli szövetkezet és a többiek is 600 EZER KORONÁN FELÜL KAPTAK ezidén a beadott tejért. Ezek a szövetkezetek, valamint a petržalkai, drahovcei, felsöszeli szövetkezetek ezzel hozzájárultak a begyűjtési terv határidő előtt való teljesítéséhez. De az egyénileg gazdálkodó földművesek sem maradtak le. Igyekeztek gyorsan teljesíteni a tervet és arra törekedtek, hogy MINÉL TÖBB TEJET ADHASSANAK BE terven felül. így nemcsak Július Pečuch ivánkai földműves adott be 4700 liter tejet az előírt 1140 literen felül, hanem sokan mások is így cselekedtek. Például Sándor István horniki földműves, aki 3 hektáron gazdálkodik, eddig 5082 liter tejet adott be terven felül. A szened, vágújhelyi járásokból felsorolhatnánk a földművesek százait, akik elsajátították az állattenyésztési termelés haladó munkamódszereit. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a tejfeldolgozó üzemek és a Begyűjtési Minisztérium dolgozóin kívül az elért eredményekben és a határidő előtt való tervteljesítésben nagy részük van a nemzeti bizottság funkcionáriusainak és a tejbegyűjtöknek is. A helyi nemzeti bizottság tanácsaiban a földművesek figyelemmel kísérték a beadási terv teljesítését és segítették a lemaradókat. Ez visszatükröződött a beadásoknál, a földművesek állásfoglalásában. Például Ján Majdán, a Gesajovoi Helyi Nemzeti Bizottság tanácstagja már szeptember végén teljesítette minden beadását, a tejbeadás tervét 1600 literrel túlteljesítette. De ez nem volt egyedülálló eset. A tejbegyűjtés túlnyomó része a tejátvétel mellett szervezési tevékenységet is kifejtett. Kötelezettségvállalásokat és VERSENYT INDÍTOTTAK a legjobb eredmények elérésére. Ján Ondrašovič bzincei tejbegyüjtő kötelezettsége vállalását, amelynek alapján a mai napig 60 ezer liter tejet kellett begyűjtenie, már túlteljesítette. A földművesek rájöttek arra, hogy a begyűjtési dolgozók nem úgy jönnek hozzájuk, mint valamikor, a kapitalizmus idején a kereskedők. Most ha eljönnek, tanácsot adnak és segítenek. A begyűjtési dolgozók ma szívesen látott emberek földműveseink körében. A bratislavai kerület példája utat mutat a többi kerületeknek is. Szükséges, hogy a többi kerületben a tejbegyűjtési dolgozók MERÍTSENEK AZ EREDMÉNYEKBŐL, s a gyakorlatban is alkalmazzák ezeket. Hiszen a žilinai kerület is hátralék nélkül lehetne, ha a funkcionáriusok és a vezető gazdasági dolgozók jobban dolgoznának. Eddig nem tudták megvalósítani a vasárnapi tejfelvásárlást sem. A kassai és prešovi kerület járásaiban és községeiben szintén szép eredményeket értek el. Ezeket népszerűsíteni kellett volna a többi községekben, a tejfeldolgozó üzem dolgozói körében, a begyűjtési dolgozók és a nemzeti bizottságok funkcionáriusai között. A bratislavai kerület malackai és trencséni járásaiban a kerületi pártbizottság vezetésével érvényesítették ezeket a módszereket. Ma ezek a járások a kerület legjobbjai közé tartoznak. j. H. növekedése és csupán a fenmaradó 18 százalékát új munkaerők bevetése révén kell elérni. A termelés növelésének ezek a feltételei jelentősen eltér-, nek az első ötéves terv feltételeitől. Elsősorban azoknak a lehetőségeknek kihasználásáról van szó, amelyeket az új technika és technológia érvényesítése nyit meg előttünk. Az új technika széleskörű érvényesítése népgazdaságunkban másodsorban azért szükséges, hogy fokozatosan kiküszöböljük a fizikai és szellemi munka között levő lényeges különbséget. Azért, hogy a termelés növelésével egyidejűleg megváltozzék a munka jellege is, hogy a munka, amely a kapitalizmusban rabszolgasorsot jelentett, valóban áldássá váljék, amely nélkülözhetetlen az egész nép létszükségleteinek előteremtésére. Az új technika és annak széleskörű érvényesítése népgazdaságunkban a kulturális forradalom közgazdasági alapja és lényegesen hozzájárul az új kommunista ember neveléséhez. Az új technika bevezetésével és a munkatermelékenység növelésével összefüggésben előtérbe lép a gépipar nagy fontossága, amely az új technika fegyvertára. A gépipar fon-) tos helyzetét a második ötéves terv jó előkészítésének biztosításában az a tény magyarázza, hogy a gépipar termékei kihatnak a munkatermelékenység növekedésére az egész népgazdaságban, mégpedig két irányban: A gépipar termékeivel, vagyis a legkorszerűbb technikával elsősorban maijukat a gépipari üzemeket látja el. így lehetővé válik, hogy kisebb társadalmi munkával gépeket és berendezéseket termeljünk. Ezáltal csökken a gépek és berendezések ára, csökkennek az önköltségek a többi ágazatokban, azokban az ágazatokban is, ahol gépeket használnak. Ezzel csökkennek az ezen ágazatokban előállított termékek árai, mert olcsóbb gépeket használnak. A gépipar színvonala kihat a munkatermelékenység emelésére másodsorban azzal, hogy a népgazdaság többi ágazatait tökéletes, korszerű gépekkel látja el, amelyek munkamegtakarítást jelentenek ezekben az ágazatokban. Ezáltal csökkennek a termelési önköltségek és lehetővé válik több termék alacsonyabb áron való termelése. Ezen okok folytán a jövő évi terv a gépipar elé nagy és megtisztelő feladatot tűz ki: a nyerstermelés terjedelmének 12,9 százalékkal való fokozását 1956-ban, az idei év valódi tervteljesítésével szemben. A gépipari üzemek dolgozói előtt ez- idő szerint nagy, felelősségteljes, de teljesíthető feladat áll: biztosítaniok kell a második ötéves terv sikeres megkezdését nemcsak saját ágazatukban, hanem a többi ágazatokban is. Az év végéig hátralevő időt' kl kell használni és a muiikát úgy kell megszervezni, hogy minden egyes vállalat egyenletesen teljesítse azt a megnevezett feladatokban is. Az 1956. évi bátor feladatok teljesítésére a többi iparágak dolgozóinak is alaposan fel kell készühniök. Különös figyelmét kell szentelni a terv előkészítésének a nehéziparban. Ehhez jó kezdetet jelentettek a népgazdaságunk fejlesztése szempontjából döntő ágazatok dolgozóinak országos értekezletei. Ezeket az értekezleteket pártunk és kormányunk kezdeményezésére hívták össze. Ha nem számítjuk a mezőgazdaságot, a jövő évi terv teljesítésében a gépipar mellett elsősorban a bányászat, a kohászat, az energetika, a vegyiipar és az építészet visz majd döntő szerepet. Az országos értekezleteken szerzett tapasztalatokat haladéktalanul meg kell tárgyalni a dolgozókkal az üzemekben tartott megbeszéléseken. Az értekezletek anyagát konkretizálni kell. Alkalmazni kell őket az illető üzem vi^ szonyaira s emellett a vita folyamán a fő figyelmet a terv teljesítésében levő tartalékok feltárására, azok legcélszerűbb felhasználására kell irányítani. A dolgozók legszélesebb köreinek érdeklődését fel kell kelteni az új technika és a haladó munkamódszerek iránt. Az építkezési dolgozókkal meg kell tárgyalni a CSKP KB októberi ülésének határozatait és haladéktalanul meg kell kezdeni e határozatok megvalósítását. Az idei terv teljesítése és a jövő évi tervnek jó előkészítése feltételezi, hogy alaposan elemezzük az üzem egész gazdasági működését, lehetővé teszi, hogy feltárjuk a tartalékokat és megtaláljuk a tartalékok felhasználásához vezető utat a terv teljesítése és túlszárnyalása érdekében. Az elemzésnél figyelmünket elsősorban arra kell irányítani, milyen módon teljesíti az üzem a tervet. 1 Meg kell állapítani a terv egyenlőt1 len teljesítésének, a rohammunkának és az egyéb negatív jelenségeknek okait és intézkedéseket kell tenni e hibák kiküszöbölésére. Ugyancsak figyelmet kell fordítani arra, hogy megállapítsuk, mi segítette elő a tervfeladatok túlszárnyalását. A jó tapasztalatokat általánosítani kell és szélesebb méretekben érvényesíteni kell a termelésben. A jövő évi terv előkészítésébe be kell kapcsolni a dolgozók legszélesebb tömegeit, a bevált technikusokat és mestereket, az élenjáró munkásokat, a Munkarenddel kitüntetetteket. A dolgozók részvétele a terv előkészítésében biztosítja, hogy intézkedések történnek a hibák kiküszöbölésére és kihasználnak minden tartalékot a terv teljesítése és előkészítése érdekében. Sok l»elyen le kell küzdeni egyes igazgatók és más vezető dolgozók szektárius álláspontját, akik mindeddig abban a tévhitben élnek, hogy a terv előkészítése annak első szakaszában a technikusok és a tervezők dolga. A jövő évi terv előkészítése fő láncszemének minden egyes ipari üzemben a munkatermelékenység szüntelen növelésének és a maximális gazdaságosságnak kell lenniw. A pártós szakszervezeteknek gondoskodniok kell arról, hogy az üzem vezetősége megszervezze a műszaki-szervezési intézkedések tervének kidolgozását A dolgozók által benyújtott és felülvizsgált valamennyi jó újítójavaslatot bele kell foglalni ebbe a tervbe. A műszaki-szervezési intézkedések idei terveinek sokkal nagyobb mértékben számolniok kell az űj technika bevezetésével, az úgynevezett kisgépesítés által. Hogy a terv a vállalat gazdaságának szervező erejévé és a munkatermelékenység növelésének eszközévé váljék, haladó műszaki-gazdasági normákkal kell alátámasztani. Az ilyeri normák kidolgozásában mindig a munkahelyek termelési felülvizsgálatából kell kiindulni. Nem kevésbé fontos a termelési kapacitások és az anyagfogyasztás normáinak megállapítása és pontos rögzítése. Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról. • hogy a különféle normák megszilárdítása az új technika, a találmányok és az újítójavaslatok teljes kihasználása mellett a munkatermelékenység szüntelen növelésének egyik fő forrása. Az 1956. évi terv előkészítésének egész ideje folyamán szem előtt kell tartani a fő feladatot: A legmagasabb technika alapján biztosítani a munkatermelékenység további növelését, mert a jelenlegi helyzet még sürgősebben előtérbe helyezi a leghaladóbb kapitalista országok termelési színvonalának és technikai berendezésének elérését és túlszárnyalását A különféle társadalmi rendszerű államok békés együttélése és versenye fontossá teszi társadalmi rendszerünk kétségtelen előnyei realizálásának kérdését. František Vítovec.