Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-31 / 314. szám, szombat

8 III sin 1955. december 31. .. láp otočky VmuÁöÁC I !

Q000G

C v ]11 (Ji Q hé // // % (Folytatás a 7. oldalról.) nyíljon a színház kapuja. Hiszem, hogy ezt még mi is megérjük, hogy a mai Nemzeti Színházban, amelyre gyűjtünk és amelyet a nemzet magának épít fel, mindekinek, a dolgozóknak is helyük lesz. Mit szóltok hozzá, bajtársak? — fordult Budečsky társaihoz, akik nagy érdeklődéssé' hallgatták Terezka asszonnyal folytatott vitáját. Mindnyájan egyetértően bólintottak. De Terezka még mindig úgy érzi, hogy nem győzték meg. Számtalan dolog érthetetlen előtte. És ki tudja, nem űzött-e vele tréfát ez 0 Budečsky. — Megálljunk csak, én ostoba aszszony létemre komolyan kérdezősködöm, tanácsot várok maguktól. Mondják, nem tartanak bolonddá? — Mi jut az eszébe, Terezka aszszony! Én is komolyan beszélek. — De azt mondta az imént, ha majd mi leszünk kormányon ... Ezt csak nem gondolhatta komolyan. Ha majd mi leszünk kormányon ... Ugyan így mondhatná azt is: ha majd én tartom kezemben a mennykőt. Nem gondolja, hogy ez még nagyobb utópia, mint a Chleborádé, aki azt hajtogatja, hogy ha majd minden munkás gyáros lesz? Milyen különbség van kettejük között? — Nagy különbség 1 Nézze csak, Terezka asszony. Chleborád szóvirágokat mond, azt ígéri, hogy a munkásokból gyárosokat csinál, de azt nem tudja megmutatni, miképpen éri ezt el, mert maga sem ismeri az utat. Mi szocialisták ismerjük a magunk útját. Ezért a mi eszménk nem utópia. Tudjuk, hogy meg kell változtatnunk a társadalmi rendet. Meg kell szüntetnünk az idegen munka tőkés kizsákmányolását. Ki kell vennünk a tőkések kezéből a termelőeszközöket, a gyárakat, a gépeket és mindezt a dolgozók' kezébe kell adnunk, hogy valamennyi termelőeszköz a munkások közös tulajdonába kerüljön... — Hagyja már abba, az isten szerelmére, hisz ez kész forradalom! — kiáltotta Terezka. — Hát mondjuk úgy, társadalmi fordulat, de ha akarja, forradalomnak is nevezheti. Megszüntetni a tőkés rendet, felépíteni a szocializmust ... Terezka nem bírja türtőztetni mar gát, újból Budečsky szavába esik : — Te jóságos ég. és ki csinálja meg mindezt? Maguk azt hiszik, hogy az urak megengedik? — Nem engedik meg, védekezni fognak. Már most is védekeznek. Ezért vesztették el a szabómunkások a sztrájkot. Az urak nemcsak maguk szegültek szembe a követeléseikkel, segítségükre voltak a hivatalok, a rendőrség, a bíróságok ... — Látja, hát hogyan akarnak győzedelmeskedni az urak fölött, ha anynyi hatalmuk van és mindenki az ő szekerüket tolja ... — Éppen ezért mondom, hogy á dolgozóknak kell kormányozniuk. Az ő kezükbe kell hogy kerüljön a hatalom, amelyet ma még az urak használnak. — De ezzel soha sem értenek egyet 6zok, akik ma vannak kormányon ... — Biztosan nem fognak egyet érteni, de rá kell őket szorítani! — És ki szorítsa rá ? — Mi munkások, dolgozók. — Ebbe oeletörik a bicskájuk, kevesen vannak... — Többen vagyunk az uraknál és egyre szaporodunk. A tőke nem gyarapodhatik anélkül, hogy ne szülne nyomort. Mivel pedig a tőkés rend rohamosan növekszik ... — Azért egyre erősebb és erősebb, maguk meg mégis azt képzelik, hogy győzni fognak ... — Éppen azért. A tőkés rend rohamos fejlődése megsokszorozza a munkások sorait és egyre közelebb hozza saját vereségének lehetőségét. — Kérem, kicsoda maga? Honnan tudja ezt? Ez nem születhetett meg a maga fejében. — Nem is én találtam ki, Terezka asszony. Csak szabómunkás vagyok, egy a sok ezerből, akik érzik, hogy meglopják őket és azon tanakodnak, hogyan szabadulhatnának meg a kizsákmányolástól és a kizsákmányolóktól. Nem egymagam töröm a fejemet ezeken a gondokon. Vannak mások, értelmesebbek, műveltebbek, okosabbak, akik szintén ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Újságcikkeket, könyveket írnak róla -és én elolvasom ... — Az én Janom is azt teszi. Mind étig csak olvas és mi haszna belőle? Semmire se vezet a sok beszéd. — Én nemcsak olvasok, Terezka asszony. Gondolkozok is róla, megfontolom, amit elolvastam ... — Ügy ám, spekulál, amint a kiatovi Dattelzweig mondta! — bugygyan ki a szó akaratlanul Terezka asszony száján. — Hát úgy is mondhatjuk, hogy speku'álok, — bólint nyugodtan Budečsky. — Az imént meg arról akart meggyőzni, hogy az emberek mindig azon spekulálnak, hogyan csaphatná be egyik a másikat: — Azon is lehet spekulálni, hogyan segítsünk a többieken, Terezka aszszony. Azok, akik spekulálás közben nemcsak magukra gondolnak, a maguk hasznára, hanem másokra, mindnyájunkra, azok lesznek végül a győztesek. Győzni fognak, mert ma sokkal több az olyan ember, akin sérelem esett, m.nt azok, akik megsértették őket. Az igazságtalanságot szenvedők sorai egyre gyarapodnak, csak meg kell győznünk őket róla, mi a teendő! — Miről akarja meggyőzni az embereket ? — Arról, hogy a társadalmi rend, melyben élnek, nem öröktől fogva való, nem valami felsőbb hatalom teremtette, hanem emberek hozták létre, és minden, ami emberek munkája, azt emberek meg is változtathatják. Csak az kell, hogy elég akaratuk, bátorságuk, türelmük és erejük legyen hozzá. Nekünk szccialistáknak megvan az akaratunk, bátorságunk és türelmünk, a szükségss erőt pedig megteremtjük. — Azt meg hogyan csinálják? — Hiszek benne, hogy meggyőzünk minden munkást, minden dolgozót a magunk eszméinek igazáról. Harcos egységbe szervezzük őket, megdöntjük a tőkések uralmát és akkor aztán mi leszünk az urak, mienk lesz a győzelem, mienk lesz a világ. íszefe 30OOO© IGlf rs>tuz,vľľi vi uesjLťit t OGXD©OO©O©©0O©0©©G©O©GK3©OOO©0G^ jft Szlovák Nemzeti Képtár helyiségeiben megrengi dezett kiállítás túlnyomórészt India modern képzőművészetével foglalkozik, ízelítőt ad azonban a régi India jellegzetes műalkotásaiból is. Ezt a körülményt csak helyeselhetjük, hisz a tradíciók ismerete nélkül nemigen férkőzhetnénk az új művészet közelébe. Az összefüggések felismerése végett, — helyes a tárlat megtekintése Közben betartani a kronológiai rendet és előbb a régebbi résszel foglalkozni. Az indiai művészet legjelentősebb ágaival találkozhatunk itt, — a szobrászattal, freskóval és a miniatűr festészettel. A buddhizmus idejében a képzőművészet, teljesen a vajlás szolgálatában áll. Szoros kapcsolatban van az építészettel és a tipizáló tendenciák miatt egyéni vonások alig érvényesülnek benne. Ebből a korból a szobrászat néhány alkotásával ismerkedhetünk meg, melyek jellemző sajátossága a fafaragásra emlékeztető forma, — bizonyos mértékig naiv naturalizmus és a túltömött díszítés. Két teljesen különböző művészeti irányból, — az ősi közép-ázsiaiból és a Gandharaba átültetett görög-rómaiból táplálkozva fejlődött ki a népi fafaragásból — évszázadok folyamán a nemzeti stílus. Az indiai monumentális festészet legrégibb és legjelentősebb emlékeinek, az Adzsanta-i barlangtemplcm freskóinak másolatai szintén megtalálhatók a tárlaton. Ezek szintén a már nagyvonalakban jellemzett művészetet képviselik és a buddhizmus ideáljait szolgálják. A kompozíció szigorúan alá van vetve a barlangtemplom architektúrájának. A tartalom legnagyobbrészt optikai jellegű és legendajeleneteket örökít meg. Később a festészet hanyatlásnak indul, csak a XVI— XVII. században, a mongolok uralkodása alatt virágzik fel újra a perzsa hatás erősödése következtében. Számos iskola alakul a miniatűr saját ideáljait. Példának hozhatnánk ragadott hangulat őszinte tolmácsa? festészet ápolására. A legönálóbb a fel Suil Szarkér „Szervasai"-t — lása következtében. „Radzsaputáni" iskola, amely a legkö- D. G. Kulkarn: „A föld tstennőjé"-t, vetkezetesebben törekedett a nem-, — Laksman Pai: „Piroskendős aszzeti irány kifejlesztésére és egyszers- szonyá"-t, vagy a „Falusi nő"-jét. veikben. S. S. Anandkar: „Félelem" mind a legtöbbet őrzött meg a régi Dzsamini Raj: „Bengál asszony" és című műve azonban a szürrealizmus indiai festészetből. A perzsa minia- „Ülő asszony" elnevezésű temperái f

elé hajlik, tűr festészettől főleg a részletek eľ- leegyszerűsített, egysíkú kifejezési hanyagolásában és a tájkép szerete-i módjukkal a szlovák Alexyre emiétében különbözik. A miniatűrnél ál- keztetnek, míg Apur Dás talában jellemző a történelmi esemé- piac"-a szinte Bruegel-i hangulatú, nyek ábrázolása, melyeknél a mellé- A kiállításon megtaláljuk a világ kesre van helyezve a súly, úgy hogy modern festőmüvészete majd m'nden "

i

a"

lrök hat

a®

a ebben a szakba

n * a történelmi festészet tulajdonképpen irányzatának vonalát, - átszűrve a 9 Vet en

e ' ez azonban term

é-' genre-festészetié válik. Ami az ábra- hindú lélek filterén, zolás módját illeti, nagy tökéletes- Har Krisan Lal: „Mese" című képe, ségre jut a két dimenzió általi ki- H. V. Ram. Gopal: „Alkonyat"-ja, fejezés, — jellemzők az élénk, pom- Avinas Csandra: „Hó Paleal Gampás szíriek és az új ornamentáiis ki- ban" és „Fák", valamint Madan Lál egyik Sánku Csaudhuri, a más'k pedolgozás. Gága: „A föld aranya" elnevezésű dig — rézdomborítás — Dhanrádzs A mai festők egy része szintén a művei impresszionista ízűek. Ebben a Bhagat műve. Devi Prasádraj Csauminiatűrökből kifejlődött nemzeti csoportban a legelragadóbb R. P. Pilirányzatra támaszkodik, annak kere- lei: „Varjak" című képe, — mind a teibe illesztve a modern India és a kifejezés erőteljessége, mind a megNiltrán Csapperdzsi: Szantali lány. B. Cs. Sanjál, K. S. Kulkarni reá? lista művészetükről tesznek hitet mű? A kubizmust Ram Kumár, Santós, Frilól, S. G. Nikann alkotásai képvi1 „Falusi Sfel;

kA grafika főleg á bengál iskolával van képviselve. A már említett mi? szetes is, hiszen mind a küldetés, mind a kifejezési technikák terén itt van a legközelebbi rokonság. India modern szobrászatét két női akt és egy portré mutatja be, az dauzi portréjában szinte rodini erő és szenvedély található. Jankovich Imre. AROSLAV HAŠEK: SVEJKITALIA ELLEN VONUL Svejk jókedvűen, vidám szívvel öltötte magára a császári angyalbőrt. Bízott benne, hogy katonáéknál is si-. kerül majd elsütnie egy-egy mókát, de olyat, hogy szörnyülködni fog rajta az egész tr'denti helyőrség főparancsnokostul. Svejk képéről egy percre se hervadt le a mosoly, mindenkihez kedves és barátságos volt s talán ennek köszönhette, hogy csak elvétve került ki az egyesből. Amikor kieresztették az áristomból, mosolygósan válaszolt minden kérdésre, majd rendületlen nyugalommal ismét bevonult a zárkába és különös belső elégültséget érzett, mert látta, hogy fél tőle a tridenti helyőrség minden egyes tisztje. Ezt a félelmet nem az szülte, mintha Svejk durvaságától tartottak volna, éppen ellenkezőleg, a riadalom oka a derék katona tisztelettudó válaszai, határtalan engedelmessége és szeretettől sugárzó barátságos mosolya voltak, az utóbbitól hideg futkosott végig a tiszt urak hátán. Bejön a szobába az ügyeletes, Svejk derűs arccal ül a matracon és illedelmesen köszönt: — Dicsértessék az Űr Jézus Krisztus, jelentem alássan. Walk tiszt úr a fogát csikorgatja Svejk barátságosan sugárzó képe láttán, és nagy kedve volna sajátkezűleg helyrepofozni fején a sapkát, hogy előírásosan üljön a tarkóján, Ue Svejk meleg baráti pillantása lehetetlenné tesz minden erőszakos fe-' gyelmezést. Teller őrnagy nyit be á szobába, Walk tiszt úr szigorúan végigjártatja tekintetét a priccsek mentén vigyázzban álló legényeken és azt mondja: — Maga Svejk, idehozni kvér! Svejk lelkiismeretesen teljesíti a parancsot, csak éppen puska helyett borjú van a kezében. Teller őrnagy dühösen mered Svejk ártatlan, varátságos arcára és rárivall: — Maga nem tudni mi az a kvér ? — Jelentem alássan, nem tudom. Mér viszik is az ezredirodába. Utána hozzák a puskát, az orra alá dugják: — Hát ez micsoda, mí a neve? — Jelentem alássan, nem tudom. — Ez a kvér! — Jelentem alássan, én ezt nem hiszem. Erre persze becsukják és a profósz szolgálati kötelességének tartja, hogy szamárnak titulálja. Ugyanakkor a legénység nehéz gyakorlatra kivonul a hegyek közé. Svejk pedig békésen és mosolyogva üldögél a rács mögött. Semmiképpen sem bírtak vele zöldágra vergődni, végül is a nagy igyekezetből az lett, hogy Svejket megtették az egyéves önkéntesek közös csicskásának, ott segédkezett délben és este a tiszti kaszinóban. Széthordta az evőeszközöket, ételeket, sört és bort, majd szerényen leült egy székre iz ajtónál és időnként csendesen motyogta: — Jelentem alássan, a Walk tiszt úr jó ember, nagyon jó ember — és mosolyogva bodor füstmacskát köpött a levegőbe. Persze az Inspekciók á tiszti kaszinót sem kerülik el és egy fiatal hadnagy balszerencséjére megkérdez

3 te az ajtónál ácsorgó Svejktől, hogy melyik századhoz tartozik. — Jelentem alássan, nem tudom. — Millió mennykő, iát melyik ez? red fekszik itt? — Jelentem alássan, nem tudom. — Ember, hát micsoda város ez, ahol szolgál? — Jelentem alássan, nem tudom. — Hát akkor azt mondja meg legalább, hogyan került ide? Svejk nyájas mosollyal, kedvesen és szerfölött szeretetreméltón nézett a tisztre és rákezdte: — Jelentem alássan, hogy megszülettem, aztán iskolába jártam. Később asztalosnak tanultam, fölszaba? dúltam, és nem sokkal utána elvit? tek egy kocsmába, ott meztelenre kellett vetkőznöm. Néhány hónap múlva eljöttek a csendőrök és bekí-1 sértek egy kaszárnyába. A kaszárnyá? ban megvizsgáltak, és azt mondták: „Ember, maga három hét késéssel jelentkezett katonai szolgálatra, ezért be lesz zárva." Megkérdeztem őket, miért teszik ezt velem, hisz én nem akartam katonáskodni, azt sem tu-1 dom, mi az a katona. Mégis bezártak, aztán vonatra ültettek, ide-oda utaz-' tattak, végül ide kerültem. Senkitől se kérdeztem, micsoda ezred ez itt> micsoda század, micsoda város, nehogy megbántsak valakit, és amikor először kimentünk a gyakorlótérre, megint csak áristomba küldtek, mert a sorban cigarettára gyújtottam, de én nem tudom, mi bajuk volt (velem. Később is, ahová csak mentem, mindenünnen a dutyiba kerültem) egyszer azért, mert elvesztettem a szuronyomat. máskor, mert kis híján, eltaláltam az ezredes urat a lőtéren, végre is azt mondták, szolgáljam ki az egyéves önkéntes urakat. A derék Svejk ártatlan gyermeki pillantást vetett a tisztre, aki maga se tudta, nevessen-e vagy mérgelődjön.