Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-31 / 314. szám, szombat

l%ľ5S. tfecemfe g|gg 3 Indiához, Burmához és Afganisztánhoz fűződő kapcsolataink elmélyítése a békés együttélés elveinek diadala Bulganyin elvtárs beszámolója a Legfelső Tanács ülésén MOsžkva, december 29. (TASZSZ). — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának december 29-i ülésén beszámolt a szovjet kormányküldöttség indiai, burmai és afganisztáni látogatásáról. Beszámolója — amelyet rövidítve közlünk — így hangzik: Küldött elvtársak! A Szovjetunió Legfelső Tanácsának jelen ülésszaka 1955 végén folytatja munkáját. Ez az év nagy nemzetközi események esztendeje volt. Ezek az eredmények komoly változásokat eredményeztek az államok közötti kapcsolatokban. A most véget érő év úgy kerül be a történelembe, mint a nemzetközi feszültségben az utóbbi idők folyamán kialakult bizonyos fordulat esztendeje. E fordulat létrejöttében nem kis szerepet játszottak a Szovjetunió erőfeszítései, amelyeknek célja a békének és a népek biztonságának biztosítása, az államok közti bizalom megszilárdítása és a széleskörű politikai, gazdasági ás kulturális kapcsolatok fejlesztése az országok között, társadalmi és politikai rendszerükre való tekintet nélkül. A szovjet külpolitika számára 1955 olyan esztendő volt, amikor különösen aktív és szívós harcot folytatott, a béke megszilárdításáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a népek és államok közötti együttműködés kibővítéséért. Ma már senki sem tagadhatja, hogy a Szovjetuniónak e cél érdekében tett erőfeszítéseit komoly siker koronázta. Kétségtelen, hogy a béka megszilárdításának ügyét nagymértékben elősegítette a Szovjetunió barátságának és együttműködésének kifejlesztése Indiával, Burmával és Afganisztánnal, azokkal az országokkal, amelyekben nemrég N. Sz. Hruscsov elvtárssal együtt látogatást tettünk. Ez az utazás ékesen kifejezésre juttatta a szovjet állam békeszerető külpolitikáját és méltó befejezése volt a fontos nemzetközi eseményekben bővelkedő 1955ös esztendőnek. Ázsia a világtörténelem aktív tényezőjévé vált Indiai, burmai és afganisztáni látogatásunk közvetlen eredményeként erősödött és fejlődött a barátság és az együttműködés a Szovjetunió és ezen országok között, további közeledés történt a szovjet nép, valamint a nagy indiai nép, Burma, Afganisztán népe között. E látogatás jelentősége azonban ezzel nem merül ki. • Látogatásunk nagy nemzetközi jelentőségűvé vált mindenekelőtt azért, mert újból és újból beigazolódott, mennyire helyes a Szovjetunió külpolitikájának alapját alkotó lenini elv: a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. Látogatásunk szemléltetően és meggyőzően bebizonyította, hogy ez az elv megbízható alap a békének és a népeik biztonságának megszilárdítására, az államok közötti bizalom fejlesztésére. Ismeretes, hogy napjaink nemzetközi életében egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az ázsiai országok, amelyekben a föld lakosságának több mint a fele él. Sok ázsiai ország lakossága évszázadokon át érezte és egyes ottani népek még ma is érzik a súlyos gyarmati elnyomást. A gyarmatosítók abban a törekvésükben, hogy igazolják politikájukat és az ázsiai népek fölötti uralmukat, ezeket a népeket kulturális és társadalmi tekintetben elmaradott népeknek próbálták és próbálják ma is feltüntetni. Mindamellett nem szabad elfelejteni, hogy az ázsiai népek történelmi fejlődése már jóval azelőtt megkezdődött, hogy az európai népek kiléptek a történelem színterére. Ha pedig Ázsia az utóbbi évszázadokban akadályozva volt és elmaradt társadalmi és politikai fejlődésében, ebben nem az ázsiai népek a vétkesek, hanem a gyarmatosítók, akik az ázsiai országokban -— és nemcsak az ázsiai, hanem az afrikai országokban is — erőszakon, fosztogatáson és a lakosság könyörtelen kizsákmányolásán alapuló kormányzati rendszert létesítettek. Ez a rendszer a gyarmatosítókat mesés gazdagsághoz juttatja, de az elnyomott ázsiai és afrikai népekre csak szenvedéseket zúdít. Ez a helyzet hosszú idők óta fennállt, de nem tarthatott örökké. Mindenki számára, aki csak valamennyire is ismeri a társadalmi fejlődés törvényeit, világos volt, hogy az ázsiai országokban elkerülhetetlenül kibontakozik és egyre nagyobb kndületűvé válik a népi felszabadító mozgalom. Az ázsiai népek felébredtek és kezdték kiegyenesíteni hátukat. Ezt a nagy ébredést elősegítette az országunkban lezajlott Nagy Októberi Szocialista Forradalom, valamint a gyarmatosító hatalmaknak az első, de különösen a második világháború következtében történt meggyengülése. Kelet országairól szólva V. I. Lenin, a mi nagy tanítónk, többször megállapította, hogy ezeknek až országoknak a néptömegei elkerülhetetlenül fel fognak emelkedni, hogy véget vessenek nem teljes jogú helyzetüknek és az új élet önálló részvevőivé és alkotóivá váljanak. Eljön az idő — mondotta Lenin — amikor Ázsia sok százmilliós lakossága a világtörténelem aktív tényezőjévé válik és részt vesz az egész emberiség sorsának eldöntésében. Ez az idő elérkezett. Manapság tanúi vagyunk, hogyan recseg-ropog Ázsiában és egész Keleten a gyarmati rendszer. A nagy kínai nép, Kína Kommunista Pártja vezetésével országát a nemzeti újjászületés és függetlenség széles útjára, a szocialista társadalom építésének útjára vitte. A kínai nép történelmi győzelme óriási hatást gyakorolt Ázsia és az egész világ helyzetére, újabb lendületet adott a gyarmati és függő országok népei nemzeti felszabadító mozgalmának. Lerázták a gyarmati rendszer jármát a nagy India népei és Burma népei. Az újjászületésre és országuk megújítására irányuló törekvéstől áthatva, ezek a népek most az önálló gazdasági és állami fejlődés időszakába léptek. A szabadság és a függetlenség útjára lépett. Indonézia és egész sor más keleti ország. Szélesedik a mozgalom a nemzeti függetlenség megszilárdításáért az arab országokban. Tevékeny harcot vívnak felszabadulásukért az afrikai népek. A lelkes indiai fogadtatás a nagy szovjet népnek szólt Küldött elvtársak! N. Sz. Hruscsov és én három hetet töltöttünk Indiában. Ezalatt attól kezdve, hogy először léptünk India földjére, egészen az ebből a vendégszerető államból történt elutazásunkig, az indiai nép barátsága és szeretete övezett bennünket. Az indiai nép a legforróbb baráti érzelmeket juttatta kifejezésre, és nagy lelkesedéssel üdvözölte személyünkben a Szovjetuniót. Ezért indiai látogatásunkat a nagy indiai néppel lefolyt találkozásnak nevezhetjük. Amikor Indiába utaztunk, tudtuk, hogy ez az ország baráti ország és ott meleg fogadtatás vár reánk. Mégis, amit láttunk, és hallottunk, minden várakozásunkat felülmúlta. Amikor Delhibe érkezve, kiszálltunk a repülőgépből, megpillantottuk a fogadtatásunkra érkezett személyiségeket Nehru miniszterelnök úr vezetésével, beláthatatlan néptömegeket láttunk, ezrek hangjának szűnni nem akaró zúgását hallottuk. Az összegyűltek anyanyelvükön ismeretlen szavakat kiáltottak. Mégis megértettük, hogy ezek á barátság és az öröm szavai voltak, Myan melegen és őszintén hangzottak. Éreztük, hogy a szovjet nép őszinte barátaihoz, testvéreinkhez érkeztünk. Büszkeséggel állapítottuk meg, hogy az a lelkesedés, * mellyel az indiai néD bennünket fogadott, dicsőséges hazánknak, a nagy szovjet népnek szól, amely kommunista pártjának vezetésével felépítette a világ első szocialista államát, s most állhatatos munkával az új, kommunista társadalmat építi. Nem lehet meghatottság nélkül gondolni az indiai néppel Bombayban, Poonaban, Coimbatoreban, Bangaloreban, Madraszban, Dzsajpurban, Szrinagarban és más városokban lezajlott találkozásainkra. A legfeledhetetlenebb emléket, azonban a kalkuttai lakossággal való találkozás hagyta bennünk. Már napokkal odaérkezésünk előtt gyülekezni kezdett a környező városok és falvak lakossága. Eljött Kalkuttába Nehru miniszterelnök is. A lapok később közölték, hogy a város utcáin több mint hárommillió ember köszöntött. bennünket. Olyan volt ez, mint egy hatalmas hullámzó, zúgó tenger. Itt is hallottuk a forró üdvözlő szavakat, a Szovjetunió iránti barátság és szeretet szavait. Mély benyomást tett ránk az indiai parlament tagjaival történt találkoI

zásunk. Az indiai parlament tagjai igen melegen fogadtak bennünket, nagy figyelemmel hallgatták beszé' deinket és lelkesen üdvözölték szavainkat. Meleg és vendégszerető fogadtatásban részesítettek bennünket az indiai államférfiak és azoknak az államoknak a kormányai is, amelyekbe ellátogattunk. Nagy gondot fordítottak arra, hogy indiai tartózkodásunk kellemes és hasznos legyen. Külön kell beszélnem találkozásainkról Nehru indiai miniszterelnök úrral, korunk kiváló államférfiával. Nehru úrral, lezajlott találkozásainkat az őszinte barátság érzése hatotta át. Bárhol jártunk is, mindig éreztük figyelmességét és rólunk való gondoskodását. Őszinte, forró szeretetüket és barátságukat nyilvánították a szovjet nép iránt a Burmai Unió és Afganisztán népei is. Delhiben és India más városaiban, Rangunban és Kabulban azt mondták, hogy ezek a városok még sohasem láttak ilyen baráti és grandiózus találkozókat, mint a velünk, a Szovjetunió és a szovjet nép képviselőivel történt találkozások. Az indiai nép képes a gazdasági függetlenség megteremtésének útján haladni Indiai tartózkodásunk idején megismerkedtünk az indiai nép életének számos oldalával. Látogatást tettünk India különböző körzeteiben, sok városban és faluban, felkerestük az építkezéseket és ipari vállalatokat, az állami mezőgazdasági farmokat, kulturális intézményeket, megismerkedtünk India ősi és gazdag kultúrájának kiváló emlékeivel. Indiában majdnem két évszázadig az angol gyarmatosítók uralkodtak és ez a gazdag ország az angol anyaország mezőgazdasági nyersanyagszállító függvénye, ipari készítményeinek felvevőpiaca volt. Természetes, hogy az angolok nem törekedtek az indiai ipar fejlesztésére. A gyarmatosítók igája alól felszabadulva és függetlenségét helyreállítva, India népe, kormányának vezetésével hozzáfogott országa gazdaságának fejlesztéséhez. Ezen az úton már létrejöttek az első eredmények. Meglátogattuk és megismertük India f» ipari körzetét, amely az utóbbi években létesült. Ez a körzet Bihar és NyugatBengália államok határán, a Damodar folyó völgyében terül el. India agrárország, lakosságának háromnegyed része földműveléssel foglalkozik. A mezőgazdasági termelés fellendítésének egyik legfontosabb kérdése Indiában a földek mesterséges öntözése. Részletesen megismerkedtünk India egyik legnagyobb építkezésével, a Bhakra-Nangal-rendszerrel, ahol hatalmas töltés épül és erőművet fognak építeni. Ez átfogóan és merészen elgondolt hatalmas építkezés, sok műszaki problémáját igen érdekesen oldották meg. Legérdekesebb azonban mindabban, amit láttunk: az építkezésnél dolgozó emberek — munkások és mérnökök — óriási lelkesedése. A Bhakra-Nangal-építkezés első ötéves terveinkre, első hatalmas vállalataink építésére emlékeztet bennünket. Az indiai kormány a mezőgazdasági termelés fellendítésének lehetőségeit keresi az egyéni gazdálkodás keretei között. Ebből a célból faluhelyen „az általános fejlesztés programjának" vagy más néven a „nemzeti fejlődéssel való együttműködés programjának" nevezett intézkedéseket hajtja végre. Mint velünk közölték, jelenleg ez a program az indiai falvaknak körülbelül 20 százalékára terjed ki; a második ötéves tervben a mezőgazdaság fejlesztésének ezt a rendszerét az egész országra ki akarják terjeszteni. Meglátogattunk több állami gazdaságot. Ezek kisebb, jól szervezett vállalatok, amelyek nézetünk szerint kétségkívül betöltik a kísérleti gazdaságok pozitív szerepét. Indiában meggyőződtünk arról, hogy a gyarmati igától megszabadult indiai nép képes merészen előrehaladni až ipari fejlődés, a gazdaságilag független állam megteremtése útján. Ugyanakkor újból és újból meggyőződtünk arról, hogy az indiai nép őszintén törekszik a békére és más országokkal való együttműködésre. A szovjet-indiai közös nyilatkozat — történelmi jelentőségű okmány A Nehru miniszterelnök úrral és más indiai államférfiakkal delhi látogatásunk idején folytatott megbeszéléseink során újból eszmecserét folytattunk mind a szovjet-indiai baráti együttműködés további kiterjesztésének kérdéseiről, mind a legfontosabb nemzetközi problémákról. A Nehru úrral és más indiai államférfiakkal folytatott tárgyalások eredménye volt a december 13-án aláírt szovjet-indiai közös nyilatkozat. Ebben a történelmi fontosságú és nagy nemzetközi dokumentumban mindkét kormány megerősítette, hogy ragaszkodik az egymás területi épsége és szuverenitása tiszteletbentartásának. valamint az egymás meg nem támadásának elvéhez, semmilyen gazdasági, politikai és ideológiai okból nem avatkozik egymás belügyeibe, tiszteletben tartja az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a békés egymás mellett élés elvét. Ezek az elvek a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés együttélésének biztos alapjai. A szovjet kormány úgy véli, hogyha ezeket az elveket más országok — köztük az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — elfogadnák, az hozzájárulna a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez, és a népek közötti nélkülözhetetlen bizalom megteremtéséhez. A szovjet és az indiai kormány a Delhiben aláírt nyilatkozatban egyhangúlag állást foglalt a fegyverkezési hajsza beszüntetése mellett, hogy a népek megszabaduljanak a katonai kiadások súlyos terhétől. Mindkét kormány teljes mértékben számolva azzal, hogy veszélyes helyzet az, amelyben rendszeresen és szakadatlanul felhalmoznak atom- és hidrogénfegyvereket, követeli e fegyverek feltétlen betiltását, és az emberiség megszabadítását az atomháború rémétől, és az atomháborúval járó mérhetetlen anyagi és emberáldozattól. Indiai beszélgetéseink eredményeképpen teljes és kölcsönös megértést értünk el abban a kérdésben, hogy a más országok ellen irányuló katonai tömbök létrehozásának bizonyos államok által folytatott politikája fokozza a nemzetközi feszültséget, növeli egy új háború veszélyét, s hogy e politika összeegyeztethetetlen a minden állam közti nemzetközi együttműködés kiterjesztésének érdekeivel, függetlenül az államok állami és társadalmi rendjétől. Az ázsiai és az afrikai országok népeit nyilvánvaló aggodalom tölti el olyan agresszív katonai csoportosulások létrehozása miatt, mint a SEATO, s mint a nemrégiben összetákolt bagdadi paktum. A SEATO sugalmazója az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország volt. Ami pedig a bagdadi katonai csoportosulást illeti, nagyon is jól tudjuk, hogy e paktum összeeszkábálásában Anglia játszotta a főszerepet. A bagdadi paktum a gyarmati rendszer új formában való megjelenése. A bagdadi paktum alapjában agresszív jellegű, erről tesz tanúbizonyságot e katonai csoportosulás részvevői álfcai vállalt kötelezettségek jellege. Különösen nyilvánvaló lett ez Iránnak a fenti csoportosulásba való bevonásával. A szovjet kormány több ízben fel* hívta az iráni kormány figyelmét arra, hogy Irán részvétele katonai csoportosulásokban, ame'yekbe a nyugati hatalmak már régen megkísérelték Iránt bevonni, összeegyeztethetetlen Irán és a Szovjetunió jószomszédi kapcsolatainak fenntartásával. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoztuk, hogy Iránnal, mint más szomszédos országokkal is, jó viszonyt kívánunk fenntartani. Sajnos azok, akik az iráni politikáért felelősek, más útra léptek, midőn csatlakoztak a bagdadi paktumhoz és ezzel a létrejött hely

5 zetért súlyos felelősséget vállaltai: magukra. Megelégedéssel hallgattuk Szajed úrnak, az iráni parlamenti küldöttség vezetőjének ezen emelvényen elmon-' dott oly értelmű nyilatkozatát, meiý szerint az iráni kormány és né£> őszintén óhajtja a Szovjetunióhoz fűződő baráti és jószomszédi kapcso-' latok elmélyítését. Kénytelenek vŠ gyünk azonban számításba venni azt, hogy a bagdadi paktum létrehozása, valamint a Szovjetunióval szomszédos államoknak e paktumba történő bevonása feltétlenül sérti országunk biztonságát. A Szovjetuniónak ezzel kapcsolatban le kellett vonnia a kellő következtetéseket. A szovjet kormány és India kormány? annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Ázsia tartós békéje nem lehetséges, ha a Kínai Népköztársaságnak nem adják meg törvényes helyét az ENSZ-ben. Mindkét kormány abban az értelemben nyilatkozott, hogy sürgősen meg kell oldani más távo -keleti problémákat is, a többi között Tajvan és a partmenti kínai szigetek problémáját, a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak kielégítése alapján. Közös nyilatkozatukban kifejezésre jut az a reménység, hogy ezeket a problémákat egyezmények útján haladéktalanul meg fogják oldani. (Folytatás a 4. oldalon)