Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-30 / 313. szám, péntek

1955. december 18. UJSZ0 5 Miért „mostohagyerek" a most alakult csicseri szövetkezet Szemerkélt az eső, így sokan a szövetkezeti irodába húzódtak. Ez már így szokás falun. Mi is ott kerestünk menedéket az eső elől. Itt találtunk rá Szűcs Gyulára, az EFSZ elnökére, aki az írógép fölé hajolva szorgalmasan ütögette a billentyűket. Ügy tűnt, mintha kissé nehezére esne ez a munka. Kérdésünkre, hol a szövetkezet irodája, kifejező kézlegyintéssel válaszolt, majd rövid gondolkodás után megszólalt: — Iroda ? ... Irodánk az nincs, de ez volna még a legkisebb baj — mondja kedvetlenül — azonban könyvelőnk sine., s nincs, aki egy tollvo nást csinálna — tört ki belőle az elkeseredés. Beszélgetésünk alatt — melybe az 56 éves Vaszil Mária is bekapcsolódott — világos lett előttünk a csicseri helyzet. Ez év augusztusában alakult a szövetkezet, melynek ma már 18 család 32 dolgozóval a tagja. Mezőgazdasági területük 332 hektár, ebből szántó 100 hektár. Megalakuláskor a járási nemzeti bizottság Szűcs elvtársat nevezte ki instruktornak — s ezzel napirendre tért az új szövetkezet további sorsa felett. Pedig a segítségre éppen ezután lett volna a legnagyobb szükség, ahogy Szűcs elvtárs mondja. Nem kaptak állami vetési tervet, sőt a JNB ezt meg sem tárgyalta. Igy saját kezdeményezésükből vetettek 20 hektár búzát, 7 hektár rozsot, 6,5 hektár ősziárpát és 5 hektár őszi takarmánykeveréket. A végzett munkákra egyáltalán nem határoztak meg munkanormákat — csak úgy napszámban dolgoztak le mintegy 223 munkanapot. A hároméves fejlesztési tervről még semmi szó nem esett, sőt egyetlen rövid, vagy hosszabb lejáratú intézkedés sem történt, amely az új szövetkezet megerősítését elősegítené. A járási agronómus az ősz folyamán csak egyszer látogatta meg a szövetkezetet. Hasonlóképpen a körzeti zootechnikus is. Mindeddig semmiféle nyilvántartást nem vezettek be. Legfeljebb annyit, hogy ki menynyi munkanapot dolgozott le; ezt az elnök jegyzi fel. Ezekre a visszásságokra Szúcs elvtárs ilyen magyarázatot ad: — Nem kapunk kellő segítséget a járási nemzeti izottságtól. Ellenben amig a szövetkezet meg nem alakult, addig autó, autót ért a községben. Azóta... alig látogat meg valaki, — mondja bosszúsan. A tagság kezdeményezésére korai saláta vetését tervezték jövőre. E célból szerződést kötöttek a kerületi felvásárló vállalat nagykaposi fiókjával, de a magvakat nem kapták meg. Ebből — Szúcs elvtárs szerint — 27 000 korona a veszteségük. Rendeltek korai burgonyát is ültetésre, ehelyett félkorait kaptak, ez szintén megkárosítja a szövetkezetet. Ilyen gondoskodás mellett aztán nem csoda, ha Szúcs elvtárs a tagság nevében is elégedetlenségének ad kifejezést. Panaszkodnak a GTÄ munkájára Is, különösen ami a minőséget illeti. De a szakaszagronómus csak egyszer végzett ellenőrzést, azt is akkor, arr"kor Szűcs elvtárs személyesen ment érte. Beruházási kölcsönük mindmáig nincs elintézve, így nem tudnak építeni sem. Egyedüli pénzbeli támogatás volna az a 10 000 korona, amelyet a bank folyósítana a munkákra, de könyvelés hiányában eddig nem fizettek senkinek. A járási nemzeti bizottság nem elégedhet meg azzal, hogy ott van Szúcs elvtárs s ezzel minden el van intézve! Pótolni kell a mulasztást. Elsősorban azokat a körülményeket kell figyelembe venni, amelyek megszüntetése után akadálytalanul megkezdheti a szövetkezet az alapszabály szerinti gazdálkodást. S nem utolsósorban elő kell segíteni a tagok politikai-szakmai nevelését. Végül pedig: a Nagykaposi Járási Nemzeti Bizottság dolgozóinak egyöntetűen magukévá kell tenniök szocialista mezőgazdaságunk megsegítését. Ha mindezeket szem előtt tartják, nem lesz annyi nehézség a szövetkezetek ala-' kításában és továbbfejlesztésében. K. Ľlj éo előtíi derűs hawgulal kCremviičkávi Besztercebányától néhány kilométernyire fekszik Kremnička kisközség, amelyet az esti órákban látogattunk meg, amikor a szövetkezeti tagok egy része éppen a szövetkezeti munkaiskolába gyülekezett. 0*t van Juraj Urban, a mezei csoport vezetője, aki éppen egy számsor fölé hajol. Bizonyára a havi ledolgozott munkaegységeket adja öszsze. Ondrej Knapkó zootechnikus is megérkezik, majd a szövetkezet elnöke jön derűsen, jókedvűen. Utána kendős, komoly asszonyok érkeznek. A férfiak, asszonyok magatartásán látni, szívesen jönnek össze, hogy tanuljanak és kicseréljék egymással nézeteiket, tapasztalataikat. Üj év előtti ünnepi hangulat, uralkodik köztük mint mindenütt, ahol az emberek szorgalmasan dolgoztak. Az évzáró taggyűlést még nem tartották meg, de a zárszámadás eredményeivel mindenki tisztában van. A 25 koronára tervezett munkaegység értéke lelkiismeretes munkájuk révén 3 koronával emelkedett. Ez azt jelenti, hogy zárszámadáskor minden ledolgozott munkaegység után a szövetkezeti tag 16 koronát kap, mert az előleg 12 korona volt. Kicsi ugyan a szövetkezet, mert mindössze 134 hektár a szántóterülete, de nagy a tagok öröme. Ez az öröm azért is indokolt, mert a munkaegység idei értéke pontosan visszatükrözi azt a fejlődési útat, amit a szövetkezet néhány esztendő alatt megtett. Míg 1953-ban mindössze tizenötöt, addig 1954-ben már huszonötöt, most pedig 28 koronát fizetnek. A szövetkezet felfelé ívelő pályáját a beadás adatai is kifejezésre juttatják. Sertéshúsból 51, marhahúsból pedig 16 mázsával teljesítették tíjl beadási tervüket. Ezenkívül több mint 40 000 liter tejet, továbbá 28 000 tojást adtak be terven felül. A zootechnikus meg is jegyzi, hogy a szövetkezet fő jövedelme az állati termékekből származik. Hozzá teszi, hogy állatállományuk fokozott fejlődése érdekében idén szeptemberben tértek rá a borjak rideg nevelésére, ezenkívül silőzással biztosították a takarmányalapot is. A szövetkezetben egyébként háromszor naponta etetik és fejik a teheneket. Száz liter kifejt tej után 3 munkaegységet kapnak a fejők és etetők, s ezzel az etetők is érdekelvg vannak a tejhozam növelésében. Egy tehén átlagos napi tejhozama 6 liter. A kremničkaiak életszínvonalának emelkedő tendenciájára mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy majdnem minden házban találhatunk mosógépet és sülyesztett varrógépet. Nem csoda, ha a szövetkezeti dolgozók szívvel lélekkel végzik munkájukat és olyan asszony is, mint a 68 esztendős Zuzanna Krnáčová idén 150 munkaegységet dolgozott le a mezei csoportban. Fürge és igen eleven asszony, előrehaladott kora ellenére igen tevékeny, sőt kezdeményező ötletei is vannak. Most is, amikor feljegyezzük a nevét, határozottan kiköti, hogy ne írjuk egyszerűen Zuzannának, mert ez így nagyon ridegen hat, inkább Zuzankának nevezzük. Ezt azzal indokolja, hogy a múltkor is, amikor a rádió beszélt róla, három unokája igen élvezte, hogy nagymamájukat Zuzankának nevezték. A nagymama kívánsága hangos jókedvet váltott ki a tagokból. Ismételjük,, hamisítatlan ünnepi légkör uralkodik itt. Ideje éppen, hogy Ondrej Kvasna öt hektáros magángazda se habozzék tovább, hanem minél előbb határozzon és lépjen be a szövetkezetbe. Mennyire emelné az ünnepi hangulatot a községben, ha az új esztendőt, mint szövetkezeti tag köszöntené, hisz társa Juraj Urbán, a mezei csoportvezető is hét hektárral lépett a szövetkezetbe és eddig nemcsak nem bánta meg tettét, hanem tudásával odahat, hogy biztosítsa a szövetkezet további fejlődését. Aranykezű asszonyok Zvolenská Slatinán <lllfIillllllltTtlIlllllllllllllllllllll||tllllflIIIIIICIIIIIIillllllllVI1IIIIIIIllillllll*IIIIIIVVIIIfllVIIIItlllllllllV>llllllllIllllllVIIIIIIIIIIIICl>IVttltti A hegyek közé ékelődött szöjt\_ vetkezetek fejlődéséről mjmi kevés tapasztalattal rendelkezem, ezért komoly ize/alommal indultam Zvolen és Besztercebánya vidékére, hogy betekintést nyerjek az ottani szövetkezetek életébe. Tudtam, hoqy ez nehézségekkel jár, mert nemcsak az elém táruló anyaqqal kell meqbírkóznom, hanem a nyelvvel is, mert bizony a szlovák nyelvtudással qyenqén állok. Mindezek tudatában azzal vigasztalódtam, hoqy íqénybe veszem irodalmi tapasztalataimat. E célból Zvolen környékén már kinéztem az ablakon, az elvonuló havas tájat nézeqettem. eqyszóvál költői képeket kerestem, irodalmi eszközeimet csiszolqattam. Szemlélődésemet azonban két fiatalember zavarta meq, akik a vasúti fülkében a Pravdában megjelent irodalmi cikkről vitatkoztak iqen hevesen. Amint hallgattam ezt az értékes vitát, a havas heavek téli tájképe eqy szerre eltűnt a láthatárról, hirtelen elhanyagoltam irodalmi eszközeim csiszolását, nem foqlalkoztam többé qyenqe szlovák nyelvtudásommal sem. mert rájöttem, ha valami érdekel, azt meaértem szlovákul is. E vitából végül meqaazdaqodva kerültem ki: arra qondoltam, mennyire a nép üqyévé vált az irodalom és mennyire fontos. hoqy az író a nép iqazi arcát tükrözze vissza műveiben. T? z a meqqyőződés később, I '

j amikor a Zvolenská Slatina-i szövetkezetbe kerültem, méq meqerősödött bennem. Itt találkoztam ugyanis Ján Pavlik Gajdošíkkal, a szövetkezet aqronómusával, aki a haladó szépirodalmat leqalább oly qonddal és szeretettel ápolja, mint a szövetkezetet. A kettő, az irodalom és a szövetkezeti kérdés nála úgyszólván elválaszthatatlan egymástól. Szerves kapcsolatuk abban is megnyilvánul, hoqy Hečkoról, MÍnáčról, Tatarkáról vagy Mňačkóról úgy beszél, mint akármelyik szövetkezeti tagról. De ezen túl irodalmi ténykedése szinte hozzá van nőve a szövetkezet fejlődéséhez. A szövetkezeti tagok kezdeményezését versben és prózában dolqozza fel és ha eqy-eqy írása meqjelenik, a közséq lakossága, asszonyok, férfiak, lányok és ifjak összebiijnak és találgatják, hoqy kiről is írt most az ö írójuk, Ján Pavlik Gajdošík. Az agronómus-író egyébként közel ezer könyvből álló könyvtárral rendelkezik és Romáin Pollandot úqy ismeri, mint Fraňo Krált és Jilemnickyröl úgy tud vitatkozni, mint Balzacról. Amikor legutóbb Laxness Nobel-díjas izlandi író náluk járt, Jorge Amadeoról vitatkozott vele. Laxness, aki mindössze eqy órát tervezett erre a látoqatásra, hat órát maradt ott. oly otthonosan érezte maqát ebben a közséqben. ahol az aqronómus nemcsak a hazai, de a viláqirodalom fejlődését is nyitott szemmel fiqyeli. Erről Polevoj — ..a naqyszerű szovjet író is ember" — ahogy ő jellemzi — is meqqyőződhetett lequtóbbi látogatása alkalmával. Sokan azt \ihetik, hoqy Ján Pavlik Gajdošík egy könyvmoly, aki qondolataival bizonyára a fellegekben jár. Hát ezt szemléltetően azzal kell megcáfolnom, hoqy az ő nevéhez fűződik a Zvolenská Slat.ina-i szövetkezet megalakulása. A 49-es és 50-es években, amikor ádáz harc dúlt a szövetkezet megalakulása körül, ö volt az, aki szilárdan állt a lábán és bár akkor méq nem volt párttao. elnöki teendőiben a párt álláspontját képviselte és köréíe csoportosultak az első taqok, akik a szövetkezeti mozqalmat támoqatták. Ez a középnövésű, ötven felé közeledő csontos, inas agronómus iqen fürqe mozqású ember. Tiszta tekintete derűt és jóindulatot # suqároz, de az ember azt is megérzi, uqyanez a tekintet konok keménységet és meqalkuvás nélküli harcot is hirdethet. Érthető, hoqy Ján Pavlik Gajdošík ma már eljutott a párt célkitűzéseinek teljes felismeréséig és ma a helyi pártszervezet egyik legaktívabb és leghűségesebb tagja. Egyébként rendkívül népszerű a közséqben, mert mindenki tudja róla, hogy nemcsak szólamokkal harcolt a szövetkezetért, hanem tettekkel is bebizonyította, hogy őszinte híve a közös munkának. Hét és fél hektárral lépett a szövetkezetbe, tehát a községben ő volt az első középqazda, aki utat tört a mezőqazdasáq kollektivizálása felé. Az ő példáját aztán a többi qazda is követte. iy~ övetői közé tartozik a mai J[\_ elnök, aki névrokona, meri őt is Ján Pavliknak hívják. Negyvenéves lehet, de harminc esztendősnek látszik. Erős. szélesvállú, jókedélyű ember, látni rajta, hogy sohasem volt ünneprontó, kérqes, erős keze, nyílt tekintete elárulja, hoqy a mezőgazdaság minden munkaszakaszán otthon van. — Negyedik típusú szövetkezetünk — mondja az elnök — határozott fejlődést mutat. Míg 1953ban mindössze öt koronát fizettek eqy ledolgozott munkaegység után, addig 1954-ben már 10,20at, idén viszont 14 koronát fizetünk. ami annyit jelent, hogy zárszámadáskor mindenki hét koronát kap eqy ledolqozott munkaeqyséq után. Azt is hozzá kell tennem, hoqy a 14 koronán kívül 3,66 kq gabonát, 2 kqszénát, 2 kg szalmát, 3 kg krumvlit- és 1 kg takarmányrépát jelent, a munkaeqyséq értéke. Ha összeszámláljuk a természetbeniek értékét, akkor pontos képet kaphatunk egy taq keresetéről, akinek negyvenötven munkaegysége van havonta. Én feleségemmel és anyámmal dolgozom a szövetkezetben, s évi munkánkért több mint 30 mázsa gabonát kaptunk. A továbbiak során az elnök rámutat arra, hogy a szövetkezet iqen mostoha körülmények között alakult meq, mert a felszabaduláskor iqen súlyos harcok dúltak községük körül és a fasiszták tüzzel-vassal_ pusztították a nép vagyonát. Állatállományukat elhajtották és 1945-ben a hétszáz állatból mindössze negyven maradt meg. A szövetkezetnek komoly nehézségekkel kellett megküzdenie, amíg sikerült a tervezett állatállományt részben neveléssel, részben felvásárlással elérnie. A tervezett tehénállományból azonban még ma is hiányzik 14 darab. Ezért van az. hoqy marhahúsból csak 75 százalékra teljesítették a beadást, viszont sertéshúsból már száz százalékot, tejből 56 ezer litert, tojásból pedig 159 ezer darabot adták be terven felül. A szövetkezetnek egyébként jTi a legnagyobb jövedelmet idén 20 hektár len hozta. Eqy-eqy hektár lenből 22 858 korona jövedelmük volt úqy. hoqy az eqész lenterület közel fél millió koronát jövedelmezett. Az elnök fontosnak tartja kiemelni azt is. hoqy 116 hektáron krumplit termeltek és a beadást 10 vaqonnal sikerült, túlteljesíteni. Meqjeqyzi. hoqy az egyszerű és fészkes ültetés között óriási különbséq mutatkozott a hozamban. Amíg az egyszerű ültetés 143 mázsát hozott hektáronként, addiq a fészkes ültetés hozama 180—200 mázsa között mozqott. Ez az eredmény természetesen arra serkenti a szövetkezetet, hogv jövőre mindenütt. ahol a lankás-dombos; talaj ezt megengedi, a fészkes ültetést alkalmazza. Nagy qondot fordít a szövetkezet az állatállomány fejlesztésére, amit a rideg nevelés bevezetése és a takarmányalap biztosítása igazol. A tervezett 60 vaqon helyett 87 vaqon takarmányt silóztak el. A szövetkezet vezetősége most naqy probléma előtt áll. mert feltétlenül be akarja vezetni a jövő évben a pótjutalmazás elvét, ezt pediq csak normaszilárdítással hajthatja véqre. Lehetetlen uqyanis addiq pótjv.talmazásról beszélni, amíq a fejőnő száz liter tej után 2,25. a baromfigondozók pedig 100 tojás után 0,85 munkaegységet kapnak. ' — Mindemről — fejezi be az elnök — részletesen tárgyalni fogunk a taggyűlésen, ahol megmagyarázzuk, hoqy a pótjutalmazás lehetővé teszi az eredmények pontos ellenőrzését és aki kiváló munkát véqez, még nagyobb jövedelemben részesül, mint eddig. J

án Pavlik Gajdošík mosolyog. Az a véleménye, hogy a tagság feltétlenül meg fogja érteni a pótjutalmazás elvének óriási jelentőségét nemcsak a saját jövedelme, hanem az eqész szövetkezet jövedelme szempontjából. — Már azért is — hangsúlyozza — mert a mi szövetkezetünkben az asszonyok igen komoly szerepet játszanak. Nem kevesebb mint 60 asszony, fiatal és idősebb eqyaránt látoqatja szorqalmasan a szövetkezeti munkaiskolát. — Aranykezű asszonyok ezek, ahoqy Gottwald elvtárs mondotta — folytatja az agronómus felcsillanó szemmel, s hangjában a nép krónikusának nemes lelkesedése lángol. — Csak képzeld, idén tavasszal, amikor ünnepi keretek között lezártuk a szövetkezeti iskola első esztendejét, az asszonyok kötelezettséget vállaltak, hogy a cséplést egyedül véqzik el. Mi férfiak, őszintén szólva e vállalást hallatára bizonyos fölénnyel mosolyogtunk. De cséplés idején, amikor az asszonyok adott szavukat valóra váltották, ez a fölény büszkeséggé változott bennünk. Olyan egyöntetű lelkesedést a munkánál, amilyen akkor a cséplésnél folyt, a falu férfilakossága még nem látott. A község történetében első ízben voltunk tanúi annak, hogy mit tudnak a mi aszszonyaink. A cséplést ők maguk szervezték meg egymás között két műszakban. És meq kell adni, úqy ment nekik a munka, hogy felvehették volna a versenyt akármelyik férficsoporttal. Egy-egy műszakban 220—240 mázsát csépeltek el naponta. Példás munkájuk mellett szem előtt tartották a „szemveszteség nélküli" elvet is, ami annyit jelent, hoqy a cséplőgéptől senki egy szem gabonát sem vihet haza. Ehhez az elvhez szigorúan raqaszkodtak. — E példás magatartást — fejezi be az aqronómus — az aszszonyok a szövetkezeti munkaiskolában szerezték, ahol nemcsak szaktudásukat gyarapítják, hanem •politikailag is öntudat.osabbá válnak. Ma nálunk olyan asszonyok is vannak, mint Anna Holiková, aki a mezei csoport egyik kiváló csapatvezetője. Ezért mondom, a mi asszonyaink egyöntetűen támogatni fogják mindazt, ami haladó. ami szövetkezetünk fejlődését előseqíti. Ján Pavlik Gajdošík ezután körülvezetett a faluban és megmutatta a közséq nevezetesebb épületeit. Az emeletes, korszerűen berendezett iskola tornatermében éppen Télapó-ünnepélyt tartottak. A feldíszített színpadon iskolásgyerekek játszottak, szavaltak. Eqyes asszonyok kint szorongtak a nyitott bejárat előtt, mert már nem fértek el a gyerekekkel és anyákkal zsi'ifolt teremben. Egyetlen pillantás is elegendő volt, hogy az ember annak az ünnepi áhíhatnak a bűvkörébe kerüljön, amit a szocialista kultúra teremt szülő, tanító és gyermek között. A pazarul berendezett kultúrfi ház azonban még a pompás iskolán is túltett. Ján Pavlik Gajdošík véqiqvezet a közséqi könyvtár tiszta helyiségein, megmutatja a zsúfolt könyvespolcokat, majd a gyönyörű mozitermet, ahol ma este a Hamlet-et vetítik. A kalauzolást a háziqazda utolérhetetlen szívélyes maqatartásával véqzi. Az alkonyodó órákban véqül szinte bocsánatkérően azzal búcsrízik el. hoqy a pénztárhoz siet, mert idejekorán qondoskodnia kell mozijegyről a Hamlethez. Az a véleménye uqyanis. hoqy estére valamennyi i eqy elfogy. Elképzelhető, hogy a Romeo és Júlia szovjet balettfilm mit fog a Zvolenská Slatina-i szövetkezetesekből kiváltnnli. Szabó Béla.