Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-30 / 313. szám, péntek

U J sin 1955. december 30. • K. J. Vorosilov átnyújtotta a Lenin-rendet MIKOJAN ELVTÁRSNAK Franciaországi választások írta : Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt titkára A francia polgárok a nemzetgyűlés képviselőit már január 2-án választ­ják meg és nem 1956. májusában, vagy júniusában, ahogy eredetileg tervez­ték. Edgár Faure kormánya, amelyet az alkotmányos többség, vagyis a nem­zetgyűlésnek több mint a fele meg­buktatott, feloszlatta a parlamentet. A nemzetgyűlés feloszlatására a kép­viselői mandátumok érvényességének megrövidítésére és az idő előtti, de­cemberi választásokra tett kormány­javaslatról folyó több heti vita után került sor. A kormánynak azért volt 6ürgős a választások gyors megtar­tása, mert attól félt, hogy politikájá­nak következményei a következő hő­napokban még az eddiginél is nagyobb elégedetlenséget keltenek. Az volt a céljuk, hogy új nemzetgyűlést alakít­sanak, amelytől azt várták, hogy gyor­sabban le tudja küzdeni azokat a ne­hézségeket, amelyekbe a francia ural­kodó körök ütköznek. Ezek a nehézségek abból a tény­ből származnak, hogy a munkásosztály és a néptömegek nem akarják többé tűrni azt a politikát, amely minden téren károsnak mutatkozott. A fran­cia burzsoázia uralkodó körei, ame­lyek ilyen módon nehéz helyzet előtt állottak, elhatározták, hogy gyors vá­lasztásokhoz folyamodnak. A kormány és annak reakciós többsége azt re­mélte, hogy választási mesterkedé­sekkel megakadályozza szégyenteljes politikájának leálcázását a tömegek előtt. De a választási kampány rövid­sége ellenére is a munkásosztály és a francia nép tudatában van az or­szág előtt álló problémák fontossá­gának és jól tudja, hogy e problé­mákhoz világos álláspontot kell elfog­lalnia. A burzsoá körök és a szocia­lista párt egyes körei is éppúgy, mint 1951-ben, a gyors választások felme­rülése pillanatától fogva olyan felté­teleket igyekeznek teremteni, ame- | äyek között meg tudják fosztani a kommunista pártot a képviselői man­dátumoktól. 1951-ben —, hogy legalább egy pél­dát idézzünk — a lillei választási kör­zetben a szocialisták szövetkeztek a reakciós klerikálisokkal és e válasz­tási csoportosulás következtében a szocialisták 107 ezer szavazattal 5 mandátumot, a népi köztársasági moz­galorri (reakciós klerikálisok) 84 ezer szavazattal 4 mandátumot és a „füg­getlenek" 39 szavazattal 1 mandátu­mot szereztek, míg a kommunista párt 106 ezer szavazattal egy mandátumot sem kapott. A kormánytöbbség politikusai azon mesterkedtek, hogy elérjék az emlí­tett csoportosulások elvének érvény­bemaradását — s ez végül sikerült is. Mendes-France és a szocialista párt a kommunistaellenes taktika problémáit másképp látták. A körze­tek szerinti szavazást követelték. E rendszer alapján Franciaországot nem egyenlő Választási körzetekre oszta­nák, ezáltal a kommunistaellenes koa­líciókat támogatják és a kommunista képviselők össz-számát harmincra csökkentenék. A népszavazás lehető leggyorsabb megtartását követelve, a következőkért harcoltunk: 1. Hogy megakadályozzuk a körzetek szerinti választások megvalósítását; 2. hogy elérjük a választási csoportosulások megszüntetését, ami sikerülhetett vol­na, ha a szocialista párt támogatta volna a kommunista párt törekvését. A francia nép tehát január 2-án a választási tömbök alapján fog ugyan szavazni, mégis ez a választási rend­szer nem működhet egészen úgy, mint 1951-ben. El lehetett volna érni a re­akció megsemmisítő vereségét, ha a szocialista párt elfogadta volna a kommunista párt javaslatait. * * * Duclos elvtárs beszéde további ré­szében felsorolta Edgár Faure kor­mánya, valamint ;az 1951. június 27-i csaló választások alapján keletkezett reakciós többségből kikerült kormá­nyok politikájának jellegzetes voná­sait. Beszélt a francia munkások, az ifjúság nehéz helyzetéről, az iskolák ügyéről, majd az atlanti politikáról, amely Nyugat-Németország _ felfegy­verzéséhez vezet, az észak-afrikai helyzetről, majd így folytatta: A dolgozó tömegek egyre jobban óhajtják e káros politika megváltoz­tatását és emlékezetükben felélénkül az 1936. évi népfront, s az a győze­lem, amelyet szociális téren elértek. Amint Maurice Thorez elvtárs be­szédében hangsúlyozta, Franciaország­ban olyan erők vannak, amelyek kö­vetelik, hogy változás álljon be az ország politikájában és legsürgetőbb feladatunk most az, hogy biztosítsuk ezeknek az erőknek az egyesülését. A nyomor és a háború reakciós at­lanti politikáját csak azért tudták megvalósítani, mert a dolgozók és a demokraták között nem volt meg a szükséges egység. Főleg a reakció vereségére töreke­dünk és ezért minden erőnket latba vetettük, hogy megteremtsük a bal­oldali többség győzelmének előfelté­teleit. A kommunista párt elsősorban a szocialista pártnak tett konkrét ja­vaslatokat, amelyek a január 2-i vá­lasztásokon a reakció jelöltjeinek megsemmisítő vereségéhez vezethettek volna. ^ Ebben a szellemben mindent meg­tettünk a választási mesterkedések ellen, harcoltunk a kapcsolt jelölőlis­ták ellen és több ízben erélyesen kö­veteltük a kapcsolt jelölőlisták rend­szerének kibővítését, hogy abban si­kert érhessünk el. A szocialista párt­nak javaslatokat tettünk abban az ér­telemben, hogy a kapcsolt jelölőlisták rendszere a reakció ellen forduljon. Bebizonyítottuk, hogy a szocialisták és kommunisták húsz megyében sza­vazattöbbséget nyerhetnének és ezál­tal megszerezhetnék az összes mandá­tumokat. Ezenkívül Eduard Herriothoz, a radikális párt elnökéhez levelet in­téztünk, amelyben tájékoztattuk a kapcsolt jelölőlistákra vonatkozó ja­vaslatainkról, amelyeket pártunk nem­csak a szocialista, hanem a radikális csoportoknak is benyújtott. A szocia­lista párt nemzeti tanácsa elutasította javaslatainkat, sőt az egyik szocialista vezető, Ch. Pineau oly messzire ment, hogy azt. mondotta, pártja parlamenti csoportjának inkább legyen 30-al ke­| vesebb tagja, minthogy a kommunis­tákkal való szövetkezés alapján szerez­zen mandátumot. Ez az álláspont azon­ban egyáltalán nem felel meg a szocia­listák tömegei legmélyebb érzéseinek, azoknak a tömegeknek, melyeknek ed­dig még nem adtak lehetőséget, hogy demokratikusan állást foglaljanak az ilyen mérhetetlenül fontos problémák­hoz. A szocialista vezetők, miután ne­gatív választ indítványoztak, választási kampányukat szovjetellenes és kom­munistaellenes jelszavak alapján foly­tatják, de ennek ellenére kénytelenek bizonyos mértékben egységről beszélni. Míg a kommunisták fő célja a reak­ció legyőzése, a szocialista vezetők szövetkeznek a reakciósokkal, a gaul­listákkal, a megrögzött köztársaság­pártiakkal, akik az úgynevezett köz­társasági frontba tömörültek. E tömb­nek kezdeményezője Mendes-France, a radikális párt vezetője volt. És A Párizs, (ČTK). — December 27-én este Párizsban a Versaillesi-kapu mel­lett levő Kiállítási Palotában a radiká­lis párt nyilvános választási gyűlési tartott. A gyüiés fő szónoka Mendes­France volt miniszterelnök, a radikális párt vezetője volt. A gyűlésre meg­hívták a többi pártok vezető szemé­lyiségeit is, elsősorban Bidault és Pi­nay volt miniszterelnököket és Jacques Duclost, a Francia Kommunista' Párl titkárát. A nagy pártok képviselői kö­zül egyedül Jacques Duclos fogadta el a meghívást. A szocialisták csupán egy felszólalót küldtek a gyűlésre. Mendes-France a gyűlést megnyitó beszédében az úgynevezett köztársa­sági front politikáját védelmezte, amely választás előtti demagógiával és az áruló jobboldali szocialista vezetők­kel alkotott tömbjével szembe akart szállni a népfront megalakítására indí­tott tömegmozgalommal. A jelenlevők túlnyomó többsége, a Kiállítási Palotá­ban összegyűlt tíz- meg tízezer ember Mendes-France érkezésekor már üte­mesen kiáltotta: „Népfront", „Egy­ség"! Mendes-France beszédében a fran­ciák összes sikertelenségeiért az ed­digi kormányt, Faure kormányát igye­kezett vádolni. Békét igért Algériának, de egyben kategorikusan elutasította a francia népnek és a kommunista pártnak azt a követelését, hogy az ugyanezeket a szocialista vezetőket felháborítja az a tény, hogy például Vosges-megyében a szocialisták és a kommunisták egyesülhettek és a re­akcióval szemben közös baloldali jelö­lőlistát állítottak fel. Míg Guy Mollet és barátai messzemenően engedéke­nyek, amikor a reakcióval való szövet­kezés megítéléséről van szó, annál ke­gyetlenebbek a vosgesi szocialistákhoz, akiket már a pártból való kizárással fenyegettek. Elegendő volna, ha a figyelmet a szocialista párt nyilatkozataira fordíta­nánk, s máris könnyen meghatározhat­nánk a kommunista párttal való meg­egyezés elveit. Ezek a kérdések töb­bek között a bérek emelésére, a szo­ciális biztosítás védelmére és kibőví­tésére, a dolgozó parasztság védelmére, az észak afrikai népekkel való tárgya­lásokra, s mindazon intézkedésekre vonatkoznak, amelyek kedvezően hat­nának a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, kedvezően nyilvánulnának meg a leszerelésnek és az atomfegyverek eltiltásának kérdésében. A kommunista párt nézete szerint az ilyen alapvető megegyezéseknek a választások után sem szabad megszűn­niök. Pártunk ugyanis ünnepélyesen ki­jelentette, hogy mindjárt a választáso­kat követő napon kész a szocialista párttal éppúgy, mint a köztársasági pártokkal megegyezni olyan politika megvalósításában, amely megfelel a nép akaratának és az ország érdekei­nek, hogy a francia népnek olyan kor­mánya legyen, amilyet óhajt. A Francia Kommunista Párt tehát választási kampányát azzal a fő cél­lal folytatja, hogy legyőzze a reakciót. Ha a szocialista párt egyetértene a kapcsolt jelölőlisták rendszerének a reakció ellen való fordításával, a re­akciósok veresége megsemmisítő volna. A szocialista párt vezetői azonban ehelyett inkább csatlakoztak a köztár­sasági fronthoz, Mendes Francéhoz és Mitterandhoz, akik 1954-ben a francia népet az algériai háborúba sodorták. Ebben a köztársasági frontban helyet foglalnak a régi gaulleisták, valamint a köztársasági intézmények esküdt el­lenségei és a fasiszta irányzatú cso­portok. A szocialista párt vezetőinek állásfoglalása következtében — akik Mendes Francé uszályhordozóivá vál­tak — a baloldal győzelme" nehezebbé vált, de ez a győzelem egyáltalán nem lehetetlen. Egyre növekszik azoknak a szocia­lista párthoz tartozó munkásoknak száma, akik megértik, hogy a baloldal győzelmének biztosítása és a politika megváltoztatása érdekében biztosítani kell a kommunista párt győzelmét, amely az egyedüli döntő tényező a baloldali többség győzelmében. (Részletek a Rudé Právo mai szá­mában megjelent cikkből.) algériai problémát ne oldják meg fegyveres erővel. Nagy súlyt fektetett beszédében ar­ra, hogy továbbra is harcolni szándé­kozik a kommunisták ellen. Kommu­nistaellenes kirohanásait és a népfront elleni támadásait több ízben félbesza­kították a hatalmas kiáltások: „Nép­front", „Egység"! Mendes-France beszéde után Jac­ques Duclos emelkedett szólásra. Jacques Duclos kifogásolta azt, hogy Mendes Francé választási propagandá­jának egyik fő jelszavául választottba az algériai béke helyreállítását és em­lékeztetett arra, hogy éppen abban az időben, amikor Mendes-France volt a kormány elnöke hatalmas terror indult Algéria népe ellen és újabb katonai erősítéseket küldtek Algériába. A mos­tani főkormányzót, Souestellet is, Mendes Francé nevezte ki. Mendes-France most a választók előtt a. dolgozók érdekeinek védelme­zőjeként lép fel — folytatta Jacques Duclos — és úgy tesz, mintha most fedezte volna fel nyomorukat. Azonban a nemzetgyűlésben akárhányszor sza­vazásra került sor a minimális bérek, a családi pótlékok és nyugdíjak fel­emeléséről, mindig a reakcióval együtt e követelések ellen szavazott. Hason­ló demagógiát folytat a köztársasági front vezetője az ifjúság problémái, a lakásépítés és más kérdések tekinteté­ben is. Moszkva, december 28. (TASZSZ) — K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnö­ke december 27-én átnyújtotta i Lenin-rendet A. I. Mikojannak, s Szovjetunió Minisztertanácsa eisö London, (ČTK). — A F.euter hír­ügynökség tudósítója jelenti, hogy december 23-án Bahngban. d maláji­thajföldi határ közelében tárgyalá­sodat kezdtek a Malájföldun folyó háborús akciók megszüntetésé-öl. A tárgyalásokon részt v'ett a maláji hi­vatalok küldöttsége Tengku Abdul Rahman-nal, a Maláji Szövetség mi­niszterelnökének és Dávid marsallnak Singapur főminiszterének vezetésével, valamint Malájföld Kommunista Párt­jának és a maláji nemzeti felszaba­dító hadsereg vezérkarának közös küldöttsége Cin Pen-nek, Malájföld Kommunista Pártja főtitkárának ve­zetésével. A tudósító rámutat, hogy Maláj­Kairó, december 27. (TASZSZ). — Hakim Amer tábornok, egyiptomi had­ügyminiszter, az egyiptomi fegyveres erők főparancsnoka és Mahmud Fawzi külügyminiszter visszatértek Szaúdi Arábiában tett öt napi látogatásukról. Sajtójelentések szerint Amer és Pawzi részt vettek Egyiptom és Szaúdi Arábia legfelsőbb védelmi tanácsának ülésén. Az egyiptomi külügyminiszter hivata­los közleményében rámutat, hogy ezt az ülést Szaúdi Arábia fővárosában Bejrut, december 28. (TASZSZ). — A Telegraph című lap a nemrégi jor­dániai eseményeket kommentálva a következőket írja: „Valamennyi arab nép szolidaritását nyilvánította Jor­dánia népével Madzsali kormányának lemondásáért folytatott elszánt har­cában és arra kényszerítette az ame­Párizs, december 28. — Algériában változatlanul feszült a helyzet; az országból még mindig incidenseket je­lentenek. El Milia környékén a kar­hatalom nagyarányú bekerítő mozdula­tokat hajtott végre és ennek során 40 Jacques Duclos beszéde végén rá­mutatott arra, hogy a radikálisoknak és szocialistáknak annak ellenére, hogy szövetkeztek a reakcióval főleg az úgynevezett köztársasági frontba tö­mörült volt gaullistákkal, nincs semmi reményük arra, hogy több mint 160 képviselői helyet, vagy pedig többséget szerezzenek a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy kénytelenek lesznek szö­vetségeseket keresni. Duclos Mendes­Francet egyenesen megkérdezte, hogy a választások után kivel akar szövet­kezni. „Vagy a jobboldallal — mon­dotta — és abban az esetben a jobboldal politikáját fogja folytatni, vagv a bal­oldallal, ez azt jelenti, hogy a kommu­nistákkal kéli tartania, akik barmikor készek egyesülni az összes baloldal; erőkkel az igazi baloldali politika meg­valósítása érdekében. Nem lehetséges azonban egyidejűleg harcolni a jobb­oldal ellen és a kommunisták ell®n is." Jacques Duclos beszédét a jelenle­vők óriási lelkesedéssel és a népfront megalakítását követelő kiáltásai köze-* pette fejezte be. Az ülés után még sokáig élénk politikai vitába merüli csoportok állottak az épület előtt, a kommunista párt tagjai választási röp lapokat osztottak szét és gyűjtést rendeztek a párt választási harcának alapjára. elnökhelyettesének, az SZKP Közpon­ti Bizottsága elnöksége tagjának, aki ezt a kitüntetést 60. születésnapja likaiméból, a kommunista párt és a szovjet kormány szolgálatában szeg­zett kiemelke'dő érdemeiért kapta. told Kommunista Pártjának és a ne:r­zeti felszabadító hadseregnek képvi­selői követelték, hogy a malájföld! h ,ború befejezése érdekében 1 a nem­zeti felszabadító mozgalom 'észvevö;­nek t ;gy?k 'ehetővé, hogy minaen korlátozás nélkül bekapcsolódhassa­nak a polgári életbe, beléphessenek a fennálló politikai pártokba, és sa­ját pártot alapíthassanak. A ;naiá,j­fcldi hatóságok képviselői ezzel szem­ben azt követelik, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom volt részve­vőit először „bizonytalan időre be­börtönözzék" és csak akkor- enged­jék ki, ha „lojalitásukat" nyilvánít­ják. A tárgyalások tovább folynak. december 24-én tartották Szaud kirá­lyának elnökletével. A tanács elhatá­rozta Egyiptom és Szaúdi Arábia fegyveres erői egységes katonai pa­rancsnokságának és egységes vezér­karának megalakítását. Egyiptom és Szaúdi Arábia egyesitett erőinek főpa­rancsnokává Amer tábornokot, nevez­ték ki. A közlemény továbbá hangsú­lyozza, hogy a megtárgyalt kérdések­ben Egyiptom és Szaúdi Arábia nézetei teljesen azonosak voltak. rikai imperialistákat, hogy egyelőre mondjanak le Jordániának a bagdadi szerződéshez való csatolására irányuló kísérleteikről. Bátran mondhatjuk, hogy a jordániai események nagy csa­pást jelentenek az angol-amerikai im­perialista politikára és főleg az arab Keleten folytatott politikájára — írja a lap. „pártütéssel" vádolt algériait letartóz­tattak. Hírügynökségek és lapok össze­tűzéseket és bombarobbanásokat je­lentenek Batna környékéről, Duvivier­ből és Corneille környékéről. Az algériai képviselők és községi tanácsosok egyre-másra mondanak le. Legutóbb Oran megye 3 és Constan­tine megye 8 megyei tanácsosa mon­dott le. Ezek valamennyien az UDMA párthoz tartoznak, s köztük van Fer­hat Abbas, a párt főtitkára, valamint Mostefai szenátor is. Ugyancsak le­mondott két kommunista községi taná­csos is. Az UDMA- n^k az algériai nemzetgyűlésben levő négy képvise­lője mát- hétfőn este lemondott. A képviselők és a megyei tanácsosok le­mondását mind a három algériai me­gyében községi tanácsosok lemondása követi. Az Express helyszíni tudósítója sze­rint a lemondási hullám nagy nyug­talanságot kelt hivatalos körökben, mert attól tartanak, hogy általános jellegűvé válik. NÉHÁNY SORBAN A SZOVJETUNIÓ külkereskedelmi minisztériuma és a Kínai Népköztár­saság kereskedelmi küldöttsége kö­zötr Moszkvában sikeresen befejeződ­tek a tárgyalás.k. December 27-én szovjet-kínai jegyzökönyvet írtak alá az 1956. évi árucsereforgalornról. A jegyzőkönyv alapján a Szovjetunió és ' Kína közötti árucsere tovább bővül. (TASZSZ) A „POSTE TEHERÁN" című lap ír­ja, hogy az iraki törzsek e napokban támadó akciókat követnek el az iráni kerület ellen. A támadások folyamán fegyveres összetűzésekre kerül sor e törzsek és az iráni határőrség között. párizsiak tízezrei a népfront mellett tüntettek Duclos elvtárs választási vitája Mendés-France-szal Maláiföldön tárgyalásokat kezdtek a háborús akciók megszüntetésére \ Egyiptom és Szaúdi Arábia fegyveres erői egységes katonai parancsnokságot és egységes vezérkart alakítottak Az USA és Nagy-Britannia politikája nagy csapást szenvedett Közép-Keleten Algériában továbbra is súlyos a helyzet

Next

/
Thumbnails
Contents