Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-30 / 313. szám, péntek

U J sin 1955. december 30. • K. J. Vorosilov átnyújtotta a Lenin-rendet MIKOJAN ELVTÁRSNAK Franciaországi választások írta : Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt titkára A francia polgárok a nemzetgyűlés képviselőit már január 2-án választják meg és nem 1956. májusában, vagy júniusában, ahogy eredetileg tervezték. Edgár Faure kormánya, amelyet az alkotmányos többség, vagyis a nemzetgyűlésnek több mint a fele megbuktatott, feloszlatta a parlamentet. A nemzetgyűlés feloszlatására a képviselői mandátumok érvényességének megrövidítésére és az idő előtti, decemberi választásokra tett kormányjavaslatról folyó több heti vita után került sor. A kormánynak azért volt 6ürgős a választások gyors megtartása, mert attól félt, hogy politikájának következményei a következő hőnapokban még az eddiginél is nagyobb elégedetlenséget keltenek. Az volt a céljuk, hogy új nemzetgyűlést alakítsanak, amelytől azt várták, hogy gyorsabban le tudja küzdeni azokat a nehézségeket, amelyekbe a francia uralkodó körök ütköznek. Ezek a nehézségek abból a tényből származnak, hogy a munkásosztály és a néptömegek nem akarják többé tűrni azt a politikát, amely minden téren károsnak mutatkozott. A francia burzsoázia uralkodó körei, amelyek ilyen módon nehéz helyzet előtt állottak, elhatározták, hogy gyors választásokhoz folyamodnak. A kormány és annak reakciós többsége azt remélte, hogy választási mesterkedésekkel megakadályozza szégyenteljes politikájának leálcázását a tömegek előtt. De a választási kampány rövidsége ellenére is a munkásosztály és a francia nép tudatában van az ország előtt álló problémák fontosságának és jól tudja, hogy e problémákhoz világos álláspontot kell elfoglalnia. A burzsoá körök és a szocialista párt egyes körei is éppúgy, mint 1951-ben, a gyors választások felmerülése pillanatától fogva olyan feltételeket igyekeznek teremteni, ame- | äyek között meg tudják fosztani a kommunista pártot a képviselői mandátumoktól. 1951-ben —, hogy legalább egy példát idézzünk — a lillei választási körzetben a szocialisták szövetkeztek a reakciós klerikálisokkal és e választási csoportosulás következtében a szocialisták 107 ezer szavazattal 5 mandátumot, a népi köztársasági mozgalorri (reakciós klerikálisok) 84 ezer szavazattal 4 mandátumot és a „függetlenek" 39 szavazattal 1 mandátumot szereztek, míg a kommunista párt 106 ezer szavazattal egy mandátumot sem kapott. A kormánytöbbség politikusai azon mesterkedtek, hogy elérjék az említett csoportosulások elvének érvénybemaradását — s ez végül sikerült is. Mendes-France és a szocialista párt a kommunistaellenes taktika problémáit másképp látták. A körzetek szerinti szavazást követelték. E rendszer alapján Franciaországot nem egyenlő Választási körzetekre osztanák, ezáltal a kommunistaellenes koalíciókat támogatják és a kommunista képviselők össz-számát harmincra csökkentenék. A népszavazás lehető leggyorsabb megtartását követelve, a következőkért harcoltunk: 1. Hogy megakadályozzuk a körzetek szerinti választások megvalósítását; 2. hogy elérjük a választási csoportosulások megszüntetését, ami sikerülhetett volna, ha a szocialista párt támogatta volna a kommunista párt törekvését. A francia nép tehát január 2-án a választási tömbök alapján fog ugyan szavazni, mégis ez a választási rendszer nem működhet egészen úgy, mint 1951-ben. El lehetett volna érni a reakció megsemmisítő vereségét, ha a szocialista párt elfogadta volna a kommunista párt javaslatait. * * * Duclos elvtárs beszéde további részében felsorolta Edgár Faure kormánya, valamint ;az 1951. június 27-i csaló választások alapján keletkezett reakciós többségből kikerült kormányok politikájának jellegzetes vonásait. Beszélt a francia munkások, az ifjúság nehéz helyzetéről, az iskolák ügyéről, majd az atlanti politikáról, amely Nyugat-Németország _ felfegyverzéséhez vezet, az észak-afrikai helyzetről, majd így folytatta: A dolgozó tömegek egyre jobban óhajtják e káros politika megváltoztatását és emlékezetükben felélénkül az 1936. évi népfront, s az a győzelem, amelyet szociális téren elértek. Amint Maurice Thorez elvtárs beszédében hangsúlyozta, Franciaországban olyan erők vannak, amelyek követelik, hogy változás álljon be az ország politikájában és legsürgetőbb feladatunk most az, hogy biztosítsuk ezeknek az erőknek az egyesülését. A nyomor és a háború reakciós atlanti politikáját csak azért tudták megvalósítani, mert a dolgozók és a demokraták között nem volt meg a szükséges egység. Főleg a reakció vereségére törekedünk és ezért minden erőnket latba vetettük, hogy megteremtsük a baloldali többség győzelmének előfeltételeit. A kommunista párt elsősorban a szocialista pártnak tett konkrét javaslatokat, amelyek a január 2-i választásokon a reakció jelöltjeinek megsemmisítő vereségéhez vezethettek volna. ^ Ebben a szellemben mindent megtettünk a választási mesterkedések ellen, harcoltunk a kapcsolt jelölőlisták ellen és több ízben erélyesen követeltük a kapcsolt jelölőlisták rendszerének kibővítését, hogy abban sikert érhessünk el. A szocialista pártnak javaslatokat tettünk abban az értelemben, hogy a kapcsolt jelölőlisták rendszere a reakció ellen forduljon. Bebizonyítottuk, hogy a szocialisták és kommunisták húsz megyében szavazattöbbséget nyerhetnének és ezáltal megszerezhetnék az összes mandátumokat. Ezenkívül Eduard Herriothoz, a radikális párt elnökéhez levelet intéztünk, amelyben tájékoztattuk a kapcsolt jelölőlistákra vonatkozó javaslatainkról, amelyeket pártunk nemcsak a szocialista, hanem a radikális csoportoknak is benyújtott. A szocialista párt nemzeti tanácsa elutasította javaslatainkat, sőt az egyik szocialista vezető, Ch. Pineau oly messzire ment, hogy azt. mondotta, pártja parlamenti csoportjának inkább legyen 30-al ke| vesebb tagja, minthogy a kommunistákkal való szövetkezés alapján szerezzen mandátumot. Ez az álláspont azonban egyáltalán nem felel meg a szocialisták tömegei legmélyebb érzéseinek, azoknak a tömegeknek, melyeknek eddig még nem adtak lehetőséget, hogy demokratikusan állást foglaljanak az ilyen mérhetetlenül fontos problémákhoz. A szocialista vezetők, miután negatív választ indítványoztak, választási kampányukat szovjetellenes és kommunistaellenes jelszavak alapján folytatják, de ennek ellenére kénytelenek bizonyos mértékben egységről beszélni. Míg a kommunisták fő célja a reakció legyőzése, a szocialista vezetők szövetkeznek a reakciósokkal, a gaullistákkal, a megrögzött köztársaságpártiakkal, akik az úgynevezett köztársasági frontba tömörültek. E tömbnek kezdeményezője Mendes-France, a radikális párt vezetője volt. És A Párizs, (ČTK). — December 27-én este Párizsban a Versaillesi-kapu mellett levő Kiállítási Palotában a radikális párt nyilvános választási gyűlési tartott. A gyüiés fő szónoka MendesFrance volt miniszterelnök, a radikális párt vezetője volt. A gyűlésre meghívták a többi pártok vezető személyiségeit is, elsősorban Bidault és Pinay volt miniszterelnököket és Jacques Duclost, a Francia Kommunista' Párl titkárát. A nagy pártok képviselői közül egyedül Jacques Duclos fogadta el a meghívást. A szocialisták csupán egy felszólalót küldtek a gyűlésre. Mendes-France a gyűlést megnyitó beszédében az úgynevezett köztársasági front politikáját védelmezte, amely választás előtti demagógiával és az áruló jobboldali szocialista vezetőkkel alkotott tömbjével szembe akart szállni a népfront megalakítására indított tömegmozgalommal. A jelenlevők túlnyomó többsége, a Kiállítási Palotában összegyűlt tíz- meg tízezer ember Mendes-France érkezésekor már ütemesen kiáltotta: „Népfront", „Egység"! Mendes-France beszédében a franciák összes sikertelenségeiért az eddigi kormányt, Faure kormányát igyekezett vádolni. Békét igért Algériának, de egyben kategorikusan elutasította a francia népnek és a kommunista pártnak azt a követelését, hogy az ugyanezeket a szocialista vezetőket felháborítja az a tény, hogy például Vosges-megyében a szocialisták és a kommunisták egyesülhettek és a reakcióval szemben közös baloldali jelölőlistát állítottak fel. Míg Guy Mollet és barátai messzemenően engedékenyek, amikor a reakcióval való szövetkezés megítéléséről van szó, annál kegyetlenebbek a vosgesi szocialistákhoz, akiket már a pártból való kizárással fenyegettek. Elegendő volna, ha a figyelmet a szocialista párt nyilatkozataira fordítanánk, s máris könnyen meghatározhatnánk a kommunista párttal való megegyezés elveit. Ezek a kérdések többek között a bérek emelésére, a szociális biztosítás védelmére és kibővítésére, a dolgozó parasztság védelmére, az észak afrikai népekkel való tárgyalásokra, s mindazon intézkedésekre vonatkoznak, amelyek kedvezően hatnának a nemzetközi feszültség enyhítésére, kedvezően nyilvánulnának meg a leszerelésnek és az atomfegyverek eltiltásának kérdésében. A kommunista párt nézete szerint az ilyen alapvető megegyezéseknek a választások után sem szabad megszűnniök. Pártunk ugyanis ünnepélyesen kijelentette, hogy mindjárt a választásokat követő napon kész a szocialista párttal éppúgy, mint a köztársasági pártokkal megegyezni olyan politika megvalósításában, amely megfelel a nép akaratának és az ország érdekeinek, hogy a francia népnek olyan kormánya legyen, amilyet óhajt. A Francia Kommunista Párt tehát választási kampányát azzal a fő céllal folytatja, hogy legyőzze a reakciót. Ha a szocialista párt egyetértene a kapcsolt jelölőlisták rendszerének a reakció ellen való fordításával, a reakciósok veresége megsemmisítő volna. A szocialista párt vezetői azonban ehelyett inkább csatlakoztak a köztársasági fronthoz, Mendes Francéhoz és Mitterandhoz, akik 1954-ben a francia népet az algériai háborúba sodorták. Ebben a köztársasági frontban helyet foglalnak a régi gaulleisták, valamint a köztársasági intézmények esküdt ellenségei és a fasiszta irányzatú csoportok. A szocialista párt vezetőinek állásfoglalása következtében — akik Mendes Francé uszályhordozóivá váltak — a baloldal győzelme" nehezebbé vált, de ez a győzelem egyáltalán nem lehetetlen. Egyre növekszik azoknak a szocialista párthoz tartozó munkásoknak száma, akik megértik, hogy a baloldal győzelmének biztosítása és a politika megváltoztatása érdekében biztosítani kell a kommunista párt győzelmét, amely az egyedüli döntő tényező a baloldali többség győzelmében. (Részletek a Rudé Právo mai számában megjelent cikkből.) algériai problémát ne oldják meg fegyveres erővel. Nagy súlyt fektetett beszédében arra, hogy továbbra is harcolni szándékozik a kommunisták ellen. Kommunistaellenes kirohanásait és a népfront elleni támadásait több ízben félbeszakították a hatalmas kiáltások: „Népfront", „Egység"! Mendes-France beszéde után Jacques Duclos emelkedett szólásra. Jacques Duclos kifogásolta azt, hogy Mendes Francé választási propagandájának egyik fő jelszavául választottba az algériai béke helyreállítását és emlékeztetett arra, hogy éppen abban az időben, amikor Mendes-France volt a kormány elnöke hatalmas terror indult Algéria népe ellen és újabb katonai erősítéseket küldtek Algériába. A mostani főkormányzót, Souestellet is, Mendes Francé nevezte ki. Mendes-France most a választók előtt a. dolgozók érdekeinek védelmezőjeként lép fel — folytatta Jacques Duclos — és úgy tesz, mintha most fedezte volna fel nyomorukat. Azonban a nemzetgyűlésben akárhányszor szavazásra került sor a minimális bérek, a családi pótlékok és nyugdíjak felemeléséről, mindig a reakcióval együtt e követelések ellen szavazott. Hasonló demagógiát folytat a köztársasági front vezetője az ifjúság problémái, a lakásépítés és más kérdések tekintetében is. Moszkva, december 28. (TASZSZ) — K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke december 27-én átnyújtotta i Lenin-rendet A. I. Mikojannak, s Szovjetunió Minisztertanácsa eisö London, (ČTK). — A F.euter hírügynökség tudósítója jelenti, hogy december 23-án Bahngban. d malájithajföldi határ közelében tárgyalásodat kezdtek a Malájföldun folyó háborús akciók megszüntetésé-öl. A tárgyalásokon részt v'ett a maláji hivatalok küldöttsége Tengku Abdul Rahman-nal, a Maláji Szövetség miniszterelnökének és Dávid marsallnak Singapur főminiszterének vezetésével, valamint Malájföld Kommunista Pártjának és a maláji nemzeti felszabadító hadsereg vezérkarának közös küldöttsége Cin Pen-nek, Malájföld Kommunista Pártja főtitkárának vezetésével. A tudósító rámutat, hogy MalájKairó, december 27. (TASZSZ). — Hakim Amer tábornok, egyiptomi hadügyminiszter, az egyiptomi fegyveres erők főparancsnoka és Mahmud Fawzi külügyminiszter visszatértek Szaúdi Arábiában tett öt napi látogatásukról. Sajtójelentések szerint Amer és Pawzi részt vettek Egyiptom és Szaúdi Arábia legfelsőbb védelmi tanácsának ülésén. Az egyiptomi külügyminiszter hivatalos közleményében rámutat, hogy ezt az ülést Szaúdi Arábia fővárosában Bejrut, december 28. (TASZSZ). — A Telegraph című lap a nemrégi jordániai eseményeket kommentálva a következőket írja: „Valamennyi arab nép szolidaritását nyilvánította Jordánia népével Madzsali kormányának lemondásáért folytatott elszánt harcában és arra kényszerítette az amePárizs, december 28. — Algériában változatlanul feszült a helyzet; az országból még mindig incidenseket jelentenek. El Milia környékén a karhatalom nagyarányú bekerítő mozdulatokat hajtott végre és ennek során 40 Jacques Duclos beszéde végén rámutatott arra, hogy a radikálisoknak és szocialistáknak annak ellenére, hogy szövetkeztek a reakcióval főleg az úgynevezett köztársasági frontba tömörült volt gaullistákkal, nincs semmi reményük arra, hogy több mint 160 képviselői helyet, vagy pedig többséget szerezzenek a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy kénytelenek lesznek szövetségeseket keresni. Duclos MendesFrancet egyenesen megkérdezte, hogy a választások után kivel akar szövetkezni. „Vagy a jobboldallal — mondotta — és abban az esetben a jobboldal politikáját fogja folytatni, vagv a baloldallal, ez azt jelenti, hogy a kommunistákkal kéli tartania, akik barmikor készek egyesülni az összes baloldal; erőkkel az igazi baloldali politika megvalósítása érdekében. Nem lehetséges azonban egyidejűleg harcolni a jobboldal ellen és a kommunisták ell®n is." Jacques Duclos beszédét a jelenlevők óriási lelkesedéssel és a népfront megalakítását követelő kiáltásai köze-* pette fejezte be. Az ülés után még sokáig élénk politikai vitába merüli csoportok állottak az épület előtt, a kommunista párt tagjai választási röp lapokat osztottak szét és gyűjtést rendeztek a párt választási harcának alapjára. elnökhelyettesének, az SZKP Központi Bizottsága elnöksége tagjának, aki ezt a kitüntetést 60. születésnapja likaiméból, a kommunista párt és a szovjet kormány szolgálatában szegzett kiemelke'dő érdemeiért kapta. told Kommunista Pártjának és a ne:rzeti felszabadító hadseregnek képviselői követelték, hogy a malájföld! h ,ború befejezése érdekében 1 a nemzeti felszabadító mozgalom 'észvevö;nek t ;gy?k 'ehetővé, hogy minaen korlátozás nélkül bekapcsolódhassanak a polgári életbe, beléphessenek a fennálló politikai pártokba, és saját pártot alapíthassanak. A ;naiá,jfcldi hatóságok képviselői ezzel szemben azt követelik, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom volt részvevőit először „bizonytalan időre bebörtönözzék" és csak akkor- engedjék ki, ha „lojalitásukat" nyilvánítják. A tárgyalások tovább folynak. december 24-én tartották Szaud királyának elnökletével. A tanács elhatározta Egyiptom és Szaúdi Arábia fegyveres erői egységes katonai parancsnokságának és egységes vezérkarának megalakítását. Egyiptom és Szaúdi Arábia egyesitett erőinek főparancsnokává Amer tábornokot, nevezték ki. A közlemény továbbá hangsúlyozza, hogy a megtárgyalt kérdésekben Egyiptom és Szaúdi Arábia nézetei teljesen azonosak voltak. rikai imperialistákat, hogy egyelőre mondjanak le Jordániának a bagdadi szerződéshez való csatolására irányuló kísérleteikről. Bátran mondhatjuk, hogy a jordániai események nagy csapást jelentenek az angol-amerikai imperialista politikára és főleg az arab Keleten folytatott politikájára — írja a lap. „pártütéssel" vádolt algériait letartóztattak. Hírügynökségek és lapok összetűzéseket és bombarobbanásokat jelentenek Batna környékéről, Duvivierből és Corneille környékéről. Az algériai képviselők és községi tanácsosok egyre-másra mondanak le. Legutóbb Oran megye 3 és Constantine megye 8 megyei tanácsosa mondott le. Ezek valamennyien az UDMA párthoz tartoznak, s köztük van Ferhat Abbas, a párt főtitkára, valamint Mostefai szenátor is. Ugyancsak lemondott két kommunista községi tanácsos is. Az UDMA- n^k az algériai nemzetgyűlésben levő négy képviselője mát- hétfőn este lemondott. A képviselők és a megyei tanácsosok lemondását mind a három algériai megyében községi tanácsosok lemondása követi. Az Express helyszíni tudósítója szerint a lemondási hullám nagy nyugtalanságot kelt hivatalos körökben, mert attól tartanak, hogy általános jellegűvé válik. NÉHÁNY SORBAN A SZOVJETUNIÓ külkereskedelmi minisztériuma és a Kínai Népköztársaság kereskedelmi küldöttsége közötr Moszkvában sikeresen befejeződtek a tárgyalás.k. December 27-én szovjet-kínai jegyzökönyvet írtak alá az 1956. évi árucsereforgalornról. A jegyzőkönyv alapján a Szovjetunió és ' Kína közötti árucsere tovább bővül. (TASZSZ) A „POSTE TEHERÁN" című lap írja, hogy az iraki törzsek e napokban támadó akciókat követnek el az iráni kerület ellen. A támadások folyamán fegyveres összetűzésekre kerül sor e törzsek és az iráni határőrség között. párizsiak tízezrei a népfront mellett tüntettek Duclos elvtárs választási vitája Mendés-France-szal Maláiföldön tárgyalásokat kezdtek a háborús akciók megszüntetésére \ Egyiptom és Szaúdi Arábia fegyveres erői egységes katonai parancsnokságot és egységes vezérkart alakítottak Az USA és Nagy-Britannia politikája nagy csapást szenvedett Közép-Keleten Algériában továbbra is súlyos a helyzet