Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-25 / 309. szám, vasárnap

2 umo '1955. december 25. A BÁNYÁSZ ÜTJA Turzovkáről azt mesélik, hogy az isten háta mögött van, de azért olyan amberek születnek Dtt, akik kitartóak, akár a tölgyek gyökerei. A tur­íovkaiak emberem­lékezet óta kis lá­dákkal a hátukon nekivágtak a világ­nak, falukon, városokon bolyongtak; mások bonnrekedtek a Beszkideknek ezen a végtelen hegyes vidékén s fa­vágók lettek. Amikor 1928-ban Ligáč szomszéd házában fiú született, azt mesélték a kunyhókban, hogy Ligáčéknál egy éhes szájjal, több lett és a fiú, a kis András, ha felnő, amúgyis a favágás­nál marad. Ha az öreg Beszkidek fe­lett nem vonult volna át az új élet mindent megtisztító vihara, valóban igazuk is lett volna a szomszédoknak és András a fürésznél, éknél és pö­rölynél maradt volna. 1945-ben, alighogy az utolsó grá­nátok füstje eloszlott, a 16 éves Li­g'áč András Ostravába ment. Kőmű­vesnek tanult. Magánvállalatnál dol­gozott és .kétéves tapasztalatok után megértette, hogy feladata, főnöke számára minél több pénzt keresni. Egy júniusi napon, 1947-ben, a Hlu­bina-bánya irodájában jelentkezett. Volt főnöke elöször dühös lett, az­tán nevetett, hogy ilyen gyereket nem vesznek fel a bányába, úgyis megszö­kik és sírva-.kérve jön vissza. Ami­kor András elhatározásának Turzovká­ba is eljutott a híre, összejöttek a szomszéd asszonyok Ligáčékhoz, ta­nácsokat adtak, mindenféle módon akarták meggyőzni a szülőket, hogy neengedjék a fiút. Persze senki sem sejtette, hogy a 18 éves András tud­ja, mit akar. Két évig mint kocsitologató dol­gozott, de volt főnökéhez annak nagy sajnálatára vissza nem tért. Azután András kiváló bányászok közé került a Leopold-tárnában. Ez volt az ö „fő­iskolája." A fiú érdeklődését a gépek kötötték le. Még kinevették is miatta, de amúgy vállveregetéssel hagyták, hadd rajongjon a fiú. Ki is gondolta volna, hogy egy hegyekből jött fiú a réselőgép kapcsolói felett gondolkod­na, a műhelyekben a nehéz szovjet rakodógép fogaskerekeit kémlelné, vagy len* a bányában a Donbasz-kom­bájnt rajzolgatná? Éppen ebben az időben kaptak a bányába egy ilyen hatalmas kombájnt. András megsze­rette a gépet, tanulmányozta éi rájött, mily nagy lépést jelent előre. Idővel segédvájár lett és- a géphez osz­tották be. A tárnában a fiatal segédvájárban felismerték az ügyes embert. Ez idén szeptemberben, amikor egyévi szü­net után a 804-es munkahelyen újra üzembe helyezték a kombájnt, min­denki nagy érdeklődéssel várta, kit neveznek ki ilyen fontos csoport ve­zetőjévé. Azt állították, hogy érdemes öreg elövájár lesz a vezető, akinek az egész tárna a kisujjában van. Cso­dálkoztak is — de a csoportvezető Ligáč András lett. Már októberben bebizonyította, hogy hasznát tudja venni annak, amit megtanult. Az októberi terv teljesí­tésével csúcsteljesítményt ért el: Tízezer tonna szenet fejtett kombájn­jával. Ligáč csoportjában nem csalód­tunk. Nem csalódtunk a csoport veze­tőjében sem. Ma András tovább tanul. A Hlubi­na-bányában egy új szovjet kombájn, a Gornyak vár üzembehelyezésére. Jövő év januárjában ezt is Ligáč cso­portja indítja el. így cáfolta meg András azt, amit az emberek mondogattak, hogy Tur­zovka hegyeiben csak favágók és dró­tosok születnek. Ott született bizony az eredményes kombájncsoport veze­tője is. S a csoport még megmutatja, m't tud. AMINEK NEM SZABADNA LENNIE A CSKP KB üdvözlő levele Rudolf Vetiskának 60. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL Kedves elvtárs, hatvanadik születésnapod alkalmából Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága szívélyes jókivánatait küldi. Ebből az alkalomból megemlékezünk a dolgozók jogaiért folytatott ren­díthetetlen harcodról s visszaemlékezünk arra, mily nagy mértékben vet­ted ki részedet népünk nemzeti felszabadító küzdelmében. Kedves Vetiška elvtárs, kívánjuk, hogy még sokáig egészségben dolgoz­hass a szocializmus győzelméért hazánkban. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA. A szlovákiai gép- és traktorállomások teljesítették az állattenyésztési termelés gépesítésének tervét (Sö) Kultúréletünk fejlődésének egyik bizonyítéka á sakkjáték elter­jedése. Mindinkább növekszik azoknak a száma, akik ezzel a szellemi sporttal szórakoznak. A kávéházi iparnak a rendeltetése, hogy gondoskodjék azok­ról, kik szabad idejüket sakkal vagy egyéb társasjátékkal kívánják kitöl­teni. A társasjátékok a kávéházak el­engedhetetlen kellékei. A kassai Slo­vanban a munkaórák után naponta legalább 20—25 vendég szeretne sak­kozni. Nem szólva az idegenekről, akik két vonat között szeretnék így kitölte­ni szabad idejüket. Az egyébként fé­nyesen berendezett Slovannak azonban egyetlen sakkfelszerelése sincs. Majd­nem egy esztendeig úgy segítettek magukon a vendégek, hogy maguk­kal hozták a sakkfelszerelést. A sok hangos kifakadás és nem éppen dicsé­Mindennapos vevője vagyok a galán­tai tejcsarnoknak. Ez az üzlet egyike azoknak, ahová igen szívesen járok vá­sárolni. Irénke, az üzletvezetőnő és Tala Lászlóné elárusítónő már régi is­merőseim. Az üzletben példás a rend és a tisz­taság. A polcokon Ízlésesen elrendezve sorakoznak a különböző tartalmú kon­zervek, befőttek, kekszes és piskótás dobozok. A pulton — üveg alatt — eidami sajt és a papiron átsárgálló vaj szinte kínálja magát. Az elárusító-helyiségben asztalok és székek vannak, hogy a vevő elfo­gyaszthassa a vásárolt árut. Hogy nő­alkalmazottak vannak az üzletben, er­ről tanúskodik a vázában lévő színes virágcsokor. Kedves, barátságos a személyzet, haragos arccal még nem láttanj őket az üzletben. • Vásárlás után megkérdeztem Tala Lászlónéjt, hogy mi újság? — Részemre nagy és szép, nemrég kaptam meg a Zdroj igazgatóságától a „pé'dás elárusító" kitüntetést és 200 korona pénzjutalmat munkám elisme­rAséiiL rő megjegyzések eredményeként a kávéház vezetősége nagyobb beruhá­zásra szánta rá magát és vásárolt, két sakkfelszerelést. Hogy, hogy nem, nyilván gondatlanság következtében a sakkfigurák egy része elkallódott. Büntetésből a vezetőség nem hajlan­dó újakat beszerezni. Egészen bizo­nyos, hogy a pálinkás és borospoharak is gyakran törnek, de még nem volt rá eset, hogy ezek hiánya miatt, be­szüntették volna a rum kiszolgáltatá­sát. A nagy dolgokban előnyös változáso­kat még rosszakarattal sem lehet le­tagadni. Vannak azonban olyan apró „tűszúrások", amelyek gyakran bosz­szúságot okoznak. Ilyen tűszúrásokhoz tartozik a Slovan vezetőinek szocialista vendéglátó üzemhez nem méltó nem­törődömsége is. No, ez igazán kedves meglepetés. Beszéljen csak valamit magáról. Egy kicsit zavartan, szégyenlősen kezdte: — Nehéz volt a sorsom, mert már másfél éves koromban teljesen árva lettem. A nénikém nevelt fel, pedig ő is szűkösen élt. Már gyermekkorom­ban dolgoztam, amit tudtam. Tizenkét éves koromban már gyomlálni jártam. Mikor pedig 14 éves lettem, az ura­sági birtokon dolgoztam kora tavasz­tól, míg csak tartott a munka. Ültet­tem, gyomláltam, kapáltam, markot szedtem, csépeltem, és cukorrépát szedtem késő őszig. Egyszerű dolgozó voltam. Mindig igyekeztem, hogy el ne maradjak a többitől és jól végezzem munkámat. Hol többet, hol kevesebbet fizettek munkámért, de dicséretet, kö­szönetet sohasem kaptam. Aztán rámmosolygott a szerencse. Férjhez mentem, jó embert kaptam. Négv gyerek felnevelése, iskoláztatása nem kis dolog. Állásban nem voltam, de ahol lehetett, iparkodtam pénzt keresni. Jártam a Galántai Egységes Földművesszövetkezetbe is dolgozni. A kertészetben dolgoztam. Megbecsültek, szerettek. Leszállították a gáz árát A Tüzelőanyag- és Energetikaügyi Minisztérium 1955. december 12-i rendeletével, amely a hivatalos lap­ban 1955. december 22-én jelent meg, megállapították a gáz eladási árait a szocialista szektor szervezetei és a magánfogyasztók számára. Az új árak arra a gázra vonatkoznak, ame­lyet a fogyasztási alap gázvezetéki hálózat útján juttat a fogyasztókhoz. Ide tartozik a gázgyárak világítógáza, a Sztálinmüvek barnaszéngáza, az Ostravai- és a Konev na' Kladne-i Kokszgyár kokszgáza, a Karbonplyn, a tešini karboneredetű földgáz, vala­mint Közép- és Dél-Morvaországban és Nyugat-Szlovákiában használt pet­roleumos földgáz. Az új árak megállapítása az eddigi árak csökkentését jelenti. A követ­kezőkből kitűnik, hogy az összes fo­gyasztóknak kisebb összegű számlát ällítanak ki a havi fogyasztásra. A fo­gyasztók legnagyobb számánál a két­havi elszámolást kimutató számláknál 6.40 koronával, Szlovákiában 8 koro­nával lesz kisebb a számlaösszeg. A gáz árát köbméterenként is csökkentik. Prágában, Plzenben és Brnoban a világítógáz egyes fogyasz­tóinál 10 fillérrel, a kis- s közép gáz­gyáraknál pedig köbméterenként 20 fillérrel. Jelentős árcsökkenés lép életbe a karbongáznál: a fogyasztók legnagyobb számánál 26 fillér köbméterenként, Szlovákiában, ahol a földgáz nagyobb hőfokú, köbméterenként 16 fillérrel. Az új árakat a magánfogyasztók­nak az 1955 december 31-i első gáz­óra leolvasása után mutatkozó álla­pot szerint fogják számlázni. Sokat tanultunk az Uj Szóból Nemsokára vége az esztendőnek. Engedjétek meg, hogy ebből az al­kalomból a jánoki olvasók nevében köszönetet mondjak az Uj Szó szer­kesztősége valamennyi tagjának azért a nevelőmunkáért, melyet naponta kapunk az újságtól. Örömmel olvastuk az Oj Szót, mindannyian sokat tanultunk. Nap­nap mellett figyelemmel kísértük gyáraink, bányáink dolgozóinak mun­kájáról szóló híreket és az egységes földművesszövetkezetek tagjainak sikereit, falvaink szocialista fejlődé­sét, országunk gazdasági és kulturá­lis eredményeit, természeti szépsé­geit és a külpolitikai eseményeket. Sokat tanultunk szabadság hőseink, Fučík és Nálepka életéből, szabadsá­gunkért mártírhalált halt hősök har­cairól, akiknek példája még nagyobb teljesítmények elérésére buzdított bennünket. Értékeltük az olvasottakat. Tudá­sunk gyarapodott, jellemünk sokat formálódott. Mindez nagy segítséget nyújt nekünk, a jánoki egységes föld­művesszövetkezet dolgozóinak a szebb és boldogabb jövő elérésében. DOMIN PÁL, az Űj Szó jánoki olvasói nevé­ben. Alig egy éve vagyok itt a tejcsar­nokban. Szeretek dolgozni, bármilyen munkáról is van szó. Naponta több mint ezer liter tejet, sok-sok péksü­teményt, kenyeret, tojást, és egyéb árut. adunk el. Már hatodik hónapja száz százalékra teljesítem a tervet, sőt néha túl is lépem azt. Elgondolkoztam. Naponta több mint ezer liter tejet literenként, kétliteren­ként kimérni nem kis dolog. Hányszor kell lehajolnia, emelgetni a nehéz, hi­deg kannákat. Megérdemelte Mariska néni a kitün­tetést és a pénzjutalmat! örült a ki­tüntetésnek, mely váratlanul érte. — Jól jött a 200 korona is — hi­szen közeledik Télapó. Mosolyogva rázza a fejét. — Az már rendben van, ezt most magamra köl­töm. Veszek szép fekete ruhát. Hiszen tudja, Laci fiamnak januárban lesz a szalagavató ünnepsége. Hirtelen az órámra nézek. Negyed három! Hogy elbeszélgettük az időt! Szaladok, Mariska néni, viszontlátásra! Csak az úton jutott eszembe, hogy nem is gratuláltam neki. Ejnye, de restellem a dolgot! B. I. Szlovákiában már többszáz egységes földművesszövetkezet azzal dicseked­het, hogy az állattenyésztési terme­lés legfáradságosabb munkáit gépesí­tették. A gép- és traktorállomások dolgo­zói az istállóban végzett munkák gé­pesítését december 23-ig 100 száza­December 24-én a kora reggeli órákban a kassai kerületben levő Magnezit Kohők és Bányák, a kassai Vörös Csillag-üzem teljesítették a terv feladatait. A nyerstermelés tervét a kassai Magnezit-üzem dolgozói már decem­ber 10-én teljesítették. Az év végéig További járások teljesítették a kukorica begyűjtésének tervét A karácsony előtti héten Szlovákia többi járásai is teljesítették a ku­korica begyűjtési tervét. December 21-én ennek a fontos takarmánynö­vénynek egész évi begyűjtési tervét a vranovi járás 112,3 százalékra tel­jesítette. A želizi járás és Bratislava­város járása december 23-ra teljesí­tette a tervet. Szlovákiában december 23-ig a kukorica begyűjtésének egész évi tervét 16 járás, közülük a brati­slavai kerületben hét járás teljesítet­te. További hat járás e napig 90 szá­zalékban teljesítette a tervet. A ku­korica begyűjtési tervét Szlovákia egész területén átlagban 84,5 száza­lékban teljesítették. A tervteljesítés­ben elöljárnak a kassai, bratislavai és a nyitrai kerületek. Üres személykocsik a túlzsúfolt szerelvényen Már idestova 6 éve utazom minden­nap a munkahelyemre. Sok esetben volt alkalmam megfigyelni az uta­sok jogos és jogtalan panaszait. December 9-én az érsekújvári vas­útállomáson a Bratislava felé induló személyvonatnál olyan eset játszódott le, amely szerintem a lélektelen bü­rokrácia megnyilvánulása. Arra a személyvonatra készültem felszállni, amely a menetrend szerint 16 óra 27 perckor indul Érsekújvárról. A szerelvény zsúfolva volt munká­ból hazaigyekvő dolgozókkal. A vonat­hoz most is, mint rendesen minden nap két motoros személykocsit csa­toltak, amelyek utasokkal érkeztek Sellyéről és a szolgálati szabályzat ér­telmében üresen tartoznak visszatér­ni Sellyére. Az indulás előtt a vonat mellett vagy húszan voltunk. Mind munkásemberek, akik hazaigyekeztünk, hogy kipihenve magunkat, másnap újult erővel dolgozhassunk. Mivel lát­tuk, hogy a szerelvényhez csatolt mo­toros személykocsik üresek, a többi pedig már túl van zsúfolva, felszáll­tunk az egyik üres kocsiba. Kisvártat­va a kalauz kíséretében egy vasutas tiszt lépett be hozzánk. Arra hivat­kozva, hogy a kocsiknak üresen kell visszatérniük Sellyére, kitessékeltek bennünket. A kalauz erősködött^ hogy ő nem köteles és nem is tudja a két kocsiban ellenőrizni a jegyeket. El lehet képzelni méltatlankodásun­kat, mivel kénytelenek voltunk a túl­zsúfolt vonatban helyet keresni. Fél­lábon állva, élelmiszertáskánkat a fe­jünk fölött tartva utaztunk családunk körébe. A motoroskocsi pedig „az elő­írásoknak megfelelően" üresen haladt a szerelvény végén. Kérdem az illetékeseket: nem lehet­ne-e a rendes szerelvény túlzsúfoltsá­ga esetén a dolgozók kényelmesebb utazása céljából visszafelé is kihasz­nálni az üres kocsikat? Szabó István, Érsekújvár lékon felül teljesítették. Az év kez­dete óta a szövetkezeti istállókban 649 etető, trágyahordő és egyéb gé­pet szereltek fel. Hétszáztövennyolc istállóban itatóberendezéseket és víz­elosztó berendezéseket szereltek fel és 104 istállóban gépi fejőberendezé­seket helyeztek üzembe. a kassai Magnezit Művek dolgozói még csaknem fél millió korona értékű ége­tett magnezitet gyártanak. A kassai Magnezit-üzem dolgozói idei sike­I relhez tartozik továbbá, hogy idejé­ben teljesítették az összes hazai és külföldi megrendeléseket, a népi de­mokratikus államok és a kapitalista országok megrendeléseit egyaránt. A tanítót védjük-e vagy a tanulót ? Bizonyára sok szülő volt már olyáS helyzetben, hogy nem tudta eldönte­ni, a tanítót védelmezze-e vagy gyere­két. Elég gyakran megtörténik, hogy a tanulót az anyuka megkérdezi: — Nos kicsi ťarn, tudtad-e a lec­két ? Egyest kaptál-e. — Akis tanuló szája több esetben sírásra görbült és ezt mondja: — Tudod ariyu, és tudtam a lec­két, csak a tanító nem szeret és azért nem ad egyest. — Ilyen esetek­ben sokszor előfordul, hogy a szülő vigasztalja gyermekét és együtt szid-' ják a tanítót. Igen sok gyermek bevált módszere, hogy azt mondja, hogy ő nem tehet róla, azért nem tud felelni, mert ha a tanító felhívja, megijed. Ehhez hasonló védekezésnek se szeri, se száma. Legtöbb esetben a gyermek a tanítót hibáztatja. A szülőknek ilyen­kor félre kell tenni a jószívűséget gyermekükkel szemben. Először is meg kell győződni arról, hogy tény­leg tanult-e a gyerek és tudta-e a leckét. Otthon mindjárt ellenőrizhet­jük, ha megkérdezzük: no csak fiacs-" kám, mondd el a leckét. Mi a helyes teendő. A szülő mű-í ködjön együtt a tanítóval. Szakítson annyi időt, hogy gyermekét ellenőriz­ze, hogyan tanul. A gyermekeknek az a védekezése, hogy megijed a fe-: lelésnél, sokszor helytálló. Némely gyereknél, különösen a félénk ter­mészetűeknél ez annyira erős lehet, hogy sok esetben nem tud hirtelen visszaemlékezni a jól megtanult lec-! kére. Ilyen esetben a szülő kérje meg a tanítót, hogy gyakrabban hív­ja fel gyermekét felelni, bátorítsa, barátságos hangon beszéljen vele. A szülő sohase hibáztassa a taní­tót gyermeke előtt. Még ha azt is gondolja, hogy a tanító hibás, mert ezzel rontja a tanító tekintelyét. Van. arra mőd a szülői értekezleteken, ahol közösen megbeszélhetik a ne­velés kérdéseit. Trencs\/c Mária, Nána. A zselízi járásból A Csemadok zselizi kultúrcsoportja Nyírőn és Nagysallón tartott jól si­került vidám tarkaestét, melyen be­mutattak orosz, szlovák és magyar népi táncokat, énekszámokat, szava­latokat és rövid vígjátékokat. A termeket zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a szereplőket. Komáromi Dezsőné, Zseliz. Példás munkáért jutalom A kassai Magnezit-üzem teljesítette a tervet

Next

/
Thumbnails
Contents