Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-02 / 289. szám, péntek

III szo 1955. december 2. N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov indiai tartózkodása Kalkütta hárommillió lakosa lelkesen üdvözölte a szovjet vendégeket V IKíváló bányász - jó agitátor Kalkutta, november 29. (TASZSZ). — Novefnber 29-én helyi időszámí­tás szerint 14 órakor N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak, vala­mint a kíséretükben levő személyek Madraszból Kalkuttába érkeztek. A kalkuttai repülőtéren a vendégeket B. Cs. Roj, Nyugat-Bengália főminiszte­re, a törvényhozó tanácsok képviselői, Nyugat-Bengália törvényhozó gyűlé­sének képviselői, az állam kormányának tagjai, a kalkuttai konzuli testület képviselői, valamint a helyi társadalmi szervezetek és városi tanácsok küldöttei üdvözölték. A katonazenekar eljátszotta a Szovjetunió és az In­diai Köztársaság 'államhimnuszát. N. Sz. Hruscsov és N. A. Buiganyin elvtársak megszemlélték a felsorako zott díszőrséget. A repülőtéren emelt külön emel­vényről B. Cs. Roj, az állam főmi­nisztere üdvözölte a vendégeket. Töb­bek között a következőket mondotta: . Hosszú utat tettek önök, hogy or­szágunkba jöjjenek, hogy megismer­jék Indiát. Meglátogatták nemcsak a fővárost, hanem országunk számos fontos városát is. Bizonyára észrevet­ték, hogy a nép kultúrája, hagyomá­nyai India északi-, déli-, keleti és nyu­gati részében különböző. És mégis ebből a különféleségből olyan kultúra keletkezett, amelyet indiai kultúrának nevezhetünk. Nem lehetünk eléggé hálásak azért, hogy önök eljöttek e városba. Szívünk mélyéből köszöntjük önöket és felajánljuk szerény, szíves vendéglátásunkat. Ezután N. A. Buiganyin mondott beszédet, akit a kalkuttai lakosság je­lenlevő nagyszámú képviselője, vala­mint a kalkuttai közszervezetek kép­viselői viharos tapssal üdvözölték. „Drága barátaim! " — mondotta N. A. Buiganyin —. „Nagy örömmel lé­pünk ma Bengália földjére, amely oly fontos szerepet játszott India törté­netében. népi felszabadító mozgalmá­ban, valamint az indiai gazdaság és kultúra fejlesztésében. Mérhetetlen kincs Bengália gazdag­sága. önökkel együtt örülünk, hogy most Bengália népe gazdagságának urává lett és ezt a gazdagságot maga alakítja, a haza szolgálatába állítja. Boldogok leszünk, hogy közelebbről megismerkedhetünk a bengál nép éle­tével, munkájával és sikereivel. A Szovjetunió sok milliónyi népétől a legjobb kívánságokat és forró üdvöz­leteket hozunk önöknek. Népünk ér­deklődéssel kíséri a független India előrehaladását. Szilárdítsuk meg az India és a Szovjetunió népeinek barát­ságát és gyümölcsöző együttműködé­sét !" (Viharos taps.) N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov e magas emelvényről ismételten viszo­-nozzák a jelenlevők üdvözleteit. 14.30 órakor az automobilok hosszú sora a vendégekkel a városba vonult. Az egé6z 15 kilométeres úton, amely a repülőtérről a város közepé­ig vezet, a szovjet állam vezetőit Kal­kutta és környéke lakosai örömrival­gással üdvözölték. Az országút felett számtalan • transzparens hirdeti ben­gál és orosz nyelven: „Békét a vi­lágnak! üdvözlünk benneteket drága vendégeink! Üdvözöljük Bulganyint és Hruscsovot! Felharsan a kiáltás: „Él­jen a szovjet Oroszország!" „Dzsaj hind!" (Éljen India), „Az indiaiak és az oroszok testvérek!" N. Sz. Hrus­csov és N. A. Buiganyin szívélyesen válaszoltak a bengáli lakosok forró üdvözleteire. Minél közelebb értek a város szí­véhez, annál nagyobb embertömegek töltötték be a város utcáit és tereit. Számos városi épületet színes zász­lók díszítettek a földszinttől egészen a negyedik-ötödik emeletig. Az épü­letek erkélyei és tetői az utolsó he­lyig telve emberekkel. A város fő ne­gyede a kormányzó palotája körüli rész, ahol a szovjet vendégek meg­szállnak. A teret annyira megtöltötték az emberek, hogy az autómenet csak nehezen tört közöttük utat. Mindenütt felhangzott a kiáltás és az üdvözlet, amely a bengáliak ama fő vágyáról tanúskodik hogv megszilárdítsák a szovjet-indiai barátságot. Az ötmillió lakosú Kalkutta a szov­jet állam vezető tényezőit, a Szovjet­unió népei iránt érzett barátság és szeretet nagyszerű manifesztációjával üdvözölte. Az indiai hivatalok becs­lése szerint N. Sz. Hruscsov és N. A. Buiganyin megérkezése alkalmával, Kalkutta utcáin legkevesebb három millió ember szorongott Kalkuttából és a környező bengáliai városokból és falvakból. * * * Kalkutta, november 30. (TASZSZ). — November 30-án délelőtt N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov megte­kintették a Hugli (a Gangesz hajóz­ható ága) folyó jobbpartján fekvő Howrah előváros gyárait és botanikus kertjét. Kalkutta a legnagyobb indiai Ijikö­tő. Az Indiába érkező szállítmányok 50 százaléka e kikötőn át kerül az országba és ugyanennyi tengerentúli szállítmány megy a kikötőn át kül­földre. A Hugli folyó mellett 200 ki­lométernyire fekszik a tengertől és e folyón évente mintegy 2000 hajó halad át. N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov hajóra ültek, amely a folyam mentén a botanikus kertbe vitte őket. A ki­kötőből a jutagyárakba vezető útjuk folyamán N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot Howrah lakosainak ezrei üdvözölték. N. A. Bulganyint és N. Sz. Hrus­csovot a jutagyárakban a gyár fő ve­zetői üdvözölték. J. Macmiilan és az igazgatóság képviselői, ismertették a vendégek előtt a vállalat munkáját, majd pedig ajándéktárgyakat adtak át a szovjet vendégeknek. India a világ legnagyobb juta-ter­melője és exportálója. Az 1952—1953­as években Indiában 4,6 millió bála juta termett. Ugyanebben az időszak­ban India 730 ezer tonna juta-készít­ményt szállított ki. Indiának 104 ju­tagyára van, amelyekben 270 ezer munkás dolgozik. A gyárak túlnyomó többsége Kalkutta környékén fekszik. N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov a jutagyárak megtekintése után az 1787-ben alapított botanikus kertbe mentek. A kalkuttai botanikus kert Ázsia legnagyobb füvészkertje. Mint­egy 70 hektáron terül el és 12 ezer fajtájú növény látható itt Indiából és valamennyi világrészből. A botanikus kert egyben nagyfontosságú tudomá­nyos központ is. Tudományos könyv­tára 30 ezer kötetből áll. A szovjet vendégek figyelmét lekötötte az óriási banánfa, amelynek koronája 44 mé­ter átmérőjű és törzse 32 méter hosszú. A botanikus kert megtekin­tése után N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov kíséretükkel visszatértek Radzs Bhawanba, Nyugat-Bengália kormányának székhelyére. Visszafelé vezető útjukon a szovjet vendége­ket a kalkuttai lakosok sűrű tömegei üdvözölték. * * « Kalkutta, november 30. (TASZSZ). — Szerdán, november 30-án Kalkutta város lakosai hatalmas gyűlést ren­deztek N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak tiszteletére. A nagygyűlésen megjelentek Nyugat­Bengália kormányának tagjai, vezető tényezői é6 a kalkuttai lakosságnak több mint kétmilliós tömege. Sz. Cs. Gos, a város polgármestere felolvasta Kalkutta lakosainak üdvöz­letét N. A. Bulganyinhoz és N. Sz. Hruscsovhoz, amelyben először is melegen üdvözlik kedves vendége­ket és többek között rámutatnak ar­A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Magyarországon és az NDK-ban Budapest, november 29. (ČTK). A nemzetgyűlés meghívására már több mim két hete tartózkodik Magyaror­szágon a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttsége. A küldöttség tag­jai november 28-án ellátogattak a ma­gyar kohászok új szocialista városába, Sztálinvárosba. A szovjet venJégek tiszteletére a kohászati kombinát klub­jában nyilvános gyűlést rendeztek. Berlin, november 29. (ČTK). — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának kül­döttsége, amely hosszabb időt tölt a Német Demokratikus Köztársaságban hétfőn, november 28-án eltávozott Berlinből és hárma? csoportokban az NDK különböző "városaiba és vidékeire látogat el. A képviselők csoportja N. Sz. Patolicsewel, a küldöttség vezetőjé­vel az élen hétfőn Drezdába érkezett, ahol szívélyesen üdvözölték a városi és közigazgatási képviselők s a lakos­ság. A szovjet vendégek megnézték az államosított üzemeket és elbeszélget­tek a dolgozókkal sikereikről és raun. kakötelezettségeikről. Este részt vettek Friedrich Engels születésének 135. év­fordulójára rendezett ünnepségen. ra, hogy India mély megelégedését fejezi ki afelett, hogy a hatalmas Szovjetunió egyetért a békés együtt­élés, a „Pancsa Sila" elvével. Gos polgármester a város lakosai­nak nevében ezután átadta N. A. Bul­ganyinnak és N. Sz. Hruscsovnak az ünnepi üdvözletet és a bengáli mű­vészek által készített ajándéktárgya­kat. A gyűlés elnöke. D. Nehru ezu­tán N. Sz. Hruscsovnak adia át a szót. akit a jelenlevők szűnni nem akaró tapssal és ünnepléssel fogad­nak. Hruscsov elvtárs beszéde ele­jén rámutatott, hogy rövid tartózko­dásuk alatt meggyőződtek arrói. hogy az indiai nép őszintén óhajtja meg­szilárdítani és tovább fejleszteni a Szovjetunióval való barátságot. Hang­súlyozta, hogy a szovjet -népek, főleg az ázsiai népek egybefogásának örül­nek, amelyek döntő támadást indítot­tak a gyarmati rendszer ellen és óriá­si sikereket értek el. Történelmi győ­zelmet vívott ki a nagy Kína és ki­harcolta politikai függetlenségét a nagy India. A gyűlölt gyarmati el­nyomás alól felszabadulnak további ázsiai népek is. Fejlődésük saját út­ját választják és elutasítják ideqen államok beavatkozását belügyeikbe. Előbb, vagy utóbb Goa is felszaba­dul az idegen portugál uralom alól és az Indiai Köztársaság részévé válik. (Viharos taps.) Nem kétséges, hogy a barátság további megszilárdítása, a tapaszta­latok kölcsönös kicserélése, a gaz­dasági és kulturális kapcsolatok széleskörű kifejlesztése hozzá­járul ahhoz, hogy gyorsabban elér­jük nemes célunkat. Barátságunk gazdagabbá teszi anyagilag és szel­lemileg is mind India, mind pedig a Szovjetunió népeit. Vannak azonban olyanok, akiknek nem tetszik India és a Szovjetunió barátsága és nem ha­boznának e barátságot szétzúzni. Mi értjük, hogy egyes államok bizonyos körei miért tesznek ilyen kísérleteket. Félnek a népek barátságától, mert ez elősegíti az egyetemes béke megszi­lárdulását. Sohasem kényszerítettük rá és nem kényszerítjük rá más országokra eszméinket, életmódunkat, amint azt egyes államok kormányai teszik. Mi kölcsönös kapcsolatainkat más orszá­gokkal egymás életmódjának tisztelet­ben tartása alapján építjük. Mi harcolunk a fegyverkezés csök­kentéséért, az atom- és hidrogénfegy­verek eltiltásáért. (Taps.) Sajnálatos azonban, hogy a nyugati államok eB­ben nem támogatnak bennünket tel­jesen. Nem óhajtják a fegyverkezés csökkentését egyrészt azért, mert a monopolisták meggazdagodnak a lázas fegyverkezésen, másrészt pedig azért, mert arra igyekeznek kényszeríteni bennünket, hogy ielentős eszközöket fordítsunk védelmünkre, amely esz­közöket népgazdaságunk békés fej­lesztésére fordíthatnánk és segíthet­nénk a kevéssé fejlett országokat. Feladatunk tevékenyen hatni a reak­ció erőire, keresztülvinni az atom­fegyver eltiltását. Mi a leszerelés el­lenőrzése mellett vagyunk, azonban a hatásos ellenőrzés, nem pedig a lát­szatellenőrzés mellett. (Taps.) N. Sz. Hruscsov elvtárs szűnni nem akaró tapssal fogadott beszéde után D. Nehru miniszterelnök szólalt fel. Nehru rámutatott, hogy a szovjet vendégek indiai útjuk folyamán min­denütt hangsúlyozták a „Pancsa Sila" öt elvét, a békés együttélést és ez­zel egyetértésüket nyilvánították. — Ezen öt alapelven alapulnak a többi országokkal fenntartott kapcsolataink — mondotta — és meggyőződésünk, hogy ezek a kapcsolatok egészsége­sek, békések lesznek és megfelelnek az együttműködés szellemének. Barátságban igyekszünk élni — mondotta a továbbiakban Nehru mi­niszterelnök —• valamennyi országgal, akár egyetértünk velük, akár nem. Ezért tartózkodunk más országok bí­rálatától akkor is. ha nem értünk egyet politikájukkal, amennyiben a körülmények nem kényszerítenek bennünket álláspontunk magyarázatá­ra. Ebből természetesen az követke­zik, hogv a katonai és egyéb szö­vetségeken kívül kell maradnunk és nem szabad csatlakoznunk a nagyha­talmak egyik csoportjához sem. ame­lyek ma a világon uralkodnak. Mi saját független politikánkat folytat­juk, amelyet, nem befolyásol sem büszkeség, sem beképzeltség. Boldo­gok vagyunk, hogy a szovjet vezető tényezőknek e történelmi IBtogatása közelebb hozta egymáshoz Indiát és a Szovjetuniót és gyümölcsöző együtt­működésre törekszünk a Szovjetunió­val a béke és az emberiség jóléte javára. Dulaj András a pótori bánya egyik legjobb csa­patvezetője. Fiatal ember, 13 éves. Megjelenése ha­[lllí tározott, tettrekész. A ^ szavakat lassan, átgon­dolva ejti. Öt gyermeke van:/ négy lány, és egy fiú. Párttag. A bányában tizenöt éve dolgozik. Mikor megtudtam, hogy már tizen­öt éve dolgozik a föld alatt, megüt­köztem: hiszen még csak harminchá­rom éves és máris tizenöt éve bá­nyász ? Dulaj András észrevette csodálko­zásomat: Bólint és megerősíti: — Igen, 15 éve. Tíz éve vagyok vá­jár. Szép idő, állapítjuk meg mindket­ten. De engem tovább sarkall a kíván­csiság: Hogyan került a bányába! — Az apósom beszélt rá. Ö 35 évig dolgozott a föld alatt és mindig azt hajtogatta, hogy a bányászat a leg­szebb mesterség. Szüleim nem voltak bányászok. Kezdetben én sem akar­tam bányász lenni. Apósom biztatá­sának azonban engedtem ... Nem bántam meg ... Látom, igaza volt az öregnek. Azt, hogy milyen eredményeket ért el, amióta a bányában dolgozik, nem is kérdem. Dulaj András neve és eredményei úgyis országszerte ismer­tek. Erről tanúskodnak az ajándékok, kitüntetések és az a sok újságcikk, amely róla szól. Beszélgetésünk során a jelenlegi munkájáról és eredményei­ről kérdezek. — Jelenleg is jól megy a munka. Oj munkamódszerrel, falfejtéssel dol­gozom. Ezt a módszert a bukoveci tárnában olyan sikerrel alkalmazzuk, hogy méreteire nézve a legnagyobb a környező bányaüzemekben. Szénfalunk 170 m széles ... Eredményünk az utolsó hónapban 152 százalék volt. Büszkén mondja ezt Dulaj András és van mivel büszkélkednie. Százöt­venkét százalék kiváló teljesítmény. Másfél ember munkája ... Másfél em­berért dolgoznak Dulaj Andrásék is .. Ej, ha mindenki így dolgozik ... Kíváncsi voltam, más csoportok is elérnek-e hasonló eredményeket. Ez­zel a kérdéssel Dulaj Andrásnak, mint öntudatos bányásznak elevenére ta­pintottam. Mert Dulaj András nem­csík azon van, hogy mennyit érnek el ők. Az is érdekli, hogy a szomszéd csapat, vagy az egész üzem mennyire teljesíti tervét? Dulaj András úgy be­szél mások és üzemük eredményeiről, mint a sajátjáról: — Nem mi vagyunk az egyedüli csoport, — mondotta meggyőzően — amely magasan százon felül teljesíti a tervet. Sőt, mostanában nemcsak az egyes csoportok, hanem az üzem is rendszeresen teljesíti a tervet. Üze­münk az utóbbi hónapokban mindig jóval túllépte a száz százalékot. Arról érdeklődtünk még, mint ta­pasztalt bányász, hogyan segíti a töb­bieket a munkában? — Segíteni sokféleképpen lehet. Én a szükséghez mérten segítek. Ha kell gyakorlati, ha kell, politikai munká­val.. — Eddig két vájárt tanítottam be az új munkamódszerre. Springó Ru­dolfot és Korálcsik Károlyt. Mindket­ten csoportvezetők. Eredményeik ki­válóak. Megtudom, hogy Dulaj András nem­csak bányász, de népnevelő is. Arról érdeklődöm most már, hogy mint névnevelő hogyan végzi munkáját. — Munkahelyünkön rendszeresen megtartjuk a tízperceket. Ezeken pe­dig az időszerű kiil- és belpolitikai eredményekkel foglalkozunk. Jelenleg a legtöbb szó a vasárnapi munka szükségességéről esik. Amint megtudtam, sokszor nagy viták keletkeznek. Az üzemben sok­féle ember van. Akadnak olyanok is, akik nehezen értenek meg egyes kér­déseket. Ezekkel többet kell foglal­kőzni, és Dulaj elvtárs foglalkozik velük. Nemcsak tömeg-, de személyes fel­világosító munkát is végez. Felkeresi a bányászokat és személyesen beszél­get velük. Meghallgatja panaszukat, s ami a legfontosabb, példát mutat. Példát mutat a szervezésben és a munkában is. Nem kényelmeskedik. Ha vasárnapi műszakról van szó, ak­kor az elsők közé áll, akik vasárnap is dolgoznak. Bányász és népnevelő. És ami a legfontosabb: jó bányász és jó névnevelő. Ezt a legjobban az bizo­nyítja, hogy példájával sokakat magá­val ragad, mind a bányászok, mind pedig a népnevelök közül. (b) Az utolsó méterek A képünkön látható kábeltekercs a bratislavai Kablo.üzem egész évi export-tervének teljesítését jelenti. A Szovietuniób ólérkezett emelődaruval ellátott üzemi jármű nagy mértékben segíti az üzem dolgozóit a rakodási munkálatokban. Miután a Kablo-üzem dolgozói leszállították a Szovjetunió számára a kábelek utolsó métereit. A vállalat legjobb dolgozója Az A-tömb II. emeletének tetején szorgalmasan dolgozik két vasmunkás. Szakértően és gyorsan hajlítgatják a vasat. Az egyik a 28 éves Nemesányi Sándor. Fekete haja kikandikál a kék rádiosaptca alól, vattázott kabátban, meleg nadrágban dolgozik. Kevés be­szédű ember, de munkája beszél he­lyette. Nemesányi Sándor a kassai magasépítészeti vállalat legjobb dol­gozója az 1955. évben. Nemrégen kapta meg az Építészeti Minisztériumtól a legjobb dolgozónak járó kitüntetést Prágában. Nemesányi Sándor elvtárs megérdemelte a kitün­tetést. Évek óta a legjobb dolgozók közé tartozik 200 százalékos norma­teljesítésével. Nagy munkaszeretettel vezeti hattagú vasmunkás csoportját is. Nem ismernek fáradtságot, csak­hogy elvégezzék a tervezett munkát. .Nemrégen kötelezettséget vállaltak, hflgy egész éjjel dolgozni fognak, mert reggelre .szükséges volt befejezni az oszlopszerelést. így azután a komp­lex csoport idejében megkezdhette a betonozást. Jól tudják, hogy dolgozó­ink nagyon várják az új lakásokat. Magának Nemesányi elvtársnak is szüksége van az új lakásra. Négytagú családjával most egy kis szobácskában lakik, de már nem sokáig. Üjévkor kétszobás, komfortos lakást kap. Jozef Henžel /

Next

/
Thumbnails
Contents