Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-02 / 289. szám, péntek

1955. december, 2. UJSZO 5 TATRAI JEGYZETEK A Magas Tátra délkeleti és keleti részét járom egy barátommal éa földimmel. Nem a esúcsokat és hegygerinceket, nem is a tengerszemek portját. Lent d hegyek alatt, kényelmes országúton és kavicsos ösvényeken igyekszünk előre, hol társasgépkocsin, hol gyalog. Zuhognak ránk az októberi nap aranysugarai, felüdítő íz öszi erdő képe, elbűvöl a hegyóriások panorámája. Sok mindent lát, de' még többet érez ilyenkor az ember. A noteszlapok o n szaporodnak a ceruzasorok. A tátralomnici parkot csodásra festette az ősz. Csak a fenyők zöldek, a lombos fák sokféle színben kelletik magukat. Citromsárga, nara ics színű, borvörös, rozsdabarna a fák levele. Felnézek a hegyekre. Tiszta, napos az idő, jól látni a kötélpálya felső állomását. Két kilométer hosszú ez a pálya. Fülkéje 260 méteres magasságban siklik, ég és föld között lebegve a Lomnici csúcs felé. Tátralomnicról kiindulva sok szép tátrai helyet közelíthet meg gyalogosan is a kiránduló. A középső kötélpályaállomás közelében lévő tóhoz a Lomnici nyeregre, a vízesésekhez, a Zerge-menedékházhoz, a Késmárkimenedékházhoz megjelölt utak Vezetik a természetjárót. A Tátra mögött, festői környezetben fekvő falvakhoz is Lomnicon keresztül vezet az út. Nézem a Lomnici és Késmárki csúcsot. Állnak mint a roppant erejű, méltóságos óriások. Ó, hegyek! Igenigen régen azt tartották az emberek, hogy e hegyek között laknak az intenek. Csodálattal és tisztelettel tekintettek a hatalmas sziklákra. Szorongva találgatták, milyen hangulatban lehetnek szellem-lakói, akiktil jó- vagy balsorsuk függ. Mikor egyegy égiháború alkalmával nagyot dörrent a visszhangos völgy, összenéztek kezdetleges odvaikban és komoran hajtogatták: Haragszanak az istenek. Később elterjedt a hír: arany van a hegyekben. Csákányos lámpásokkal felszerelt emberek lepték el a sziklákat, az erdőket, hogy kikaparják a kő alól a ságafényü kincset. Hányan lelték halálukat a szakadékokban? Hányuk csontját görgették le a kristály habú patakok? 1613-ban sikerült egy Fröhlich Dávid nevü késmárki embernek először megmászni a Tátra egyik csúcsát, Ma nincs már olyan szöglete a hegységnek, amelyet meg ne másztak volna. Kincset nem találtak a hegyekben. De közben rájöttek, hogy az itt lévő kincs elhoráhatatlan. Mert maga az egész hegység a kincs. S az marad, amíg szépet csodálni tudó ember el a földön. A 16. században pásztorok és vadászok telepedtek meg itt. Természetbúvárok és növénygyűjtők is sűrűn látogatták a múltban a Tátrát. Es hány költő énekelte meg? Hány népdalban említik nevét? Hány festő ült itt fején svájci sapkával, jobbjában ecsettel? Hány külföldi mesélt róla hazájában, Indonéziában vagy Fokföldön ? Ô, hegyek, hány munkás gyűjtött új erőt közöttetek? Az autós, bundás gazdagok uralma letűnt. A népakarat vetett neki véget, mely hatalmasabb, mint a ti ormaitok. ... Elmegyek a Morava-üdülő előtt, melynek erkélyén dolgozók pihennek ... Megállok és felnézek a Praha szálló épületére, mely fent áll a kötélpálya-állomás közelében . .. Megnézem a régi kastély szerű házat, amelyben valaha Goldberger gyáros terpeszkedett nyaranta. Ma hivatalok vannak benne . .. Nézem a tarka természetet, mellyel „egy nyelv sem merne verse'nyezni". Tóth Árpádra gondolok. Füreden kezelték, a sápadt, szomorú költőt, a „szavak szobrászát". Mit is írt az őszről? Az égen nyári fényözön De minden bokrot megelőzve A/ kecskerágó már az őszre Bíborsapkásan ráköszön. Biztos, hogy legalább egyszer lerándult ide Füredről. Igen, igen, vergődni kár, A sziromtépő vén mohóság Hiába. Meghaltak a rózsák. Eredj békével, drágái Nyár. Járjuk, a parkot... Megháltak a rózsák? Nem haltak meg. Csak elpihentek. Hiszen jövőre újra feltámadnakl Mint az emberi kedv és remény. Az is hervadásnak indul néha. De újra és újra feltámad. Brummogó autóbusz fordul a vendéglő elé. *** Barlangliget fenyves hegyoldalaktól körülölelt völgyben fekszik, 750 méter magasan a tenger színe fölött. Ez a Bélai Tátra legkeletibb szöglete. Északkeleten a Szepesi Magura háta maaaslik. Délfelé fokozatosan kinyílik a táj, a poprádi sík széles melle mögött a lőcsei hegyek kéklenek. 1921 óta tüdőszariatórium van Barlangligeten. A felszabadulás előtt pe

rsze csak az gyógyulhatott benne, akinek pénze volt. Akinek nem volt, az otthon maradt s úgy fogyott el, mint az égő gyertya. Hány messzi sír'nart átkozza a múltat? Ma itt is dolgozók gyógyulnak. A szanatórium épülete körül hangszórókat szereltek a fákra, oszlopokra. Zene árad belőlük, az erkélyeken heverésző betegek hallgatják. Az út másik oldalán kisebb-nagyobb villák tekintenek ki a fák közül. A cseppkőbarlang felöl érdeklődünk. — Közel van — mondja egy járókelő — negyedóra alatt felérnek. A felvilágosítás tévesnek bizonyult. Félórát gyalogolunk, amíg feltűnik a barlang bejárata. .4 kilátás gyönyörű innen fentről. Mint szakajtó alján a kis csibék, úgy lapulnak a völgyben Barlangliget házai. A barlangot 1881-ben fedezték fel. Belsejében villanyvilágítás van. Folyosóinak hossza két kilométer. Másfél óráig tart, amíg végigjárja az ember. A földalatti víz több ezer éves munkája nyomán a mészkőben gyönyörű termek, folyosók és mészkőből való „vízesések" keletkeztek. Van itt pálmaház is, melyben pálmához hasonlító képződmény áll, erről kapta a nevét. Vakító fehérségű vízesések között útelágazáshoz jutunk. A baloldali út a Képtárba vezet, melyben ferde torony látható. Pisai torony a neve. Hasonlít a lovait a magános épület előtt. A kocsi ajtaja kinyílik, cilinderes férfiak, hosszúszoknyás, csipkekesztyűs riós szállnak ki belőle és kinyújtják elgémberedett lábukat. Kézsmárk felől jöttek, itt meghálnak és holnap reggel indulnak tovább, Lengyelország felé Az utasok bemennek a csárdába a faoszlopos bejáraton keresztül. Odabent simogató meleg fogadja őket, kövér kocsmáros és párolgó tálak. Amíg letelepszenek, a fogadósné már megy is, hogy hálóhelyet készítsen nekik Felébred a sarokban szunnyadó zenész és vonója után nyúl. Persze csak a képzeletem játszik. Talán száz-százötven esztendővel ezelőtt történhetett valami ilyesmi a Sárbereknél. Nézem az épületet. Postakocsi-állomás volt valamikor. Lesülylyedt, hosszúkás épület. Elől, ahol most kocsma van, régen erdészlakás volt, a fogadó bejárata az udvarról nyílott. A fazsindely fekete, a füstös kémények ütöttek-kopottak. A kocsma vezetője szerint majd 300 éves ez a ház. A közelben nagy munka folyik Javítják az útat. Furikokban kavicsot tolnak, keverőgép morog és sziszeg, hordók hevernek szanaszét, lomha úthenger moccan. Barna arcú emberek izmai feszülnek meg. Nyakukba sálat csavartak, mert estefelé hirtelen tehűl a levegő. A csárda udvarán öreg kút nyomait látni. Régen betemették. Itt itat'^v a postakocsik lovait. Mellette kiseb új kút ipn, ennek vize szünet nélkül folyik egy csőből és állítólag a rezervációs terület egy forrásából iut is hozzá valóbari? Hány évig tartott, amíg ez a torony egy centiméternyit nőtt? A jobboldali úton az Aranytavacskához jutunk. Itt percekig áll az ember. Megfogja, nem engedi a szépség. Az Óriás-vízesésnek nincsen párja hazánk egy cseppkőbarlangjában sem. Kilépünk a fénybe, hunyorog a szemünk. Hűs szellő lehel arcunkba, lent valahol ebédhez csengetnek. Elindulunk, a sárga leveleken lépdelve, viszszafelé. * # * Állunk a Szabadság úton, ott, ahol a Kézsmárk és Szepesbéla felé vezető út torkollik bele. Balkézre tőlünk áll a Limba-szálloda piros faepülete. Hárman vagyunk. A véletlen még egy földinkkel összesodort. Negyvenötéves cigányember. Hallotta, hogy magyarul beszélünk, megszólított bennünket. Huszonkét éve él a Tátra alatt A szerelem hozta ide a messzi Sajó mellől. Szepesbélán muzsikált, ott szeretett bele egy lányba. Elvette és átköltöztek ide, a közeli Rákilsz faluba. Vonóját már rég nem gyantázza többé. Tátralomnicra jár dolgozni, most is onnan jön. Hat gyerek vár ja odahaza. Ha megszólal, mintha halott dédanyám beszélne. Szülőhelyem füzese susog, patakja csobog, ege kéklik a szavaiban. Kedves gömöri tájszólás! Hazavitted a szívem egy kis időre! Üj útitársunk azt mondja, csak alkonyatkor megy az autóbusz Szepesbéla felé. Kíváncsiságomat, ezt a rendetlen csikót nem lehet hámba iogni. — Gyerünk gyalog — mondom. — Hát gyerünk! S a hat cipősarok már kopog is az aszfaltúton. Mögöttünk integet Barlang'iget s az öreg hegyek. Ügy megyünk ki a szép völgyből, mint legény szerelmese udvarából. Az út itt egye nes mint a vonalzó. Hosszú szekerekkel találkozunk. A szekereken krumpliszsákok, a zsákokon vastag, fehér posztónadrágot viselő emberek. Fejükön nagy kucsma. A lovak nyakán régi szerszám van, melyet réz-lófejek díszítenek. A levegő tiszta és ízes, szomjasan nyeli a tüdő. Kurtaszoknyás lakodalom A Nagy Októberi Szocialista Forradalom harmincnyolcadik évfordulóján, a csehszlovák-szovjet barátság hónapjában országos méretekben kibontakozó kulturális tömegmozgalomnak lehetünk a szemtanúi. Hivatásos és műkedvelő együttesek most mind a barátságot jelképező és kifejező hónap ünnepi harsonásai, a forradalom örökségét magában hordozó szovjet kultúra nagyságának megmutatói, s az általa fényrejutott saját kultúránk szépségének hivatott hirdetői és fáklyahordozói. Ebben a hónapban a kis falusi színpad is a művelődésnek olyan fórumává válik, mint akár nagy színházaink nézőtere, mert egyformán érvényre jut benne a szocialista kultúra lényege: szerettessük meg a dolgozó emberrel az új emberi világ kultúráját, és mérjük le rajta emberformáló hatását! Munkások és falusi emberek, parasztok, — zömükben fiatalok — éneklik a forradalmi dalokat, a szovjet földön szárnyrakelteket, de a magyar nép dalait is, meg szlovák népdalokat is, ők szavalják Majakovszkijt vagy Tyihonovot, velük jelenik meg a színpadon Markó és Stella, s ők szólaltatják meg Csajkovszkijt, Kabalevszkijt és Tulikovot is egyre nagyobb vonzódással és kedvvel, mert évről évre jobban belelátnak ennek a kultúrának a mélységébe, amely Csehovon, Tolsztojon, Gorkijon,, Solohovon és Erenburgon keresztül az írott betű erejével ss szól hozzánk. így, ebben az évenkint tradíciót alapozó, szellemet hagyományozó tevékenységben, termékenyítő viszonylatban jelentkezett a Csemadok kisgyarmati népi együttese az ipolyparti kis faluban, Ipolypásztón rendezett műsorával. Egész estét betöltő műsoruk legjelentősebb száma a saját feldolgozásű „Kurtaszoknyás lakodalom" volt az ipolyparti falu dalainak, szokásainak, népviseletének, táncainak koreográfiája és megjelenítése. Az „Üveges tánc", a „Kossuth verbunkos", -a „Kendő tánc", a „Leánykarikázó" és a verbunkos szóló-tánc a már ismert koreográfiákra mért, főleg a Népes által bemutatott táncok elemeiből álló kompozíciók voltak. A kis falusi színpadra valósággal beözönlött egy lakodalom, ahogy az 60—80 esztendővel ezelőtt, s még régebben zajlott le Kéménden, Kisgyarmaton, Garampáldon, Barton, Bényben vagy Kőhidgyarmaton: a férfiak mulató tánca, a „fordú bóha"játék, a gazdasszonyok konyhatánca, a lányok karikázó tánca, a tapsikolós csárdás, a ká llátosok a „Menyasszony májá"-val, az éjféli lakodalom leggyönyörködtetőbb része, az asszonykontyolás, a gyertyatánc és a menyaszszonytánc sok lakodalmi rigmussal, garamparti, ipolymenti népdallal. Végigkísérték itt a táncok és az énekek az egész esküvői szertartás népi mithosz-teremtő kdVnolyságát. Itt a daloknak éppen olyan jelentősége van, mint az öltözetnek, a „Mulatótánč"-ban ezt éneklik a férfiak: Este, este, sej este akar lenni, Ez a kislány haza akar menni. Haza menne, de nincs kísérője, Elkísérem, leszek én a szeretője. Ez éppúgy helyénvaló, éppúgy a szokás és a hagyomány erejét fejezi ki, mint ahogy a férfiak a ráncos gatyát csak húsvéttól Mártonnapig hordták; vagy amikor a „gazdasszonytánc"ban a lakodalmas nép azt dalolja: idáig. Mondják, hogy gyógyhatású a víz, főleg a gyomorfájást enyhíti. Az üres aklon túl erdő kezdődik. Kis őzgida sétál az erdöszélén. Nem fél, barátom közvetlen közelről fényképezi le. Belecsodálkozik a lencsébe, nedves fekete orrát a gép felé nyújtja. Asszony jön az erdőből, karján gyerekkel, mögöttük kutya lohol. A gida a kutyától sem fél. De annak se jut eszébe, hogy a gidát megza • varja. * * * Szepesbéla túl messze van ahhoz, hogy oda gyalog eljussunk. Állunk a legelön, ahol a szepes'oélai EFSZ és egyéni gazdák juhai időznek. A nyá jat nyolcéves forma, posztónadrágos fiú őrzi. Botja nagyobb mint ő. Lassan alkonyodik. A fiú megindítja a nyájat. A legelót keresztülszel•> patak vízét pirosra festi a lenyugvó nap. Egy távoli magányos dombon fehér várrom áll. A közelben dolgozó munkások azt mondják: Hololomnica. Elballag a nyár. Megfordulunk és gyökeret ver a lábunk. Nem lehet mozdulni a szépségtől, amit látunk. A kézsmárki csúcs, a Héja, és a ,:ét , Sziscsovka most úgy fest, mintha f egyetlen hatalmas kődarabból volná- | nak kifaragva. Az egybefolyó hegyek j színe sötétkék, mint a tinta. Mögöt- ! t ük vérpiros az alkonyi ég. Mintha f a régi néphit istenei gyújtottak volna j máglyát a hegyen. Hát ide megin' T festő meg vászon kellene. Mintha halk szlovák népdal dal- » lama úszna át a levegőn. Mintha Já nošik vonulna át 12 sólymával a legelőn. Rászáll a tájra a sejtelmekkel teli, illatos hűs, tátrai este. Elindulunk és a hegyeket nézve Tóth Árpád strófája zeng a fiilembe. Még néhány héi^és ráfog illeni a hegyekre ez a ueW: A csillagos ég vállukon forog S ók jégbundásan, vén, bús pásztorok őrzik a nagy csendet az ég alatt S kőarcukon ezer holt ránc szakad Férjhez ment a szomszéd lány, ihajla, csuhajla Most szövik a derékalját, hipp, hopp, ropogós csuhajla Hát a belevaló tollút, ihajla, csuhajla. Még a réten hordja a lúd, hipp, hopp, ropogós csuhajla De ugyanilyen szépen hangzott az I tásnak, a szerelmi bájolásnak csak asszonykontyolás dala, egy magatar- | dalban kifejezhető értelme: Hosszú farkú fecske, kis barna menyecske, Hogy tudtál te idejönni, sej, erre a z idegen földre ? Nem jöttem én ide, úgy vezettek ide, Csalfa volt a babám szeme, sej, az csalogatott ide. Szepesbéla felöl postakocsi robog a Négy cipősarok kopog a csendben Sárberek felé. Este van, a kocsi ol- az aszfaltúton. Gyalogolni csakugyan dalán lámpa himbálódzik. A magas jó. bakon ülő köpenyes kocsis megállítja VERES JÄNOS Voltak köztük tréfás lakodalmi dalok is, mint amit a férfiak kontyolás közben énekeltek, és amelyek majdnem annyit árulnak el a nép bajaiból, mint Juhász Gyula Tápai lagzi ja: Fejik a fekete kecskét, Verik a barna menyecskét, Ha verik, meg is érdemli, Mert az urát nem szereti. Az öltözék ennél a szép feldolgozásnál nem dekoráció, mint ahogy a táncai sem stilizáltak, nincs bennük semmi koreográfiai csiszolás, úgy táncolták, mint még most is szokás az öregebb bartiak, vagy kéméndiek között, és abban jöttek színre, amibe még most is öltöznek arrafelé. Káprázatos színű, cifra is, díszes is a kurtaszoknyás viselet.' A nök járása pávás benne, hatytyúformára ívelt a hosszított derék. Leírni nehéz ennek az etnográfiai érintkezési határon kialakult színekben és formákban gazdag viseletnek a szépségét, csak valami keveset lehet érzékeltetni belőle: a nők fején pindli van, alatta kétfelé fésülik a hajat, kétoldalt befonják a kifonyóba, s aasó és főső pántlikával díszítik, de csak a lányok, mert már a menyecske aranykontyot hord lecsüggővel. A nyakba ezüstgyöngy kerül gyöngybevalóva!, amely nagyböjtben és ádventkor sötétszínű szalag volt, egyébkor világos szín. Alatta a nyecces kendő kötődik, ez viszont az évszakok változásaival t cserélődik bundarojtú kasmír kendőre, hosszúrojtú selyemkendőre, sűrűrojtú tüttüsös kendőre. De ugyanúgy leírhatatlan a karravalóval megkötött csipkés ing is, meg a pruszlik, a profándlival felfogott kurtaszoknya (ami sok szoknya, fentő, szamárszoknya, szőrszoknya, csipkésszoknya és főső), a bokásharisnya, s kinél-kinél a fekete vagy kék bársonycipő, a csörgőspatkós piroscsizma és a tiklis fekete csizma is. A férfiak viselete fekete és fehér színből állott, fekete pörge kalapban fehér bőjujjú ingben, fekete posztó mándliban, mellényben, zsinóros nadrágban, letűrös fekete csizmában táncolták végig a lakodalmat. Ami

j cifraság volt rajtuk, az kitelt a vőlegény rezgőbokrétás rózsaszín szalagos Icalapjából és a kivarrott zsebkendőből. Minden hagyomány, valahogy így nyer értelmet, ahogy a ..Kurtaszcknyás lakodalmas" színe hozta : csilogott a „kurtaszoknyás" lány komoly fekete volt a férfia. A kontyolás százados hagyományt elevenített, gyertyatáncot jártak, mint azon a vidékén még mindig szokás. Itt egyformán jellegzetes minden, a ruha, a ház, a bútor, vagy a paraszti szerszámok, s ami dísz van rajtuk, s amilyen cifra köntösben jelenik meg a nép munkája, szerelme, mulatsága, vígsága és bánata, — az temperamentumának, ízlésének és testi lelki kultúrájának kifejezése. S hogy ezt a Csemadok hetventagú kisgyarmati népi együttese ilyen eredeti viseletben, eredeti szokásokkal, jó koreográfiával és dalkísérettel Henczy Bélának, a párkányi járás Csemadok titkársága kuliúrmunkásának gyűjtésében színre hozta, amellett szól, hogy a népi kultúra ki tudja fejezni a múltat, de új alkotásokra is képes, átadva azt az években' utána következőknek. Mikus Sándor. Szlovák zeneszerzők új alkotásai A szlovák zeneszerzők új operák és balettek írásán dolgoznak. Tibor Andrašovan operát komponál J. Holív Geľo Sebechelbský című vígjátéka szövegének felhasználásával. Ján Cikkar „Megtérés" című operájának története a szlovák múltba vezet. Ugyancsak történeti a témája Eugen Suchoň új operájának. Több balett is készül, így Simon Jurovský balettet ír Beckó váráról, Andrej Očenáš pedig a Szlovák Nemzeti Felke'és egyik eseményéből meríti .új munkája tárgyát. Jozef Grešák Zeyer Raduz és Mahulena című drámája motívumait dolgozza fel táncjátékában.