Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-17 / 302. szám, szombat

1955. december m szo 7 „Mi legyen a gyerekből ?" Néhány megjegyzés a szlovák nyelv tanításához G

ondot okozhat-e ma a szülőnek gyermeke sorsa, jövője? A múlt „mi lesz a gyerekkel" aggódó, sokszor kétségbeesett gondját ma felváltotta a „mi legyen a' gyerekből". Válasszon magának valami mesterséget, vagy pedig, ha jó feje van és kedve van hozzá, akkor tanuljon tovább, menjen középiskolába, onnan pedig az egyetemre, s lehet orvos, vagy mérnök, tanító vagy gyógyszerész és még sok más minden, amire éppen adottsága, tehetsége van. Ma az ég • világon semmi akadálya sincs annak, hogy a dolgozó ember gyermeke képességeinek. adottságának megfelelő uályára léphessen. A közép- és főiskolák, az egyetemek és a szakiskolák kapui sarkig kitárultak a dolgozó népből jövő, tanulni vágyó ifjúság előtt. Semmiféle akadálya nincs annak sem, hogy e lehetőségekkel, a cseh és a szlovák fiatalokkal együtt, a tanulni vágyó magyar fiatalok is éljenek. A dolgozó nép hatalma, a leninisztálini nemzetiségi politika győzelme és következetes érvényesítése minden akadályt elhárított a csehszlovákiai magyar fiatalok érvényesülése elől. Azt a foglalkozást. olyan iskolát választhat magának, ami képességeinek a leg jobban megfelel. A csehszlovákiai magyar szülők és a tanuló ifjúság él is a népi demokrácia adta lehetőségekkel. Nem egyes családok, hanem a községek hosszú sorát lehetne felsorolni, ahonnan egy-egy faluból. míg azelőtt csak néhány gazdag családból száimazó gyerek tanult közén- vagy főiskolán, addig ma 30—40 vagy még ennél is több magyar fiatal folytatja tanulmányait. Mégis, e korlátlan lehetőségek ellenére számos magyar szülő részéről hangzott el már a panasz, hogy ha gyermeke különleges szakiskolára, főiskolára vagy egyetemre kerül, a szlovák nyelv ismerete híján az anyaggal megbirkózni nem tud, a tanulásban nagy nehézségei vannak. A magyar szülők ennek okát, a hibát — nagyon helyesen — abban látják, hogy az alsó- és középfokú magyar iskolák nem adnak megfelelő alapot a szolvák nyelv elsajátítására, hogy ezekben az iskolákban a szlovák nyelv tanítása alyan alacsony fokon áll. hogy az innen kikerülő tanulók még csak passzív szlovák nyelvismerettel sem rendelkeznek. Ennek pedig az iskolából kikerülő és tovább tanulni vágyó fiatalok — de nemcsak azok — komoly kárát látják, ez nem egyszer egész életükre kiható terveiket, számításaikat húzza keresztül. M

iben kell a kérdés megoldását keresni? Abban, hogy a nyolc és tizenegyéves iskolákban a szlovák nyelv oktatását az eddigiekhez mérten jelentősen megjavítsák, olyan színvonalra emeljék, hogy az megfelelő alapot nyújtson a szlovák nyelv elsajátítására. Ebben van a megoldás, nem pedig abban, amire a magyar reakció úszít, hogy az állam a magyar tanulók számára állíttasson fel mindennemű főiskolát és egyetemet. E reakciós úszításoknak tudható be az olyan, nem egy esetben elhangzott kívánság, hogy négy-öt magyar fiatal, mert a szlovák nyelv ismeretében gyenge lábon álltak, külön magyar főiskolák, egyetemi fakultások felállítását kérték. Nyilvánvaló az ilyen kívánság indokolatlansága, mert hiszen még csak elgondolásban is micsoda képtelenséghez vezetne, hogy minden magyar diáknak — nem egyszer csak egy-kettőnek — különféle főiskolákat és egyetemi fakultásokat állítsanak fel. Az alsó- és középfokú magyar iskolákban a szlovák nyelv oktatásának megjavítását nemcsak a tovább tanulók, a főiskolákra és az egyetemekre kerülő magyar ifjúság érdekei követelik meg. A fő- és szakiskolákra, az egyetemekre a tanuló ifjúságnak csak kis része kerül, a nagyobbik rész, a döntő többség, az iskola elvégzése után munkába áll, gyárakba vagy építkezésekre megy dolgozni, traktoros lesz, vagy pedig a földművelést választja hivatásának. De bármi lesz. bármilyen foglalkozást választ, bár hová megy az országban, a szlovák nyelv ismeretére szüksége van. Szüksége van rá elsősorban is saját boldogulása szempontjából. Ha gyárba, üzembe megy dolgozni, vajon nem érzie égető szükségességét, hogy s'zlovák* munkatársaival beszéljen? Hogyan tanuljon az idősebb, tapasztalt szlovák munkásoktól, mesterektől, ha nem értik meg egymást? Hogyan sajátítsa el a gyár, a szakma élenjáró szlovák munkásainak, mestereinek, sztahanovistáinak és újítóinak módszereit, ha nem érti meg azok magyarázatait? Ki látja ennek hasznát vagy kárát, ha nem a gyárba került fiatal magyar munkás? S azonkívül: hogyan barátkozzék össze a szlovák munkásokkal, ha nem tudnak szót váltani? Vagy megoldásnak lehet tekinteni azt a számos magvar dolgozóíó' elhangzott kijelentést, ha szlovák munkatársairól és az azokkal való viszonyáról beszél, akkor kénytelen azt mondani, hogy „nagyon rendes emberek, csak az ^ kár, hogy nem tudunk egymással beszélni". Jól van ez így, belenyugodhatunk abba, hogy „nem tudunk egymással beszélni", hogy „nem értjük meg egymást"? Hát nem volna-e gyümölcsözőbb, ha tudnának e?vmással beszélni, ha megértenék egymást? A magyar fiatal, aki katonának bevonul, mennyivel hamaráb megszokná, mennyivel másképpen érezné magát már az első napokban a néphadseregben, ha cseh és szlovák bajtársaival beszélni tudna? Egv hazában, közös munkában, közös célért a cseh és a szlovák dolgozóval. — hát akkor nem a csehszlovákiai magyar dolgozók legelemibb érdeke diktálja-e, hogy szót értsen -i cseh és a szlovák dolgozóval?! A mapyar paraszt búzáját a cseh kombáinos aratja le. a mafvarlakta falvakban a szlovák villanyszerelő vezeti be a vľ' "osságot, s nem tudnak egymással szót váltani? Ki kívánhatja és ki kívánja, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozó a szlovák nyelv ismerete híján megragadjon kis faluja határában? Előtte az ország, a korlátlan lehetőségek és ha tehetsége van rá, akkor legyen atomtudós, építsen atomvillanytelepeket, — de hogyan sajátítsa el e tudományt, ha nem érti meg a szlovák professzor előadásait? T

ények, létfontosságú kérdések ezek, amelyekkel szembenézni, s rájuk a megoldást keresni, éppen ideje. A csehszlovákiai magyar szülő joggal elvárja az oktatási szervektől, hogv gyermeke jövője érdekében a szlovák nyelv tanítását kellőképpen megoldják. S a kérdés megoldását kezdjék a gyökerénél, a magyar tanítók képzésénél. Ott kezdődik a hiba, hogy maguknak a magyar tanítóknak, akik hivatva vannak magyar tanulót a szlovák nyelv elsajátítására oktatni, szlovák nyelvtudásuk nagyon hiányos. Márpedig a nyelv ismerete nélkül, csak' a tankönyvből tanítással nem lehet eredményt elérni. De ha már egyelőre így van, fel lehet vetni a kérdést, mi akadálya lehet annak, hogy azokban a községekben — és még inkább a városokban —, ahol magyar és szlovák iskola is van, a magyar iskolában a szlovák nyelv tanításában miért ne segíthetnének a szlovák tanítók? Sokat segítene ez magának a magyar tanítónak is és színvonalasabb, eredményesebb volna a szlovák nyelv oktatása. Megfontolás tárgyát képezheti, hogy helyes-e a magyar iskolákban a tanrend beosztása, az. hogy a szlovák nyelv oktatására fordított órák jelentős részét nem az alapismeretek elsajátítására, a szavak tanulására a beszédgya • korlatokra, hanem a szlovák , irodalomtörténet ismertetésére for dítják. Nem volna-e helyesebb a szlovák irodalomtörténet anyagát sűríteni és csak a felsőbb osztá lyokban tanítani, a szabaddá vált órákat pedig az alapismeretek ala posabb oktatására fordítani?! H

;báznánk, ha a szlovák nyelv ismeretének szükségességéről szól va azt csak a magyar tanulók, a magyar fiatalok problémájának tekintenénk. Beszélni kell a meg lett korú magyar lakosságról is, a magyar munkásról, aki az iize mekben és. a gyárakban együtt dolgozik a szlovák munkással, a magyar építő munkásról, aki jó formán mindenütt ott van, ahol az országban nagyobb építkezés folyik — hogyan élnek, boldogulnak ezek az emberek az egyolda lú nyelvismerettel? A szövetkezeti könyvelők, a több száz és ezer nemzeti bizottsági tag és funkcionárius, akiket kötelességeik a legkülönfélébb hivatalokkal és szer vekkel hoznak össze, hogyan intézik. hogyan intézhetik jól a közösség dolgait, ha nem tudják magukat kellőképpen megértetni? A magyar művezető vagy mester, a magyar vájár, hogyan valósítja meg elgondolásait, ha azokat nem tudja megbeszélni a szlovák főmérnökkel? Persze, a magyar reakció itt most rögtön közbeveti: egyenjogúság! Ki vonja kétségbe, ki csorbítja meg a csehszlovákiai magyar állampolgár egyenjogúságát? Az-e az egyenjogúság, hogy csehszlovákiai magyar dolgozó nyelvismeret híján ne kerüljön ki a magyarlakta vidékről, elszige< telődjék az ország politikai, gaz dasági és kulturális életétől, vagy pedig az, hogy tessék, előtted az ország, nyitva áll minden lehetőség. lehetsz az, amihez éppen te hedséged van? Éppen ezért a szlovák nyelv elsajátítása minden csehszlovákiai magyar dolgozó ügye, érdeke, egyik legfontosabb eszköze annak, hogv egyenjogúságával, a minden dolgozó számára biztosított lehetőségekkel a legteljesebb mértékben élni tudjon. H

ogyan lehet megoldani a meglett korú magyar lakosság körében a szlovák nyelv tanítását? Ez leginkább nyelvtanfolyamok útján lehetséges, illetve azok lehetnek a legeredményesebbek. És hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók, a felnőtt lakosság felismerte a szlovák nyelv elsajátításának szükségességét és fontosságát, hogy tanulni akar szlovákul, és hogy lehetséges a felnőtt lakosság körében a szlovák nyelvtanfolyamok eredményes megrendezése, annak nagyon szép példáját adják a Csemadok helyi csoportok által ez évben tartott és a jövő év elején is megtartásra kerülő szlovák nyelvtanfolyamok. A Csemadok-csoportok rendezte nyelvtanfolyamoknak ez évben komoly sikerük volt. Egy-egy körre átlag 25—30 hallgató jutott és a most megszervezés alatt álló, januárban kezdődő szlovák nyelvtanfolyamok iránt még nagyobb az érdeklődés. A

csehszlovákiai magyar dolgozók helyesen látják és értelmezik a leninisztálini nemzetisé,gi politika alkalmazását, az egyenjogúságot, amikor éppen az egyenjogúság biztosította jogaik és lehetőségeik kihasználásása, a saját jól felfogott érdekükben a szlovák nyelv elsajátítására törekednek. Helyesen látják ebben a szlovák nép•

1 való testvéri együttélés elmélyítését. Nem fér kétség ahhoz sem, hogy a szlovák nyelv elsajátítására irányuló törekvésük újabb és jelentős lépést jelent ahhoz, hogy az ország életébe az eddiginél még tevékenyebben bekapcsolódjanak. PAVOL ORSZÄGH HVIEZDOSLAV: Oéres szoviellek XVI. szonett Mikor a szürke égbolt peremén felsötétlik az első mély barázda, a kis család betér a néma házba, •— s apó ül most az asztal főhelyén. Az unokák — egy-két apró legény — mint kiscsibék, ha rajtuk üt a kánya, úgy bújnak össze nagyanyóhoz, fázva, mert anyjuk már csak sírni tud, szegény. És kint, a vén diófát átkarolva, ott sírdogál, ki százszor árva már: bátyjával ment el párja is dalolva, s most ott arat, hol a halál kaszál. Ki nyújt vigaszt majd mind e fájdalomra, — s ki nyújt annak, ki már hiába vár? Fordította: Rácz Olivér Móricz Zsigmond ismeretlen levele Móricz Zsigmond híres regénye, a Sárarany 1933-ban jelent meg szlovák nyelven. Alžbeta Göllnerová fordításában, Zatratené zlato címen. Alžbeta Göllnerovát a háború alatt a fasiszták ölték meg. A Magyar Tudományos Akadémia a közelmúltban kiküldte Csehszlovákiába Vargha Kálmán irodalomtörténészt, aki felkereste Göllnerová Selmecbányán élő férjét, Gwerk Ödön festőművészt. Göllnerová hagyatékából került elő az alábbi Móriczlevél: „Mélyen tisztelt nagyságos asszonyom — megkaptam a kiadótól a Zatratené zlato-pélaányt, Nagyon örülök neki, s nagyon köszönöm önnek, hogy azt a nagy munkát és fáradságot vette magának, hogy könyvemet szóról szóra s gondolatról gondolatra átvitte az Önök nyelvére. Fájdalom, én nem tudom olvasni, mert sajnos, a magyar nyelven kívül egy nyelvet sem beszélek. Olyan roppant munkában telt az életem, hogy erre nem volt időm, s energiám. És alkalmam. Nagy jelentőséget tulajdonitok azonban annak, hogy szlovák testvéreim előtt megszólalhatok. Ök jól ismerik a magyar életet, és azt hiszem, ráismernek a gondolatokra, amelyek a szegény ember életét emberi közösségben állítják elő. Sőt, szeretném, ha ezen az úton tovább lehetne haladni. Az emberek és népek közötti barátságiak egyetlen módja a kölcsönös megismerés. Szívesen bocsátok rende'kezésre írásokat, ha önnek kedve van hozzá, hogy azokat tovább is tolmácsolja. Ide mellékelem két kis elbeszélésemet: Népet művelni, Rokkant. És feljogosítom önt, hogy ezeket lefordítsa és a legjobb napilapban, vagy folyóiratban kiadja. Honoráriumot nem kérek értük. Ezzel viszonozni kívánom nagy munkáját, és jelezni azt, hogy nagyrabecsülöm azt a szlovák népet, amelyet régebben alkalmam volt családi összeköttetések alapján közelebbről is megismerni. E'ső feleségem, szegény, f'ömör megyei születésű volt és ő szerettette meg velem a szlovákokat abban az időben, amikor még tótoknak hívták őket. Maradok szíves és meleg üdvözlettel készséges híve — Móricz Zsigmond. Budapest, 1933. május 25." KÖNYVRŐL- KÖNYVRE Földrajzi zseblexikon Ki ne szeretné a földrajzot, ezt a nagyon érdekes tudományt, amely a Földdel, mint égitesttel és mint az ember lakóhelyével foglalkozik ... Ha nem is törekszik miden ember bő földrajzi ismeretekre, az mindenkit érdekel, mennyi a Föld átmérője, mennyi a körvonala, milyen távolságra van tőle a Nap, a Hold, a Tejút, a bolygók és az egyes csillagok. Érdekes, hogy azoknak az embereknek is, akik nem járhattak iskolába, és ismereteiket csak önképzés által szerezhetik meg, legtöbbje, elsősorban a földrajz iránt érdeklődött, és főként a Föld és a világra vonatkozó adatok után kutatott. Érthető ez, mert hiszen ahhoz, hogy megtegyük az első lépéseket a tudományok világában, tisztában kell lennünk azzal: hol élünk, mik vagyunk, mi határozza meg énünket, világunkat. A világ azonban változik ... Öntudatra ébrednek az elnyomottak és a gyarmati birodalmakból szabad államok lesznek. A világtérképre új határt jelző vonalak kerülnek... Az államokon belül is új városok, új erőművek épülnek, s az újságokban, folyóiratokban naponta találkozunk olyan nevekkel, amelyekről a legjobb földrajzismerő sem tud. Térképek, lex

;konok után kapunk ilyenkor. Sajjnos, eddig sokszor eredménytelenül. Térképeink, lexikonaink régiek voltak, s az új neveket és fogalmakat vagy nem, vagy rosszul találtuk benne. Most, hogy megjelent a Földrajzi zseblexikon, amely a legkorszerűbb adatokat nyújtja, nagy a megkönnyebbülésünk és úgy érezzük: óriási hiánypótlis történt. A Földrajzi zseblexikon a Magyar Népköztársasággal kötött közös könyvkiadási egyezmény keretében a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó jelentette meg. milyen jó ötlet vp.lt a szép kiállítású, gazdag tartalmú, nagyon értékes kötet létrehozása, azt hirtelenében ki sem lehet mondani. A szerkesztők helyes elképzelését és a kötet értékét legjobban az a gyakorlati munka bizonyítja majd, amelylyel a kötet naponta lesz ezreknek és ezreknek segítségére a világpolitikai és gazdasági kérdésekben, A kötet az államok színes felségjelei mellett közli Földünk valamennyi országának térképét és rövid leírását. A leírások az államok általános földrajzi és gazdasági adatait és az utóbbi évek termelésének pontos statisztikáját mutatják. A leírások táblázatokat is tartalmaznak, amelyekből az állam területi beosztását ismerhetjük meg. Majdnem minden államnak megvan az egyszinnyomású gazdasagi térképe is. Ezek az pari gócpontokat és különféle termékek lelőhelyeit tüntetik fel. Nagyon érdekes és értékes anyagot ölel fel a Földrajzi zseblexikon első része. Itt a Földre, 'u Napra, a Holdra, és a bolygókra vonatkozó mérések és számítások fontosabb adatai mellett megtaláljuk: A légkör szerkezete és összetétele, A zónaidők, A földtörténeti korok áttekintése, a Szárazföldek területe és népessége, Az óceánok és tengerek területe és mélysége, valamint más hasonló című fejezeteket is. A Földrajzi zseblexikont számos munkatárs bevonásával Koch Ferenc és Petress László szerkesztette. A szerkesztők kitűnő munkát végeztek. Könyvük sokaknak lesz segítségére, és a Földrajzi zseblexikonból a művelődni akarók ezrei ismerhetik meg a Föld helyzetét, alakját, méreteit, hőjét, súlyát, sűrűségét, ezenfelül sokat megismerhetnek a földterület állat és növényvilágáról. H. B.