Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-17 / 302. szám, szombat

6 III

SZ0 1955. december 17. A nemzeti bizottságok munkája a nyitrai kerületben A

nyitrai kerület nemzeti bizottságainak munkája a választás előtti helyzethez képest lényegesen megjavult. A nyitrai kerületben az eddiginél sokkal nagyobb mértékben alkalmazzák a tömegszervező és politikai munka helyes formáit és módszereit, sokkal szorosabb kapcsolatot tartanak fenn a dolgozók széles tömegeivel, a nemzeti bizottságok tagjai egyre nagyobb részt vállalnak a munkából, gyakran találkoznak a választópolgárokkal és választókerületükben élénkebb politikai és szervező tevékenységet fejtenek ki. Ennek példáját mutatja a komáromi, partizánsfcei és sok esetben a zselízi járás is. A nemzeti bizottságok munkájáról jellemző képet ad, ha szemügyre vesszük, hogyan vitatták meg és hogyan biztosították annak a határozatnak a végrehajtását, amelyet a CSKP KB hozott az állattenyésztési termelés fejlesztéséről. A komáromi JNB például igen gondosan foglalkozott a CSKP KB határozatával és azzal is törődött, bogy az egyes helyi nemzeti bízotti ságok is tüzetesen megvitassák a jt határozatot. p Hasonló volt a helyzet a partizánskej járásban is, ahol a JNB ülé,' sén részt vettek a Nemzeti Front képviselői, a Szlovák Nemzeti Ta" i' nács és a nemzetgyűlés képviselői, valamint a zselízi JNB küldöttei. A helyi nemzeti bizottságok közül példamutatóan járt el a kövesdi HNB (komáromi járás), amely helyes tömegszervezői és politikai munkával nemcsak a maga ülését készítette elő, hanem szüntelenül gondoskodik a hozott határozatok valóraváltásáról is. A HNB funkcionáriusai nem vártak felülről adandó utasításokra, hanem a tanács állandó mezőgazdasági albizottságának és a járás mezőgazdasági swkembereinek bevonásával gondosan elemezték az állattenyésztés helyzetét a községben és a Nemzeti Frontban tömörült szervezetekkel együttműködve vita-esteket szerveztek, ^(helyeken a lakosokkal megbeszélték « foganatosítandó intézkedések kérdését. összesen négy ilyen beszélgetést tartottak. A lakosok észrevéteíeit tekintetbe vették a HNB beszámolójánál és határozati javaslatának kidolgozásánál. A határozatok kézzelfoghatók, konkrétak voltak, ugyanakkor szabatos, szervezési-műszaki tervet is fogadtaft el, olyan intézkedésekre, amelyek képesek biztosítani a hozott határozatok végrehajtását. A kövesdi HNB például azzal biztosította a gazdasági állatállomány gyarapítását, hogy az alkalmas borjakat tenyészcélokra vásárolja fel és nem engedi, hogy húsnak adják el az állatokat. A hozott határozatok ellenőrzése megmutatta, hogy az irányelveket a gyakorlatban végre is hajtják. Ezt a kövesdi HNfi hathatós tömegszervező és politikai munkával biztosítja, amelybe nemcsak a bizottság tagjai, hanem a tömeg szervezetek funkcionáriusait és aktivistáit is bevonják. A nyitrai kerületben a nemzeti bizottságok irányító munkája is lényegesen megjavult. Ennek példáját ugyancsak a fentebb említett komáromi, partizánskej és zselízi járásban látjuk. A járási nemzeti bizottságok nemcsak a helyi nemzeti bizottságok irányításának bevált és megszokott módszereit (értekezletek, oktatás, aktíva) alkalmazzák, hanem sikerrel élnek az eddig még alig ismert módszerekkel, mint például a körzeti irányítással, a mezőgazdasági termelésnek körzeti mezőgazdasági szakemberek által való vezetésével a helyi nemzeti bízottságok munkájának tüzetes tanulmányozásával, a HNB ülésein felvett jegyzőkönyvek értékelésével és mindezeknek az adatoknak az alapján hathatós intézkedéseket foganatosítanak. A

néhány jó példa ellenére a nyitrai kerület nemzeti bizottságainak munkájában komoly fogyatékosságokat is megállapíthatunk. Kétféle hibáról van szó, egyfelől a tömegszervező és politikai munka helytelen végzéséről, másfelől a nemzeti bizottságok irányító tevékenységében tapasztalható fogyatékosságokról. A tömegszervező és politikai mun'ca szakaszán a nyitrai kerület nemzeti bizottságainak tevékenységében őleg a következő fogyatékosságok pasztalhatók. A kerület egyes nemzeti bizott;'gii nem fordítanak kellő figyelmet a nemzeti bizottsági ülések előkészítésére és megszervezésére és az előkészületekbe nem vonják be a lakosságot, amint azt a tömegszervező munka alapelvei megköver telik, sőt gyakran a nemzeti bizottság állandó szakbizottságait és tagjait sem. Az ülések előkészítése rendszerint csupán a NB tanácsának és a tanács mellett működő ületékes szakosztályoknak az ügye, a helyi nemzeti bizottságokon pedig nem egyszer kizárólag az elnök és a titkár dolga. Ennek következtében a gyűlések politikai és szervezési színvonala alacsony, a tagok részvétele elégtelen, a vita sekélyes. Az udvardi HNB ülésén (érsekújvári járás), egy ízben például a tagok fele sem vett részt, bár a tárgysorozaton annak a határozatnak a megvitatása szerepelt, amelyet a CSKP KB hozott az állattenyésztési termelés fejlesztéséről. A HNB ennek ellenére lefolytatta az ülést, sőt még határozatokat is hozott. A nyitrai kerület nemzeti bizottságai munkájának további komoly fogyatékossága, hogy az állandó szakbizottságok egy része nem fejt ki kellő tevékenységet, nem vesz részt a nemzeti bizottsági ülések előkészítésében, nem vonja be a dolgozókat a HNB munkájába és nem ellenőrzi a nemzeti bizottság határozatait, bár ezt a nemzeti bizottságokról szóló törvény kötelességükké teszi. Egyes szakbizottságok még ülést sem tartanak vagy ha esetleg össze is ülnek, az ülés csupán formális jellegű. Ennek a bajnak az oka nemcsak az állandó szakbizottságok tagjainak elégtelen aktivitásában keresendő, hanem gyakran abban i6, hogy senki sem irányítja e bizottságokat munkájukban. A nemzeti bizottsági tagok jelentős része ugyancsak nem fejt ki tevékenységet, nem folytat politikai munkát a választópolgárok körében, nem egyszer a nemzeti bizottság munkájába sem kapcsolódik be. Ennek ok-a egyrészt abban van, hogy sok nemzeti bizottsági 'ag lebecsüli a tömegszervező és politikai munka jelentőségét, másfelől pedig maguk a nemzeti bizottságok és tarrácsaik sem törődnek a tagokkal, nem keltik fel aktivitásukat, nem vonják be őket a munkába és nem járnak el ellenük, ha megállapítják, hogy rossz a viszonyuk a nemzeti bizottság teendőihez. Nem egyszer a nemzeti bizottsígi tagok hiányos tevékenységének az az oka, hogy az illetők lakóhelyükön kívüi járnak munkába és ezért nem tehetnek éieget kötelességeiknek. Az elégtelen tömegszervező és politikai munka példái láthatók a surányi, ga'góci és verebélyi járásban, ahol nem készítették elő a szükséges gonddal a CSKP KB határozataival foglalkozó üléseket, nem vonták be a munkába a nemzeti bizottságok állandó szakbizottságait és tagjait és az előkészítést kizárólag a funkcionáriusok és hivatalnokok gondjára bízták. Ennek következtében e járásokban a nemzeti bizottsági ülések alacsony politikai és szervezési színvonalon mozogtak, a tagok és a polgárok nagy része nem vett részt a gyűléseken és a vita is semmitmondón zajlott le. M

agától értetődik, hogy a hibák és fogyatékosságok, amelyeket a járási nemzeti bizottságok üléseiket előkészítve elkövettek, az alárendelt helyi nemzeti bizottságokon is megnyilvánultak, amelyek állandó szakbizottságaik és tagjaik távollétében üléseztek. De a nemzeti bizottságok végrehajtó szervei, a tanács és a szakosztályok sem dolgoznak kifogástalanul. A leggyakoribb hibák a következők: a tanács sok esetben nem fordít kellő gondot a tömegszervező munkára, elsősorban a nemzeti bizottsági gyűlések előkészítésére, nem tartják be a gyűlések összehívásának határidejét, nem vonják be a munkába a NB szakbizottságait és tagjait, nem ellenőrzik kellőképpen a NB határozatait és saját döntéseiket, így aztán nem egyszer a határozatok feledésbe merülnek és csupán az irattárban porosodnak. A nemzeti bizottságok tanácsainak munkájában továbbá az a hiba is fellép, hogy sok fontos kérdést nem terjesztenek a plénum elé, hanem maguk foglalkoznak velük, a tanácsban nem minden tanácstag dolgozik, hanem csupán a funkcionáriusok, azzal az indokolással, hogy dolgozzanak a funkcionáriusok, el" végre azért fizetik őket. A tanács nem egyszer a nemzeti bizottság ügykörét látja el, a tanács ügykörét pedig az elnök és a titkár. A nemzeti bizottságok valamennyi funkcionáriusa nem érez egyenlő felelősséget a bizottság és végrehajtó szerveinek munkájáért, az alelnököknem ritkán kitérnek az együttes felelősség elől és csupán a rájuk bízott szakkérdésekkel foglalkoznak. Egyébként csupán passzívan teljesítik az elnökök utasításait. Ebben a kerületi nemzeti bizottság funkcionáriusainak is részük van, mivel a kerületi értekezleteken a JNB hibáiért kizárólag az elnököket vonják felelősségre. Az egyes nemzeti bizottsági tanácsok munkájában a leggyakrabban az a hiányosság tapasztalható hogy a funkcionáriusok az aktivistákat, a nemzeti bizottság dolgozóit csupán különféle sürgető feladatok „biztosítására" használják fel, e célból a falvakra küldik őket, így aztán az illetők nem törődhetnek a maguk munkájával. Az irányító tevékenység szakaszán is komoly fogyatékosságok tapasztalhatók a nyitrai kerület nemzeti bizottságainak munkájában. A legfontosabbak a következők: A

különféle határozatok és szervezési intézkedések révén történő irányítás gyakran igen hiányos, mivel ezek a határpzatok és intézkedések nem eléggé konkrétak, névreszólök, így aztán senkit sem aaerveznek meg, senkit sem mozgósítanak a feladatok teljesítésére és gyakran csupán másolatai a felettes szervek, esetleg a CSKP KB és a kormány határozatainak. Az értekezletek, oktató összejövetelek és aktívák révén történő irányítás általános, határozatlan és egykaptafára szabott, a nemzeti bi" zottságok javarésze az alárendelt nemzeti bizottságokat egyszerűen a feladatok „felvetésével" tájékoztatja anélkül, hogy megvitatná velük, hogyan teljesítendő ez vagy amaz a feladat. A nyitrai kerület nemzeti bizottságainak többsége még mindig kevés vagy semmi gondot sem fordít az alárendelt nemzeti bizottságok úgynevezett szakosított irányítására "körzetek révén, sok nemzeti bizottságnak még nincsenek is ilyen körzetei és nem fogják fel e körzetek jelentőségét. Sok JNB még mindig nem érti a mezőgazdasági szakemberek úgynevezett munkakörzeteinek jelentőségét, amelyek segítségével irányítaniok kellene a járásban a mezőgazdasági termelést és a begyűjtést. A surányi JNB megalakította ugyan ezeket a körzeteket, de gyakorlatilag nem használja ki őket, mivel a mezőgazdasági szakemberek úgymond munkaidejük javarészét körzeti értekezleteken töltenék és nem foglalkozhatnának a maguk munkájával. Az inštruktori testület révén történő irányítás nem összpontosult arra, hogy állandó és konkrét segítséget nyújtsanak az alárendelt nemzeti bizottságoknak feladataik teljesítésében, nem gondoskodnak a munka módszereinek és formáinak helyes kiválasztásáról, hanem csupán „felvetik és továbbítják" a feladatokat. Ha instruktorokat küldenek ki a helyi nemzeti bizottságokra, nem gondoskodnak felkészültségükről, az oktatómunka előkészítéséről, nem ellenőrzik és nem értékelik az instruktorok tevékenységét és nem vonják ie a kel. lő következtetéseket az általuk elkövetett hibákból. Az általuk történő irányítás további hibája az, hogy nem szorítkoznak csupán a kitűzött feladatok megszervezésének és biztosításának támogatására, hanem gyakran e feladatokat maguk végzik el és a HNB helyébe lépnek. L

átjuk tehát, hogy nem kevés a hitfe a nyitrai kerület nemzeti bizottságainak munkájában. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e fogyatékosságok nemcsak a járási és helyi nemzeti bizottságokat terhelik, hanem jelentős mértékben a nyitrai kerületi nemzeti bizottságot is. Ezért a legközelebbi- időben, különösen a küszöbön álló téli kampány során minden erejüket arra kell összpontosítanak, ' hogy e fogyatékosságokat minél előbb megszüntessék. Dr. Pavol Mrázek Verebéiy — vádirat a tőkés rend ellen (A verebélyi munkásgyilkosság 35. évfordulóján) A DÖNTŐ HARC, amelyben eldőlr a köztársaság sorsa 25 esztendőre, egyfelől a forradalmi proletariátus, másfelől az áruló szociáldemokráciával szövetkezett burzsoázia között lángolt fel alig két esztendővel az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után. A küzdelem 1920. december 9én kezdődött a prágai Népház körül indult vitával, amelyet a rendőrség lefoglalt és a szociáldemokrata egységbontók kezére adott. A munkásság e kihívásra általános sztrájkkal válaszolt. Követeléseiben szót emelt az üldözések azonnali beszüntetése mellett, azt kívánta, hogy adják vissza a Népházat a munkásságnak, bocsássák szaoadon a letartóztatott munkásokat, mondjon le a Cerný-Mičura kormány, biztosítsák a munkásság ellenőrzését a termelés és a közellátás fölött, a követelések között továbbá a vállalatok és a nagybirtokok szocializálása, sajtószabadság, a lapóvadék megszüntetése és más pontok szerepeltek. A köztársaság egész területén több mint egymillió munkás szüntette be a munkát. A munkásság forradalmi hangulata egyes helyeken annyira fokozódott, hogy elfoglalták a gyárakat, nagybirtokokat, hivatalokat stb. A munkások ereje és forradalmi elszántsága szerfölött nyugtalanította a kormányt, amely mindenáron igyekezett elfojtani a sztrájkot és attól sem riadt vissza, hogy csendőreivel a fegyvertelen dolgozók közé lövessen. A verebélyi események, amelyek következtében négy sztrájkoló vesztette életét, mindennél határozottabban és meggyőzőbben tanúskodtak a kormány kegyetlenségéről. Miről is volt szó Verebélyen? A jelentés, amelyet a járási csendőrparancsnok küldött a szlovákiai országos csendőrparancsnokságnak, a verebélyi sztrájk lefolyásáról, ezeket mondja: „Az itteni járásban a sztrájk továbbtart és olyan méreteket öltött, hogy I fenyegetettnek látjuk a köz érdekeit és az állam biztonságát. A kommunista szociáldemokraták helybeli szervezete a pártszervezet helyiségeiben egyre-másra rendezte a gyűléseket, amelyeken részt vettek a járás munkásai, továbbá az aranyosmaróti, nyitrai és érsekújvári velünk határos járások munkásai." ENNYIT ÁLLAPIT MEG a járási csendőrparancsnok jelentése. Láthatjuk belőle, hogy a verebélyi munkásság megdönthetetlen egységben foglalt állást a decemberi sztrájk követelései mellett. A munkások mindenfelől a járási székhelyre siettek és követeléseik forradalmi teljesítését kívánták. A szolgabírói hivatal, amely a legnagyobb aggodalommal követte a munkásság elszánt mozgalmát, Verebélyen összpontosította nemcsak a helybeli csendőrséget, hanem a környékbeli — nagymányai, alsópíli és fajkürti csendőrállomások legénységét is. A szomszédos járásokból is hívtak segítséget, hét csendőr érkezett Ara-: nyosmarótról, 15 katona Léváról. A főszolgabíró és a csendőrparancsnok megtiltotta a munkásoknak, hogy tovább folytassák tanácskozásaikat a szervezet helyiségeiben. A munkásság azonban nem engedelmeskedett a szolgabírói parancsnak, hanem a sztrájkbizottság és a pártszervezeti funkcionáriusok szavát ügyelte és másnap az addiginál is nagyobb számban gyűlt össze a párthelyiségben. A gyűlésen a forradalmi hangulat tetőfokát érte el, amikor bejelentették, hogy a főszolgabíró csendőri és katonai karhatalmat összpontosított a helységben. A főszolgabíró minden lehető eszközzel igyekezett elnyomni a sztrájkot. Elfogató parancsot adott ki a sztrájkbizottság elnöke és tagjai ellen és foglyokként a bratislavai államrendörségre szállította őket. A csendőrség és a katonaság megszállt minden Verebélyre vezető utat. Kihirdették, hogy tilos az utazás és a városban való tartózkodás komoly ok nélkül, ugyanakkor a helységben még az utcán való csoportosulást is tilalom alá vetették. Egy csendőr-katonai járőr, amelyet Hamácsek Ferenc őrmester vezetett, és amelynek tagja volt többek között Matula Alajos őrmester is, igyekezett megakadályozni, hogy a környékbeliek beszivárogjanak a városba. Időközben a párthelyiségben összegyűltek a vezető funkcionáriusok, hogy titkos ta-i oiácskozást folytassanak a helyzetről.; A karhatalom szuronyrohamot intézett ellenük, kikergette őket az épületből, kénytelenek voltak tehát átkelni a Zsitva-folyón és csatlakoztak a mun-: kásokhoz, akik a környékbeli falvak-! ból számosan igyekeztek Verebéiy felé. A VÁROS HATÁRÁN farkasszemet nézett egymással a két csoport: a tőkések pénzeszsákjait védelmező c sen d-t őri és katonai karhatalom és a jogaid ket követelő munkások. Hamácsek ór^ mester parancsa harsant: „Cél-tűz!'

( Négy munkás feküdt vérébe fagyva a földön, — PeUer Vilmos, Batya Páí, Cibulka Mária és Terényi Róza. Ez a véres dráma csak kezdetét jelentette a munkások ellen indított hajszának. A proletariátus legjobb fiait börtönbe vetették, csendőrőrsökön kínoaíák. De vérükből, szenvedésükből, áldozatukból új élet sarjadt. Kevéssel a decemberi események után megalakult Szlovákia Kommunista Pártja, amely következetes harcot indított a tőkés-rendszer ellen, a dolgozók jogaiért, és ezt a küzdelmet a győzelem útjára vitte. Di?. Milan Piovarčl * Sri Kórházak vagy katonai támaszpontok ľ A „Zdravotnícka pracovnice" (Egészségügyi nővér) c. szaklap felhívta a figyelmet egy kis londoni újsághírre, amely megdöbbentően leleplezi az angliai kórházi viszonyokat. „1939 óta egyetlenegy kórházat sem építettünk" — vallja be a Daily Telegraph c. napilap. John Prince, a cikk írója arról számol be, hogy a lakosság egyre növekvő nyugtalansága már a parlamentig vitte az ügyet. Az angol egészségügyi minisztert igen kellemetlenül érintette a kórházak ügyébén nekiszegezett hatvan kérdés, de mint talpraesett szónok ügyesen kivágta magát. „Egész Angliában én magam kívánom a legjobban, hogy végre megkezdődjék a kórházépítés" — mondotta. Sőt ünnepélyesen még egy nesze semmi, fogd meg jól ígéretet is tett: „A következő év folyamán emelni fogjuk a kórházak építésére szánt befektetés összegét." A végső következtetést azonban az újságíró sem vonja le, hanem békés megalkuvással fejezi be cikkét: „Ennek ellenére meg kell találnunk a megoldást, hogy ebből a zsákutcából mielőbb kijuthassunk", Az angol polgár, aki már egy, vagy nem ritkán két esztendő óta hiába vár a kórházi felvételre, valószínűleg tovább megy a következtetésben. Tudja, hol a hiba, a „támaszpontok" körűi A katonai támaszpontok árából felépülhetnének a kórházak. Ha ezek el nem nyelnék az angol font százmillióit, más képet mutathatna a gazdag brit 1 birodalom közegészségügye. Arról nem is beszélve, hogy az anyaország egészségügyi viszonyai még így is nagyon rendezettek ahhoz az el-: maradottsághoz képest, mely a gyarl mátokon uralkodik. Mit mondanak a számadatok a 'mi népi demokratikus országunkban ? A Csehszlovák Köztársaságban 1937-. ben ezer lakosra 3,3 kórházi ágy jutott, de 1953-ban már pontosan kétszer annyi, azaz 6,6. A felszabadulás utáni tíz év alatt több kórházi ágygyal gyarapodtunk, mint az első Csehszlovák Köztársaság húsz esztendeje alatt. Csak Szlovákiában 1948-tól 1953-ig hát járásban épült teljesen új kórház. De számos meglevő kórházunkban olyan jelentós átépítést hajtottak végre —' új pavilonok építése, új osztályok nyitása —, hogy szinte azok is újnak számítanak. Nézzük csak pl. a gyermekosztályokat. Az első Csehszlovák Köztársaság idején Szlovákia területén öszszesen három kórházi gyermekosztály működött. Ma már több mint hatvan, vagyis hússzor annyi gyermekosztály várja nálunk a kis betegeket. Ez a pár kiragadott adat világosan mutatja, mit jelent a békés építés egy olyan országban, amelynek jelszava: „A népnek joga van az egészségre". R. E.