Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-17 / 302. szám, szombat

1955. december 17. UISZ0 5 * csallóközcsütörtöki gép»» állomás javítóműhelyének ablakán beincselkedik a téli napsugár. Melegét már alig érzi tz ember, olyan mint a lehelet. Mégis jó ez a jelcsillámW fény, mert kedvre derít, mosolyt fakaszt a szívben. A traktorok a fal mellett sorakoznak, egészben és darabokban. Körülöttük emberek állnak, hajolnak vagy térdelnek aszerint, mely részén rokkant meg a gép. A műhely legszélén vékonydongájú,' cserzett arcú, hallgatag fiatalember motozgat. Csavarhúzót forgat a kezében, alkatrészeket szed szét. Aztán nngyot ragad a kezébe, törölgeti, felitatja a gépre gyűlt olajat. Nem is lenne különös e kép, ha a fiatalember mozdidataiban nem éreznök a végtelen gyengédséget, a simogató szeretetet. Meglátszik, hogy sokat jelent neki a traktor, amelynek alkatrészeire ölelőn fonódnak ujjai. Egy szerelőféle, csupaolaj ember baktat el mellettem. — Egy pillanatra elvtárs! — Tessék. — Ki az a csavarhúzót markoló fiatalember? Látja? Most éppen lehajlik. — Az kérem Árva János. A féli traktorosbrigádból való. — Köszönöm. Néhány lépés és már szemközt üllők, Árva Jánossal. — Jó munkát, elvtárs! A fiatalember kíváncsi pillantással tekint rám és felel. — Köszönöm. •— Csak nem generáljavítás ? — De az. Generáljavítás. Szét 'kell már hajítani, eleget futott. — Mennyit? — 8.500 motorórát. Csapj fel öcsém traktorosnak E

lhallgat egy pillanatra, talán azt mérlegeli magában, mondjon többet is, de hogy érdeklődést lát az arcomon, hát tovább beszél. — Tudja, egyik generáljavítástól a másikig 3500 motorórát kell futnia a traktornak. De ez az én Skoda harmincasom a kétszeresnél is többet futott. — Szép teljesítmény — mondom meggyőződéssel. Kutatva néz az arcomba, komolyan beszélek-e? S hangjában rejtett büszkeséggel folytatja. — No, még többet is ki lehet szorítani belőle ... Az a fontos, hogyan bánunk a traktorral. Mert, ha szakszerűen kezeljük, sokáig, nagyon sokáig elmozog. A jó traktorosnak már a motor hangjáról meg kell állapítania, egészséges vagy beteg-e a gép ... Mert nem elég ráülni a traktorra. — Igaz, igaz. Maga régi traktoros? — Nem mondhatnám, mert mindössze 5 éve nyergelem a gépet. Valaha jót nevettem volna, ha azt mondta volna valaki: „te pedig traktoros leszel!" Mert 5 évvel ezelőtt annyi közöm volt nekem a traktorhoz és áltálában a gépekhez, mint a csillagokhoz... Láttam őket, messziről. — Hogyan lett hát mégis traktoros? H allgat egy kicsit, mosoly suhan át az arcán. — Hogyan? Tudja, Bratislavában kezdődött a dolog. Ott napszámoskodtam abban az időben, amikor először jutott eszembe: traktoros is lehetnék. Meg kell mondanom kertelés nélkül, hogy bizony nem önmagától kerültem erre a gondolatra. Egy nap azzal keresett fel a bátyám, meg a barátom, akik szintén fent dolgoztak Bratislavában: „Hát veled mi van, Jani? Nem tudod, hogy Csallóközcsütörtökön traktorvezetői tanfolyam nyílt? Csapj fel öcsém traktorosnak! Mi ketten már be is iratkoztunk, — mondotta báSzervezettebben folyik a munka Bélyen Ezelőtt, nem is olyan régen sok helytelenség és hiba volt a bélyi szövetkezetben, amellyel az Oj Szó szeptember 3-i számában megjelent bíráló cikk is bőven foglalkozott. A fogyatékosságok feltárása után új vezetőséget választottak s azóta sokkal szervezettebben folyik a munka. Az új vezetőség szeptember 20-án vette át a gazdálkodás irányítását, az eredmény azonnal megmutatkozott. Míg azelőtt az alapszabályzattól teljesen eltérően végeztek minden munkát, ma már — ha nem is száz százalékban — de jelentős átalakulás tapasztalható. Az őszi kapásnövényeket idejében és veszteség nélkül betakarították. Kukoricából 49 mázsás hektárhozamot értek el. Román István, Lelesz tyám. No, hogy ezt meghallottam, azon nyomban elhatároztam, hogy traktoros leszek. Az is lettem. — Es bevált a foglalkozás? — Be. Nagyon jól bevált, mert megszerettem ezt a szakmát. Ha az anyagi oldalát nézem a dolognak, mondhatom, becsületesen megélek munkámból családommal együtt. Aztán, amióta munkaegységre dolgozunk, még jövedelmezőbb ez a mesterség, mint annakelőtte. Nekem például 500 munkaegységem van a vőki szövetkezetben idáig. A félezer munkaegység a pénzöszszegen kívül még 10 mázsa búzát, 7 mázsa zabot és árpát, 6 mázsa csöveskukoricát, krumplit és félhektárnyi földet jelent. — Ez bizony szép. — Dolgoztam is becsületesen. Mióta traktoros vagyok, mindig 100 százalékon felül teljesítem tervemet... Elhallgat egy lélekzetvételnyire, arca megkeményedik és tovább aprózza a szót. — Én jól tudom, mit jelent, hogy az ország népe traktort bízott rám. Jó mu ikát jelent, meg hűséget, szorgalmat... Tudom, mi a munka és tudom, hofy volt azelőtt... Mert nyolcan voltunk testvérek és tizenegy éves koromban már marokszedő voltam apám nyomában. Bizony, bizony nehéz volt a szegényemberek élete ... Tizen szorongtunk egy, roskadozó házacskában. Most meg ... Szóval nemrégiben költöztünk be az új házba, a kedves kis lakásba, amit traktoros munkám jövedelméből építettem. írva János szeme vidáman néz rám, elégedett... DÉNES GYÖRGY Szép jutalomban részesültek • • * A királyhelmeci járás szövetkezeteiben több termelési ágban bevezették a pótjutalmazást, amely már számos szép eredmény eléréséhez vezette a szövetkezeti tagakat. A leleszi szövetkezetben például a sertéstenyésztésben jelentós eredményeket értek el, amit kizárólag a pótjutalmazás bevezetésének köszönhetnek. A leleszi szövetkezet ez évi sertésbeadását már rég teljesítette, sőt a járásban legtöbb sertést értékesített a szabadpiacon. A sertéstenyésztésben dolgozók pótjutalmazás fejében sertést kapnak. Kiss Sándor és Kiss Antal az első félévben elért terven felüli súlygyarapodásért egyenként egy 147 kg-os sertést kaptak. Koleszár Lajos és Vaszil Miklós 144 Ikg-sat. "Leleszen már tudatában van minden szövetkezeti dolgozó a pótjutalmazás jelentőségének. Túlteljesítették a silózási tervet A kassai kerületben a silózási tervet jóval túlteljesítették: Az egységes földművesszövetkezetek 129, a magánszektor 99 százalékra. Az elmúlt években még alig silóztak az egyénileg gazdálkodók, ezen az őszön viszont már 8.000 köbméterről érkezett jelentés' a kerületből. A kassai kerületben egy szarvasmarhára — beleértve a borjakat is — átlagosan 24 mázsa silótakarmány esik. Ez a mennyiség jóval meghaladja a tervezett mennyiséget. Bár az 1955-ös esztendőben az állattenyésztés szép eredményeiről lehet beszámolni, jövőre azonban megvan minden remény, hogy a hasznosság növekedése jóval magasabb lesz. NÉMETH BÁCSI Németh János és Hajós Vince munka közben Németh János a teljes neve, de Nyárasdon mindenki csak Német bácsinak szólítja. Forró Géza zootechnikus, Övári László, Kovács János vagy Csölle Sándor állatgondozók, ha meglátják Németh bácsit a tehénistálló vagy a sertésólak körül a vízvezetékkel serénykedni, úgy biztosan tudják, hogy hamarosan könnyebb lesz a munka. Nemsokára befejezik a víztorony és a vízvezeték szerelését. Több mint négy hónapja jár már ide dolgozni Németh János, azóta bizony sok minden elkészült az állatgondozók munkájának megkönnyítésére és legnagyobb örömére. Aratóbrigádra jött el ő is ide egyszer az üzem többi dolgozóival, mert védnökséget vállaltak a szövetkezet felett. Akkor látta, hogy nem aratókra, hanem inkább műszaki segítségre lenne szüksége a szövetkezetnek. Háromheti nyári szabadságát Nyárasdon töltötte el. Persze nem pihenésre használta fel minden szabadidejét, hanem segített a szövetkezetnek. Naponta önfeláldozóan dolgozott, hogy a vízvezetéket, az itatót megjavítsa, a kutakból vezető csöveket kitisztítsa. Szakszerűen és jól megjavította až összes hibákat, hisz 31 évi vízvezetékszerelési gyakorlata van már, s nagyon szereti szakmáját. Jó kezelés mellett évtizedekig eltart, amit ő megcsinál. Szorgalma, tréfás kedve megszerettette őt az emberekkel, maguk közé foga'dták a nyárasdiak és legszívesebben ott is marasztal-nák, mert a jó szakember úgy elkelne jtt is, mint a falat kenyér. A védnökség keretében a bratislavai Nyugatszlovákiai Vízés Csatornaszerelő Vállalat, ahol Németh János is dolgozik, eddig öt tehénistállóba, sertésólba vezette be a vizet, bekapcsolták a víztoronyt, Németh János szerelő éppen egy csövet hajlított meg Hajós Vince szerelővel, amikor hozzájuk léptem. A közepes termetű, csillogószemű szerelőből szinte sugárzott a jó munkakedv. Szóba elegyedtem vele: — Tudja elvtárs, én örülök a legjobban a szövetkezet fejlődésének, mert hisz ez mindnyájunk közös célja. így beszélt Németh bácsi, a tapasztalt, közkedvelt szerelő és szavaiból büszke munkásönérzet sugárzott. H. S. A NYÄRASDI szövetkezet állatállományának fejlődése révén, ma a nagymegyeri járás élenjáró szövetkezetei közé tartozik. Ez a fejlődés nem ment végbe simán, zökkenők nélkül, hanem keserves, küzdelmes válságok előzték meg. Ezért úgy véljük, ez a szövetkezet követendő példája lehet mindazoknak a szövetkezeteknek, melyek az adott lehetőségeket még nem használták ki fejlődésük érdekében. Nyárasdon a válság 1953 és 1954 első felében zajlott le. Az akkori válságra mi sem volt jellemzőbb mint az, hogy még a becsületes szövetkezeti tagok sem akartak hallatni a szövetkezeti alapszabályzat betartásáról. Forró Géza zootechnikus elmondja, hogy a fejők, akik az istállóban egybeöntötték a tejet, igen erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy részesedésüket tisztán a tejhozam határozza meg. A döntő fordulat a fejésnél akkor állott be, amikor a Nyárasdi Állami Gazdaságból két fejő jelentkezett a szövetkezetbe azzal a feltétellel, hogy keresetüket a tejhozam határozza meg. Kovács János és Csölle Sándor 1954 áprilisában feszült izgalom középette kezdte meg munkáját. Ebben az időben a nyárasdi szövetkezeti istállóban 3—4 liter között mozgott a napi tejhozam egy tehénnél. A" fejők újítása az volt, hogy hajnali fél négykor kezdték meg a napi munkát. A gondjaikra bízott 13—13 tehán alól kitakarították a trágyát, majd hozzáfogtak az állatok etetéséhez és végül, amikor e munkákkal elkészültek, gondos tisztaság közepette hozzáláttak a fejéshez. Délután fél négykor ugyanez megismétlődött. E PONTOS és gondos munkának az eredménye pár nap múlva megmutatCSERÉPTETŐ NÁDFEDÉL HELYETT kozott. Kovácsnál 10, Csöllénél pedig 15 literrel növekedett a tejhozam, holot ugyanolyan minőségű és mennyiségű takarmánnyal etették a teheneket, mint a többieik. Amikor megkérdeztük Csöllét és Kovácsot, mit. szóltak ehhez a többi fejők, azt válaszolták, hogy egyetlen hangos szót, vagy ellenséges hangot nem hallottak. Valamennyi fejő az eredmények láttán beismerte, hogy módszerük, melyet az állami birtokon elsajátítottak helyes és minden ellenvetés nélkül követték példájukat. Mindketten egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a régi fejők ellenállásában és hangoskodásában nem volt rosszindulat, inkább a tapasztalatlanság határozta meg magatartásukat. De amikor látták, hogy ők a tehén tőgyét langyos vízzel gondosan megmossák, és látták, hogy a tisztaságra és a pontes etetésre nagy súlyt helyeznek és ezáltal több tejet fejnek, örömmel tértek rá erre a módszerre. » Ma már igazi szocialista verseny folyik közöttünk — mondja Csölle Sándor — és nem hiszem, hogy egyetlen fejő is akadna, aki hajlandó lenne visszatérni a régi módszerhez. Ma az a helyzet nálunk — folytatja Csölle — hogy egyik fejő lesi a másik fejő eredményét és bizony, ha valamelyik közülük észreveszi, hogy a másik történetesen két literrel többet fej, odahat, hogy másnap hátrányát behozza. Ezt pedig csak úgy érheti el, ha alaposan kifeji a tehenet és ha az egyedi etetést alkalmazza, ami annyit jelent, hogy annak a tehénnek juttat több takarmányt, amely megérdemli. Ennek a csendes és szívós versenynek köszönhető, hogy már 1954-ben elértük a hét és félliteres átlagos napi tejhozamot. Kovács János fejő • Amikor pedig rátérjünk a napi háromszori etetésre és fejésre, közel 9 literes tejhozamot értünk el. És valóban, aki ma megtekinti a nyárasdi szövetkezet tehénállományát, annak öröme telik a íehéngondozók példás munkájában. Ragyogó tisztaság és rend uralkodik mindenütt. Nem csoda, hogy versenytársaik áz apácaszakállasi szövetkezet tehéngondozói tavasszal megtekintve a nyárasdi istállót, aprólékosan megbeszélték az itteni fejőkkel munkamódszerüket, s amint hazatértek, nyomban követték példájukat. E látogatás óta mindössze egy fél év telt el, de a tejhozam Apácaszakállason állandóan növekedőben van. Az eredmény természetesen nem maradt titokban. A múlt héten már itt jártak a vásárúti. szövetkezet tagjai is, akik megirigyelték a nyárasdi és apácaszakállasi szövetkezet eredményeit és eltökélt szándékuk, hogy az ő nyomdokaikon fognak ezután tovább haladni. Üdvösnek mondható az irigységnek ez a fajtája, mert a vetélkedésnek és a serkentő erőnek azt a kimeríthetetlen forrását jelenti, amit a szocialista munkaverseny rejt magában. DÖMÉNY JÁNOS az elnök, aki megedződött a szövetkezet fejlődésének viharos harcaiban, hangsúlyozza, hogy szövetkezetükben beállott döntő változást a hozam szerinti és pótjutalmazás bevezetése hozta meg. Tehát azt, hogy szövetkezetük szigorúan ragaszkodik az alapszabályzathoz, amelynek tartalma: mind az egyén, mind a közösség érdekelve legyen a többtermelésben. A többtermelést a szövetkezetben pedig csak úgy érhetik el, ha nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre. Az elnök például rámutat arra, hogy az állati termékek növelése a szövetkezetnek több múlt háromnegyedmilliós összeget jövedelmezett, így sertéshúsból 58, marhahúsból 160 mázsát, tejből pedig 220 ezer litert adtak be ez idén terven felül Ez a háromnegyedmillió az év végi részesedés összegének háromnegyedrészét képezi. A jelek azt mutatják, hogy a nyárasdi szövetkezet minden ledolgozott munkaegység után zárszámadáskor 9 koronát fog fizetni. Az előleg pedig 10 korona volt. Fogalmunk lehet tehát a szövetkezeti tag tiszta pénzbeli jövedelméről, ha rámutatunk, hogy Kovács, Csölle és a többi fejő is havonta átlagban 100 munkaegységet dolgoznak le. VÉGÜL rá kell mutatni a pótjutalmazás serkentő erejére is. Nagy Mária özvegyasszony, aki két hektár kukorica gondozását váilalta, betakarítása után a többtermelés jutalmazása fe-. jében 12,25 mázsa kukoricát kapott. Laki Pál, aki három hektár kukoricát vállalt, 18,60 mázsa kukoricát kapott pótjutalomként. Ma már Nyárasdon a magángazdák előtt sem titok, hogy a szövetkezeti tag jövedelme összehasonlíthatatlanul nagyobb az övékénél. Nem fér kétség hozzá, hogy ha a helyi pártszervezet irányításával a nemzeti bizottság a szövetkezeti vezetőséggel összefog és megerősíti népnevelő munkáját, rövidesen sikerül bevonni a közös munkába mindazokat, akik eddig kívül maradtak. * Ez nagyon is érthető, mert azon a 178 hektáron, amelyen a nyárasdi magángazdálkodók gabonát termelnek, nem kevesebb, mint 20 vagon gabonakülönbség mutatkozik a szövetkezeti terméshozammal szemben. Ez a gabonamennyiség (amint ezt a nemzeti bizottság által kiadott füzet, igazolja) elegendő lenne «gy ezer lakosú község egész évi gabonaellátására. AZ A TÉNY, hogy Csölle Sándor fejő, most a tavaszi hónapokban szétszedi nádfedeles öreg kunyhóját, hogy 50 ezer koronáért szép, új házat építsen, amely összeg nagyrésze már ott fekszik az építőanyagban, továbbá az a tény, hogy Kovács János is házat készül építeni, mindennél ékesebben igazolja a közös gazdálkodás áldásait. Meg vagyunk róla győződve, hogy Nyárasd magángazdálkodóinak is egyetlen hő vágyuk, hogy községük valamennyi nádfedeles házát cserép fedje és a kisablakok helyére tág ablakok kerüljenek, amelyekbe széles nyalábokkal árad be a napfény és a világosság. Ezt az áldásos folyamatot pedig csak oly módon valósíthatják meg, ha az egész község lakossága többtermeléssel növeli jövedelmét. Szabó Béla