Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-17 / 276. szám, csütörtök

1 UISZO 1955. november 17. PÁ RTE LET Tapasztalataim a Rozgonyi Gép­és Traktorállomáson PSrtunk Központi Bizottságának februári határozata hangsúlyoza a me­zőgazdasági termelés növelésének fon­tosságát, s ezzel kapcsolatban a gép­és traktorállomásokra háruló nagy fel­adatokat. Megszűntette egyúttal az eddig rendszeresített igazgatóhelyette­si beosztást és helyébe a járási párt­bizottságok politikai dolgozókat küld­tek a gép- és traktoráilomásokra. A járási pártbizottság megbízásából én a rozgonyi GTÁ-ra mentem. Ezt megelőzően a járási pártbizottság ve­zető titkára részletesen tájékoztatott a jövőbeni munkaköröm feladatairól. A traktorállomásra érve, először ls — úgy mondhatom — terepszemlét tartottam. Ez abból állt, hogy elbe­szélgettem az üzemi pártszervezet és az üzemi bizottság elnökével és meg­ismerkedtem az ottani dolgozókkal, hogy tiszta képet nyerjek a helyzet­ről, megtudjam, hol kezdjem meg a munkát. A beszélgetések során az elvtársak nagy fogyatékosságokról számoltak be, amelyek egy részét — őszintén szól­va — túlzásnak tartottam. Megállapítottam azonban, hogy az üzemi pártszervezetnek nincs meg a kellő tekintélye a traktorállomáson, ilyenformán nem teljesítheti nagyje­lentőségű küldetését. Pár nap alatt rájöttem a hibák okára, arra, hogy az igazgató a fő­könyvelő befolyása alatt áll, s annak a szava döntő a traktorállomáson. Hosszas töprengés után arra a meg­győződésre jutottam, hogy a traktor­áilomás munkáját csak akkor lehet megjavítani, ha a főkönyvélőt levált­ják. Ez meg is történt. A pártbizottsági üléseken megma­gyaráztam az elvtársaknak, mi az üze­mi pártszervezet és minden kommu­nista feladata. Rámutattam arra, hogy a kommunisták mindenért — ami a munkahelyen történik — a pártnak felelősek. Hangsúlyoztam azonban a kollektív vezetés fontosságát, azt, hogy a pártszervezet nem helyette­sítheti az igazgatót vagy a szakszer­vezetet, ellenkezőleg, a pártszerve­zetnek az igazgató legerősebb táma­sz-ínak kell lennie a nehézségek le­küzdésében. A legapróbb részletekig megvitat­tuk, milyen mértékben, mennyire tel­jesíti a gép- traktorállomás fel­adatát. Az üzemi pártszervezet hétről hétre aktívabb lett. Rendszeresen ülé­sezett és a párttagok segítségével egy­re nagvobb eredményeket ért el gaz­dasági és politikai téren. Nagy munkát végzett a pártszerve­zet. A gép- és traktorállomáson az 1953-as évtől kezdve súlyos szabály­talanságok történtek, elsősorban a könyvelésben. Komoly pénzügyi kér­dések vetődtek fel. Ennek tudható be, hogy a GTÄ a félévi értékeléskor Szlovákia legrosszabb gép- és traktor­állomása lett. A kommunisták azon­ban nem vesztették el fejüket, sőt jobban összefogtak. A leváltott fő­könyvelő és főmérnök után és a meg­tartott ellenőrzés után, — amely sú­lyos hibákról és szabálytalanságokról rántotta le a leplet — leváltották az igazgatót te. Ez az eset nyár derekán történt, a legnagyobb munka idején. A trak­torállomás ennek ellenére megállta a helyét. Tervét 106,8 százalékra telje­sítette. Kerületi viszonylatban a ha­todik helyre került. A sikert, amelyből a kommunisták döntő módon kivették a részüket, a traktorállomás a következő módon ér­te el: A pártbizottság az igazgatóval együtt rendszeresen ellenőrizte a széjjellrt terv teljesítését. A határidőre kitűzött mennyiségi terv teljesítését —napok­ra bontották fel és a napi tervek tel­jesítését pontosan ellenőrizték. Ha egy-egy brigádközpont lemaradt a terv teljesítésével, a pártszervezet instruk­tora, az az elvtárs, akit e funkcióval a pártbizottság megbízott, a brigád­központon segített a nehézségeket le­küzdeni. Előfordult nem egyszer, hogy az instruktor 2—3 napig is a brigád­központban tartózkodott. Ez a mun­kamódszer igen jól bevált és az inst­ruktorok jelenleg is e formában vég­zik feladatukat. Volt tennivaló bőven és még most is van. A terv sikeres teljesítését nagyban előmozdította a kifejlődött, széleskörű szocialista munkaverseny. Már az összüzemi ülésen, a félév ér­tékelésekor, többen tettek kötelezett­ségvállalást és a brigádközpontok ver­senyre hívták egymást. A cséplő-gé­pészek közt is megszervezték a ver­senyt, villámújságok segítségével moz­gósították a dolgozókat a terv telje­sítésére. Ezenkívül a sajtótízperceken mint főkérdés szerepelt a tervteljesí­tés. Ily módon a GTÁ minden dolgozó­jának szívügye lett a napi feladatok valóra váltása és becsületes munká­jukkal hozzájárultak a terv teljesíté­séhez. A nyári munkák értékelésekor a pártszervezet tárgyilagosan bírálta a helyzetet, azt a tényt, hogy az elért eredmények mellett még nagy fogya­tékosságok is mutatkoztak, főként az arató- és cséplőgépeknél, mert a trak­torállomás nem készült fel idejében a munkára. Ez természetesen a szö­vetkezeti tagok, a kis- és középpa­rasztok körében elégedetlenséget kel­tett. Tanulság ez a kommunistáknak és a GTÄ minden dolgozójának arra, hogy a jövőben hasonló hibák meg ne ismétlődjenek. Tanulság arra is, hogy a munkás-paraszt szövetséget a GTÁ csak jó munkájával erősítheti. Az üzemi pártszervezet a nyári munkák tapasztalatai alapján pártbi­zottsági ülésen foglalkozott az őszi munkák teljesítésével. Az üzem ve­zetőségének hozzájárulásával az igaz­gatóságról két párttagot a brigádköz­pontra helyeztek ki vezetőnek. Az őszi munkákban a traktorállomás kerületi viszonylatban ma a GTÁ közül a 8-ik helyen van. Ez nem a legjobb ered­mény és bizonyos visszaesést jeient a gépállomásra háruló feladatok tel­jesítésében. Arról tanúskodik ez, hogy a gépállomás pártszervezete még min­dig küzd a nehézségekkel, habár so­j kat javult a munka. A pártbizottság ma rendszeresen ülésezik, ritkán marad távol egy-egy bizottsági tag, akkor is igazoltan. A taggyűlések színvonala is javult, a tagság 70—80 százaléka megjelenik a taggyűléseken. A brigádközpontokról azonban nem jelennek meg teljes számban. Az igazgató a pártgyűléseken be­számol a gazdasági kérdésekről, a terv teljesítéséről A pártbizottság elnöke vagy egy bizottsági tag rövid politi­kai beszámolót tart a nemzetközi hely­zetről, vagy a gép- és traktorállomá­son végzett pártpolitikai munkáról. A taggyűlések ma már magasabb szín­vonalon folynak, egyre többen kap­csolódnak be a vitába. Az üzemi pártszervezet rendszere­sen foglalkozik új tagjelöltek felvé­telével. A taggyűléseken megmagya­rázzák, miért fontos a párt sorait bő­víteni. Megmagyarázták a taggyűlé­seken azt is, hogy a tagjelöltek fel­vétele nemcsak az elnök, vagy a párt­bizottság ügye, hanem minden kom­munista feladata. A pártszervezet áp­rilis 1-től, 12 tagjelöltet vett fel és 3 tagjelölt felvétele folyamatban van. A pártszervezet már jobban érvé­nyesíti a termelés pártellenőrzését. A főmérnök és a főkönyvelő a párt­bizottsági ülésen beszámolnak mun­kájukról. A kommunisták segítik őket, s nemcsak ellenőriznek. így egyre nő a pártszervezet tekintélye. Az eddigi eredmények mellett — meg kell mondani — még nem sike­rült minden nehézséget leküzdeni. Fő­leg tömegpolitikai munkában vannak fogyatékosságok. A pártcsoportok munkája nem kielégítő, az egyes kom­munisták nem végzik megfelelően meggyőző munkájukat. A szakszerve­zet munkájában is van még fogyaté­kosság, habár ott is javulás tapasz­talható. A hiba főleg abban mutat­kozik, hogy a vezetőségben a kommu­nisták nem eléggé aktívak. A CSISZ és a CSSZBSZ tevékenységén is van még javítani való. A traktorállomáson a még meglévő nehézségek ellenére i6 bizakodó a han­gulat, mert a pártszervezet jó példát mutat, mozgósítja a dolgozókat, hogy a nyári munkák sikere, eredménye után az őszi feladatokat is sikeresen fejezzék be. Kiss Imre, a kassai járási pártbizottság dolgozója. A barátság stafétájának útja A béke és barátság stafétájának déli ága a Csehországban és Szlovákiában megtett több száz kilométer után a bratislavai Városházától tovább foly­tatta útját Duna-Püspökin, Somorján, Csallóközcsütörtikon, Lehnicén, Duna­szerdahelyen, Tomašikovon, Moston, Galántán, Szereden, Udvardon, Hloho­vecen keresztül Piešťanyba, majd Hor­ná Stredán át Nové Mesto nad Váhom­ba ért. Este Nové Mestoból Nyitrára érkezett. Az egész útszakaszon az ün­nepélyesen feldíszített falvakban és városokban üdvözlő feliratok, virágdí­szítések fogadták a stafétát. Több vá­rosban a dolgozó nép munkasikereit és kötelezettségvállalásait is csatolták a stafétához. így Csallóközcsütörtökön legjobb gép- és traktorállomásunk dolgozói, akik szombaton vették át a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Szövetsége KB és a Minisztérium vö­rös zászlaját, vállalták, hogy a még rá­juk váró őszi munkákat november hó végéig elvégzik. • • # A staféta északi ágának útja kedden az ostravai építések, kohók és tárnák mellett vezetett. Meleg fogadtatásban részesült Opavában, ahonnan tovább folytatta útját Nový Jičínbe. Itt öröm­mel üdvözölték a vítkovicei vasmüvek kohászai és az ostravai dolgozók, itt üdvözölte a stafétát A. N. Zemljan­szkij, a külfölddel való Kulturális Kap­csolatok Össz-szövetségi Társasága küldötségének tagjai is. Szerdán, no­vember 16-án a staféta Český Tešín­ből Gottwaldovba folytatta útját. A Csehszlovák Tudományos Akadémia közgyűlése Szerdán, november 16-án tartották meg a prágai Waldstein-palotában a Csehszlovák Tudományos Akadémia ötödik közgyűlését, amelyen kiértékel­ték az akadémia és intézeteinek eddi­gi tevékenységét. Az ülést, amelyen részt vettek az akadémikusok és a levelezötagok, dr. Zdenék Nejedlý professzor, miniszter, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Az akadémia tevékenységéről beszá­molót František Šorm akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia főtitkára tartott. A főtitkár beszámolójával kapcsola­tos hozzászólások keretében felszólal­tak a tagozatok elnökei, az akadémia legfontosabb munkahelyeinek vezetői és a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia több tagja. Szovjet vendégeink Csehországban A Külfölddel való Kulturális Kap­csolatok Össz-szövetségi Társaságának küldöttsége Szlovákiából Csehországba utazott. V. N. Sztoletov professzort, a küldöttség vezetőjét, a Szovjetunió főiskolai miniszterének első helyetle­sét, a biológiai tudományok jelöltjét vendégül látta a Károly-egyetem bio­lógiai fakultása és a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia biológiai intézete. Matvej Genrihovics Manizer, a Szov­jetunió Képzőművészeti Akadémiájá­nak alelnöke, háromszoros Sztálin-dí­jas a prágai iparművészeti főiskolá­ra látogatott el. Ivan Alekszandrovics Ljubeznov, az OSZSZSZK érdemes mű­vésze, Sztálin-díjas színész a baran­dovi filmműtermet nézte me. A. Nyiko­lajevics Zemljanszkij, a sztálingrádi városi tanács végrehajtó bizottságának első alelnöke az ostravai Ostrava— Sztálingrád telepre látogatott el és megnézte az Ostrava környéki váro­sokat és egyes üzemeket. Anasztászia Afanaszjevna Makarovát, a moszkvai „Bolsevik" cukorgyár igazgatóját szí­vélyesen üdvözölték az olomouci „Zo­ra" nemzeti vállalat főüzemóben. A bohumíni Gustáv Kliment-vasművek oivasztárai és acélművesei szívélyesen üdvözölték körükben I. N. Kidint, a moszkvai Sztálin acélművek igazgató­ját. Este I. N. Kidin részt vett Sme­tana „Brandenburgiak Csehországban" operájának előadásán az ostravai Zde­nék Nejedlý Színházban. K. S. Kiszlja­kov, a charkovi turbogenerátor-üzem Sztálin-díjas esztergályosa, Znojmóban a Motorpal nemzeti vállalat dolgozói­nak vendége volt. • * • Szerdán, november 16-án Prágából, a ruzyni repülőtérről a Szovjetunió­ba utazott Matvej Genrihovics Mani­zer, a Külfölddel való Kulturális Kap­csolatok Össz-szövetségi Társasága küldöttségének tagja, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának alelnö­ke, az OSZSZSZK nemzeti művésze, háromszoros Sztálin-díjas. M. G. Manizer csehszlovákiai útjá­ról számos gyönyörű élménnyel tért mfg hazájába. Hamarább tér vissza a Szovjetunióba, mint a küldöttség töb­bi tagjai, hogy részt vehessen Lenin­grádban Michal Ivanovics Kalinin ha­talmas szobrának leleplezésén, ami az ő műve. A Garam-völgye szovjet földre emlékeztet Hamvas novemberi ködtől tisztuló reggelre ébredtünk Szliácson. Az egy­beolvadó ólmos felhők alatt, mintha csak hatalmas, sűrűsoros rostát tar­tottak volna, olyan parányi, finom szemcsékben szemerkélt az eső. Bár tűző napsugarak ragyogtatták volna a tájat, melyekben megelevenedne az erdőkkel borított hegyek ékes őszi színegyvelege; a lombjukat hullató fák rozsdás, vörös és sárga s az imitt­amott őket szegélyező büszke, su­dár fenyők haragos zöld színe. Hadd ismerték volna meg teljes pompájá­ban szovjet vendégeink — akik Szlo­vákiai tartózkodásuk alatt ezt az éj­szakát Szliácson töltötték — a Ga­ram-völgy festői szépségét. Öten voltunk az autóban. Elöl Ki­din elvtárs és a sofőr ült, hátul ket­ten újságírók és a tolmács. A hro­neci acélöntödébe indultunk ... Kidin elvtárs nézi,nézi a tájat, ke­zét hirtelen felemeli és halkan mond­ja: — A hegyek itt olyanok, mint a Kaukázusban ... — majd az országút jobboldalán húzódó, frissen szántott földtáblára mutat, — ez meg olyan masszív, nagy, mint a mi kolhozföld­jeink ... A Garam-völgye hazájára, a szovjet földre emlékeztet! Az ismerős kör­nyezet láttán nálunk otthon érzi ma­gát ... — Először járok itt Csehszlová­kiában — mondja. — Amióta a nyá­ron láttam a maguk moszkvai kiállí­tását, még jobban vágyódtam meg­ismerni hazájukat. A kiállítás nappal és az esti órákban is egyaránt töm­ve volt... És most örülök, hogy itt lehetek... Iván Nyikolajevics Kidin a műsza­ki tudományok jelöltje, Sztálin-díjas, a moszkvai Sztálin-főiskola acélszak­jának igazgatója. Most fejezte be disz­szertá iós munkáját. Ojabb tudomá­nyos művel gazdagította a kohászati irodalmat. Az acél magasfeszültségű árammal való gyártásának kérdései­vel foglalkozik ... Vajon hogyan nőtt fel, milyen le­hetett eddigi élete? Vajon megharagudna, ha élete felöl érdeklődnék? Nem utasít vissza. 1 y^v Wm&i I. N. Kidin elvtárs a hroneci acélöntö­de laboratóriumában Ľubomír Zoufal mérnökkel beszélget. nem is vár a kérdésekre. Meséli az életét. Egy Moszkva alatti városkában, Ka­lugában született. Apja egyszerű la­katosember. Heten voltak testvérek, •köztük ő a legfiatalabb. Nehéz, Ín­séges évek köszöntöttek rájuk. A for­radalom évében Iván Nyikolajevics négyéves volt. 1921 ben kezdett is­f kólába járni. Nyolc évig ült az iskola­padban, majd még hárommal megtol­dotta, elvégezte az ipariskolát is. Előbb mozdonyfütö, majd kohászati üzemben mestgr lett. Nem érte be ezzel. Tovább akart tanülni. így ke­rült ezerkilencszázharmincötben a moszkvai Sztálin-főiskola acélszakos tanfolyamára. A második világháború első évében fejezte be tanulmányait és tudását a haza szolgálatába állította. Egy repülőgépgyárba került. Tizenhá­rom-tizennégy órát dolgozott napon­ta. Ukrajna szenvedett, romokban he­vert, két testvérbátyja hősi halált halt a nagy Honvédő Háborúban. Szü­lővárosa is a fasiszták kezére került. És Ivan Nyikolajevics ekkor már Moszkvában dolgozott, egy mezőgaz­dasági gépgyárból lőszergyárrá alakí­tott üzemben. Itt mint főkohász dol­gozott. Mindent a frontért — volt a jelszavuk. És megkezdődött a nagy ellentámadás. Az első felszabadított helység szülővárosa, Kaluga volt. El­ment oda. Szomorú látvány fogadta. A fél város romokban hevert, a szülő­háza is. Vajon él-e az édesapja? Meg­keresésére indult és rátalált, és mi­lyen büszke lett, amikor megtudta, hogy ez az idős ember maga fogdosott össze a pincékben elrejtőzött néhány fasisztát és átadta őket a vörös had­seregnek. — És utána? — kérdeztem. — Építettük az életünket... Ka­luga szebb lett, mint volt... Kidin elvtárs megtekintette a hro­neci acélöntődét. Az új üzemben a gyár fiatal vizetője, Ľubomír Zoufal mérnök kísérte. A szovjet vendég sok mindenre volt kíváncsi, a szakmai kérdéseken kívül a dolgozók keresete, az ifjúmunkások továbbképzése is ér­dekelte, hogy tiszta képet alkothas­son az üzemről. És Zoufal mérnök mindenre pontos választ tudott adni. Kidin elvtárs csak eggyel nem volt megbékülve. Amikor megkérdezték tőle, mi tetszett és mi nem az üzemben, kénytelen volt erre így felelni: — Maguk is jól tudják, hogy még nem dolgoznak magas technikai szín­vonalon. De ami nincs, még lehet... — Meg is lesz, Kidin elvtárs — felelte erre a fiatal mérnök, — Még tovább fejlesztjük az üzemet, tovább j épít jük és minden munkát gépesíteni fogunk ... — Kell is... , — Az év elején húsz százalék volt a selejtünk — folytatta ezután a mérnök, — ma már csak a negye­de... azelőtt az öntvénypróba-ko­vácsolás útján fél óráig tartott, ma csak öt percig tart... — Igaz, gyorsan dolgozik a labo­ratóriumuk — hagyta helyben Ki­din elvtárs. S a látogatás után, amikor újra be­ültünk az autóba és Besztercebánya felé kanyarodtunk Kidin elvtárs el­ismerőleg szólt Zoufal Lubomírról. — Derék, jó mérnök az üzem ve­zetője. Petrőci Bálint.

Next

/
Thumbnails
Contents