Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-16 / 275. szám, szerda

1955. november 16. Ul SI0 5 hatodik világrészbe Bevált tapasztalatok nyomán A jő munkamódszerek átvétele, hasznos felhasználásuk a szocializmus építésében fontos szerepet tölt be. Itt csak néhány példával 'gazoljuk, hogy a jől alkalmazott szovjet módszerek milyen gyakorlati eredményekkel jár­nak. A poprádi járás CSSZBSZ járási bizottsága rendszeresen felkeresi a körletébe tartozó üzemeket. Az okta­tók lemennek a bányákba, hogy nép­szerűsítsék a Szovjetunióban jól be­vált eljárásokat. Á švábovcei ércbánya dolgozói az érvek hatása alatt meg­kísérelték Boriskin módszerének átvé­telét. Az eredmény minden érvnél töb­feet mondott, 17 méter járattal többet nyitottak meg egyazon idő alatt, telje­sítményben 550 tonnával többet értek el. Megtakarítottak az üzemnek 91 000 koronát. Az elért jó eredmény magá­val ragadta a bányászokat, ma már 10 munkacsoport dolgozik Boriskin mód­szerével. Az eredményhez hozzájárult, hogy a bánya dolgozói 52 szocialista vállalást tettek, melyekből eddig 49-et becsülettel teljesítettek. A CSSZBSZ járási bizottsága együtt dolgozik az üzem vezetőségével, a pártszervezet­tel és a tömegszervezetekkel. A jő összműködés eredményei a számokban mutatkoznak meg. A poprádi lokomo­tívdepó a szeles alapú Lunin-módszert vette át. A kassai ČSD 141 munkasza­kaszon használja Katajev módszerét. A gölnici járás instruktorai sem marad­nak el szomszédjuk mögött. A korom­pai MEZ-üzemben tartott egyik érte­kezlet eredménye 30 412 korona ön­költség-megtakarítást hozott. A Kovo­huta dolgozói is átvették Boriskin módszerét s eredménnyel alkalmazzák. A falvak is fényesen igazolják, mi­lyen felületesek az olyan nézetek, hogy a falu nem veszi át a haladó termelési formákat. Lelesz, Bély, Kisgéres, Tár­kány a Szovjetunióban eredményesnek bizonyult rideg borjúnevelési mód­szert alkalmazva, értek el feltűnően jó eredményeket. Nagytárkány, Királyhel­mec szövetkezetei a szoviet Déldán elindulva, sertéseiknél napi 54 deka súlygyarapodást értek el. A szövetség állatorvos tagjai mindjárt az istállók­ban gyakorlatilag mutatják az új mód­szerek használatát. Nagyon sok eset­ben híveket szereznek e módszereknek a szövetkezetek tagjai sorából. A CSSZBSZ kassai kerületi titkársá­ga rendszeres kapcsolatokat tart fenn a kerület üzemeivel és szövetkezetei­vel. örvendetes, hogy a leellenőrzött és a dolgozók által átvett termelési el­járások mind több követőre találnak. Még azok is, akik irtóznak minden új átvételétől, kénytelenek elismerni az új munkamódszerek előnyeit. A Szovjetbarátok Szövetsége mind társadalmi, mind termelési síkon köz­kinccsé teszi azokat az eredményeket, melyek hozzájárultak ahhoz a nagy sikerhez, mely a Szovjetuniót a világ első államává tette. Az egészségügy terén is népszerűsítik az újításokat. A tátrai szanatóriumokban, Hágiban, Üjfüreden, Pol'ankárí, Csorbán minde­nütt Pavlov-körök alakultak és ered­ményesen működnek. Nagy súlyt fek­tetnek arra, hogy az ápoló- és kisegítő személyzet a Szovjetunióban bevált módszerek szerint foglalkozzék bete­geivel. Gondoskodnak az ápoltak szó­rakoztatásáról, az ismert szocialista írók műveinek olvasását teszik lehető­vé. így elérik, hogy betegeik nem fog­lalkoznak annyit saját bajaikkal, de derűsekké, bizakodóvá válnak. Nem mulasztják el annak bizonyítását, hogy a Szovjetunióval az élen milyen hatal­mas küzdelem folyik a béke megőrzé­séért. A kassai kerületben 1004 körben 16 000 hallgató tanulja az orosz nyel­vet. November 7-ig 350 tanfolyam in­dult meg. Csak Kassán 200-nál több kör működik. A hallgatók fokozatosan sajátítják el a társalgási nyelvet. A nyelvtudás terjedésének bizonyítéka, hogy a kerületben november 7-ig újabb 2600 dolgozó fizetett elő a szov­jet sajtóra, folyóiratokra. A múlt visszasírói, a tegnap szerel­mesei szeretik bizonyítgatni a burzsoá irodalom, művészet felsőbbrendűségét a szocialista realitás művészete felett. Erre a hamis elméletre ad választ a szovjet filmek állandóan emelkedő lá­togatottsága. A kassai kerületben az elmúlt 10 hónapban 1437 950 néző él­vezte a szovjet filmeket. Sok minden­re lehet következtetni a másfél millió­nyi tömegsikerböl. Elsősorban azt bi­zonyítja, hogy dolgozóink ízlése milyen változáson ment át. Az idegizgalomra, az érzékiségre épült burzsoá filmek mindinkább elvesztik varázsukat. Nem a giccses, minden valóságot nélkülöző mákonyt, hanem az életet ábrázoló realitás művészi alkotásait keresik. A filmek nevelő hatását jól értékesítik a falvakban is. A kassai járás falvaiban 10 hónap alatt 125 filmet mutattak be a szovjet ember életéből. . Stein Jenő, Kassa U t ásás a Egy balti-tengeri kikötőből nemso­kára útnak indul az Ob, a 12 ezer tonnás Diesel-elektromos jégtörő hajó. Fedélzetén utazik a szovjet tudóscso­port. amely a III. nemzetközi geofi­zikai év keretében részt vesz a titok­zatos hatodik világrész, az Antarktisz felkutatásában. Az 1957 júliusától 1958 végéig tartó nemzetközi geofizikai évnek az a célja, hogy a Földünkön és annak légkörében végbemenő jelenségeket kutassa. Ennek előkészítése érdekében kerül sor az Antarktisz-kutató nem­zetközi expedíció kiküldésére. A mun­kában részt vesz a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaor­szág, Uj-Zéland, Belgium, Norvégia, Chile, Ausztrália, Japán és még szá­mos ország. Ahol még nem járt ember. A titokzatos Antarktisz Földünk legelszigeteltebb szárazföldje. Dél­Amerika partjaitői 1000, Ausztráliá­tól 3100, Afrikától 4000 kilométerre, a Déli Sark körül terül el. Az isme­retlen hatodik világrészt a nemzetközi expedícióban résztvevő országok — kutatási terület szempontjából — fel­osztották egymás között. A Szovjet­uniónak az egyik legérdekesebb rész, az Antarktisz északi határvidéke, az úgynevezett Knox-föld jutott, amely­nek csúcsán terül el a Déli Sark. Ezen az óriási területen még nem járt ember. A részvevő országok expedíciói még ez év végén elindulnak. A Szovjetunió expedícióját Mihail Mihajlovics Szo­mov, a földrajztudományok doktora, az egyik legismertebb szovjet sarkku­tató vezeti. Szomov akadémikus ve­zette az Északi Sark II. néven ismert­té vált kutatóállómást. Az Ob és a kí­sérő szállítóhajők gyomrába már rak­ják a szétszedhető és fűthető háza­kat, repülőgépeket, helikoptereket, hernyótalpas vontatókat, több száz ki­lowattos teljesítményű hordozható áramfejlesztő berendezéseket, terep­járó autókat, motorcsónakokat, kutya­szánokat, rádióállomásokat, laborató­riumokat, tudományos műszereket, üzemanyagot, csepfolyosított gázzal töltött fémpalackokat, és ki tudná még felsorolni mi mindent. A barátság hónapját ünnepel­jük. írnak és beszélnek róla. Az ember itt is, ott is megfor­dul, körültekint és bólint. Barát­ság hónapja — mondjd az újság, ha belehull a tekintetünk. Egy­szer-másszor elsiklunk a monda­tok felett, a szó a gondolat felüle­tén marad, s a napi gondok elfúj­ják a lényeget, a kis örömök vagy kellemetlenségek elterelik figyel­münket. Aztán ha rázódunk a vil­lamoson, egy plakát újra eszünk­be juttatja, belénk idegzi egy el­hullajtott szó, egy elvillanó arc. És mint a világot felgyújtó hajnal világosodik meg értelmünk és a szovjet néppel kötött barátságunk már nem betű, nem szó többé, ha­nem az élet... Egy töpörödött öregasszonyt láttam tegnap reggel. Nehézke­sen tipegett az utca forgatagában. Fakó arca ismerős volt. Emlékez­tetett valakire. Az emberáradat tovasodorta a nénikét, de hajlott alakja, kiégett szeme belémfogód­zott, megtapadt lelkemben. Elal­vás előtt, amikor az otthon csend­jében elpergett előttem a nap sok mozzanata, élesen rajzolódott fel az öregasszony arca is. És egy pillanat ezredrésze alatt megvilá­gosodott bennem, kire hasonlít. Persze, Ágota nénire. A falumbe­li kedves, csendes öregasszonyra. Mikor is halt meg? Két éve, ha jól emlékszem. Érdekes, hogy ö már nincs többé és bennem még­is él, mozog, beszél, őszi-napsu­gár mosolya mintha most is si­mogatna. Talán öt éve annak, Amiről térkép sincs. Az expedíció 25 ezer kilométert tesz meg az óceánokon. Az út legne­hezebb szakasza az Antarktisz part­vidéke. Az indiai óceánnak ez a Déli Sark körüli része tele van úszó jég­hegyekkel. A partvonal pedig 20—30 méter magas, meredek jégfal. Az Antarktisz szovjet kutatási területét, | az úgynevezett Knox-földet csak a vezérhajó fedélzetéről felszálló heli­kopterek útmutatásával lehet elérni. A szovjet expedíció különlegesen kiképzett építőmunkásokat is visz magával. Velük kell a kirakodás után összeszerelni a lakóépületeket, labo­ratóriumokat. De a legnehezebb fel­adat maga a kirakodás lesz, mert a Knox-földnek még nincs térképe. A jégmezőkkel borított magas parton üti fel tanyáját az expedíció első par­ti állomása. Itt építik fel az első re­pülőteret és az első rádióállomást. A déli féltekének ezen a táján az év egy részében hónapokig tart az éjszaka. A sarki éjszakában borzal­mas hóviharok dúlnak. Áthághatatlan —- iM amikor utoljára találkoztam vele az életben ... Tavasz volt és a kispadkán süt­kérezett, szemevilága könnyesen rebbent a fényben. — Itthon jársz, fiam, itthon? — morzsolgatta elém a szót és szo­kása szerint megkérdezte. — Nem láttad-e a Pistit? — Nem. Nem láttam. Ágota néni mélyet sóhajtott és pillájából még kövérebb cseppek qurulmK lefelé. Nem is szólt töb­bet, mintha torkába csuklott vol­na a szó. Ült roskatagon, mosoly ­talan. De ha ismét útjába került valaki, nem mulasztotta el, hogy Pisti felöl érdeklődjön. Pistivel ébredt, aludt, róla gondolkozott. Ez a Pisti egy orosz katona volt. Több, mint tíz éve történt. ' Keményen ropogtatta a januári fagy a telepelyhezett fá­kat, szinte megdermedt, magába­roskadt az élet. A falu népe a do­hos pincékbe szorult, mert az áavúk már a hegy alatt morogtak. Kiapadt szemmel, elnehezült szív­vel várták az emberek sorsuk jobbrafordulását. Ágota néni nem sietett a pincébe. — Minek — fe­lelte a szomszédok invitálására. — Megözvegyültem, egyedül élek, öreg is vaavok már, ha meghalok, nem kár értem. Nem ment hát a pincébe. Járt-kelt kis házacskájá­hótorlaszok keletkeznek. Sokkal ke­ményebbek a fagyok, mint amilyene­ket az Északi Sarkon valaha ismertek. A legalacsonyabb itt észlelt hőmér­séklet minusz 61 fok, de az évi kö­zéphőmérséklet is minusz 25 fok. In­nen 1700 kilométerre nyugat felé fek­szik a Föld mégneses déli sarka, ame­lyet 1909-ben fedezett fel az angol j Shackleton expedíciója. A Föld déli mágneses sarka egy 2000 méter ma­gas jégfennsíkon terül el, amelyet még senki át nem kutatott. Másfél kilométer vastag jégpáncél. A szovjet expedícióban igen nagy szerepe van a repülőgépeknek. A re­pülési viszonyok itt egészen mások mint az Északi Sark vidékén. A piló­táknak és a navigációs személyzetnek mindent újból el kell sajátítaniok. Az Északi Sark vidékén csak kisebb tá­volságokra és alacsonyan kellett re­pülni. Az Antarktiszon azonban, mely­nek területe 14 millió négyzetkilométer (Európa másfélszerese), óriási távol­ságok vannak, és nem ritkák a 6000 p itp ^ t* m & —' ^ ^ & LEK — ban, kinézett az udvarra is, magot hintett tyúkjainak. A nagy táma­dás is az udvaron érte. Tyúkólját csapta szét egy akna és Ágota né­nit földhöz teremtette a légnyo­más. Elájult és jóidéig hevert a hóban, míg magához tért és be­vánszorgott a konyhába. Súlyos tüdőgyulladással, lázban feküdt a dikón, mikor rányitották az ajtót a szovjet katonák. A nyurga, szeplösarcú Sztyepan is köztük volt. Ahogy megpillantotta az önkívületben fekvő öregasszonyt, lélekszakadva rohant a százador­voshoz. — Szálláshelyemen egy súlyo­san beteg öregasszonyt találtam — jelentette kifulladva. A századorvos éppen az egyik sebesült karját igazította sínbe. Sürgetöleg felelte. — Eredj vissza azonnal, fiam! Rakj erős tüzet, mert a betegnek melegre van szüksége. Csavard testét langyos-vizes lepedőbe, ta­kard be ayapjú pokróccal. Néhány perc múlva én is ott leSzek... Es ettől a naptól foqva, Sztye­pan hűségesen ápolta Ágota nénit. Szinte állandóan körülötte volt, figyelte lélegzetvételét, mérte a lázát, fát vágott, teát főzött neki és még a tyúkjait sem felejtette el megetetni. Társait csendre in­tette, ha hangosabban beszélgettek. Néha-néha felsóhajtott. méteres hegyek. Az egész teriiletet vastag jégpáncél borítja, a jég vas-, tagsága sok helyen eléri az 1500 mé­tert! A repülők jó munkájától függ úgyszólván az egész expedíció sikere. A partraszállás megtörténte után a repülők megkezdik a szárazföld bel­sejének felderítését, leszálló- és tá­borivelyek kikeresését a fennsíkokon és hómezőkön. A tavasz beálltával kezdődik a legfontosabb feladat: a tudósok beszállítása a szárazföld bel­sejébe és két újabb tudományos ku­tatóállomás telepítése. Ezek közül az egyik a földrajzi értelemben vett sark közelében, a másik a Knóx-föld partja és a mágneses déli sark közötti fél­úton lesz. A köztük lévő távolőág több mint 2000 kilométer, de a három állomás állandó repülő- és rádiókap­csolatban lesz egymással. Huszonöt millió éves leletek. Szükség lesz majd a részvevő or­szágok együttműködésére is, hiszen a hatodik világrész titokzatos jégvi­lágában olyan megdöbbentő „csodák" is vannak, mint a működő tűzhányók, például a 4000 m magas Erebus és a 3280 méteres Terror vulkán. De ez még nem minden! Larsen norvég ha­jóskapitány 1892-ben ősmaradványo­kat talált az Antarktisz egyik szige­tén. Azóta pedig újabb és újabb ős­maradványok, trópikus növények és fák kövületei kerültek napvilágra, ami arról győzte meg a tudásokat, hogy a mai jégmezők helyén egykor trópikus őserdők buja növényzete zöldéit. Az itt talált növényzet korát 25 millió évre teszik a tudósok. E sok millió éves leletek páratlan érdekességű újabb felfedezések lehetőségét rejtik magukban és óriási távlatokat nyitnak a tudomány nemzetközi együttműkö­dése előtt. Erre történt is a kezdeményezés. Szomov, a szovjet expedíció vezetője nemrégen azt a reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok, amelynek kutatási területe a Szovjetunió terü­lete mellett van, egyik állomását a szovjet alaptábor szomszédságában helyezi majd el, s így a két ország tudósai szorosabban együttműködhet­nek. A Komszomolszkája Pravda mellé­kelt térképe szerint ez meg is való­sul. (Megjelent až Oj Világban) — Mintha csak az én édes­anyám volna — mondotta ilyen­kor. — Az én őszhajú jó édes­anyám. Ágota néni néhány nap múlva magához tért, de még annyira gyenge volt, hogy nem tudott be­szélni. Csák nézte, nézte kitágult szemmel a körülette sürgölődő idegen katonát és hálásan mosoly­gott. r gyszer aztán, amikor Sztye­pan meleg levessel etette, váratlanul megszólalt. — Hogy hívnak, édes fiam? A katona megérezte az idegen nyelven sóhajtott kérdést. — Sztyepan vagyok, Sztye­pan ... Piszta. — Pista... 6, Pisti — suttogta Ágota néni és szemébe gyűlt szí­vének minden melege... Sztyepan elment, elsodródott a háború forgatagában, de Ágota néni élete végéig emlegette ked­ves fiát, aki a nagy orosz pusz­ták felől jött, hoay megvigasztal­ja elárvult sorsában ... 1/ is történet ez az élet nagy sodrásából, mégis nagy tüzek lobognak ki belőle. Sokan őriznek hazánkban hasonló emlé­ket a szoviet emberekről, akik a halál kapujából ragadtak ki nem­zeteket és népeket, embereket, akiket a fasizmus és a háború ha­lálra ítélt. A szovjetek vérüket és életüket adták a népek szabadsá­gáért. de vérben és szenvedésben is érző, szerető emberek marad­tak. Dénes G y ör au 0 m\ * t*m # fcr*•»»»>•» U Xori-W­t i t#*t*ni Antarktisz térképe a részvevő országok kutatóállomásainak tervezett helyé­vel. A sötéttel vonalkázott rész a Szo vjetunió kutatási területe.

Next

/
Thumbnails
Contents