Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-13 / 273. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE A levelezőkor munkájának jelentősége alakulatunk éleiében Nemrégiben nagy ünnepet jelentett alakulatunk katonalevelezői számára, amikor politikai osztályunk értékelte a levelezőkor egyéves munkáját. Örömmel vettük" tudomásul, hogy körünk az első helyet érte el a felsőbb katonai egység keretében rendezett versenyben. Munkánk elismeréséül vándor-serleget kaptunk, a legjobb levelezőket pedig — Veselý, Gerža, Jakubec elvtársakat és engem elismerő oklevéllel tüntettek ki. Az év folyamán 134 cikket küldtünk különböző lapok szerkesztőségeibe, amelyekből 128-at leközöltek. Főképpen katonai lapoknak dolgoztunk, de a Mladá Fronta, Oj Szó, Oj Ifjúság szerkesztőségeivel is szoros kapcsolatot tartottunk fenn. Munkánk fontos szerepet töltött be alakulatunk életében Az újságok hasábjain írtunk eredményeinkről, példás katonáinkról, tapasztalatainkról s éles hangon bíráltuk a hibákat és hiányosságokat. Ezek a cikkek ösztönöztek bennünket a feladatok jobb elvégzésére. Ha valaki rossz fát tett a tűzre, feltétlenül várhatta, hogy pár napon belül megjelenik a neve az újságban. így vált az újság segítőtársunkká a jobb munkáért és a fegyelem megszilárdításáért folytatott igyekezetünkben. Lapjaink hasábjain tartottunk kapcsolatot más alakulatokkal is, tanultunk tapasztalataikból, buzdítottak eredményeik, viszont ők is tanultak a mi tapasztalatainkból és őket is buzdították a mi eredményeink. Szép eredményeket értünk el újságjaink népszerűsítésében és olvasásuk j alakulatunk életéről nem jelent volna meg két-három cikk. Bajtársaink már a korareggeli órákban türelmetlenül várták az újságok érkezését. — Ez a mi lapunk, — szokták mondani, — mi is írhatunk bele, nekünk is segít, tgy értük el azt, hogy alakulatunk tagjainak 86 százaléka előfizetett az újságra. Általában megállapíthatjuk, hogy alig 20 tagból álló levelezőkörünk nagy segítséget nyújtott a politikai és harcászati kiképzésben. Hogyan működik a levelezőkör? Munkánk egyik legjellemzőbb vonása a szervezettség volt. A kiképzési év kezdetén alakítottuk meg a levelezőkört. Alakulatunk politikai osztálya meghatározta gyűléseink idejé\ helyiséget, írógépet és papírt bocsátott rendelkezésünkre. Hetenként tartottunk gyűlést, ezen megbeszéltük a munkatervet, meghallgattuk és megbíráltuk a megírt cikkeket és minden alkalommal megbeszéltünk egy-egy módszertani problémát. Például azt, hogyan kell riportot írni. Munkatervünket a szerkesztőségektől kapott útmutatás, a foglalkozási terv, a pártpolitikai munkaterv, a kultúrmunkaterv, a CSISZ és a pártszervezet tervei alapján dolgoztuk ki. Érdeklődési körök szerint szétosztottuk a témaköröket, megjelöltük, melyik cikket kinek kell megírni és melyiket írjuk meg közösen, megállapítottuk a kidolgozás határidejét és megállapodtunk abban, hogy az egyes cikkeket melyik újságnak küldjük el. Tervünket a következőképpen állítottuk öszfokozásában. Nem múlott el hét, hogy I sze: Sorszám 1 A cikk elme Kidolgozza Bírálja Határidő Elküldtük, kinek, mikor Leközölve mikor Megjegyzés 1. Az elmúlt kiképzési év tanulságai Kollektív X. 11. Oj Szó 2. Az utolsó gyakor Jakubec í» Dukla laton Zikes 3. A néphadsereg Szabó X. 9. Obrana 9-én 12-ig napján (tudósítás) Gerža Lidu express napján (tudósítás) elküldeni Általában a fontos, elvi jelentőségű cikkeket közösen dolgoztuk ki, a beszámolóval és a tudósítások kidolgozásával pedig a kör egyes tagjait bíztuk meg. A cikkhez szükséges adatok összegyűjtésében kölcsönösen segítettünk egymásnak. A kész cikkeket beküldés előtt a legtöbb esetben közösen bíráltuk meg, vagy pedig a kör vezetője olvasta át. Munkánkban segítséget nyújtottak a szerkesztőségek A Dukla és az Obrana Lidu havonként külön mellékletekben tájékoztattak bennünket a soron következő feladatokról és értékes módszertani utasításokat is adtak. Körünk vezetője ezenkívül havonként járt a Dukla levelezőinek értekezletére, ahonnan szintén sok értékes tapasztalatot hozott. Jobb munkára buzdítottak bennünket a szerkesztőségek cikkeinkre küldött válaszai is. Igaz, hogy a még határozottabb bírálat még többet segített volna. Az Oj Szó „Néphadsereg" rovatával szemben azonban súlyos hibát követtünk el. Ebbe a rovatba keveset és rendszertelenül írtunk. Szolgáljon azonban enyhítő körülményül az, hogy az Oj Szótól az egyes válaszokon kívül nem kaptunk más segítséget és nem kaptunk elég ösztönzést sem ahhoz, hogy önálló magyar Ievelezökört vagy pedig állandó magyar levelezőket kapcsoljunk be a kör munkájába. Ezzel magyarázható az, hogy számos magyar nemzetiségű gyakorlott levelező vagy egyáltalán nem dolgozott, vagy pedig csak a katonai folyóiratokkal és újságokkal működött együtt. A kiképzési év elején egyetlen gyűléssel és kéthavonként küldött útmutatásokkal elejét vehettük volna ennek a hibának. Most, hogy a másodéves katonák befejezik tényleges katonai szolgálatukat, m°novprül a 'eve'ezők sora. Mielőtt a polgári életbe mentünk volna, gondoskodtunk arról, hogy szakadás ne álljon be a levelezőkör munkájában. Ünnepi gyűlésünkön kötelezettséget vállaltunk, hogy mindegyikünk két új levelezőt tanít be. A levelezők esti iskoláján átadtuk n^kik tapasztalatainkat. Körünk volt vezetője néhány hónapig szorosan együttműködött az új vezetővel. Szabó Imre, katonai levelező A kiképzés első órái a rendgyakorlatok előkészítésének jegyében folynak — a katonák ezekben tanulják meg az alapállást, a katonai fellépést, a köszöntést, a menetelést. Fontos a katonai felszerelés elrendezése is. Gyakran előfordul, hogy a parancsnoknak kell rendhehozni a felszerelés egyes hiányosságait, mint ahogyan ez Lackó újonc esetében történt. A rendgyakorlatok néhány órája után a katonáknak átmegy a vérébe a készültség és a parancsnokoknak nem kell többé beavatkozniok ezekbe a dolgokba. Ha a pártszervezet törődik a pártoktaíással Az N-aiakulat pártszervezetének gyűlésén Jasko elvtárs, a pártbizottság elnöke beszámolójában az őszi inspekciós látogatások eredményeivel foglalkozva, megemlítette a politikai iskolázásban észlelt nehézségeket. A múltban — mondotta — pártunk részszervezetei nem ellenőrizték a pártoktatás színvonalát és ezért gyakran megtörtént, hogy az iskolázás vezetőiül tapasztalatlan, nem megfelelő egyéneket jelöltek ki, akik nem tudták elérni a kívánt eredményeket. A beszámoló ezenkívül a harci kiképzés terén mutatkozó egyéb hiányosságokkal is foglalkozott. A beszámolót követő vita rámutatott sok nehézségre, amelyek gátolták a jobb eredmények elérését. így például a politikai iskolázás vezetőinek elvezénylés folytán történő gyakori váltakozása, a szemléltető segédeszközök hiánya és ki nem használása, valamint a közkatona vezetők tekintélyének hiánya mind olyan tényezők voltak, amelyek befolyásolták az iskolázás menetét és színvonalát. Az élénk vita végén pártszervezetünk határozatot hozott, amely kimondja, hogy az új kiképzési évben minden részszervezet kötelessége jóváhagyni a politikai oktatás vezetőit és helyetteseit,, továbbá havonként rendszeresen kiértékelni az oktatás színvonalát. A határozat az új kiképzési évre való felkészüléssel kapcsolatban új, nagyobb feladatokat tűz ki az utászmunkálatok elsajátításában, a fegyelem megszilárdításában, valamint alakulatunk tagjainak katonás megjelenésre szoktatásával kapcsolatban. Ügyszintén feladatul tűzi ki a tisztek marx-lenini oktatása színvonalának emelését és általános műveltségük hathatós gyarapítását, mivel az őszi inspekciós látogatások alkalmával itt is jelentős fogyatékosságok mutatkoznak. Pártszervezetünk tagjai e határozattal felvértezve a jövő feladatokat még jobban fogják teljesíteni. Lőrincz László, őrvezető Egységünk munkasikerei Porubsky tiszt egységének tagjai jelentős sikereket érnek el az építkezési munkákban. Az ácsok csoportja, melynek tagjai: Kubný őrvezető, Olejnik tizedes, Sulc és Fous közlegények, 145 százalékra teljesítette havi tervét. A csoport katonai épületek építésén dolgozik és a kedvezőtlen időjárás ellenére is sikeres munkát végez. (Levelezőnktől). Az újságban olvastunk rólad... f? A legforróbb nyár idején volt. A kiképzés a katonai kiképzőtáborban teljes ütemben folyt. Az egyik szakasz még nem tért vissza a nagy taktikai gyakorlatról és már a másik indult, hogy teljesítse, a harci és a politikai előkészítés tervét. Az ilyen gyakorlatok, amelyeken minden úgy történik, mint az igazi harcban, jó próbatételek minden katona felkészültségére. Nem egyszer hősök is fejlődnek ezeken a gyakorlatokon. Árva József szakaszvezető és Szurbi István őrvezető is közéjük tartoztak. Eredményeik és az a munkalendület, amivel a legnagyobb akadályokkal is megbirkóztak, arra késztettek, hogy cikket írjak róluk az újságba. Mindkettőjüket jól ismertem. Egy szakasznál voltunk. Gyakran hallottam a parancsnok szájából az elismerés és megelégedettség szavait a két barát munkájával kapcsolatban. Az Árváról és Szurbiról szóló cikk megjelent az Oj Szóban „Két arckép" cím alatt. Alig érkezett meg az Oj Szó vasárnapi száma, szakaszunkban mindenki az Oj Szót kereste, Nem csoda, hiszen a „mi" fiainkról írtak benne. Másnap a cikk „Két arckép" cím alatt megjelent a faliújságon. Árva József és Szurbi István a következő szavakkal fordultak hozzám: „Hiszen ezt meg sem érdemeltük". De parancsnokunk örült annak, hogy mások példaképéül emeltem ki őket. A katonai kiképzőtáborba naponta a levelek ezrei érkeznek otthonról. A katonai posta szétosztása, ez talán a katona napjának legörömtelibb eseménye. Egyik nap a megérkezett levélcsomó között ott volt Árva feleségének levele is. Rendszerint két levelet is írt férjének hetenként, de ezt mintha nem várta volna. Figyelmesen kinyitotta a borítékot és ezeket olvasta: „Sietek Neked megírni, hogy az újságban olvastunk rólad. Büszkék vagijunk rád, mert ahogyan az újság írja, a legjobb katonák közé tartozol. A kis Annuska a cikket kinyírta és eltette. A faluban az emberek is Rólad beszélnek és néhányan hozzám is eljöttek. Nagy örömet szereztél nekünk." Árva szakaszvezető ezután még nér hányszor elolvasta a levelet. Minden alkalommal jóleső érzés öntötte el szívét. Két nappal később Szurbi István feleségétől is levél, érkezett. Ő is az újságban megjelent cikkről írt. Az egész falu olvasta és sokan mondották, hogy a Pista bizony derék gyerek. Miért említem meg a megjelent cikk visszhangját ? Azért, hogy felhívjam az alakulatok katonai levelezőinek figyelmét arra, hogy írjanak többet legjobb katonáinkról. Apró hősök ezek és becsületes katonai szolgálatuk eredr ményeivel példát mutatnak az öszszes katonáknak. Az ilyen cikkek erőt adnak nekik és megerősítik bennük annak biztonságát, hogy munkájukat jól végzik. Visszatükröződik ez aztán jobb munkájukban, az éleslövészet, a taktikai gyakorlatok eredményeiben és otthon szeretetteik, — feleségeik, szüleih, kedveseik és testvéreik, meggyőző bizonyítékát kapják annak, hogy katonájuk jól szolgálja a hazát és hogy ők nyugodtan tanulhatnak, dolgozhatnak, szórakozhatnak, úgy, ahogy ez Árva József szakaszvezető és Szurbi István őrvezető példás katonák esetében volt. Schut Sándor, katonai levelező Szeresd fegyveredet A fiúk már a civiléletben beszélgettek arról, milyen fegyvernemnél szeretnének szolgálni. Az egyik harckocsizó, a másik légelhárító, a harmadik motoros akart lenni. Egyeseknek kedvezett a szerencse, teljesült vágyuk és ott szolgálnak, ahol valójában akartak. De az a katona is, aki nem került éppen a kiválasztott fegyvernemhez. meg lesz elégedve. Hadseregünk ma mindenkitői megköveteli, hogy mesterien kezeljen minden fegyvert. Szombaton végül bekövetkezett az összes újoncok életében a katonaélet legszebb pillanata. Ünnepélyes keretek között átadták nekik személyes fegyvereiket — legközelebbi társukat —, amely kísérni fogja őket egész katonai szolgálatuk folyamán. Hogyan viselkedtek az elvtársak, akiknek azokat a nehéz gépfegyvereket adták át, amelyekből még nemrégen Kukta és Fojtik őrvezetők, a kiváló lövészek lőttek? Mindkét kiváló lövész a civiléletbe való távozása előtt gondolt fegyverének új „birtokosára". A nehéz gépfegyverhez levelet mellékeltek, melyben megírták tapasztalataikat és főleg azt a lelkiismeretes előkészületet, amely hozzásegítette őket a sikerek eléréséhez. Mit írt például Fojtik őrvezető, kiváló lövész? „Amikor még civilben voltam, sohasem jutott eszembe, hofly a katonaságnál nehéz gépfegyverből ionok lőni. Beismerem, hogy amikor a fegyverek ünnepélyes átadásakor ezt a gépfegyvert kaptam, nagyon meglepődtem, de egyben meg is örültem. Hiszen a filmeken gyakran láttam, hogy szórták szét a szovjet katonák a nehéz gépfegyverből leadott pontos lövéseikkel az ellenség rajvonalait. A katonaságnál a legjobb alkalmam nyílt arra, hogy én is fegyverem mesterévá váljak. Katona elvtárs! Ha kezedbe kapod ezt a fegyvert, melyből én kiválóan lőttem, gondolkozz el tanácsaimon, melyeket a civiléletbe való távozásom előtt írtam Neked ..." Fojtik kiváló lövész sem feledkezett meg semmiről. Gépfegyvere ú.i „•birtokosát" nemcsak megörvendeztette, hanem felkeltette benne a váqvat is, hogy fegyverének mesterévé váljon. A nehézgépfegyver könnyen kezelhető fegyver. Ahogyan bánni fogsz vele, úgy sikerül majd a lövés is. A tisztítás és a helyes konzerválás a fegyver legjobb orvossága. És főleg lövés után. Amikor a lőtérről visszatérsz, ne mulaszd el a bekormozott puskacsövet addig dörzsölni, amíg olyan fényes nem lesz, mint a tükör. Azt hiszed, hogy a rendbehozott fegyvert elteheted és a következő éleslövészetig nem is kell elővenned? Ha így cselekednél, nagyot vétkeznél. Mindennap nézd mefl főleg a puska csövét, nem „szomorkodik-e". Az első naptól becsüld fegvveredet. Tanuld meg mesteri kezelését és állandóan tökéletesítsd magad a lövészetben. Azt kívánom neked, hogy a nehézgépfegyverrel való lövészetben te is olyan sikereket érj el, mint én és hogy minden lövésed telibe találja a célt..." Kukta őrvezető is gondolt fegyverének jövendő mesterére. Néhány sort írt neki, mely hozzásegíti az új katonát a példás lövésznek járó megtisztelő jelvény elnyeréséhez. „ ... Néhány nappal ezelőtt fejeztem be legmegtisztelőbb kötelességemet — a tényleges katonai szolgálatot. A két év folyamán sok tapasztalatot szereztem a nehézgépfegyverből való lövészetben. Ezt a fegyvert most neked adom át..." A kiváló lövésznek szeretnie kell fegyverét, tökéletesen ismernie kell az összes taktikai-technikai adatokat. A cél beállításánál a következő alapelvhez tartsd magad: ügyelj arra, hogy az irányzék pontos legyen, célozz az alak alsó szélének közepébe, tartsd vissza a lélegzetedet és óvatosan húzd a ravaszt, ügyelj a gépfegyver jó elhelyezésére és a lövéshez magad is kényelmesen helyezkedj el. Könvököd alá tégv gyenet, horjy karodnak jó támasztéka legyen. De ez még nem elég ahhoz, hogy kiváló lövész váljék belőled. A rádbízott fegyvert lelkiismeretesen gondozd, a fegwertisztítást ne becsüld le. A fegyver mindennapos tisztításával tanulsz a legtöbbet, megérted a lövés folvamatát és legjobban megismered a fegyver alkatrészeit..." Kívánjuk valamennyi katonának — a fegwerek ú.i birtokosainak, tanulják meg fegyvereik mesteri kezelését és minél többen víüanak példás lövészekké. A rrnAjf