Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-13 / 273. szám, vasárnap

1955. november 13. U| $20 3 A KÜLÜGYMINISZTEREK GENFI ÉRTEKEZLETE Már most meg lehetne egyezni a leszerelés bizonyos kérdéseiben — mondotta Molotov elvtárs a külügyminiszteri értekezlet pénteki ülésén Genf, november 11. — L. F. Iljicsov, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttség szóvivője sajtóértekezleten számolt be a négy külügyminiszter pénteki tanácskozásairól. A külügyminiszterek délután három órakor zárt ülést tartottak, s ezen megállapodtak a genfi értekezlet további munkarendjében. A kiadott hivatalos jelentés szerint elhatározták, hogy szombaton délelőtt 10 óra 30 perckor a második napirendi pontról, hétfőn délután és kedden délelőtt a napirend harmadik pontjáról, tehát a Kelet és a Nyugat közti kapcsolatok kérdésiről tárgyalnak. A kedd délutáni ülésen visszatérnek az első napirendi pontra, az európai biztonság és Németország kérdésének megtárgyalására. A genfi értekezlet szerdán záróközlemény elfogadásával és közzétételével fejeződik be. A külügyminiszterek a bizalmas tanácskozást követő nyílt ülésen Molotov szovjet külügyminiszter elnökletével folytatták a 2. napirendi pont, a leszerelés kérdésének megvitatását. Az ülésen mind a négy külügyminiszter felszólalt. A három nyugati külügyminiszter igyekezett védeni a leszerelés kérdésében a csütörtöki ülésen előterjesztett nyugati javaslatot. Molotov külügyminiszter a szovjet küldöttség nevében megjegyzéseket fűzött a nyugati javaslathoz s mindenekelőtt azt vizsgálta meg, vajon a nyugati javaslatok alkalmasak-e a fegyverkezési verseny megszüntetésére a négy kormányfő irányelveinek megfelelően. A szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy a nyugati javaslatok nem felelnek meg e célkitűzésnek, s nem alkalmasak arra, hogy előre vigyék a fegyverkezés csökkentésének és az atomfegyver eltiltásénak ügyét. Molotov felvetette a kérdést: miért kellett a három nyugati állam javaslatára megalakítani az ENSZ leszerelési albizottságát, ha a nyugati hatalmak Genfben most elhangzott érvelése szerint nincs lehetőség szélesebbkörű leszerelésre és az atomfegyver tényleges eltiltására? A nyugati külügyminiszterek mostani javaslata — mondotta Molotov — legalább tíz évre vet viszsza bennünket az általános leszerelés kérdésének megoldása terén. Molotov a továbbiakban kifejtette, hogy a nyugati hatalmak csütörtökön előterjesztett emlékiratukkal visszaléptek azoktól a javaslataiktól, amelyeket korábban terjesztettek elő az ENSZ-ben. A Szovjetunió elfogadta a nyugati hatalmak javaslatát az öt nagyhatalom haderejének csökkentéséről, elfogadta azt a javaslatot, hogy az atomfegyver eltiltása fokozatosan történjék. Erről a nyugati külügyminiszterek nem beszélnek többé, s csupán a közvéleménynek szánt hangzatos előterjesztést tettek a leszerelés kérdésében. Molotov rámutatott: amint kialakult- a leszerelés kérdésében a megegyezés lehetősége, a nyugati hatalmak megtagadták saját javaslataikat és kezdeményezéseiket és visszatértek már régen túlhaladott álláspontjukhoz. A nyugati külügyminiszterek javasolták, hogy a nagyhatalmak vállaljanak kötelezettséget, hogy az ENSZ alapokmányának megfelelően nem alkalmaznak atom- és hidrogénfegyvert. Feltűnő, hogy az atom- és hidrogénfegyver kérdését összekeverik a többi hadieszköz kérdésével és ezzel tagadni próbálják a tömegpusztító hadieszközök eltiltásának különleges és fokozott jelentőségét. Olyan egyezménytervezetet tárnak elénk — hangoztatta a szovjet külügyminiszter — amely lényegileg nem tiltja az atomfegyver alkalmazását, sőt bizonyos esetekben lehetővé teszi azt. A nyugati javaslat véleményünk szerint ellenkezik az ENSZ alapokmányának szellemével, a kormányfők irányelveivel és az emberi lelkiismerettel. E javaslatok megvalósulása végeredményben szabaddá tenné egyes hatalmak kezét tömegpusztító fegyverek bevetéséhez. Molotov megemlítette, hogy a nyugati külügyminiszterek mostani állásfoglalása szöges ellentétben áll azokkal a nézetekkel, amelyeket országaik képviselői, például Moch és Nutting az ENSZ leszerelési albizottságában kifejtettek. A fegyverzet csökkentésének nemzetközi ellenőrzéséről szólva kijelentette Molotov, hogy ezt a problémát meg lehet oldani. A Szovjetunió a fegyverzet csökkentésének szigorú nemzetközi ellenőrzését követelte a múltban és követeli ma is. Ha azonban — mondotta Molotov — érdemben lemondunk e fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról, mi értelme lenne a nemzetközi ellenőrzésnek? Ha a fegyverkezési verseny tovább folynék, és közben a nemzetközi ellenőrzés részletkérdéseiről tanácskoznánk, ez nem jelentene mást, mint a népek éberségének kijátszására irányuló törekvést. Molotov végül kijelentette: A szovjet küldöttség véleménye szerint már most meg lehetne egyezni a leszerelésre vonatkozó bizonyos kérdésekben, elsősorban azokban a kérdésekben, amelyekben már lényegileg megállapodtunk. A többi kérdésben pedig együttes ajánlást kellene az ENSZhez juttatnunk. A genfi konferencia szombati ülése Genf, november 12. ČTK. Szombaton, november 12-én fél 11-kor nyitották meg a négy nagyhatalom külügyminisztereinek 12. ülését Genfben. Ezen az ülésen, — amelyen a leszerelés kérdését vitatták meg, — az Egyesült Államok külügyminisztere, J. F. Dulles elnökölt. Pinay francia külügyminiszter szombat reggel Genfből Párizsba röpült, hogy résztvegyen a francia nemzetgyűlésben a kormány által felvetett bizalmi kérdés szavazásában. A kormány a bizalmi kérdést az új választási törvénnyel kapcsolatban vetette fel. Pinayt a genfi külügyminiszteri értekezleten Roland de Margarie helyettesítette. # * * A szombati ülést a francia képviselő rövid beszéde után J. F. Dulles javaslatára 12 óráig félbeszakították. A szünetben a nyugati nagyhatalmak képviselői külön megbeszélést tartottak. Tizenkét óra után az ülést tovább folytatták és 13 órakor befejezték. Az ülésen lezárták a második napirendi pont — a leszerelés kérdésének megtárgyalását. Amint Macmillan brit külügyminiszter az ülés végén megállapította, a második napirendi pontról szóló tárgyalások jó légkörben fejeződtek be. A küldöttségek megegyeztek az értekezlet záróközleményében. Ami a leszerelés kérdését illeti, megállapítják, hogy a miniszterek álláspontjai milyen kérdésekben egyeznek és milyen kérdéseket kell még tovább megtárgyalni és megoldani, — főleg az ENSZ leszerelési albizottságában. A genfi értekezlet hétfői ülésén a külügyminiszterek áttérnek a harmadik napirendi pont — a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatok fejlesztése kérdésének megtárgyalására. W. Lippmann bírálja állásfoglalását a New York, november 11. (ČTK) — A „New York Herald Tribúne" csütörtöki száma Walte-r Lippmann ismert kommentátora tollából cikket közöl, amely kritizálja a nyugati külügyminisztereknek a genfi konferencián Németország egyesítése ügyében elfoglalt álláspontját. Lippmann a' főhibát abban látja, hogy Adenauer álláspontjából indulnak ki, amely — amint az már bebizonyosodott, — nem reális. « Lippmann „a genfi csata" című cikkében többek között a következőket írja: „Amikor Dulles, Macmillan és Pinay Genfbe mentek, jól tudták, hogy nincs semmi remény arra, hogy a Szovjetunió elfogadja Németország egyesítésének az ő általuk diktált feltételeit. Ezért nincsen ok semmiféle keserű meglepődésre azért, hogy Molotov kitart álláspontja mellett, amelyet már ez év júliusában Eisenhower és Bulganyln genfi tárgyalásai folyamán is kinyilvánított." Cikkének további részében Lippmann ezt a kérdést veti fel: „Miért tették meg a nyugati külügyminiszterek a genfi konferencián elfoglalt álláspontjuk sarokkövévé Adenauer régi feltételeit, amelyekről maguk ugyanúgy tudták, mint valamennyi szakértőjük és minden újságíró, hogy nem képezhetik a tárgyalások alapját." Adenauer politikáját Lippmann a következőképa nyugati miniszterek német kérdésben pen jellemzi: „Adenauernak legkésőbb moszkvai látogatásának alkalmával rá kellett jönnie, hogy lehetetlen a megegyezés az ő feltételei alapján." Lippmann figyelmezteti az Egyesült Államokat, hogy egész politikájuk sikere forog kockán Németországban Az Egyesült Államok egész pozíciója, a németek bizalma a nyugati koalíció amerikai vezetésében kockán forog. Igen erős német ellenzék létezik, — és ez az ellenzék nemcsak a szociáldemokratákra korlátozódik, — amelynek nézete szerint sohase lesz lehetséges rábírni a Szovjetuniót arra, hogy elfogadja Adenauer feltételeit. Ez a német ellenzék mindig azt állította, hogy nem lehet Németországot mint a nyugati katonai szövetségbe tartozó felfegyverzett államot egyesíteni. Ellenkezőleg, szükséges Németország tagságát a iNATO-ban olyan kérdésnek tartani, amelyről a Szovjetunióval kell tárgyalni." Lippmann cikkének befejező részében arra utal, hogy nem lehet a végtelenségig megakadályozni Németország két részének közös tárgyalását, és a nyugati külügyminiszterek címére a következő kérdést intézi: „Hogyan készülnek fel az események további fejlődésére, miután látniok kellett, mi történik Genfben és tudniok kellett, hogy feltételeiknek nincs kilátásuk arra, hogy elfogadják őket. Minden ötödik amerikai család nyomorig — jelenti a kongresszus egyik bizottsága Az Egyesült Államok képviselőházának és szenátusainak tagjaiból alakult hivatalos bizottság, a „Joint Economic Commitée" az Egyesült Gazdasági Bizottság nemrégen hivatalos jelentést tett közzé, amelyben megállapítja, hogy az Egyesült Államokban 8 300 D00 családnak és ezenkívül 6 200 000 egyedülálló személynek az évi jövedelme nem éri el a 2000 dollárt. Ez az összeg havi "165 dollárnak felel meg. Ha egy családot háromtagúnak veszünk, úgy a fenti jelentésből kitűnik, hogy az Egyesült Államokban legalább 30 millió ember — a lakosság egyötöde — nem keresi meg a létminimumot. Eisenhower elnök nyilatkozata az egyiptomi-izraeli konfliktussal kapcsolatban New York, TASZSZ. — Amint az Associated Press hírügynökség tudósítója jelenti Denverből, Eisenhower elnök az általa megszerkesztett nyilatkozatban, amelyet Hoover külügyminiszterhelyettes egy sajtóértekezleten olvasott fel, rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok „nem szándékozik előmozdítani a fegyverkezési hajszát" az egyiptomi—izraeli konfliktusban. Az Egyesült Államok azonban — mondja a továbbiakban a nyilatkozat — továbbra is kész „megfontolás tárgyává tenni a jogos önvédelemhez szükséges fegyverek szállításának kérdését". Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága elutasította a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részvételét a koreai kérdés megtárgyalásán New York, november 12. ČTK. — Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága november 11-én délelőtt tárgyalta a szíriai küldöttség határozati javaslatát, amely azt követeli, hogy a koreai kérdés megtárgyalására hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselőit. Megtárgyalták továbbá az amerikai küldöttség határozati javaslatát, amely azt óhajtja, hogy csupán Dél-Korea képviselőjét hívják meg. A két javaslat megvitatása után a bizottság 44 szavazattal 5 szavazat ellenében elfogadta az amerikai küldöttség javaslatát. A szíriai küldöttség javaslatát 34 szavazattal 14 ellenében elutasították. A szíriai javaslat mellett szavazott a Szovjetunió, a Bjelorussz SZSZK, az Ukrán SZSZK, a Csehszlovák Köztársaság, Lengyelország; Jugoszlávia és néhány Arab-ázsiai ország. 10 küldöttség tartózkodott a szavazástól. A délutáni ülésen az első bizottság folytatta a koreai kérdés - tárgyalását. Az általános vitában csak egy szónok, sir Peerson Dixon brit küldött szólalt fel. Beszédében igyekezett megindokolni a brit kormánynak azt a nézetét, hogy a jelenlegi helyzetben e kérdésben állítólag nem lehet semmilyen haladást elérni. Emlékeztetett Mutting brit küldöttnek az első bizottságban mondott tavalyi beszédére és kijelentette, hogy az ENSZ nem avatkozhat be a kóreai kérdésbe, még annak ellenére sem, hogy Köreában hadviselő fél volt. Továbbá rámutatott arra, hogy a politikai bizottságban lefolyt tavalyi vita megmutatta, hogy a küldöttségek nézete eltér a koreai szabad választások kérdésében is. Hogy kompromisszumot érjünk eil — mondotta — javasoltuk, hogy a nemzetközi felügyeleti bizottság tagjait azon országokból válogassák ki, amelyek a koreai háborúban nem vettek részt. Hangsúlyoztuk azonban — és ettől az állásponttól nem vagyunk hajlandók eltérni — hogy a felügyeleti bizottságnak valóban pártatlannak kellene lennie és olyan összetételűnek, hogy valóban dönthessen és meglegyen a döntések megvalósításához szükséges joghatalma is. A szovjet küldöttség, mondotta továbbá, tervet nyújtott be — és ugy vélem, hogy most is benyújtja, — amelynek alapján összkoreai bizottságot létesítenének. Ebben a bizottságban Észak- és Dél-Korea egyenlően lenne képviselve és a bizottság funkcióját a két fél közötti megegyezés alapján látná el. Ezenkívül semleges felügyeleti bizottságot létesítenének, melyben egyforma arányban képviselve volnának a kommunista és nem kommunista országok is és amely tevékenységében szintén a két fél megegyezése szerint igazodnék. A francia sajtó a q^nfi értekezletről Párizs. (ČTK). Hasonlóképpen, mint a genfi értekezlet kezdetén, a második napirendi pont megtárgyalásánál is a francia sajtó csak nagyon kevéssé kommentálja a genfi értekezlet tárgyalásait. Csupán a Liberation és a l'Humanité című haladó lapok szentelnek az értekezletnek kellő figyelmet. Az utóbbi többek között rámutat: „Az a benyomás alakul ki, hogy az ENSZ-be benyújtott francia-brit javaslatok, valamint az Edgár Faure által benyújtott javaslatok a költségvetési összegek békés felhasználását illetőleg nem jelentettek mást, mint demagógiát, mert e javaslatok szerzői abban a pillanatban, amikor a Szovjetunió szavukon akarja őket fegni, e javaslatokat visszavonják." A Liberation című lap is hangsúlyozza, hogy akkor, amikor Mblotov az Anglia és Franciaország által az Egyesült Államok beleegyezésével kidolgozott fokozatos és ellenőrzött általános leszerelés tervét védelmezi, amelyet a Szovjetunió már május 10-én elfogadott, Pinay, Dulles és Macmillan kijelentik, hogy ez a terv és minden más általános leszerelési terv még nem valósítható meg. Más szavakkal — írja a Liberation — mindazok a javaslatok, amelyek érvényesek voltak addig, míg azt hitték, hogy az oroszok elutasítják őket, utópista javaslatokká válnak, mihelyt az oroszok megvalósításukba beleegyeznek. Nyugati ferdítések a Tito—Dulles tárgyalásokkal kapcsolatban Belgrád, november 10. A belgrádi rádió hírmagyarázója foglalkozik azzal, hogy egyes nyugati lapok célzatos beállításban tárgyalták Dulles amerikai külügyminiszternek a vasárnapi, Brioni-szigetén Tito jugoszláv elnökkel folytatott tárgyaláséiról szóló nyilatkozatát. A hírmagyarázó hangsúlyozza, hogy „Brioniban különféle kérdésekről volt szó, és e kérdések fontosságának elbírálásánál azt a sorrendet kell venni, amelyet a hivatalos közlemény tartalmazott, illetve ahogy Dulles felsorolta a brioni megbeszélések tárgysorozatát. A sorrend Dullesnál a következő volt: mindenekelőtt tájékoztatta Tito elnököt a genfi megbeszélések jelenlegi helyzetéről, azután eszmecserét folytattak a két országot érdeklő kérdésekről, az európai biztonsági rendszerről és Németország egyesítéséről. Utána a Közel-Keletről, a balkáni szövetségről és végül Kelet-Európáról volt szó." „Ez a sorrend — mondja a hírmagyarázó a továbbiakban — úgy látszik nem elégített ki mindenkit, mert már történtek olyan kísérletek, hogy a brioni megbeszéléseket egészen más fényben tüntessék fel. Egyes kérdéseket elferdíteni igyekeznek, másoknak pedig a jellegét változtatják meg." A belgrádi rádió hírmagyarázója ezután rámutat arra, hogy „egyes nyugati lapok Titónak és Dullesnek a Kelet és a íNyugat közötti viszonnyal kapcsolatos megbeszélését a kelet-európai országok elleni támadásra igyekeztek felhasználni, azt állítva, hogy Tito elnök is csatlakozott Dulles külügyminiszterhez abban a véleményben, hogy a kelet-európai országok egy egységes problémát jelentenek, s hogy elfogadta az amerikaiak tézisét a kelet-európai országokkal szemben. Az ilyen magyarázat tendenciózus és nem mondható korrektnek, mert Brioniban ilyesmiről nem volt szó, s amidőn a kelet-európai országokról beszéltek, a kérdést ilyen formán nem is vetették fel. Ez egyébként világosan kitűnik mind Dulles nyilatkozatából, mind pedig a hivatalos közlemény szövegéből — hívja fel a figyelmet a belgrádi rádió hírmagyarázója. Nyugat-Németország gazdasági remilitarizálása Berlin, november 10. (ČTK) — A nyugatnémet kormány november 9-én jóváhagyta az 1956—1957-es évre szóló költségvetést, amely a fegyverkezési kiadásokat 9 milliárd márkában és az amerikai megszálló hadsereg fenntartási költségeit 200 millió márkában álapítja meg. A költségvetést jóváhagyás végett a törvényhozó szervek elé terjesztették. Blank honvédelmi miniszter már számos üzemnek kiadta az első nagy katonai megrendeléseket, amelyekre a pénzügyminisztérium 5,3 milliárd márkát irányzott elő. A Daimler-Benz, az Auto-Unio, a DKW és Porsche auI togyárak megrendelést kaptak 7600 terepautó gyártására, a Dynamit A. G. és a Westfalen-Anhalti robbanóanyaggyárak szintén megkezdték a katonai megrendelések teljesítését. A Focke-Wulf Dornier és Messerschmidt repülőgépgyárak, amelyek modelljeiket Spanyolországban készítették és próbálták ki, sürgetik Blank minisztert, hogy szintén adjon nekik megrendeléseket. Az egyenruhákat, katonai fehérneműt és lábbelit gyártó cégek már olyan megrendeléseket kaptak, amelyek messze túlszárnyalják a Nyugat-Németországnak a párizsi egyezmények által engedélyezett 12 hadosztály szükségleteit.