Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-12 / 272. szám, szombat

4 UJSZ0 1955. november 12. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata a feleslegességek kiküszöböléséről az építkezések tervezésében és megvalósításában A központi szovjet lapok közzétették az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát a feleslegességek kiküszöböléséről az építkezések tervezésében és megvalósításában. A határozatot N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB titkára és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke írták alá. A határozat megállapítja, hogy a Szovjetunióban folyik a városok, lakótelepek és ipari üzemek óriásméretű felépítése és újjáépítése. Nagyméretű építkezések folynak a mezőgazdasági területeken, különösen a szűzföldeket feltörő és a hosszú éveken át parlagon heverő földeket megművelő körzetekben. Számos jó és praktikus lakóház és középület épült. A határozat rámutat, hogy az építkezések tervezésében és megvalósításában még nagyobb sikereket érnének el, ha kiküszöbölnék a hibákat. A határozat felsorol olyan eseteket, amelyek azt bizonyítják, mily nagy feleslegességekhez vezettek az építészek, a tervezés és az építkezések megvalósításának hibái. A határozat kiemeli, hogy az épületek és objektumok tervezésében és építésében az építészeknek és mérnököknek a legfőbb figyelmet az építkezések gazdaságosságára, a lakosság lehető legnagyobb kényelmének megteremtésére, a lakások, iskolák, kórházak, valamint más épületek és objektumok jobb felszerelésére, valamint, parkok létesítésére kell fordítaniok. A határozat a. Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állami építészeti bizottság, a Szovjetunió építkezési és építészeti akadémiájának, valamint más építkezési és tervező szervezeteknek feladatává teszi, hogy a lehető legrövidebb időn belül gyökerestül átszervezzék az építkezési tervező munkákat, széleskörűen érvényesítsék az építészetben a típusos terveket, még határozottabban saiátítsák el a hazai és külföldi építészek tapasztalatait és szüntelenül harcoljanak a formalizmus megnyilvánulásai ellen az építészetben, valamint az építkezések tervezésében és megvalósításában lévő feleslegességek ellen. Szükségesnek i-merték el, hogy állami központi intézetet kell létesíteni a lakó- és középületek típusos tervezésére. Elhatározták továbbá, hogy lényegesen megjavítják az építészek szakképzését. A. P. Volkov nyilatkozata a szovjet küldöttségek jugoszláviai látogatásáról Moszkva, november 10. (TASZSZ). A moszkvai Pravda közli A. P. Volkov nyilatkozatát. A. P. Volkov vezette a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét, amely októberben Jugoszláviába látogatott.. A küldöttség vezetője beszámolt a küldöttség utazása során szerzett tapasztalatiról. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Jugoszláviában mindenütt rendkívül meleg fogadtatásra talált — mondotta A. P. Volkov. Az idén nyáron N. Sz. Hruscsov vezetésével szovjet kormányküldöttség járt Jugoszláviában. A küldöttség útja és a belgrádi nyilatkozat alapozta meg a két állam baráti kapcsolatainak helyreállítását. Meggyőződtünk róla, hogy a jugoszláv nép forrón kívánja e barátság további megszilárdítását. Mindazok, akik velünk beszéltek — az emberek százai, ezrei — azt mondották, hogy szélesebbkörű szovjet-jugoszláv csere szükségies a különféle gazdasági ágazatok tapasztalatainak tanulmányozására, szükséges a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése. A jugoszláv parlamenti tagok — folytatta Volkov — igyekeztek megismertetni velünk a gazdasági élet és kultúra, a társadalmi és államberendezkedés fejlesztésére tett legfontosabb intézkedéseiket. Jugoszlávia kormánya és népe nagy erőfeszítéseket tesz az ország gazdaságának fejlesztésére — jelentette ki Volkov • A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének jugoszláviai látogatása — mondotta befejezésül A. P. Volkov — megszilárdította azt a meggyőződésünket, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia kölcsönös viszonyának a belgrádi tanácskozás utáni kedvező alakulása jó alapjául szolgál annak, hogy a szovjet és jugoszláv nép a gazdasági, politikai és kulturális élet legkülönbözőbb területein fejlessze barátságát és együttműködését. Faure miniszterelnök ismét felvetette a bizalmi kérdést A francia nemzetgyűlés választásügyi bizottsága szerdán délután ülést tartott, amely kézfelemeléssel javaslatszöveget fogadott el. Eszerint: 1. a most működő nemzetgyűlés megbízatása 1956. január 2-án megszűnik, így a választásokat ez év decemberében kell megtartani; 2. a szavazást az 1951. évi választások elve alapján bonyolítják le, leszámítva a listakapcsolásokat. Ez tehát azt jelenti, hogy megyénként szavaznak s az a lista, amely 50 százalékot meghaladó szavazatmenynyiséget kap, valamennyi mandátumot elnyeri. Abban az esetben, ha a listák egyikére sem jut több a szavazatok 50 százalékánál, a mandátumokat arányosan osztják el. Még mindig nem döntötték el, hogy a választás hány fordulós lesz. Ezután kezdődött meg a nemzetgyűlés éjszakai vitája. Az ülésen Marcell Naegelen szocialista képviselő volt az első felszólaló, aki kijelentette, hogy a szocialista párt támogatja majd a köztársasági tanácstól visszakerült javaslatot a személyre szóló kerületi választás módszerének visszaállításáról. Jaques Duclos elvtárs felszólalásában kiemelte, hogy a kommunista párt a javaslat, tehát a személyre szóló kerületi választás ellen szavaz majd, mert a saját kárán tapasztalta, hogy ez a módszer mennyire igazságtalan és illojális. — Nem meglepő, hogy a radikálisok most annyira kiállnak a személyre szóló kerületi választás mellett. „Elegendő szavazat híján fondorlatokkal akarnak mandátumokhoz jutni" — mondotta Duclos elvtárs. Éjfél után került sor a szavazásra, amelynek során a nemzetgyűlés 298 szavazattal 293 ellenében immár harmadszor is elvetette a személyre szóló kerületi választás elvét. A francia nemzetgyűlésnek egész éjszaka tartó rendkívüli zavaros vitája után, amelynek során a tervek, az ellentervek és a módosító javaslatok egész lavináját vetették el, Faure miniszterelnök csütörtökön hajnali öt órakor alkotmányos formában felvetette a bizalmi kérdést. A nemzetgyűlésnek a bizalmi döntésben arról kell szavaznia, hogy elveti-e a további választási terveket és magáévá teszi-e a választásügyi bizottság javaslatát az 1951. évi választási törvény alkalmazásáról listakapcsolások nélkül. A bizalmi szavazásra szombat délután kerül sor. Thorez elvtárs nyilatkozata a választásokkal kapcsolatban Kedden este a párizsiak tízezrei zsúfolásig megtöltötték a Téli Sportcsarnokot, s megünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulóját. Maurice Thorez ünnepi beszédében megállapította, hogy a reakció most elsietett választásokat szeretne tartani Franciaországban. Kiemelte, hogy a kommunista párt nem fél a nép ítéletétől és mindig kész a választók elé állni. A kommunista párt véleménye szerint minél előbb elűzik a reakciós és háborús szellemű többséget, annál gyorsabban hozhatják vissza Franciaországba az Észak-Afrikában halálos veszélyekkel szembenéző fiatalságot. — Ellene vagyunk a személyre szóló kerületi választásnak — mondotta —, mert annak egyetlen célja, mint e módszer hívei is elismerik, az, hogy csökkentsék a kommunista képviselők számát, é6 így valósággal öszszetépjék annak az ötmillió francia férfinak és nőnek a szavazócéduláját, ,aki az országban a legszegényebb és a legszerencsétlenebb. Elszántan szembefordulunk a listakapcsolások sikkasztó módszerével, amelynek segítségével 1951-ben 60—80 mandátumot loptak el tőlünk. Csak mi szavaztunk a múlt héten a listakapcsolások megszüntetése mellett. Ha azonban a népi akarat ellenére mégis fenntartanák a listakapcsolásokat, mindent megteszünk, hogy — mint ezt központi bizottságunk elhatározta — visszafordítsuk a reakció ellen. 1— Készek vagyunk a szocialista párttal való megegyezésre, hogy demokratikus többséget hozzunk létre és hogy a választások után a szociális haladás, a szabadság, a nemzeti függetlenség és a béke politikáját folytassuk. Készek vagyunk arra, hogy megegyezzünk más olyan demokratákkal is, akik ugyanabban az irányban orientálódnak. Mindent megteszünk, hogy olyan kormányt adjunk az országnak, amilyent vár. November közepén albán parlamenti küldöttség utazik a Szovjetunióba Tirana, november 10. (TASZSZ). A. P. Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke és V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke levelet intézett Gogo Nushihoz, az albán nemzetgyűlés elnökéhez, amelyben meghívta az albán nemzetgyűlés küldöttségét a Szovjetunióba. Válaszában Gogo Nushi őszinte köszönetet mondott a meghívásért, majd közölte, hogy az albán nemzetgyűlés küldöttsége november közepén indul a Szovjetunióba. Az amerikai helyi választások a Demokrata Párt győzelmével végződtek New York, november 10. (TASZSZ). Az Egyesült Államok 12 államában befejeződtek a helyi hatalmi szervek választásai, Megválasztották néhány állam kormányzóját, polgármestereit, az államok törvényhozó gyűléseinek és a városi önkormányzatoknak a tagjait. Az amerikai sajtó jelentése szerint a választások a legtöbb államban a Demokrata Párt győzelmével végződtek. A Demokrata Párt győzött a New York-i választásokon, ahol az összes helyre a demokrata jelölteket választották meg. Philadelphiában a Demokrata Párt polgármesterjelöltje kapta a szavazatok nagy többségét; Indiana államban 20 város közül 17-ben a Demokrata Párt jelöltjét választották meg polgármesterré. Mint az amerikai sajtó rámutat, a választási harc főképpen a helyi problémák körül forgott; a választási kampányban nem emlegettek országos kérdéseket. A választók igen passzívak voltak, a választóknak csak a fele szavazott le. Tüntetések Jordániában Beirut, november 10. (ČTK) — Amint az „Ad Diar" című lap írja, Bayar török elnök jordániai tartózkodása folyamán számos városban tiltakozó tüntetéseket rendeztek „Le a török-iraki katonai szerződéssel!" jelszó alatt. November 7-én a jordán kormányra gyakorolt török nyomás ellen tiltakozó sztrájkba léptek valamennyi jordániai város dolgozói. FELELŐTLEN SZÓBESZÉDEK felelősségteljes tárgyalások előestéién A moszkvai Pravda „Felelőtlen szóbeszédek felelősségteljes tárgyalások előestéjén" címmel, „Megfigyelő" aláírással, a következő cikket közli: A szovjet, amerikai, angol és francia külügyminiszterek, a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet irányelveinek megfelelően — mint ezek kimondják — hamarosan „meg kell vitatniok, nem nyílik-e lehetőség a négy kormány számára, hogy további hasznos kezdeményezést tegyen a leszerelés terén". A népek azt várják, hogy ez alkalommal gyakorlati lépéseket tesznek a megegyezés elérésére a fegyverzet csökkentése, az atomfegyver eltiltása, valamint a megbízható nemzetközi ellenőrzés megteremtése kérdésében. Mindenki megérti, mennyire fontos, hogy e lényeges és halaszthatatlan kérdés megvitatása a legkedvezőbb légkörben folyjék és a lehető leggyümölcsözőbb legyen. De éppen abban az időben, amikor a négy hatalom külügyminiszterei a leszerelés kérdésének megvitatására készülnek, az Egyesült Államokban neves katonai vezetők hirtelenül egymás után beszédet mondanak, és nyíltan a fegyverkezési hajsza további fokozása mellett törnek lándzsát. Emellett a „hidegháború" módszereit vetik latba, s azzal dicsekszenek, hogy birtokában vannak az ilyen vagy olyan fajtájú tömegpusztító fegyvereknek, s ezek további tökéletesítését követelik. Donald A. Quarles amerikai légügyi miniszter, aki az atomfegyver iránti rokonszenvéről ismeretes, arra ragadtatta magát, hogy november 6-án leplezetlenül megfenyegesse a Szovjetuniót. Valakiket meg akart rémíteni és kijelentette, hogy az Egyesült Államok olyan atomerővel rendelkezik, amely „meg tudja semmisíteni a kommunista Oroszországot". A továbbiakban az irányítható lövedékek „szörnyű lehetőségeinek" leírásába bocsátkozott és látható elégedettséagel hangsúlyozta, hogy a lövedékek „átszelhetik az óceánt", s — szavaival élve — „halálba és pusztulásba dönthetik a védtelen lakosságot". Quarles a jelek szerint rádöbbent hogy olyan fegyver alkalmazásának fenti felelőtlen propagálása, amely, mint ismeretes, az óceán nem csupán egy, hanem mindkét irányban átszelheti, magától értetődő felháborodást kelt az egész világon. Ezért sietett hozzáfűzni, hogy az amerikai „atomlégierőnek" „a béke tartós bástyájának" kell lennie. Magától értetődik, hogy az olyan „elmélet", amely szerint a halált okozó fegyverek versenye „atomegyensúlyt" hoz létre és „biztosltja a békét", csupán a leghiszékenyebb emberekre számíthat. Ha más nem is, de Quarles, aki oly megengedhetetlen szabadszájúsággal reklámozza e fegyverek alkalmazását, nagyon jól tudja, mit jelenthet magának a Egyesült Államoknak éppúgy, mint más országoknak a tömegpusztító fegyvereket alkalmazó háború. Quarles beszédével egyidejűleg az amerikai hírügynökségek jelentették, hogy Brucker amerikai hadseregügyi miniszter parancsot adott a hadsereg vegyi hadtestének bővítésére és újjászervezésére. Az Associated Press hírügynökség jelentése szerint Brucker azt kívánta, hogy különös nyomatékkal kutassák „azt a kérdést, hogyan verjék le az ellenséget azon javak megsemmisítése nélkül (?), amelyeket a győző megóvni kíván". Brucker megparancsolta a vegyi hadtestnek, folytassanak kísérleteket „olyan újfajta bakteriológiai és vegyi fegyver" létrehozására, „amilyet csak az emberi ész alkotni tud (!)". Az amerikai hadseregügyi miniszter által november 6-án jóváhagyott jelentés, amelyet az úgynevezett „polgári' (?!) tanácsadó bizottság" terjesztett be, rámutat, hogy a vegyi, biológiai és rádiólógiai hadviselési eszközöknek „a kellő helyet" biztosították az amerikai katonai tervekben. A bizottság rendkívüli cinizmussal azt kívánja, hogy újabb ilyenfajta tömegpusztító fegyvereket hozzanak létre „tényleges alkalmazás céljából". A jelentés szerzői kénytelenek beismerni, hogy a vegyi, bakteriológiai és a rádiólógiai háború előkészületei világszerte, s nevezetesen az Egyesült Államokban is undort és felháborodást keltenek. A vegyi hadtest tevékenységének jelentős részét — szól az United Press hírügynökség e jelentést ismertető közleménye — jellege szerint veszélyesnek tartják és ezért semmiféle támogatásban sem részesítik. A katonai körök rendszerint mindenféle módon kikerülték a vegyi és bakteriológiai fegyverek kérdésének megvitatását, részben azért, mert féltek a nemzetközi és belső lélektani visszahatástól. „Az amerikai hadseregügyi miniszter által jóváhagyott jelentés szerzői azt kívánják, hogy a közvéleményt bírják más belátásra (!) azzal kapcsolatban, hogy a tömegpusztító fegyvereket alkalmazó hadviselési formák „jellegüket tekintve szörnyűek" és harcolják ki „a vegyi és bakteriológiai fegyverek kellő helyének (!) elismerését". Könnyű kitalálni, mit értenek a tömegpusztító fegyverek „kellő helyén", ha emlékezetünkbe idézzük az amerikai katonai körök ismert képviselői által korábban megfogalmazott azon elgondolást, hogy millió és millió embert ölnek meg gázzal, járványokkal és rádióaktív anyagokkal oly módon, hogy a városok és iparvállalatok a hódítók számára érintetlen állapotban maradjanak. „Úgy vélem — mondotta még 1952-ben Creasy vezérőrnagy, az amerikai vegyi hadtest parancsnoka —, hogy az általunk létrehozandó fegyver segítségével — a szállítással kapcsolatos minimális kiadás mellett — ... az ellenség gazdaságának megsemmisítése nélkül győzhetünk. A konfliktus kimenetelét nemegyszer a mikrobák, nem pedig a tábornokok döntötték el." Creasy vezérőrnagy nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. „A múlt évben — jelentette november 6-án az United Press hírügynökség — olyan hírek terjedtek, hogy az amerikai hadsereg egy idegekre ható halálos gáz, vagyis a „G"-gáz létrehozásával foglalkozik, amelynek segítségével néhány perc alatt megölhetik az embert." Creasy cinikus beismeréseit annak idején a világ közvéleménye megbélyegezte — erre emlékeztetett november 6-án a United Press hírügynökség. Nem fér kétség ahhoz, hogy az Egyesült Államok felelős katonai személyiségeinek jelenlegi hasonló nyilatkozatai ugyanolyan, ha még nem élesebb ellenhatást váltanak ki. Helyénvaló azonban feltenni a kérdést, mily célból csaptak most újabb hűhót ezek a személyiségek? Ügy mondják, ez újabb kísérlet arra, hogy akaratukat megfélemlítéssel erőszakolják rá másokra. Ezzel kapcsolatban nem felesleges rámutatni arra, hogy az efajta eszközöknek a Szovjetuniót és az egész béketábort illetően soha sem volt és nem is lesz sikerük A Marokkói Kommunista Párt nyilatkozata Ben Jusszef visszatéréséről Párizs, november 10. Szidi Mohammed Ben Jusszef marokkói szultán kedden Saint Germain-en-Laye-ben fogadta a Marokkói Kommunista Párt küldöttségét, amelyet Ali Jata, a párt titkára vezetett. A kihallgatás után a küldöttség tagjai nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozatban a Marokkői Kommunista Párt a többi között megelégedéssel állapítja meg, hogy Szidi Mohammed Ben Jusszefnek a trónra való visszatérésével véget ért az uralkodóválság és ez döntő mértékben a marokkói nép hősies harcának és ama megszámlálhatatlan áldozatnak köszönhető, amelyet a nép élén a munkásokkal és parasztokkal vállalt. Az 1953. évi összeesküvők, akik nem ismerik el vereségüket, most ügyesen taktikát változtatnak — folytatódik a nyilatkozat. Kiváltságaik megtartása céljából arról mernek beszélni, hogy el kel! felejteni a múltat és nemzeti megbékélést kell teremteni. A nemzeti egységnek — emeli ki a nyilatkozat — e személyek mellőzésével kell megvalósulnia, akiknek árulása úgyszólván állandósult. A megalakulóban levő kormánynak képviselnie kell a nemzeti mozgalom minden irányzatát, köztük a szakszervezetet és a kommunista pártot. Azokat a személyeket kell csak kihagyni ebből, akik részt vettek az 1953 augusztusban végrehajtott államcsínyben vagy felelősségteljes szerepet vállalták Ban Arafa rendeleteinek végrehajtásában.