Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-12 / 272. szám, szombat

1955. november 12. UJSZ0 3 A külügyminiszterek genfi értekezletének csütörtöki ülése Molotov elvtárs beterjesztette a szovjet kormány javaslatát a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az USA külügyminisz­terei csütörtökön megtartott tizedik ülésükön, amint az előző ülésen meg­egyeztek, a napirend második pontjáról — a leszerelés kérdéséről tárgyal­tak. Az ülésen H. Macmiilan brit külügyminiszter elnökölt. A megtárgyalt kér­déssel kapcsolatban először V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminiszte­re tett nyilatkozatot. Utána J. F. Dulles, az USA államtitkára, A. Pinay francia külügyminiszter és H. Macmiilan brit külügyminiszter szólaltak fel. Az alábbiakban ismertetjük a csütörtöki ülés lefolyását. L. F. lljicsov, a külügyminiszteri ér­tekezleten részvevő szovjet küldöttség szóvivője esti sajtóértekezletén közöl­te, hogy a csütörtöki ülésen mind a négy külügyminiszter felszólalt. Molo­tov, a szovjet küldöttség és Macmiilan a három nyugati hatalom nevében ja­vaslatot terjesztett elő a leszerelés kérdésében. A külügyminiszterek elha­tározták, hogy péntek délután 3 óra­kor zártkörű ülésen beszélik meg az értekezlet további munkarendjét, majd félnégy órakor teljes ülésen folytat­ják a leszerelés kérdésének tárgyalá­sát. A 10. ülésen Molotov szovjet kül­ügyminiszter kijelentette, hogy a kor­mányfők irányelvei értelmében az ér­tekezletnek meg kell vizsgálnia, va­jon a négy nagyhatalomnak módjában áll-e további hasznos kezdeményező lépéseket tenni a leszerelési problé­ma megoldására. A Szovjetunió állás­pontját — mondotta Molotov a to­vábbiakban — a szovjet kormány má­jus 10-én előterjesztett javaslata tük­rözi. A Szovjetunió magáévá tette a nyugati hatalmak javaslatait az öt naovhatalom fegyverzetének csökken­téséről és javasolta a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek eltiltását. A szovjet kormány magáévá tette azt a nyugati javaslatot is, hogy az atom­fegyverek eltiltása fokozatosan történ­jék. Ezenkívül a szovjet kormány május 10-i javaslata fontos kezde­ményezést tartalmaz a haderők lét­számcsökkentésének és az atomfegy­verek kiküszöbölésének nemzetközi el­lenőrzésére vonatkozólag. E szovjet javaslatokkal szemmel­láthatólí.g kialakultak az előfeltételek leszerelési egyezmény létrehozására. Közben azonban New Yorkban az ENSZ leszerelési albizottságában nem történt további előrehaladás, sőt egyes rész­letkérdésekben inkább visszafejlődés mutatkozott. Az Amerikai Egyesült Államok képviselője egyenesen két­ségbevonta az atomfegyverek eltiltá­sának lehetőségét. Molotov ezután részletesen foglal­kozott azzal a nyugati érveléssel, hogy a leszerelés technikai ellenőrzésére je­lenleg nincs megfelelő módszer. Ter­mészetes — hangoztatta a szovjet kül­üovminiszter, — hogy tudományos ku­tatás útján meg kell találni a lesze­relés műszaki ellenőrzésének hatáso­sabb módszereit. Ez azonban nem aka­dályozhatja meg, hogy már addig is megkezdjük' a leszerelést és az atom­fegyverek kiküszöbölését. A népek egyre határozottabban követelik ezt. A szovjet küldöttség úgy véli: a fegy­verzet csökkentésének és az atom­fegyverek eltiltásának éppen azért len­ne annál hatalmasabb erkölcsi és po­litikai jelentősége, mert a leszerelés ellenőrzésének technikai előfeltételei még nem alakultak ki teljesen. Erre mutat az a tény is, hogy a vegyi- és bakteriológiai háború betiltásáról 1925-ben kötött egyezményt a máso­dik vüágháborúban egyetlen hadvise­lő fél sem merte megszegni. Jó vá­lasz ez azoknak a borúlátóknak, akik kétségbevonják az atomfegyverek el­tiltásának hatalmas erkölcsi és politi­kai fontosságát. Molotov ezután Eisenhower amerikai elnöknek a négy kormányfő értekezle­tén előterjesztett javaslataival fog­lalkozott. Hangsúlyozta: Eisenhower elnököt a katonai információ kicse­rélésére és légi felvételek készítésére tett javaslataiban kétségtelenül jó­szándék vezette. Meg kell azonban ál­lapítani, hogy ezek a javaslatok nin­csenek szerves összefüggésben a fegy­verzet csökkentésének és az atom­fegyverek eltiltásának problémájával. Molotov hangsúlyozta, hogy Eisenho­wer javaslatainak megvalósítása nem szabadítaná meg a népeket attól a félelemtől, hogy váratlan támadás ér­heti őket, sőt ellenkezőleg fokozná aggodalmukat, hogy egyes országok más országok katonai berendezéseiről készített fényképfelvételek és más, ér­tékes katonai adatok birtokában tá­madást kockáztathatnának meg. Mo­lotov ezután kijelentette: ez nem je­lenti azt, hogy teljesen elutasítjuk Eisenhower elnök úr javaslatait. Ha mód lenne összekapcsolni e javaslatok megtárgyalását a fegyverzet csökken­tésére és az atomfegyverek eltiltásara vonatkozó javaslatok megvitatásával és ha a tárgyalások eredményeként kötendő egyezmény mindezeket a kér­déseket felölelné, akkor szó lehetne Eisenhower javaslatainak felhaszná­lásáról. Ami Faure francia miniszter­elnök úrnak a kormányfők értekezle­tén a katonai költségvetések kölcsö­nös csökkentésére tett javaslatát il­leti, a Szovjetunió ezzel kapcsolatban pozitív álláspontra helyezkedik. A szovjet küldöttség véleménye szerint Eden angol miniszterelnök úrnak a négy kormányfő értekezletén tett ja­vaslata is komoly figyelmet érdemel. A szovjet küldöttség reméli, hogy a nyu­gati hatalmak külügyminiszterei gon­dosan és tüzetesen áttanulmányozzák majd a leszerelés kérdésében előter­jesztett szovjet javaslatokat. Dulles amerikai, Pinay francia és Macmiilan angol külügyminiszter a csütörtöki ülésen kijelentette, hogy nagy figyelemmel fogja tanulmányoz­ni a szovjet javaslatokat. A nyugati külügyminiszterek azonban előző fel­szólalásaikban azt állították, hogy a jelenlegi viszonyok között nincs lehe­tőség a fegyverzet csökkentése és az atomfegyverek eltiltása széleskörű programjának megvalósítására, ilyen körülmények között — hangoztatta a sajtóértekezleten lljicsov — a kor­mányfőknek az az irányelve, hogy a négy hatalom a külügyminiszteri érte­kezleten tegyen újabb kezdeményező lépéseket a leszerelés érdekében, nem jut kifejezésre és nem jut érvényre. A helyzet az — mondotta lljicsov —, hogy a nyugati hatalmak ma már sa­ját korábbi javaslataikat sem akarják megvalósítani. A nyugati hatalmak képviselői most egyszerűen megtagad­ják korábbi javaslataikat, amelyeket időközben a Szovjetunió magáévá tett. A szovjet küldöttség javaslata A négy nagyhatalom külügyminiszte­re értekezletének határozata a fegy­verzet csökkentéséről és az atomfegy­verek eltiltásáról: A Szovjetunió, az Amerikai Egye­sült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország kormánya az államok közti kapcsolatokban fennálló feszült­ség csökkentése, a kölcsönös bizalom megszilárdítása és egy új háború ve­szélyének kiküszöbölése érdekében szükségesnek tartja, hogy a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó nemzetközi egyezmény mielőbbi megkötésére tö­rekedjék. A fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyverek eltiltásáról folytatott eszmecsere után a következőkben ál­lapodtak meg: 1. Az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína hadserege létszá­mának felső határát e hatalmak mind­egyike számára 1 000 000—1 500 000 főben, az Egyesült Királysťg és Fran­ciaország hadserege létszámának felső határát pedig mindkét országra nézve 650 000 főben határozzák meg, bele­értve, hogy a Kína esetében leszö­gezendő felső határt és a Kína fegy­veres erőire vonatkozó más kérdése­ket a Kínai Népköztársaság kormányá­val együttműködve kell megvizsgálni. Az összes többi állam hadserege lét­számának felső határa nem lépi majd túl a 150 000—200 000 főt, és egy il­letékes nemzetközi értekezlet egybe­hangzó határozatának tárgyát kell ké­peznie. 2. Az atom- és hidrogénfegyverek teljes eltiltása a hagyományos típusú fegyverzetnek és a fegyveres erők­nek a megegyezéses korlátozások 75 százalékos arányában történt tényleges csökkentése után lép hatályba. Az államok az alatt az idő alatt kü­szöbölik ki fegyverzetükből ezt a fegy­vert és semmisítik meg, mialatt a fegyverzetet a megegyezéses korlátozá­sok utolsó 25 százalékos arányában csökkentik. Az összes atomanyagokat ezután már csak békés célokra hasz­nálják fel. 3. A fegyverzet és a fegyveres erők csökkentését célzó rendszabályok vég­rehajtásával egyidőben és még az atom- és hidrogénfegyverek teljes el­tiltásáról szóló egyezmény hatályba lépése előtt a négy nagyhatalom ün­nepélyesen kötelezi magát arra, hogy nem alkalmazza a nukleáris fegyvert, amelynek használatát magára nézve betiltottnak tekinti. E szabály alól az agresszióval szembeni védekezés ese­tében kivétel fogadható el, ameny­nyiben a Biztonsági Tanács így dönt. 4. Az atom- és hidrogénfegyverek­kel rendelkező államok a fegyverzet csökkentését és az atomfegyverek el­tiltását célzó program végrehajtásának első intézkedéseként kötelezik magu­két arra, hogy megszüntetik a kísérle­teket az ilyen típusú fegyverekkel. 5. A fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó intézkedések hatálybaléptetése haté­kony nemzetközi ellenőrzés tárgyát képezi majd. A négy hatalom külügyminiszterei szükségesnek ismerték el, hogy erő­feszítéseiket olymódon vessék latba, hogy elérjék a szükséges egyetértést a fentemlített egyezménnyel kapcsola­tos, még függőben levő kérdésekben. Ezt az egyezményt az Egyesült Nem­zetek Szervezetének keretén belül meg kell vizsgálni. A miniszterek attól a kívánságtól áthatva, hogy csökkentsék a nemzet­közi feszültséget, erősítsék a bizalmat az államok között és véget vessenek a fegyverkezési hajszának, megállapod­tak abban, hogy e célból elsősorban azokat a pontokat kell tanulmányozni, amelyek a következő javaslatokban szerepelnek: (A) A Szovjetunió ez évi május 10-i javaslatában a fegyverzet csökkenté­séről, az atomfegyverek eltiltásáról és egy új háború veszélyének kiküszöbö­léséről; (B) Az Amerikai Egyesült Államok elnökének július 21-1 javaslatában a légi ellenőrzés és a katonai értesülé­sek kicserélése tárgyában; (C) Nagy-Britannia kormányának a leszerelési problémával foglalkozó ja­vaslataiban, amelyeket július 21-én és augusztus 29-én terjesztett elő és (D) A francia kormány javaslatában a leszerelés pénzügyi ellenőrzéséről és a felszabadított pénzügyi források bé­kés célokra való felhasználásáról. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és Franciaország kormánya el­tökélve, hogy nem engedi meg az atom- és hidrogénfegyverek használa­tát, amelyek az emberek tömeges megsemmisítésének fegyverei, és hogy megszabadítja a népeket egy pusztító atomháború veszélyétől, ünnepélyesen kijelenti: A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötését várva, kötelezi magát, hogy nem hasz­nál elsőként atom- és hidrogénfegy­vereket egyetlen ország ellen sem és felhív minden államot, csatlakozzék a jolen nyilatkozathoz. A genfi értekezlet pénteken tovább tárgyalt a leszerelésről Genf — november 11. — A négy nagyhatalom külügyminiszterei — az előző napon létrejött megegyezés alapján — péntek délután először rö­vid ülést tartottak, amelyen az érte­kezlet további programmját érintő kérdésekről tárgyaltak. A genfi érte­kezleten résztvevő politikai megfigye­lők köreiben péntek délelőtt úgy vél­ték, hogy e tárgyalások folyamán el­sősorban az a kérdés szerepel, hogy a miniszterek mikor foglalkozzanak a szakértők bizottságának beszámolójá­val. Ezt a szakértői bizottságot a har­madik napirendi pont — a Nyugat és Kelet közötti kapcsolatok fejlesztése kérdésének megtárgyalásával bízták meg. Amint ismeretes a külügyminisz­terek e kérdés előzetes megtárgyalása után október 31-én a szakértők bi­zottságát megbízták azzal, hogy az értekezletnek november 10-én tegyen jelentést munkájáról. E bizottság ülé­sei zártak, azonban nyugati források­ból származó sajtóhírek szerint, a bi­zottság megbeszélései folyamán bizo­nyos nehézségekbe ütközött. E nehéz­ségeket az a tény okozza, hogy a nyugati hatalmak kitartanak az úgy­nevezett stratégiai anyagoknak a szo­cializmus táborához tartozó országokba való kiviteli tilalma mellett. Ez a ti­lalom — mint ismeretes — komolyan akadályozza a Nyugat és Kelet közöt­ti kölcsönös kereskedelem fejlődését. A politikai megfigyelők között fel­merültek }lyan nézetek is, hogy a mun­ka programrpl tárgyaló ülések foglal­kozhatnának esetleg további napirendi pontok besorolásával is az értekezlet programjára. Ezeket a nézeteket azon­ban egyik részről sem erősítették meg, így tehát meg kell várni a megbe­szélések után kiadásra kerülő közle­ményt. A napirendi kérdésekkel foglalkozó megbeszélések után a miniszterek megtartották az értekezlet tizenegye­dik rendes ülését, amelyen tovább folytatták a második napirendi pont — a leszerelés kérdésének megtárgya­lását, amelyhez csütörtökön a szov­jet küldöttség beterjesztette javasla­tait és a három nyugati miniszter kö­zös javaslatot nyújtott be. Az ENSZ politikai bizottsága megkezdte a koreai kérdés tárgyalását New York, november 11. (ČTK). Az ENSZ közgyűlés politikai bizottsága november 10-én délután megkezdte a koreai kérdés tárgyalását. Jacob Blau­stein amerikai küldött javaslatot tett, hogy a bizottságba meghívják Dél­Korea képviselőjét. A szíriai küldött­ségnek azzal a javaslatával kapcsolat­ban, hogy Dél-Korea képviselőivel együtt hívják meg a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság képviselőit is, rámutatott, hogy a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság képviselőinek nincs joguk részt venni a vitában, mert nem ismerték el az ENSZ illeté­kességét ebben a kérdésben és azt mondotta, hogy a politikai bizottság nem politikai értekezlet, amelyen kép­viselve kell lennie mind a két félnek. J. A. Malik szovjet küldött hangsú­lyozta, hogy küldöttsége nagy fontos­ságot tulajdonít a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság képviselői részvételének a vitában, hogy a bizott­ság teljesen és tárgyilagosan megtár­gyalhassa a koreai kérdést. Hangsú­lyozta, hogy a koreai kérdés megoldá­sa hozzájárul a távol-keleti feszültség enyhítéséhez és reményét fejezte ki, hogy a többi küldöttségek is támogatni fogják a szíriai javaslatot és így ked­vezőbb légkör alakul ki a koreai kér­dés megoldására. Ing. Jiri Nősek csehszlovák küldött hangsúlyozta, hogy a koreai kérdés békés megoldása és az egységes, füg­getlen és demokratikus koreai állam megalakítása nem lehetséges az érde­kelt felek részvétele nélkül. Az ame­rikai küldöttnek azon javaslatával kap­csolatban, hogy csak az egyik felet hívják meg, megjegyezte, hogy ez el­lenkezne az igazságossággal és ártal­mas volna a kérdés gyakorlati megol­dása szempontjából is. J. Katz-Suchy lengyel küldött ki­jelentette, hogy az utóbbi évek ta­pasztalatai megmutatták, hogy Korea egyesítését nem lehet elérni egyoldalú akcióval, hanem csak a két fel széles­körű együttműködésével. Krisna Menőn indiai küldött rá­mutatott, hogy az első bizottság tu­lajdonképpen szélesebb értelemben vett politikai értekezlet és ha meg­hívják az egyik felet, akkor nem emelhetnek kifogást az ellen sem, hogy a másik felet is meghívják. D. Kiszelev, a Bjelorussz SZSZK képviselője kiemelte, hogy a szíriai javaslat az igazságosság elvén alapul és küldöttségének nézete szerint a koreai kérdés sikeres megoldása nagy­mértékben a szíriai javaslat sorsától fog függeni. A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság képviselői — mon­dotta — részt vettek a genfi békekon­konferencián és ezért igazságos volna, hogy részt vegyenek ezen a vitán is. Az olasz képviselőház az Olaszországban levő külföldi csapatok kérdéséről tárgyal Róma, november 11. (TASZSZ). Az olasz képviselőház november 9-én megkezdte két nemzetközi egyezmény megtárgyalását, amelyek külföldi csa­patoknak a NATO tagállamaiban való tartózkodására és a NATO vezérkarai­nak statutumára vonatkoznak. Ezek az egyezmények, amelyeket az olasz szenátus jóváhagyott, kiváltságokat nyújtanak a NATO tagállamainak te­rületén tartózkodó külföldi csapatok­nak. Ezekre a csapatokra nem vonat­kozik az olasz polgári és katonai bíró­ságok jogköre. A vita megkezdése előtt felszólalt Luigi Longo képviselő. Azt óhajtotta, hogy a kérdés megtár­gyalását halasszák el egy évvel. Longo hangsúlyozta, hogy egyik egyezmény sincs még ratifikálva, jóllehet már négy évvel ezelőtt aláírták őket. Ez nemcsak politikai okokból történt, ha­nem a kormány nehéz helyzete és ha­tározatlansága miatt is, amely tudatá­ban van ezen egyezmények népszerűt­lenségének Longo ezután rámutatott ezen egyezmények alkotmányellenességére és hangsúlyozta, hogy ezek az egyez­mények megsértik az olasz szuvereni­tást. Végül kijelentette, hogy ezen egyezmények megtárgyalásának egy évvel való elhalasztása lehetőséget adhat arra, hogy kivárják a nemzet­közi feszültség enyhítésére irányuló politika fejleményeit. Ennek a politi­kának az egymással szemben álló ka­tonai tömbök kiküszöbölésére, nem pedig megszilárdítására kell vezetnie. Martino olasz külügyminiszter kije­lentette, hogy Olaszország hű marad az Atlanti Szövetséghez. Az olasz kép­viselőház tagjainak kormánytöbbsége elutasította Longo javaslatát. A parla­ment ezután megkezdte az egyezmé­nyekről szóló vitát. A New York Témes Görögország esetleges kilépéséről a balkáni szerződésből New York, november 11. (ČTK). Az Associated Press hírügynökség a New York Times című lapra hivatkozva je­lenti, hogy a görög kormány nem szándékszik kitartani Görögország, Törökország és Jugoszlávia külügymi­niszterei értekezletének összehívása mellett. Ezt az értekezletet ez év vé­gén Aténban szándékoztak megtartani. A lap szerint a görög kormány­nak most inkább érdeke, hogy va­lamilyen kétoldalú megegyezést kös­sön Jugoszláviával, mint hogy részt vagyen háromoldalú balkáni szerződés­ben, amelynek tagja volna Törökor­szág is. A lap kijelenti, hogy ha a balkáni szerződés országainak értekezletét nem hívják egybe az év végéig,, ez a szerződés megbontását fogja jelenteni.

Next

/
Thumbnails
Contents