Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-11 / 271. szám, péntek

1955. november 11. U J SZO 3 A külügyminiszterek genfi értekezletének szerdai ülése Ä kormányfők irányelveit nem szavakkal, hanem tettekkel kell teljesíteni A Szovjetunió két új javaslatot terjesztett a genfi értekezlet elé Felfüggesztették a első napirendi pont vitáját Genf, november 9. — A genfi négyhatalmi értekezlet szerdán tartott kilencedik ülésén Plnay francia külügyminiszter elnökölt. Az ülés 16 óra 05 perckor kezdődött és 19 óra 35 perckor ért véget. L. F. lljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője szerda esti sajtóértekezletén elmondotta, hogy az ülésen folytatták az értekezleten első napirendi pontként szereplő európai biztonsági kérdés és a német probléma megvitatását. Az ülésen a szovjet küldöttség két javaslatot terjesztett elő. Az elsőben javasolta, hogy Németországból három hónapon belül vonják ki a külföldi csapatokat. Miután a nyugati külügyminiszterek nem foglaltak állást ezzel kapcsolatban, a szovjet küldöttség olyan értelemben módosította javaslatát, hogy a négy nagyhatalom németországi csapatainak létszámát csökkentsék a jelenlegi állomány 50 százalékéra. A szovjet küldöttség hangsúlyozta, hogy véleménye szerint ez kedvező hatással lenne a német kérdés megoldásához szükséges előfeltételek kialakítására. A második szovjet javaslat az Európában fennálló államcsoportok közti egyezményre vonatkozik. Buiganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Eisenhower, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a kormányfői értekezlet során kijelentette, hogy a külügyminiszterek értekezletén meg kell tárgyalni az erre vonatkozó szerződéstervezetet. — A Szovjetunió által benyújtott egyezménytervezet három alapelve a következő: 1. NATO-hoz tartozó és a párizsi egyezményeket aláíró államok egyfelől és a varsói szerződést aláíró államok másfelől kötelezettséget vállalnak, hogy nem vesznek igénybe fegyveres erőt egymás ellen, kivéve azt az esetet, ha támadás éri őket. 2. Az említett államok kötelezettséget vállalnak, hogy a köztük felmerülő és a békét fenyegető vitás kérdések elintézése érdekében tanácskozni fognak egymással. 3. Az egyezmény ideiglenes jellegű lenne és az európai kollektív biztonsági szerződés megkötéséig maradna érvényben. Mint lljicsov rámutatott, a külügyminiszterek abban állapodtak meg, hogy az első napirendi pont tárgyalását egyelőre elhalasztják és a csütörtöki ülésen hozzálátnak a második napirendi pont, a leszerelés kérdésének megvitatásához. lljicsov ezután részletesebben Ismertette a szerdal ülésen elhangzott beszédeket. Az elsőnek felszólaló Macmlllan angol külügyminiszter kijelentette, hogy Molotov szovjet külügyminiszter keddi beszédének gondos tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutott, hogy a Moszkvából visszatért szovjet külügyminiszternek ez a felszólalása nem hozta közelebb a megoldáshoz, hanem még jobban megnehezítette a német kérdés rendezését. Az angol külügyminiszter véleménye szerint a szoviet kormány jelenleg nem hajlandó beleegyezni össznémet választások végrehajtásába és ezzel, Macmlllan véleménye szerint, igen komollyá vált a helyzet. Macmlllan hangoztatta: nem tudja, hogy ilyen körülmények között, mint lehetne hasznos módon folytatni az első napirendi pont megtárgyalását. Az annol külügyminiszter ezután azt mondta, hogy az eddigi tárgyalások során jelentős közeledés történt az első napirendi pontban foglalt kérdésekben és ha a Szovjetunió kész lenne elfogadni a német kérdésben tett nyugati javaslatokat, meg lehetne valósítani az európai biztonsági szerződést. Másrészt azonban — mondotta Macmlllan — meg kell állapítani, hogy a külügyminiszterek eddigi tárgyalásai folyamán megingott a tárgyaló felek közötti bizalom. A nyugati hatalmak nem mondanak le a NATO-ról és a Nyugateurópai Unióról, mert meg vannak győződve arról, hogy ezek a szervezetek biztonsági rendszerük alapját alkotják. A szovjet javaslatok, Macmiilan szerint, egész Németország szov.jetizálására irányulnak. Dulles, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere hangoztatta, hogy kormányának véleménye szerint a szovjet küldöttség eddig előterjesztett javaslatainak megvalósítása először is tartóssá tenné azokat a körülményeket, amelyek az európai biztonságot fenyegetik, másodszor bizalmatlanságot szülne a Nyugat és a Szovjetunió között. . Dulles a továbbiakban részletesebben elemezte ezeket a megállapításokat. Kijelentette, hogy a négy kormányfő által elfogadott irányelvek egyikének az volt a célja, hogy létrejöjjön az európai biztonsági rendszer és megoldódjék Németország újraegyesítésének kérdése. Az Amerikai Egyesült Államok kormányának véleménye szerint a német kérdés megoldhatatlansága lehetetlenné teszi az európai biztonság megszilárdítását. A német kérdés megoldásának elódázása egyben Dulles véleménye szerint ellenkezik a kormányfők alapelveivel. Dulles felszólította a szovjet kormányt, hogy változtassa meg ezzel kapcsolatos eddigi álláspontját, majd arról beszélt, mint befolyásolja a Szovjetunió álláspontja a nemzetközi kapcsolatokat általában. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya Dulles szaval szerint úgy véli, az a tény, hogy a Szovjetunió nem hajlandó hozzájárulni Németország újraegyesítéséhez, ellentétben áll a kormányfők erre vonatkozó irányelveivel és azokkal a megállapodásokkal is, amelyekst a négy hatalom kormányai Németország viszonylatában vállaltak magukra, őszintén meg kell mondanom — hangoztatta a továbbiakban Dulles —, hogy ami az Amerikai Egyesült Államokat illeti, a külügyminiszteri értekezlet eddigi lefolyása megrendítette bennünk azt a bizalmat, amely a kormányfők találkozója során és utána hatott át bennünket. Nem akarunk visszatérni a kormányfői értekezlet előtti időket jellemző viszonyokhoz, továbbra is igénybe akarunk venni minden rendelkezésünkre álló eszközt az időszerű világpolitikai kérdések békés és ésszerű megoldása érdekében. Dulles végül azt a reményét fejezte kl, hogy a szovjet kormány fel fogja ismerni annak szükségességét, hogy Németországot szabad választások útján egyesíteni kell. Plnay francia külügyminiszter a következő felszólaló, azt állította, hogy a szovjet kormány egész Németországra ki akarja terjeszteni a „kommunizmust". A nyugati javaslatokról szólva megismételte, hogy azok figyelembe veszik a Szovjetunió biztonságának jogos szempontjait és a Szovjetunió érdekeit. Pinay szerint a szovjet küldöttség nem hajlandó a nyugati javaslatok alapján tárgyalni az európai biztonság és Németország kérdéséről, de ugyanakkor nem tett erre vonatkozó reális javaslatot, amely a további eszmecsere alapját alkothatná. Ezután Molotov szovjet külügyminiszter válaszolt a nyugati külügyminiszterek felszólalásaira. Többek között a következőket hangoztatta: „Arről beszéltek itt, hogy munkánkat a négy kormányfő által kijelölt irányelvek alapján kell folytatnunk. Helyeseljük ezt a szempontot. Tudjuk azonban, hogy senkinek sincs joga a maga önző céljainak megfelelően eltorzítani és félremagyarázni a kormányfők irányelveit. Kísérletek történtek itt arra, hogy az európai biztonság és Németország kérdését az össznémet választások kérdésére szűkítsék le. Ez nem felel meg a kormányfők irányelveinek." Molotov ezután emlékeztetett arra, hogy a négy kormányfő értekezletén bizonyos oldalon megpróbálták a német kérdést és az össznémet választások kérdését a külügyminiszteri értekezlet napirendjének első pontjaként kitűzni. Ezek a próbálkozások azonban nem jártak sikerrel. Az elfogadott irányelvek szerint a napirenden első helyen az európai biztonság kérdése áll. Ennek ellenére egyesek igyekeznek ezt a világos utasítást figyelmen kívül hagyni. A szovjet küldöttség visszautasítja ezeket a próbálkozásokat. A nyugati javaslatok értelmében az újraegyesített Németországot bevonnák a NATOba, és ilyen megállapodást akarnak velünk aláíratni, — mondotta Molotov. A kormányfők irányelveiben nincs szó arról, a»nlre a nyugati javaslatok irányulnak, hogy Nyugat-Németország kebelezze be Kelet-Németországot. Most erre irányuló megállapodást szeretnének velünk aláíratni. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a külügyminiszterek értekezletének pontosan ragaszkodnia kell a kormányfők irányelveihez. Pinay külügyminiszter úr arról beszélt — mondotta ezután Molotov, — hogy a nyugati javaslatok kellő biztonsági garanciákat nyújtanak a Szovjetuniónak és más európai államoknak. Meg kell azonban jegyezni, hogy Pinay úr ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek a garanciák Franciaország részére nem elégségesek. Franciaországnak szerinte ezenkívül még a NATO-ra is szüksége van. A Szovjetunió számára azonban Pinay úr elégségeseknek tartja a javaslatokban nyújtott garanciákat. Ez mindenesetre különös logika. Pinay úr nem válaszolt egyenesen a szovjet küldöttség kérdésére: miért kell az egyesített Németországot mindenáron bevonni a NATOba? Pinay úr Lengyelország és más államok számára is elegendőnek tartotta a tervezett garanciákat. De vajon kérdést intézett-e erre vonatkozólag Lengyelország és a többi érdekelt állam kormányához? — mondotta Molotov, majd a továbbiakban a német kérdésről szólva kijelentette: „Különös az az itt tapasztalható felfogás, hogy a külföldi államoknak több érdekük fűződik Németország újraegyesítéséhez, mint maguknak a németeknek. Ezt nem lehet elfogadni. Miért félnek a nyugati hatalmak meghallgatni e kérdésben a németek képviselőit? A szovjet küldöttség nem fél sem Nyugat-Németország, sem KeletNémetország képviselőinek a tárgyalásokba való bevonásától. A Szovjetunió véleménye továbbra ls az, hogv a külügyminiszterek csak a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek meghallgatása után alkothatnak maguknak helyes képet a német nép kívánságairól és a német helyzetrőL A Szovjetunió helyeselte és helyesli szabad össznémet választások végrehajtását és Németországnak ilyen úton való újraegyesítését. De tudjuk azt is, hogy ebben a kérdésben a döntő szó a német népé. Mindannyian tudjuk, hogy össznémet választások azonnali végrehajtásához még nem alakultak ki a kellő előfeltételek. Elsősorban az a feladatunk, hogy elősegítsük a Német Demokratikus Köztársaság közeledését. Ezt a nézetünket egyébként helyesli Nyugat-Németország egyik legnagyobb pártja, a Német Szociáldemokrata Párt is, amelynek elnöke. Ollenhauer, e napokban össznémet szervek alakítása mellett foglalt állást. Ha ennek szükségességét ma egyesek még nem látják be, meggyőződésünk, hogy eljön az idő. amikor ezek is felismerik nézeteink helyességét. Itt az ideje, hogy a német kérdés további tárgyalását magukra a németekre bízzuk. Amíg a németek nem egyeznek meg egymással, sikertelen lesz minden kísérlet, hogy kívülről oldják meg a német kérdést. Molotov végül a „genfi szellemről" beszélt. Kijelentette: Kísérlet történt itt arra, hogy úgy állítsák be a dolgokat, mintha a Szovjetunió álláspontja az európai biztonság és Németország kérdésében nem lenne összhangban a genfi szellemmel. Egyesek szerint csak akkor tennénk eleget a genfi szellem követelményeinek, ha készségesen elfogadnánk minden elénk tárt javaslatot, tekintet nélkül arra, hogy helyeseljük-e azt vagy sem. Ez a módszer nem helyes és nem meggyőző. Véleményünk szerint az sem helyénvaló, hogy olyan szavakkal játszanak itt, mint a bizalom. Mi nagyon komolyan vesszük az államok közötti bizalom jelentőségét. Megállapíthatjuk, hogy itt a külügyminiszteri értekezleten több fontos kérdésben közeledést értünk el és a genfi szellem arra kötelez bennünket, hogy továbbra is feszítsük meg minden erőnket az előttünk álló kérdések megoldása érdekében. A szovjet küldöttség véleménye szerint a genfi szellem és a négy kormányfő irányelvei elsősorban azt követelik tőlünk, hogy Európa biztonságának megszilárdításán és Németország kérdésének rendezésén fáradozzunk. A genfi külügyminiszteri értekezlet következő ülése csütörtökön délután I kezdődik. V. M. Molotov fogadta az NDK genfi megfigyelőinek küldöttségét Genf, november 10, (TASZSZ) V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere november 9-én az NDK megfigyelői küldöttségének tiszteletére vacsorát adott. A vacsorán részt vettek: Georg Handke, az NDK külügyi államtitkára, az NDK küldöttségének vezetője, W. Girnus, a küldöttség tagja és W. Meissner, az NDK külügyminisztériumának osztályvezetője. Szovjet részről a vacsorán részt vettek: A. A. Gromiko, V. D. Szokolovszkij, a Szovjetunió tábornagya és G. M. Puskin. A vacsorán ezenkívül részt vett Van Pin-nan, a Kínai Népköztársaságnak a genfi klnai-amerikai tárgyalásokon résztvevő képviselője is. A vacsora után baráti beszélgetés alakult ki, amelynek folyamán megtárgyalták azokat a kérdéseket, amelyekről a genfi értekezlet első napirendi pontjának — az európai biztonság és Németország kérdésének — keretében tárgyalnak. A külügyminiszterek genfi értekezlete megkezdte a leszerelés kérdésének megtárgyalását Genf, november 10. — A genfi értekezlet kilencedik ülésén, amelyen a szovjet küldöttség két új nagyfontosságú javaslatot nyújtott be az európai biztonság biztosítására, a négy nagyhatalom külügyminiszterei megegyeztek, hogy az első napirendi pont — az európai biztonság és Németország kérdésének megtárgyalását egyelőre félbeszakítják. A csütörtöki délutáni ülésen tehát megkezdték a második napirendi pontnak — a leszerelés kérdésének megtárgyalását. A négy nagyhatalom kormányfői júliusi értekezletén elfogadott irányelvek a külügyminiszterek feladatává teszik, hogy tartsák szem előtt a ENSZ leszerelési bizottsága munkájának eredményeit, valamint a kormányfők júniusi értekezletének szempontjait és javaslatait és ítéljék meg, hogy a négy kormány a leszerelés terén milyen további hasznos kezdeményezéseket tehet. Mint ismeretes, a szovjet küldöttség a kormányfők genfi értekezletén nagyfontosságú javaslatot tett a fegyverzetek korlátozására és az atomfegyver eltiltására. Ez a javaslat élénk visszhangot keltett valamennyi országban. A közvélemény teljesen amellett foglal állást, hogy szüntessék be a fegyverkezési versenyt, csökkentsék a katonai erők és fegyverzetek számát é6 tiltsák el az atomfegyvert, valamint a többi tömegpusztító fegyvereket. A békeszerető emberek most világszerte nagy érdeklődéssel kísérik e mérhetetlenül fontos kérdés megtárgyalását, amelynek sikeres megoldása egyrészt csökkentené azokat a terheket, amelyek a fegyverkezés következtében a nemzetekre hárulnak, másrészt pedig hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és az új háború veszélyének elhárításához. A két genfi értekezlet között eltelt időszakban a szocializmus táborának országai az egész világnak szemléltető példát mutattak arra, hogy a leszerelés kérdésének megoldásához nem ékesszóló nyilatkozatokkal, hanem tettekkel kell hozzáfogni. A szovjet kormány határozatot hozott a Szovjetunió fegyveres erői létszámának 640 000 fővel való csökkentéséről. Köztársaságunk kormánya elhatározta hadseregünk létszámának 34 000 fővel való csökkentését Hasonló határozatokat hoztak más népi demokratikus államok is. A világ népei elvárják, hogy a genfi értekezleten résztvevő nyugati miniszterek is jóakaratot és igazi törekvést mutatnak annak érdekében, hogy megegyezést érjenek el olyan fontos kérdésben, mint a leszerelés és a tömegpusztító fegyverek eltiltása. A francia és angol haladó sajtó a genfi értekezletről Párizs, november 10. (ČTK). „Dulles, Macmiilan és Pinay nem voltak hajlandók tovább tárgyalni az európai biztonságról, mert a Szovjetunió nem egyezett bele abba, hogy Németországot hozzácsatolják az Atlanti Szerződéshez — írja a L'Humanité genfi tudósítója. Ez azt mutatja, hogy a nyugati képviselők nem azzal az óhajjal kezdtek tárgyalni, hogy pozitív eredményeket érjenek el, hanem azzal a szándékkal, hogy keresztülvigyék követeléseiket... Míg a nyugati nagyhatalmak elfogadhatatlan követeléseiket a megegyezés előzetes feltételévé teszik, mlg a Szovjetunió mindent elkövet, hogy lehetővé tegye a megegyezést. Amikor a Szovjetunió első javaslatai után a nyugati miniszterek megerősítették azt az elhatározásukat, hogy nem mondanak le az Atlanti Szerződésről és a párizsi egyezményekről, Molotov új javaslatokat adott be, amelyek tekintetbe veszik óhajukat. ,,A biztonságról szóló megegyezésnek megvan az elfogadható alapja — írja a L'Humanité. Kell, hogy a négy nagyhatalom e kérdéshez visszatérjen — és ezt meg kell tenniök, ha a közvélemény hangsúlyozottan és kitartóan követelni fogja". • » * London, november 10. (CTK). A Daily Worker című brit lap a genfi értekezlettel kapcsolatos vezércikkében többek között rámutat, hogy a nyugati kapitalista kommentátorok mindig azt állítják, hogy a német kérdésben lévő ellentétek a választásokra vonatkoznak. De itt arról is szó van, — és ez sokkal fontosabb, — vajon az egyesített Németországnak nagy hadserege lesz-e és vajon ez a hadsereg a nyugati katonai tömbök részévé válik-e". A nyugati hatalmak Németország remilitarizálásának meggyorsításával veszélyeztetik az európai biztonságot és veszedelmes akadályt gördítenek Németország egyesítésének útjába. A Szovjetunió javaslatokat tesz e veszély elhárítására. Mindazoknak, akik óhajtják, hogy az értekezlet haladást tegyen a béke felé, támogatniok kell ezeket a javaslatokat. Foglalt „szék" az ENSZ-ben. (A Krokodilból)