Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-11 / 271. szám, péntek

2 IIIS2Ö 1955. november ÍL Ha nem forog a „ringlispíl", forog a körhinta IGY MONDTA SZÓ szerint Jókán az egyik szövetkezeti tag, s utána olyan arcot vágott, hogy bárki leolvashatta gondolatát; értik ám az ilyenek a csí­ziót, tudják hidegen, melegen is. Tud­nak tapsolni is ha kell és kárörvend­ve vigyorogni, ha valami pillanatnyilag rosszul sikerül nekünk s ez az ő mal­mukra hajtja a vizet. De hát kiről, miről is van szó? Kásá Józsefről, a kulákról, ponto­sabban kifejezve a volt bérlőről, aki még nem is oly rég legalább 400 hol­don „űzte" az őstermelést. De még mennyire űzte! Egy sereg volt szolga, cseléd, napszámos, arató tud erről beszélni. És ma? Ma kint él a tanyáján; Alsóbácson, közel Jókához, s „dolgozgat". Legalább 200 tyúkja kárál. S nem vakok a tyú­kok, találnak zabszemet. No meg nem is kell nagyon kapargálniok, mert helybe vitték nekik az eleséget, Jóké­ról, meg Nagyfödémesról, az egysé­ges földmüvesszövetkezetből. A jókaiak jobbaknak bizonyultak a nagyfödémesieknél és minden tojásra tisztességesen megadták az előre „ki­alkudott" 30 dkg szemet. — Hadd keressen, hadd éljen sze­gény — igy vélekednek egyes vezető­ségi tagok a szövetkezetben. Hadd le­gyen meg neki az a 30 000 korona évi jövedelem, elvégre szögről-végre nem is messzire való. Nem messze lakik Jókától. A NAGYFÖDÉMESIEK azok egy ki­csit „gonoszabbak" mert csak 6 má­zsa eledelt utaltak ki a Kása tyúkjai­nak és a többit, a „járandóságot", 957.49 koronát, pénzben adták ki, gon­dolva arra, hogy az „öregnek" hébe­hóba kell egy féldeci, meg egy-két pakli dohány. De még ez sem tetszik Kásának. Maga panaszolta nekem, akkor, ami­kor meglátogattam rezidenciáján. — Hej fiatal úr — gonosz ám a vi­lág. — Hogjr, hogy? — mondom. — Hát képzelje, hogy becsaptak a falusiak. — Hej, hej — sóhajt még egyet és kezefejével két oldalra törli, tömör, tüskés bajszát, majd elkezdi. — Tudja, úgy volt az, hogy kiegyez­tem a tojásokra azt a félkiló szemet. Egyre-egyre egy fél kilót, — s nyomatékult kapájával rácsap egy rosszul fejlett krumplifiókra. — De hát becsaptak. — Becsaptak, — felemeli a fejét — mert nem adták meg, amit ígértek. Majd mintha kaszálna, kétoldalra csapja a krumpliszárat. — Ilyen a világ látja. Becsapja az embert a falubelije. Pedig, — s itt egy pillanatig gon­dolkozik, aztán észak-kelet felé te­kint, torony iránt, át a láthatárt rész­rebontó facsoportokon, oda, ahol egy gyárkémény tetejét pillantom meg, s így szövi tovább — pedig nem vol­tam én rossz ember. Isten a tanúm, hogy nem, — s nagyot üt egy szesz­krumplira, olyant, hogy még a leve is kifröccsen. — Látja, — mutat megint a facso­port felé, ott van a szeszgyár. — Va­lamikor részvényem volt ott is. Nem vághattam ellenszenves arcot, s így azt gondolta, rokonszenvezem vele. — Sok embernek adtam én kenyeret valakikor. — De még milyent — válaszol ne­kem erre Kovács Gyula elvtárs, Nagy­födémesról. — Emlékszem, egyszer kaszálni mentünk neki öten. Jókor reggel in­dultunk, mert így dukálta. Beállítottunk hozzá és a kutyafá­ját, adott jó „villásreggelit", hogy a hasizmunk egész nap ne tétlenkedjék. Felküldött a padlásra, felszedni 50 mázsa búzát. Fel is szedtük, lehordtuk a szeke­rekre, aztán hajde, neki a kötözködé­sig érő lucernának. Volt vagy öt hold. Estig le sem vágtuk. — S a fizetés? — Még annyit sem adott, mint az uraság. Ha csak azt mondom, hogy gazember volt, azzal még nem is mondtam nagyot. De így beszélnek a többlek is róla. Peller, Menyhért István, s aki előtt csak a nevét említem. EZ A KÄSA, olyan ember, mint az egyszeri kocsmáros a török világ­ban, aki a cégtábla mindkét oldalát befestette, s az egyikre kontyos tö­rököt, a másikra meg mulató ma­gyart rajzoltatott. Ha úgy sejti, hogy valakinek „meg­esik" a szive rajta, hát kipakol, ha meg nem a szája Ize szerint beszél, tud ám dicsérni is. Igaz, egy kicsit érdeke is, hogy az új világról jót mondjon. A fia. Kása Zoltán, Nagyfödémesen a mészárszék vezetője. És, hogy ő milyen ember, arról hadd beszéljen Menyhárt István, aki vala­mikor ugyancsak náluk koptatta a térdét, könyökét. — A Zoli? — (így becézik) — az nagy „hóhányó". Nagy feketéző volt valamikor. — Emlékszem, náluk szolgáltam, amikor negyvenhatban vagy negyven­hétben majdnem rajtacsípték a feke­tézésen. Repült is ám a szalonna, ki az ablakon, volt lótás-futás. Meg egvéb dolgok is történtek vele. De végül semmi sem lett belőle, mert tudja, bírja ő. Bírja a „cég", „Kása és Társa", amely a múltban sem viselt ugyan táblát és be sem volt jegyezve, — mégis.emlékeznek rá sokan, főleg akik belekóstoltak a forró kásába, akik ar­ra kényszerültek, hogy Kásának fúj­ják a kását. Ilyenek pedig sokan voltak Nagyfö­démesen. És Kása bírta. Már csak azért is, mert jó társai voltak. Üzleti alapon jó összeköttetésben volt még Kemszky Taszilóval is, a volt csá­szári és királyi kamarással, ahogy az emberek mondják. Az ő földjét is bé­relte. Ma meg a nagyfödémesi és a jókai EFSZ jóvoltából lebzsel. A tyúkjai kapják az ingyen szemet, tojják a to­jást, ő meg gyűjti a bankót. Persze csak akkor adja be a szövetkezetnek a tojást, ha más nem ad többet érte. IGY IS LEHET ÉLNI. Megvan a kert, tojik a tyúk a szövetkezet árpá­J á n' Hogy meddig megy ez ebben a for­mában, meddig lesz még a névtelen cég életképes, meddig forog még a körhinta ? Reméljük, sokáig már nem! Gérecz Arpád A magyar nemzetiségű polgárok a csehszlovák-szovjet barátság hónapjában (ČTK) — A csehszlovák-szovjet ba­rátság hónapjának gazdag műsorában teljes mértékben részt vesznek ma­gyar nemzetiségű polgártásaink is. A nyitrai kerületben gazdag előadás­sorozatot és kultúrműsort készítettek elő, amivel a magyar nemzetiségű polgárokhoz közelebb hozzák a szov­jet embert, gazdag alkotó- és béke­munkáját. Több mint 60 előadásból a magyar nemzetiségű polgárok meg­ismerkednek a kommunizmus építé­sével a Szovjetunióban, a szovjet ta­pasztalatok érvényesítésével a mező­gazdaságban. A barátság hónapjának kultúrműso­rában fellépnek a CSEMADOK nép­művészeti együtteseinek körei, ame­lyek a kerületben 80 egész estét be­töltő esztrádműsort rendeznek. _ A CSEMADOK színiegyüttesei nyolc szín­darabot mutatnak be, köztük „Nem magánügy" és a „Szabad szél" című darabokat; ezeket a színiegyüttesek Érsekújváron és Léván adják elő. A nyitrai kerületben a magyar nemzetiségű polgárok nagy érdeklő­dést tanúsítanak az orosz nyelv ta­nulása iránt is. A vágsellyei járás­ban, Negyed és Szelice községekben az orosz nyelvkörökben már meg­kezdték a tanulást. A barátság hónapjának befejezése­képpen a nyitrai kerületben csaknem 50 olvasó-ankétot rendeznek, amelye­ken a magyar nemzetiségű polgárok a szovjet könyvek olvasásakor szerzett benyomásaikról fognak beszélni. Főleg a „Távol Moszkvától", „Az acélt meg­edzik" stb. című regényekről fog­nak beszélgetni. A szovjet küldöttség ellátogatott a Klement Gottwald-mauzóleumba Szerdán, november 9-én a Külföld­del való Kulturális Kapcsolatok Össz­szövetségi Társasága küldöttségének tagjai megtekinteték a Vítkovon levő Klement Gottwald mauzóleumot. A küldöttség V. N. Sztoletovval, a Szov­jetunió főiskolaügyi miniszterének első helyettesével, a biológiai tudományok jelöltjével fiz élen, Oleg Homol'a kép­viselőnek a CSSZBSZ vezető titkárá­nak kíséretében koszorút elhelyezve kegyelettel adózott a felejthetetlen Klement Gottwald emlékének. Szovjet vendégeink Rudolf Strechajnál, a Szlovák Nemzeti Front KB és a Meg­bízottak Testülete elnökénél Csütörtökön, november 10-^n a dél­előtti órákban Rudolf Strechaj, a Szlo­vák Nemzeti Front Központi Bizott­ságának, a CSSZBSZ szlovákiai bizott­ságának és a Megbízottak Testületé­nek elnöke fogadta a Külfölddel való Kulturális Kapcsolatok össz-szövetsé­gi Társaságának küldöttségét. Üdvözlő beszédében a szlovák nem­zeti szervek és Szlovákia dolgozó népe nevében üdvözölte a kedves vendége­ket. A fogadáson jelen voltak: František Kubát, a Szlovák Nemzeti Tanács el­nöke, Oskar Jeleň, a Megbízottak Tes­tületének alelnöke, Oleg Homol'a kép­viselő, a CSSZBSZ vezető titkára, Ond­rej Marcina, a CSSZBSZ szlovákiai bi­zottságának vezető titkára és Michal Bošanský, dr. Vladimír Čech, a CSSZ­BSZ szlovákiai bizottságának titkárai. A fogadáson részt vett V. D. Karja­kin, a Szovjetunió bratislavai főkon­zula is. A baráti beszélgetés keretéljen megismertették a küldöttség tagjait azokkal a sikerekkel, amelyeket Szlo­vákia dolgozói hála a Szovjetunió se­gítségének a szabadság tíz éve alatt elértek. A mosti „Pod üateckou" új lakótelepen keresztül vezet a béke és barátság stafétája északi ágának útja. A stafétát a mosti Tatran egyesület tagjai viszik. Raktárdíj vagy pénzbírság? A nehézgépipar további fejlődéséért A nehézgépipari üzemek dolgozói döntő időszakban élnek, amikor be kell fejezniök az idei feladatokat, szervezésileg és politikailag biztosí­taniuk kell a termelést az 1956. év­ben. Ezért a Nehézgépipari Minisztérium szerdán, november 9-én összehívta a termelés, a kutatóintézetek és a fő­osztályok vezető dolgozóit, hogy ér­tekezlet keretében ismerkedjenek meg a tervteljesítésben fennálló jelenlegi helyzettel és a CSKP KB, valamint a kormány téziseinek szellemében in­tézkedéseket tegyenek az 1956. évi lényegesen fokozott feladatok egyen­letes teljesítésére. Az ülésen részt vett Václav Pašek, a CSKP KB titkára, és a miniszterel­nöki hivatal képviselői. Az idei terv­teljesítést bírálóan elemezte Ján Bu­kal, nehézgépipari miniszter. Újabb dolgozók jelentkeztek bányáinkba November 8-án bányáinkba összesen 145 dolgozó jelentkezett, ebből az osz­trava-karvini körzetbe 105, a kladnói bányákba 14, a novákyi szénbányákba 12, az északcsehországi barnaszénkör­zet mosti bányájába 9, a handlovai szénbányákba pedig 8. A Kommunális vállalatok fehérne­műtisztít 6 üzemeinek gyűjtőhelyisé­geiben vörösbetüs tábla figyelmezteti a közönséget, hogy október elsejétől kezdve 20 fillért kell fizetnie a fehér­nemű minden darabja után és min­den napra annak, aki a beadástól szá­mított 21 napon belül a kész árut át nem veszi. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a megrendelők a kimosott fehérneműt sokszor hosszú időn át heverni hagyták a gyűjtőhe­lyeken, ami torlódást és üzemzavart okozott, s természetesen költséget is. Semmi kifogást nem lehet emelni az ellen, hogy a vállalat a többletmun­kával és költséggel járó kiadásait át­hárítja a késedelmeskedő megrendelő­re, nagyon is helytelen azonban a megoldásnak az a módja, melyet a vállalat választott. A darabonként és naponként fizetendő 20 fillér oly ma­gas összeg, amely már büntetés jel­legével bír, mert sokszorosan megha­ladja azt a mértéket, amely a raktá­rozás költségének megfelelne. Ha pl. a dolgozó nő 30 darab fehérneműjét 5 napos késedelemmel veszi át, 30 ko3 rónát kell raktárdíj címén fizetnie. Valóban ennyibe kerülne a vállalatnak egy darab fehérneműt tartalmazó csomagnak öt napon át való megőr­zése? Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy a vállalat a maga részéről nem ilyen rendszerető a szállítási határidő betartásában, amivel önmaga szoktat­ja az asszonyokat ahhoz, hogy a kész árúért később jelentkezzenek. Igen gyakran megtörtént, hogy az igért határidőben a ruha nem volt kimosva, sőt az is, hogy többször is hiába ér­deklődik utána a megrendelő. Ha most még hozzátesszük, hogy a háziasz­szonynak külön gyűjtőhelyre kell be­adnia zsebkendőit, megint más hely­re a harisnyáit, egy harmadik helyre a vegytisztításra szánt ruhát és egy negyedik helyre a festendő ruhát, akkor a legjobb akarattal sem állít­hatjuk, hogy a vállalat olyan módon tartja szem előtt a dolgozó asszonyok érdekeit, amilyent elvárhatnánk. G. K. „A csehszlovák népi demok­ratikus köztársaság tíz éve a képzőművészetben" című kiállítás Csehszlovákiának a szovjet hadse­reg által való felszabadítása 10. évfor­dulójával kapcsolatos ünnepségek ke­retében a Kulturális ügyek Miniszté­riuma, a Nemzetvédelmi Minisztéri­ummal, a Nemzeti Képtárral és a Csehszlovák Képzőművészek Központi Szövetségével együtt „A csehszlovák népi demokratikus köztársaság 10 éve a képzőművészetben" címen kiállí­tást készít elő. A cseh és szlovák kép­zőművészek történetében a legnagyobb kiállítások egyike lesz ez. Magában foglalja az élenjáró csehszlovákiai fes­tők, grafikusok és szobrászok műveit, amelyeket a szabad élet tíz éve alatt alkottak felszabadítóink hőstettei, ha­zánk szépsége és az alkotó munka megörökítésére. A BALI SZIGETÉRŐL érkezett indo­néz táncosok és zeneművészek cso­portja november 9-én befejezte há­romhetes körútját hazánkban. Ütjük a Csehszlovákia és Indonézia közötti kulturális együttműködés keretében valósult meg. A PRÄGAI ČKD Sztálingrád nem­zeti vállalat dolgozói transzformáto­rokat szállítanak Koreába és ezzel meggyorsítják az ország villamosítá­sának menetét. WOLFGANG AMADEUS MOZART kamarazene-műveinek jubileumi cik­lusa szerdán, november 9-én a Szlo­vák Vonósnégyes hangversenyével folytatódott a prágai városi népkönyv­tárban. •—»—•—*—*—•—*—*—*— i— t—•—, IDŐJÁRÁS J Reggel borús, ködös idő, helyenként, főleg Dél-Szlovákiában ködszitálás, vagy enyhe eső. Később átmenetileg enyhülő felhőzet, a napi hőmérséklet 9—13 fok, gyenge szél. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség a bratislavai kerületben a többi szervezettel szorosan együttműködve már ötödször nyitja meg a csehszlovák-szovjet barátság hónapját. A csehszlovák-szovjet barátság hónapja megszervezé­sének jelentőségét népünk túlnyomó többsége megértette és előkészítésére sokkal nagyobb figyelmet fordított, mint a megelőző években. A barátság és béke üzenetét vivő staféta politikai és szervezési előkészítése igen fontos. A stafétabizottságok mindennapos feladata a járásokban, hogy a staféta tech­nikai és szervezési előkészítése mellett fokozott figyelmet fordítsanak ennek helyes politikai irányítására is. A sta­féta fő ága és a csiilagstaféta akadálytalan menetének biztosítása a terv konkrét szétbontásától függ. Ezt jól csinálják a skalicai, trenčíni és a piešťanyi járásokban. A csehszlovák-szovjet barátság hónapja legfőbb akciói­nak egyike az előadáskampány, melynek keretében még jobban megismertetjük népünket a Szovjetunió békepoli­tikájával, népének munkamódszereivel. A kampány egy­úttal hozzájárul a régi maradi gondolkodás kiirtásához is. A kampány előkészítésében jól indult a dunaszerdahelyi pöstyéni és a Bratislava-környéki járás. A dunaszerdahelyi járásban mezőgazdasági vonatkozá­sú előadásokat tartanak, amelyek megoldják a növényi és állattenyésztési termelés egyes égető problémáit az ál­lami gazdaságokban és az EFSZ-ekben a szovjet agro- és zootechnika ismeretei alapján. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában fontos sze­repet foglalnak el a népi orosz nyelvtanfolyamok. Most kezdik az orosz nyelv tanítását kerületünk 1050 körében, melyekben 16 500 hallgató vesz részt. Már többszáz kör­ben kezdték meg a tanítást. A nagymegyeri, dunaszerda­helyi, pezinoki, szenicai és szeredi járások még elmarad­nak. A malackai járás a népi orosz nyelvtanfolyamok ne­negyedik évfolyamában a legjobb járások egyike volt. Az orosz nyelvkörök működésének tervét nemcsak teljesítet­te, hanem tűi is szárnyalta. Ez idén 53 körben fognak tanítani. A csehszlovák-szovjet barátság hónapjában a kerület­ben ezer könyvkiállítást rendeznek. Szükséges, hogy a járási bizottságok tagjai fokozottabb figyelmet fordítsanak a szovjet sajtó új előfizetőinek megnyerésére, akiknek számát az év végéig 5290-re szeretnék emelni. A filmbemutatókat előadásokkal, be­szélgetésekkel, esetleg más kulturális és népművelési akciókkal kapcsoljuk egybe. Fontos, hogy a CSSZBSZ járási bizottságai és fiókszer­vezetei fokozzák aktivitásukat, mivel a kerületben 30 000 új taggal akarjuk bővíteni a szovjetbarátok körét. Jozef Cuninka, Bratislava

Next

/
Thumbnails
Contents