Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-10 / 270. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJANAK Bratislava, 1955. november 10. csütörtök „EJ, RÁÉRÜNK ARRA MÉG r Igen, ha az ember a határt, a földeket járja, önkéntelenül is Pató Pál úr kárhozatos szavajárása jut az eszébe. Mert mit lát az ember. mi az, ami szemetszúr? Az, hogy november közepe felé járunk, maholnap itt a tél és még mindig sok. nagyon sok a megműveletlen, a szántatlan föld, igen sok még kint a földeken a lábon álló kukoricaszár. A kukoricát ugyan már betakarítottnak mondhatjuk, de a jó takarmányt jelentő kóró legtöbb helyen még lábon van, veri az eső, marja a dér, s így hovatovább mind értéktelenebbé válik. De megengedhető-e. hogy a takarmányt jelentő kukoricaszár így tönkremenjen? Olyan jól állnának mindenütt takarmánnyal, hogy — hadd vesszen a kukoricaszár? Igaz ez. így van ez? Dehofvis! Ha magunkénak valljuk azt a régi igazságot, hogy a szájáról fejik a tehenet, vajon lehet-e sok takarmányról beszélni? Hol van még az új takarmányt jelentő tavasz? Hisz jóformán még meg sem kezdődött az állatok teleltetése, mennyi takarmány kell az újig és máris veszni, kallódni hagyják a téli takarmány jelentős részét, a kukoricaszárat Szakítani kell azzal a sok helyütt fennálló maradi nézettel, hogy „a telet majdcsak kihúzzuk valahogy". Rossz gazdák azok, akik így gondolkodnak, akik úgv vélik, hogy az állatok „majd csak kihúzzák tavaszig". Nem haszon ez, hanem ráfizetés, mert az állatoknak nemcsak nyáron át kell hasznot hajtaniok, hanem az év minden szakában, télen is. A tejre télen is éppúgy szükség van, mint nyáron és a többi állatoknak, az igavonóknak is nemhogy meg kell tartamok erőnlétüket a téli hónapok alatt, hanem még inkább fokozni kell. mert aztán tavaszon munkába lehet-e állni zörgöcsontú, erőtlen, tántorgó állatokkal? Már pedig ahhoz, hogy tavasszal jó erőben lévő állatok jöjjenek ki az istállókból és hogy a teheneknél az eddig elért fejési átlagot mindenütt tartani tudják, sok és jó takarmányra van szükség. A kukoricaszár jó és sok takarmányt jelent. Lesilózva tápértéke vetekszik a réti szénáéval, de csak akkor, ha azt mindjárt a törés után betakarítják és lesilózzák. Később, amikor már lábon éri a tél, megrágja a fagy, rothasztja az eső és a hó, akkor nem takarmánynak, de tűzrevalónak is rossz. Lehet-e hát késlekedni betakarításával? Egy napot sem! Azért sem lehet vele patópáloskodni, mert sok helyen még búzát akarnak vetni a kukorica földjébe. Vetni ám. de mikor? Most már nem az utolsó napjai, hanem az utolsó órái vannak a búza vetésének. Hogyan vélekednek hát a vetésről, a jövő évi termésről azok, akik „majd" még búzát akarnak vetni a kukoricaföldekbe és a szár még vágatlan? Az időjárás is már olvan, hogy ha az eeyik órában jó idő is van, a másikban már esik, s ki tudja, ho?y ha elkezd esni, nem lesz-e belőle hetes eső. S mikor kerül akkor földbe a búza? De ott is. ahol tavaszit szánnak a kukorica után, szántani kell a földet, tehát mielőbb be kell róla takarítani a kukoricaszárat. Nyilvánvaló tehát, hogy a kukoricaszár betakarításával sehol sem késlekedhetnek tovább. Fontos mielőbb biztonságba helyezni, mert sokat érő takarmány, s le kell takarítani a földről azért is, mert helyébe még vagy búzát vetnek, vagv pedig szántani kell a földet. Ezenkívül — ezt is meg kell mondani — nincs értelme a halogatásnak, a sültgalamb várásnak. mert bárki is hiába vár arra, hogy valaki majd esetleg helyette levágja a • kukoricaszárat. Saját magának ellensége, egy csomó pénzt dob ki a zsebéből az, aki — légyen az szövetkezet, állami gazdaság vagy egyénileg gazdálkodó — a „ma.idra" bízza a kukoricaszár betakarítását. És — tegyük hozzá még ezt is — nem a gazda jó hírnevét öregbíti, ha a kukoricaszárat a lábon állva kint a földön telelteti. Sürgős és fontos dolog ez, amelynek elvégzésével nagyon komolyan kell foglalkozniok a szövetkezetek vezetőségének és a helyi nemzeti bizottságoknak. Ügy kell a munkákat beosztani, hogy erre is jusson idő és munkáskéz. Haszna származik belőle mind a gazdálkodónak, mind az országnak. Nagy segítsége a dolgozó parasztnak a gép Az esős idő ellenére is jól haladnak az őszi munkák az ipolybalogi határban. Lánctalpas traktorok kora reggeltől kint búgnak a határban és a balogi magángazdálkodók nagy figyelemmel kísérik munkájukat. A gépesítés állandó fejlesztésével akarjuk fellendíteni a közös gazdálkodást, mert mindnyájan tudjuk, hogy a gép munkája sokkal olcsóbb és jobb. A gépeket pedig csak úgy lehet tökéletesen kihasználni, hogy ha nagy táblákon dolgoznak. Fontos, hogy a traktorosok érezzék felelősségüket, becsülettel végezzék munkájukat, mert csak így tudják meggyőzni a még egyénileg gazdálkodókat. Megtörtént, hogy egyes esetekben a traktorosok nem törekedtek a föld rendes megművelésére, hanem úgy igyekeztek üzemanyagot megtakarítani, hogy mélyszántás helyett közép- vagy egészen sekély szántást végeztek. Ezeket a traktorosokat gyakran megdicsérték a gyűléseken, anélkül, hogy munkájuk minőségét ellenőrizték volna. Ez az eljárás rossz hatást tett a többi traktorosokra, akik néhol követték a rossz példát. Példásan szánt Ipolybalogon a lánctalpas traktor, amely vetés alá végzi a mélyszántást: munkája nagy elismerést váltott ki az ottani magángazdálkodók körében. Szükséges, hogy a gépállomások és az EFSZ-ek vezetői gyakrabban ellenőrizzék a traktorosok munkájának minőségét és a hibára ott helyben rámutassanak. Csak a munka jó minőségével győzhetjük meg a magángazdálkodókat a gépesítés és a közös gazdálkodás előnyeiről. Böjtös Ferenc, Ipolybalog Fejlett mezőgazdaság — jólét, bőség Nagycsalomján 1955. október 31-én megnyílt az első magyarnyelvű téli mezőgazdasági iskola. Ebben az iskolában a hallgatók megtanulják az állattenyésztés és növénytermelés, valamint az üzemi tervezés módját. A hallgatók részére az oktatás ingyenes, i Utazás Oravában | A külügyminiszterek genfi értez- r i i | letének keddi ülése <4. old.) f | Versenyben a terv egyenletes tel- | l jesítéséért (6. old.) f Prágai levél old.)' t j Barátkozás (8. old.) i 4 Alekszandr Nyikolajevics Szaburov vezérőrnagy, a Szovjetunió hőse, aki a Szovjet Szocialista Köztársaságok Legjelső Tanácsa elnökségének megbízásából átadta Ján Nálepka, a Szovjetunió Hőse szüleinek „A Nagy Honvédő Háború partizánjának" járó 1. fokú emlékérmet, november 8-án az esti órákban 10 nipos szlovákiai tartózkodás után Bratislavából a Szovjetunióba utazott. Képünk iglói felvétel, ahol Szlovákia összes városaihoz hasonlóan szívélyesen üdvözölték őt a polgárok. Főleg a gyermekek köszöntötték örömmel a Nagy Honvédő Háború hősét HASZNALJUNK KI MINDEN PERCET: a szántásra, vetésre, a kapásnövények betakarítására és begyűjtésére valamint a tanszerek és tankönyvek .használata is. A tanulók elhatározták, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy jó előmenetelt érjenek el a tanulásban, hiszen tudják, hogy fejlett mezőgazdaság nélkül nem lehet gazdag az ország. Pásztor István, Kolári | EREDMÉNYES MUNKÁJUKÉRT Kiváló eredményeket értek el az idén a galántai járás begyűjtési apparátusának dolgozói. Munkájuk nem csupán a „tervteljesítésből'' áll. Megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak mit jelent az országnak és népének, ha becsülettel teljesítik beadási kötelezettségüket. A jól végzett munkáért a múlt napokban vették át az elnyert vörös vándorzászlót Visszasz@rzik-e a vörös zászlót a zseiízi traktorosok? A zselízi traktorállomás augusztus- j ban példás munkájával elnyerte a i Földművelésügyi Minisztérium vörös vándorzászlaját. A vándorzászló átvételénél a traktorállomás dolgozói kötelezték magukat, hogy ezt megtartják a harmadik negyedévben is és hogy a kitüntetést újra kiérdemlik. A kötelezettségvállalás sajnos csak papíron maradt. így tehát a zselízi traktorállomás elvesztette az említett vörös zászlót, és ezekben a napokban adták vissza a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kiküldöttének, Okosi elvtársnak. Ez alkalomkor a gépállomás agronómusa, Tóth Maconka János a gépállomás dolgozóinak nevében ígéretet tett, hogy a negyedik negyedévben a most elvesztett vörös vándorzászlót, ha törik, ha szakad, visszaszerzik. — Mi is figyelemmel kísérjük a gépállomás kötelezettségvállalásának teljesítését, vajon ígéretüknek eleget tesznek-e és nem marad papír jn az ígeret beváltása, (szerk.) Kolcsár Anna, Zselíz Jelentés az állami birtokok zselízi igazgatóságához tartozó gazdaságokból Á Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója tiszteletére a Karolini Állami Gazdaság jószág-gondozói kötelezettséget vállaltak, hogy húsz hektár cukorrépát fognak kiásni és elszállítani. Minden család 20—25 ár cukorrépa kiásását vállalta. Gazdasági méretben szép termést értek el a cukorrépából, mivel hektáronként átlag 440 mázsa cukorrépa termett. A gazdaság eddig a szállítást csak 65 százalékra végezte el, de az előírt tervet már a mostani megállapítás szerint jóval túl fogják szárnyalni. A karolini gazdaságban már befejezték az őszi vetéseket és csak a kukorica beadásában maradtak le. Ezt a lemaradást is november 10-ig be akarják hozni. Az ároki gazdaságban a cukorrépa szedését már befejezték és az őszi vetések is rendben vannak. A takarmánykészítők egy csoportja most minden igyekezetét a silózás befejezésére irányítja. A többi gazdaság mögött lemaradt a nagypusztai gazdaság, mivel itt még 25 hektár cukorrépa kiásását nem végezték él és 60 hektárról még nem szállították be. Baranyovszky G., Zselíz. Miért maradtak le a jánoki szövetkezetben az ősziek betakarításával A jánoki szövetkezetet a szepsi járás egyik legjobban gazdálkodó szövetkezetének ismerték már évek óta. Terméseredményei, pénzgazdálkodása, valamint a munkafegyelem dicséretreméltó volt. Mégis most az ősziek betakarításánál szemmellátható a lemaradás. A szövetkezetnek még 8 hektár rizsföldje aratatlan, 20 hektár burgonya kiszedetlen és 32 hektár kukorica vár letörésre, nem is szólva egyéb munkákról, amelyeket még ez őszön kellene elvégezni. A jelenlegi helyzet, a munkák eddigi menete azt bizonyítja, hogy ha rövidesen gyökeres változás nem áll be a munkaszervezésben, de főképpen a munkában való részvételben — nem sikerül a rossz idő beálltáig betakarítani a gazdag termést A lemaradás okait keresve azt halljuk mindenütt, hogy a község vezető funkcionáriusainak gyenge szervező munkája, rossz példamutatása és sok esetben hanyag nemtörődömsége okozta a lemaradást. Ez a megállapítás — amit maguk a funkcionáriusok is elismernek — egyformán vonatkozik az EFSZ, .a HNB és a falusi pártszervezet vezetőire. A szövetkezetben egy idő óta az alapszabályzattól eltérően a háztáji gazdálkodás bővítését helyezték előtérbe. „Mindenkinek maga felé hajlik a keze" — mondja a közmondás; ezt Vrábel Mihály elvtárs, a HNB elnöke sem téveszti szem elől. Sokszor alig várja, hogv Stromp József, a szövetkezet elnöke kitegye a lábát a faluból, nyomban elmegy magánvállalkozásra, mint kőműves. Ügy gondolja, ebből „nagyobb" a jövedelme?! Pedig mint a HNB elnökének mennyivel fontosabb feladata volna a szövetkezet ügyeinek megoldásában segíteni. „Nem a tagI Ságban van a hiba, hanem a funkcionáriusokban" — mondják Stromp elvtárs és a pártszervezet elnöke, Saláta István. — A jó példának vannak követői, de a rossznak még több — mondják a falusi emberek. Ott van például Szemetkó Gyula, a HNB titkára, aki igen keveset segít a szövetkezetnek. , Cgy látszik, a jánoki funkcionáriusoknak az a véleménye, hogy az eddigi eredmények a vezetők további közreműködése nélkül is növekedni fognak. Pedig nem! Nem lehet a babérokon megpihenni, hanem a további sikerek eléréséért kell dolgozni. Jánokon ehhez minden előfeltétel roegvaa.