Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-08 / 268. szám, kedd

4 UJSZ0 1955. november 8. Ünnepi ülés a Szovjetunió Nagy Színházában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmából (Folytatás a 3. oldalról.) szereljük fel, fokozzuk a vasutak villamosítását, az eddiginél nagyobb mértékben vezessük be az önműködő berendezések használatát, fejlesszük a na ""erejű korszerű gőz- és villanymozdonvok, űjtípusú folyam- és tengerjáró hajók, vagonok, nagy teherbírású gépkocsik gyártását és ezekkel az új gyártmányokkal ellássuk közlek '.ési vállalata inkát. Meg vagyunk győződve arról, hogy a dolgozók erőfeszítése következtében a közlekedésügy újabb fellendülése következik be. Az októberi forradalom 38. évfordulóját szocialista mezőgazdaságunk új győzelmekkel üli meg. A kolhozparasztság kitartóan teljesiti a kommunista párt kitűzte feladatokat. Pártunk az utóbbi években pontos határozatokat hozott és hathatós intézkedéseket tett a mezőgazdaság fejlesztésére, és ezeknek az intézkedéseknek az eredménye már gyakorlatilag megmutatkozott. A Szovjetunió vetésterülete 1950-haz képest 27 %-kal gyarapodott, ebből több. mint 30 millió hektár a feltört szüzföld. A kukoricával bevetett terület 1954-hez képest több, mint négyszeresére nőtt. Növekedik az állattenyésztési termelés is. Ma már mindenki előtt világos, hogy a kukoricának országunkban óriási jelentősége és nagy jövője van, elsősorban az állattenyésztési termelés fejlesztésében. Ez idén, 1955-ben, a kedvezőtlen időjárás ellenére, — amely nevezetesen Kazahsztánban éreztette hatását — a terméseredmények egészben véve nagyobbak voltak, mint tavaly — november l-ig 129 millió púddal több gabonát vásároltak fel, mint 1954-ben. De mi nem elégszünk meg azzal, amit elértünk, hisz mezőgazdaságunk jelenlegi színvonala nem elégíti ki a növekvő igényeket élelmiszerben és nyersanyagban, amely utóbbiak a textil, cipő és más közszükségleti cikkek gyártásának növeléséhez szükségesek. A mezőgazdasági gépek gyártása és kihasználása még mindig komoly fogyatékosságokkal küzd, nem mondható gazdaságosnak a munka megszervezése, és nem harcolunk eléggé a nagy terméshozamokért. Minden erőnket meg kell feszítenünk, hogy leszámoljunk az eddigi hiányokkai. Mindenekelőtt növelni kell a gabonafélék és az ipari növények terméshozamait, biztosítani az állattenyésztési termelés gyarapodását, javítani a technika kihasználását. Mindez együttvéve biztosítja a kolhozparasztok jólétét, országunk részére pedig a növekvő nyersanyag- és élelmiszerszükséglet kielégítését. Meg vagyunk győződve róla, hogy nagyszerű kolhozrendszerünk megoldja ezeket a feladatokat. (Hosszantartó taps.) Pártunk és kormányunk 1955-ben csakúgy, mint az előző években gondoskodott a szovjet nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséről. A lakosság vásárlóerejének növekvésével és az árak leszállításával karöltve fokozódott országunkban az áruforgalom. A kiskereskedelmi áruforgalom ötéves tervét négy esztendő alatt teljesítettük. A lakosságnak nyújtott szolgálatok megjavítását azonban akadályozzák a kereskedelmi szervezetek munkájában fellépő hiányok, pl. az, hogy nem tanulmányozzák. nem vizsgálják kellően a dolgozók áruigényeit és szükségletét és a fogyasztóknak nem szállítják le idejében az árut. Az ipari munkások és alkalmazottak reálbére 1955-ben 39 százalékkal magasabb volt, mint 1950-ben, 1940-hez képest pedig 91 százalékkal emelkedett: a parasztok jövedelme (egy dolgozóra számítva) 1955-ben 50 százalékkal emelkedett 1950-hez és 122 százalékkal 1940-hez képest. 1940-hez hasonlítva államunk 3 fs félszer te több anyagi eszközt fordított szociális és kulturális célokra (ingyenes tanulmányok, ösztöndíjak, ingyenes gyógykezelés és üdültetés, fizetett szabadságok.) Pártunk és kormányunk nem húny szemet afölött, hogy mind e kérdésekben még nem értük el a szükséges színvonalat, vagyis a szovjet emberek anyagi szükségleteinek maximális kielégítését. De évről évre előbbre ju

: tunk, és a legfontosabb az, hogy rendszerünk biztosítja a nép anyagi jóléte szüntelen emelésének minden lehetőségét. Ezeket a lehetőségeket mind valóra kell váltanunk. Pártunk Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy biztosítsa a nép anyagi jólétének további emelkedését. Ez különösen a lakáskérdésre vonatkozik. Az ötéves terv folyamán 150 millió négyzetméter lakóterületet adtunk át használatba, mégis országunkban a lakáskérdés megoldása ez ideig nem kielégítő. Ezért a hatodik ötéves terv egyik legfontosabb feladata a lakásépítés megjavítása. Az építőknek más feladataik mellett e feladatot is becsülettel teljesíteniök kell. Az építőmunkákat olcsóbbá kell tennünk és meg kell javítanunk minőségüket. Országunk az októberi forradalom 38. évfordulóján újabb sikerekről számolhat be kulturális életének fejlesztésében. Kiszélesedik az iskolák hálózata, nő a középiskolákon és főiskolákon tanuló diákok száma. Virágzik a szovjet ország művészete és irodalma, ami népünk kulturális fejlődésének legékesszólóbb megnyilvánulása. A hatodik ötéves terv küszöbén állunk. Az állam feladatai a gazdaság irányításában tovább nőnek. Ezért meg kell javítanunk az államapparátus munkáját. Az államgépezet munkája megjavításának legfontosabb eszköze, hogy állandó megbonthatatlan kapcsolatot tartson fenn a néppel, a dolgozók legszélesebb tömegeive!, s bevonja őket az állam vezetésébe. E téren nagy szerepet játszanak és még nagyobb szerepet kell játszaniuk a szakszervezeteknek, az asszonyoknak, akik fontos szerepet töltenek be országépítésünkben. Nagyszerű ifjúságunk, amely nem Ismerte országunkban a kapitalizmust, jól tudja, hogyan kell sikeresen építeni a szocializmust. Meg kell javítanunk, meg kell szilárdítanunk államunkat, hogy sikerrel teljesíthessük belpolitikai és külpolitikai feladatainkat. A mi államunk tapasztalataiból, gyakorlatából merítenek a népi demokratikus országok. Fejlődnek gazdasági és kereskedelmi kapcsolataink ezekkel az országokkal. Kapcsolataink és kölcsönös viszonyunk új elveken, kölcsönös elvtársi segítségen és a gazdasági fejlesztési tervek egybehangolásán alapulnak, ugyanakkor tiszteletben tartjuk a népek függetlenségét és egyenjogúságát. Meg kell javítanunk a népgazdasági fejlesztési tervek egybehangolásának rendszerét és gyakorlatát. Ez igen fontos a szocialista táborhoz tartozó országok és a tőkés országok közötti versengés szempontjából. Nemcsak a Szovjetunió, de valamennyi népi demokratikus ország is tántoríthatatlanul halad előre az új nagyszerű gazdasági fellendülés útján, kialakul és megszilárdul a szocialista gazdálkodás világméretű új rendszere. Meg vagyunk győződve arról, hogy a két rendszer versengésében a győzelem a fejlettebb rendszeré, a szocialista gazdálkodás rendszeréé lesz. Nem kételkedünk abban, hogy a szocialista tábor valamennyi országában valóra váltják a szocializmus építésének lenini tervét. (Hosszantartó taps.) Népgazdaságunk fejlődési eredményei ékesszólóan mutatják a szocialista rend óriási fölényét a tőkés rendszer fölött. A két rendszer gazdaságának fejlődésében ellentétes mutatószámokat látunk. A tőkés világ ipari termeléséneik indexe 1954-ben elérte a 176 pontot. Ha az 1929. indexet száznak tekintjük, a Szovjetunió ipari termelésének indexe 1929-hez viszonyítva 1954-ben 1785 pontot ért el, vagyis 18-szorosára emelkedett. A Szovjetunióban az ipari termelés átlagos évi gyarapodása ezekben az esztendőkben több mint ötszörte nagyobb volt, mint a tőkés világ évi gyarapodása ebben az időszakban. Emellett köztudomású, hogy a 38 évből tulajdonképpen csak 20 év számítható fejlődési időszaknak, mivel 18 év fejlődésétől a ránk kényszerített háború és az utánuk végzett helyreállítási munka fosztottak meg bennünket. Tudjuk, hogy az ipari termelés nyers terjedelmét tekintve, egyelőre a második helyen vagyunk a világon az USA mögött, nem egy téren elmaradunk az USA-tól. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy fejlődésünk irama, fogyatékosságaink megszüntetése lehetővé teszi számunkra Lenin örökének megvalósítását: képesek leszünk arra, hogy utolérjük és felülmúljuk az Amerikai Egyesült Államokat gazdaságilag is, vagyis az egyes lakosra jutó termelés mennyiségében. A szovjet szocialista gazdaság tervszerűen, zavaroktól és válságoktól, munkanélküliségtől mentesen fejlődik. A? USA gazdag ország, hatalmas ipara van, de a kapitalista gazdaság zavarokkal, válságokkal terhelten fejlődik. Az elmúlt 38 esztendő alatt a tőkés rend három világválságot élt át: 1920 1921-ben, 1929—1933-ban és 1937— 1938-ban. A második világháború után az USA gazdasági életében két ízben léptek fel válságjelenségeik, 1948— 1949-ben és 1953—1954-ben. Igaz, ezek a válságjelenségek nem nőttek világméretűkké, de arra sincs okunk, hogy bizonyos egyensúly tényleges helyreállásáról beszéljünk. A tőkés országok ipari termelésének növekvése a második világháború után elsősorban olyan tényezők eredménye, mint a gazdaság militarizálása és a békés időszakban soha nem tapasztalt lázas fegyverkezés. Az Északatlanti Tömb (NATO) országainak összes közvetlen katonai kiadásai az 1949. évi 18,5 milliárd dollárról 1953-ban 65 milliárd dollárra nőttek, bár a második világháború előtt ezek az országok fegyverkezésre csupán 3,4 milliárd dollárt fordítottak, vagyis az 1953. évi kiadások huszadrészét. Az efféle intézkedések nem mentesítenek a válságtól, csupán arra vezetnek, hogy a válságok a mélyre hatolnak és kiélezik a tőkés világ valamennyi ellentétét, elsősorban az osztályeMentéteket. Nem véletlen, hogy a második világháború után a sztrájkmozgalom színvonala jóval magasabb volt, mint a háború előtt. Az USA-ban pl. 1945—1954-ben 43,700 sztrájkra került sor, amelyekben 27 millió 300 ezer ember vett részt és amelyek 445 millió munkanap kiesését okozták csupán, az 1930— 1939. években 20 ezer sztrájk volt 9 millió személy részvételével és ezek a sztrájkok 142 millió munkanap kiesését okozták. Erősödött a sztrájlkmozgalom Nagv-Brttanniában, Franciaországban, Nyugat-Németországban, Olaszországban és más országokban is. 1954. végén az USA-ban a hivatalosan nyilvántartott teljes munkanélküliek száma elérte a 3 millió 230 ezret, a szakszervezetek adatai szerint meghaladta az 5 milliót, ugyanakkor további 13 millió 400 ezer személy nem dolgozik egész héten keresztül. Az élet azt mutatja, hogy semmiféle gyógyír sem változtathatja meg a tőkés fejlődés törvényeit, nem szüntetheti meg az egyre jobban kiéleződő ellentéteket, amelyek a tőkés rendet különösen az imperializmus fokán jellemzik. Ezért a legreakciósabb és legelvetemültebb imperialista körök a „kiutat" a nemzetközi helyzet kiélezésében, katonai kalandokban keresik. Éppen ezek a körök gyakoroltak és gyakorolnak többé-kevésbé ma is befolyást a nyugati kapitalista hatalmak politikájára. Ennek eredménye volt az 1953—1954. év túlfeszült, vészterhes nemzetközi helyzete. Elég, ha csak néhány tényre mutatunk rá e két esztendő eseményeiből: a Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséről és a támadó Északatlanti Tömbbe való bevonásáról kötött párizsi egyezmények; a támadó SEATO tömb megteremtése a délkelet-ázsiai térségben; a török-pakisztáni katonai szerződés, amely máig öt országot magába foglaló tömbbé szélesedett ki, tömörítve Iránt, Irakot és bármi furcsa is, Nagy-Britanniát; az USA és Dél-Korea, az USA és a Csangkajsekklikk között létrejött katonai megegyezések, és az a tény, hogy a Csangkajsek-klikk az amerikai haditengerészet védelme alatt tartja megszállva a Kínai Népköztársasághoz tartozó Tajvan szigetét; az USA és Japán között létrejött megállapodások Japán sürgős újrafelfegyverzéséről. A Szovjetunió híven politikájához, amelynek alapelve a békéért és a különböző társadalmi és politikai rendszerek együttéléséért folytatott harc, a nagy Kínai Népköztársasággal, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával, a Német Demokratikus Köztársasággal, Albániával, a Mongol Népköztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal együtt szembeszegült ezekkel a békét veszélyeztető jelenségekkel. Egyik lépést a másik után tette a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ma már mindenki elismeri, hogy ezek az erőfeszítések fontos eredményeket hoztak. A hadműveletek beszüntetése Koreában, az indokínai háború befejezése, — ezek voltak a felvázolt irányban tett első jelentős lépések. Idézzük fel a szovjet kormánynak és a néoi demokratikus országok kormányainak legfontosabb akcióit az elmúlt évben: A szovjet kormány 1955. május 10én tett történelmi jelentőségű javaslatai a fegyverkezés csökkentésének, az atomfegyver eltiltásának és az új háborús veszély megszüntetésének kérdésében. A Szovjetunió és a népi Jugoszlávia baráti és testvéri kapcsolatainak helyreállítása, valamint e kapcsolatok további sikeres fejlesztése minden téren — politikai, gazdasági és kulturális vonalon. Nagy jelentőségű ez nemcsak a Szovjetunió és Jugoszlávia számára, hanem a béke megszilárdítása, a demokrácia és a szocializmus szempontjából is. Az osztrák államszerződés megkötése. Dzsavaharlal Nehru, indiai miniszterelnök látogatása a Szovjetunióban, a Szovjetunió és az Indiai Köztársaság baráti kapcsolatainak megszilárdítása. U Nu burmai miniszterelnök látogatása a Szovjetunióban, a Szovjetunió és Burma jő viszonyának továbíbi megszilárdítása. A kölcsönös kapcsolatok fejlesztéséről kötött szerződés két szuverén baráti állam, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között, a diplomáciai kapcsolatok felvétele a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A szovjet-finn baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés meghosszabbítása további húsz esztendőre. • A szovjet csapatok visszavonása Port Artúr haditengerészeti támaszpont területéről, valamint a PorkkalaUdd szovjet haditengerészeti támaszpont megszüntetése. Ezek nem egyszerű és megszokott diplomáciai akciók, hanem valóban nagyarányú akciók a szovjet kormány, lenini pártunk és központi bizottsága részéről a békéért folytatott harcban. (Viharos taps.) A széles néptömegek nemcsak országunkban, de messze hazánk határain túl is lelkesen helyeslik ezt a politikát. Ez a politika a Nagy Októberi Szocialista Forradalom politikájának folytatása. Mindent megtettünk és mindent meg fogunk tenni a béke érdekében, de természetesen nem gyöngeségből, amint azt az imperializmus dalnokai állítják, hanem gyarapodó erőnk és hatalmunk tudatában. Senkinek sem tanácsoljuk, hogy próbára tegye erőinket, különösen nem tanácsoljuk azoknak, akik ezt egy ízben már megkísérelték. Jobban, mint bármikor azelőtt, meg vagyunk győződve a Szovjetuniónak, valamint a béke, a demokrácia és a szocializmus egész táborának győzhetetlen, szüntelenül növekvő erejéről. (TAPS.) Ma megállapíthatjuk, hogy a béke erői megnőttek. A döntő erő a nép ereje és a nép még az imperialista országokban sem hajlandó meghalni és szenvedni a tőkések érdekeiért. Ez az az ok, amiért a burzsoázia legértelmesebb része, felismerve, hogy politikája a népek egyre erősebb ellenállásába ütközik, rászánta magát a nemzetközi feszültség bizonyos enyhítésére, Egészen az utóbbi időkig a nyugati hatalmaknak nem tulajdoníthattunk semmiféle, még egy kissé jelentős lépéseket sem a nemzetközi feszültség enyhítésére, ma azonban megelégedéssel írhatjuk az USA, Nagy-Britannia és Franciaország aktíváinak oldalára, hogy a Szovjetunió oldalán hathatósan és áldásosán vettek részt a négy nagyhatalom kormányfőinek júliusi genfi értekezletén. Hazafias kötelezetségünknek tartjuk különösen annak hangsúlyozását, mily jelentős szerepet játszott a béke javára a genfi értekezletlen szovjet küldöttségünk, amely becsülettel teljesítette népünk utasítását. (Hosszantartó taps.) A négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete nagy és jelentős esemény volt az egész nemzeközi életben. Ezt az értekezletet a béke minden védője megelégedéssel fogadta. Míg azonban a Szovjetunió a genfi értekezlet után tettekkel bizonyította, hogy Genf szellemében jár el — pl. megemlíthetjük a hadsereg létszámának 640 ezer emberrel való csökkentését — a genfi értekezlet többi részvevője nemcsak nem tett komoly lépéseket, hanem el is tért Genf szellemétől. Ogy véltük és úgy véljük, hogy bár a genfi értekezlet után kedvezőbb légkör alakult ki a békéért folyó harcban, még nem érkeztünk el a gondtalan élet korszakába, amikor a béke ellenségei már nem zavarhatják meg a nemzetek nyugodt életét. A világ közvéleményének figyelme ma a négy nagyhatalom külügyminisztereinek genfi értekezletére irányul. A szovjet kormány a négy miniszter genfi értekezletének fontos kérdését látja az európai kollektív biztonság problémájában. Európa népeinek joguk van ragaszkodni ahhoz, hogy végre reális intézkedéseket tegyenek az új háborúk megakadályozására, valamennyi európai ország biztonságának biztosítására, elsősorban ama országok biztonságának biztosítására, amelyeket közvetlenül ért a hitlerista támadás. E célnak felelnek meg a szovjet javaslatok. Hogyan válaszoltak ezekre a javaslatokra a három nyugati hatalom képviselői? Bármennyire is furcsa, azt javasolták, hogy kezdeti lépésként állítsák helyre a militarizmust egész Németországban és az egyesített remilitarizált Németországot vonják be a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló Északatlanti Tömbbe. A szovjet kormány az ilyen javaslatokat elutasította és továbbra is el fogja utasítani. Az egész szovjet nép egyöntetűen támogatja kormányát és kijelenti: mi és a többi európai nemzet nem azért ontottuk vérünket, nem azért zúztuk össze a német imperializmust a Nagy Honvédő Háborúban, hogy azt magunk kezével támasszuk fel valamennyi nemzet, köztük a német nép kárára is. (Hosszantartó taps.) Azt akarjuk, hogy Németország békeszerető és demokratikus államként állítsa helyre egységét. Ez a szovjet kormány rendíthetetlen álláspontja és egy lépésnyire sem távozunk tőle. Ráálltunk arra, hogy a két kérdést egybekapcsolva vitassák meg, de az egybekapcsolás nem jelenti, hogy az európai biztonság fontosabb problémáját alárendeljük Németország kérdésének, amint azt Genfben a három nyugati hatalom képviselői elérni igyekeznek. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a genfi értekezlet alkalmából tett nyilatkozatában kifejezésre juttatta nézeteit és javaslatait a német kérdés megoldásának módjáról. A szovjet kormány támogatja ezt a programot. (Taps.) A fegyverkezés csökkentése és az atomfegyver eltiltása ma a népek egyik- legsürgősebb követelése a béke megszilárdításáért folytatott harcukban. A Szovjetunió javaslatai ismeretesek. Az USA képviselői arra törekszenek. hogy csupán a fegyverkezés ellenőrzésére szorítkozzunk. Mi a leszerelés ellenőrzése mellett vagyunk, nempedig a tovább folyó fegyverkezés ellenőrzése mellett. Nem állhatunk rá arra, hogy lemondjunk a lázas fegyverkezés beszüntetésére és (Folytatás az 5. oldalon.)