Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-08 / 268. szám, kedd

195J. november 8. UJSZ0 3 Ünnepi ülés a Szovjetunió Nagy Színházában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmából Moszkva, november 7. (TASZSZ) — A Nagy Októberi Sozcialista Forradalom 38. évfordulója ünnepének előestéjén Moszkva, a Szovjetunió fővárosa a vörös zászlók tengerében, ünnepi kivilágításban ragyogott. A középületek homlokzatain Marx, Engels, Lenin és Sztálin, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezető tényezőinek arcképei, transzparensek és az SZKP KB-nak a Nagy Október 38. évfordulójára kiadott jelszavai láthatók. November 6-án este a Szovjetunió Nagy Színházában a dolgozók képviselői moszkvai szovjetjének, valamint a párt és társadalmi szervezetek képviselőinek és a szovjet hadsereg képviselőinek közös ünnepi ülését tartották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának tiszteletére. A színház homlokzatát 16 vörös zászló és a szövetségi köztársaságok címerei — a Szovjetunió népei megbonthatatlan barátságának jelképei díszítik. A nézőteret és a karzatokat vörös transzparensek vonják be, amelyeken az októberi forradalom ünnepének jelszavai olvashatók. Az óriási színpad hátterében a zászlók ünnepi keretében V. I. Leninnek, a világ első szocialista állama megalapítójának és J. V. Sztálinnak, m űve folytatójának arcképei láthatók. A képek oldalán kivilágítva ragyog a két évszám „1917" „1955". Aranyszínben csillognak a szavak: „Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója!" Az ünnepség alkalmából a moszkvai Nagy Színházban megjelentek a moszkvai gyárak legjobb munkásai, az értelmiségiek, a párt, szovjet és nyilvános szervezetek képviselői, a miniszterek, a Szovjetunió és az OSZSZSZK Legfelső Szovjetjének képviselői, a hadsereg küldöttei és a külföldi vendégek. A díszpáholyokban helyet foglaltak a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. ~ A megjelentek hosszas, lelkes tapssal köszöntik az ünnepi gyűlés elnökségét, Bulganyin, Hruscsov, Kaganovics, Malenkov, Mikojan, Molotov, Pervuhin, Szaburov, Vorosilov, Arisztov, Poszpelov, Sepilov elvtársakat, akik helyet foglalnak az elnöki asztalnál. Az ülést M. A. Jasznov, a moszkvai városi szovjet végrehajtóbizottságának elnöke nyitja meg. Az ünnepi beszámolót a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója alkalmából L. M. Kaganovics, az SZKP KB elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese tartja meg, akit a megjelentek lelkes tapssal köszöntenek. Az ünnepi gyűlés után díszelőadás volt, amelyen a moszkvai és más színházak legkiválóbb művészei léptek fel. L M. Kaganovics elvtárs beszámolója Moszkva, november 7. (TASZSZ). Elvtársak! Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a világtörténelemben az emberiség sorsára nézve nem volt nagyobb jelentőségű esemény, mint az Októberi Forradalom. Az osztályharc sohasem ért el oly mélységet és e harc hulláma sohasem emelkedett oly magasra, mint 1917 októberében. A polgári forradalmakban a néptömegek, amelyeknek harca és vére árán valósultak meg e forradalmak, csak nagyon keveset nyertek. A kizsákmányolás egyik formáját, a kizsákmányolás másik formájával helyettesítették, de maga a kizsákmányolás megmaradt, mert rendületlenül megmaradt a termelőeszközök és termelőgépek kizsákmányoló magántulajdona. A kizsákmányolás megszüntetéséhez nem elegendő tudatosítani, hogy a kizsákmányolás igazságtalan, nem elegendő tiltakozni ellene, nem elég terveket kovácsolni a társadalom szocialista átalakítására, amint azt a nagy szocialista utópisták csinálták. Ki kell Irtani a kizsákmányolás gyökereit. Éppen ezért a nagy Marx és Engels hangsúlyozták, hogy a kommunisták „nem a magántulajdon megváltoztatását, hanem annak megszüntetését akarják, nem az osztályellentétek elsimítását, hanem az osztályok megszüntetését, nem a fennálló társadalom megjavítását, hanem új társadalom megalakítását akarják". Ma, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának napján, mi, kommunisták és a Szovjetunió egész népe büszkén mondhatjuk, hogy becsülettel teljesítettük a proletariátus nagy tanítóinak, Marxnak és Engelsnek ezt a nagy hagyatékát. A bolsevik pártnak és lángeszű vezérének, Leninnek vezetésével a proletariátus és a dolgozó parasztság felszámolták a fö]dbirtokosok és tőkések tulajdonát, valamint államukat, kiharcolták a szovjetek uralmát, a társadalmat egészen új alapokra állították és országunkban sikeresen felépítették a szocializmust. A sokmilliónyi szovjet nép 38 éves tapasztalatai a gyakorlatban bebizonyították a szocialista társadalmi tulajdon túlsúlyát a történelmileg túlélt kapitalista tulajdon fölött. • Az elnyomott milliók újra meg újra megkísérelték megdönteni a kizsákmányolók uralmát, de mindig vereséget szenvedtek. A történelem ismeri a rabszolgák és a plebejusok felkeléseit az ókorban, a parasztfelkeléseket és más forradalmi mozgalmakat, de mindezek vereséget szenvedtek; ömlött a vér, de a győzelem nem következett be. A nép súlyos sorsa, kilátástalan kétségbeesése, szenvedése megmaradt, nem szabadult fel a rabszolgaság alól, a hatalom a kizsákmányoló osztály kezében maradt. Ezen akadályok fő oka az volt, hogy e dolgozóknak nem volt igazi osztályerejük a forradalmi mozgalom irányítására.. Amikor azonban a történelem színpadán megjelent az ipari proletariátus, az akkori társadalom legjobban elnyomott és kizsákmányolt, de egyben legtömörebb és legforradalmibb osztálya is, a dolgozók forradalmi mozgalma a proletariátusban igazi vehető erőt nyert, amely egyesítette és vezette a kizsákmányolt lakosság szétforgácsolt és elmaradott rétegeit. Ebben az évben, amikor a Szovjetunió népei visszaemlékeznek az 1905ös orosz forradalom dicső ötvenedik évfordulójára, amely forradalom az Októberi Forradalom „főpróbája" volt, különösképpen hangsúlyozni kell a proletariátus hegemóniájáról szóló marxi-lenini tanítás óriási jelentőségét. Marx, Engels, Lenin, Sztálin, a munkásosztály tanítóinak és az általuk megteremtett kommunista párt nagy érdeme, hogy a munkásosztálynak, mint az összes dolgozók és kizsákmányolt tömegek, elsősorban a parasztság vezetőjének szerepéről szóló tanításukat logikusan végiggondolták, s elérkeztek ahhoz a tanításhoz, hogy „az osztályharc elkerülhetetlenül a proletariátus diktatúrájára vezet" (Marx). „Marxista csak az lehet, — írta Lenin —, aki az osztályharc elvét a proletariátus diktatúrájának elis*neréséig követi. Ez a legmélyrehatóbb különbség a marxista és a kis (valamint nagy) tucatburzsuj között." (Lenin válogatott művei, 11. k.) Ez a legfőbb dolog a marxizmusleninizmusban, ez az Októberi Forradalom alapja. A párt fáradhatatlan munkája a proletariátus előkészítéséért a hatalom kivívására, a könyörtelen harc az opportunizmus és az árulás minden fajtája ellen a proletariátus soraiban, biztosították, hogy a forradalom a hatalom kivívásában, a proletariátus diktatúrájában végződött. Ez megszilárdította az októberi vívmányokat és biztosította a szocializmus felépítését és népeink győzelmét nagy szocialista hazánkban. A proletariátus diktatúrája a forradalom belső és külső ellenségei elleni harcban megmutatta első oldalát — az erőszakot. A proletariátus diktatúrája azonban nemcsak erőszak és nem főként erőszak. A munkásosztály érvényesítette a proletariátus diktatúrájának második és harmadik oldalát is és felhasználta hatalmát arra, hogy felépítse a szocializmust, hogy végleg megnyerje a maga oldalára a dolgozók tömegeit, főként a parasztságot, hogy megszilárdítsa szövetségét a parasztsággal, ami a proletariátus diktatúrájának legfőbb elve volt és marad. A proletárdiktatúra teljesítette feladatát a volt cári Oroszország valamennyi elnyomott nemzetével és nemzetiségével szemben is, biztosította nemzeti szabadságukat és új szocialista nemzetek kialakulását. Az Októberi Forradalomban mint egy nagy, hatalmas folyamban három áramlat egyesült: a parasztság harcának hatalmas áramlata a földbirtokosok ellen, az elnyomott nemzetek harca a cári „nemzetek börtöne" ellen és a szocialista proletárforradalom hatalmas áramlata. A szovjet hatalom harmincnyolc éve alatt hazánk gazdaságilag gyengén fejlett agrárországból erőteljes iparra és kolhozokra támaszkodó szocialista nagyhatalommá, a haladó tudomány és kultúra országává fejlődött. Hazánk az egész világ népeinek tündöklő fáklyája és reménye lett. (Viharos taps.) Lenin, a proletárforradalom lángeszű stratégája kifejlesztette alkotó módon a tudományos kommunizmust a győzelmes Októberi Forradalom feltételei között és megteremtette a kommunizmus felépítésének nagy, bátor, tudományosan alátámasztott tervét. A történelem megmutatta, hogy Lenin terve helyes volt. A párt elsősorban belső forrásaiban és magának a felszabadított népnek erejében bízott. Kívülről jövő segítségre nem számíthatott; az imperialisták akkor a szovjet Oroszországba csak intervenciós seregeket exportáltak és a pénzt bőkezűen osztogatták az ellenforradalom céljaira. A kommunizmus felépítése lenini tervének legfontosabb láncszeme országunk villanyosítása volt. A híres Goelro- tervet Lenin „a párt má%>dik programjának" nevezte. „A kommunizmus — mondotta — a szovjet hatalom plusz az egész ország villanyosítása". Az ország villanyosításának fogalma alatt Lenin a kommunizmus anyagi alapjainak megteremtését, a nagyipar, elsősorban a nehézipar fejlesztését értette a haladó technika és a magas munkatermelékenység alapján. Ehhez kapcsolódott Lenin terve a kis parasztgazdaságok millióinak szövetkezetekbe való tömörítése és a kulturális forradalom megvalósítása. E terv megalkotója, Lenin maga nem érte meg tervének teljes megvalósítását. A bolsevik párt, amelyet Lenin alapított, halála után Lenin hű harcostársának, a nagy Sztálinnak vezetésével megvalósította Lenin tervét. Államunk a villanytermelés terén az egyik utolsó helyen állott. Most világviszonylatban má*)dik helyen áll. A villany termelés az ötödik ötéves terv folyamán 84 százalékkal emelkedik. A szovjet kormány uralma alatt több, mint 300 nagy- és középkapacitású villanymű épült és kezdte meg működését; ezekből 90 vízierőmű. Maga a kujbisevi vízierőmű 11,4 milliárd kilowatt villanyt fog gyártani, ami hatszorta több, mint amennyit az egész forradalom előtti Oroszország 1913-ban termelt. A kujbisevi vízierőmű első agregátjait már 1955-ben üzembe helyezik. A villanyosítást továbbra is és még nagyobb mértékben fejleszteni fogjuk. A következő öt évben felépítjük és üzembehelyezzük a világ legnagyobb vízivillanyművének az Angara folyó melletti vízierőműnek első agregátjait. Ezzel kapcsolatban érdekes emlékeztetni arra, hogy 1920-ban H. Wells angol író azt írta: „Lenin ugyan mint igazhitű marxista tagad minden „utópiát", de végül maga áldozatul esett a villany utópiájának. Minden téren támogatja gigantikus villanyművek felépítését Oroszországban. Elképzelhető-e merészebb terv egy nagykiterjedésű sík országban, ahol beláthatatlen erdők és írástudatlan muzsikok vannak, a technika fejlődése csekély, az ipar és a kereskedelem haldoklik?... A villanyosítás Oroszországban való alkalmazását csak nagyon dús fantázia képzelheti el. Én magam semmi ilyet nem tudok elképzelni." Wells, a megkapó utópista regények tisztelt szerzője képes volt a Mars égitestről fantáziálni, de nem volt képes meglátni a jövőt a reálisan fennálló Oroszországban. Mily korlátoltaknak tűnnek fel ma ezek az urak és mily magasra emelkedik az évszázadok fölé a tudományos forradalmi gondolkozás és a nagy forradalmi merészség titánja, a lángeszű, mindenkor szeretett atyánk, Vladimír Iljics Lenin! (Viharos, hosszantartó taps.) Mindezek felett alaposan gondolkodniok kellene azoknak, akik ma lekicsinyítően néznek a kínai népnek és kormányának arra a törekvésére, hogy'az országot iparosítsák és villanyosítsák. Meggyőződésünk, hogy ezek a fennhéjázó urak éppolyan szégyent vallanak, mint azok, akik kinevettek bennünket. A nagy kínai nép a kommunista párt vezetésével élén Mau Ce-tung elvtárssal, kivívja a szocializmus győzelmét, mint ahogyan kivívta a szovjet nép. (Viharos taps.) Megvalósult az, amit Lenin előre látott — olyan mennyiségű villanyáramot, amennyit 1920-ban egy egész év alatt termeltek, 1955-ben 24 óra alatt termelnek, vasat másfél nap alatt, szenet 8 nap alatt, kőolajt 20 nap alatt, cukrot 7 nap alatt termelnek annyit, mint 1920 egész éve folyamán. A kommunizmus felépítésének lenini terve pártunk és a szovjet nép harci programja lett és e tervet sikeresen teljesítjük. Az október 38. évfordulóját a szovjet nép az ötödik ötéves terv határidő előtti teljesítésével üdvözli. Az ipari termelés színvonala 1955ben az 1950. évhez viszonyítva 184 százalékot és az 1940-es évhez viszonyítva 318 százalékot ér el, a termelési eszközök termelése az 1950-es évvel szemben 189 százalékot és a fogyasztási cikkek gyártása 176 százalékot tesz ki. Ha azonban a sikereket értékeljük, szem előtt kell , tartanunk azt, amit Lenin mondott, vagyis: „a nagy forradalom évfordulóját úgy ünnepeljük meg a legjobban, ha figyelmünket a megoldatlan feladatokra összpontosítjuk." E megoldatlan feladatokra figyelmeztetnek bennünket a párt Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatai. Ami a mezőgazdasági kérdéseket illeti, pártunk Központi Bizottsága teljes ülésein Hruscsov elvtárs beszámolói alapján több ízben bírálta a mezőgazdaság hibáit és róluk több fontos határozatot hozott. Ami az ipar kérdését illeti, ez év júliusában megtárgyaltuk Bulganyin elvtárs beszámolóját és részletes határozatot hoztunk, amely leleplezi a fő hibákat, amelyek akadályozzák iparunk gyorsabb ütemű előrehaladását, ezenkívül fontos intézkedéseket dolgoztak ki az ipar munkájának megjavítására. Iparunk, főleg a nehézipar, amelyről gondoskodtunk, mint szeretett gyermekünkről, mint a kommunizmus legalapvetőbb fundamentumáról, hazánk védelmének és függetlenségének alapjáról, becsülettel ellátta és ellátja feladatait. Azonban az elért sikerekkel még nem -lehetünk elégedettek. Országunk óriási szükségletei egyre növekednek és gazdaságilag még mindig a fő kapitalista országok mögött maradunk, s ezért nem szabad, hogy elbízzuk magunkat. Bátran kell feltárnunk hiányosságainkat, hogy gyorsabban kiküszöbölhessük őket. Az osztály, amely emelkedőben van, nem fél a bírálattól és az önbírálattól. A bírálattól csak az az osztály fél, amely hanyatlóban van. Sok a hiányosság. Elsősorban az új technika, az új technológia lassú elsajátítása és bevezetése, a termelési tartalékok tökéletlen kihasználása, a munka egyenlőtlen irama, a termelőerők széthelyezésében lévő hibák. Komoly hibák vannak az ipari termékek minőségében is. A' mi feladatunk az, hogy a párt Központi Bizottsága júliusi teljes ülésének határozatai alapján biztosítsuk a fogyatékosságok megszüntetését. Az Októberi Forradalom megteremtette az új szocialista termelési viszonyokat, ma pedig népgazdaságunk fejlődésének fő kérdése, hogy biztosítsuk a műszaki haladást, és a termelés, a munka jobb megszervezését. Mindenekelőtt növelni kell a nehéz és könynvebb munkafolyamatok komplex gépesítését szolgáló műszakilag tökéletesebb berendezések előállítását, hogy meokönnyítsük az emberek munkáját és fokozzuk a munka termelékenységét. Ez elsősorban az öntödék, sajtolók, bányák berendezéseire és a darukra vonatkozik. A lemaradás a tudomány és a technikai jelenlegi rohamos fejlődésének időszakában azt jelentené, hogy gazdasági versengésünkben elmaradunk a kapitalizmus mögött. A kapitalizmussal szemben csak akkor érhetjük el a kommunizmus győzelméhez szükséges nagyobb munkatermelékenységet, ha mielőbb és szélesebb körben alkalmazzuk a hazai, valamint a világ tudományának és technikájának legújabb vívmányait. A munkatermelékenység nálunk 1955-ben 1940-hez képest az iparban kétszeresére, 1950-hez képest 44 százalékkal emelkedett. De mindez ideig nem használjuk ki mindazokat a tartalékokat, amelyek a munkatermelékenység növelésében rendelkezésünkre állnak. Ennek fő oka, amellett, hogy nem szereljük fel üzemeinket kielégítően az új technikával, azokban a komoly fogyatékosságokban is keresendők, amelyeket a termelés és a munka megszervezésében, a haladó munkamódszerek tömeges alkalmazásában tapasztalhatunk. Meg kell javítani magát a munkaszervezést, tovább kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt. Tömegesen el kell terjesztenünk az élenjáró dolgozók munkamódszereit, akik kétszerte nagyobb munkatermelékenységet érnek el, mint az átlagmunkás. Mindez nemcsak az iparra, hanem a közlekedésre és a mezőgazdaságra is érvényes. Vasúti, tengeri, folyami és gépkocsiközlekedésünk az ötödik ötéves terv során jelentősen gyarapodott és teljesíti tervét. A vasutak teherforgalma 1955-ben 60 százalékkal haladta meg az 1950. évi teherszállítási volument. Komoly fogyatékosságok tapasztalhatók azonban az egyes teherfajták szálítási tervének teljesítésében. Noha a szállítókapacitás gyarapszik, még mindig nem használjuk ki kellően és a közlekedés műszaki színvonala elmarad a rohamosan növekvő igényektől. A küszöbön álló időszak fő feladata a kapacitás jobb kihasználása és a legnagyobb fogyatékosság, az igen hosszadalmas és nem gazdaságos szállítások megszüntetése mellett az, hogy közlekedésügyünket új technikával (Folytatás a 4. oldalon)