Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-08 / 268. szám, kedd

4 UJSZ0 * 1955. november 226. Szovjet vendégek lelkes fogadtatása Csehszlovákiában Vasárnap a reggeli órákban meg­érkezett Csehszlovákiába a Külfölddel való Kulturális Kapcsolatok össz­szövetségi Társaságának küldöttsége, amely részt vesz hazánkban a cseh­szlovák-szovjet barátság hónapjának ünnepségein. Csehszlovákia területén a határ­menti csernöi állomáson a CSSZBSZ központi, szlovákiai és kerületi bi­zottságának és a Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalának képviselői üd­vözölték a kedves szovjet vendégeket A küldöttség tagjai között, melyet Vsevolod Nyikolajevics Sztoletov pro­fesszor, a biológiai tudományok je­löltje, a Szovjetunió Főiskolaügyi Mi­niszterének első helyettese vezet, vannak: Ivan Nyikolajevics Kidin, Sztálin-díjas, a moszkvai Sztálin Acél­művek igazgatója, a technikai tudo­mányok jelöltje, Matvej Genrihovics Manizer, a Szovjetunió Művészeti Aka­démiájának alelnöke, az OSZSZSZK Sztálin-díjas nemzeti művésze, Ivan Alekszandrovics Ljubeznov, az Álla­mi Akadémiai Kisszínház színésze, az OSZSZSZK Sztálin-díjas érdemes mű­vésze, Anasztázia Afanaszjevna Ma­karová, a moszkvai „Bolsevik"-gyár igazgatója; Konstantin Szergejevics Kiszljakov, Sztálín-díjas, -a charkovi Turbogenerátor-üzem esztergályosa, Andrej Nyikolajevics Zemljanszkij. a sztálingrádi városi tanács végrehajtó bizottságának első elnökhelyettese. A Csehszlovák Szovjet Baráti Szö­vetség KB nevében hazánk területén Ondrej Marcina, a CSSZBSZ szlová­kiai bizottságának vezető titkára üd­vözölte a kedves vendégeket. Szí­vélyes, őszinte fogadtatást készítettek elő a csernői lakosok és a vasúti ál­lomás alkalmazottai, akik virágcso­korral kedveskedtek a szovjet ven­dégeknek. A fogadtatásért a szovjet küldött­ség nevében annak vezetője V. N. Sztoletov professzor mondott köszö­netet. Kijelentette, hogy a Szovjet­unió nemzetei szeretettel figyelik a csehszlovák nép építő sikereit és őszintén örvendenek nekik. „Mi, a Szovjetunióban — mondotta — meg vagyunk győződve arról, hogy a csehszlovák és szovjet nép barátsága továbbra is mélyülni fog a béke ügye érdekében az egész világon." A kassai állomáson a lakosság és a lelkes ifjúság százai jöttek üdvözölni a kedves szovjet vendégeket. A CSSZBSZ városi bizottságának és a kassai kerület dolgozóinak nevében" a küldöttséget František Michočik üdvö­zölte. A sztálingrádi dolgozók forró üd­vözleteit tolmácsolta a kassai kerület dolgozóinak beszédében A. N. Zeml­janszkij, a sztálingrádi városi tanács végrehajtó bizottságának első elnökhe­lyettese. Utána a Külfölddel való Kul­turális Kapcsolatok Össz-szövetségi Társaságának küldöttsége folytatta útját Prágába. A küldöttség vasárnap, november 6-án a késő esti órákban érkezett a prágai főpályaudvarra. A vonat meg­érkezése előtt a perronon gyülekez­tek közéletünk képviselői, a prágai polgárok és vasúti alkalmazottak, • hogy üdvözöljék a szovjet nép kül­dötteit fővárosunkban. A fogadtatáson jelen volt Václav Dávid külügyminiszter, dr. František Kahuda iskolaügyi miniszter, dr. Jo­zef Plojhar egészségügyi miniszter és Ladislav Štoll, a kulturális ügyek mi­nisztere; Oleg Homoľa, a CSSZBSZ KB titkára, Mária Trojanová, a Köz­ponti Szakszervezeti Tanács titkára, a CSSZBSZ Központi Bizottsága el­nökségének tagjai, valamint kulturális és közéletünk képviselői. A fogadtatásra eljött N. I. Szem­jonov, a prágai szovjet nagykövetség titkára is. A főpályaudvar fogadótermében Václav Dávid, a CSSZBSZ KB alel­nöke üdvözölte a szeretett szovjet nép képviselőit a Csehszlovák Szov­jet Baráti Szövetség és az egész cseh­szlovák nép nevében. A szívélyes fogadtatásért V. Ny. Sztoletov professzor, a küldöttség ve­zetője, a Szovjetunió főiskolaügyi mi­niszterének első helyettese mondott köszönetet és tolmácsolta a szovjet nép szeretetének Csehszlovákia nem­zetei iránt megnyilvánuló érzéseit. Múltunkat és jelenünket híven tükröző kiállítás Szombaton, november 5-én délután nyílt meg Bratislavában a Szlovák Múzeumban a „Boldog Szlovákiáért végzett munka tíz éve a szocialista Csehszlovákiában" című kiállítás. A kiállítás megnyitásán jelen volt Karol Bacílek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára, Ľudovít Benada, Pavol Dávid, Oskar Jeleň, az SZLKP KB irodájának tagjai, Milan Rázus és Štefan Se­besta, az SZLKP KB irodájának póttagjai, Augustín Michalička, az SZLKP KB titkára, Dénes Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Ondrej Klokoč, a kulturális ügyek megbízottja, František Tupík erdészeti- és fa­ipari megbízott, Jozef Cajdošík munkaerőügyi megbízott, Ľudovít Bortel, a Begyűjtési Minisztérium szlovákiai meghatalmazottja, Ondrej Meliška és Michal Kimlík, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkárai. A kiállítás megnyitásán jelent voltak még a bratislavai konzuli testü­let tagjai. A kiállítást Ondrej Klokoč, a kulturális ügyek megbízottja nyi­totta meg. A kiállítás nagyságával és magas képzőművészeti színvonalával hűen tükrözi vissza Szlovákia 10 éves fej­lődésének egyes szakaszait a felsza­badulás kezdetétől egészen napjain­kig. A kiállítás meglepte a látogatókat, mert ehhez hasonlót a felszabadulás óta Szlovákia fővárosának lakói még nem láttak. A bejárattal szemben egy 5—7 mé­teres nagyságú térkép köti le figyel­münket. Időközönként fel-f kigyullad­nak - piros, kék, zöld, sárga lámpács­kák, melyek mutatják, hol éoült új üzem, villanyerömű, hol vezették be a villanyáramot, hol létesült új szö­vetkezet. S ezek az apró fények szin­te elárasztják egész Szlovákiát. — Erre tessék, balra — igazít út­ba a kiállítás egyik vezetője. Hát igen, itt kezdődik. Előbb a múlt, aztán a jelen, majd a jövő. Egy ha­t as festménven a vasúti sínpár mellett- egy szerető feleség rosszul öltözött három gyermekével búcsú­zik férjétől, aki munkanélküliség miatt kénytelen hazájából messze idegenbe vándorolni. Ilyen volt a sötét múlt, az a műit, amikor csendőrszuronyok­kal kiontott munkásvértől lett piros Kosúti földje, amikor a kapitalizmus könyörtelenül kergetett világgá száz­ezreket, amikor nem akadt egy hara­pás kenyér a gyermekeknek. Ezt az időt ábrázolja hűen Lőrinc Gyula fes­tőművész alkotása. Tanulságos vissza­emlékezni a múltra, hogy jobban ér­tékelhessük mai örömteljes életünket. Mintegy vörös fonál vezet végig e kiállításon az események egymást kö­vető sora. bokumentárís fényképek , mI K- 1 - * emlékeztetnek a felszabadulásra, azok­ra a felejthetetlen órákra, amikor vá­rosaink lakói örömtől sírva borultak a hős felszabadító szovjet katonák vál­lára, hogy forró ölelésükkel fejezzék ki hálájukat. A kassai kormányprog­ram kihirdetése, a felszabadulás utáni első évek nehézségeinek legyűrése mintha tükörből mutatná szabad ha­zánk útját. Tíz év munkájában lát­juk, hogyan éled az évszázadok során kizsákmányolt nép, hogyan fogja ke­zébe jövője sorsát és pártunk, kor­mányunk vezetésével hogyan kezd újat, eddig még sohasem látott jólétet te­remteni hazájában. Gyárak, iskolák, kórházak, új laká­sok épülnek Szlovákia különböző fal­vaiban, városaiban. A kiállítás képei, festményei, elragadják szépségükkel, mondanivalójukkal a látogatót. Az el­ső emeleten, ahol iparunk fejlődéséről és mai állapotáról nyerünk képet, egy szénbánya modellje köti le figyelmün­ket. Tárnájában szovjet „Donbas" szénkombájn látható munka közben. Mellette a dobsinai vízierőmű kisebbí­tett mása odébb pedig forgóállványo­kon iparunkat ábrázoló' képek. A lá­togatók legkisebbjeit, de még a fel­nőtteket is egy körben rohanó vonat miniatűr modellje vonzza. A folyosókon könnyűipari cikkek ta­núskodnak fokozódó jólétünkről. A mezőgazdaság fejlődését bemutató te­remben egy gépállomás miniatűr mo­delljét, sertéshizlaldát, különféle me­zőgazdasági gépek kisebbített másait, a mezőgazdasági termények minta­példányait láthatjuk. A modelleket nagy odaadással és szeretettel készí­tették asztalosaink, művészeink. Ha nelmondjuk, hogy 103 mester keze dol­gozott ezeken, megértjük, milyen nagy munkát igényelt a kiállítás előkészí­tése. öt festőművész, ugyanannyi szobrász, 12 grafikus dolgozott hó­napokon át a kiállítás egyes részein, és számos tudósunk, szakemberünk ügyelt az eszmei tartalom magvos ki doborítására. Ján Trachta, a kiállítás rendezője, Zdenék Rossman főterve­ző, Lőrinc Gyula festőművész, a gra­fikai rész irányítója derekas munkát végeztek, hogy a kiállítás a leghúbhen tükrözze vissza a Szlovákiáért végzett tíz évi munka eredményét a munka valamennyi szakaszán. És elmondhat­juk, hogy elképzelésük a kiállítás szobraival, képeivel, modelljeivel, a színek és a rendezés összhangjával kitűnően megvalósult. A szép ered­ményeket mindenekelőtt a Szovjetunió hős fiainak köszönhetjük, akik nem­csak felszabadították hazánkat, iia­nem az első években és máig is test­véri segítséget nyújtottak és nyújta­nak nehézségeink kiküszöbölésére. A kiállítás egyik földszinti termé­ben szemlélhetjük egészségügyünk fej­lődését a felszabadulástól napjainkig. Tíz év alatt olyan eredményeket ér­tünk el, melyek a világ bármely orszá­gával felvehetik a versenyt. Egy másik teremben kultúránk forradalmáról, a színház, a mozi, a népi együttesek munkájáról látunk képeket, miniatűr színpadokat, rádióiparunk televíziós készülékeit. Festőien szép Léhen fes-. tőművész felkelést ábrázoló képe és Lőrincz Gyula detvai víg táncoló cso­portot bemutató festménye, mely né­pünk életörömét és derűjét igényes művészi eszközökkel ábrázolja. A lá­togató utolsó pillantása erre az örö­möt sugárzó művészi alkotásra esik, mely azt jelképezi, hová fejlődött Szlovákia e tíz év alatt, és a kiállítás egész anyagával együtt érezteti, hová vezet Szlovákia útja. Ezt meggyőzőer megerősítik Gott­wald elvtárs szavai: „A pártban, csak­is a pártban van dolgozó népünk bi­tositéka, hogy részére felépítjük a boldog szocialista jövőt." H. S. Képeink: Lőrincz Gyula „Kivándorlás" és „örömteli élet" Kegyeletes megemlékezés az elesett szovjet hősökről „Hősök, nektek köszönhetjük sza­badságunkat és népünk boldogságát." „Hálával emlékezünk felszabadítóink­ra" ilyen és hasonló feliratok voltak piros virágkoszorúk szalagjain, ame­lyeket Bratislava dolgozói vittek va­sárnap délelőtt a Slavínra, hogy így fejezzék ki tiszteletüket az elesett szovjet katonák emlékének. A ke­gyeletes aktus az emlékezetes Slaví­non délelőtt 10 órakor kezdődött. Az orosz forradalmárok indulójának hang. jai mellett helyezték el koszorúikat az emlékműre és a hősök sírjaira po­litikai és közéletünk képviselői. Elsőnek Karol Bacílek, a CSKP poli­tikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára helyezte el koszorúját; utána következtek: Ľudovít Benada, Vojtech Daubner, Pavol Dávid, Oskar Jeleň, Pavol Majling, Rudolf Strechaj és Jozef Való, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagjai, Milan Rázus és Štefan Sebesta, az SZLKP KB irodájának póttagjai, Jozef Kríž és Augustin Michalička, az SZLKP KB titkárai, František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Dénes Ferenc, Irena Ďurišová, Michal Žákcrvič, a Szlo­vák Nemzeti Tanács alelnökei, a Meg­bízottak Testülete elnökségének tag­jai és a megbízottak, a Szlovák Nem­zeti Front KB elnökségének tagjai, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi és városi bizottságának képviselői, a Szlovák Nemzeti Front valamennyi tagozatának képviselői, a Kerületi Nemzíeti Bizottság, a Központi Nem­zeti Bizottság, a fegyveres alakulatok, s az ifjúság képviselői. Az elesett szovjet hősök emlékének kegyelettel adóztak és koszorút he­lyeztek el A. N. Szaburov vezérőr­nagy, a Szovjetunió hőse és V. D. Kar­jakin, a Szovjetunió bratislavai fökon­zula, valamint a bratislavai konzuli testület további' tagjai. Utána a bratislavai üzemek, vállala­tok, iskolák és hivatalok képviselői helyezték le koszorúikat. A kegyeletes aktus a szovjet és csehszlovák him­nuszokkal fejeződtek be. * * » Svidníkon és Duklán kegyelettel adóztak a szovjet és csehszlovák had­sereg elesett hősei emlékének, akik a Csehszlovák Köztársaság felszabadítá­sáért áldozták életüket. Az orosz forradalmárok indulójának hangjai mellett a mély tisztelet és hála érzéseivel helyezték el koszorúi­kat a Szovjet Hadsereg svidníki hatal­mas emlékművének fő helyén álló szovjet katona bronzszobrához az SZLKP eperjesi Kerületi Bizottsága, a Nemzeti Bizottság, az Ukrán Dolgo­zók Kulturális Egyesülete, a Nemzeti Front és az üzemek küldöttségei. Utána a kegyeletes aktus részvevői Duklára mentek, ahol tisztelettel adóz­tak az elesett szovjet és csehszlovák hősök emlékének és koszorúkat he­lyeztek el. Élenjáró szovjet zeneművészek érkeztek hazánkba Megérkezett Prágába az élenjáró szovjet zeneművészek héttagú küldött­sége. A küldöttség élén Igor Pavlovics Iljin, a Szovjetunió Kulturális Ügyei­nek Minisztériuma mellett működő szovjet rádiófőosztály szerkesztőségé­nek főszerkesztője áll; tagjai: Daniel Safran, az OSZSZSZK érdemes cselló­művésze, Nina Muszinjanová Sztálin-dí­jas zongoraművésznő, az össz-szövetségi és nemzetközi verseny győztese s az Állami Borodinov vonós-négyes — Rasztiszlav Dubinszkij, Jaroszlav Alekszandrov, Dimitrij Sebalin és Va­lentin Derlinskij. INDONÉZ TÁNCOSOK Táncosok és zenészek jártak ná­lunk a távoli Indonéziából. Elhozták magukkal az ázsiai szigetvilág ősi mű­vészetét, amely régi, mint az embe­riség, és a népi kultúra egyik alap­ja. A nézőnek az első pillanatokban, ahogy belép a Kultúra és Pihenés Parkjának nagytermébe, és a nyitott színpadra pillant, az az érzése, hogy valami egzotikus látványosságnak lesz a tanúja. A félkörben elhelyezett ér­dekes, dúsan aranyozott fafaragvá­nyos furcsa, ládaszerű hangszerek kel­tik ezt az érzést, amely csak fokozó­dik, amint színpompás, keletiesen túl­terhelt öltözékben, különös turbánnal a fejükön bejönnek a zenészek és tö­rökülésben letelepednek a hangszerek mögött. A zenekar megszólal és a néző ámulni kezd. Egyetlen vonóshangszer nincs a zenészek kezében, ütőhang­szeren játszik valamennyi, ki verő­vel, ki fémes pálcikával, ki meg vé­kony kalapácssal vagy puszta kézzel. Idegen és szokatlan ez az ütőhangsze­res ritmusos zene, de az európai ze­néhez, húros hangszerekhez, fúvósok­hoz szokott fül is felfedezi a verők összecsengésében a melódiát, amely hol lehellet finoman könnyéd, szállongó, mintha apró ezüstcsengők csilingel­nének, máskor vad indulatot, erős szenvedélyeket fejez ki. Több ez már az egzotikumnál, — ez a zene egy ősi kultúrált nép művészetének meg­nyilvánulása. Az élmény fokozódik, ahogy az első táncos, egy színes selyembe öltözött tízéves leányka belép és az ütőhang­szerek különös ritmusára táncolni kezd. Ez a tánc is teljesen eltérő a szokottól. A kéz, a kar, a fej tánca inkább, mint a lábaké és a testé. A kar hol kígyózó vonalakban mozdul, vonaglik, hol szögletekbe törik, és külön éri minden újj, mozog és int. Nyilvánvaló, hogy minden kéz- és karmozdulat, fejmozgás valamit pon­tosan kifejez, a néző ritkán érti a benne rejlő szimbólumot. A tánc va­rázsa mégis megfogja, elbűvöli. Aztán táncosok és táncosnők ősi f ™ '•''•jy.s. -.-y-C x {JHH IPlfr • i v WW fmmm* »lsfl|||g sKlIi s ff*®! < £š 1 JB» . W f® •r' ... Jjp|||l|® legendák és mesék elemeit keltik élet­re; szerelemről, hősiességről beszél­nek a táncok és nevettető elemek is keverednek a játékba. Merőben más ez, mint a megszokott balett, s no­ha sok célzatát nem értjük, mégis megejt a tánc különös bája, a kife­jezés mértéktartó őszintesége. És meglep a táncosok tartózkodó modo­ra. A párok alig érintik egymást, a táncosjátékoknak nincs egy pillana­ta, melyben a táncosok önfeledt ka­vargásba szídülnének. A nemes tar­tózkodásnak különleges bája van, •valahogy émzteti, hogy a tánc inkább egy vallásos szertartásnak -tartozéka, mint szerelmet kereső párok ritmu­sos kergetőzésben és forgásban meg­nyilvánuló szenvedélye. Nehezen tudjuk megítélni, vajon visszatükrözik­e ezek a Bali szigetén dívó táncok a nép nézetét ' jelenéről és jövőjéről, azt azonban mégis át­érezzük, hogy a múltat, a feudális vagy még régebbi világ rontó szellem nagy művészi erővel adják vissza. Már ezért is több a táncuk a puszta egzo­tikumnál és van tanulság benne szá­munkra is: egy rňesszi világ gazdag és sokrétű népművészetével üzennek nekünk. E. V.

Next

/
Thumbnails
Contents