Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-08 / 268. szám, kedd

4 UJSZ0 * 1955. november 226. Szovjet vendégek lelkes fogadtatása Csehszlovákiában Vasárnap a reggeli órákban megérkezett Csehszlovákiába a Külfölddel való Kulturális Kapcsolatok összszövetségi Társaságának küldöttsége, amely részt vesz hazánkban a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának ünnepségein. Csehszlovákia területén a határmenti csernöi állomáson a CSSZBSZ központi, szlovákiai és kerületi bizottságának és a Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalának képviselői üdvözölték a kedves szovjet vendégeket A küldöttség tagjai között, melyet Vsevolod Nyikolajevics Sztoletov professzor, a biológiai tudományok jelöltje, a Szovjetunió Főiskolaügyi Miniszterének első helyettese vezet, vannak: Ivan Nyikolajevics Kidin, Sztálin-díjas, a moszkvai Sztálin Acélművek igazgatója, a technikai tudományok jelöltje, Matvej Genrihovics Manizer, a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának alelnöke, az OSZSZSZK Sztálin-díjas nemzeti művésze, Ivan Alekszandrovics Ljubeznov, az Állami Akadémiai Kisszínház színésze, az OSZSZSZK Sztálin-díjas érdemes művésze, Anasztázia Afanaszjevna Makarová, a moszkvai „Bolsevik"-gyár igazgatója; Konstantin Szergejevics Kiszljakov, Sztálín-díjas, -a charkovi Turbogenerátor-üzem esztergályosa, Andrej Nyikolajevics Zemljanszkij. a sztálingrádi városi tanács végrehajtó bizottságának első elnökhelyettese. A Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség KB nevében hazánk területén Ondrej Marcina, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának vezető titkára üdvözölte a kedves vendégeket. Szívélyes, őszinte fogadtatást készítettek elő a csernői lakosok és a vasúti állomás alkalmazottai, akik virágcsokorral kedveskedtek a szovjet vendégeknek. A fogadtatásért a szovjet küldöttség nevében annak vezetője V. N. Sztoletov professzor mondott köszönetet. Kijelentette, hogy a Szovjetunió nemzetei szeretettel figyelik a csehszlovák nép építő sikereit és őszintén örvendenek nekik. „Mi, a Szovjetunióban — mondotta — meg vagyunk győződve arról, hogy a csehszlovák és szovjet nép barátsága továbbra is mélyülni fog a béke ügye érdekében az egész világon." A kassai állomáson a lakosság és a lelkes ifjúság százai jöttek üdvözölni a kedves szovjet vendégeket. A CSSZBSZ városi bizottságának és a kassai kerület dolgozóinak nevében" a küldöttséget František Michočik üdvözölte. A sztálingrádi dolgozók forró üdvözleteit tolmácsolta a kassai kerület dolgozóinak beszédében A. N. Zemljanszkij, a sztálingrádi városi tanács végrehajtó bizottságának első elnökhelyettese. Utána a Külfölddel való Kulturális Kapcsolatok Össz-szövetségi Társaságának küldöttsége folytatta útját Prágába. A küldöttség vasárnap, november 6-án a késő esti órákban érkezett a prágai főpályaudvarra. A vonat megérkezése előtt a perronon gyülekeztek közéletünk képviselői, a prágai polgárok és vasúti alkalmazottak, • hogy üdvözöljék a szovjet nép küldötteit fővárosunkban. A fogadtatáson jelen volt Václav Dávid külügyminiszter, dr. František Kahuda iskolaügyi miniszter, dr. Jozef Plojhar egészségügyi miniszter és Ladislav Štoll, a kulturális ügyek minisztere; Oleg Homoľa, a CSSZBSZ KB titkára, Mária Trojanová, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára, a CSSZBSZ Központi Bizottsága elnökségének tagjai, valamint kulturális és közéletünk képviselői. A fogadtatásra eljött N. I. Szemjonov, a prágai szovjet nagykövetség titkára is. A főpályaudvar fogadótermében Václav Dávid, a CSSZBSZ KB alelnöke üdvözölte a szeretett szovjet nép képviselőit a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség és az egész csehszlovák nép nevében. A szívélyes fogadtatásért V. Ny. Sztoletov professzor, a küldöttség vezetője, a Szovjetunió főiskolaügyi miniszterének első helyettese mondott köszönetet és tolmácsolta a szovjet nép szeretetének Csehszlovákia nemzetei iránt megnyilvánuló érzéseit. Múltunkat és jelenünket híven tükröző kiállítás Szombaton, november 5-én délután nyílt meg Bratislavában a Szlovák Múzeumban a „Boldog Szlovákiáért végzett munka tíz éve a szocialista Csehszlovákiában" című kiállítás. A kiállítás megnyitásán jelen volt Karol Bacílek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára, Ľudovít Benada, Pavol Dávid, Oskar Jeleň, az SZLKP KB irodájának tagjai, Milan Rázus és Štefan Sebesta, az SZLKP KB irodájának póttagjai, Augustín Michalička, az SZLKP KB titkára, Dénes Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Ondrej Klokoč, a kulturális ügyek megbízottja, František Tupík erdészeti- és faipari megbízott, Jozef Cajdošík munkaerőügyi megbízott, Ľudovít Bortel, a Begyűjtési Minisztérium szlovákiai meghatalmazottja, Ondrej Meliška és Michal Kimlík, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkárai. A kiállítás megnyitásán jelent voltak még a bratislavai konzuli testület tagjai. A kiállítást Ondrej Klokoč, a kulturális ügyek megbízottja nyitotta meg. A kiállítás nagyságával és magas képzőművészeti színvonalával hűen tükrözi vissza Szlovákia 10 éves fejlődésének egyes szakaszait a felszabadulás kezdetétől egészen napjainkig. A kiállítás meglepte a látogatókat, mert ehhez hasonlót a felszabadulás óta Szlovákia fővárosának lakói még nem láttak. A bejárattal szemben egy 5—7 méteres nagyságú térkép köti le figyelmünket. Időközönként fel-f kigyulladnak - piros, kék, zöld, sárga lámpácskák, melyek mutatják, hol éoült új üzem, villanyerömű, hol vezették be a villanyáramot, hol létesült új szövetkezet. S ezek az apró fények szinte elárasztják egész Szlovákiát. — Erre tessék, balra — igazít útba a kiállítás egyik vezetője. Hát igen, itt kezdődik. Előbb a múlt, aztán a jelen, majd a jövő. Egy hat as festménven a vasúti sínpár mellett- egy szerető feleség rosszul öltözött három gyermekével búcsúzik férjétől, aki munkanélküliség miatt kénytelen hazájából messze idegenbe vándorolni. Ilyen volt a sötét múlt, az a műit, amikor csendőrszuronyokkal kiontott munkásvértől lett piros Kosúti földje, amikor a kapitalizmus könyörtelenül kergetett világgá százezreket, amikor nem akadt egy harapás kenyér a gyermekeknek. Ezt az időt ábrázolja hűen Lőrinc Gyula festőművész alkotása. Tanulságos visszaemlékezni a múltra, hogy jobban értékelhessük mai örömteljes életünket. Mintegy vörös fonál vezet végig e kiállításon az események egymást követő sora. bokumentárís fényképek , mI K- 1 - * emlékeztetnek a felszabadulásra, azokra a felejthetetlen órákra, amikor városaink lakói örömtől sírva borultak a hős felszabadító szovjet katonák vállára, hogy forró ölelésükkel fejezzék ki hálájukat. A kassai kormányprogram kihirdetése, a felszabadulás utáni első évek nehézségeinek legyűrése mintha tükörből mutatná szabad hazánk útját. Tíz év munkájában látjuk, hogyan éled az évszázadok során kizsákmányolt nép, hogyan fogja kezébe jövője sorsát és pártunk, kormányunk vezetésével hogyan kezd újat, eddig még sohasem látott jólétet teremteni hazájában. Gyárak, iskolák, kórházak, új lakások épülnek Szlovákia különböző falvaiban, városaiban. A kiállítás képei, festményei, elragadják szépségükkel, mondanivalójukkal a látogatót. Az első emeleten, ahol iparunk fejlődéséről és mai állapotáról nyerünk képet, egy szénbánya modellje köti le figyelmünket. Tárnájában szovjet „Donbas" szénkombájn látható munka közben. Mellette a dobsinai vízierőmű kisebbített mása odébb pedig forgóállványokon iparunkat ábrázoló' képek. A látogatók legkisebbjeit, de még a felnőtteket is egy körben rohanó vonat miniatűr modellje vonzza. A folyosókon könnyűipari cikkek tanúskodnak fokozódó jólétünkről. A mezőgazdaság fejlődését bemutató teremben egy gépállomás miniatűr modelljét, sertéshizlaldát, különféle mezőgazdasági gépek kisebbített másait, a mezőgazdasági termények mintapéldányait láthatjuk. A modelleket nagy odaadással és szeretettel készítették asztalosaink, művészeink. Ha nelmondjuk, hogy 103 mester keze dolgozott ezeken, megértjük, milyen nagy munkát igényelt a kiállítás előkészítése. öt festőművész, ugyanannyi szobrász, 12 grafikus dolgozott hónapokon át a kiállítás egyes részein, és számos tudósunk, szakemberünk ügyelt az eszmei tartalom magvos ki doborítására. Ján Trachta, a kiállítás rendezője, Zdenék Rossman főtervező, Lőrinc Gyula festőművész, a grafikai rész irányítója derekas munkát végeztek, hogy a kiállítás a leghúbhen tükrözze vissza a Szlovákiáért végzett tíz évi munka eredményét a munka valamennyi szakaszán. És elmondhatjuk, hogy elképzelésük a kiállítás szobraival, képeivel, modelljeivel, a színek és a rendezés összhangjával kitűnően megvalósult. A szép eredményeket mindenekelőtt a Szovjetunió hős fiainak köszönhetjük, akik nemcsak felszabadították hazánkat, iianem az első években és máig is testvéri segítséget nyújtottak és nyújtanak nehézségeink kiküszöbölésére. A kiállítás egyik földszinti termében szemlélhetjük egészségügyünk fejlődését a felszabadulástól napjainkig. Tíz év alatt olyan eredményeket értünk el, melyek a világ bármely országával felvehetik a versenyt. Egy másik teremben kultúránk forradalmáról, a színház, a mozi, a népi együttesek munkájáról látunk képeket, miniatűr színpadokat, rádióiparunk televíziós készülékeit. Festőien szép Léhen fes-. tőművész felkelést ábrázoló képe és Lőrincz Gyula detvai víg táncoló csoportot bemutató festménye, mely népünk életörömét és derűjét igényes művészi eszközökkel ábrázolja. A látogató utolsó pillantása erre az örömöt sugárzó művészi alkotásra esik, mely azt jelképezi, hová fejlődött Szlovákia e tíz év alatt, és a kiállítás egész anyagával együtt érezteti, hová vezet Szlovákia útja. Ezt meggyőzőer megerősítik Gottwald elvtárs szavai: „A pártban, csakis a pártban van dolgozó népünk bitositéka, hogy részére felépítjük a boldog szocialista jövőt." H. S. Képeink: Lőrincz Gyula „Kivándorlás" és „örömteli élet" Kegyeletes megemlékezés az elesett szovjet hősökről „Hősök, nektek köszönhetjük szabadságunkat és népünk boldogságát." „Hálával emlékezünk felszabadítóinkra" ilyen és hasonló feliratok voltak piros virágkoszorúk szalagjain, amelyeket Bratislava dolgozói vittek vasárnap délelőtt a Slavínra, hogy így fejezzék ki tiszteletüket az elesett szovjet katonák emlékének. A kegyeletes aktus az emlékezetes Slavínon délelőtt 10 órakor kezdődött. Az orosz forradalmárok indulójának hang. jai mellett helyezték el koszorúikat az emlékműre és a hősök sírjaira politikai és közéletünk képviselői. Elsőnek Karol Bacílek, a CSKP politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára helyezte el koszorúját; utána következtek: Ľudovít Benada, Vojtech Daubner, Pavol Dávid, Oskar Jeleň, Pavol Majling, Rudolf Strechaj és Jozef Való, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagjai, Milan Rázus és Štefan Sebesta, az SZLKP KB irodájának póttagjai, Jozef Kríž és Augustin Michalička, az SZLKP KB titkárai, František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Dénes Ferenc, Irena Ďurišová, Michal Žákcrvič, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökei, a Megbízottak Testülete elnökségének tagjai és a megbízottak, a Szlovák Nemzeti Front KB elnökségének tagjai, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi és városi bizottságának képviselői, a Szlovák Nemzeti Front valamennyi tagozatának képviselői, a Kerületi Nemzíeti Bizottság, a Központi Nemzeti Bizottság, a fegyveres alakulatok, s az ifjúság képviselői. Az elesett szovjet hősök emlékének kegyelettel adóztak és koszorút helyeztek el A. N. Szaburov vezérőrnagy, a Szovjetunió hőse és V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai fökonzula, valamint a bratislavai konzuli testület további' tagjai. Utána a bratislavai üzemek, vállalatok, iskolák és hivatalok képviselői helyezték le koszorúikat. A kegyeletes aktus a szovjet és csehszlovák himnuszokkal fejeződtek be. * * » Svidníkon és Duklán kegyelettel adóztak a szovjet és csehszlovák hadsereg elesett hősei emlékének, akik a Csehszlovák Köztársaság felszabadításáért áldozták életüket. Az orosz forradalmárok indulójának hangjai mellett a mély tisztelet és hála érzéseivel helyezték el koszorúikat a Szovjet Hadsereg svidníki hatalmas emlékművének fő helyén álló szovjet katona bronzszobrához az SZLKP eperjesi Kerületi Bizottsága, a Nemzeti Bizottság, az Ukrán Dolgozók Kulturális Egyesülete, a Nemzeti Front és az üzemek küldöttségei. Utána a kegyeletes aktus részvevői Duklára mentek, ahol tisztelettel adóztak az elesett szovjet és csehszlovák hősök emlékének és koszorúkat helyeztek el. Élenjáró szovjet zeneművészek érkeztek hazánkba Megérkezett Prágába az élenjáró szovjet zeneművészek héttagú küldöttsége. A küldöttség élén Igor Pavlovics Iljin, a Szovjetunió Kulturális Ügyeinek Minisztériuma mellett működő szovjet rádiófőosztály szerkesztőségének főszerkesztője áll; tagjai: Daniel Safran, az OSZSZSZK érdemes csellóművésze, Nina Muszinjanová Sztálin-díjas zongoraművésznő, az össz-szövetségi és nemzetközi verseny győztese s az Állami Borodinov vonós-négyes — Rasztiszlav Dubinszkij, Jaroszlav Alekszandrov, Dimitrij Sebalin és Valentin Derlinskij. INDONÉZ TÁNCOSOK Táncosok és zenészek jártak nálunk a távoli Indonéziából. Elhozták magukkal az ázsiai szigetvilág ősi művészetét, amely régi, mint az emberiség, és a népi kultúra egyik alapja. A nézőnek az első pillanatokban, ahogy belép a Kultúra és Pihenés Parkjának nagytermébe, és a nyitott színpadra pillant, az az érzése, hogy valami egzotikus látványosságnak lesz a tanúja. A félkörben elhelyezett érdekes, dúsan aranyozott fafaragványos furcsa, ládaszerű hangszerek keltik ezt az érzést, amely csak fokozódik, amint színpompás, keletiesen túlterhelt öltözékben, különös turbánnal a fejükön bejönnek a zenészek és törökülésben letelepednek a hangszerek mögött. A zenekar megszólal és a néző ámulni kezd. Egyetlen vonóshangszer nincs a zenészek kezében, ütőhangszeren játszik valamennyi, ki verővel, ki fémes pálcikával, ki meg vékony kalapácssal vagy puszta kézzel. Idegen és szokatlan ez az ütőhangszeres ritmusos zene, de az európai zenéhez, húros hangszerekhez, fúvósokhoz szokott fül is felfedezi a verők összecsengésében a melódiát, amely hol lehellet finoman könnyéd, szállongó, mintha apró ezüstcsengők csilingelnének, máskor vad indulatot, erős szenvedélyeket fejez ki. Több ez már az egzotikumnál, — ez a zene egy ősi kultúrált nép művészetének megnyilvánulása. Az élmény fokozódik, ahogy az első táncos, egy színes selyembe öltözött tízéves leányka belép és az ütőhangszerek különös ritmusára táncolni kezd. Ez a tánc is teljesen eltérő a szokottól. A kéz, a kar, a fej tánca inkább, mint a lábaké és a testé. A kar hol kígyózó vonalakban mozdul, vonaglik, hol szögletekbe törik, és külön éri minden újj, mozog és int. Nyilvánvaló, hogy minden kéz- és karmozdulat, fejmozgás valamit pontosan kifejez, a néző ritkán érti a benne rejlő szimbólumot. A tánc varázsa mégis megfogja, elbűvöli. Aztán táncosok és táncosnők ősi f ™ '•''•jy.s. -.-y-C x {JHH IPlfr • i v WW fmmm* »lsfl|||g sKlIi s ff*®! < £š 1 JB» . W f® •r' ... Jjp|||l|® legendák és mesék elemeit keltik életre; szerelemről, hősiességről beszélnek a táncok és nevettető elemek is keverednek a játékba. Merőben más ez, mint a megszokott balett, s noha sok célzatát nem értjük, mégis megejt a tánc különös bája, a kifejezés mértéktartó őszintesége. És meglep a táncosok tartózkodó modora. A párok alig érintik egymást, a táncosjátékoknak nincs egy pillanata, melyben a táncosok önfeledt kavargásba szídülnének. A nemes tartózkodásnak különleges bája van, •valahogy émzteti, hogy a tánc inkább egy vallásos szertartásnak -tartozéka, mint szerelmet kereső párok ritmusos kergetőzésben és forgásban megnyilvánuló szenvedélye. Nehezen tudjuk megítélni, vajon visszatükrözike ezek a Bali szigetén dívó táncok a nép nézetét ' jelenéről és jövőjéről, azt azonban mégis átérezzük, hogy a múltat, a feudális vagy még régebbi világ rontó szellem nagy művészi erővel adják vissza. Már ezért is több a táncuk a puszta egzotikumnál és van tanulság benne számunkra is: egy rňesszi világ gazdag és sokrétű népművészetével üzennek nekünk. E. V.