Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-06 / 267. szám, vasárnap

1955. november 6. ül SZG 3 A Szov,etunio kétszázmilliónyi népe egy szívvel és egy akarással a népi demokráciák és a kapitalista világ sok százmilliónyi dolgozójával együtt immár harmincnyolcadszor sereglik fel, hogy megünnepelje az emberiség hoszszú történelmének legnagyszerűbb eseményét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat; hogy újra és újra tudatosítsa okait és következményeit, lemérje történelmi jelentőségét, okuljon s merítsen hitet és lelkesedést belőle igazán emberi társadalmat teremtő nagy munkájához. A világ dolgozói nemzetközi érdekének és szolidaritásának egyre hatalmasabbá váló demokráciája ugyanakkor a világ minden népének legnemzetibb ügyévé és ünnepévé tette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nápját S ez érthető is. Hiszen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapitalista társadalmi rend felszámolásának és a szocializmus társadalma felépítésének korszakát. Azzal, hogy megszülte a történelem első munkás-paraszt államát, a Szovjetuniót. új világot teremtett, amely lényege szerint ellentétben áll a kapitalizmus világával. E két ellentétes világ egymás mellett létezése és egymáshoz való viszonya döntően befolyásolta az emberiség történetét az elmúlt harmincnyolc esztendőben, s alaposan megváltoztatta az emberiség arculatát. A gyenge, gyermekcipőkben járó Szovjetunióból az évek alatt fejlett, virágzó, erős szocialista társadalom lett, melynek objektív törvényszerűségei ar-; ra kényszerítik a szocialista ter-, melési viszonyok közt élő embereket, hogy a köz és egyén anyagi és kulturális élete állandó gyarapodásán munkálkodjék. De nemcsak befelé vált szocialista jellegűvé és lényegűvé a Szovjetunió, hanem kifelé, a többi népekkel, a kapitalista világ nemzeteivel való együttélésében is. A szocialista Szovjetunió a kapitalista világ népeivel való békés együttélés rendszerének kiépítésén munkálkodik. Nem így áíl a helyzet a kapitalista világban. Belső ellentmondásai és antagonista osztályokra való szétszakítottsága következtében a kapitalizmusban belső, objektív törvényszerűség a befelé és kifelé való elnyomásra és kizsákmányolásra történő törekvés. A kapitalista világ nem élhet sem befelé, sem kifelé békésen. A monopolista kapitalizmus korában a burzsoázia kormányainak háborút akarása és szervezése objektív törvényszerűség, amelyik a maximális nyereség szintén objektív törvényének megvalósítását szolgálja. S amíg a két világ erőinek viszonyában, objektív dialektikájában, a kapitalista világ felé billent a mérleg, helyesebben, amíg arról, hogy lesz-e béke vagy háború, a kapitalizmus erői döntöttek, addig ilyen vagy olyan blokkokban, ezzel vagy azzal az ürüggyel és indokolással, de végül mégis háború lett! A második világháború a kapitalizmus általános krízisét erősen elmélyítette. Nemcsak a Szovjetunió erősödött meg a háborúban minden tekintetben, hanem a kapitalizmus halódó testéből kiszakadtak a 600 millió embert számláló Kína és a 100 millió lakost számláló középeurópai országok, melyek népi demokráciák formájában a szocializmust építik országaikban, s a Szovjetunió vezette béketáborba tartoznak. A világbéke ezen szervezett nagy táborába tartoznak ma a gyarmatok keletkezőfélben lévő és önállóságukért harcoló nemzetei is, valamint a kapitalista világ munkásosztálya és kizsákmányolt tömegei is. A béke megerősítéséért és biztosításáért ma már az emberiség nagyobb és jobbik fele küzd. A két ellentétes világ erőinek viszonya megváltozott a béke világának javára s a háború erői ellen folytatott eddigi harc megteremtette ezen erők fékentartásának objektív lehetőségét Ezért a Szovjetunió vezetésével a béketábor támadásba ment át, minek következtében a kapitalisták által előhívott háborús feszültségben léJiveges enyhülés következett be. f> r v'K •fi-? > V* ^^ íýj » t . , ) ÍM rv\\ <\t: j'Xu.i -./ f 1 lm A -, /föA r *W tV"* i'i > VI i • s <y llKiA**' * h A béketábor offenzívája az ázsiai és afrikai népek bandungl konferenciájával kezdődött s a Szovjetunió diplomáciájának néhány nagy jelentőségű tettével folytatódott. Varsóban a békeharc új fegyverét kovácsolták meg az európai népi demokratikus országok és a Szovjetunió kollektív biztonsági szerződésének megkötésével. Egyidejűleg a Szovjetunió közismertté tette az őrült méreteket öltött fegyverkezés csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és a háborús veszély elhárítására szóló javaslatát. Š javaslatát tetté is változtatta, amikor hadseregét majdnem háromnegyed millió emberrel csökkentette! Hasonlóképpen cselekedtek a népi demokrácia államai is, köztük a mi népi demokráciánk is. A Szovjetunió létrehozta az Ausztria semlegesítését magában foglaló osztrák államszerződést, s kivonta csapatait Ausztriából, példát mutatva ezzel a többi megszálló hatalmaknak is. A béke ügyét szolgálták a szovjet diplomácia azon tettei is, amelyekkel újra baráti viszonyt teremtett Jugoszláviával, összejövetelre kényszerítette a négy nagyhatalom államfőit Genfben, felvette a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat a bonni német kormánynyal stb. Ezek a nagy jelentőségű események meghátrálásra kényszerítették a háborús tábort s viszont a világ minden részében fokozták a népek bizalmát és reményét. elszántságát és meggyőződöttségét, hogy a Szovjetunió vezetésével le lehet és le kell győzni úgy a „hideg", mint a „forró" háború táborát. A mdr említett termelési viszonyok sajátos lényegén kívül miből ered még a Szovjetunió és az egész béketábor törhetetlen békeakarata, felfelé ívelő jövője s népeinek bizonyossága abban, hogy a végén az ő ügyük győz? Abban, hogy úgy, aminlt az orosz munkásság és parasztság a cárizmust és kapitalizmust megsemmisítő forradalmában és szocialista hazát építő munkájában a nemzetközi munkástapasztalatokra és szolidaritásra támaszkodott s e nélkül nem jutott volna diadalra, úgy azóta a világ többi nemzeteinek munkássága, parasztsága és dolgozó lakossága is meggyőződött arról, hogy legsajátosabb és legnemzetibb sorsa és jövője ezen nemzetek munkás-paraszt szövetségének, a szovjet munkás-paraszt szövetségnek tapasztalataiból és példájából tanuló küzdelmétől függ. Ez azt jelenti, hogy a világ dolgozó népei egyre világosabban látják, hogy az októberi forradalom minden lényeges törvényszerűsége általános érvényű és szükségszerűen érvényre jut az összes országban, amikor ott a dolgozók jutnak hatalomra. Azonban ma már világosan látják a világ népei azt is, hogy a hatalmat megszerezniük, s vele szovjet módra élniök nem azért kell, mert az oroszországi dolgozók ezt így csinálták, hanem azért, mert saját nemzeti konkrét életkörülményeik lényegükben azonosak a volt oroszországiakkal és ezért saját létfeltételeikből adódik a lényeg szerinti azonos cselekvés az oroszországi munkás-paraszt szövetség cselekedeteivel. A Szovjetunió nem azért közeli jövője minden nemzetnek. mert csak előbb-utóbb lemásolják, hanem azért, mert a különféle kapitalizmusok a dolgozó népeket lényegében azonos cselekvésre ösztönzik. A csehszlovák dolgozók forradalmi cselekedeteit csehszlovák kapitalizmus határozta meg, a magyarokét a magyar kapitalizmus, az angolét, franciáét stb. az angol, francia stb: kapitalizmus fogja meghatározni. Persze, minden nép tanulni fog a másiktól, hogyan is kell a kapitalizmust megdönteni és a szocializmust felépíteni a legkisebb vérés erőveszteséggel. A szocializmus tehát minden nemzet belső életéből nő ki és nem kívülről vitetik be! Amikor a marx-leninizmus az októberi forradalom nemzetközi érvényességének és a nemzeti élet sajátosságainak dialektikus egysé(Lörinc Gyula rajra) gét tanítja, önálló vizsgálódásra, gondolkodásra és cselekvésre késztet, s egyúttal óva int a sablontól, a holt sémától, a szovjet szocialista forradalom tapasztalatainak merev, mechanikus lemásolásától. A marx-leninizmus elmélete jól tudja, hogy a történelmi körülmények és a nemzeti sajátságok változásával módosulnak a harc formái, módosul a harc menete, megváltoznak azok a formák, amelyekben az általános érvényű alapelvek megvalósulnak így a csehszlovák proletárdiktatúra tartalma valóra válhat a népi demokrácia államformájában is és nem kell lekopírozni a szovjet formát. Az októberi forradalom tehát a tanulságain okult, de saját konkrét nemzeti életéből fakadó eredeti teremtő tevékenységet követel a különböző nemzetek munkás-paraszt szövetségétől. A világ dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulóján világosabban látják, mint a múltban, életük általános és sajátos nemzetközi és nemzeti oldalának dialektikus egységét s ez biztosítja jövő munkájuk még nagyobb eredményességét. Az októberi forradalom szocialista társadalmat teremtő ereje éppen abban van, hogy október az öntudatra ébredt és ezért önállóan cselekvő tömegek alkotása, amelyeket aztán saját művük nagyszerű vívmányai neveltek tovább öntevékenységre, magasabbrendű fegyelemre, munkára, szervezésre és vezetésre késztetve őket. Ha igaz is, hogy a történelmet a múltban is a tömegek csinálták, mégiscsak az októberi proletárforradalomban volt a tömegeknek döntő szerepe. Ez érthető, mert hiszen a maguk érdekében és nem az őket kizsákmányoló osztály érdekében csinálták. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom éppen abban különbözik minden megelőző forradalomtól, hogy a tömegek történelmet alkotó tevékenysége csak a régi kizsákmányoló rend megdőlése után, az új termelési viszonyok között, a szocializmus és kommunizmus építésében bontakozott ki igazán és teljes mélységében. A dolgozó tömegek történelmet formáló ereje olyan alapvető és döntő jelentőségű tényező, hogy önmagában véve, a maga ösztönösségében is eljuttatná az emberiséget a kommunizmusba. Csakhogy a történelem tanulsága és a marx-leninizmus tanítása szerint a munkás- és paraszti tömegek ösztönös mozgalma olyan, mint az óceán hullámain iránytű és kormány nélkül hányódó hajó: hoszszú vergődés után eljuthat ugyan kitűzött céljához, de ugyanúgy zátonyra is futhat és elmerülhet utasaival együtt. Hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság, meg az emberi társadalom többi dolgozó rétegei belátható időn belül lehetőleg kevés kínnal és áldozattal, biztonságosan haladjanak céljuk, a kommunizmus felé, ahhoz kell, hogy kialakítsák vezető élcsapatukat: pártjukat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az azt követő szocialista társadalmat építő munka a Szovjetunióban világosan megmutatta, milyen erényekkel bíró pártra van a munkásság és parasztság tömegeinek szüksége. Ez a párt csakis a lenini típusú, a marx-lenini tanítással nevelt és ezt a tanítást tetté, életes életté váltani tudó kommunista párt lehet. De az is csak akkor, ha megvalósítja a vezetettek és vezetők, a tömegek és a párt dialektikus egységét. A párt messzebb, tisztábban lát, mint a tömeg és példamutatóan cselekszik. Ezért kell a párt minden egyes tagjának, valamint az egésznek is minden lehetőt megtennie, hogy tudását, akaratát és fegyelmét kellőképpen kifejlessze. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom erői azért voltak legyőzhetetlenek s minden akadályt legyőzők, történelmi befolyásuk azért olyan lemérhetetlen, mert a tudomány, a marx-lenini tudomány vezette őket, mert a marxlenini tudományos elmélet a tömegek tetteinek rúgójává vált. Persze nem magától, nem automatikusan. A dolgozó tömegek ösztönös mozgalmát a marx-lenini tudománynyal áthatni, felemelni a tudatosan tervszerű szocialista társadalmat építő tömegmunkává — ez a párt legszentebb kötelessége. A dolgozó tömegek munkásság, parasztság, kézművesek és az intelligencia jelentős részének fejében és érzelemvilágában erős maradványai élnek azoknak a nézeteknek és érzelmeknek, amelyeket a kapitalista viszonyok között a gyakorlati élet és a burzsoázia iskolája, irodalma és tudománya oltott az emberekbe a jogról, a munkáról, a kötelességről, s általában az életről s a jövendőről, A kapitalista világ ezen ideológiai, érzelmi és megszokásbeli maradványai erősen gátolják az embereket az új, a szocialista termelőviszonyoknak megfelelő élésben s minduntalan összeütközésbe juttatják őket velük. A párt tömegeket nevelő és átnevelő feladata ezért nem merül ki abban, hogy egyszerűen iskolás módon közli, hirdeti és tanítja a tömegeket a marx-leninizmus betűjére, a klaszszikusok gondolatainak megjegyzésére. A marx-leninizmus elmélete csak akkor válik igazán mindenhatóvá, ha dialektikus egységet képez a munkásosztály és az egész dolgozó nép forradalmi gyakorlatával s ha azon gyakorlat alapján, amely mindig újszerű történelmi viszonyok és feltételek mellett folyik, az elmélettel kölcsönösen formálja, termékenyíti, gazdagítja és így teremtő erővé teszi. A gyakorlattal való ilyen dialektikus egységben s ezt segítve kell egyúttal kimutatni, megcáfolni és túlhaladni a tudománytalan ideológiai csökevényeket is az emberek fejében és szívében. A nagy október 33. évfordulóján mindennél nagyobb szenvedéllyel és eréllyel vállallák a világ ezermilliós tömegei a szocialista Szovjetunióval az élükön ezt az örökséget és megfogadják, hogy a jövőben még jobban elmélyítik az elmélet és a gyakorlat dialektikus egységét a sokoldalú élet minden területén.